Az utóbbi másfél évtizedben a szerbiai Vajdaság többségi nemzetének tagjai több, mint száz, etnikai jellegű, több esetben súlyos, fizikai sérüléssel járó támadást intéztek magyar fiatalok ellen. A támadások döntő többségéhez a magyar fiatalok egymás közötti nyelvhasználata, vagyis az a körülmény szolgált ürügyként, hogy magyar etnikumú szerb állampolgárok egymás között magyarul, anyanyelvükön beszéltek. A rendőrségi kivizsgálás minden esetben kizárta az etnikai indíttatás nyilvánvaló tényét és felmentette a támadókat, arra hivatkozással, hogy a megtámadottak is védekeztek, mert arra kényszerültek.

A Szerbiában egyre fogyó kisebbségben élő magyarok (a többségi nemzetnek erről mi a véleménye, vajon miért ez a helyzet?) elleni, büntetlenül maradt támadások, a 'magyar-verések' egyre gyakoribb, büntetlenül maradó előfordulása arra ösztönzi, kifejezetten arra bátorítja a szélsőségesen nacionalista, szerb fiatalok agresszív csoportjait (mert általában nem magányos támadóról beszélhetünk!), hogy újabb és újabb támadásokat kezdeményezzenek magyar fiatalok békésen szórakozó, magyarul beszélgető csoportjai ellen. Hiszen a tettesek, a minden esetben elmaradó megtorlások, súlyának megfelelő büntetés helyett, teljes bizonyossággal felmentésre számíthatnak. Nem egy esetben a támadók nyíltan alkalmazzák a magyar etnikum végleges elüldözésére utaló fenyegetéseket.

A még mindig jelentős létszámú magyar kisebbség által lakott településeken folyamatosak a magyarokat érő atrocitások, a legváltozatosabb formában. Csak 2013. december és február között Temerinben három, ismert támadás ért magyarokat (2012. Karácsony éjjel, 2013. január 27-én. és február 9-én), Óbecsén és Újvidéken is fordultak elő hasonló incidensek. A szaporodó támadások mellett a rendőrségi kivizsgálások gyakorlata mit sem változott. Tényleges kivizsgálás és a tettesek büntetőjogi elmarasztalása helyett a támadók következmények nélküli felmentése folytatódik.

Hírforrások szerint a Temerinben, február 9-én péntekről szombatra virradó hajnalon történt támadás gyanúsítottjait az újvidéki rendőrség három nappal később szabadlábra helyezte. Miért? Mert ehhez elég volt, hogy a támadók azt állítsák, hogy ez is csak egy ártatlan verekedés volt, ők nem gyűlölik a magyarokat. A január 27-i támadás egyik áldozatáról készült orvosi látlelet, február 9-én a magyar lakóház betört redőnyei mit sem számítanak, ha a szerb támadók a rendőrségen önmagukat ártatlannak vallják. Akkor, amikor a 2012. októberben, Temerinben őrizetbe vett hét magyar fiatal (csak őket gyanúsítják agresszióval, ellenfelük talán nem volt?) negyedik hónapja börtönben van és a 2004-ben öt magyart összesen 61 évre ítélő vérbíró, Zdenka Stakic hívására várnak.

A közbiztonság folyamatos romlása miatt a magyar kisebbségben egyre jobban eluralkodik a félelem, a biztonsági szervek tehetetlensége és a támadókat sorozatosan felmentő, a támadásokat rendszeresen bagatellizáló pszichológiai nyomás miatt. Mi a célja a hatóságoknak, ezzel az évtizedes félre nézéssel? A kisebbséghez tartozók elüldözése? Mert minél nagyobb a védelem nélkül maradtak fenyegetettsége, annál kevésbé meglepő a megtámadottak kényszerű védekezésének mértéke.

A címben feltett kérdésre válaszolva: 2013. februárban elérkeztünk a falig, ahonnan nincs tovább hátrálni. Az nem magyarázat, hogy Szerbiában más kisebbséghez tartozó állampolgárokat is sújtanak etnikai indíttatású incidensek. Mi magyarok vagyunk és megtanultunk, hogy magunkat kell megvédeni. Most már nem kérni, hanem követelni kell a hatósági sumákolás beszüntetését, az etnikai jellegű támadások alapos kivizsgálását, az ítéletek nyilvánosságra hozatalát és a szerb hatóságok által alkalmazott, kettős mérce azonnali beszüntetését. Magyarország Kormányának, mint ahogy ezt, hasonló esetben, bármely más államvezetés tenné, meg kell védenie a határain kívül élő, fenyegetett nemzettársait. Ezt követeli a becsület és a kisebbségek védelméről szóló, Szerbia által is elfogadott, nemzetközi egyezmények sora is.
Ennek hiányában nem lehetünk együtt, ugyanazon Európai Közösség tagállamai!

Éhn József, elnök
Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért
közhasznú, civil szervezet,
Budapest, 2013. február 13.