A 24 Hun Törzsszövetség Kr.e. 4O4O-ben alakult meg Ordoszban!
A kínai Nagy Faltól északra található Ordosz, az ősi hun népek szellemi központja, az Arvisúrák szerint i.e. 4040-től.
A régészeti feltárások eredménye ez a csodálatos lelet, amelyet Hahoot város múzeumában őriznek.
A HUN korona két részből áll.
Az alsó, arany spirális körpánt súlya 1022 gramm, a felső, arany körpajzson álló türkizfejű aranytestű turul súlya 192 gramm.
A körpántot és a turult süvegre rögzítve viselte a király.
A türkizből készített fejet és a farktollat úgy illesztették a turul testéhez, hogy a király fejének biccentésére a madár feje és farka is megbillent, így követte a király mozdulatát.
A spirális körpánton sárkány, kos és párduc látható, írja Domonyi Károly.
A 24 Hun Törzsszövetség Kr.e. 4O4O-ben alakult meg Ordoszban azoknak a törzseknek a közreműködésével, aki már Ataiszon is szövetségben voltak.
Kaza-hun (Kazakok), Széki-hun (Székelyek), Türk, Jász, Lett, Bolgár, Manysi, Kabar, Úz, Mari, Tatár, Mongol, Kun, Manzsu, Suoma, Vót, Baskir, Újgur, Avar, Észt, Komi, Csuvasz, Vepsze, Mordvin.
Az ősi társadalmak közül ez az egyedüli közösség, melyet a 24 törzs életét alkotmányos pontokba foglaló, összefogó és irányító életforma jellemez. Időszámításunk előtt 6000-ben az életképesen működő KÁLL (uralkodó) alkotmányos intézményének létrejöttekor három pontban határozták meg alkotmányukat.
1. A KÁLL köteles mindenki panaszát meghallgatni és uralkodni.
2. A földmunkát végzőket cselekedetükben békén kell hagyni.
3. A várakban dolgozó tárkányok, böszörmények békében éljenek.
Ezt a három pontot még Ataiszban alkották. E földrész elsüllyedése előtt Ataisz fővárosában Dorozsmában hozták létre a fenti törzsszövetséget a Vezéri Tanács, az Öregek Tanácsa, valamint a Fejedelmek és Királyok Tanácsa javaslatára.
Ez a három pontból álló alkotmány, Kr.e. 3870-ben Debrecenben öt pontra, majd később 24 pontosra bővült, és ez szolgáltatta az alapot az 1222-ben kiadott Aranybullához.
A mai napra az utolsó információ: időszámításunk előtt 3540-ben történt meg a tizenkettedik feljegyzett özönvíz a Közel-Keleten Ataisz süllyedése óta.
Erről hallott Ábrahám, és erről tudósít a Biblia.
A magyarság szempontjából (A Kárpát medencét leszámítva) a legfontosabb földrész Ataisz.
Nevét a Tórem mitológiából ismert Atya-Istenről, Ata-Isisről kapta.
A Csendes-óceánon volt található, a jelenlegi Hawaii-szigetek képezték az észak-, északkeleti csücskét.
Az utolsó jégkorszakot megelőzően őseink a Meleg Vizek Birodalmában, azaz a mai Kárpát-medencében éltek.
Ezért van az, hogy a szavárd-magyarok 2004-ben már a 21.504. év számításánál tartanak!
A hirtelen beköszöntő hideg elől azonban el kellett menekülniük.
Azon fejlettebb népek, akik jól értettek a hajóépítéshez a kataklizmák következtében a Csendes-óceánból újonnan kibukkanó földrészre, Mú egykori maradvány szárazulatára – Ataiszra menekültek, csakúgy, mint néhány más nép a Pamírból, Kaukázusból, stb.
Különböző törzsek éltek tehát itt, mégpedig a Fekete- és Fehér-hunok, az agabák, az úzok (a majdani pal-úzok, azaz palócok, illetve gara-úzok, azaz grúzok ősei), az indijók, a maják, a sakák (a majdani szkíták ősei), a környező szigeteken pedig az as nép (a majdani aztékok ősei).
Ezen tözseknek aztán számos nemzetségük alakult ki az idők során.
Már Ataiszon is éltek magyarok, ám e név mögött nem egy bizonyos törzset kell érteni, sokkal inkább egy gyűjtőfogalomról, s egyfajta szellemi minőségről van szó, melyről ezt rótták le őseink:
A Magyarok, az egyistenhívőknek nevezett jó emberek, akikhez más törzsek gyermekei is csatlakoztak.
Így az Anyahita kegyhely és Joli-Tórem dombjai között megtelepedett egyistenhívőket magyaroknak nevezték.
Ezen egyistenhívők követői nem képeztek külön törzset, hanem a jó embereknek a vallási közösségébe tartoztak.
Ezen közösségnek tagjai soha nem háborúskodtak, hanem az Anyahita által lerótt egy igaz Isten hitében nevelték fel gyermekeiket. (1. B. Arvisura, Kr.e. 4000-4040.)
Itt sohasem volt tél, így a klíma ideális feltételeket biztosított a mezőgazdaság számára, az emberek rendkívüli jólétben éltek, hiszen a domboldalakon teraszos földművelés, míg a síkságokon csatornázott öntözéses gazdálkodás folyt, s így minden szükséges élelmet meg tudtak termelni.
A hegyoldalak erdőségeiben fakitermelés folyt, innen a rönköket a folyón úsztatták le a Hun-tóhoz, ahol a kézművesek megmunkálták azokat.
A magyar őstörténet része és szervesen hozzátartozik a bizonyítékokat felmutató része az Arvisura és az Arvisura világkép!
Az Arvisura szent irat, krónika, mely meghatározatlan idő óta íródik. Leírások szerint a Földön Anyahita kezdte el írni.
Anyahita égi eredetű asszony, aki hét társával együtt érkezett több mint tízezer ezer éve Ataisz szigetére. Űrhajójuk meghibásodott, így nem tudtak visszatérni lakóhelyükre, a Szíriuszra.
Itt a Földön több gyermeke született, de egyik gyermeke, (VAN nevű) születésekor Anyahita megbénult. Ekkor kezdte el leróni az égi tudást, az ő Arvisuráját.
Az Egyisten hitet hirdette, melyből később több földi próféta is táplálkozott.
← Mani
Lehet kételkedni vagy csodálkozni, de ilyen volt például Buddha, Jézus urunk és Mani.
Buddhát és Jézust mindenki ismeri, de Maniról szinte semmi ismeretünk nincs.
Pedig van mit tanulni róla és tőle. Mani, Krisztus után a harmadik században élt Perzsiában.
A Jézusi szeretetvallást tanította.
Az ősi magyar ajkú népek nagy része is maniheus vallású volt abban az időben.
A maniheus hit Árpád idejében is nagyon elterjedt volt.
Többek közt ezt is az úgynevezett pogány vallások közé sorolták, mint mindent, ami nem egyezett az akkori római keresztény vallás tanaival.
A régi szíriuszi csoportok Anyahitát Boldogasszonynak hívták.
Azért, hogy az előbbieket jobban megérthessük, és földrajzilag is elhelyezhessük, lássunk néhány adatot.
Több ezer évvel ezelőtt a Föld arca más volt, mint manapság.
Több olyan földrész, illetve sziget is volt, melyek ma már nincsenek a felszínen.
Ilyen volt például Lemúria (Kr.e. kb. 150 000-ig létezett Afrika és India között), (Madagaszkári, lemúr majom!), valamint a Mu nevű kontinens (Kr.e. kb. 22 000-ig létezett).
A Csendes óceánon helyezkedett el.
A mai Ausztrália volt a legnyugatibb része, és Amerika középső részénél volt az északi határa, attól pár ezer kilométerre.
Forrás: Magyar Tudat