Vigyázó szemeteket most a délvidéki magyarokra vessétek

(Magyarországi Civil Szervezetek Memoranduma)

Bácskában, Bánátban és a Szerémségben a magyarok létszáma – fél évszázad alatt - mintegy felére, negyed-millióra apadt

Többségük vagyonuktól megfosztott, napi megélhetési gondokkal küszködő földműves. Közel hét évtizeddel a II. Világháború után a Szerb Köztársaság Kormánya és Parlamentje végre napirendre vette a vagyon-visszaszármaztatás, a kárpótlás kérdését. Micsoda történelmi egybeesés: az éppen október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján megszavazott kárpótlási törvény 5. szakasz 3. bek. 3. pontja az európai joggal szemben álló kollektív bűnösséget sugallja. Ráadásul lehetetlenné teszi a szerb partizánok által 1944-45 telén elkövetett népirtás és vagyonelkobzás jóvátételét azzal, hogy a kárpótlási időszak kezdetét 1945. március 9.-re teszi, vagyis az ezt megelőző törvénytelenségek áldozatait kizárja a törvény hatálya alól.

Az egyre fogyatkozó, szerbiai magyar közösségünk ezzel kritikus helyzetbe került. A Skupstina a kárpótlási törvényt az után szavazta meg, hogy azt előzetesen bemutatták az Európai Bizottságnak, amelynek, talán a történelmi tények ismeretének hiányában, talán másért, a kisebbségek jogfosztása tekintetében semmilyen észrevétele nem volt. Azóta a német kancellár, Belgrádban, majd november 8-án az EU belgrádi képviseletének vezetője, Vincente Deger is megerősítette, hogy - az EU hivatalos álláspontja szerint – a tag-jelölti státus elnyerésének egyetlen feltétele az, hogy Belgrád és Pristina rendezze a kapcsolatait. Brüsszelből tehát, immár hagyományosan, ezúttal a Szerbiában, a szülőföldjén maradó, magyar közösségünket kollektív bűnösséggel sújtó törvény elleni, jogos tiltakozások ezúttal sem számíthatnak támogatásra.

A Szerb Kormány most arról győzködi a kormánykoalíció részét alkotó Vajdasági Magyar Szövetséget, általa pedig Magyarország Kormányát, hogy a kárpótlási törvény félreértelmezhetetlen hibáját egy másik, az ún. rehabilitációs törvénnyel lehet korrigálni, anélkül, hogy a már megszavazott kárpótlási törvényből a kollektív bűnösséget sugalló, fenti törvény-szakaszt törölnék.

Vagyis két, egymással szemben kijátszható törvény rendelkezne a vagyonuktól megfosztott, magyar etnikumú, szerb állampolgárok kárpótlásáról, akár a végleges kizárás lehetőségéről. Ezután a többségi hatalom dönthetne arról, ki nekik a megfelelő, jó magyar és kik azok, akikre már nincs szükségük.

Ne legyenek kétségeink: ez esetben az utóbbiak lesznek jóval többen. Tisztázatlan az is, hogy kinél lesz a bizonyítási kényszer, holott ehhez nyilvánvalóan csak a szerb államnak vannak eszközei. Garanciák szükségesek ahhoz is, hogy elmarasztaló, a kárpótlásból kizáró határozat csak egy független igazságszolgáltatási eljárás keretében hozható meg, s az ilyen eljárásokat egy ésszerű, törvényben rögzített határidőn (pl. 5 éven belül) lezárják, és nem húzzák évtizedekig.

Ismeretes, hogy az 1944-45 telén, a kivonuló magyar haderő után keletkezett hatalmi vákuumban, a Tito felhatalmazásával történő, véres leszámolás keretében, a szerb partizánok több tízezer, ártatlan, magyar embert, köztük nőket, gyermeket és idős embereket mészároltak le, csak azért, mert magyarok voltak. A jogfosztott magyar emberek és családok kollektív, politikai rehabilitációja – a többszöri ígéret ellenére – a mai napig nem történt meg, sőt, egy lépést sem haladt előre. A már megszavazott kárpótlási törvény változatlan formában történő fennmaradása a rehabilitáció reményét is semmissé teheti.

A szerb Kormány kapcsolt törvényekre vonatkozó, szóbeli, utólag számon nem kérhető ígéretei, amelyek a Parlamenti szavazás előtt, az utolsó pillanatban is visszavonhatóak, a legnagyobb óvatosságra kell, hogy intsenek bennünket. A politikai és gazdasági rehabilitáció és a jogos kárpótlás elmaradásának össze-kapcsolása ugyanis végzetes lehet, a többségében a mély-szegénység küszöbére taszított, vagyonuktól megfosztott, szerbiai magyar közösség és a Szerbiából már elüldözött, kitelepült magyar családok számára is.

Ezért – álláspontunk szerint – óriási a Vajdasági Magyar Szövetség és Magyarország Kormányának a felelőssége: a Szerb Köztársaság EU tagjelölti státusának várhatóan 2011. december 9-i szavazása előtt csak alaposan átgondolt, ellenőrzött, írásba foglalt garanciákon alapuló állásfoglalásnak, döntésnek lehet helye, amelynek az utólagos korrekciójára már aligha lesz lehetőség.

Budapest, 2011. november 11. Éhn József, elnök,

Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért, Budapest

Csatlakozó civil szervezetek

Civil Összefogás Fórum, Budapest - dr. Csizmadia László, CÖF alapító, szóvivő

Magyar Kisebbségi Információs Egyesület, Szeged – Kirschné Tóth Erzsébet, Mécs László, elnök

VMDK Szegedi Tagozata, Nagy Abonyi Attila, elnök