Glozeli íráslelet
Ebben a részben újabb Glozelben talált, a magyar őstörténelmet gyökeresen átíró kőkorszaki írásleleteket mutatok be. Ezekről jobb esetben nemcsak a magyar hírműsoroknak kellene beszámolni, hanem hazánk tudományos köreinek, a világraszóló leletek láttán, egy rendkívüli tanácskozást is összehívandó, végre új alapokra kellene helyezni nemzetünk és nyelvünk történetét. Mindezek után egy magyar kutatókból álló csoportnak a helyszínre utazva rajzokat, fényképeket kellene készíteni a hibásan lerajzolt, a rosszul fényképezett, valamint a fürkésző szemek elől még rejtve maradt tárgyakról. Az itt talált emberi maradványokból pedig, ha azok állaga megengedi, DNS mintákat is venni kellene.
Korábban már megemlítettem, hogy Franciaországban, Glozel mellett egy földalatti kamrában olyan rajzokkal díszített csontokat, köveket, agyagtáblákat és urnákat találtak, melyekre az ősi magyar írás betűihez nagymértékben hasonlító írásjeleket róttak. A kutatások megkezdése után egy másik sírt is találtak, mely szintén gazdagon rejtette a faragott csontokat, agancsokat, nyakláncot, szobrokat, írásos agyagtáblákat és köveket, sőt emberi koponya és állkapocs töredékét, combcsontokat és fogakat is.
A sírok helye
Az egyes számú sír alját nagy lapos kövekkel rakták ki, oldalát kisebb-nagyobb durva kővel magasították meg, ezek tetejére nagyméretű köveket helyeztek. A sírok két végén lévő bejáratot egy-egy lapos kővel zárták le.
Az 1-es sír
Az 1-es és a 2-es számú sír felülnézete
Külön érdekesség, hogy az északnyugat-délkelet tájolású sírok formája a székely abc lyuk jelentésű „ly” betűjére hasonlít. Mintha ezzel is jelezték volna a sírt készítő emberek, hogy az eltemetett személyt egy lyukban, egy hasadékban helyezik örök nyugalomra.
A későbbiekben, a közeli mezőn végzett ásatások során több mint háromezer használati tárgy, horgok, szigonyok, nyílhegyek, tűk, fésűk, aprító és vágó eszközök, nyakláncok, függők, gyűrűk, szobrok stb. kerültek elő.
Varázsgyűrűk
A csontból faragott gyűrűk külső felületén a korábban már megismert székely-hun-magyar betűk futnak körbe. A leletekről csak rajzokat, illetve az egyikről a másolás helyességének ellenőrzésére alkalmatlan részlet képet találtam. Az írás olvasását mindkettőn jobbról kell kezdeni.
A fenti gyűrűre, mely elefántcsontból készült, 12 betűt róttak. Az olvasás az EGY jelénél kezdődik, egyben ez a mondat első szava is. Ezt követi az S, és a fekvő T betű, melyekből hangzósítás után az eSTe szót kapjuk. Ezt követi az AS hangértékű jel, ami azonos a ma használt AZ névelővel. A negyedik szó az U, a cikk-cakk alakú M, valamint az R betűkből áll. Véleményem szerint az M rovásbetű a mozgást, a mászást jeleníti meg, így ez a betű valószínűleg a mász igéből képződhetett. A hiányzó betűk hozzáolvasása után az UMáRa szót kapjuk. Az uma szó egyenértékű a ma is használt ima szavunkkal. A Halotti beszéd 16. sorában, ezen szavunk szintén megtalálható vimagguc formában. (Vimagguc uromc isten kegilmer…-Imádjuk Urunk Isten kegyelmét…) De vajon miért írtak a szó elejére V-ét és a K helyett C-ét? Lehetséges, hogy a Halotti beszédet eredetileg rovásbetűkkel írták, és az ezt latin betűkkel lemásoló, a kereszt és az ék alakú jelet formájuk alapján, nem tudván azok helyes hangértékét, a latin V-I és C betűkkel azonosította?
Az imággyukból (imádjuk) helytelenül vimagguc lett.
A következő szónak csak a mássalhangzóját rótták a gyűrűre, ez a B, amit hangzósítva az eBbe-ként kell olvasni. A mondat záró szavának első betűje a CS, amit az I, az NY -ami, képileg hasonlít a horizont alá bukó, lenyugvó Nap látványához, így lehetséges, hogy ez a jel a nyug szóból ered- és a D betű követ.
A szavakat összeolvasva a következő mondatot kapjuk: EGY eSTe AS UMáRa, eBbe CSINYáD. Egy este az imára, ebbe csináld, azaz az esti imára ezt használd.
A következő gyűrűre rótt öt szóból álló mondat első szavának betűi sorrendben az U, az M és a D. Azonban az is lehetséges, hogy a glozeli leletről rajzot készítő, helytelenül másolta le a szó elején lévő jelet és az valójában egy I betű. Hiszen több glozeli leletről készült másolat, összevetve a róla készül képpel, hibásan van lerajzolva. A második szó az SZ és a fekvő T betűkből áll. A harmadik a CS és a K, a negyedik a B, D, R betűkből, míg a mondat utolsó szava a D, az ölelést jelképező EL, a J, az S és az R betűkből tevődik össze.
Hangzósítás után, több mint tízezer év távlatából ezt a magyarul még ma is jól érthető mondatot kapjuk: UMáD eSZT CSaK BeDeRI DELeJeSRe. A szóközök helyes megállapítását igazolja, hogy a bederi és a delejesre szavak közé, mintegy elválasztásként egy állatot, talán nyulat rajzoltak.
A beder szó jelentése a Czuczor-Fogarasi szótár szerint a következő: „(běd-ěr-ěd-ik) k. m. běděrěd-tem, ~tél, ~ětt. Mondják fonalról, midőn öszvezsugorodik, tekeredik, keményebb ajakhanggal: pěděrědik, vastaghangon egyezik vele bodorodik, fodorodik.”
A mondat utolsó szava a delej is magyarázatra szorul. Ezt a kifejezést akkor használjuk mikor valaki vagy valami különleges erőktől áthatott állapotba kerül. Például „a természeti erőnek azon rendkívüli tüneménye, melynél fogva egyik ember a másikra, különösen annak idegrendszerére, erélyes hatást gyakorol, mely által azt más kedélyállapotba hozza, s gyakran meglepő gyógyerőt fejt ki, vagy betegséget idéz elő.” (Czuczor-Fogarasi)
A fentiek alapján a gyűrűre írt szöveget mai magyar nyelven így mondjuk: Ezt (a gyűrűt) csak az imád öleli körbe varázserővel. Úgy, mint a mágnest a láthatatlan erővonalak. Egyértelmű, hogy ezt a kőkorszaki ékszert óvó, az esetleges rontások ellen védelmező tárgyként hordták. Milyen kár, hogy az egykori imát már nem ismerhetjük meg.
Bármilyen hihetetlen, de megtaláltam a gyűrűn olvasható szövegnek ugyanezekkel a betűkkel rótt párját nem máshol, mint a Kárpát-medencében, a tordasi leletek között. Habár ez a szöveg nem teljesen ugyanaz, de mégis bizonyítja a fenti olvasatom helyességét.
A tordasi fekete korong
Ezt a Kr.e. 7000-3500-ból származó korongot, mely egy kb. 11 ezer darabos gyűjtemény része, Torma Zsófia találta meg. A 94mm széles és 34mm vastag korong, fekete kőből készült. Mindkét oldala vésett, összesen 19 jel van rajta.
A tárgyról több rajz készült már, ám az ezeken lévő írásjelek mind eltérnek egymástól. Mivel a korongról szerencsére készült jó minőségű kép, a hibás rajzokat figyelmen kívül hagyva, erről dolgoztam ki olvasatomat.
A rovás olvasását az óramutató járásával megegyező irányba, a korong jobb oldalának közepénél kell kezdeni, az I és az M betű összerovásánál, amit a háromszög alakú D betű követ. Ezekből a betűkből, mily nagyszerű a glozeli gyűrűkre rótt IMáD szót kapjuk. A legcsodálatosabb, hogy a második szó leírt betűiből, melyek a B, az Ö, a D az R, és az I, kiolvasott BÖDöRI szó szintén szerepel az egyik glozeli gyűrűre írt mondatban. Habár a szavak magánhangzói különböznek, jelentésük még is ugyanaz marad. A bodor-beder-bödör-pödör-peder-teker-csavar egy és ugyanazt a cselekvést jelenti. A továbbolvasást sajnos nehezíti ugyan a fényképezőgép villanó fénye, de nagyjából megállapítható a korongra írt betűk alakja. A bödöri szó után talán egy újabb D betű következik, itt azonban a jel egy-egy vonala keresztezi egymást, így lehet, hogy ez egy DB összerovás. Az ezt követő jel, jelek alakja a sérülések miatt szintén nehezen állapítható meg. A D betűt követő jel talán egy, a Hun abc-ben is megtalálható E-L összerovás. Az összerovásban lévő E betű felső vízszintes vonala kis mértékben lefelé hajlik, így ebbe a jelcsoportba egy J hangot is be kell olvasni. Erre a betűcsoportra mintha egy S betűt is róttak volna. Ha a fenti megállapítások helyesek, akkor ezekből a betűkből a DELeJeS szó olvasható ki. A sérülések, kopások miatt a további jelek sajnos nem láthatók, így a szó végére szükséges R betű sem, de talán műszeres vizsgálatokkal kiszűrhetőek lennének a tervszerű vonalak és a véletlen karcolások. Így megállapíthatók lennének a további rovásjelek. Azonban ez a két megfejtett szó még így is óriási jelentőségű. Mert kőkorszaki leletek lévén igen kicsi az esélye annak, hogy két, egyező jelkészletű és nyelvű, részben azonos szövegű lelet kerüljön elő különböző, egymástól távol eső helyszínekről. Ráadásul az egyiket Erdélyben találták meg, ami az olvasat alapján nemcsak magyar mivoltát bizonyítja, hanem azt is, hogy magyar ajkú, írástudó emberek a hazatérésnél (896) már jóval korábban, a kőkorban is itt éltek a Kárpát-medencében.
Végezetül, de nem utolsó sorban három, csupán néhány szavas, de mégis óriási jelentőségű rovásleletet mutatok be.
Az elsőn két szarvas látható. Mindkét állat feje fölé két, eddig általam még nem ismertetett jelet róttak. Ezek az egymással párhuzamos, vízszintes vonalak egy fa ágának a leegyszerűsített ábrázolásai. Ebből adódik, hogy ennek a jelnek a hangértéke a G (áG). S milyen érdekes a rajz készítője a nevén nevezte ezeket az élőlényeket. Az állatoknak a fa ágára, koronájára hasonlító ágas-bogas fejdíszük miatt, a kőkorszaki ember az áG nevet adta, a ma használt szarv-as helyett.
A két ág között további írásjelek vannak. Az olvasás balról-jobbra halad. Az első betű az I, amit a G hangértékű jel követ. A harmadik rovásjellel azonos jelet, a többi glozeli leleten még nem láttam. Habár a hun abc-ben ez a jel L hangértékkel bír, a glozeli írásban máshol vagy a kör alakú EL-t, vagy pedig a ma is használt latin L-t használták. Az is lehet, hogy szintén egy hibás átrajzolás akadályozza meg a helyes hang megállapítását. Az utolsó betű, az U. A betűket összeolvasva az IGLU szót kapjuk, ami kunyhót, családi szállást jelent. Padányi Viktor szerint ez szó megvan szamojédben, s ez az "igl", vagy, ahogy az angol spellingben nemzetközivé vált „iglo”. „Ószumir alakja „ékal”, akkád-asszír formája „ékap”. Alapjelentése „erős épület”, (v. ö. „kál”, erős, első, elöljáró, elsőszülött, előkelő), nagy épület, erőd, palota. A szó Eurázsia minden nyelvébe belekerült. A héber „óhel” (amit nem helyesen fordítanak „sátor”-nak) éppúgy innen származik, ahogy innen ered a latin „schola”, a francia „école”, a school, a Schule, a szláv „oskol” is, de innen származik a magyar „akol” szó és annak összes turáni testvérei is.” /Padányi Viktor/ Az iglu fonetikai testvére megtalálható a Kárpát-medencében is Igló formában, ami egy, valószínűleg avar alapítású, Felvidéki város.
Mindezek alapján lehetséges, hogy az itt élő emberek nemcsak vadászták, hanem befogták és tenyésztették is az ágasokat. A felirat is erről tanúskodik: Ág, ág iglu azaz ág, ág akol (szállás).
A következő leletre szintén egy ágast rajzoltak. Szügyénél két sor írás is látható, melyeket jobbról-balra kell olvasni. Az írásjelek elhelyezkedése is erre utal.
A felső sor betűi az U, az SZ és az EGY vagy GY. Ezekből a betűkből az USZuGY szó olvasható ki, ami talán azonos az usgyi-uccu-eredj nógatást, biztatást, sürgetést kifejező indulatszavainkkal. Valószínűbbnek tarom, hogy ez a szó az állat által végzett cselekvésre utal. USZ EGY, azaz úszik egy.
A második sor olvasata már jóval egyértelműbb, hiszen az az állatot jellemzi, annak látványát írja le. Az első szó a CS és a D, a második pedig a G és a K betűkből áll. A hangzósítás után a CSoDa áGaK szavakat kapjuk. A teljes mondat így szól USZ Egy CSoDa áGaK-Úszik egy csoda ág.
A következő csontrajzon lévő ágas koronája fölött és a feje alatt lévő nehezen kivehető írásjeleket, egy képszerkesztő alkalmazás segítségével részben sikerült megállapítani, ennek köszönhetően a felső sor teljes egészében olvasható.
Az első szó az Egy. A második szó lerótt betűi a CS és a D, a harmadiké pedig a G és az U. Az utolsó betű az itt látható sérülés miatt egy K betűt is lehet. Erre a csontra szinte ugyanazt a szöveget rótták, mint az előzőleg bemutatott leletre. Hangzósítás után a teljes szöveg így szól: EGY CSoDa áGÚ (áGaK).
A csoda szavunk „Eléfordúl a szláv nyelvekben is, ú. m. az oroszban: tsudv, a lengyelben: czud. Figyelmet érdemlőnek tartják, hogy a persa nyelvben khoda istent jelent, melylyel rokonítják némely nyelvészek a német Gott szót is.; de khod törzs a persában, azt jelenti: önmaga (ipsemet), innen khod-á am. qui ex se et per se venit exstititque (Vullers).” /Czuczor-Fogarasi/
A glozeli magyar(?) ősanya és ősapa. A csontokon írásjelek is vannak!
Ezek a magyar nyelvű, a C14 izotópos kormegállapítás szerint 17 ezer éves, rajzos-rovásos csonttárgyak csak egy részét képezik annak a rendkívül gazdag glozeli leletegyüttesnek, amelyek még megfejtésre várnak. A későbbiekben még ismertetni fogom ezeket.
Új glozeli betűk a G és az NY
A következő részben a Kárpát-medencében és a szomszédos területeken feltárt, a kőkorszakból származó rovásleleteket mutatom be.
Hozzászólás
Ebben a hazugság áradatban az a legtisztább ha
1. mindennek utána nézünk, a lehetőségeinkhez mérten
2. kizárólag a magunk gondolati zsinórmértékéhez igazodunk, nem fogadunk el mást.
Ha a keresőkben a "glozel tablet" kifejezésre felhozott találatokat szemügyre veszed, máris látható hogy a hamisítványnak kiáltás dömping-szerűen elárasztja a lapokat. Amikor ennyire bizonygatják valamiről hogy az úgy van, ott már szagot foghat az ember. A véleményformáló "tekintélyek" nem mozdulnak ilyen egységes, kivéve ha parancsot vagy pénzt kapnak.
Kicsinyég körülszaglászva olyat olvashatsz "bizonyításként" hogy "How could someone be using Phoenician characters before the Phoenicians had invented them?"
Szerintem használjuk bátran a fejünket és a szemünket a google képtalálatainál: ha a táblákon nem rovásírás van, akkor mi? Erről persze egy kanyi szó sem esik :) A 10-12.000 évvel B.C. meg nagyjából kétszer annyi időt sejtet mint a 6-6.500 éves koron tatárlakáról. A rovásbetűk nem földiek és még csak nem is magyarok, sokan használják ma is a fejlett civilizációk közül. Sokaknak kikerekedne a szeme ha látnák milyen nyelven volt írva a zsidóknak adott kőtáblán a tízparancsolat.
biztos az, hogy a glozeli köveken talált írásjelek osiebbek a tatárlakiaknál ?
ugyanis valahol azt olvastam, hogy a tatárlakiak még a mezopotámiaiakat (a szumért) is megelozték volna kb egy évezreddel. Persze itt fogalmam sincs ezen datálás hitelérol ...
köszönöm elore is a válasz(á)odat ...
A szkíta függő talán inkább pénzérme. Felirata pedig (görögül) alighanem: "B[ASILEI]OS SKYL ALKIM". Az utolsó szó jó eséllyel "ALKIMOS", de görög névszói végződés nélkül. Skyl (Herodotos munkájában Skyles) neve is nélkülözi a görögös toldalékot. Az érme feliratának jelentése ezek szerint: "Erős Skyl király".
Skyl, szkíta király (i. e. kb. 460-446.) Nikonion városának volt hűbérura. A nevezett település romjai a mai Rokszolani falucska mellett, a Dnyeper torkolatánál láthatók.
A mondottaktól függetlenül a gyűrűn és az érmén magyarul (pontosabban szkíta nyelven) értelmezhető kifejezéseket olvashatunk. Az egyik Skyl neve, a másik a gyűrű abroncsára vésett szöveg utolsó, görögösített eleme (pariane). Keleoe Argotan pedig a gyűrű fején látható görög királyné neve.
Szerintem nem kéne foglalkozni ezekkel a rovarfélékkel. Ne várjunk mi senkire, gyűjtsük tovább az anyagokat egy helyre. Az akadémikus férgek meg fulladjanak bele saját műveletlenségükbe és kicsinyes szerepeikbe.
Amennyire én tudom, a glozeli kövek jóval régebbiek a tatárlakai korongnál, a betűket Friedrich Kláráék már mind beazonosították. Az egyiptomi rovásemlékek között is láttam már párat, ami legalább 3-4 ezer évvel idősebb, mint a tatárlakai, ráadásul a régi szövegek egy része értelmesen, fordításban is elérhető. Kell ennél több bizonyíték?