A téma nagyon összetettnek tűnik, megpróbálok néhány pontban   rámutatni, világítani a lényegre, ahogy én látom:

1. Az I. és II. Világháború utáni magyar emigrációban csak a komcsik, libsik és a magyarországi eredetű zsidók voltak szervezettek, támogatottak. Mindez nem véletlen, hiszen ők szervezték, vagy őket irányították, támogatták a Rampolák, Rotschildok és más szabadkőművesek. A lib-bolsiknak már jó tapasztalatuk volt a XX. század első évtizedeiből, mind a szabadkőműves libsiktől, mind az azonos gyökerű bolsiktól és a velük szimbionta cionistáktól. A 45 utáni magyar emigrációban a valódi arisztokráciát vagy megsemmisítették, vagy lekenyerezték, vagy megfélemlítették, beházasodott, beépültek a langyos jóba,  valakik mindenütt széthúzást szítottak a szabad nyugaton. A kivételek, lásd gr Wass Albert szándékai és tapasztalata, életútja. A nemzeti emigráns értelmiséget vagy megfojtották, vagy tengődtek, tömeges hátterük sehol nemA műszaki értelmiség az egykori gazdasági szakemberek többsége ott érvényesült, ahol letelepedett. Legfeljebb a cserkészetet, vasárnapi iskolát támogatták. Az un. rendszerváltásnak keresztény-konzervatív, szervezett külhoni háttér támogatásáról nem tudok.
2. A lib-bolsik azok már a módszerváltás előtt kivitték ösztöndíjasaikat, kiválasztottjaikat, stb. Előkészítették a teljes forgatókönyvet, minden színhez a megfelelő embert. Soros alapítvány és társai. Beleértve sok, ma már nemzetinek tűnő, vagy tényleges nemzeti politikust és un. szakembert. Ide értem Orbánt is. A szép szájú Bogár László, Bod Péter Ákos a pénzügyér, Jeszenszky Géza a külügyér, stb. egy másik raj bicho, (rovar). Ezeknek nagy részét kilóra megvették. Orbánt minden hibája ellenére néhányadmagával ebből a csapatból kilépőnek tekintem.
3. A módszerváltás leglényegesebb, vagy legátlátszóbb trükkje az Alkotmánybíróság volt. A 89-es bolsi parlament jelölte ki a feladatát, a teljes vétót a nem tetsző dolgokra. Elnökének a legmegbízhatóbb bolsi gyökerű kerekasztallovagot, Sólyom Lászlót tették meg helytartónak. 1989-ben az MSzMP gyakorlatilag kijelölte az utódot, az AB volt a Helytartótanács, elnöke a Helytartó, a többiek átöltöztek. Így bukott el minden rendszerváltó törvény, az igazságszolgáltatás, a föld és ingatlanok visszaadása, stb. Kártékony tevékenységük mellett az a leggyanúsabb, hogy egyetlen politikus sem merte felismerni az átlátszó hazugságaikat sem. Legátlátszóbb hazugságuk - Sólyom magyarázata-, hogy „a reprivatizáció azért nem kell, mert az elkobzás az akkori törvényeknek megfelelt, tehát alkotmányos volt”. Nem kell alkotmányjogásznak lenni a cáfolathoz, csak olvasni és szöveget kell értelmezni, (ezt 90. óta a politikusok általában mellőzik). Minden államosítási törvénynek, törvényerejű rendeletnek volt egy kártérítési passzusa, aminek határidejét a hatvanas évekig hosszabbítgatták, azután elfelejtették, egy sem teljesült. Tehát, az államosítás, semmis!  Mindez tökéletesen működött 2010-ig, a Fidesz 2/3-ig. A 2010-es 2/3-ad, ez tette lehetővé az azóta történt rendszerváltó lépéseket. Nem véletlen, hogy mind a hazai mind a külföldi mértékadók sivalkodnak. Már-már erőszakhoz folyamodnak, lázítanak.
4. A rendszerváltás két valódi keresztény-konzervatív, magyar pártját egy-két év alatt a beépített hálózat megsemmisítette, Kisgazdákat Torgyán mesterrel az élen, KDNP-t Ghiczy szentem és ördögei semmisítette meg. Az MDF a csáki szalmája volt, Antall a beejtett vezető, a történelmi gyökerű, tapasztalatlan úriembernek mondott, felkészített barátai, bizalmasai és rokoni köre, teljesítette a feladatát. (A felsorolástól eltekintek.) Csurka és a népiek későn ébredtek, ma már csak emlékeznek és magyarázzák a megmagyarázhatatlant, mint Biró Zoltán, vagy birtokukban lévő ismereteket kamatoztatják, itt és ott, nagykövetként, egyetemi tanárként. A 98-2002-es maradék, már csak vicc volt, hab a tortán, Ibolyka és kalapja.
5. A többi párt nyíltan libsi SzDSz, FIDESZ és a bolsi MSzP voltak. A jó nevű (ssy, y, yy, stb.) emigrációból visszatérő szakértők a libsik szekerét, a vadprivatizációt, az ország kirablását segítették.
6. 2010-re az SzDSz kimúlt, a magyarság ellen lázító nemzetközi libbolsi értelmiség tanácsadó köre, gazdasági vezetők és babérokon csücsülő csapat lett. Az MDF szétzüllött, feladatát teljesítette. Néhányan jó útra tértek, de akad még ősz hajkorona, akik szeretnének rendszerváltó képben tündökölni. Kisgazdák végképp leépültek, Torgyán elégedetten röföghet. Az MSzP a kimúlás útját járja, oszlik. A Jobbiknak nevezettben ma még nem látszik a jobb. A KDNP maradékát magához vette a Fidesz.
7. A Fidesz, úgy tűnik 1998-2010 között, 180-fokos fordulatot tett, a nemzeti maradékkal egy Keresztény-szociális Néppárttá alakult. Elvállalta és elfogadta a 2/3-os parlament az új Alaptörvényt, amely joghatályba emelte a Szent Koronát, az 1000 éves Történeti Alkotmányt.

A többi, az alkotmányos vívmányok érvényesülése, már csak rajtunk múlik.

Isten adja, hogy legyen rá időnk és erőnk!

A gazdasági áfium

A totális orgazdatársadalomnak a fenti politika megágyazott. A párttitkárból vállalkozó lett, a vezérigazgatóból, nagytőkés. Az országot eladták a privatizációban kül- és belföldi kedvezményezettnek, bagóért. A közvetítői jutalékot és a vállalkozások rabolt hasznát külföldre vitték. 90-től mintegy 4-5 évnyi nemzeti produktum értéknyi tűnt el az offsore bankokban, vagy ennél jóval több. Hol tartanánk, ha a valódi tulajdonos, a nemzeti vállalkozó ezt itthon kamatoztatja! Kezdetben a kölcsönökkel, hitelekkel fent lehetett tartani a térség vezető gazdasága látszatot. A rendszerváltás nehézségeit túldimenzionálták, hogy a rablásokat kendőzzék. Nemzeti vállalkozót nagyítóval kell keresni. A vidéket, az agráriumot tönkretette az elsőgenerációs birtokló. (A tulajdonos szót kerülöm, mert a lopott holmi birtoklója az orgazda.) A birtoknagyságokra jellemző, hogy mi akik elfogadtuk a 45-46-os földosztást, akkori maradék birtokainkkal kis-, és középbirtokosok lennénk. A vidékfejlesztés legnagyobb problémája, hogy a falvak sem kapták vissza tulajdonukat, a közbirtokossági erdőket, legelőket, stb. Nincs vidéki állattartás, kertgazdálkodás, csak a nagyok, - nincs, mert a falusi párttitkárból lett birtokos privatizálta a legelőt. Mari néni fázik, mert nem kapja meg a tűzifáját, legfeljebb segélyben,- ott az import gáz, légy kiszolgáltatott.

A hazai ipar, a feldolgozás, az élelmiszeripar szinte megszűnt, gazdaság motorjai a nemzetközi betelepedettek, - mi kiszolgálunk.

A környező országok felemelkedtek, felemelkednek a tulajdonosi társadalmukkal, mi süllyedünk az adósságcsapdába, társadalmi mocsárba. Talán ez a folyamat még visszafordítható!?

A politikának át kell lépni a Rubicont a gazdasági szerkezetben is!

„Ember küzdj és bízva bízzál!”

Plósz Sándor

Megjegyzés: Nem a nemzeti emigrációra kívánom ráterhelni a rendszerváltás elmaradását, de az ő felelősségük sem kisebbíthető.

Az itthon maradt magyar középosztályt, arisztokráciát, műszaki-gazdasági vezető réteget, a nép-nemzeti értelmiséget a kommunizmus szétverte, legyilkolta, egyesek behódoltak. Az un. szervezett ellenzék a kommunisták jóváhagyásával lett kiválogatva, helyzetbe hozva. A néhány kapott pofon megmosolyogtató. A tulajdonosok már kezdettől fogva meg lettek félemlítve, - nem kaptok vissza semmit, tehát valódi fordulatot nem is remélhettek. De ezt, - senki nem gondolta, hogy tényleg semmit.

Erdély szent bércét visszakapta székely-magyar tulajdonosa, - a szép-szájú hiteles, Trianon átkáról regél. Ez 2010-13. Magyarországa.

Budapest, 2013. 04.04.