Már megint felborult a reterát (a sz@r van felül)
A rákosi korszakban született a találó mondás, folytatódott a módszerváltásban és így EU-san megint igaz lett. Csak most Brüsszel dönt helyettünk és nekünk, mondván megint, ez nekünk így jó. Ma két dolgon akadtam fenn, az egyik "az Unió vezetői megadták a mentességet Csehországnak a lisszaboni szerződés részét képező emberi jogi charta alól", a másik a "Fővárosi Közgyűlés csütörtöki ülésén egyhangúlag úgy döntött, a novemberi közgyűlésen tárgyalja azt az előterjesztést, ami szerint embermentő hősökről és mártírokról neveznék el a budapesti alsó rakpartokat".
Az elsőnél lassan mi is megszokjuk, hogy ugyanúgy a fejünk felett döntenek külföldön, mint az egykori Moszkvában. A hazai "elit" meg bólogat, mint a pártok a lisszaboni szerződésre. Itt még húzzák a madzagra a mézet, hogy a tagállamoknak is jóvá kell hagyni a döntést. Sőt, a FIDESZ már jelzi, hogy nem hagyja jóvá. Szájer most még bátor. E bátorság helyett kijelenthetné, hogy mi meg felmentést kérünk a Trianoni szerződés hatálya alól.
Az emberi jogokat úgysem tartják be nálunk, de ki figyel oda. Még mielőtt valaki kígyót-békát szór rám, megerősítem kijelentésem: Nálunk nem tartják be az egyetemes emberi jogokat. Mi pedig nem kaptunk felmentést, legfeljebb utasítást a Rózsadombi paktumban. 17§2. Nem lehet senkit önkényesen megfosztani tulajdonától. Ezt kimondták az ENSZ-ben, mindenki elfogadta, csak senki nem tartja be. Tőlünk 1946-tól 1957. között elvettek mindent, a tulajdont. Majdnem minden elkobzásra kreáltak törvényeket, törvény erejű rendeletet, amelyet a módszerváltás felhatalmazás nélkül 89. után, törvényerőre emelt. Bár elfelejtette a jogszabályokban lévő kártérítést. Pedig ez benne volt mindegyikbe, és soha nem hajtották végre. Legfeljebb elhajtottak bennünket a kitelepítésbe, vagy azt mondták megint, várjunk.
Én nem kívánok várni, minden évben követelem a földem, követelem a Hídépítőt, meg követelem a házam, még ha molnár gyula et. Polgármester segítségével le is bontották az orgazdák. Szóval, ha a cseheknek szabad, én sem fogadom el Trianont, nem fogadom el a kommunizmus elkobzásait, nem fogadom el a módszerváltás, aljas magyart kirekesztő, és a valódi tulajdonos elleni határozatait.
A második kiakadásom már kényes téma, mert nem akarok csapdába esni, de két személy ügyében szeretném felhívni az általam nem tisztelt döntéshozókat arra, hogy a legnagyobb zsidómentőről sem szabad elfeledkezni. Sem róla sem a sikeres mentést végrehajtóról!
Idézem az autentikus HVG-ből: "Koszorús Ferenc, aki kapcsolatban állt az MFM katonai csoportjával, az esztergomi páncélosok vezérkari főnöke volt, s önként felajánlotta a kormányzónak, hogy egységeivel megszállja Budapest stratégiailag fontos pontjait, és kikényszeríti, hogy a csendőralakulatok távozzanak a fővárosból. A legfőbb hadúrtól megkapván a parancsot, először is tisztikarát tájékoztatta. Beszédéből kiderül, hogy tisztában volt a helyzettel: "Vannak olyanok, akik... egy Magyarország függetlenségét elnyomó idegen hatalom segítségével meg akarják buktatni a magyar alkotmányt, a törvényes magyar államrendet, magyar állampolgárokat törvényellenesen egy idegen államhatalom önkényének százezrével akarnak kiszolgáltatni." A tisztikar egy emberként a parancsnok mellé állt. Július 6-án a páncélosok megérkeztek Budapestre, s ekkor Koszorús egy tiszti járőrön keresztül felszólította Baky államtitkárt a csendőrség eltávolítására, ami 8-án délig meg is történt. Ezzel kétszázötvenezer budapesti zsidó megmenekült a gázkamrától."
A legfőbb hadúr aki kiadta a parancsot, a kormányzó, aki egy főutcát is megérdemel, nem egy rakpartot, vitéz nagybányai Horthy Miklós őfőméltósága.
2009-10-30. - Plósz Sándor