20220816
Last updateK, 24 máj. 2022 4pm

rovas logo

2022 június 07, kedd

Kárpátalján megmaradni magyarnak!

Szerző: v Kövér György

Ungvár. 2015.03.15. / Magyar megmaradás a leszakított területeken: Petőfi, törött karddal. Ungváron, a Petőfi téren, a Petőfi-szobor melletti nagygyűlésen hangzott el az  alábbi beszéd.

Nagy port vert fel.  Magyarország képviselőitől és Kárpátalja egyes „magyar érdekvédelmi” szervezeteitől azt a megjegyzést kaptam,  hogy „azért  talán nem kéne ennyire keményen”.  A  bátrabb magyar sorstársaim az ungvári lakásomra téréskor őrséget állítottak mellém.

De semmi bántódás  nem ért azóta sem.  Közölték velem, hogy már úgyis a honbitorlók és nácik feketelistáin vagyok…

NIF: Magyarnak megmaradni a leszakított ősi területeinken nehéz, sokkal nehezebb, mint a(z) (mostoha-) anyaországban, ahol már sajnos azt sem tudják, hogy ez mit is jelent!

KÁRPÁTALJA, MÁRCIUS 15 (elvárásaink)

jó magyarnak lenni igen nehéz, de nem lehetetlen!"(Széchenyi István)

A Vitézi Rend kárpátaljai tagozata képviselőjeként   néhány szóval ismertetném a vitézséget: A Rendünk – pártoktól független szervezet, intézményesen párttevékenységet nem folytat.   A Vitézi Rend és annak tagjai mindenkoron kiálltak a nemzet érdekeiért, a magyarság megmaradásáért – és ez napjainkban sincs másként.

A tagságot azok a nemzeti öntudattal rendelkező, a magyarság eszméje mellett elkötelezett   személyek képezik, akik önfeláldozó bátorsággal mindenütt, minden körülmények közt vállalják nemzeti hovatartozásukat és kiállnak mellette.  Azok, akiknek fáj a mások, a magyarok fájdalma…   Azok, akik tettek, tesznek és tenni is akarnak fennmaradásunkért, érvényesülésünkért.

Március 15.-e nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki. Ezen gondolatok tudatában elsősorban a magyarság sorsához nem közömbös, bátor magyarokhoz intézem szavaimat.

Jó lenne, ha minden magyar (nem csak a kárpátaljaiak) bátran merné kimondani, s ezt a nagyvilág és az ukrán politikai elit is tudomásul venné: mi annak idején önhibánkon kívül lettünk szovjet, önakaratunk ellenére vagyunk ukrán állampolgárok. Az ukrán állam  a sokadik ország, amelyhez megkérdezésünk nélkül csatolták ezeréves magyar szülőföldünket. De mindezek ellenére mi vagyunk egyik legtörvénytisztelőbb, fegyelmezett, szorgalmas, becsületes európai műveltségű polgárai. A bűnözés részaránya köztünk szinte elenyésző. Szeretnénk, ha ez így is maradna… Tehát semmi alapon nem lehet minket hazaárulással, szeparatizmussal vádolni. A sok állam közül, melyeknek állampolgárai voltunk, melyiknek tartozunk a leghűbb hűséggel?

Tisztázzuk – voltaképpen mi is a mi Hazánk? Ez az a térség, mely földjén születtél, ahol felnevelkedtél, ahonnan származnak őseid, ahol élni akarsz, ahol annak az ott lakó nemzethez tartozónak vallod magadat, mely nyelvén beszélsz, mely nemzet himnuszának hallatán megdobban a szíved, könnyezik a szemed.

Aggasztó az, hogy az egyre gyakoribb magyarellenes kirohanások, a médiában megjelenő minket sértő közlések, kifogások miatt a magyarság körében mind növekszik azok száma, akik az ukránokban már nem jó szomszédot, hanem ellenséget látnak, akiktől tartani kell…

Egy esetleges új válsággóc létrejöttének elkerülése érdekében elvárjuk az ukrán államtól, hogy a leghatározottabban vegye elejét mindenféle magyarellenes kirohanásnak (lásd akár azok fenyegetéseit Ungváron, akik ragaszkodnak magyarságukhoz), ne fogadja el, hogy az áltörténészek meghamisítsák történelmünket,   az   elkövetőket büntesse meg, a továbbiakban pedig vegye figyelembe a legszélesebb önrendelkezésünkre irányuló igényeinket. Hozzanak létre egy körzetet, amely magába foglalná az összes magyarlakta településeinket. Részünkre is elfogadhatatlan a kihirdetett egységes ukrán nemzetállam-koncepció: egy nemzet, egy nyelv, egy vallás (amit ránk akarnak kényszeríteni).

Igazán megérthetnék végre, hogy kényszerből nem lehet megkedvelni semmit és senkit…

A tétlenség a tett halála. Az egyes autonómiakoncepciónkat a mi közösségünknek kell kidolgoznia, figyelembe véve az ukrajnai sajátosságokat és a kihirdetett irányt a decentralizációra.   A magyar kormány csak azokat a törekvéseinket támogathatja, amit mi a saját megmaradásunkért kimunkálunk.

Felszólítjuk az érdekképviseleti szervezeteinket, a Magyar Kormányt, hogy határozottabban, erélyesen keljenek védelmünkre, és a magyarellenes atrocitások szervezőit és felbujtóit figyelmeztetésként nyilvánítsa Magyarországon nemkívánatos személyekké!

Számítunk arra is, hogy az új ukrán kormány végre eleget tesz annak a kölcsönös ukrán–magyar kötelezettségvállalásnak, amely szerint az ukrajnai magyarok ugyanolyan mértékű állami támogatásban részesüljenek, mint a magyarországi ukránok, akik szervezetei igen jelentős költségvetési juttatásokat kapnak. Mi itt őshonosok vagyunk, a saját ezeréves magyar földünkön, míg az ukránok a jobb élet reményében ügyeskedésekkel áttelepültek Magyarországra, elhagyva a szülő földjüket, rokonokat, barátokat. Sikeres, tartós érvényesülésünk meghatározó feltétele az intézményeink, rendezvényeink anyagi biztosítása. Erre Ukrajna önként vállalkozott. De ez idáig a 22 év alatt egy kopek támogatást sem kaptunk…    SŐT:

„Ukrajna NAGY ország, Ukrajna európai ország” hangzik mindenfelől. És ennek a 46 milliós „Velika Krajinának”, a világon egyedülálló példával szolgálunk: a mindössze alig 10 millió magyar adófizető költségén ingyen képzünk az ukránoknak magasan képzett szakembereket (a beregszászi MAGYAR főiskolán, amit 100%-ban Magyarország finanszíroz), akik tehetségükkel, szorgalmukkal Ukrajna felvirágoztatását szolgálják! És még nekünk tesznek szemrehányást! És nem is szégyenkeznek!   Talán a Magyar Kormány érthetetlen engedékenysége miatt?!

És végül egy kívánság. Szeretném, hogy minél több honfitársam nem csak magyarul beszélő állampolgár legyen, hanem feléledne benne a szíve mélyén lappangó Vitézi Magyar Szellem !!! Hogy itt, ezen a tájon minél több magyar, minél tovább megmaradjon magyarnak (amíg a történelmi igazság végül is helyre nem áll!).

Végezetül pedig mondjuk el a Vitézek és minden Magyar rövid imáját:

Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen”.

Ungvár. 2015.03.15.

UI: Gondolom, ez még sokáig aktuális marad…( 2022. június.)

Megnyitva 202 alkalommal
A rovat további cikkei: « Kilóg a lóláb... Kié a Haza? »

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások