A magyar címerben a hármashalom zöld színű, s a középső halmon levő háromágú koronából emelkedik ki az ezüstszínű kettőskereszt, míg a szlovákban a hármashalom kék színű, ám hiányzik a korona, az arányaiban kissé eltérő kettőskereszt színe fehér.
Érthető, hogy egy újólag[1] létrejött állam nemzeti jelképeket teremt, szerkeszt magának, ám az már kevésbé, hogy felhasználja szomszédja ezredéves nemzeti jelképeit. Ez a magyar állam súlyos megsértésének minősül.
„A címer megsértése”, [vagyis jelképeink jogtalan használata][2] minden időben azonosnak vétetett a címer-tulajdonos inzultálásával… Az 1884. évi május 26. 29.722 sz. kiadott belügyminiszteri rendelet”[3] szabályozta a magyar kis- és középcímer használatát.
A címerekben levő jelképek kialakulásának hosszú történelmi előzményük van. Eredetük a középkorra, a magyar jelképek esetében az ókorra nyúlik vissza. „A címer bizonyos szabályok szerint meghatározott színekből s alakokból alkotott képek, amelyeket… államok, v[ár]megyék, városok régi jog v. fejedelmi adományozás alapján hagyományos, saját jelvényeket, törvényesen használnak. Ismertető jeleik, hogy az azt alkotó kép pajzsba legyen foglalva, hogy az mint jogosan viselt jelvény elismert, s végrehogy az minden jogaival együtt átörökölhető legyen. A címer eredete [Nyugat-Európában] a keresztes hadjáratok idejére vihető vissza… A címert elsőbben a zászlón használták…, s csak 1180 körül lép fel a pajzsban…”[4]
A középkori Európában a kétoldalt többnyire egy-egy angyal tartotta magyar Szent Korona kivételével az emberi alakokat, épületeket, tárgyakat pl. a keresztet nem lebegő helyzetben, hanem kálvária-hegyet, lóhereívet, a lépcsős talapzatot formázó alapzaton ábrázolták.
A X. századtól kezdődően a „hazai pénzeink és pecséteink tanúsága szerint a kettőskeresztet a legkülönfélébb talapzatra helyezték; a XIII. század közepe óta… törekszenek, hogy a keresztet állandó talapzattal lássák el…, IV. Béla és III. András pénzein gyakori a lépcsős alapzat.”[6]
A hármashalom ősi formáját egyes címer-kutatók a kereszt lépcsős talapzatának vagy a korona leveleinek lekerekítésével magyarázzák. Más kutatók a gótikus lóhereívből származtatják. [7]
← Kettőskereszt a Képes Krónika első oldalán[8]
A fenti kereszt alapzata íveltnek tűnik, de figyelmesen nézve látszik, hogy a sötétebb és a világosabb zöld színezés hármasan tagolja a halmot. Ennél sokkal szemléletesebb a Képes Krónika I. István képén a kettőskeresztes, hármashalmos pajzs és a zászló.
István király pajzzsal és zászlóval [9] →
A bizánci művészetben a kálvária-ábrázolásokon a kereszt talapzata a Kálváriát jelentő egyes, később hármas dombot jelképezi; az érméken és a pecséteken meg lépcsőszerű építmény. A heraldikusok szerint[10] a magyar címer hármashalma nem a bizánci lépcsős alakzatból, nem a Kálváriahegyből, hanem a gótikus lóhereívből alakult ki. „Az Anjouk alatt, nevezetesen Nagy Lajos király idejében lép föl …heraldikai, numizmatikai és miniatúrás emlékeinken, alapformája a csúcsíves művészet lóhereíve.”[11]
A hármashalom formája valóban a lóhereívet idézi, de az eredete egészen más, a nyomok Keletre vezetnek. Az ókori Mezopotámiában, Kínában és Egyiptomban az országot jelentő három hegy jelét írásjelként használták.
← Az országot jelentő sumir vonalas jel, asszír ékjel és a kínai hegyet és az egyiptomi idegen országot jelentő írásjegy.
Sumerban Kr. e. 3400 körül a hármashalom-jel (az asszíroknál három ékalakú jel) jelentése ország, hegyes ország, idegen ország. Ez az Elamon túli a Kaspi tenger és az Aral tó térsége közötti az Altájon túlra nyúló terület a Tarim-medencével együtt a szkíták földje volt. A hármashalom e hegy-völgyes hazát idézi. Szinte minden szkítafajú nép jelképei közt megvan, s mindenütt országot jelent. A káld-sumir nép egyik alkotónépessége az un. uruki nép innen származott. (Ez nem jelenti azt, hogy Sumer lakosságának többi összetevője az Ubaid-i és a Jemdet Nasr nép ne tartozott volna a szkítasághoz.) Kínában a három halom hegyet jelent, Egyiptomban a jelentése szintén idegen ország, tehát más nép lakta hegyes vidék.
A magyar címerben levő hármashalom nagy valószínűséggel ország, föld jelentésű sumir hármashalmot formázó-írásjegyre megy vissza, még akkor is, ha nem a kettőskereszttel együtt ábrázolták. E megállapítást a hármashalom külföldi előfordulásai és magyarázatai támasztják alá.
A hármashalom képe gyakori a Berg (hegy) szóra végződő német városok a címerében: Triberg, Heidelberg stb.
A magyar hármashalom jobbára zöld színű, ami a hegy, föld jelentést támasztja alá. A legelső biztos adat Oláh Miklóstól való: „Haec quatuor flumina… cum duplicata cruce alba, e monte viridi enata, insignia sunt Hungariae”[13] (E négy folyó… a zöld hegyből kinövő fehér kettőskereszttel, Magyarország címere.) Ám nem írja, hogy mely négy folyóról és mely hegyről van szó.
A három halom Magyarország három legnagyobb hegyével való azonosítás Antonius Macedo nagyszombati jezsuita atyánál bukkan fel először (1687); sajnos a hegyneveket ő sem említi. Macedo magyarázatát Koller József[14] a XVII. században már közismert adatként közli: „Alteram scuti partem Montes Regni praecipui, iique summi insigniunt. Nomen illis: Tatra, Fatra, Matra…” (A pajzs másik részét a Királyság kiváltképpeni hegyei, amelyek a legnagyobbak jelöltettek meg. A nevük: Tátra, Mátra, Fátra). E magyarázat a XVIII-XIX. században teljesen elterjedt és elfogadott lett, így él ma is a köztudatban.
A hármashalomnak a történelmi Magyarország három legnagyobb hegyével való azonosítása annyiban fogadható el, hogy az alapjelentés valóban hegy. Ám ha címerben fordul elő, akkor az eredeti jelentésnek megfelelően az országra, a hegy-völgyes országra vonatkozik. A sumir nyelven az ég felső régiója jelentésű kettőskereszt sem mond ellent, mert ha a kereszt az országot jelentő hármashalmon van, akkor az együttes jelentés: az országot, vagyis a földet és az eget összekötő.
Nagyfokú sovinizmusra vall a felvidéki hegyekkel való azonosítás, hiszen Magyarország más tájegységein pl. Erdélyben ennél sokkal magasabb hegyek is voltak. Ezért a hármashalmot inkább országnak, semmint nevesített hegyeknek szabad felfogni.
Magyarország nagycímere 1896 után[15]
Tehát a hegyes országot jelentő hármashalom és a rajta levő, Istennel kapcsolatot teremtő kettőskereszt vagy öt évezrede Mezopotámiában a sumir korban írásjelként is felbukkan. Együttes, címerben, zászlón való ábrázolása azt sugallja, hogy a jelképezett ország Isten országa. S Magyarország valóban az, hiszen a halála előtt I. István király a magyarok Nagyasszonya, a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlotta hazánkat.
[1] A II. világháborúban a németek jóvoltából kb. öt évig Tiso elnökletével Szlovákia önálló állam lett; előtte soha.
[2] Az idézetben a [szögletes zárójeles] levő szöveg a szerző megjegyzése. (MV)
[3] Révai Nagy Lexikona,, Révai Testvérek. Irodalmi Rt., Bp. 1912., IV. köt. i. m. 503. p.
[4] Révai Lexikon i.m. 502-503. pp.
[6] Kumorovitz L. Bernát: A magyar címer kettőskeresztje. = Turul, a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság Közlönye, Budapest, 1941. 24. p.
[7] L.m.f. 25. p.
[8] Képes Krónika, Hasonmás kiadás. Nemzeti Kincseinkért Egyesület, Budapest, 2003. 1. p.
[9] Képes Krónika i. m. 46. p.
[10] Kumorovitz L. Bernát: A magyar címer hármashegye, In: Turul, 1942. 56. k. 1-2. füzet. 24. p.
[11] Kumorovitz i. m. 27. p.
[12] Meyers Großes Konversations-Lexikon, Sechste Auflage, Neunter Band, Bibliographisches Institut, Leipzig-Wien, 1908. 60. p.
[13] Oláh Miklós: Hungaria (=Magyarországnak a mohácsi vész előtti helyrajzi története)
[14] Koller József (1745-1832) – történetíró, a pécsi püspöki könyvtár felügyelője, tanár, majd nagyprépost. Műve: Dissertatio de s. Regni Corona stb.
[15] Révai Nagy Lexikona i. m. XIII. köt. 226. oldal utáni színes kép.
Forrás: Marton Veronika