Az idők viharos változásai megedzettek bennünket, ugyanakkor megtanítottak arra, hogy soha ne veszítsük szemünk elől saját állapotunkat, szükségleteinket, és ami a legfontosabb azt, hogy kik és miért vagyunk!

Évszázadok óta élünk immár állandó veszélyben, többször álltunk már a megszűnés szakadékának a szélén, de sikerült mindig megkapaszkodnunk, és újra talpra állnunk!

Az új idők, az úgynevezett demokratikus életmódunk leple alatt olyan politikai erők és politikusok irányítanak bennünket, akik szemlátomást elvették tőlünk azokat a jogokat, amelyekért keményen küzdöttek meg őseink, és amelyeket kihangsúlyozottan igyekeznek belőlünk, kinevelni, kiirtani. Jogosan merül fel a kérdés, hogy mit tehetünk, tehetünk-e valamit? A válasz, egyértelmű és világos! Tennünk kell, és kötelességünk is! Viszont előtte, tisztázzuk le, hogy mi megy végbe Hazánkban, meg persze az úgynevezett, nemzetközi politikai fórumokban! Utoljára akkor, amikor a szovjet csapatok kivonultak Hazánkból, akkor reménykedve hittük, hogy most, na, végre most, szabadok lehetünk és élhetünk úgy, hogy őseink hagyatékának üzenetét és valóságát visszanyerve, alkotva éljünk, szabadon! Nemzetünknek mindig is fontos volt a szabadság, amely biztosította számunkra az élet, az értelmes élet szabad gyakorlását, mindenféle politikai irányzat és hovatartozás nélkül. Egyszerűen azért, mert mi már évszázadokkal ezelőtt, tudtuk és tudjuk ma is, hogy a család minden közösség, legyen az törzsi, vagy társadalmi alakzatú, feltétele Nemzetünk létének!

Ma viszont kötelességünk felismerni azt, hogy a családjaink, szellemi és erkölcsi megrontása, nagyban folyik, és kevesen vannak azok, akik aktívan ellent állnának! Nem véletlen tehát az, hogy éppen családjaink kötelékeit igyekeznek fellazítani és megszüntetni azok, akiknek egyetlen érdekük a profit, és az új ideológiák terjesztése! Azáltal tulajdonképpen, Nemzetünk ellen, ellenünk Magyarok ellen megy a korszerű kiirtási hadjárat. Mert mi is van tulajdonképpen akkor, amikor Budapest utcáin, szabadon vonaglanak azok, akik erkölcsileg és szellemileg degeneráltak? Nyílt támadás folyik gyermekeink ellen, és minden ellen, ami a családot jelentheti, jelentenie kellene! De beszélnünk kell arról is, hogy a „Meseország mindenkié” sem más, mint egy, ma már nyílt támadás a családjaink, mint létünk alapja ellen!

A politika bevonult az óvodáktól kezdve az iskolákig, a tévéken át a rádiók műsorába, minden hírközlő szervbe! Nap, mint nap, a nap huszonnégy órájában, megállás nélkül, romboló hatással megbontva szellemi örökségünket, és tudatunkat, kötődöttségünket és elkötelezettségünket Nemzetünkért, vagyis, létünkért! Összetartozási ösztöneinket, tudatosan meggyengítve! Család?

A nő és a férfi szövetsége, amelyből a következő generációk lelke virágzik elő, a gyermek! Mit tesznek a politikusok? Eleget tesznek annak, hogy a család, mint alapköve Nemzetünknek ne porladjon, az idők ma már természetellenes viharában? Nem! Nem tesznek, eleget mert a Nemzet még mindég fogyóban van, vagyis újra fogyunk, sokan elhagyják az országot egy jobb kereset, vagyis megélhetés reményében, miközben az elszakított területeinkről olyan számok érkeznek, amelyek rémisztően bizonyítják, fogyóban vagyunk! Nézzük, mi lehet az, ami mindenek tetejében súlyosbítja helyzetünket, a megmaradt csonka országunkban is!

Azok kivonulása után, akik leverték az 1956-os forradalmunkat, szabadságharcunkat, eljött egy időszak, a demokrácia gépezetének kora, eljött a szabad választások ideje, amelynek egyik egyenes következménye a termőföldek kiárusítása volt, vagyis ellopták alólunk az Anyaföldet! Idegen kezekbe kerültek szántóföldjeink, amelyekről a külföldiek elvitték és viszik még ma is, azokat a termékeket, amelyeket a mi földjeink adnak ki magunkból! Saját földművelőink, termelőink dolgozhattak így újra az idegeneknél!  Ezáltal meg lettek törve azok a jogok és tapasztalatok, amelyeket mi gyűjtöttünk össze az évszázadok folyamán! Egyetlen példát említsünk csak, az pedig a „sógoraink” vagyis az osztrák új tulajdonosok megjelenése az országban! Ahelyett, hogy a saját földművelőinknek adtuk volna vissza a földeket, eladtuk sokszor apró pénzért, idegen „befektetőknek”, akik, köszönik az ingyen rablás lehetőségét, azóta is szakadatlanul viszik ki az országból a nyereséget, miközben arról beszélnek, hogy nekünk, munkát adtak!

A mi Hazánkban, a mi földjeink kihasználásával! Ugyanez megy végbe az újonnan betelepített külföldi üzemek esetében is! Egek fura Ura! Legkésőbb akkor kellett volna megállítani a beáramló, „befektetőket”, hogy ne tudjanak bennünket elnyomni, fojtogatni, zsarolni! Mit kaptunk cserébe? Például, Nemzeti Dohánybolt! Nemzeti Dohánybolt! Az agyrém határtalan pofátlansága éppen úgy, mint a „Meseország mindenkié”, förmedvény! Özönlenek Hazánkba, a külföldi munkaadók, akiknél a nyereség kegyéből, dolgozhatunk mi Magyarok, még mindég az EU átlagkeresetén aluli bérekért! Mint rabszolgák, mint termelő robotok! Majd ha a befektetők egy olcsóbb kitermelő országot találnak, faképnél hagynak bennünket, szemrebbenés nélkül! Vagyis, függőekké váltunk, miközben olyan munkákat viszünk véghez, amelyeknek nyertesei, az idegenek! Valóban annyira tehetetlenekké váltunk, hogy képtelenek vagyunk az önellátásra? Igen, de, csak azért mert mindent átadtunk az idegeneknek. A nyílt társadalom jogirányzatának alapján! 

Ehhez a tarthatatlan helyzethez hozzájárultak az oly „büszke” hazaárulóink is, akik zavartalanul árulják ki, és árulják el Hazánkat! Ők azok, akik még ma is élénk „fantáziájukkal” gyalázzák Hazánkat, és még attól sem riadnak vissza, hogy a nemzetközi fórumokon át és azok segítségével, hátba támadják Nemzetünket! Vannak olyan, mondjuk így, jelenségek, amelyek még mindég életben vannak tartva, mint például a Trianon után létrejött, nemzetközi rablás ténye, amelyet úgy igyekszünk „orvosolni”, hogy ápoljuk a jó szomszédi viszonyokat azokkal az országokkal, amelyek az elrabolt területekből már annyit kihasználtak, hogy ők tartoznának nekünk! Tartoznak is! Az elrabolt területekkel, a területekből kiszipolyozott gazdasági, valamint szellemi javak elrabolt, de főleg elferdített elszámolásával! De nem szabad elfelejtenünk a még mindég erőszakos asszimilálódási módszereket, zaklatásokat, meggyalázásokat a mindennapi életben, sőt még a temetőkben is! Kártérítést azonban még mindig nem követeltünk tőlük, holott, tudjuk, hogy jogunk van rá! 

Közben zavartalanul folyik az erőszakos asszimilálás a nemzetközi fórumok, az EU szeme láttára, s ami a legrosszabb, hallgatólagos, beleegyezésével! Így nemzettestvéreink száma drasztikusan fogy a leszakított területeken, vagyis, Nemzetünk, gyengül, rohamosan fogy, miközben egyre több a más nemzetiségűek száma. Jogaikat félti a politikai elit, nekünk meg újra a tűrés és fogd a szád lapokat osztják fáradhatatlanul, arcátlanul meggyalázva velünk született jóindulatunkat és béketűrésünket! Az idegenek és azok kultúrája, lassan de biztosan fölénnyé duzzadnak közöttünk, addig ameddig át nem veszik teljesen az irányítást felettünk, hogy a végén még ki is zavarjanak bennünket ősi földünkről, Hazánkból. Lehet, hogy sokan azt mondják majd erre, hogy túlzás! Időközben a politikai térképen idehaza olyan jelenségeknek lehetünk élő tanúi, mint az ellenzék – ellenség – összefogása, amelynek küldetése az ország végérvényes tönkretétele, sőt felszámolása!

Immár harminc évet is túlléptük a szabad választások után, jobboldali keresztény kormányunk egyik választást, a másik után nyerte meg, de elszámoltatás még mindig nem volt azokkal, akik a múltból lopással, csalással és hazudozással átmentették a kommunista, összeharácsolt vagyont, miközben laza eleganciával, a tönk szélére vezették az országot! Igen, Gyurcsányról és az akkori kormányról van szó. Nap, mint nap hallhatjuk a Parlamentben, a rádiókban, a tévékben, hogy kik és hogyan, miért és mióta bűnöztek és követtek, és követnek el bűntetteket Nemzetünk ellen, de konkrét ellen lépéseket, nem tapasztalhatunk! Toleranciáról, megértésről és a mások kultúrájának megértéséről, és elfogadásáról hangoztatják annak a fontosságát, hogy értsük már meg, kötelességünk megérteni mindazt, amit el nem fogadhatunk! Nem is szabad!

Van egy új párt, amely még gyenge ahhoz, hogy szembeszálljon a felsorolt politikai és Nemzetellenes tényekkel, de lépésről lépésre olyan tettekkel lép az ország elé, amelyek a valóságon, a valós gazdasági lehetőségeken nyugszanak, sőt van olyan a programja, amely kimondottan a Nemzeti érdekeket tartja szem előtt, kijelentéseiben, és tetteiben is. A Mi Hazánk mozgalomról van szó! Általa volt már ingyen (!) földosztás, konkrét kiállás a Mesekönyv mindenkié, ellen, bedarálással, egyetlen könyv bedarálásával, mire azonnal elhangzott a liberálisok részéről az „emlékeztetés” a Hitleri könyvégetésekre utalva! Nem szabad elfelejtenünk azt a fellépését ennek a pártnak, amely kereken kimondja véleményét és hozzáállását az LMBTQ, ellen! Továbbá azt sem, hogy oldalaikat a Facebook sorra letiltja, ugyanakkor senki, egyik másik párt sem mozdítja még a kisujját sem annak érdekében, hogy felemelje szavát egy magyar pártért.

Ezúttal is elmaradt az összefogás nemzeti szinten. A baloldal hallgat. A jobboldal meg, vár, de mire? Ellentétben a Mi Hazánkkal, amely valóban jobboldali a szó szoros és pozitív értelmében. Trianonról is megemlékeztek annak rendje és módja szerint, ami természetes kellene, hogy legyen. Már régen beadták a Parlamentbe a Nemzet Házába az ajánlatot Trianon szerződésének hatályon kívüli helyezését, amire válasz, még mindig nem jött! Tudni kell azonban azt, hogy ha a kormány ezt megtenné, elindulhatna egy folyamat, amely Nemzetünkről a gyalázat letörlését indíthatná el, messzemenően pozitív következményekkel!  Ma már száz iskolában folyik általuk, felvilágosítási akció Trianonnal kapcsolatban. Követelte a párt továbbá azt is, hogy vegyenek fel a tankönyvekbe minden olyan történelmünket érintő anyagot, amely építené, ápolná, de főleg felébresztené a Nemzet tudatot! Létfontosságú és lényeges tények ezek! Közben üres jogi csűrés csavarás megy végbe Trianonnal kapcsolatban, semmi más csak üres semmitmondó válaszok!

  Drága Nemzet testvéreim, Magyar Nők és Férfiak! Itt az ideje, hogy őseink szellemi hagyatékának üzenetét, annak értelmét, megértsük, magunkévá tegyük, és emelt fővel dolgozzunk azon, hogy Nemzetünk újra egy legyen. Mert mi voltunk, vagyunk és leszünk a Mag népe, akinek nemes küldetése egy üzenet Nemzetünknek és a világnak. Vegyük kezünkbe újra a Fény szellemének lámpását, amellyel mi világítjuk meg az egyetlen járható utat! Ennek szellemében lépjünk büszkén és tudatosan előre, az öntudat küszöbére, és rántsuk fel a tudás nemes gesztusának ajtaját! Lépjünk be a végtelen tudás könyvtárába és építsük együtt újra ősi tudásunk és szellemünk, igaz értelmét!

Pataky Zoltán

Kiemelések és külalak a MM szerkesztőtől.