A STRESSZ ÉS A DEHIDRÁCIÓ AZ ANYAGCSERE OLDALÁRÓL
(Részelet dr. F. Batmanghelidj: A tested vizért kiált címü könyvéből.)
„Szilárd meggyőződésem, hogy ha az összes jelenleg használatos gyógyszert a tenger fenekére süllyesztenénk, a legjobbat tennénk az emberiségnek - és a legrosszabbat a halaknak.” (Oliver Wendell Holmes)
AZ INZULINFÜGGETLEN CUKORBETEGSÉG
Alapjában véve kétféle cukorbetegség van. Az egyik típus kezeléséhez inzulinra van szükség, mert a hasnyálmirigy nem termel több inzulint. Ezt a fajtát inzulinfüggő diabétesznek (cukorbetegségnek) nevezik. A másik típus kezelésére gyógyszereket alkalmaznak, hogy fokozatosan felszabadítsa a hasnyálmirigyből az inzulint és így a cukorbeteg ellenőrzése alatt tarthatja klinikai tüneteit. Ezt inzulinfüggetlen diabétesznek nevezik; a hasnyálmirigy még képes inzulint termelni.
Az inzulinfüggetlen diabétesz, ami idősebb korban alakul ki és tabletta gyógyszerformával viszonylag könnyen szabályozható, az agy vízhiányának legvalószinübb végeredménye és ez egészen az idegingerületátvivő-rendszerig - különösen a szerotonerg rendszerig - befolyásolhatja annak működését. Az agy fiziológiája önműködően olyan módon reagál, hogy felfelé kezdi tolni a glükóz (szőlőcukor) küszöbértékét azért, hogy fenntarthassa saját térfogatát és energiaszükségleteit. Az agynak szüksége van a glükózra annak energiatartalma miatt és az anyagcseréjéből kialakult vízre is. A vélemények uralkodó többsége az, hogy az agyban az energiaigény nagy részéről egyedül a szőlőcukor gondoskodik. Személyes véleményem pedig az, hogy ez abban az esetben történhet meg, ha a testben só- és vízhiány van. A víz és a só abszolút lényeges elemek a hidroelektromos energia fejlesztéséhez, különösen az idegingerületátvivő-mechanizmus miatt.
A vércukorszint megváltoztatásának oka és mechanizmusa elég egyszerü. Amikor a vízszabályozás és az energiagazdálkodás kézbevétele végett hisztamin aktiválódik, egy másik, prosztaglandinoknak nevezett vegyületcsoport is működésbe lép. A prosztaglandinok egy alárendelt rendszert alkotnak a test sejtjei közötti vízelosztás céljából.
A hasnyálmirigy - egy nagyon bonyolult mirigy, ami a gyomor és a patkóbél között helyezkedik el - több mint az inzulingyártás egyedüli telepe, ugyanis nagy mennyiségü bikarbonát oldatot is termel. Ez a bikarbonát oldat a patkóbélbe ürül, hogy semlegesítse a gyomorból érkező gyomorsavat. Ez a módja a gyomorból érkezõ sav semlegesítésének. Úgy történik, hogy amíg az ingerlő anyag (a prosztaglandin „E” típusa) rövidre zárja a hasnyálmirigy felé tartó keringést, azért, hogy a bikarbonát oldat elkészülhessen, ugyanakkor természetesen gátolja az inzulin kiválasztását a hasnyálmirigyből. Ez egy nagyon szorosan működő szervo-mechanizmushoz hasonlóan működik. Minél inkább működnie kell az egyik rendszernek, annálinkább háttérbe vonul a másik.
Miért? Egyszerüen az inzulin elősegíti a kálium és a cukor sejtekbe lépését. Ugyanakkor néhány aminosav sejtbe jutását is elősegíti. A cukor, a kálium és az aminosavak bejutásával víz is kerül a sejtbe, amit az inzulin serkent. Az ilyen folyamatok csökkenteni fogják a rendelkezésreálló víz mennyiségét, ami könnyebben elérhető a sejteken kívül. A dehidrációs állapotban az inzulin működése eredménytelen lehet. A test működésében alkalmazott logika ezért a vízelosztás kétféle folyamatát egy anyag (a prosztaglandin E) szabályozása alá helyezte a hasnyálmirigy és az inzulinműködés gátlásának érdekében. Eszerint, és néhány sejt súlyos nélkülözése árán a szervezet vizet bocsát rendelkezésre, a táplálék emésztésére és a gyomorsav semlegesítésére a belekben.
Amint ez megtörténik, mikor az inzulinkiválasztás gátlás alá kerül, az agyat kivéve, a test anyagcsere folyamatai súlyosan megbomlanak. Egy dehidrációs állapotban az agy hasznot húz az inzulin gátlásából. Maguk az agysejtek működése ugyanis nem függ az inzulintól, míg a test többi sejtjének normális működése teljesen inzulinfüggő. Ha elgondolkodunk ezen, azt találjuk, hogy egy súlyos krónikus dehidrációs állapotra nézve ebben természetes logika van az inzulinfüggetlen cukorbetegség kialakulására. Miért hívják inzulinfüggetlen diabétesznek? Mert a test még gyártja az inzulint, habár néhány kémiai anyag befolyása kell, hogy elősegítse a kiválasztását.
Az inzulingátlás e jelensége a dehidrációval azt mutatja meg, hogy a hasnyálmirigy elsődleges működési területe az emésztési folyamatok vízellátása. Az inzulingátlás pedig a mirigy egy alkalmazkodási folyamata a test dehidratációjához.
A TRIPTOFÁN ÉS A CUKORBETEGSÉG
A triptofán hatásának még a legegyszerübb magyarázata is túl bonyolultnak tűnhet. Azonban ezen aminosavról szóló néhány alapvető ismeretet szükséges megértenünk, hogy értelmezni tudjuk e könyv némely kijelentését. Ne feledjük el, a szervezet egy nagyon bonyolult kémiai üzem, ami szélsőségesen érzékeny az elsődleges nyersanyagainak áramlási ingadozására.
Az agy szerepe, hogy újjáélessze magát, amikor víz- vagy sóhiány lép fel a testben. Megnöveli a cukor szintjét a keringésben. A cukor megnövekedett szintje feltételezhetően kiegyenlíti a létfontosságu ozmotikus egyensulyt, ugyanúgy ahogy egy orvos is majdhogynem újjáéleszthet egy beteget egy egyszerü cukor és só tartalmú vizes infúziós oldattal. Szükségünk lehet felismerni egy másik egyszerü dolgot is: az ozmotikus erőket, amiknek a sejteken kívüli folyadéktérfogatot kell szabályozniuk. Ezeket elsõdlegesen a folyadék sótartalma, megnövekedett cukortartalma és néha a megnövekedett húgysavtartalma hozza létre.
De az inzulinfüggő diabéteszben súlyosabb sóhiány is felmerülhet és ezesetben az agynak nincs választási lehetősége, meg kell növelnie a cukorszintet, hogy kiegyenlítse az alacsony sószintet. Ez a folyamat egy önműködő lépés az agyműködés programjában, amit közvetlenül és közvetve a triptofán működése vezérel. Azt is kimutatták, hogy a triptofán egy alapvető aminosav, a test létfontosságu összetevője, amely át tud alakulni az eddig megismert három vagy még inkább négy lényeges idegingerületátvivő anyaggá.
Az inzulinfüggetlen cukorbetegségben szükségünk lehet különös figyelmet szentelni a megfelelő fehérjebevitelre, hogy megelőzzük a triptofánhiányt, ami gyökeres oka lehet e betegségnek. Miért? Úgy tünik, hogy a dehidráció az agyban a triptofánkészletek súlyos kimerülését, a leglényegesebb aminosav hiányát okozza. Amikor megfelelő mennyiségü triptofán van jelen az agyban, egyéb hatásai mellett, a fájdalomküszöb megemelkedik - a fájdalmakat jobban el tudjuk viselni.
Néhány cukorbeteg állat agyában a triptofántartalomszint nagymértékü esést mutat.
Mégegyszer kihangsúlyozom, a só, a cukor, a húgysav mindegyike a sejteken kívüli folyadék ozmotikus erőinek kiegyensúlyozására szolgál. A sótartalom járul hozzá legnagyobb mértékben a sejteken kívüli ozmotikus egyensúlyhoz. A triptofánnak magának a szabályozó szerepe, vagy az idegingerületátvivő rendszertől való függése, a testben megtartott só mennyiségére egy mértékadó mechanizmusként működik. A szerotonin, a triptamin, a melatonin és az indolamin idegingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) és mind a triptofánból származnak. Így a triptofán a test sófelvételének természetes agyi szabályozója. Úgy tünik, hogy az alacsonyabb triptofán szint - és ennek következményeként az idegingerületátvivő termelése - egy a normálisnál alacsonyabb sóvisszatartást fog eredményezni.
A test egy támogató mechanizmusaként az RA rendszer (renin-angiotenzin rendszer) kompenzál a só visszatartásával. A hisztamin és annak RA-rendszere különösen aktívvá válik, ha a triptofánfüggő idegingerületátvivő rendszer kevésbé közreműködő - a triptofán megnövekedett lebontása vagy hiánya miatt. Ebből következik, hogy egy sómentes vagy alacsony sótartalmu diéta nem vezet célra a diabéteszes magas vércukor kezelésénél.
Ha a vércukor szintje lesüllyed, a napi bevitt sómennyiség emelése elkerülhetetlen.
A triptofánnak emellett kimagasló szerepe van a DNS-hibás „írási” és másolási folyamatának javítómechanizmusában. Egy másik aminosavval, a lizinnel, egy hídrendszert alkotnak (a lizin-triptofán-lizin hármast), amely vágja és újból helyesen összeilleszti a hibásan átírt DNS-láncot. A triptofán e sajátsága a leglényegesebb a rákos sejtek kialakulásának megelőzésében.
Az agy triptofánkészleteinek újrafeltöltésével a hisztaminrendszer működése annak elsődleges feladatára fog visszaszorulni - egy normális működési szintre. A test sótartalma jól szabályozott lesz. A fájdalom érzékelési szintje megemelkedik. A gyomor savelválasztása normalizálódik és megfelelő ellenőrzés alá kerül. A vérnyomás is a test összes szervének és folyamatának, a veséknek, az agynak, a májnak, a tüdőnek, a gyomor- és béltraktus aktivitásának, az idegsejtekbe történő vízszűrés „zuhanyrózsa”-mechanizmusának, az ízületek és a többi szervnek és mechanizmusának megfelelő természetes szintjére áll be.
Közvetlen kapcsolat van a séta és az agy triptofánkészleteinek felépítése között. Van néhány aminosav, ami verseng az agy-vér gáton való keresztülhaladásért. Nekik is ugyanazoknak a szállítófehérjéknek a hátán kell utazniuk. A triptofán e versenytársainak a csoportját elágazóláncu aminosavaknak nevezik. A test működésében ezek az elágazó láncu aminosavak a zsírokkal együtt a nagyobb izmokban üzemanyagként használatosak. Az izmok a vérkeringésből elkezdik felcsipegetni ezeket az aminosavakat. Ennek eredményeként a triptofán agy-vér gáton való áthaladásának esélye megváltozik. Egy fő fiziológiai érték az izomaktivitásnak és az agy triptofánkészleteinek közvetlen kapcsolatában mutatkozik meg.
Az agy triptofántartalma és annak különféle „melléktermék” idegingerületátvivő rendszerei a felelősek a „test homeosztatikus egyensúlyának” fenntartásáért. Az agyban lévő triptofán normális szintje minden testi folyamatban egy jólszabályozott egyensúlyt tart fenn - ezt jelenti a homeosztázis. Az agyi triptofánellátás csökkenése az összes testi folyamat hatásfokának csökkenését vonja magával.
A depresszió és még néhány mentális rendellenesség az agy kiegyensúlyozatlan triptofánkészleteinek a következménye. A „Prozac” néhány mentális rendellenességben, különösen depresszióban használt gyógyszer, ami megállítja a szerotonin - a triptofán egyik mellékterméke - lebontását. Minden ideg megfelelően működik, ha több szerotonin van jelen. Azonban a Prozac nem tudja lecserélni a triptofán nélkülözhetetlen szerepét. Testünk triptofánkészleteinek újrafeltöltését kiegyensúlyozott diétával és szabályos vízbevitellel kell véghezvinni.
Kutatásaim azt mutatták, hogy a vízbevitel (vérhígulás) és a triptofán agy-vér-gáton keresztül szállító rendszerének hatékonysága között közvetlen kapcsolat van. A vízhiány és a vele arányos hisztamin felszabadulás megnöveli a máj triptofánlebontó folyamatának sebességét. A megfelelő vízbevitel, úgy tünik, hogy megfékezi és hatástalanítja a triptofán lebomlási folyamatát. A krónikus dehidratáció a különböző aminosavraktárak triptofán kimerülését okozza. Szervezetünk nem tudja előállítani a triptofánt, táplálékkal kell bevinnünk; az ilyen aminosavakat esszenciális aminosavaknak nevezik. Így a test hidrációja, a gyakorlatok és a helyes táplálkozás az agy triptofán tartalékainak gyarapítását segíti elő.
Egy másik gyakori, fontos eset a kóros érzékenység (idioszinkrázia), amely a fehérjelebontásban és előállításban müködik. A fehérjék az aminosavak összekapcsolásával készülnek. 20-féle aminosavból készül az összes különböző fehérje. Mindenegyes fehérjetípus különböző aminosavszámmal és sorrenddel épül fel. A keverék sorrendjétől függően mindenegyes fehérjének más és más szerepe nyilvánul meg. A fehérjét felépítő aminosavak számától és sorrendjétől függően a keverék enzimként, más fehérjék előállításában szerelőszalagként és a sejtek hidroelektromos pumpáiban energiatermelőként működhet.
A test összes folyamata az enzimeket és testfehérjéket alkotó aminosavak különleges sajátságai és „sorrendisége” által szabályozott. 8 esszenciális aminosav létezik, amit szervezetünk nem tud előállítani; ezeket a táplálékból kell „importálni”. 3 aminosavat szervezetünk csak korlátozott mennyiségben tud előállítani. Bizonyos helyzetekben ezek tartalékai is szűkössé válhatnak. A többi 9 aminosavat testünk bőségesen elő tudja állítani. Ha a tartalék-aminosavkészletek szintje egy bizonyos tartományon túl ingadozik, akkor néhány aminosav lebontásra kerül, hogy a további enzim- és fehérjegyártáshoz kiegyenlítődjön a raktárak aminosavkészleteinek aránya. Az ilyen stressz helyzetekben lebontásra kerülő triptofán tünik a legfontosabb aminosavnak.
Ám nem fogyaszthatunk ilyen vagy olyan aminosavat magában, hogy kiegyenlítsük tartalékainkat, még akkor sem, ha ismerjük a bonyolult arányokat és elágazásokat. Kellő időben az aminosavak teljes skáláját kell fogyasztanunk. Ha elővigyázatosak akarunk lenni, olyan fehérjéket kell ennünk, amelyek bőséges adagokat tartalmaznak ezekből az aminosavakból. Némely fehérjeforrás, mint például a hosszan tárolt husok, néhány aminosavban hiányossá válhatnak. A legjobb fehérjeforrások a növények csíráztatott magvai, például a lencsék, gabonák, babok, stb. - de még a tojás és a tejtermékek is, amelyek a következő csirke vagy borjunemzedéket nevelik fel.
A lencsék és a zöldbabok különösen jó aminosavraktárak a táplálkozásban. Átlagban 28 százalék fehérjét tartalmaznak, 72 százalék összetett szénhidrátot (összetett cukrokat = keményítőket) és nem tartalmaznak olajt. A táplálékoknak e típusai a legjobbak az aminosavellátás érdekében, a legmegfelelőbb arányokban tartalmazzák õket. Tulajdonképpen ezek a legjobb élelmiszerek, amelyek létrehozzák egy faj tökéletes másolatát. Az élet kezdetén a kiegyensúlyozott aminosavösszetétel a folyamat része.
Az inzulinfüggetlen diabéteszt megnövelt mennyiségü víz fogyasztásával, gyakorlatokkal és diétás kezeléssel kellene gyógyítani. A diétás kezelés során a szövetek és az agysejtek számára fontos aminosavegyensúlyról is gondoskodni kell. A sószabályozást is észben kell tartani. A cukorbetegség jó példája a következõ nemzedékre is kiható dehidráció okozta károsodásának. Miután a dehidráció hatása cukorbetegséget kelt, amit az idősebb nemzedék soraiban figyelhetünk meg, de gyakran még megfordítható állapotban van, a kór legsúlyosabb és többször szervezetileg is károsító (visszafordíthatatlan) fajtáit az utódok öröklik. A fiatalkori diabéteszt ugyanúgy kell megközelíteni, annak korai megelőző kezelésével, mielőtt tartós szervezeti károsodás lép fel. Emlékeznünk kell, hogy a genetikus átirási-folyamat mechanizmusa (a DNS-átírás) - különösen az anyában - ha az aminosavtartalékok kiegyensúlyozatlan szintjei befolyásolják, egyformán megnyilvánulnak az utódban is. Valójában így alakul ki a genetikai károsodás és az örökölt betegség. A következõ bekezdésben egy tipikusan ilyen folyamatról olvashatunk.
AZ INZULINFÜGGŐ CUKORBETEGSÉG
Az inzulinfüggő cukorbetegségben a hasnyálmirigy inzulintermelő képessége elveszett. A betegség ellenőrzés alatt tartásához rendszeres napi többszöri inzulininjekciók alapvetően szükségesek. Ezt az állapotot már valamivel jobban megértették.
A fehérjelebontás folyamatán belül, hogy a szervezet mozgósítani tudja az aminosavtartalékokat, a kortizonfelszabadító-mechanizmus elősegíti az IL-1 (interleukin) nevezetü anyag kiválasztását. Az IL-1 egy idegingerületátvivő anyag. A kortizonfelszabadító-mechanizmus és az IL-1 termelés között egy kölcsönös erõsítőhatás van (szinergikus hatás). Az IL-1 egy további alárendelt anyag, az IL-6 kiválasztását segíti elő. Így az IL-1 termelődés egyidejüleg az IL-6 termelését is elősegíti. Sejtkultúrákban kimutatták, hogy az IL-6 pusztítja az inzulintermelő sejtek szerkezetét. Az IL-6 nevü anyaggal kezelt sejtek nem termelnek többé inzulint. Feltételezem (és már közzétettem ezt a nézetet), hogy a tartós dehidratáció és a szervezetbeni aminosavlebontás ellenőrizetlen zavarai tehetők leginkább felelőssé a hasnyálmirigy bétasejtjeinek (az inzulintermelő sejteknek) pusztulásáért. Így a dehidráció és a stressz fiziológiájának dehidráció-elősegítő folyamata tehető végül felelőssé az inzulinfüggő diabétesz kialakulásáért.
Tehát a paradigma-eltolódás tudományosan megmagyarázhatja a víz szerepét a betegségek megelőzésében és/vagy a gyógyításában. A stresszes folyamatok és a társult dehidrációs károsodások megelőzésére a szigoru és tökéletesen rendszeres vízbevitel hatására a test jólétének fő irányítói és felügyelői - a triptofán és annak idegingerületátvivő származékai: a szerotonin, a triptamin és a melatonin - megfelelően csoportosulnak, hogy minden biológiai folyamatunkat megfelelően irányíthassák. Az egyszerü fehérjékkel történõ kiegyensúlyozott aminosavbevitel biztonságossá teszi a szervezet ilyen jellegü ellátását. A rendszeres napi séták szabályossá teszik az izmok működését, és minden, a szorongásos és érzelmi stressz által létrehozott fiziológiai folyamatot helyrehoznak.
A fenti három követelmény a leglényegesebb és legalapvetőbb „öregedés késleltetõ” óvintézkedés. Ezek nagyon fontos lépések a jó egészség irányában, a jól hidratált, egészséges bőr érdekében, aminek nagy szüksége van a vízcserére és ami többek között a nagy mennyiségü környezetbe távozó vizet is pótolja. Ilyenkor a véredények végre elláthatják igazi sejttápláló szerepüket.
Amikor a test jól hidratált, egy kielégítő szexuális élet és egy nagyon jó libidó fiziológiai és hormonális előfeltételei jönnek létre. Ráadásul, az „esemény” előtti egy vagy két pohár víz a férfiaknál egy biztos és kitartó erekciót idéz elő, ami a részvétel örömét is fokozza a hölgyeknél.
KRITIKA
Dr. F. Batmanghelidj egy remekművet írt a vízről az egészséggel kapcsolatosan amely a kutatásait képezte. A könyv címe: A tested vizért kiált. Dr. Batmanghelidj az általánostól eltérően, testünk egészségét a szervezetünk, a sejtjeink működéségez szükséges, elegendő mennyiségü víz ivásához köti. Nagyon fontos megállapításokat tett. Ugyanakkor néhány dologban nem vonatkoztatott el az általános orvoslás hagyományaitól, dogmáitól. Az itt következő példa a zsírral kapcsolatos, amely a köny VÍZKÚRA címü fejezetéből egy idézet:
"... A betegségmegelőzés ilyen megközelítésében nem lesz szükségünk szigorú étrendi szabályozásra, hogy szabályozni tudjuk ezt vagy azt a klinikai tünetet, feltéve persze, ha a vízfogyasztás megelőzi a táplálékfelvételt. Azomban erősen tanácsolható a zsíros és sült ételek korlátozása. A zsírok zsírsavakká alakulnak át és a vérkeringésbe kerülnek. A zsírsavak helyettesítik (és kiszorítják) a triptofánt az albuminon. Ha a szervezet teljes triptofánmennyiségének 20 százaléka szabadon kószál a vérben, a máj megtámadja és lebontja a szabad triptofánt. Ezáltal egy idő után a zsíros ételek kimerítik a test triptofánkészleteit. Ez az egyik legfontosabb ok, amiért a zsíros ételek nem tesznek jót az egészségnek. ..."
Dr. Batmanghelidj a könyvében hosszan beszélt a triptofán fontosságáról, mint a szervezetünk folyamatainak meghatározó anyagáról. A szavaiban nincs okunk kételkedni, hiszen ugyanazt rajta kívül is még több kutatási eredmény is alátámasztja.
Dr. Légrády Péter, kutatásait az emésztésnek szentelte, amiről könyvet is írt Tojás, táplálkozás, egészség címmel. E mű - ellentétben a témáról fellelhető legtöbb irománnyal, részletekbemenő, preciz, pontos képet fest az emésztésről. Az emésztés minősége az egyik legfontosabb tényező az egészségünket illetően, s az nem képzelhető el elégséges zsiradék nélkül:
"... a fő tápanyagcsoportok közül nyilvánvalóan csak a zsírok rendelkeznek a cholecytokinin termelődését és fölszabadulását, így a közös záróizom (az epevezeték és a hasnyálmirigy vezetékének közös záróizmának a - megj. Szennai) kinyílását és tartós nyitva maradását jelentős mértékben kiváltó hatással, ami az emésztési folyamat tökéletes végbeviteléhez elengedhetetlenül szükséges mozzanat."
Általánosságban egy felnőtt embernek egész napra ~70 g zsiradék bevitelét ajánlják. Ez a mennyiség azomban kevés, - Légrády doktor kutatásai szerint csupán egyetlen kiadós étkezéshez elegendő.
Viszont kell lenni egy igazságnak, amibe "beleférnek" a tudósok megállapításai. Ezt az igazságot Szendi Gábor könyvében találjuk meg (a címe: Paleolit táplálkozás), melyben alapos részletességgel írt az orvostudomány tévelygéseiről és azon belül többek között arról is, hogy az ú.n. nyugati típusu táplálkozás a betegségeink gyökere, mert az ajánlás általánosan elfogadott arányai, amely a szervezetünknek ill. a sejtjeinknek a sok-sok évezred-évmillió alatt kialakult igényeit nem, vagy tévesen veszi figyelembe, mert messze több szénhidrát fogyasztását írja elő és ugyanakkor a szükségesnél lényegesen kevesebb fehérjebevitelt enged, miközben az ajánlott mennyiségeknek éppen a forditottja lenne megfelelő. (Valójában, mintegy 40-45 energia-százalék fehérje, 15-20%-nál nem több szénhidrát és 35-40% zsiradék napi bevitele lenne kivánatos.)
Ez lehet az oka annak, hogy a természeti népek a betegségeket alig ismerik: Az ő táplálkozásuk bőséggel tartalmaz zsiradékot ami a jó emésztés feltétele, s ugyanakkor elegendő fehérjét is, s így nem szenvednek hiányt az oly fontos triptofánban sem.
Szendi Gábor is rendkívül alapos munkát végzett és az állításait minden esetben számos kutatási eredménnyel is alátámasztotta. Ám mégis, megeshet hogy itt-ott Szendi megállapításai is némi kiigazításra szorulnak.
Szendi szerint a gabonákat, a hüvelyeseket, a cukrot és a tejet, tejtermékeket teljes egészében ki kellene hagynunk az étrendünkből, - amit azomban előbb nem árt jól végiggondolni....
A cukor kiiktatásának a fontosságával egyetérthetünk. Viszont a gabonáról, a hüvelyesekről és a tejtermékekről van mit megfontolni. A cukor a természetben ilyen töménységben nem létezik. Sok kutatás bizonyítja a szervezetre gyakorolt rendkívül káros hatásait.
Szendi szerint (s még többek szerint is) a tej a tehén borjának való, másik faj tejét inni nem egészséges. Ezzel szemben azomban, a többi (állat)faj nem azért nem isssza egy másik faj tejét mert az egészségtelen volna a számára, hanem azért, mert egyedül csak az ember képes fenntartani akár a tehénnek vagy bármely fajnak a tejelőképességét. A kutya, a macska és az összes többi állat is szivesen megissza a tehéntejet (is) és attól nem lesz beteg, akkor sem, ha azt huzamos ideig teszi. Az ember se amiatt betegszik meg a tejtől mert a tej egészségtelen, hanem attól, ha hiányzik a szervezetünkből a tejcukorbontó enzim.
Az emberek nagyobb hányada élete végéig képes megemészteni a tejet. Amiért mégis jobban tennénk ha mérsékelnénk a tejfogyasztásunkat, az sokkalinkább a kálciummal függ össze. (Itt utalok a "A tej" menüpont alatt olvashatókra.)
S vajon, miért kellene kerülnünk a tejből erjedéssel készült ételeket? Az aludttej, (a kefír és a joghurt is,) a probiotikumok legjobb forrása!
A bio-elektronikai szempontból redox-potenciálu ételek (de leginkább a vízben lévő klór) - a redukáló hatásuk révén a szervezetünk elektronaktivitását csükkentik, velük szemben az erjedéssel készült ételek viszont növelik: aludttej, savanyukáposzta, kenyérmust.
A tejzsír sem egészségtelen. (Lásd a "A tej" menüpontot.) A sajtban pedig K2-vitamin is van, amit meg a bélrendszerünk megbetegedései esetén nem nélkülözhetünk.
A hüvelyesek nagy mennyiségü lektint a tartalmaznak, ám mégsem biztos az hogy ezért ki kellene hagyjuk azokat az étrendünkből.
Dr. Batmanghelidj ezt írja:
"... Kellő időben az aminosavak teljes skáláját kell fogyasztanunk. Ha elővigyázatosak akarunk lenni, olyan fehérjéket kell ennünk, amelyek bőséges adagokat tartalmaznak ezekből az aminosavakból. Némely fehérjeforrás, mint például a hosszan tárolt husok, néhány aminosavban hiányossá válhatnak. A legjobb fehérjeforrások a növények csíráztatott magvai, például a lencsék, gabonák, babok, stb. - de még a tojás és a tejtermékek is, amelyek a következõ csirke vagy borjú nemzedéket nevelik fel. A lencsék és a zöldbabok különösen jó aminosav raktárak a táplálkozásban. Átlagban 28% fehérjét tartalmaznak, 72% összetett szénhidrátot (összetett cukrokat = keményítőket). A táplálékoknak e típusai a legjobbak az aminosav ellátás érdekében, a legmegfelelőbb arányokban tartalmazzák őket. Tulajdonképpen ezek a legjobb élelmiszerek, amelyek létrehozzák egy faj tökéletes másolatát. ..."
A triptofán nélkülözhetetlen a jó egészséghez. S a hüvelyesek a triptofánnak is kiváló forrásai. Ugyanakkor, tény hogy a hüvelyesek legtöbbjében jelen van egy méreganyag is (phasin), ill. a lektinek. Ennek ellenére, a babfélék jól beilleszthetők az étrendbe, annális inkább, hiszen ma már ismerünk olyan ételeket/anyagokat, amelyek a lektinek ellen hatékony védelmet nyujtanak. Ilyen pl a fehér fűzfából készült kivonat (a természetes aszpirin, - mellékhatások nélkül), valamint az orvosi kálmos teája, különösen ha társítjuk fehér fagyöngygyel is. A phasin meg a főzés során lebomlik....
A gabonák közül többen egy olyan fehérje található, amellyel szemben hosszutávon allergia alakulhat ki. (Glutén.) Szendinek abban teljes mértékben igaza van, hogy ha teljesen kizárjuk az étrendünkből a gabonát, akkor sokkal kevesebb megbetegedéssel kell(ene) számolnunk. Tény az, hogy a gabonát néhány tizezernél nem több év óta fogyasztja az ember, s az eltelt idő viszonylagos rövidsége miatt nem alakulhatott ki bennünk a képesség a megemésztésére. De az is tény, hogy néhány évszázaddal ezelőttig lényegesen kevesebb betegség volt a rovására írható annál, mint ma.
A gabona gluténje = a sikértartalom, amelynek a növelésére törekvés irányult az elmult századokban. Az pedig oly jól sikerült, hogy a mai buza- és a többi gabona sikértartalma nagyságrenddel több mint az elődjéé. S innen már csak egy lépés ama kézenfekvő gondolat, hogy akkor miértis kellene teljesen lemondanunk az évezredes hagyományról, amikor elég lenne az is, ha az ősi gabonákat termelnénk és azokat mértékkel fogyasztanánk? (A tévedések elkerülése végett: A teljeskiőrlésü gabona is ugyanannyi glutént tartalmaz és a mára ismét divatba jött tönköly is amely inkább csak a nevében azonos az eredetivel....)
"Csökkentsük a zsírfogyasztásunkat! Együnk kevesebb sót!" - Szólnak a hamis ajánlások.... De szerencsére egyre többen ébredünk rá, hogy nem az orvosi dogmák szolgálják az egészségünket, hanem az, ha követjük a testünknek, a sejtjeinknek a valós igényét! Sajnos, érdekek füződnek ahhoz hogy ne tudjuk meg a igazságot egy-egy kérdésben, ezért nem könnyü megtalálni egyáltalán, azt hogy mi is a szervezetünk valós igénye.
Szennai László
Forrás: http://egeszseghazugsagso.freewb.hu/cukorbetegseg
Egyes kiemelések a szövegben tőlem. >Zoli<
Hozzászólás