A DÁK NÉVANYAG VIZSGÁLATA

Hatalmas pénzösszegeket fordítanak tanaik terjesztésére, miközben a magyarok hasonló tárgyú könyveit igyekeznek megsemmisíteni, lehetetlenné tenni, szolgálván nemzeti érdekeiket. Ezzel a módszerrel lassanként kipusztítják a tündérek népének utolsó képviselőit is Erdélyből, amely soha többé nem lesz Aranykert, csak egy sívó pusztaság. A magyarok, Isten népe, a tündérek népe végromlásba jutott, gyors ütemben pusztul. A tündérek népe alatt az a nép értendő, amelyik önmagát a tündérektől származónak tartja. A magyar népről van szó, amelynek igen sok népneve van, mint az atlantiszi, etruszk, trójai-tarján, szumer és egyiptomi, hatti, hun, szkytha és rengeteg más név. Ma már csak 12 millió magyar él a Kárpát-medencében. Pusztulásunk folyamatát nemtörődöm vezetőink csak gyorsítják.

A dákoromán elmélet manapság már lassan senkit sem érdekel a magyarok között. A becsületes románok úgyis tudják, hogy az elmélet kitalált, egyetlen célt szolgál, Erdély elrablását a magyaroktól, ahol a románság már amúgy is többségbe jutott több évszázada. A magyarok meg azt sem tudják általában, hogy a dákok kicsodák, esetleg egy nép volt valamikor a ködös ősidőkben, akik a mai románok ősei voltak. Így kell történelmet hamisítani, bravó! A történelem átírása nem román találmány, hanem nagyon ősi emberi készség. A románokat ezért nem lehet megszólni, hiszen csak saját látszólagos érdekeiknek megfelelően alakítják át a történelmet, a hiteles adatok ellenére. Ez ugyan hazugság, de a történelem átírása ennél sokkal nagyobb horderejű igazságokat is eltaposott, amelyekhez képest a románok hazugságai csak kicsiny csínytevéseknek minősülnek.

A romunok, régebbi nevükön aromunok, a balkáni területekről vándoroltak mai lakhelyükre, ahonnan a szlávok és magyarok túrták ki őket. Latinos szerkezetű nyelvük a római hatalom maradványa lehet, az ősi myzök, illírek, albánok, thrákok, géták voltak a mai román nép ősei. Ezekhez a népekhez magyarok, a géták, vagyis heták, szlávok, besenyők, kunok is csatlakoztak, amely ötvözetből jött létre a román nép. Genetikailag a románok jelentős része magyar eredetű, amit a génvizsgálatok igazolni fognak. Ez az arány 30-40 %-nál biztosan nagyobb.

A genetika tudományát sokáig nem lehet meghamisítani, mert a hamisítók elvesztik tudományos hitelüket. Igaz, ma sok ember a genetika hamisítója, de az igazi tudósokat nem csábítja annyira a pénz, hogy hazugságokat mondjanak kutatásaik honorálása ügyében.

A dákok Kr.e. 400 környékén érkezhettek a Kárpátok térségébe. Ezt a vándorlást nem tehették volna meg a sztyeppei országút urainak jóváhagyása nélkül. A dák keleti „őshaza” a daha nép lakterülete volt, amit nem kérdésként, hanem tényként kell kezelnünk. Dáciába több hullámban érkezhettek, a szkíták, vagyis magyarok jóváhagyásával.

A dák nevek jó része feltűnően idomul a magyar nyelv jellegzetességeihez. Tudjuk, hogy a magyar nyelv az emberiség ősnyelve, amiből a legtöbb mai nyelv kialakult, ezért nem csodálkozhatunk a dák nevek magyar jellegzetességein.

De ha a dák nevek nem román jellegűek, miért mondják a mai románok, akik valamiféle római eredetről beszélnek, hogy a dák nevek római jellegűek? A dákok vereséget szenvedtek a rómaiaktól, de a dák nyelvet a rómaiak nyelve nem falhatta fel semmiképpen. Egyszerűen a római rabszolgatartóknak nem volt elég ideje a szabad dák nép nyelvének romanizálására, amint ez sikerült egyébként a gall nép nyelvével.

Amikor még nem tudhattuk, hogy a magyar nyelv Isten szent nyelve, amiből a többi nyelvek keletkeztek, akkor csak feltűnő dák nevek ragadták meg a figyelmet, amelyeket kétségtelenül magyar neveknek kellett betudni. De amióta tudhatjuk, hogy a magyar az ősnyelv, az Elsők nyelve, azóta másként szemlélhetjük a dák neveket. Tapae, Decebal, Sarmisegethusa neveket magyarként nevekként kell értelmezni..

Ezek a nyelvi hasonlóságok előbb elgondolkoztatják az egyszerű embert, azután cselekvésre serkentetik. A kutatás közben találhatunk fontos régi szerzőktől utalásokat, hogy a dákok mégsem lehetnek románok, indoeurópaiak, latinok. Ezek a szerzők közül Padányi Viktort kell első helyen megemlíteni, aki utalásokat tett a dák nyelv eredetére és a dákok dahákkal való azonosságára, ez a közlés nagy segítség volt számomra is. Azután rátaláltam egy bizonyos Bodor Pál nevű újságíró eszmefuttatására a Decebál és Décse bál névformák kapcsán, amelynek az volt a lényege, hogy a két név között semmiféle rokonság nem lehetséges. Bizonyára olvashatott valahol Bodor Pál egy olyan szöveget, amelyben a Decebál és Décse bál neveket valaki összevetette, de ezt az írást én nem ismertem. Ez a Bodor Páltól eredő cikk felhívta a figyelmemet a magyar nyelv elnyomott helyzetére, és a román hatalom nem helyes magatartására.

Összefüggő nagy művet még nem írt senki a dákoromán elmélettel szemben, magyar oldalról. Mivel az elmélet kezd eltűnni a süllyesztőben, talán sosem fog írni senki, mert nem lesz értelme. A magyarok teljesen kivesznek Erdély területéről, és akkor már nem lesz román kormányzati érdek a dákok rómaivá minősítése. Talán Vékony Gábor könyvét lehetne felhozni példának, amelyben a szerző a dákok románná válásának elméletét megkérdőjelezi. De Vékony Gábor csak félig magyar szempontból vizsgálja az eseményeket és a névanyagot, hanem inkább valamilyen indoeurópai szempontból. Ő tudja, hogy miért, talán így nagyobb erővel hathat az igazság érdekében, és a megtévesztő hamisítások ellen.

Meglehetősen kevés a biztosan dák névnek tekinthető névanyag. Elsősorban ezt a szókincset fogjuk a továbbiakban megvizsgálni, ami eldönti a dák nép nyelvének hovatartozását.

Először azonban tekintsük át fő vonalakban Erdély és környéke dákok előtti történetét.

1. FEJEZET: ERDÉLY LAKOSSÁGA A LEGRÉGEBBI IDŐKBEN

A mai embernek, vagy modern embernek nevezett népesség nagyjából 40.000 éve jelent meg Európában. A területen előttük neanderthaloid típusú emberek laktak, akiknek egyes csoportjai jelentős fejlődésen mentek keresztül. Különösen Európa keleti részein a neandervölgyiek anatómiailag is közel kerültek a mai emberhez. A keleti kultúrák néhány évezreddel megelőzik a francia periodizációt nyitó chatelperroni kultúrát. Az aurignaci kultúra messze kiterjedt Afganisztánig, Levantéig, a Szeleta-kultúra rokon az aurignaci kultúrával. A Don-medence mellett az Angara és Szelenga medencéiben is megjelentek az emberek, ezt a kort fejlett paleolitikumnak nevezik.

Európában az ember vadászatból élt. A Kárpátok övezete a tundra területéhez tartozott, ahol óriási állatcsordák vonultak. Ezeket az állatokat lemészárolták őseink, a húst elvermelték és télen elfogyasztották. A hústermelő gazdaság Kr. e. 5.000 körül omlott össze, amikor az éghajlat melegebbre változott, és az elvermelt hús megromlott, fogyaszthatatlanná vált.

A vadászok kora a Bibliában is megjelenik, éppen Nimrúd, a magyarok egyik ősapja képében, aki nagy vadász volt az Úr előtt, vagyis abban az időben, amikor az Úr még nem jött el a Közel-Keletre. Nim-Rúd nvének egyik jelentése Oroszlán-Vörös, ami megfelel a Nap nevének, de ugyanakkor Magor is Napot jelent. Nim-Rúd tehát a magyarokat jelképezi, akik a csillagvallás utáni korban napvallásra tértek át. A vadászok kora tehát Európa középső részein Kr. e. 5.000-ig tartott, bár a területen a növénytermesztés már sokkal régebben megjelent. A növénytermesztés megjelenését 18.200 évhez köthetjük, Ságvár közeléből, amikor a szarvasagancsból készült kapák már egyértelműen földművelést bizonyítanak. A nagyüzemi húsvadászat minden esetre ebben az időpontban megszűnt fontos élelemtermelő ágazat lenni. A növénytermesztés eszméje a Balaton déli partjairól került át sok területre, mint a Termékeny Félholdra, és Kínába.

Az állatok jelentős részének kipusztításáért, amit makrofaunának nevezünk, ezek az őseink lehetnek a felelősök. Igen sok nagy termetű növényevő és ragadozó pusztult ki Kr.e. 8.000 táján. Furcsa, de Észak-Amerikában is pontosan ekkor tűnt el sok hatalmas testű állat.

A növénytermesztés kialakulását ma általában a Termékeny Félhold területéhez kötjük, ami csak részlegesen igaz. Olyan kemencéket találtak Hellász déli részén, amelyek 32.000 és 28.000 évek között működtek, elsősorban lepényt, kenyeret süthettek bennük. Ságvár területén 18.200 éves kapákat ástak ki a földből a régészek.Az őskor egyáltalán nincs felderítve, még számtalan szenzációs lelet fogja gazdagítani ismereteinket, amelyek majd teljesen különbözőek lesznek mai kezdetleges elképzeléseinktől őseinket illetően. Őseink sokkal magasabb kultúrában éltek, mint azt ma sugalmazzák nekünk.

Erdélyben a magyarok 30.000 éve biztosan jelen vannak, lásd a Tászok-tető feliratos köveit. Azt kell gondolni, hogy Angliától Japánig a modern ember (Homo sapiens) őskorában egységes kultúra létezett, amely teljes egészében a magyarokhoz köthető. Ebben a korban más nép még nem létezett a térségben. A magyarok számtalan ágra váltak, de nagyon sokáig egységesek maradtak, amit elsősorban a nyelv igazol. Ha valakinek nem tetszik a magyar szó, ősnépnek is nevezhetjük őseinket.

A gravettiek francia területen nagyjából 25.000-18.000-ig éltek, de keleten régebbről ismertek. Problémának látszik az a feltevés, hogy a különböző kultúrák emberei különböző törzsekből származtak. Ez bizonyára így volt, de ezek a törzsek mind magyar nyelven beszéltek. Vagyis az ősnyelven.

A Kőrös-Tisza-i műveltség nagyjából Kr. e. 6.500 körülről ered.. Mintegy Kr. e. 5.500 körül jelenik meg a Vincsa műveltség, amely a korábbi Körös-Sztarcsevó műveltségre ráépülve fejlődik tovább. A Tatárlakán kiásott amulettek magyar nyelvű szöveget tartalmaznak, csillagászati jelentéseket, és 7.500 évvel ezelőtt készített erdélyi agyagművesek eszközeit.

Sokan vannak olyan kutatók, akik indoeurópaiakat látnak ott, ahol magyarokat kellene látniuk. Ez azért lehetséges, mert az indoeurópai nyelvek a magyar nyelvcsaládból származnak. A kurgán kultúra népe bizonyára magyarok voltak. De sok népet töröknek mondanak akkor is, amikor törökök még nem léteztek. Az ilyen tévedések számolatlanul szerepelnek a történeti könyvekben és az emberiség tudatában. A törökök i. sz. 220 táján jöttek létre, de gyakran i. e. is szerepeltetik őket..

Európa ősi írását a magyarok hozták létre. Az írás kialakulásának helyét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy rendkívül elterjedt volt és mintegy 32.000 évesek első megjelenései, amelyek egy még régebbi írásból származhatnak. Egyes adatok 200.000 évről adnak bizonyítékot, ami szinte felfoghatatlan a mai ember számára.

Erdélyben és Kárpátiában a fejlett fémfeldolgozás jelen előtt 7.500 éve kezdődött. A Kr. e. IV. évezred végére bronzkészítés folyik itt. Az első vaskohót a Tátrából ismerjük, Kr. e. 1.900 tájáról, aminél 100 évvel későbbiek a kis-ázsiai vasöntő műhelyek. Megjegyzendő, hogy Kis-Ázsia is magyarok által lakott terület zömében, tehát a két régió között szerves kapcsolatnak kellett léteznie. A hettiták heták, magyarok és nem indoeurópaiak. A bronz feltalálását i. e. 5.000-re tehetjük, amit a Torontáli bronz jogar bizonyít, amin magyar rovásírás látható.

Kr. e. 1.800 körül régészetileg kimutatható bevándorlás történt keletről a Kárpát-medencébe. Ez az első lovasnép, amely keletről érkezve behatolt a Kárpátok hegyláncai mögé. A lovas életmód valamikor Kr. e. 4.500 táján fejlődik ki a keleti síkságokon. A Kr. e-i 22. század körül alakul ki a Kubán-Majkop-i szkíta műveltség, amelynek szumer kapcsolatai vannak. Ez a műveltség jut be a Kárpát-medencébe és egész Európába. Ennek a népnek a ló fontos állata volt. Nyelve bizonyosan magyar rokonságú volt, a szoros szumer kapcsolatok miatt is.

Ennek az első lovas népnek támadása sok más lovas műveltség támadásának csak a kezdete volt.

Az első görögök Kr.e. 1.200 körül jelennek meg a Fekete-tenger partján. A görögök néppé válása ekkoriban kezdődik magyar népi alapokról kiindulva. Hajóikat ebben a korban még szabad harcosok hajtják evezőikkel, de a rabszolgaság rettenetes árnyéka már ekkor a görög civilizációra vetül. A görög törzsek helyben fejlődtek ki az ősibb népekből, amire teljes bizonyosságot nyújt a görög nyelv kialakulása a magyar nyelvből.

Van olyan elmélet, amely az indoeurópaiakat valamiféle különleges adottságokkal ruházza fel, amely szerint az indoeurópaiak különbek voltak a többi népeknél. A többi népek a magyarok, akikből az indoeurópaiak kifejlődnek, elsősorban a magyar nyelvjárások begyorsulása és genetikai mutációk közrejátszása által. Ugyan az északi területeken a finnségiek sem indoeurópaiak, de róluk azt kell tudni, hogy a jégpajzs elolvadása után északra húzódó magyar-rokon törzsek voltak, akik Kr. e. 12.000 körül már leváltak a déli magyar bázisról és önálló fejlődés útjára tértek. Innen van a rokonság a magyarok és finnségiek között. Az indoeurópaiak csak Kr. e. 2.000 körül válnak le a nagy magyar népi anyatestről, és indulnak a fejlődés önálló útjára, mégpedig külön-külön, nem egységes alapokról kiindulva, hanem a különböző magyar törzsekből eredve.

A görögök őshazáját sem képesek felderíteni a kutatók, mint ahogy az indoeurópaiak őshazáját sem, mert ilyen őshaza nem létezett. Az indoeurópai modern kifejezés, ilyen nevű törzsek sosem léteztek, a ma indoeurópainak nevezett nyelvek hosszú fejlődés eredményei. Az őshaza, ha lehet ilyet mondani, a magyar törzsek voltak, amelyek Angliától Japánig lakták az Óvilágot. Egyesek azt állítják, hogy a görögök Kis-Ázsia felől érkeztek Hellászba, mert Milétosz a legidősebb görög város. Ez lehetetlen, mert Kis-Ázsiát szinte homogén tömbben magyar lakosság lakta, amióta ott az ember egyáltalán megjelent. Mások a Kaukázus felől származtatják a görögöket, de ez is lehetetlenség, mert a Kaukázus területén és attól délre és északra magyarok laktak. A kaukázusi nyelvcsaládba tartozó 40 nyelvet beszélő emberek és a magyarok között nincsenek tisztázva a kapcsolatok. Első benyomásként az mondható el, hogy a kaukázusiak egyes csoportjai már akár 20.000 éve, vagy még régebben leváltak a magyar anyatestről, ami miatt nyelveikben a mássalhangzók annyira feldúsultak, hogy már alig emlékeztetnek őseik harmonikus nyelvére.

Azután vannak, akik a görögöket a Balkán délebbi részeiről, mások egyenesen a Kárpát-medencéből eredeztetik, ami lehetséges elképzelés, mivel ezeken a területeken magyarok laktak és a görögök tőlük származnak. A Don-medence vagy Közép-Ázsia szintén lehet indoeurópai vagy görög őshaza, azzal a kikötéssel, hogy mindkét területen magyarok éltek, és az indoeurópaiak és a görögök magyar eredetűek.

A görögök származásáról érdemes néhány szót ejteni, mert nagy hatással voltak a román nép etnogenezisére is. Maga a Hellász szó és a hellén is magyar eredetű. A Hé magyarul Nap jelentésű, a Hő szócsoport egyik tagja. Heves megye ezért Napos megye, Hé-Víz városunk neve Forró-Víz, vagyis Nap-Víz értelmű. A Hel a Hely rokona is, ahol Élet folyhat, az El/Él legfőbb jelentése pedig Isten. Ide jöhet Heliosz görög napisten neve, amely jól láthatóan magyar eredetű, valamint a Hell-Pokol fogalma is. A magyar értékrendben a Pokol tüzes, forró hely, olyan, mint a Nap, a finnségieknél ellenben jeges, fagyott világ. Hellász neve ezért egyrészt Nap-Isten földje jelentésű, másrészt a Lász szórészt önállósítva, és összevetve a magyar Lát, Lád, Láz, Lász névalakokkal, Hegy jelentést is tartalmazhat. Hel-Lász ezért a Napisten Hegyei értelmet is viseli.

A Görög név, amely egyben ige is a magyar nyelvben a Graii szóból származik, állítják egyes kutatók. A Graii viszont nem más, mint a Kraii változata, és egyértelműen a magyar Kári, Kéri törzs nevéből ered. A Kéri törzs vagy nép hozta létre a csudálatos kértai műveltséget Kérta szigetén, aminek pontos jelentése: a Kér nép Tája. Ezt a nevet azután a nyelv gyorsulása miatt Kréta formában ejtik ma is. A Kraii ezért Karii helyesen, amely Károk formában fordítható mai magyar nyelvre, de tudjuk, hogy a magyarban is az „i” lehet a többes szám jele. Kária tartománya szintén a Kár törzs lakhelye, de tudjuk, hogy a károk, kérek jelentős területet laktak Hellászban. A minoszi birodalom a görögség egyik őse volt, de ebben a birodalomban magyarul beszéltek. A görögök egy részének atlantiszi származása is szóba jöhet, mivel a magyarok az atlantisziak népe. A krétai lineáris-A írás magyar írás, de a krétai lineáris-B írás is tele van magyar jelekkel.

A vaskor idején a Balkán keleti részét keletről jövő törzsek özönlik el, de nem csupán Erdélyt és a Kárpát-medencét, hanem szinte az egész Balkán-félszigetet. Ezeknek a törzseknek a neveit ma még nem ismerjük. A Vas feltalálása viszont a magyarokhoz kötődik, ahhoz a makronesz, vagy szavárd néphez, amelyik Kis-Ázsia északi felében lakott.

Meg kell említeni a Thrákok törzscsoportját, amely szoros kapcsolatokat ápolt a szkítákkal, vagyis a magyarokkal. Ők a Balkán-félsziget keleti részét lakták, és a románok etnogenezisében esetleg szerepet játszhattak. Trója kétségtelenül magyar város, helyesen Torja a név mai formája. Lakói a Torjánok, vagyis a Tarjánok, akik nem mások, mint a negyedik, vagyis a központi magyar törzs. Ők a vaskovácsok, akik nem törökök, mert törökök még nincsenek. Trója istennője Tündér Szép Ilona, aki maga az Életistennő és az éjszakai égbolt az otthona. Belőle csináltak Szép Helénát a szerencsétlen görögök, elsősorban Homérosz, aki a materializálódás útján messze előre haladt, és már nem értette meg az ősi szupercivilizáció fogalmait. Költő volt, de az ősi költészetet már nem értette. Trója nevével rokon Trákia neve, mivel a K-J hangevolúció ezt lehetővé teszi. Ezért a thrákok szintén a tarjánok népéhez tartozhattak. A türszénoszok az etruszkok régi görögös neve. Az etruszkokról tudjuk, hogy olyan nyelvet beszéltek, amelyet bármely mai magyar is könnyedén megért. A kérdésről felesleges vitát nyitni Buróné Benedekfy Ágnes könyvének megjelenése óta. Ezért aztán a Türk nevet töröknek értelmezni csacskaság, mivel ez a név a magyarokat jelöli. A törökök magyar eredetét és rokonságát sosem tagdtam, és úgy tudni, nem is tagadja egyetlen magyar nyelvkutató sem. A trójaiakat, vagyis az etruszkokat, akik a Türrhén-tenger nevét adták, a Tur-Kén, a Torony-Királyai nevet érdemlik ki. De aki átírja ezt a nevet Türrénnek, Tirrénnek, az tudtán kívül hamisít, mert a „H” hang kiesése a szóból megváltoztatja az értelmet. Ezért mindig az ősi írásmódot kövessük, ne a felületes mai hanyag írásmódot, mint az eredeti Japhet, Japhetus, Karthágó és hasonló neveinkben, amikor Jafet, Japetus, Kartago formát írnak a kutatók.

A Turák név lehet a Thrák vagy Trák név eredetije. A Tur magyarul hegy, Túr alakban ige. A szó eleji mássalhangzó dúsulás a magyar nyelv begyorsulásának az egyik fontos jele. Ezernyi indoeurópai szóból ezért viszonylag könnyű megérteni az eredeti jelentést és magyar nyelvű formáját. Ez az egyik hangtani szabály, amely meghatározza a magyar nyelvekből való indoeurópai jellegű nyelvkeletkezést. Ezeket a szabályokat magam állapítottam meg, tehát sem magyar, sem indoeurópai nyelvészeti munkákban ezeket a törvényeket ne keresse senki, hiszen nem ismerik rajtunk kívül. Ez a nyelvevolúció lényege, így lesz a magyar Szapárta szóból görög Szpárta (Spárta).

A Dunától délre fekvő területek a magyar őstörténet fontos mozzanatait képviselik. A magyar trójaiakon kívül magyaroknak tekinthetők a paeonok, dardánok, makedónok, türszénoszok, kérek/károk-krétaiak, pelaszgok, kentaurok, telkinek és mások. Kis-Ázsia területén szintén magyarok éltek döntő többségben, még Sztrabón idején is, a Kr. e-i 10-es években. Ezeknek a területeknek szoros kapcsolatai voltak Egyiptommal, ahol az ókor egyik legragyogóbb magyar civilizációja kifejlődött. Egyiptom nyelve romlásnak indult, elvesztve a magyar teremtő erejű szógyökök teremtő erejét, és az Új Birodalom korára, majd annak letűnése után a kopt nyelvben folytatódott. Ez a folyamat látszik az indoeurópai nyelvek, nyelvcsoportok keletkezésében is. Érdekes, de az egyiptomi kivándorlásokkal kapcsolatban még nem találtam egy összefüggő történeti munkát. Pedig az angol nyelv számtalan egyiptomi vonást tartalmaz, ami az angolba és az egyiptomiba az őskori magyar nyelvből származott.

Bánátba érkezett a pitvarosi csoportnak nevezett népesség az Aranka-Maros-Száraz-ér folyók határolta négyszögbe. Ez a népcsoport a helyiekkel feltűnő módon ellenséges volt.

A hatvani kultúra eredete nem világos. Kelta és szkíta származékok lehetnek. Ennek a népességnek egyes csoportjai Erdélybe is behatoltak, hegyi telepeket létesítettek, ez a gesprenbergi csoport.

A 15. században keletről érkező népesség támadta meg a Kárpát-medence több népét, ők a halomsíros kultúra népe. Kétségtelenül magyarok, bár az indoeurópaiak is magukénak követelik őket. A halomsír vagy kurgán jellegzetes magyar temetkezés, amiből a szikkuratuk és piramisok is kifejlődtek. A Szikkuratu, Kurgán, Piramis magyar szavak!

A 13. században hatalmas mozgalom és felfordulás éri Kárpátiát. Ez a mozgalom összhangban áll a Tengeri Népek inváziójával a Földközi-tenger térségébe. A Tengeri Népek magyar törzsek voltak, amelyek a Kárpát-medencéből és az Alpok övezetéből indultak támadásra Kis-Ázsia irányába. A Kárpát-medencében mintha a helyi lakosok és a mozgalmárok között hamarosan szoros szövetség alakulna ki, ami a két népesség rokonságát bizonyítaná.

Ezután következik az urnamezős kultúra népének felvirágzása, amely a halomsírosok, vagyis kurgán építők és a helyi ősi földművelők egybeolvadásából keletkezett. Ez a nép nagy kivándorlásokat hajt végre Európa sok tájára, mint Sziléziába, az Alpokba és Itáliába. Az etruszkok pl. Mario Alinei szerint ennél a korszaknál ezer évvel korábban már Itáliában voltak, de a magyar nyelv az urnamezősöket és az etruszkokat is megilleti.

A Kr. e-i 8. században ismét keleti eredetű törzsek hatolnak be a Kárpát-medencébe. Őket régebben preszkítáknak nevezték, akik alatt a kimméreket értették. Itt meg kell állnunk egy pillanatra, és világossá kell tenni, hogy a kimmérek és szkíták egy tőről sarjadnak, mindkét nép magyar identitású. A kimmérek nem választhatók el a szkítáktól, mert a két nép egy gyökerű, mindkettő magyar származású. Ennek bizonyítására több más helyen is kitérek írásaimban.

Ha két nép azonos vagy rokon nyelven beszél, ez a tény még nem jelenti azt, hogy nem is bántják egymást. A rokonok vívják általában a leghevesebb háborúkat, de a népirtások általában két nem rokon nép harcához köthetőek. A rokonok a másik törzset, népet többnyire nem akarják írmagig kiirtani, alávetni azonban igen.

A Kr. e-i 7. század elejétől kezdve a Hallstatt-kultúra, amely magyar alapokról építkezik, megkezdte keleti irányba való előnyomulását. Ez a kelta terjeszkedés kezdete, amely majd eléri Erdélyt is, de áthalad a Kárpátok gerincein is, és a mai Galícia névben marad fenn a mai napig is. A Gallok a Nagyok, a Gal-Kal a magyar nyelvben is Nagy értelmű. A gallok a magyarok közvetlen rokonai.

A Kárpát-medence keleti felében Kr. e. 500 körül új kultúra bontakozott ki. Szimbólumaik szkíta-trák jellegűek. Ezek lennének a dákok, akik eszerint keletről jöttek, szoros rokonságban vannak a keleti magyar nyelvű törzsekkel, de rokonok a Tisza-vidék és a Tiszahát népességével is. Ugyan a dákok megjelenését a Kárpátok keleti terein Kr.e. 400 körülre tehetjük, de van olyan történész is, aki Kr. e. 1.000-re teszi megjelenésüket. A dákok pontos feltűnése Erdély térségében ma még nem ismert. Remélhetjük, hogy egyszer majd ehhez a kérdéshez is közelebb juthatunk.

Több népnevet azonban teljes pontossággal ismerünk a térségből, több más népnevet meg fel sem ismertünk, de alaposabb nyelvészeti kutatásokkal képesek leszünk felderíteni. Ezek az újabb kutatások, amelyek átfogják az emberi élet minden szintjét, kétségtelenné teszik a dákok nyelvének magyar mivoltát. Ez a tény hatalmas kérdőjel a románok dákoromán kontinuitás elméletének útjában. Ez azt is jelenti, hogy a dákoromán elmélet egy olyan kitaláció, amelyet nyelvészeti bűnözők követtek el, semmi alapja nincs, de az európai emberek többsége megette ezt a hazugságot, amelynek segítségével azután Isten Népének utolsó maradvány országát, a Kárpát-medencét feloszthatták a rablók között, és a történelmi Magyarország halálba zuhant.

Az Agathyrszok népe nevének meghatározása nem könnyű feladat. Ma már pontosan érthető ez a népnév, miután több százezer szót, köztük sok népnevet is elemeztem a magyar nyelv szempontjából. Ez a nép vagy törzs, neve alapján, magyar nyelven beszélt. Nevük összetételből ered és két fő elemre bontható: az első rész az Aga, a második rész a Tyrsz. Az Aga nem a török Aga rangnévvel azonos, hanem a magyar Ága névvel mutat teljes azonosságot. A Tyrsz névrész a Tyrk névvel is rokon, ami a Tyr-Kén, vagyis Torony-Királyai fogalom rövidülése. A Tyrszök azonosak a Tyrszénoszokkal, a trójaiakkal, akik hatalmas területeken uralkodtak az ősi időkben. Ők az etruszkok, akiknek a nyelve a Szentek Szentje, a szent magyar nyelv. Az agathyrszok népe a Kárpátokon kívül, vagyis keletre lakott, de később behatolt a Kárpátokon keresztül nyugatra is. Elárulták a magyar keleti szkítákat, amikor Dárius megtámadta a magyar hazát. Dárius veresége után őseink szorongatni kezdték az árulók törzsét, és bekergettük őket a Kárpát-medencébe. A Türszök Ága, vagyis az Ága-Thyrsz nép nyugatra menekült. Nem mondhatjuk, hogy e nép minden tagja áruló volt, de a törzs a Kárpátokon keresztül kényszerült nyugatra menekülni. Az Ága-Thyrsz népnév egy magyar nép neve, akiket a magyarok, Dárius megverése után, igyekeztek méltóképpen megbüntetni. A Thürsz név a Törzs névvel is közeli rokon, amely fogalom visszautal a Thyrszénoszok népének nevére. Ebből is következik a Thürszök Ága név valódi jelentése, ami Ága a Thyrszöknek valójában.

Amint tudjuk, az Agathyrsz nép szkíta eredetű, de Dárius után a szkítákkal nem volt felhőtlen a viszonyuk, mivel nem viselkedtek helyesen a háborúban. A magyarok, Dárius támadása után, ezt az áruló Ága-Thyrsz törzset folyamatosan támadták és sanyargatták. Ez volt a helyes álláspont a magyarok részéről, mert az árulást halállal kellett büntetni. Az áruló Ága-Thyrsz törzs a büntetés elől nyugatra menekült, ahol azonban a bosszúállás utolérte őket, és megsemmisültek a magyarok haragjától. Egy ideig az agathyrszök szépen fejlődtek a Kárpátokon átkelve, nyugaton is, de azután eltűntek, mint a kámfor. Megsemmisültek, köddé váltak, nem tudjuk, hogy hová lettek. Így volt valójában? Nem biztos, mert az agathürsz törzs védműveket épített az Alföld felé, ha onnan jönne Dárius hada, akkor jobban védekezhessenek.

Nevükben a Thyrsz név a Törzs és a Thyrszénosz név változata. A Thyrszök nem mások, mint a magyarok, a Törzsökösök, akik ezt a hatalmas kontinenst belakták 100.000 éve. Aki azt gondolja, hogy ez az elképzelés nem igaz, az nagyon tévúton jár a történelem feltárásában. A magyar nyelvben sok ezernyi adat van arra, hogy a mai nyelvek a magyar nyelvből származnak.

Végül ki kell hangsúlyozni, hogy az Agathyrsz név valójában A-Gath-Yrsz, vagyis „A-Gát-Őrző” fogalmat tartalmazza. Az Agathyrzosz görög névalak felettébb bizonyítja a a gát őrzők fogalmát. Ők voltak azok, akik a gátakat őrizték egy esetleges Alföld irányából jövő támadás elhárítása érdekében.

Szintén keletről érkezett a Szimmérek népe, ami a Kimmérek népével azonos. Ezek talán a szumerok, akik a Kárpáti medencébe nem beérkeztek, hanem csak visszajöttek erre a területre. A Kimmérek népe kétségtelenül egy ősi magyar nép, amely a Don-medencében fejtette ki tevékenységét. Úgy látszik, hogy legalább két ősi népet megnevezhetünk, akik a szumerokkal szoros nyelvi rokonságban álltak, ez a két nép a szkíta és a kimmér, az előbbi ma székely, az utóbbi ma kelta néven ismert. Tőlük ered a Címer szó, amely Szim-Er, vagyis Szem-Úr jelentésű volt, azután a Krím-félsziget neve, amely a Kimer/Kimmer névből ered, valamint a Krém szó, amely jellegzetes szumer étel volt. A név elején a C jel az Sz jelből ered és olvasható K jelként is. Ez a Szatem-Kentum szabály.

A Thyrszén nép nem csupán Tróját, a magyar Torját lakta, hanem Trákiát is, azután a mai Ukrajnát is. Ők az etruszkok is, és a Kárpát-medencében is jelen vannak. A névnek sok változata van. Ilyen a Tarja, vagy Taraj, ami a lóforgós sisakokra utal. Ezek olyan tarajos sisakok voltak, amelyek felül lóforgós díszeket viseltek. Tudjuk, hogy a ló a magyarok egyik totemállata volt, lásd Fejér-Ló-Fia hősünk nevét. A Lu eredetileg Fény, esetleg Csillagisten, azután Ember, azután Ló értelmű, változata a Lú, Laó, Laú, Loa és talán még más alakok. Sok nevünk rokon a Tarján szóval: ilyen a Tárkány, Türkény, Turján, Turjány, Zürjén (a komik orosz neve), talán a Torgyán is, Torja, Torja-Vásár-Hely (a mai Kézdivásárhely eredeti neve), Tur-Kény – Torony-Király, Traianus (Tarjanus), Troyes (francia város), stb. A magyar Trója című írásomban erről a kérdésről egy kicsit bővebben is szóltam. Ezért aztán a Tur-Kény szorosan rokon a Tyrr-Hén névformával.

A szkíták, vagyis székelyek, több alkalommal is megtelepednek Kárpátiában. Többnyire törzsszövetséget alkottak, a különböző törzsek külön törzsfő vagy király alatt állottak. Gyakran a törzseknek olyan neve volt, amelyet a mai magyar nyelvből jól meg lehet érteni, de néha olyan nevet viseltek, amelyet csak alaposabb kutatással lehet feltárni és megérteni. A szkíta névre az indoeurópai nyelvészek egy különös és téves etymológiát gyártottak. Azt találták ki, hogy a Szaka egy nép neve, és nem a Sza nép Ka névvel való összevonásának eredménye. A Szaka aztán Szakat formát vett fel, mert a Szakat „t” hangja régi görög többes szám jele. Ezért azután a Szakat a görögben Szkata, majd Szkíta, Szkyta alakot vett fel, innen származik a Szkíta név. De ebből egy szó sem igaz, a nyelvészek nem értik a régi ősnyelvet, és azt fiatal nyelvekből akarják magyarázni, mint amilyen a görög nyelv is.

A Szig és Szik a Nap neve, a szumer nyelvben adatolt a Szig, mint a délutáni Nap neve. Ezért azután nem lehet letagadni, hogy ez a szó nagyon régi, sokkal régebbi annál az időnél, amikor az indoeurópai nyelveket beszélő emberek egyáltalán megjelentek bolygónk felszínén. A Ta a magyar nyelvben is tömeges, Táj, vagyis Ország a jelentése. Rendkívül sok ősi nevünkben is szerepel, amely nevek mind magyar eredetűnek látszanak. Sok variánsa van, amelyek közül a Tu formát akkádnak és szemitának minősítik, holott a Tu az ősi magyar nyelvben is szerepel. Ebből az következik, hogy a Szik-Ta egyszerűen Nap-Táj értelmű magyar nyelven. Ebből a Szik-Ta szóból csináltak azután a görögök Szkíta formát. A Sza-Ka névben a Sza népnév jelenik meg, amely a magyarok egyik legősibb népneve. Ehhez lásd Sza-Pir, Sza-Bár, Sza-Vár és hasonló népneveinket, amely nevekben a Sza mindig a magyarok népneve. A Sza azután alakulhat Sa és Csa formára is. A Sza-Ka utótagja, a Ka több jelentést hordoz, amelyek közül érdemes megemlíteni a Csillaglélek, ebből eredően a Ka tartás a Kar magas tartása, a Kapu, a Felső és a kicsinyítés jelentéseket. Továbbá a Szaka a Szák, Sák, Szág, Ság, vagyis az ősi Főség jelentésű szavaink változata is, lásd Éj-Szaka, Dél-Szaka, stb. A Szika szarvas neve egyértelműen az éjszakai égbolt látványát nevezi meg, ami Főség és Szarvas is egyben. Ezeket a gyönyörű költői képeket csak az értheti meg, aki valamennyire vizsgálta a magyarok csodálatos nyelvét és lenyűgöző ősi kultúráját. A Sza-Ka egyik jelentése ezért Fényes-Fejű, ami a Csudaszarvas népének költői megnevezése. De a szkytha és a szaka szónak is mindennél sokkal egyszerűbb jelentése is van. A Sza-Ka pl. a Menny Fiainak – Háza értelmű.

Keletről az 5. században érkeztek Erdély területére a dákok. A Dák népnév igen kérdéses, fogalmam sincs, hogy mit mondanak erre a népnévre a dákoromán elmélet hívei. A Dák név többszörösen magyar név. Első előfordulását egy szumer nyelvű eposzban találhatjuk meg, Daka formában. Ebben az eposzban a név „daka” alakban fordul elő, és dákó, buta, ostoba a jelentése. A Dákó egy egyenes bot, amellyel egyes mai asztali játékokat játszanak.

A Dák név írott alakja a Dac, amely érthető magyar szó. A Dac népe a Dacosok népe, akik valamilyen sértést akarnak helyre tenni. A Dac népe nevét a rómaiak Dak alakban is ejthették, mivel a rómaiak nyelvében és írásában a C lehet K ejtésű is. A Dac tehát Dak is lehet, ez természetes. De a Dac név Dács névvel is rokon, mivel a C hang a magyar nyelvben szabályosan rokon a Cs hanggal. A Dákok egy egyenes nép, a Dac és Dács népe. A Daka rokon a Dákó névvel.

Ezzel kapcsolatban kell elmondani, hogy a Duka név, amely Nap-Herceg jelentésű, szintén rokon a Daka névvel. A Duka és Daka bizonyára az ősnyelv két közeli szava.

Mondják ma Dácia nevét Dácsiának, amely egy autómárka neveként is közismert volt a szovjet blokk területén Kelet-Európában. A Dácsa az orosz nyelvben hétvégi nyaralóházat jelent, de nem gondolom, hogy a Dácsa és Dácsia között lenne valamiféle rokonság a hangalakon kívül.

A Da-Ka egyik jelentése lehet Nap-Főség, a másik lehet Földanya-Magasa. A Da a Földanya egyik neve, de lehet a jelentése Nap is, lásd a magyar Szer-Da szót, amely a Szerződés-Napja jelentést viseli, vagy az angol Day – Nap szót, amely a Da jejes végű alakja. A Ka szóról imént beszéltünk a Sza-Ka esetében.

Ősi forma a Da’a, amely Daha formában jelenik meg később. A névben a H hang a jobb kiejtés miatt szilárdul meg, mert az ősi magyar nyelvben az egymás után következő magánhangzók elválasztása érdekében elsősorban a J és H, majd a V hang játszott és játszik ma is fontos szerepet. A dahák Parthiától északra éltek és általában szoros szövetséget alkottak a partusokkal, aparnokkal és massagétákkal. Ezek a népek a magyarokhoz tartoztak, sok más néppel együtt, akik Közép-Ázsiában éltek. Ez a terület a klasszikusnak gondolt Turán, amihez gyorsan hozzáfűzzük, hogy Mezopotámia északi része is Turán nevű volt. Tur-An jelentése Torony a Mennybe, maga a mai Toron /Toron-Tál, Toron-Tó/ és Torony, meg a Trón is a Tur-An összetételből származik.

A Daha népnév jól összevethető a Daka névformával A magyar Decs és Décse – Decs-Háza állítólag Géza nagyfejedelem neve is volt Décse Bál értelme Décse Úr, a Bál/Bél magyar nevek és a keltákkal együtt igen gyakran használtuk az Isten mellékneveként. Ebből lett a sémi Baál, amely szóban a sémik széthúzták a középső magánhangzót, a Bél formát meg alig alkalmazták. A Dácsia forma jól összevethető a Décsi formával.

Amikor a dahák Erdélybe kerültek, lassú fejlődésen mentek keresztül. A fejlődés eredményeképpen egy másodrendű nagyhatalom emelkedett fel a Déli-Kárpátok övezetében. Ez a hatalom a Dák Királyság, amely egy idő után elég erősnek érezte magát megtámadni a rómaiakat. Ez lett azután a dákok végzete, a feldühödött rómaiak azután eltörölték a Dák Királyságot a Föld színéről.

A dákokat a mai tudományos világ egy része indoeurópainak tartja, helytelenül. A valóság azt mutatja, hogy a dákok egy köztes nép volt, magyar nyelvi alapokról indulva közeledett az indoeurópai sajátosságok felé. Elsősorban magyar rokonságú népnek kell a dákokat tekinteni. A magyar nyelvcsalád három fő csoportra tagolható. Első csoportba sorolandók azok a nyelvek, amelyek közvetlenül érthetőek magyarul, akár a mai magyar nyelv ismerete alapján. A második csoportba sorolandók azok a nyelvek, amelyek magyar nyelvi alapokról fejlődtek, rengeteg magyar szót ismerünk e nyelvből, de nincsenek olvasható szövegek erről a nyelvről. A harmadik csoportba azok a nyelvek sorolhatók, amelyekről azonnal felismerhető a magyar eredet, de az írott szövegek, és a beszélt nyel is, már nem érthető meg közvetlenül a magyar nyelvből. A második csoportba sorolható a dák nyelv, a harmadik csoportba sorolható a latin, a szanszkrit, az ógörög és más nyelvek.

Egyes történészek azt állítják, hogy a mai románok fontos részét az ókori dákok leszármazottai alkotják. Ez akár igaz is lehet, mert ez a tétel igaz a magyarokra is. A mai románok fontos részét magyarok alkotják, akiket az agresszív román hatalom beolvasztott, a természetes asszimiláció mellett.

Megjegyzendő, hogy a magyar kutatók többsége értetlenül áll az olyan kijelentések mellett, mint a románok dákokból való származása. Ez az egységes álláspont orosz jóváhagyást feltételez. A magyar kutatók többségének halvány segédfogalmai sincsenek a magyar nyelvről, ezért nyelvi rokonítást képtelenek végrehajtani.

Az eredet, származás, rokonság szent dolgok, amit nem szabadna politikai érdekeknek kiszolgáltatni. A tudatos földrablás, más állam kárára elkövetett igaztalan történelmi átírások jellemzőek az emberiség történelmére. Sérül az emberiség egységes eredetének tudata, a testvérség érzése az emberekben, mivel a hamis állítások megmérgezik az emberek lelkét. Azt az embert jobban el lehet nyomni, amelyiket nem tekintik testvérnek. Erdély ősi rovásírásos sziklafeliratainak levakartatása a román kormányzat által a kultúrarombolás legfelsőbb fokához tartozik. A kultúrarombolók saját maguk legértékesebb kincseit pusztítják el, mivel képtelenek annak felismerésére, hogy az általuk megtámadott kultúra éppen saját őseiknek kultúrája.

2. FEJEZET: A DÁKOROMÁN ELMÉLET TÖRTÉNETI KÖRNYEZETE

A magyar nép, amely Európa ősnépe, sok évezred óta vívja a küzdelmet fennmaradásáért. Sok államot hozott létre, sok kultúrát teremtett, de lassan beszorult utolsó várába, a Kárpát-medencébe. Saját maga mutációi, az új népek, kíméletlenül törekedtek a hatalomra mindenütt a Földön, elsősorban saját szüleik ellenében. Így érkeztünk el a 19. századba, amikor az utolsó államában élő ősnépet környező fianépei, unokanépei végső támadás célpontjául szemelték ki. Először besorolták a magyarokat egy hamis, később finnugornak elnevezett népcsoportba. Azután sokan törökké kezdték átalakítani a magyarokat, mintha a török nyelv egyik ága lenne a magyar nyelv. Ezek a jól megtervezett akciók a magyar nyelv ősiségének letagadását tűzték ki célul. A célt teljesítették, mert az egész magyarság, és rokonaik, az indoeurópaiak, finnségiek, törökök és mások, teljesen megzavarodtak a magyar nyelv eredetét illetően. Nem tudják hová helyezni ezt a csudálatos nyelvet. A lényeg, sikerült letaszítani trónjáról a magyar nyelvet, amelyről a Biblia is azt írja, hogy ez a nyelv az ősök nyelve.

A 19. században erősödött a nacionalizmus Európában. Keleten a románok, északon a csehek és a szlovákok szemet vetettek a magyarok területeire. A 20. század két szörnyű világháborúja, amelyekhez a magyaroknak semmi közük sem volt, előnybe hozta a magyar területekre áhítozó államokat. Teljesen mindegy, hol álltak a magyarok, országukat mindenképpen fel akarták osztani. Az angolok és a franciák a legfőbb bűnösök az ország szétdarabolásában. Hét ország részesült a magyar anyatestből, ők a Hét Gonosz. Bizonyára Isten intézte úgy, hogy hét ország legyen a területszerzők száma, mert erre más magyarázat nincs.

A magyar Istennek a magyar nép saját népe, a magyar nyelv Isten saját nyelve, az Elsők nyelve és az Első nyelv. Talán Jézus megölésének kísérlete volt az első figyelmeztetés az emberek irányában, hogy Isten úr a halál felett is. Jézust feltámasztotta Isten, de sok ember ezt nem akarja elhinni, saját agyi csapdája miatt. Közel 2.000 év múlva elpusztult Isten népének állama. Ez a második figyelmeztetés az emberiség számára, különösen akkor lesz időszerű, amikor Isten feléleszti saját első népe, a magyarok utolsó feldarabolt országát.

Ebben a történeti környezetben alakult ki két olyan elmélet, amely mögött állami hatalom állt. Az egyik a Nagy-Morva Birodalom eszméje, a másik a dákoromán kontinuitás elmélete. Mind a kettő totális őrültség.

A Nagy-Morva Birodalom eszméje teljesen kitalált. A szlávoknak azt adták be, hogy a Balti-tengertől az Adria-tengerig egybefüggő szláv hatalom volt valamikor, amibe a fránya magyarok keletről behatoltak és államot alapítottak. Ezzel azután azt a szép szláv összefüggő övezetet két részre, egy északi és egy déli részre tagolták. A Morava folyók neve volt az elmélet egyik alappillére. Még maga Benes elnök is, aki amúgy történész volt, elutasította az elméletet, és felderítette a hamisítás tényét.

Azt talán még senki sem mondta el, hogy a szláv terjeszkedés magyar hatásra jött létre. A szlávok valójában magyar és ruszalán (roxolán) törzsek keveredéséből képződtek, a magyarok alatt régebben hunokat értettek. A szlávok az a népcsoport, amelyik legutoljára fejlődött ki a magyarságból. Ha a magyar teremtő gyökök életereje megroppanna, akkor a mai magyar nyelv olyan nyelvvé fejlődne, amely közel állna a mai szláv nyelvekhez.

A románok által kitalált elméletet egyetlen román vezető sem kérdőjelezte meg, mint ahogy azt tette a szláv elmélettel Benes. Ez a tény is fokmérője az adott kultúráknak.

Ami államvallás, az eleve gyanús. A román politikai szándék Erdély megszerzésére törekedett 1850 óta. Ennek a politikai szándéknak rendelték alá a román állam anyagi erőit. Lassan oda jutunk, hogy maguk a románok tudósai is el fogják hinni a saját maguk által kreált történelemátírást, holott a régebbi román szerzők legalább tudták, hogy amit állítanak, az minden ízében hazugság.

Az első világháború után a magyar államot olyan gonoszsággal darabolták szét, mint amilyen gonoszsággal bántalmazták Jézust. Semmilyen magyarázat sincs a tiszta magyar népességű területek elrablására, csak a rasszizmus és a magyarok általános gyűlölete. A magyaroknak semmilyen közük sem volt Európa népeinek általános gyűlölködéséhez, mégis kényszerítették a magyarokat a harcokban való részvételre, vérük ontására, végül feldarabolták országukat. Kétségtelenül azért büntették meg a magyarokat irreális módon. mert rasszista nézeteik szerint a magyarok valami jövevény népség, nem őshonos a területen. Nekik ezer év az semmi, ha rasszistáskodni lehet. Esetleg a 40.000 év sem számít a haszonlesők szemében.

Anglia és Franciaország megsemmisítette Tündérországot, a tündérek népe gyorsan pusztul. Még Ausztria is részesedett a magyar területekből, holott egyik fő okozója volt a háborúnak. Németországot a győztesek meg csak tessék-lássék alapon büntették. Így működik az indoeurópai rasszizmus.

Kr. e. 1.500 körül Erdélyben, a történészek szerint, Hellász irányából érkezett bronzkori arisztokrata csoport vette át a hatalmat. Erdély területe gazdag aranyban, ezüstben, kősóban és egyebekben. A déli bevándorlók kiléte nem ismert. Ebben az időben görögök még nem léteznek Hellászban, hanem különböző magyar törzsek lakják a vidéket. Az arisztokrata csoport talán trójai, káriai vagy minoszi lehetett, esetleg pelaszg, sajnos, nem tudni, kik voltak. A népmozgások igen gyakoriak, a régészet fejlődésével egyre több új csoportot ismerünk meg Erdély területéről is.

A 14. században közép-európai pásztortörzsek hatolnak be Erdélybe, ők északi irányból érkeznek. Ebben az időben jelenik meg a halomsíros népesség is, akik kurgánokat építenek. A halomsírosokat a Duna-völgy felől, nyugati irányból eredeztetik.

Nagyjából 1.000 körül az urnamezősök kultúrája virágzik fel a térségben. Ez a Gáva-kultúra népe, amelynek sok csoportja vándorol el a területről, Lengyelországba, az Alpokba, Itáliába. Ezt a népet is magyarnak tartják a régészek.

Kr. e. 750 körül keletről szkíták érkeznek Magyarországra, akik Erdélybe is betelepülnek.

A Basarabi-kultúra népe a Maroson keresztül érkezik az Erdélyi-medencébe.

Ezután érkeznek keletről a Cimmeri szkíták.

Nyugatról kelták terjeszkednek kelet felé, akiket a Hallstatt-kultúra keleti ágának mondanak.

A Balta Verde csoport közeli rokona volt a kelet-európai szkítáknak.

Az agathürszök a Maros felső folyásánál laktak, valamint Moldvában, szomszédaik a neurok voltak. A neurok a Bug mellett, a Dnyeszter forrásvidékénél éltek.

Mintegy 500 körül egy új, egységes színezetű műveltség bontakozott ki Erdélyben, amelynek helyi gyökerei lehettek.

Nagyjából 480 körül a Havasalföldre a Ferigile-csoport emberei települnek a Közép-Balkán térségéből. Erdélyben a szkíta jellegű népesség tovább él és ők látják el a térséget közkedvelt szkíta tárgyakkal.

Kr. e. 420 körül a La Tene-i kelták terjeszkednek Pannóniába és megkezdődnek a kelta háborúk. Erdélyből a népesség elvándorol, nyomukban megjelennek a kelták. Ezek egyik része valódi kelta, a későbbi kotin törzs népe, zöme azonban az alföldi dákoknak nevezett népesség, a Vekerzug-csoport.

A területen ekkoriban jelennek meg a pontusi kötődésű leletek, a dák várak, a dák ezüstkincsek, amelyek egy keletről jött népességhez köthetők. Ők lennének a dahák, vagy másként a dakák, vagyis dákok. Havasalföldi és moldvai népcsoportok is Erdélybe áramolnak.

Ezután több évszázadig folyik az élet Erdélyben, amiről közelebbi értesülésünk nincs. A Kárpát-medence többi területén kelták vezette államszövetség alakul ki.

Még a római háborúk megkezdése előtt szarmaták és jazigok jelennek meg az Alföldön, a Havasalföldön pedig roxolánok, vagyis ruszalánok. A későbbi történések már elég jól ismertek szélesebb körben is, ezért erről az időről itt nem szólok.

Érdemes röviden áttekinteni a mai Románia embertani térképét abból a célból, hogy néhány fontosabb következtetést levonhassunk.

A déli eredetű népességet a mediterrán lakossághoz köthetjük. Jellemzőjük a sötét színkoplexió, alacsony termet, hosszú fej. Több változatuk ismert.

Jelentős számú az alpi és a dinári jellegű népesség is. Erdélyben kifejezetten sok az armenid típusú ember, egyik változatuk világos színkomplexiójú. Az armenidok jó része Kisázsiából eredeztethető, eredetileg az ősi szavárdokhoz tartoztak.

Jelentős mongolid eredetű népcsoport is él Erdélyben, a Kárpátok láncain belül. Ezeket az embereket egyesek a magyarokhoz kötik, teljesen helytelenül. A mongolid jelleg olyan népektől eredhet, amelyek Ázsia keleti területeiről érkeztek Európába. Ilyen nép az avar, amely megszállta Erdélyt, majd kivonulása után hátra hagyhatott néprészeket. A bulák, vagyis a blak népcsoport kifejezetten ázsiai eredetű. A besenyők inkább magyar népszövetség volt, mint török, de kétségtelenül voltak soraikban mongolid elemek. A kunok Mandzsúriából indultak útnak, ezért ők is képviselhetik a mongolid rasszelemeket. A tatárok egyértelműen mongolid területekről rajzottak ki, nem tudjuk, hány tatár ember települt le Erdélyben. Még a magyar nyelvű hunok között is voltak mongolid elemek, de a többségük magyar volt. A magyarok és a bulgárok között nem voltak mongolidok, hacsak nem csatlakozott népcsoportokról beszélnek a kutatók.

A déli eredetű mediterrán népesség aránya az Olt torkolata körül és a Galati – Bucsecs közötti területen a legmagasabb. Itt a népességben 40 %-nál is több a mediterrán elem. A mediterránokat senki ne kösse olyan népekhez, amelyek esetleg nem magyar eredetűek. Kiemelkedő mediterrán centrum továbbá a Vaskapu környéke, a Havasalföld keleti fele, valamint néhány moldvai terület.

A Petrozsény – Jászvásár vonaltól délre a többi területen a mediterránok aránya 20-30 %, míg az említett vonaltól északra 20 % alatti. Székelyföldön és Dobrudzsában gyakorlatilag nem élnek mediterránok.

A mediterránokon kívül sok más típus is gazdagon képviselt a mai Romániában.

Az alpiak állítólag Közép-Európa magasföldjein és a hegységekben differenciálódtak. Az aurignaciak és gravettiek jó részét cromagnoninak vélhetjük. Nordikusok és kelet-baltiak alkotják az északiak népességét. A dináriak, armenidek, turanidok, tauridok mellett még más europidok is élnek a területen, pl. az indidek közé sorolható emberek.

Erdély népessége erősen kevert, de ez mondható el Moldvára és a Havasalföldre is.

El kell mondani, hogy a felvázolt kép a hagyományos embertan segítségével készült. A modern embertani, rokonsági és származástani vizsgálatok már elsősorban a genetika igénybevételével zajlanak. Nagyon érdekes tények merülhetnek fel a genetika segítségével, amelynek eredményei alig hamisíthatóak.

A dákok vezető réteget alkottak országukban a Dák Királyság fennállása idején. Ez azt is jelenti, hogy nem volt mindenki dák az országban, sőt, arra is gondolhatunk, hogy a dákok valójában nemesi osztályt alkottak, és nem rendelkeztek önálló népi tudattal. De ezt nem tudjuk biztosan.

Peremnélküli filckalapot hordtak, míg a többi lakos hajadonfőtt járt, és hajukat varkocsba fogták. A varkocs jelenléte magyarokra és keltákra utal. A magyar származású népeknél a varkocs és a csimbók szakrális jelentőségű volt. A csimbók a Nap jelképe volt, a varkocs névben a kocsok, vagyis kosok, kusok neve van jelen, a varkocs viszont a Tejutat jelképezte, mint végtelen fonat.

A rómaiak 106 és 271 között uralták Dáciát. Ki verte ki őket Erdélyből? Ma sem tudjuk, a rómaiak elhallgatják az eseményeket. Azt viszont tudnunk kell, hogy a haramia rabló természetű római állam önszántából sehonnan sem vonta ki csapatait.

Később Dácia területét sokan mások uralták. Szarmaták, gótok, gepidák, hunok, és mások. De arra sehol nem találunk adatot, hogy a rómaiak, se a nyugatiak, se a keletiek, a területen tovább éltek volna. Azt pedig fenntartással kell fogadni, hogy a dákok és rokonaik megtörtek volna a római elnyomatás évei alatt.

3. FEJEZET: TÖRTÉNELEM ÉS POLITIKA

Nem tanítják az iskolában, de a történelemnek nevezett tudomány valójában az elmúlt korok történéseit

politikai céloknak rendeli alá. Bizonyos igazságokat hamisítás nélkül tartalmaz, elsősorban azokat az igazságokat, amelyek a hamisítók, enyhébb árnyalatú szóval, az „átírók” érdekeit szolgálják. Más igazságokat kérlelhetetlenül átírnak, mert azok érdekeik ellen valók. Valami ilyesmi a történelem. Kegyetlen fegyver azok ellen, akik azt hiszik, az igazság mindig győz. Őseink életének történéseit nem lehet meghamisítani, gondolják sokan, mert az őseink ellen való vétek. Akiknek nem szent semmi, akiknek csak a haszon a vezérlő elve, azok bizony mindent átírnak, saját érdekeik szerint.

Tudatosan hamisítani a történelmet nem mai jelenség. Az akkádok egyszerűen átírták a szumer történeti adatokat, a régi szumer hősök helyébe saját magukat helyezték, és máris hősökké váltak.

II. Ramszesz elvesztette a kádesi csatát, egészen Damaszkuszig futott a csata után. Azután olyan feliratokat készíttetett, amelyen hatalmas győzelemről számol be a hettiták felett.

Se szeri, se száma a hamisításoknak, amelyek jó üzletnek bizonyultak már számtalanszor.

Catalaunumi csatának nevezik azt az ütközetet, ahol Atilla szétzúzta a nyugati szövetséges erőket. A futó rómaiakat Edekó Lyon körül éri utol, és megsemmisíti Aetius csapatait. Ebből a csatából azután később döntetlent, sőt nyugati győzelmet kreáltak a nyugati átírók.

A kútfők általában mauriacumi csatáról beszélnek, ami a Mauriacus mezőn zajlott le. Tricassistól, a mai Troyestól nyugatra feküdt Moriacum városa, amelyet azonosítanak Mauriacum nevével. Tricassis és Moriacum között terült el a Mauriacus mező, amelyen a hatalmas csata lezajlott. Mindenki úgy tesz, mintha Atilla felvonult volna a hadszintérre legalább négy hadseregével. Azokat az adatokat, ami szerint Britannia a Hun Birodalomhoz tartozik, egyszerűen mellőzik a történészek. Gallia északi része már Uldin uralkodása alatt a hunokhoz, vagyis hozzánk tartozhatott. Később Ruga, Katar, Beszter és Bendegúz is uralkodhatott nyugaton, akik közül Katar /Kadar/ egészen biztosan nyugaton maradt a nagy győzelem után. Bevezette a hun, vagyis szkíta vallást, amely keleti keresztény vallás volt, talán az első Jézushitű vallás, amely az örmény kereszténységet is megelőzte. Ráadásul a pogánynak nevezett vallás valójában kereszténység volt, ősi napistenhit, amit Jézus reformált meg és újított fel. A Paganus latin szó vidékies keresztény jelent, amit mai észjárással ókereszténységnek kell nevezni, míg a Jézus utáni kereszténységet újkereszténységnek. A tételes bizonyításra itt nincs mód, de a kereszténység minden lényeges mozzanata jelen van a pogány vallásban, sok pedig a buddhizmusban. Ez csak azért lehetséges, mert az ókereszténység, a pogány vallás régebbi a buddhizmusnál és újkereszténységnél is.

Katar vallását hatalmas vallásháborúban semmisítette meg a római katolicizmus később, amely öldöklő harcok idején a történelmet is átírták, igyekezve megsemmisíteni a hunok emlékét. Mivel ez nem ment, a nép között nagyon sok olyan monda volt elterjedve, amelyek a hunokat testvérként ábrázolták, valamint felszabadítóként, ezért igyekeztek meghamisítani a valódi eseményeket. A hamisítás sem sikerült túl jól, de azt sikerült elérni, hogy a hunok emlékét befeketítsék és a népek gyűlöljék emléküket.

Mauriacum nevéhez hasonló helynév igen sok van Gallia északi részén. Ezek a nevek a Magur, Mahur, vagyis Magyar formákból származnak. A Mag Úr szó szerint a Csillagok Ura jelentést viseli, ami a Nap, a Nap egyik jelképe pedig az Oroszlán, régi nevén Magh-Úr, vagy Úr-Magh. Ezért aztán a nép Tricassis nevét Troyesra, vagyis Trójára változtatta, tudván azt, hogy a magyarok és trójaiak azonosak, vagyis a hunok magyarok, vagyis trójaiak. A Mauriacumhoz hasonló, magyarokat jelentő településnevek garmadáját régebbi telepesek is adhatták, azok a magyarok, akik Párizst alapították. A hun háború idején ezeket a hagyományokat és igazságokat a nép még pontosan ismerte, ezért változtatta meg pl. Tricassis nevét Troyesre. Azután elmúlt másfél ezer év, és a hazugság győzedelmeskedett Franciaország szívében is. Ma már a franciáknak fogalmuk sincs, kik a testvéreik, kik a felmenőik, kiktől származtak.

Hasonló helyzetet találunk Ausztria keleti felében, ahol jelentős mennyiségű magyar településnevet ismerünk, de erről az osztrákok nem szívesen hallanak. Még a Bécsi-medence népe sem, holott ők nagy többségükben magyar eredetűek.

Ezt a kis kitérőt azért kellett bemutatni, hogy szembesüljünk az érdekek irgalmatlanságával és az igazság gyenge hatékonyságával.

Az első világháborút követő területszétosztás során gyakorlatilag megsemmisítették a magyar államot. Területének 72 %-át más államokhoz csatolták. A magyar nyelvű népesség egyharmada szintén idegen államokhoz került. Ez az igazságtalanság volt a legfájdalmasabb az egész országcsonkításban.

A Kárpát-medencét 40.000, vagy 70.000 éve lakják magyarok. Azután ráfogják e népre, hogy jövevény a területen. Azután elveszik országukat. Jellegzetes indoeurópai gondolatmenet.

4. FEJEZET: A DÁKOROMÁN ELMÉLET

Dumitru Protase írását veszem alapul az elmélet ismertetése szempontjából. A szerző a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem nyugalmazott professzora, a dák-római kontinuitás elméletének egyik legismertebb képviselője, kiválóan beszél magyarul. Cikke, „A dákoromán elmélet” a Rubicon folyóirat 2005/1-es számában jelent meg, a magyar fordítást Dumitru Protase személyesen ellenőrizte, mivel eredetileg írása román nyelvű volt. A Rubicon szerkesztői azért kérték fel a professzort, hogy kifejthesse nézeteit egy magyar folyóiratban, bízva abban, hogy a magyar álláspontok is megjelenhetnek román folyóiratokban.

A szerkesztőség két könyvet ajánl, amelyek a Rubicon folyóirat álláspontját a leginkább tükrözik: Vékony Gábor: Dákok, rómaiak, románok (1989); Gottfied Schramm: Korai román történelem(1997).

Dumitru Protase azt mondja, hogy a román nép eredete, kialakulása és állandó jelenléte azon a területen, ahol ma is lakik, mindig alapigazságnak számított. Nemcsak a román történetírás, hanem az európai történetírás túlnyomó többsége is ezt a tételt alapigazságnak tekinti. A románok olyan nyelvet beszélnek, amely az olasszal, franciával, spanyollal, portugállal édestestvér és latin eredetű, és mint ilyenek, az egykori dákorómaiak utódai. Három román ország legrégibb lakói, őshonosai a románok, amely tétel kétségbevonhatatlan. Munténia, a Dnyeszterig terjedő Moldva és Erdély az a három ország, ahol a románok ősidők óta laknak, és amely tétel történelmi realitás és tudományos szempontból teljes mértékben dokumentált.

A román etnogenezis hosszan tartó folyamatában az a közel öt évszázad, amelyre Protase hivatkozik, Daciának a rómaiak által történt meghódításától (Kr. u. 106) a szláv törzsek megjelenéséig – a 6. század második fele, 7. század első fele – alkotja azt az időszakot, amikor kialakul a román nép a Kárpátoknál és a Dunánál. Dák etnikai alapon szilárdult meg és fejlődött ki a latinítás, folyamatos evolúcióban a románná válás felé. A Roesler-féle bevándorlási elméletet nem lehet elfogadni, mert az azt állítja, hogy a román nép balkáni eredetű, és amely elméletet politikai okokból találtak ki és terjesztettek.

A kutatások a római idők – Kr. u. 106 – Kr. u. 275 – irodalmi, feliratos, régészeti és éremtani anyagát feltárták. A dák toponímiát és hidronímiát, a provincia felirataanyagára alkalmazva a trák-dák névtant (onomisztikát), az archeológiai felfedezések eredményeit, a pénzérméket, a dák katonai egységek sorsának alakulását a római hadseregben, a görög és római szerzők által nyújtott adatokat, a Traianus-oszlop reliefjeinek tanúságtételeit a román kutatók mind feldolgozták és számos dokumentummal számos tanulmányban ismertették.

A legyőzött dákok továbbélését is kutatták. A dákok főleg a falvakban laktak tovább tömeges számban, de jelen voltak a dákok a városokban is. A dákok nem semmisültek meg a háborúk folyamán. A dákok nem vándoroltak el tömegesen a római iga alól, hanem megadták magukat, és haza vándoroltak, mármint a lakóhelyükre, és nem más területekre, ahol szabadság várta volna őket, amint ezt egyesek hirdetik a Traianus-oszlop némelyik képe alapján. A Traianus-oszlopon nincsenek a dákok kiirtására utaló jelenetek, hanem csak olyanok, amelyek a rómaiak könyörületességét és a császár megbocsátó magatartását ábrázolják

Fennmaradt 11 város és más települések. Ezek rendre: Sarmizegetusa, Apulum, Napoca, Drobeta, Potaissa, stb. Sajnos Protase nem ismerteti mind a 11 várost. Azután megemlíti Germisara, Berzobis, Buridava, Sucidava nevét. Néhány folyót is említ: Alutus, Tibiscus, Marisus, Tsierna, stb. Ezek dák nevek lennének a románok elképzelése szerint. Azt is megemlíti a szerző, hogy a nevek között lehetnek olyanok, amelyeket a rómaiak latinra fordítottak, tehát nem az eredeti dák nevet ismerjük a forrásban. A személynevek gyakorisága is tanúsítja a dákok megmaradását. Az Ulpius név százon felül, az Aelius kb. 25o, az Aurélius 300-on felül ismert a régészeti anyagban, amelyek dák jellegű neveket helyettesítettek.

Tipikusan dák kerámiát találtak mintegy 30 római katonai táborban, ami azt bizonyítja, hogy a rómaiak dákokkal végeztettek bizonyos munkákat, a dákok munkaerőként szolgálták a rómaiakat.

Mintegy 12 olyan katonai alakulatról van ismeret, amelyek a birodalom különböző területein teljesítettek szolgálatot. Ez azt jelenti, hogy a provincia őslakossága igen erőteljes volt, demográfiai szempontból pedig igen életképes.

A továbbiakban Protase a romanizáció folyamatát ismerteti. A dák nyelvből 170 szó és kifejezés ment át a román nyelvbe. A latin nyelvről olyasmiket állít, hogy az nagy tekintélyű, domináns, hivatalos. Ez utóbbi igaz is lehet. A dákok igyekeznek rómaivá válni, pl. az anyagi előnyök miatt. Aurelianus kivonja csapatait Daciából, vele mennek a tartomány gazdagjai, de a népesség zöme, nagyjából 600.000 lélek a helyén marad, és ők a mai román nép ősei.

A római kivonulás után, Protase szerint, a dák élet tovább folyt a területen. A 11 városban valamilyen falusi társadalmat gondol. Népvándorlások koráról beszél, amikor a rómaiak, a rabszolgatartók kis időre visszatértek a Duna bal partjára, mindenki örömére. Újra fellendül a városias társadalom, mintha az a rómaiakhoz lenne köthető és nem a magyarokhoz és rokonaikhoz. Végül azt mondja, hogy Daciában a városias élet kiveszett, de a hajdani városokban, szerény körülmények között ugyan, de tovább élt a római provinciális népesség, amely latin nyelvű volt, és a 4. században felvette a kereszténységet. Erre a népességre nem hatott a gót civilizáció. Azt mondja a szerző, hogy sehol sem lehet regisztrálni kő vagy tégla épületeket a területen. A Maris, Samus, Alutus, Tibiscus vízneveket a dákorománok megőrizték, és kulturális és demográfiai állandóságot képviseltek, amely alapjává vált a későbbi történelmi folyamatoknak. Évezredes történelmi hiátus után a városok újból megjelennek a régi római Dacia területén, mégpedig a hűbéri korszak elején, de ezek a városok és a római városok között semmiféle folytonossági kapcsolat nincs.

Az őslakosság nyomai sok településen jelen vannak. Húsznál is több helyen fedeztek fel a 4-6. Századra datálható és autochton népesség életére utaló nyomokat. A ma ismert falusi települések száma 400-ra tehető. Ezek, kivétel nélkül, erődítés nélküliek, de azért Protase mindet rómainak vagy dáknak nyilvánítja.

E települések közül megemlíti Bratei-Baráthely, Medias-Medgyes, Sopor-Mezőszopor, Taga-Cege, Iernut-Radnót, Sighisoara-Segesvár, Laslea-Szentlászló, Harman-Szászhermány, Noslac-Marosnagylak neveit, mondván, hogy ezek az erdélyi feltárások hasonlóak az Olténiában és Bánságban (Banat), vagyis Bánátban feltárt településekhez.

Dumitru Protase számtalanszor hivatkozik az őslakos, illetve autochton népességre, azt sugallva, mintha a terület nem lenne lakott 70.000 éve a magyarok által, és a dák meg a római őslakos lenne a területen. Ez igazán elképesztő módszertana a történetírásnak. Még egynéhány adatot közöl a régészeti feltárásokról, azután áttér a szabad dák és karp közösségek életére.

A rómaiak két lépcsőben vonták ki csapataikat Daciából, aminek bizonyára súlyos okai voltak. A ragadozó természetű rabló római csak ott vonult vissza, ahol megverték. Gallienus császár alatt Erdély északkeleti részéről vonták vissza a hadsereget és az adminisztrációt, majd Aurelianus császár idején a provincia teljes területéről. Ahogy a rómaiak elmentek, rögtön utánuk karp és szabad dák csoportok hatoltak be Erdélybe a határterületekről. Protase felsorol jó néhány régészeti feltárást Erdélyből, ahol ezt a folyamatot igazolni lehet. Csak azt nem tudja, hogy a kárpok magyarok, mint ahogy a szabad dákok is. A kárpok éppen a hatodik törzsünk, akik nevét Bíborbanszületett Konstantin Kári alakban jegyzett fel.

Protase ezután arról beszél, hogy a gótok meg a hunok is laktak a területen, de csak úgy. Felsorol néhány településnevet, ahol pénzt találtak, és ezt a bizonyítékot arra használja fel, hogy a római jelenlétet igazolja. Szó szerint: A közép- és délkelet-európai hun hatalom összeomlása után, majd később, Justinianus császár idején ismét felélénkül, intenzívvé válik a pénzforgalom. E jelenség az őslakó népességgel függ össze.

Néhány városnév is közlésre kerül, mint Apulum, Napoca, Potaissa, Micia, valamint Cetea /Csáklya/, Cristesti, Sanpaul, hogy csak erdélyi településneveket említsen Protase. Megjegyzi, utóbbiak magyar neve bizonytalan, mivel Sanpaul három megyében is van: Kolozs megyében Magyarszentpál, Hargita megyében Homoródszentpál, Maros megyében Kerelőszentpál. Cristestiből kettő van, szintén különböző magyar nevekkel: Arad megyében Keresztespatak, Maros megyében Maroskeresztúr.

A hunok után a gazdasági élet a természeti gazdálkodás jellegét öltötte magára. Az aranypénzeket elraktározták, mint kincset. Sok ércolvasztó kemencét fedeztek fel, ahol főleg vasat olvasztottak.

A dákoromán kereszténységről is ír Dumitru Protase. Számos alapos szaktanulmány áll rendelkezésükre, mondja. Beszél egy Bell istenről, aki kétségtelenül a magyar-kelta Bél istennel azonos.

A kereszténységet román eredetűnek gondolja, fogalma sincs arról, hogy egy 35.000 éves vallással van dolga. Ezzel nem akarom bántani Dumitru Protasét, csupán arra szeretném felhívni a mértékadó román tudósok figyelmét, akiknek az igazság bizonyára fontosabb, mint a történelem átírása, meghamisítása, hogy a kereszténység magyar eredetű vallás, mint ahogy Jézus Krisztus is magyar, vagy zsidó, neve Ídus Keresztes valójában.

A kereszténység felvételét azzal bizonyítja, hogy a Pogány szót elemzi. A Pagus – Paganus – román Pagan szó etimológiáját megemlíti, de nem közli. Ez nem helyes eljárás, de arra is utal, hogy a professzor nem ismeri a Paganus – Pogány szó valódi jelentését. Ami bizony igen nagy hiba. A Pogány – Paganus ugyanis magyar szó, és a kereszténység előtti kereszténység meglétére mutat rá. Pag a Nap, An az Ég.

Dumitru Protase kisebb fejezetet szentel az őslakosok asszimilációs képességének. Azt állítja, hogy az uralmon lévő hatalom és népe csak kisebb és elszigetelt településeken lakott, mert a terület döntő hányadán a magasabb műveltségű, számbeli és kulturális fölényben lévő őslakosok éltek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a műveletlen gepidák csak úgy megtűrték magukat Erdélyben, ahol a náluk magasabb műveltségű románok laktak.

Dumitru Protase felteszi azt a kérdést, ami mindenkit izgat, hogy mi volt az a képesség, ami megnövelte az autochton népesség erejét és szívósságát, amely segítségével asszimilálni tudta a bevándorló népességet? A területre bevándorló népelemek mind románná váltak. Ez tény, mert ma Romániában főleg románok laknak. Több tényező is közrejátszott a folyamatban. Ezek a tényezők közül az első az őslakók számbeli és kulturális fölénye, valamint a kereszténységben rejlő kohéziója.

Súlyos problémát jelent a dákoromán elmélet számára, hogy a római hatalom által meg nem szállt területeken is románok jelennek meg az újabb időkben. Muntenia, Moldva, Körös-vidék román lakosságát Protase egy olyan népi mozgalomnak tudja be, amely szerint a római idők után romanizált lakosság maradt a kérdéses területeken. Tehát nem az újabb kori betelepüléseknek, hanem eredendő őslakos népesség jelenlétének tudja be e területek mai román lakosságát.

Azt is elmondja Protase, hogy a mai románok lakta területeken, sok történész szerint, elszlávosodás ment végbe, a 7-10. évszázadok közepette, és csak ezután játszódott le a népesség románná válása. Az elrománosodás ideje a 10-12. századra tehető.

Dumitru Protase még beszél néhány ősi kultúráról a mai Románia területéről. Végső konklúziónként azt állítja, hogy a szlávok megjelenéséig, dák etnikai alapon kiterjedt római kontinuitást találunk a mai Románia területén. Ez a tétel nagy falat Dumitru Protase számára is. Nem képes a szláv és római népességet egy csokorba kötni, nem képes a két népességet homogenizálni.

A dák, román, római történelem mind magyar eredetű. A rómaiak a gyilkosság kultúráját hozták el a Földre, de magyar alapokról építkeztek. A rómaiak a magyarok nagyon rossz irányba fejlődött ága. A rómaiak alapvetően rabszolgatartók, gyilkosok, rablók bandája. A magyar történelem legsötétebb fázisából kerültek ki, ma sem tudjuk, miként lettek a csillagvallásból átkozott rabszolgatartóvá! A rómaiak magyar eredetűek, ez kétségtelen tény. Ebből az alaptényből táplálkozik a román tudomány élcsapata, és nem képes kitörni saját csapdájából, hogy évezredeket, év tízezredeket vegyen vizsgálat alá. Szegény, szerencsétlen román tudomány, amely néhány évezred névanyaga alapján dolgozik.

Dumitru Protase közlése alapján a dákoromán elmélet egy jól kidolgozott, hatalmas tudományos apparátussal létrehozott hypotézis. Számos ponton támadható, amit meg is tesznek a történészek. Ezeket az ellenvéleményeket a dákoromán elmélet kidolgozói egyszerűen lesöprik az asztalról. Mivel a dákoromán elmélet mögött az a politikai szándék rejtőzködik, hogy a magyaroktól elrabolt területek jogosan illetik meg a románokat, ezért az elmélettel kapcsolatban szóba sem jöhet a tárgyilagosság, az igazság, a történeti hűség, a becsületes történetírás. Az elméletet elfogadni képtelenség, ezért a következő fejezetben kizárólag a dákoromán elmélet kritikájával szükséges foglalkozni.

5. FEJEZET: DUMITRU PROTASE ÍRÁSÁNAK KRITIKÁJA

A következő néhány mondatban kizárólag a kolozsvári professzor írásának kritikájával érdemes foglalkozni. Tehát a teljes dákoromán elmélet hamissága mellett a Rubicon folyóiratban megjelent írás tételeit is kritizálni kell. Mert a cikknek sok és súlyos hiányossága van.

Első tétel az őslakosság kérdése. Miként állítható őslakosnak egy olyan népesség, amely mintegy Kr. e. 400 körül hatol be a területre? Talán régebben nem éltek emberek Erdélyben, Moldvában, Havasalföldön? Bizony éltek, és nem is akárkik. Az Avason felfedezett hővesztéses eljárással működő kőbánya 70.000 éves, de előzményei 150.000 évesek. Még azt sem tudjuk, hogy az erectus, a neanderthalensis vagy a sapiens faj működtette. Valószínűleg a sapiensek, akik bizonyára magyar nyelven beszéltek. Az erdélyi Tászok-tetőn talált ezernyi írásos kő a magyarok jelenlétét bizonyítja ezen a helyen, aminek az ideje 30.000 év. A Kárpát-medence belsejében 10.000 éves magyar rovásírásos leleteket találtak, amelyek jól olvashatók a mai magyar nyelven. Kr.e. 2.500 tájáról származó magyar rovásírásos kerámiákat találtak, szintén az Alföldön. Nyugaton az Aurignaci ember és a Magdaléni ember, a két kultúra között több más kultúrát is megneveznek, együttesen magyar nyelvet beszélő emberek kultúrája volt. De keleten a Gravetti ember is magyarul beszélt. Ezt bizonyítja a számtalan magyar rovásírásos lelet, ami magyar nyelven olvasható, azután a magyar számírás, ami Erdélyben talán még ma is él, és a genetika, ami bebizonyította, hogy Európa első lakói azonosak a mai magyarokkal. A mai magyar népesség 70 %-a az Elsőktől származik, további 10 %-a az Elsők egyik első mutációjától, a többi 20 % a többi mutációtól. A magyarok, vagyis az Elsők, nagyjából 30-40 mutációs ágat fejlesztettek ki magukból, amelyekkel meghódították a földrészt. Ezek az emberek, akiket európainak nevezünk, tehát a magyarok leszármazottai, kivétel nélkül.

Erdélyben sok lelet mutat az Elsők népének jelenlétére. Alsótatárlaka csodálatos régészeti anyaga, meg Erősd azt mutatja, hogy a szumer kultúra csak későbbi fejlemény, mint a Kárpátok magyar kultúrája. Nem szabad a Közel-Kelet kultúrája előtt hasra esnünk, mivel Mezopotámia és Egyiptom, meg a csatlakozó területek, mint Núbia, Etiópia, Palesztina, Kis-Ázsia, Irán, Turán kultúrája mind magyar eredetű.

Az őslakosság misztériuma kizárólag a magyarokat illeti meg Románia területén is, nem pedig a románokat. Ne feledjék a románok, hogy a magyarokból születtek.

Az újlatin testvérségről is meg kell emlékeznünk. Róma bedarálta Galliát, Hispániát, Itáliát, és keleten is képződtek latin nyelvű szórványok, ahol elsősorban a görög nyelv uralkodott. De mind a francia, spanyol, katalán, portugál, gallego, okcitán, provanszál, réto-román, olasz, aromun, román és a többi újlatinnak mondott nyelv kicsit különbözik egymástól, mind magyar alapokról építkezik és mind őrzi az adott terület őseinek a nyelvéből a legfontosabb jellegzetességeket. A francia nyelv alapja ma is a gall, a portugál nyelvből szép magyar mondatokat lehet összerakni, az olasz nyelv meg félig-meddig magyar ma is.

A latin nyelv az italikusz csoport egyik tagja, ahová az umber és az oszk is tartozik. Umber szöveget magam is olvastam, a Gobioi táblák egyikén, és azt állapítottam meg, hogy mintegy 60 %-ban értem a szöveget, amelyben magyar mondatok is rejtőzködnek, ki tudja, miért? A latin nyelvről azt állítom, hogy 90 %-ban magyar eredetű nyelv, amely levált az ősi magyar anyatestről, és önálló útra tért. Az oszk nyelvet sajnos nem ismerem.

Az aromunok létezéséről Protase professzor egy szót sem szól. Túlzottan kevesen vannak talán?

A dákok vándorlása egészen elképesztő teljesítmény a professzortól. Amikor szegény dákok elvándorolnak Erdélyből a szabad területekre, ahol rokonaik, a magyarok várják őket szerető szívvel, és ahol megállapodhatnak a rablógyilkos római légiók zsarnokságától, megnyugodhatnak, hogy nem vesztik el mindenüket, nem erőszakolják meg lányaikat, nem veszik el életüket, hanem szabad életet élhetnek, akkor a professzor élesen elkanyarodik a tényektől, és azt mondja, a dák vándorok haza mennek a csatatérről, ahol vesztettek. Haza vándorolnak, az otthonukba, hogy megadóan várják a nagyszerű győztesek kegyelmét. Mert a rómaiak a kegyelem gyakorlásáról voltak híresek, gondolja Protase, nem a népirtásról. Gallia tíz milliós lakosságát talán nem a rómaiak irtották ki, hogy alig egy millió ember maradt Galliában? A belga törzs összes férfiát maga Caesar hadserege irtotta ki, de mivel a belgák jól harcoltak, hogy ne vetüljön rá a tömeggyilkos árnyéka, kirendelt egy sereget, hogy addig őrizzék a belgákat, amíg a fiú gyerekek fel nem nőnek, és a belga nép fel nem éled halottaiból. Mellesleg Bel-Ga Bél isten Háza, szó szerint magyar nyelven.

A dákok kétségtelenül a magyarok által védett területekre menekültek a magasabb rendű római civilizáció hatásai elől. Mert a rabszolgaság csak egyeseknek tetszik, a többség iszonyodik a rabszolgaságtól. Ezt az alaptényt ajánlom az összes dákoromán elmélet hívőjének is. A rómaiak igen tartottak a magyaroktól, nem is merték megtámadni országunkat, amit Szkítiának neveznek általában. Lovas hadseregeink egyszerűen eltaposták a rabló, bár rokon, római legiókat. Ezt tettük Dáriussal és ezt tettük Nagy Sándorral is, akit kizárólag csak a mi őseink voltak képesek megverni. Hallgatnak is róla a Nagy Sándor imádók, akit magam is szeretek, mert egy igazi hős volt, akit a kisistenek is támogattak.

Munkaerőnek nevezni a rabszolgát, amolyan beteges római agyszülemény. Protase munkaerőnek említi a dákokat, akik kerámiát készítettek római uraiknak. Az viszont kétségtelen tény, hogy dákokat is alkalmaztak rablásaik végrehajtására, vagyis dák csapatokat szerveztek a rómaiak, amelyeket más népek leigázása érdekében vetettek be. Ezt tették a germánokkal is, meg másokkal is, mert kevés volt a római eredetű népesség a hatalmas kiterjedésű birodalom elnyomásához. A birodalom összeomlása után minden nép visszanyerte függetlenségét. Vajon az a sok nép miért akart függetlenné lenni, ha olyan jó és magas rendű volt az a római birodalom? Ha igazán jó lett volna a rómaiak birodalma, akkor a területén élő emberek mind rómaivá váltak volna, nem csak amolyan lázadó rabszolgafélékké. A dákok szabadságszerető népét Dumitru Protase egyszerűen kasztrálja, mintha ez a nagyszerű dák nép bármikor is beletörődött volna a rabszolga sorsba.

A latin nyelv nagy tekintélyű, domináns, hivatalos volta csak amolyan képzeletszülemény. A hivatalos jelző kétségtelenül igaz, a többi jelző nem. Említettem, hogy a latin nyelv magyar eredetű, mintegy 90 %-os arányban. Azt hiszem, innen kezdve nincs értelme a latin nyelvről áradozni román szemszögből.

Protase megemlíti az evolúció szót is a román nyelv kialakulásával kapcsolatban. Ez nagyszerű dolog, mert magam is a nyelvi evolúciót tartom a legfőbb nyelvi folyamatnak. Amint az ember is az evolúció alanya, úgy az ember nyelve is evolúción esik át folyamatosan.

A gótok népe rendkívül agresszív volt, hatalmukat kitolták a Volga jobb partjáig. Ne képzelje senki azt a dőreséget, hogy a gót birodalmon belül bármilyen idegen entitás fennmaradhatott volna. Mert Protase úgy képzeli, hogy a románok a gótok és más germán törzsek uralma alatt tovább éltek, bár erre semmilyen bizonyítéka nincs. Az urak csak néhány várban, erődítményben éltek, a földet továbbra is a dákorománok lakták. De akkor honnan vették hatalmas hadseregeiket a gepidák, nyugati gótok, herulok, szkírek (szürrök), keleti gótok és a többiek, akik idegen eredetű harcosokat nem fogadtak be soraik közé? A gótok nem hatottak a romanizált népességre, mert romanizált népesség nem is létezett a mai Románia területén.

A víznevek, és az összes földrajzi név Erdélyben, Moldvában, Havasalföldön mind magyar eredetű, az ősi magyar szupercivilizációból ered. Ez tehát nem lehet tényező abban a kérdésben, hogy a románok lakták-e a mai románok által lakott területeket.

Szentpál neveinkbe is bele köt Protase, amivel azt bizonyítja, hogy halvány segéd fogalmai sincsenek a magyarok névadási szokásait illetően. A Pál név a Bál név változata, zöngétlen alakja, és hatalmas a jelentése, vagyis Ragyogó, Hatalmas, Nagy. Ellenben a Paul szó helyesen Pa Ul, vagyis a Fő, a Papa Fia, ami már Kicsi jelentést tulajdonít a névnek. Aki nem ismeri a magyar nyelvet, könnyen eltévedhet a jelentések rengetegében.

A kereszténységgel kapcsolatban fel kell világosítani a románokat, hogy ez az eszme 35.000 éves, magyar eredetű, mert akkoriban Európában kizárólag a magyarok éltek, neandervölgyiek és esetleg Homo erectusok mellett. A Keresztény mai magyar szó a Ker/Kör, az Esz/Osz és a Ten/Tény elemekre tagolható. Ebből látható, hogy a Kör felosztott, vagyis Esz/Osz Istene egy olyan hatalmas eszmeiséget hordozó fogalom, amely teljes Euráziában szétterjedt. A Ten magyar ige (lásd Ten-Ni) az alapja számtalan európai istennévnek, amiből a Teusz-Deusz-Zeusz is keletkezett. Protase professzor tud magyarul, tehát tudja, hogy a Ten ige egyik ragozott alakja a Tesz. Most vegyük a kelta Teuta-Tesz isten nevét, ahol a Teuta a Törzs neve, Tesz az Isten, vagyis a Ten neve. De szépen ragoznak a kelták dicső magyar nyelven! Én teszek, Te teszel, Ő tesz! Lásd etruszk Tesz – Csinál, ami persze Tesz magyarul is, nem Csinál.

A kereszténység, mint a Körösztény szó is mutatja, a Pogány vallásból fejlődött ki. Pog-Ány nem más, mint a Pog/Bog, a Nap egyik neve, és az Ány, ami An, Anu névből fejlődött ki, ötvözete. Pog tehát a Nap, Ány tehát a Menny, Ég, Pog-Ány tehát az, aki a Mennyei Nap hitében él. A pogányok egyáltalán nem vallástalanok, nem ostobák, hanem a Mennyei Napisten hívői. A pogányokért jött el Jézus Krisztus, az Ídus Keresztes, hogy megreformálja vallásukat, és megmutassa Isten útját az üdvösséghez. A latin szavak, amelyeket Protase felsorol, csak a magyar szupercivilizáció romlott szavai. A romlott szó talán nem helyes, hanem helyette az evolúción átesett szavakat kellene említeni. Az indoeurópai nyelvek kifejlődése a magyar nyelvből egységes nyelvi szabályok alapján ment végbe. Az indoeurópai nyelvek különbözősége viszont azt bizonyítja, hogy ezek a nyelvek vagy nyelvcsoportok egyenként, egymástól elkülönülten fejlődtek ki a magyar alapnyelvből. A magyar alapnyelvet protoindoeurópainak, vagy preindoeurópainak is nevezik, ami eléggé elítélendő.

A román nyelvben a cruce kereszt, ebben a szóban hiányzik a Tent jelölő T jel. A crestin keresztény, talán nem látszik a románok számára az összevonódás, a nyelv begyorsulása? Dumnezeu dominus+deus – Isten, ezzel az etymológiával már vitatkoznék, mert a szerző nem érti a dominus és deus neveket. Inger (angelus): angyal. Na, itt már szólni kell, mert az In-Ger Isten Gyereke, az An-Gel, An-Gal meg a Menny, az Ég Nagyja és Gyalogja, akit Isten küld az emberek közé valamilyen hírrel, paranccsal. Biserica a Basilika a román nyelvben. De azt tudni kell, hogy a Basilika is magyar eredetű szó, mint minden görög szó. A román sfant a sanctus, vagyis a szent módosulata. Érdekes, hogy ebben a szóban olyan hangfejlődést láthatunk, mint amilyen a japán nyelvben látható. A Szentes név igazoltan 4.500 éves, a Földanya egyik neve. Szen Tesz volt a formája eredetileg, ami „Szen Isten” jelentést tartalmazott. Szen és Sen (kínai) Lélek, Szellem, ebből a névből rövidült a Szent szó, amely azután Szant, Sanctus és más formákat vett föl.

Egy magyar kutatóval,, aki a román nyelvben perfekt, sok száz román szót vizsgáltunk meg. Arra jutottunk, hogy a mai román nyelv csak részben latin eredetű, mintegy a felében. A többi része az ősi magyar nyelvből ered, amelyből ered maga a latin nyelv is. A mai románul jól tudó, de a magyar ősnyelvet is ismerő kutatók nem tudni, hogy hol rejtőznek. De vigyázzatok románok, mert titeket is be fog falni a globalizációnak nevezett irányzat, és akkor már nem a magyarokon fogtok gúnyolódni vagy sajnálkozni, ki-ki saját vérmérséklete szerint. Hanem saját pusztulásotokon. Ami már megkezdődött, és nagy iramban folytatódik, mert a romániai demográfiai adatok hasonlatosak a magyar demográfiai adatokhoz.

A dákok egy magyar népesség, akiket a római hadak megvertek. Ettől a vereségtől azonban nem lettek rómaiakká, a legyőzöttek nem lettek az ellenség kiszolgálói. Csak a rabszolgák szolgálták a római győzteseket, akikre fenekedtek a szabad dákok és szövetségeseik, a szkíták, vagyis magyarok.

A római civilizáció maga volt az emberiség kizsákmányolása. Egy szabadságban élő ember a teljes kifosztást, a teljes alávetettséget el nem fogadhatta. A szabad dákok sem. Amíg éltek, addig a szabadságot kellett védelmezniük.

A Kárpok népe nagyon ősi a Kárpátok területén. A Kárp név a magyar Kár törzs nevéből származik. Azt is elképzelhetőnek tarthatjuk, hogy a Kár nép 40.000, vagy 70.000 éve él a területen. A magyar törzsneveket felsoroló bizánci császár e törzsnevet Kare, vagy Karé (Kari) formában is említi, a többi törzsnévvel együtt. Kar-É a Károk Háza jelentésű, aminek pontosan megfelel a Kar-Pat szó is. A Pat egy nagy magyar szótartomány egyik tagja, első jelentése Csillag, második jelentése Ház. Kar-Pat eszerint a károk csillaglaka, másrészt a károk háza, vagyis hazája. A Kár-Pát szó ezért színmagyar eredetű, ami megjelenik a magyar nyelvű minoszi birodalomban is, a mai Karpathosz sziget nevében. A Kár nép igen ősi, lásd Kária nevét, Kréta /Kér-Ta/ nevét, a Kárpok nevét, vagy a mai Karélok nevét. A Kár-Pát-ok tehát a Károk Háza jelentést viseli, akik a dákokkal szoros rokonságban voltak. De, ha a károk, vagy kérek a dákok rokonai, akkor a dákok magyar eredetűek lehetnek csakis kizárólag. Az egyiptomi Pet mellesleg az Ég, ami egy Ház a Föld felett, és a Pát magas hangrendű párja.

6. FEJEZET: KRISTÓ GYULA CIKKÉNEK ISMERTETÉSE →