Tanmese, avagy hogyan lehet félreállítani az ellenfelet…
Manapság meg kézfogással, bolgár esernyővel, számítógépen keresztül stb.
A kitervelőknek és az elkövetőknek eszükbe sem jut, hogy hosszabb-rövidebb idő múltán a bűnt bűnhődés követi, s a megszerzett javakat, előnyöket, pénzt, országot, népeket stb. nem viszik magukkal a másvilágra, sőt a következő életükben keményen megbűnhődnek a tetteiért. A gondolkodó magyarban felvetődik a kérdés, akkor miért teszik, miért gonoszkodnak, miért hazudnak…? A válasz egyszerű: Így születtek, a vérükben van.[1]
A szkítáknál a legnagyobb vétek a hazugság volt. Mondván, aki hazudik, minden rosszra képes, miként a gyermekkori csúfolkodó mondja: Aki hazudik, az lop is, aki lop az…
A magyar honvisszafoglalás óta a Német-Római Birodalom mindent megtett, hogy megszerezze, elvegye a magyarságtól Pannóniát, a „tej-méz folyó Kánaán”-t.[2]
A Lech-mezei csata (Hector Mülich, 1490 – en.wikipedia.org)
Bár a 955-ös Lech-mezei német győzelem dühödt magyargyilkolásba torkollott, nem bizonyult valós sikernek. Pannónia/Magyarország szilárdan ellenállt minden bekebelezési próbálkozásnak, sőt az un. magyar kalandozások keletnek, Bizánc felé még folytatódtak is. I. Ottó herceg, a későbbi német-római császár felismerte, nyílt harccal nem lehet a magyarságon úrrá lenni, ezért taktikát változtatott: Ami nem ment fegyverrel, menjen hímes szavakkal, ármánnyal és csalárdsággal!
Tudtán kívül XII. János római pápa ehhez segítette hozzá Ottót. Ezidőtájt a római pápa tekintélye alig volt nagyobb, mint egy püspöké. XII. János pápa reménylette, hogy a szász I. Ottóban rátalál azon hatalmasságra, amely visszaadja pápasága fényét és nagyságát, ezért 962-ben császárrá koronázta.
Ottó császárt és az udvaroncát fogadja XII. János pápa és a kardinálisa (festett fóliáns, 1450)
Az újsütetű császár ’hálából’ rögvest kinyilatkozta, a pápánál nagyobb hatalma lévén, teljes engedelmességet követel. A pápa nem nyugodott bele, és döntőbírául a korabeli legnagyobb „világi” méltóságot, a magyarság vezérét kérte fel: Salectus püspököt és Zacheus[3] passaui segédpüspököt küldte Taksonyhoz, és felkérte a vita eldöntésére.[4] Taksony a római pápa mellé állt, remélve, hogy a későbbiekben a pápaság a szövetségese és támogatója lőn.[5] Sajnos nem így lett, sőt ezzel I. Ottó, német-római császárt is maga ellen fordította.
Taksony vezér a Képes Krónikában
Innen ered a római pápák magyarellenessége. Azokat gyűlölték, akik segítették pápai trónjuk megmentését. A Vatikán soha nem bocsátották meg a magyaroknak, hogy két pápájuk fejet hajtott előttük: Először Leó pápa Atilla király, másodjára meg XII. János pápa Taksony előtt alázkodott meg. Egy évezred múltán elmondható, hogy Magyarországnak semmi nem okozott nagyobb kárt, és nem szőtt/sző ellene annyi ármányt, mint a római pápa.
Székely István[6] XVII. századi krónikaíró a római keresztény egyházfőkről, pápákról alkotott, lesújtó véleménye a múltban gyökerezett, de látnoki módon jövőbe mutatott: A 605-ös évtől „Sabiniánus Papa… papalkodec Romaba eg’ eßtendeig. Ettól fogvá a papac mind Antichristosoc, es Lucipernec hel’tartoi.” [Szabinianusz pápa... pápálkodik Rómában egy esztendeig. Ettől fogva a pápák mind Antikrisztusok, és Lucifernek helytartói.] E kijelentés igazságát ezeréves államisága alatt a magyarság a saját bőrén tapasztalta/tapasztalja. [Vajon 2022-ben a magyar miniszterelnök közvetlenül aa megválasztása után mivégre látogatott elsőként a római pápához, holott előzőleg az első útja az USÁ-ba vezetett. Vajon mi instrukciót kaphatott? Bizonyára titok maradna, ha a bekövetkező események nem árulkodnának.]
Ottót aggasztotta Taksonydöntése, attól tartott, a pápa megerősödése csorbítaná a hatalmát, ezért álságos lépésre szánta el magát: 971-ben felszólította Pilgrim, passaui püspököt, hogy elhunyt pápák nevében hamisítson[7] néhány bullát, miszerint Pannóniaföldje egyházilag a lorchi, ill. az utód passaui püspökséghez tartozik. Pilgrim[8] négy bullát hamisított; s egy ötödiket, melyet VII. Benedek pápa nem a passaui püspök, hanem a salzburgi vikárius javára hitelesített.[9]
Pilgrim, passaui püspök (fametszet részlet 5,7x4,4, cm, 1565/66, Basel)
Ottó a császári udvarban székelő Cluny-i apát közreműködésével békejobbot kínált Taksonynak, melynek végkifejlete a quedlinburgi egyezmény és a magyar vezér, az özvegy Géza másodszori kiházasítása lett.
’Farkasjáró’ Wolfgangot[10] a Harz-hegységben az einsiedelni monostor magányában érte a hír, induljon Pannóniába ’pogány’ magyarokat téríteni. Passau püspöke, Pilgrim készítette elő az utazását, és adta az útbaigazítást.
972-ben Wolfgang úttalan utakon, a gyepüket kikerülve jutott Taksony elébe. I. Ottó császár békeajánlatát és üzenetét vitte: Ha engedélyezi a hittérítő papok szabad bejárását Pannóniába[11], a nyugati keresztény világ elismert uralkodója lőn. [Évek múltán querfurti Brunó ugyanezzel ámította Gézát!]
Taksony 972-ben, a német követjárás idején hunyt el. A halála évét Aloldus[12] szerzetes-író jegyezte fel.
Wolfgang küldetése folyásáról hallgat a fáma. A német források mentegetik, sajnálkoznak, hogy Pannóniában „a hit magvait vetni hasztalan fáradozik vala”. ’Sikertelen’ térítéséért mégis a lehető legnagyobb egyházi elismerésben részesült, sőt német nyelvterületen mindmáig szentként tisztelik. Valami ’nagy dolgot’ kellett véghezvinnie, hisz’ soha senkinek, lett légyen az világi vagy egyházi ember, ha vállalt feladatát nem teljesítette, nem járt jutalom. Sőt megrótták, megbüntették, birtokát elkobozták, rossz esetben a fejét vették. Egyetlen forrás sem említi, mivégre lett Wolfgang püspök. Ám az „írásban nem rögzített titkos tárgyalásokat, egyezményeket, az időközben megsemmisített megállapodásokat mindig, minden időben a bekövetkező események igazolják.”[13]
Pilgrim magához rendelte a Pannóniából visszatért Wolfgangot. Megfeddte, mert leendő pannóniai egyházmegyéjében az engedelme nélkül szándékozott téríteni. Úgy tett, mintha nem is az ő tanácsait követte volna. Pilgrim Wolfgang hitbéli tudományát megvizsgálván, meggyőződött, hogy nem kóborló barát, hanem a hit igaz követője. Nem bocsátotta vissza Pannóniába. Tudván tudta, köze volt Taksony halálához vagy halálos betegségéhez[14]. Büntetés helyett kieszközölte, hogy a 972. szeptember 23-án elhunyt Mihály, regensburgi püspök helyét elnyerhesse.[15] Wolfgang e hivatalba 972 karácsonyán iktattatott be.[16] Annak a Regensburgnak lett a püspöke, ahol 18 évvel korábban Bulcsút, Lélt és Súrt felakasztották.
Ottó császár számíthatott Taksonyhalálára, hiszen rögvest követséget menesztett Taksony fiához, Gézához, az újdonsült fejedelemhez, hogy rajta, az ifjú és tapasztalatlan vezéren keresztül szerezze meg pannóniai befolyását.
973-ban a quedlinburgi birodalmi gyűlés után Ottó,német-római császár elhunyt. Nem érte meg terve végkifejletét. A megvalósítás a leszármazottjaira, II. és III. Ottóra, illetve az utódaikra maradt. Kb. 500 évnek kellett eltelnie, mire a Német-Római Birodalom apránként megszerezte Magyarországot.
A németek találékonyságban nem jeleskedtek; ellenfeleik elhallgattatásában évezredes mintát követtek. A jóhiszeműségükről, szavatartásukról, törvénytiszteletükről híres szkíták, hunok, avarok, magyarok mindig minden alkalommal hittek nekik, pedig szemlélőik voltak királyok, főemberek idő előtti távozásának.
Wolfgang követjárásakor hunyt el Taksony. Gyorsan hazaiszkolt. Pilgrim nem engedte vissza Pannóniába, nehogy az ottlétét összekapcsolják „fejedelmük” halálával, és meglincseljék.
A papok Géza és a lengyel Adelhaid házassága óta jelen voltak Pannóniában. Adalbert prágai püspök Rómából jövet „elfelejtett” továbbenni Prágába.[17] Géza áldozópapja és Vajk/István nevelője lett. Géza 997 évi halálakor sürgősen távozott, mondván, ha a támogatója nincs többé, megy Poroszföldre téríteni. A pogány poroszok ütötték agyon. Áldozópapként szentelt (mérgezett) ostyával[18] eltehette a „véreskezű” Gézát láb alól, hiszen a térítendő magyarok kiirtása kezdett az egyháznak kellemetlen lenni.[19]
Imre herceg koronázása előtt négy nappal német küldöttség érkezett István király udvarába. A ceremóniához hagyományos vadkan-vadászat is hozzátartozott; s lám, német vadkan sebezte halálra Imrét.
A majdnem királlyá lett Zrínyi Miklós költő és hadvezért, gubernátort az osztrák küldöttség Új-Zerinvári tartózkodásakor szintén német vadkan ölte meg.
Artabán pártus király leánya és Caracalla császár eljegyzésekor a nagyszámú római leánykérő küldöttség adott jelre előkapta a ruhája alá rejtett fegyvert, és az ünneplő pártus vendégsereget lekaszabolta.[20]
902-ben a bajorok úgy tettek, mintha egyezkedni kívánnának Kurszán vezérrel ezért „… lakomára invitálták, a királyukat Chussolt, és a többi vele levőt…”[21] A békés lakmározókat a ruhájuk alá rejtett fegyverekkel orvul legyilkolták.
… és így tovább…
Marton Veronika: Magyarország a kereszt árnyékában, Matrona, Győr, 2018. c. könyve nyomán. (31-34 pp.)
[1] Andrássy Kurta János szíves szóbeli közlése.
[2] Marton Veronika: I. András király korabeli Imák, Matrona, Győr, 2006. borító.
[3] Mindkét püspök avar származású volt. In: Fehér M. Jenő: Az avar kincsek nyomában, Magyar Történelmi Szemle kiadása, Buenos Aires, 1972. 112. p.
[4] Sackur Ernst: Die Cluniacenser: In ihrer kirchlichen und allgemeingeschichtlichen Wirksamkeit bis zur Mitte des elfter Jahrhunderts, I-II. Niemeyer, Halle, 1892-1894. 441.p.
[5] Luitprand, In: Ernst Dümmler- Köpke, Rudolf –: Kaiser Ottó der Grö3e, Verlag von Duncker & Humblot, Leipzig, 1876, 589. p.
[6] Székely István/Szekel Estván: Chronica ez világnak yeles dolgáirol, Craccoba, Niomtatot Striykuiai Lázár Által, Christvs. ßweletesenec M.D.LIX (1559) eßtendeiebe. 129. p.
[7] Catholic Ökumenisches Heiligenlexikon, Pilgrim von Passau címszó, In: heiligenlexikon.de
[8] Pilgrim bullahamisításai (Die lorcher Fabel) 971-től 991-ig, a püspök haláláig folytak.
[9] Ld. A lorchi bullahamisítás c. fejezetet a Magyarország a kereszt árnyékában c. kv.63. oldalán!
[10] A Wolfgang beszélő név, a jelentése: farkasjárás.
[11] A XII. századig a Kárpát-medencei Magyarországot a források nagyvonalúan Pannóniának hívták.
[12] Katona, Stephanos: Historia Critica primorum Hungariae Ducum, Pestini, Sumptibus Iohannis MiIchaelis Weingand, et Ioannis Georgii Koepf, Bibliopol, MDCCLXXVIII.[1778], 501. p.
[13] Marton Veronika: Az I. András király korabeli imák, Matrona, Győr, 2006. 24-25. p.
[14] Imre herceg „vadkan” okozta halálakor is német-római küldöttség látogatta a magyar udvart.
[15] Szabó Károly: A magyar vezérek kora, Ráth Mór, Pest, 1869. 346. p.
[16] Arnoldus Wohburgensis: De memoria S. Emmerami. In: Pertz i. m. 530-531. pp. és az Annales Einsidlenses, In: Pertz i. m. III. 143. p.
[17] Rómából tartott hazafelé, midőn Géza maradásra bírta.
[18] A papok mérgezett ostyával tették el láb alól az egyház számára nemkivánatos személyeket. Az étekfogók ételt-italt ellenőriztek, de a szent ostyát nem. (Püspöki Nagy Péter szíves szóbeli közlése)
[19] Hartvik: Vita s. Stephani…, Podhradczky, Buda, 1836.
[20] Marton Veronika: A pártusok, a sivatag lovagjai, Matrona, Győr, 2010, 111-112.pp.
[21] Annales Sangallenses majores, 902. Pertz, Script. I. 902. In: Monumenta Germaniae Historica 1-3, Berlin, 1864-1869. év.
Forrás: Marton Veronika