A ma­gyarságnak, a nemzeti felemelkedésnek elkötelezett nagy magyar tudós főműve (A magyarság életereje) cáfolja leginkább e megítélés igazságtalan és méltatlan voltát. Annyi más méltatlanul elfeledt és rosszindulattal megítélt magyar tudós mellett, Doros Gábor műve kiemelkedő tudományos teljesítmény.

Munkája az őstörténelmet, az antropológiát, a néplélektant, a fajegészséget és fajnemesítést, a magyar szellemiséget és kultúrát meghatározó, befolyásoló fajbioló­giát, a magyar népszaporodást és családvédelmet, a magyarságtudo­mányt szakszerűen kutató és tanulmányozó számára mellőzhetetlen kézikönyv. Annál is inkább, mivel magyar nyelven nem áll rendelke­zésre hasonló, a fent említett különböző tudományágakat átfogó, öszszegzö enciklopédikus mű. Ugyanakkor a magyarság sorskérdé­sei iránt érdeklődő széles olvasótábor részére is élvezetes stílusban, közérthető nyelven ismerteti korának ma is helytálló tudományos eredményeit.

A Magyarság életereje

1/3

I. FEJEZET: A magyarság fajismerete
II. FEJEZET: A magyarság származása
III. FEJEZET: A magyarság lelki alkata

Milyen faji, biológiai, élettani tulajdonságokkal rendelkezik a magyarság? Melyek a magyar faj más fajokétól eltérő fizikai, lelki készségei? Veszélyezteti-e a magyarság megmaradását a vérkeveredés, a vegyes házasság, az asszimiláció? Milyen egészségügyi és családvédelmi intézkedésekkel biztosítható az egészséges népszaporulat Kárpát-Európában?

Ezekre a sorsdöntő kérdésekre válaszolt az orvostudomány, a népélettan, az eugenika és a statisztika eredményeinek ismertetésével Székelyföld szülöttje, Doros Gábor (1892-1980) budapesti főorvos és egyetemi tanár, a bőr- és nemibetegségek kutatója. 1945-ig számos cikke, tanulmánya jelent meg a magyar faj- és családvédelem feladatairól, a népszaporodás feltételeiről és védelméről, a gyermekhiány történelmi kialakulásáról, a házassággondozásról, az egyke és a nemi betegségek elleni küzdelem módszereiről. Család- és fajvédelmi tanulmányait 1945-ben az "Ideiglenes Nemzeti Kormány" bezúzásra ítélte, éppen úgy, mint 1944-ben kiadott fő művét, "A magyarság életerejé"-t.

Doros Gáboron kívül soha senki nem írt a magyarság antropológiájáról, eugenikájáról tudományos igényű munkát. Míg Németországban Hans F. K. Günther írt hasonló tanulmányokat (a görögök, rómaiak, németek és a zsidók fajképéről), addig Magyarországon egyedül Gáspár János "Fajismeret"-e (1928), Kausz János "Az emberfajok élete és jövője" című tanulmánya (1928), valamint Méhely Lajos írásai foglalkoztak érdemben a fajvédelem céljaival. De a Kárpát-medence magyarságának faji összetételéről csak ő tudott írni enciklopédikus munkát. A közkézen forgó kézikönyvekben a fajtudomány szinte egyetlen magyar képviselőjének tekintett Bartucz Lajossal ellentétben világosan tisztázta a faj fogalmát.

Felfogása szerint a faj nemcsak antropológiai, élettani és biológiai sajátosságok összessége, hanem mindezekkel együtt lelki-szellemi egység is. Ez az, amit korunk materialista kézikönyvei és katedrái makacsul tagadnak. Ma ugyanis az antropológusok reszketnek az ember esetében a "faj" szónak pusztán a kimondásától is, nem is szólva a faji tulajdonságok különbségeinek kimutatásáról. Doros Gábor számára nem volt a faj fogalma "senki földje": a nemzetnevelés értékhordozó kategóriái közül ezt tekintette elsőnek.

Nem lehet eléggé méltatni ezt a hatalmas művet: belőle megismerhetjük a magyarság páratlanul gazdag fizikai, szellemi és lelki tulajdonságait, amelyek következtében a kultúra- és birodalomalkotásra képes fajok közé sorolandó. Ezért műve nélkülözhetetlen mindmáig mind az oktatásban, mind az ismeretterjesztésben.

Előszó

Széchenyi: Mindenek előtt áll előttem: hűség fajtámhoz.

Nincsen semmi a nagyvilágon, ami fontosabb volna számunkra, mint magyarságunk. Testi és szellemi létünk, összes anyagi és lelki értékünk, múltunk, jelenünk és jövőnk mind csak vetülete és kisugárzása magyarságunknak.

Magyarságunk nem akkor kezdődik, amikor a magyar föld valamelyik pontján először meglátjuk a napvilágot; nem is a fogamzás misztikus pillanatában. Magyarságunk az öröklési anyag folytonosságának biológiai törvénye szerint az ősök végeláthatatlan során keresztül visszanyúlik a legrégibb időkig, - amikor fajtánk legelőször öntudatosuk. És magyarságunk nem szűnik meg a halál által sem, mert tovább él utódainkban és alkotásainkban. Nem véletlenül vagyunk magyarok, mert ebben a hazában születtünk, hanem azért, mert fajtánk életereje a legfőbb biológiai törvény megdönthetetlen szabályai szerint belőlünk magyar embert formált.

Lehet-e megkapóbb és izgatóbb kérdés tehát, mint magyarságunk faji mibenlétének és életerejének megismerése? A régi krónikások és az újkor történettudósai, valamint lélektani és néprajzi kutatóink sok szempontból vizsgálták már ezt a problémát, a művészek, költők és szépírók pedig színes vonásokkal rajzolták meg magyar mivoltunk külső és belső jellegzetességeit. A magyarság életerejének felmérése azonban lényegileg természettudományi feladat, amelyet csak orvosi, öröklésbiológiai, antropológiai, eugéniai és demográfiai eszközökkel lehet elvégezni. 

Hogyan alakult ki történetbiológiailag a magyar nemzettest? Melyek a magyarság testi és lelki fajta-jellegei? Termel-e ki fajtánk tiszta típusú magyarokat és milyenek azok? Hogyan és miben áll a fajkeveredés kérdése? Mik az öröklésbiológia törvényei, amelyek a magyarság teremtését szabályozzák? Miféle biológiai, faj egészségi és eugéniai adottságai és lehetőségei vannak fajtánknak? Milyen minőségileg a magyar nemzettest és mekkora erőt képvisel a magyarság mennyiségileg? Végül: minő eszközök állanak rendelkezésünkre faji erőnk fokozására és milyen helyet biztosít nemzetünknek a magyarság életereje a nap alatt? Ezek azok a kérdések, amelyekre munkám a fajbiológia tudományának korszerű vizsgálatai alapján igyekszik tárgyilagos feleletet adni.

A magyarság életereje szabta meg ennek a nemzetnek a múltját és mindenkor ez az erő fogja irányítani jövendő sorsát is. E könyv minden lapja és minden sora rólunk szól, magyarokról, amikor testünk, lelkünk és egész valóságunk élettani keresztmetszetét tárja elénk. Célja a magyarság-tudomány fejlesztésén és az eddig végzett kutatások eredményeinek bemutatásán kívül az, hogy: ismerjük meg önmagunkat és az eugénia tanításainak felhasználásával törekedjünk a magyarság életerejét a legmagasabb teljesítményig fokozni.

1. A TÖMEGLÉLEK KIALAKULÁSA.

Az egyén értelmi, érzelmi és erkölcsi felfogása, gondolkozása és ítélőképessége, viselkedése és cselekvőképessége egyéni lelkűidének vetülete és kisugárzása. Több egyén, azaz kisebb vagy nagyobb tömeg felfogása, ítélete és cselekvése viszont a tömegben foglalt egyének lelki mivoltának függvénye. A tömeg lelkisége lehet ugyan többé-kevésbé eltérő a tömeg számos tagjának lelki sajátosságaitól, azonban a többség lelkűidének mégis hű vetületét mutatja.

Amint ismeretes, a természettudomány felfogása nem tud arra az álláspontra helyezkedni, hogy a lélek a testtől független vagy függetleníthető. Élő emberben még senkinek sem sikerült a lelket a testtől elkülöníteni, de még annyira sem lehetett eljutni - és nyilván soha sem lesz mód erre, -hogy meg lehessen állapítani, vajon hol kezdődik a test és hol végződik a lélek. Az isteni szikra benne van az emberi testben és lélekben egyaránt, attól el nem választható, miért is test és lélek szerves összhangban teszik: az embert. Méhely Lajos szerint a test és lélek egysége ma már ellentmondást nem tűrő tudományos axiómává szilárdult.

Ha viszont elismerjük a test és lélek elválaszthatatlan összefüggését, akkor a lelkiség kialakulásánál is figyelembe kell vennünk ugyanazokat a szempontokat, melyeket a testjellegeknél láttunk. Bizonyos különbségek a testi és lelki jellegek lényegét illetően mindenesetre fennállanak, ezeket azonban sem aláértékelni, sem túlbecsülni nem szabad. Míg ugyanis a fajismeretre vonatkozó kutatások és fejtegetések beigazolták, hogy a testi phenotípus kialakításában a genotípusnak túlnyomó szerepe van és a paratípus csak mérsékelten járul hozzá a szomatikus jellegek felépítéséhez, addig a lelki jellegeknél a pszichológiai phenotípus tekintetében a paratípus igen fontos szerephez jut. Az a tény azonban, hogy testünk kialakulásának mikéntjében az öröklött sajátságok viszik a döntő szerepet, lelkületűnk kialakulásánál viszont a szerzett sajátságok főszerephez jutnak, távolról sem jelenti azt, mintha a lélek kiformálódása tekintetében az öröklött tulajdonságok fontosságát kétségbe lehetne vonni.

A fajpszichológia foglalkozik azokkal a lélektani sajátságokkal és jellegekkel, amelyek bizonyos összefüggő embercsoportok, tömegek lelkűidében feltalálhatok. A fajlélektan és fajta-karakterológia kétségtelenül nem dicsekedhetik azzal a kiforrottsággal, amilyent számos más tudományágazatnál látunk. A fajbiológiának ez a legújabb hajtása még sok tekintetben a tapogatózás, az irány keresés nehézségeivel küzd, amelyeket legyőzni nem könnyű feladat. Nyilvánvaló, hogy tudományos szempontból abszolút értékű eredményeket itt csak olymódon lehetne elérni, ha nagyobb összetartozó embertömegeket az antropológia szomatikus vizsgálataihoz hasonlóan részletes pszichológiai vizsgálatnak lehetne alávetni, s a nyert adatok összevetésével megkeresni az átlagértékeket, illetve megrajzolni az embercsoport, fajta, közösség lelki alkatát. Addig azonban, amíg ilyen módszeres vizsgálatok eredményei közelebb vihetnek a tudományos igazsághoz, meg kell elégednünk az általános megfigyelésekből kialakult pszichológiai jellemzéssel. A kérdés rendkívüli fontosságát már mindenütt felismerték és a faj lélektani vonatkozások kutatása és ismertetése nélkül egyetlen komoly faj biológiai munkát sem tarthatunk teljesnek.

Valamikor, az embercsoportok őskori kialakulása során, amikor feltételezésünk szerint a zárt családi törzsrendszer uralkodott, a tömeglelkiség ismérvei igen egyszerűek lehettek. A szélesebbkörű család, a törzs tagjai kizárólag egymással vérrokonságban álló egyének voltak, akik szűkebb vagy tágabbkörű beltenyésztésben éltek és szaporodtak. A törzs minden egyede szomatikusán ugyanazt a fajképet mutatta, a testi öröklési anyag egyöntetű és keveretlen volt.
Az egyének lelkűidének öröklési adottságai is azonos genotípusból származtak, a szerzett lelki tulajdonságok pedig a kultúra alacsony fokán primitívek és a törzsszervezet rokonlelkületének megfelelően hasonlóak voltak.

Az emberiségnek az évezredek sokszoros forgása alatt bekövetkező differenciálódása - mint az előzőekben láttuk - oda vezetett, hogy az összetartozó embertömegek vérrokonsága meglazult, s a nemzeti államok felépülése és újkori kialakulása során a közös politikai keretben tömörült tömegek többnyire különböző fajtájú embercsoportokból tevődtek össze. Ennek megfelelően rendkívül bonyolulttá vált az ilyen nemzeti keretekben élő emberanyag tömeglelkületének tanulmányozása és megítélése is.

El kell ismerni, hogy a legegyszerűbb és a legvilágosabb volna, ha a tömeglélek ismérveit az egyes nemzetek kereteibe tartozó embercsoportok szerint egységesen lehetne felállítani, mondván, hogy ilyen a német, olyan az angol, vagy amolyan az olasz, a francia, a svéd, a lengyel, a magyar lélek. De ilyen egyszerű-e a helyzet és lehet-e vajon minden esetben a politikai határokat a tömeglélek keretéül elképzelni. Svájcban például a közös nemzeti és politikai keretben francia, német és olasz nép él, nem is beszélve arról, hogy azok ismét különféle fajtákból tevődnek össze. Mindezeknek lehetnek ugyan közös ideáljaik és célkitűzéseik is, de alapjában véve egyes csoportjaik bizonyára mégis más és más lelkületűek. Vagy szolgálhat-e a közös nyelv a tömeglélek azonosságának alapjául? A közös nyelv kétségkívül hatalmas formálója a lélek paratípusának, egymagában mégis távol áll attól, hogy a tömeglélek kialakulásának fötényezője legyen. Az írek általában ugyanazt a nyelvet beszélik, mint az angolok, a két nép lelkülete között mégis feneketlen űr tátong. Hazánkban pl. a cigányok tömegei évszázadok óta magyarul beszélnek és a magyarsággal való szimbiózisuk ellenére lelkületűk a magyarétól teljesen idegen maradt.

Nem vitás, hogy szerencsés esetben a politikai összetartozás, azonos föld, közös nyelv, azonos kultúra, közös érdek és tervszerűen egyöntetű köznevelés bizonyos kérdésekben kialakíthat azonos tömegszellemet. Svájcban pl. még közös nyelv vagy közös kultúra sincsen, de a közös föld, a politikai összetartozás és a közös érdek bizonyos svájci közszellemet mégis megteremtett. Még a nyelvileg és fajilag annyira kevert összetételű Északamerikai Egyesült Államokban is sikerült a közös érdeknek és azonos nevelési szellemnek a tömeglélekben némi felszínes összetartozandóságot elérni. Hogy azonban ezek a valóságban milyen vékony szálak, azt az tudná leginkább igazolni, aki megkísérelné az egyetemes svájci tömeglelkiségről, vagy az Északamerikai Egyesült Államok össznépességének lélektanáról megközelítően tárgyilagos és átfogó képet nyújtani.

Anélkül, hogy a tömeglélek kialakításánál pillanatra is kétségbe vonnók a paratípus, főként a környezethatás és nevelés rendkívüli jelentőségét, - mégis arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a tömeglelkiség is nagy mértékben a faji adottság függvénye. Kezdjük azzal, hogy az emberi faj minden egyes alfaja, a fehér ember a sárga mongolidtól, a fekete negridtől, az australid-tól vagy pygmidtől nemcsak testi jellegeiben különbözik, hanem mindenik nagymértékben elüt egymástól lelki alkatát illetőleg is. E téren már sok vonatkozásban gyűjtöttek statisztikai tömegadatokat, melyekhez egyrészt az ű. n. tesztvizsgálatok, másrészt a családi örökléskutatás módszerei vezettek. Ezek a vizsgálatok (Petermann, Lenz, Davenport stb.) örökléstanilag igazolták, hogy a különféle rasszkörhöz tartozó embercsoportok lelki tulajdonságai között mennyiségi és minőségi szempontból különbségek vannak. Sőt bebizonyították azt is, hogy feltűnő fajta-keveredés esetében, pl. europid és negrid kereszteződéséből származó mulattoknál a lelki tulajdonságok ugyanolyan módon viselkednek, mint a testi sajátságok, vagyis lényegileg az öröklés szabályait követik. Rassz-körönként még értékelési sorrendet is nyugodtan fel lehet állítani, mondván, hogy tömeglelkületét illetően a fehér ember áll az emberiség élén, (noha el kell ismerni, hogy a kínaiak őskultúrája megelőzte a fehérek kultúráját és a japánok éppen emelkedett tömeglelkületükkel érnek el csodálatra méltó sikereket.) És kétségtelen, hogy a sárgák lelkileg so kk al értékesebbek a feketéknél, azok az ausztráliaiaknál és azok a pygmeuszoknál.

Nem vitás, hogy vannak lelki tulajdonságok, amelyek a szó szoros értelmében emberiek és az egész világon mindenkiben, feltalálhatok. Vannak viszont olyan lelki sajátságok, amelyek főként a sárga, vagy máskor a fehér ember jellegzetességét alkotják. Ámde még további differenciálódás is fennáll, mert azt kell látnunk, hogy a közös europid rassz-körhöz tartozás dacára az egyes európai nemzettestekben szereplő fajták lelkülete között még mindig jelentékeny különbségek mutatkoznak. Mivel pedig ezt nem indokolják kielégítően a fennálló paratípusos behatások, a magyarázatot csak a genotípusbeli különbözőségben találjuk meg. Láthatjuk, hogy - miként a faj-antropológiai kutatás és osztályozás során -ugyanúgy a tömeglélektani jelenségek tárgyalásánál is eljutunk a fajta (species, race) fogalmához, amely a családot kivéve az embercsoportoknak legszűkebb körű genetikai meghatározása. (Mindez természetesen az egyéni lélek fogalmát és létezését semmiképpen sem érinti!) Eszerint a nagy rassz-körünkhöz tartozó egyes fajtáknál, a nordikusnál, a mediterránnál, az alpinál, turáninál, stb. bizonyos szempontból más és más pszichológiai jellegzetességeket találunk. A kérdést természetesen tovább bonyolítja az, hogy - amint tudjuk -a nemzettestek ma már nem egyetlen fajtából állanak, hanem több fajta különböző arányú összetevőjéből, aminek következtében a nemzettestben szereplő fajták az ő többé-kevésbé eltérő genotípusukkal járulnak hozzá a tömeglelkiség kiépítéséhez. Fajta szempontjából mozaikká vált és valójában atomizálódott nemzetben a genotípus összes jelenségei elmosódhatnak és a tömeglelkületet legfeljebb a közös nemzeti-kulturális szellemiség alapján lehet lazán körülvonalazni. Minél határozottabban és jelentősebb arányszámban mutatható ki valamely nemzettestben bizonyos fajták túlsúlya, annál könnyebb ott a szóbanforgó fajtákkal kapcsolatos tömeglélektani sajátságokat világosan megállapítani.

A fajta-adottsággal járó lelki genotípus jelentőségére és feltűnő voltára könnyű példákat felhozni. Fia a magyar alföld egyik gyérebben lakott területére, mondjuk, néger kisgyermekek tömegeit telepítenők és őket ősmagyar szokásokban, magyar nyelvben, magyar kultúrában és hazaszeretetben is nevelnők fel, tömeglelkületük a mienkétől természetesen idegen maradna. De vajon, ha az európai rassz-körből nagy tömegben pl. nordikus fajtájú svédeket és mediterrán fajtájú spanyolokat telepítenénk ide, elképzelhető-e, hogy azok egymáshoz, valamint a magyarsághoz tudnának hasonulni és pszichológiai sajátságaikkal a magyar tömeglelkületbe összhangzóan beolvadni? Nyilvánvaló, hogy öröklött testi és lelki sajátságaikat megtartva, idegen testként élnének a magyar nemzettest közepén és tömeglelkületük elkülönült formában jelentkeznék.

Amint azonban szomatikus jellegeiket illetőleg egyes fajták-sok tekintetben hasonlítanak egymáshoz és ismeretes pl., hogy a turáni és ugor (rövidfejű, közepes termetű) fajták az europidek között egymással közeli rokonok, - ugyanúgy bizonyos fajták pszichológiai jellegeiket illetőleg is egymáshoz közelállók lehetnek. Más fajták viszont testi és lelki bélyegeikben egyaránt élesen elütnek egymástól.

Itt ismét hivatkoznom kell a mediterrán fajtájú, angolul beszélő írekre, kik a Brit-szigeteken idegen testként élnek és a főként nordikus angolszászokkal a sok kísérlet ellenére sem politikai, sem kultúrközösséget nem tudnak alkotni. A Cseh-Szlovák államot a csehek és szlovákok közeli rokonságának tanára építették fel. holott a két nép a közös gyökértől már teljesen eltávolodott. A csehek inkább az alpi és szudéta fajtához, a szlovákok túlnyomó részben az ugor-keletbalti és dinári fajtához tartoznak. A nemes lengyel nemzet annyi vergődését és sorscsapását részben talán a lengyelség különleges faji összetétele okozta. A lengyel nemzettest egy része ugyanis alpi és ugor-keletbalti, a másik része dinári, a harmadik része pedig éppen mediterrán és orientális. Ezek az egymástól távol eső fajták, szöges ellentétben álló öröklött lelki sajátságaikkal soha sem tudtak egységes és egyakaratú nemzeti lélekbe összeforrni, ami sok széthúzásnak, belső zűr-zavarnak és nemzeti katasztrófának lett a kútforrása. Csak az a nemzet lehet igazán szerencsés összetételű és összhangzó lelkületű, amelynek fajta-összetevői, - amennyiben nem homogén elemek, - rokon típusú és hasonló lelkületű fajtákból állanak.

Fentiek előrebocsátása után a világirodalomban kialakult irányelvek alapján megkíséreljük a főbb európai fajták tömeglelkületének jellemrajzát adni, azok között a keretek között, melyeket a karakterológiai kutatás eredményei ez idő szerint lehetővé tesznek. /A dolog természetének megfelelően csak nagy általánosságban mozgó jellemzésről lehet szó. amely csupán a legfontosabb sajátságokra vonatkozik. Ezek a sajátságok az egyes fajták tagjainak nagy tömegeinél egyezők, sok tagjánál azonban eltérők lehetnek. Fajkeveredés esetében a szomatikus és a pszichikai kép ellentétes is lehet. /

Nordikus fajta. Ez a típus alkotta az ókori római, görög, makedón, perzsa népet, majd a népvándorlások korában a gótok, vikingek, angolszászok törzseit. Az északi fajtájú embert általános intelligencia, hideg megfontoltság, önbizalom, bátorság jellemzi. Kiemelkedő lelki tulajdonságai a szervező készség és vállalkozási szellem. Erősen férfias lelkületű fajta. Az északi emberek, amikor Európában megszűnt a további szerzés lehetősége, vállalkozási szellemükkel és szervező képességükkel, mint hajósok, felfedezők, üzletszerzők kiterjesztették hatalmukat a világ összes részeire. Az ókori római és görög, valamint az újkori angol, holland, porosz, stb. gyarmatosítók mind ebből a fajtából valók, akiket a szívósság, céltudatosság és gyakorlatiasság tett alkalmassá a gyarmatosítás nehéz feladatára. Kiváló katonák, bátor emberek. Az északi embert általában igen erős önérzet és becsvágy, emellett uralkodási hajlam fűti, s gondolatkörüket a jólétre és magasabb életszínre való törekvés hatja át.

Nagy adag optimizmus van bennük, ami sorsfordulatnál nem engedi, hogy egykönnyen elveszítsék bizakodásukat. Érzelmi világuk mély, nyugodt derültség uralkodik benne, amelyhez sok fantázia, sőt kalandvágy társul. Ragaszkodnak a természethez, szeretik a tengert, örömmel gyakorolják a testkultuszt és kitűnő sportolók.

Az északi fajtának az európai kultúra kifejlesztésében mindenkor nagy szerepe volt. Az ókori római és görög tudomány és művészet ennek a fajtának a terméke volt, de nagy részben ugyancsak tőlük származott később a reneszánsz, majd az új klasszikus mozgalom is.

Becsületes, egyeneslelkű, megbízható fajta. A magántulajdon szentségét mindenek előtt valónak tartja és ezért az északi fajtájú emberek között a lopás és csalás aránylag ritkán fordul elő.

Erkölcsi érzéke fejlett és igazságérzetére nagyon büszke. Hajlik a puritán életszemlélet felé. Ezenkívül érzelemvilágát fejlődés- és haladásvágy hatja át. Részben talán ezekkel magyarázható, hogy a lényegileg északi fajtájú nemzetek (angol, svéd, norvég, holland, porosz) hitéletüket illetőleg nagy hajlamot tanúsítottak a vallási újítás, így a reformáció tanainak befogadására és megtartására.

A fent vázoltak azt mutatják, hogy az északi típus valóban az emberiség egyik legkülönb hajtása, bár ez a fajta sincsen hibák és gyöngeségek nélkül. Ilyen gyöngeség pl. néhol abban nyilvánul, hogy az északi ember a pihenés vagy tétlenség idején hajlamos bizonyos szenvedélyek (alkoholfogyasztás, szerencsejáték) űzésére. Viselkedését illetően az északi ember másokkal szemben gyakran kellemetlenül hűvös, merev, tartózkodó. Ez sokaknál a gőgösségig fejlődik (angol kaszt-rendszer). A zárkózottság jelképe az a közmondás is, hogy "az én házam az én váram" (angol). Véleményét a világról, az emberekről, az eseményekről önmaga szereti megalkotni, s egyéni véleményének a tiszteletét egészen a különcködésig megköveteli. (Egyébként az individualizmus, amelyet az órómaiaknál éppúgy megtalálunk, mint az újkori angoloknál, - úgy látszik - az északi fajtának nem döntő jellemvonása, hiszen az északi poroszok a kollektivizmus eszméjét tökéletesen magukévá tették). Gyöngéje ennek a fajtának még az is, hogy az idegenekkel való együttműködésnél gyakran hiányzik belőle a megértés és emberismeret, másokat igazságtalanul megvádol, lekicsinyel, lebecsül, elnyom, öntelt ítélete és fölényes fellépése sokszor ellenszenvessé tesz. A történelem során néha vadnak és kegyetlennek is bizonyult. A reformáció idején pl. nem elégedett meg a lelkek megújításával, hanem kiforgatta és összetörte a katolikus templomokat és szobrokat. A pusztításaikról és öldökléseikről hírhedt vandálok is északi fajtájú törzsek voltak.

Mindez azonban nem rontja le a nordikus fajta értékét, amely ma is Európa és Észak-Amerika egyik vezető fajtáját alkotja. Szellemi fölénye különösen ott érvényesül és válik nyilvánvalóvá, ahol más fajtájúakkal együtt közös nemzeti határok között él. Közismert, hogy Angliának, Franciaországnak, Belgiumnak északi lakosságú vidékei a leggazdagabbak és legműveltebbek, sőt Franciaországban a nordikus Normandiát azelőtt a bölcsek országának hívták, mivel innen származott a franciák legtöbb vezető férfia.

Mediterrán fajta. Hazája a melegebb égövi Földközi-tenger környéke, amely nagyobb erőfeszítés nélkül is lehetővé teszi a mindennapi megélhetést. Talán ennek következménye, hogy a mediterrán ember a könnyű életet kedveli, s inkább akarja a mát élvezni, mint a holnap gondjain töprengeni. De ezt talán úgy is lehet értelmezni, hogy azért telepedett le és alakult ki ez az európai fajta a Földközi-tenger meleg partvidékén, mivel faji adottságai, testi és lelki sajátságai ilyen környezetre és életmódra rendelték. A földköziek tartós erőfeszítésre, messzemenő tervek szívós kivitelére kevésbé alkalmasak az északiaknál. Ennek a fajtának egyes csoportjai (délolaszországi és délspanyolországi csavargók, illetve koldusok) hajlanak a munkakerülésre és tervszerű munkába hajtásuk az államhatalomnak sok gondot okoz.

A mediterrán fajta azonban egészen kiemelkedő értékeket mutat fel az élet sok vonalán.
Ragyogó képességei főként a művészetek terén, a festészetben, szobrászatban, költészetben, zenében és előadó-művészetben nyilvánulnak meg (a világhírű olasz zene, olasz és spanyol festészet). Vállalkozási kedv, bátor kiállás, hódító szellem is van bennük. A dél-amerikai és észak-afrikai területek megszervezését és kultúráját a mediterrán fajtájú népek teremtették meg.

Általában feltűnően fogékonyak minden szép és jó iránt. Meleg szívű, rendkívül szívélyes, könnyen barátkozó, nyílt modorú egyének és ez utóbbi szempontból valósággal ellentétei a hűvös és zárkózott északiaknak. Közvetlenségük és szeretette méltó megjelenésük miatt igen rokonszenves emberek. Emellett nagyon családszeretők és talán egyetlen fajta sincsen, ahol a gyermekkultusz olyan fokban kifejlődött volna, mint a mediterrán népeknél. Magasztos hitbuzgalmi megnyilvánulásokat és megkapó szertartásokat kedvelő, rajongó lelkületűk inkább a katolicizmus tanainak befogadására teszi őket alkalmassá (olaszok, spanyolok, portugálok, délfranciák).

Kiváló jellemvonásaik mellett kevésbé értékes tulajdonságok is feltalálhatok bennük. Katonai erények tekintetében alig érik el az északi, a turáni vagy dinári fajta teljesítményét. Emellett sok közöttük az olyan egyén, aki - kicsiny, mozgékony testi megjelenésének megfelelően -lelkileg is eleven, de súlytalan (délolasz, délfrancia, oláh-alföldi román). Utóbbi földközi fajtájú egyének rendkívüli hevességgel, sűrű taglejtések között tárgyalják köz- és magánügyeiket, de közben a külsőségekről sem feledkeznek meg soha. Nem a dolog lényege és elintézése a fontos számukra, hanem a póz. Lelki élményeiknek megfelelő formában történő kibeszélése, a korzó, a fórum a mediterrán ember lelki szükségletéhez tartozik. Környékükön minden izzik a szenvedélytől, magasba csapnak a latin eredetű nyelvek szép csengésű szónoki fordulatai, melyeket az arc élénk mimikája és a kezek szenvedélyes mozgása fest alá. Az északi vagy turáni ember azt hinné, hogy halálos veszedelem, vagy sorsdöntő események kérdéseit tárgyalják, holott egyszerű, hétköznapi problémákról esik szó. A hangulat eközben egyeseknél a legvidámabb kitöréstől bámulatos hirtelenséggel a legmélyebb kétségbeesésig váltakozhat, hogy azután ismét új és új kedély hullámzásnak adjon helyet.

A sokszor csak a pillanat hatása alatt álló lelki berendezésük, dacára szellemi fürgeségüknek és sokirányú magas képességeiknek, kevéssé teszi őket alkalmassá mélyre ható, általános kultúra megteremtésére. Politikai, művészeti és technikai zseniket termelnek ki soraikból (olasz, spanyol), de a délolasz, délfrancia, spanyol, román vidékek mediterrán népessége általános műveltség és haladottság szempontjából távolról sem veheti fel a versenyt az északi, alpi vagy turáni fajtákkal.

A mediterrán fajtájú népek általában nehezen bírják a rend, szervezettség és fegyelem szigorát magukévá tenni és elviselni. A szélsőséges indulatkitörésekre, fegyelmezetlenségre, önkényűségre való hajlamosság idézte elő náluk bizonyos korszakokban a szélsőséges politikai és társadalmi kilengéseket is (olasz maffiák, spanyol anarchizmus, román panamizmus). Valahányszor egy erős kéz kemény rendszerbe fogta őket (Franco, Salazar) a mediterrán fajta is alkalmasabbá vált a fegyelemre s a legkiválóbb teljesítmények kitermelésére.

 Az alpesi fajta. Az összes europidek között legkevésbé önálló és emiatt fajta-jellegü államot (miként túlsúlyánál fogva pl. nordikus a svédet és angolt, mediterrán a spanyolt és olaszt, turáni a magyart, stb.) sehol sem alkot. Ez a fajta a kőkorszak idején lassú beszivárgással árasztotta el Európa középső és részben északi részét, de hadi-tettekkel, -a nordikus, turáni és mediterrán fajták mintájára-nem írta bele nevét a történelembe. Bár egész sor európai nemzet lényeges fajtabéli összetevőjét alkotja, lelki alkata, jelleme nagyjában minden országban ugyanaz. Amilyen igénytelen a testi megjelenése, sok tekintetben olyan kifejezéstelen a lelki alkata is. Az alpesi gyermek az északi, turáni, dinári fajtájú ifjútól már az iskola padjaiban józansága, szerénysége, igénytelensége által különbözik. Míg az előbbiek számtalan gyermekes meggondolatlanságot, szertelenségét visznek véghez, amelyekben azonban a lendület, fejlődni vágyás, a testi és szellemi bátorság alapvonásai nyilvánulnak meg, addig az alpesi ifjú ezektől az ifjúkori botlásoktól is tartózkodik - és legfeljebb annyit tesz meg, hogy összekülönbözés esetén gyakorlati érzékénél fogva az erősebb kezdeményező fél mellé áll.

Az alpesi embert azonban igen sok kitűnő tulajdonság is jellemzi. Általában békességet szerető, alkalmazkodó, jóakaratú és társaságkedvelő. Elmélyült családi életet él és erejét mindenek fölött arra szenteli, hogy családjáról és utódjairól gondoskodjék. Erősen buzgó hitéletű; konzervatív életszemlélete általában nem tette alkalmassá a reformáció tanainak befogadására, inkább a katolicizmus eszméinek követésére hajlamos. Végtelenül szorgalmas, szívós és kitartó a munkában. Nagyon rendszerető és törvénytisztelő. Kitűnő és pontos hivatalnok (bár hajlik pl. afelé, hogy a tisztviselői munkát ne a teljesítmény szerint, hanem a hivatali idő mértéke szerint mérje). Kifejezetten takarékos és vagyongyűjtő fajta (francia kispolgár, magyarországi sváb földmíves! ), amely nem spekulációk és lendületes vállalkozások útján, hanem garasonként rakja össze vagyonát. Ahová egyszer letelepedett, ott szívósan megmarad és ki nem mozdítható. Nem individualizál, hanem erősen kollektív típusú, összetart családjával, összetart fajta-testvéreivel, tudatában van és teljes mértékben átérzi azt, hogy csak tömeghatásával tud nagy eredményeket felmutatni.

Rendkívül sok tehetséget mutat fel a szellemi kultúra, a tudomány és művészet terén. Az alpesi fajta által lakott Közép-részben, Nyugat- és Eszak-Európa magas átlagos műveltségű.
Különösen a zenében és a képzőművészetben jár elől ez a fajta, bár a leíró, természettudományok, valamint az orvostudomány bizonyos területein is kimagasló érdemei vannak. Gyakori azonban, hogy nem annyira az alkotó tehetség nyilvánul meg benne, mint inkább a hangyaszorgalmú adatgyűjtő, az aprólékos vizsgálódó és a pontos rendszerező.

Gyöngékben és hibákban sem szűkölködik az alpesi fajta. Mindenekelőtt hiányzik belőle a nagyvonalúság, inkább a távlat nélküli kispolgári gondolkozásmód jellemzi. Katonai képességei a nordikus, turáni, dinári és ugor mögött maradnak, de államszervező tehetségről sem tesz különös tanúságot. Azokban a nemzeti államokban, hol az alpesi fajta otthon van, a politikai és katonai vezetők többnyire másfajtájú egyénekből kerülnek ki (pl. Németországban, Franciaországban, Belgiumban főként nordikus, Eszak-Olaszországban, Írországban mediterrán, Magyarországon turáni elemek). Az alpesinek olyan az adottsága, hegy az erőshöz, a vezető réteghez simuljon, ahhoz alkalmazkodni tudjon. A nehézségeket nem szembeszállással és nyílt küzdelemmel igyekszik lebírni, miként az északi és turáni, hanem inkább a bajok óvatos megkerülésével. Sok önző hajlam van benne, amely gyakran rokonvonás a kapzsisággal és pénzsóvársággal. Ideális célkitűzések, magasztos nemzeti eszmék, az emberiség javát szolgáló megmozdulások csak lassan férkőznek a lelkűidéhez. Kollektív természete hajlamossá teszi a közösség vállán való felkapaszkodásra, valamint a kicsinyes hiúságra, a cím- és rangkórságra, stb. Emellett azonban az alpesi fajtájú egyének az állam gépezetének hasznos alkotó elemei, amennyiben kitűnő munkaerőt szolgáltatnak és az eredményes termelést biztosítják.

A dinári fajta. Ez a fajta főként Dél- és Közép-Európa zord hegyvidékeit lakja a Balkán déli részétől az osztrák Alpokon és a bajor hegyvidéken át egészen Svájcig. Nemcsak megjelenését, de lelkületét is a nyers erő jellemzi. Kifejezetten férfias jellemű fajta, miként az északi vagy a turáni. Született jó katonák, bátorlelkű emberek, akik szülőföldjükhöz, hazájukhoz fanatikus szeretettel ragaszkodnak. A németeknél a bajorok és a tiroliak között vannak nagy tömegekben dináriak, akik kitűnő harci erényeikkel mindig vetekedtek a nordikus poroszokkal. De jó harcosoknak bizonyultak a dinári fajtájú horvátok, bosnyákok, szerbek is.

A hadi erényeken kívül más kiválóságokat is mutat fel a dinári. Egyenes jellem, becsületes, jó szívű ember. Hirtelen haragú ugyan, de egyébként kedélyes embertárs, aki kedveli a természetet és szereti a nyers, zajos mulatozásokat. Alapjában jól kiegyensúlyozott lelkületű és egészséges kedélyű fajta.

Az üzleti hajlam nem ritka a dinárinál, s ehhez kellő gyakorlati érzé kk el rendelkezik. A tudományok és művészetek közül heroikus lelkűidének megfelelően inkább a történeti tudományok, a drámák és eposzok állanak közel hozzá. Kimagasló tehetséget mutat a szónoklat terén, melynek a dinári fajta sorai között sok nagy mestere akad. A kiváló dinári szónok gondolatmenete prófétikus benyomást kelt, nyelvezete színesen meleg, előadása erőtől duzzadó, néha fenséges hatású.

A dináriak lelki alkatának hiányosságául lehet felhozni, hogy a gyors fellelkesülés mellett a szívós kitartás és a kitűzött eszmék tervszerű megmunkálása hiányzik belőlük, miért is messzemenő célok szolgálatára és átfogóbb vállalkozásra kevésbé alkalmasak. Inkább a mának élnek, mint a holnapnak, a nemzeti és egyéni sorsnak a jövőben való vetülete nem szilárd a lelkűkben. Nemcsak fellépésük, de szellemi megnyilvánulásaik is kissé nyersek, faragatlanok. A dinári hirtelen fellobbanó természete, ha kellő önuralom nem társul hozzá, gyakran erőszakoskodásra, néha bűncselekményekre vezet, fanatizmusa pedig az előbbi jellemtulajdonságokhoz kapcsolódva előidézhet politikai vérengzéseket is (szerb királygyilkosságok). A dinári fajta szelleme általában nem átfogó, kultúrája fiatal, s így azoknak a nemzeteknek, melyeknek túlnyomó többségét és vezető rétegét dinári fajtájúak képezik (szerb, bosnyák, albán) sok kiválóságuk ellenére még nem volt módjuk arra, hogy nevüket nagy alkotáso kk al írják be Európa történelmébe.

A magyarság legfőbb összetevőinek, a turáni és ugor fajtáknak a lelki alkatáról a továbbiakban külön számolunk be.

Az egyes fajták (speciesek, rasszok), bármely nemzethez tartozzanak, lényegileg ugyanolyan alaptulajdonságokat mutatnak fel. Csak egy-egy kiragadott példát említve, a nordikus éppoly vállalkozó szellemű és kitűnő szervező, akár porosz legyen, akár angol; a mediterrán ugyanúgy művészlélek és rokonszenves emberbarát akár olasz, akár spanyol; a dinári éppen olyan darabos, jószívű, bátor ember, akár horvát, bosnyák vagy tiroli német; az alpi ugyanúgy gyűjtő kispolgári lélek, akár osztrák, akár középfrancia, akár hazai sváb; az ugor éppen olyan hősi lélek, az élet terheit csodálatos elszántsággal viselő ember, akár magyar, akár finn - és így tovább. Éppen ezért az összes fentebb részletesen elsorolt fajta-jellemzésekből nyilvánvaló, hogy a különféle fajtaelemek örökléses eredetű lelkiségének jelentőségét kétségbe vonni nem lehet. A tudomány mai álláspontja szerint arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy amiként szomatikus megjelenés szempontjából az egyes nemzettestek bizonyos jellegzetes testi fajták összetételéből adódnak, ugyanúgy a nemzettestek tömeglelkületének felépítésénél az abban foglalt fajták pszichológiai alkata döntő fontosságú szerephez jut. Nem értheti meg teljes egészében pl. az olasz nemzet szellemét az, aki a mediterrán fajta tömeglelkületét nem ismeri, képtelen az angol nemzet elhatározásainak és cselekvőképességének rugóit felfogni, aki tájékozatlan a nordikus jellem" öl, nem képes helyes ítéletet alkotni magának a lengyel sorsról, aki a lengyelségben szereplő különféle fajták ellentétes lelkületét nem tanulmányozta és végül a magyarság szellemiségét megérteni, aki a turáni és ugor fajták lelki alkatát nem ismeri.

Nem vitás, hogy sok jó és kiváló tulajdonságot tudunk a nemzetek fiaiba nevelni, mert nemzetoktatással a tömeglelkületet tervszerűen lehet irányítani. Miként azonban rossz pedagógus az, aki a tanítás és nevelés célkitűzéseinél, illetve módszereinél a nevelésére bízott egyének lelkében figyelmen kívül hagyja az öröklött képességeket és hajlamokat, ugyanúgy rossz nemzetnevelő, aki nem számol nemzetének lelki alkatával, öröklött képességeivel és hajlamaival. A céltudatos nemzetnevelésnek figyelemmel kell lennie arra, hogy lehetőleg kerülje az olyan képességek és jellemvonások egyoldalú fejlesztésére való kínos törekvést, amelyek a fajta adottságából teljesen hiányoznak, ellenben fejlessze magasra mindazokat a lelki erényeket, melyek a nemzetet alkotó fajtákban öröklésileg benne szunnyadnak. Azok a nemzetek lehetnek nagyok és boldogak, melyeknek vezetői tisztában vannak nemzetük lelkűidével, és éleslátással, világos ítélettel törekednek arra, hogy a nemzetüket alkotó fajták kiváló lelki örökléses tulajdonságait a legmagasabb fokra fejlesszék és ekként nagy teljesítményekre alkalmassá tegyék.

2. A TURÁNI FAJTA LELKI JELLEMZÉSE

Rendkívül öntudatos, céltudatos és vezető szerepre alkalmas fajta. A hun, avar, a különféle ó-bolgár, ó-török, uráli és kaukázusi turk-tatár, valamint az ősmagyar és a mai magyar nép alapelemét alkotja. Ezeknek a nemzeteknek a történelem lapjain feljegyzett dicsőséges szereplése a turáni fajta kiváló államalkotó és félelmetes hadvezető képességeit bizonyítja. Szervező készsége és fejlett eurázsiai kultúrája már a népvándorlások és kalandozások korszakában határozott fölényt biztosított számára a többi nomád és félnomád népekkel szemben, sőt: ellenállhatatlan ereje előtt (Attila, Baján, Árpád, Timur-Lenk) még az akkori művelt világ hatalmasainak is fejet kellett hajtani.

Heves, harcrakész fajta, amely azoknak a nemzeteknek, amelyeknek alkotó eleme, bátor, hős harcosokat ad. Erősen férfias lelkületű típus. Katona-szelleme nemcsak a gyakorlatozásból és a katonai nevelésből következik, hanem öröklött lelki alkatából is. Fajtáját, hazáját, szülőföldjét mindennél jobban szereti, és azt megvédeni természetes kötelességének tartja. Az idegent úrrá engedni maga felett, és elképzelni, hogy valamit nem mer vagy nem tud, és feltételezni, hogy a másik megteszi azt, amit neki kellene megtennie, - ezek azok a körülmények, amelyek minden turániból kiváltják a küzdelem szellemét. Bebizonyítani, hogy különb a másiknál, hogy bátrabb, ügyesebb, okosabb, - ez a turáni virtus! És ami a fegyverek zajában lelki törvény, az cselekedeteinek legfőbb rugója békében is. Vetélkedni egymás között és megmutatni, hogy a szellemi képességek, a testi erő, vagy az értéktermelés tekintetében ki a különb. Ez a nemes versengési vágy a turáni lélek veleszületett alaphajlama, amelyet a magyarság vezetőinek mindenkor legfőbb kötelessége lesz kihasználni és gyümölcsöztetni.

A vetélkedést azonban a turáni fajtánál tisztán erkölcsi indokok hozzák létre, s ez tökéletesen más megítélés alá esik, mint az orientális és előázsiai fajták haszonlesésből folyó üzleti versenye. A nemes versengés belső lelki igény, mely a szellemi életet felfrissíti, s a turáni lélek szükségletét képező büszke öntudatot ébren tartja. A régi világban a kart és kardot edzette, ma a szellemi vagy testi tornán s a gazdasági versenyben kecsegtet a siker, az eredmény, a győzelem babérjaival. El kell ismerni, hogy sokszor társul a vetélkedéshez a személyes hiúság és becsvágy érzete is, a verseny azonban főként eszmei síkon mozog, és anyagi értékekkel a szellemi siker nem cserélhető fel.

A turáni általában emelkedett gondolkozásé, ideális célkitűzésekért lelkesedő, az élet sarából kiemelkedő fajta. Minden hevíti, ami szép és jó, s a nemes érzés jellemző sajátja. Isten, haza, vérségi összetartozás magasztos érzései vezérlik. A családi élet tisztasága és a nő tisztelete még Ázsiából hozott értékes lelki öröksége (a honfoglaló magyarok puritán erkölcse! ). Ugyanilyen régi lelki öröksége az előkelő gondolkodás és a méltóságteljes viselkedés minden körülmények között. Hitélete igen egyszerű, s a puritán életfelfogás, valamint az eleve elrendelés ázsiai eredetű lelki öröksége a turániak (magyarok) jó részét fogékonnyá tette a kálvinizmus tanainak elfogadására. A katolikus hitet valló turániak azonban mélységes áhítattal csüngenek hitükön.
(A délkeleteurópai és középázsiai turániak egy része még mohamedán!) Szívélyes, együttérző, vendégszerető, lovagias fajta a turáni, s ez mások szemében rokonszenvessé teszi. Nem kegyetlen, a legyőzött ellenséggel szemben emberséges érzületű, a gyengéket istápolja, intelligenciája és tanulékonysága igen nagy, ami azt eredményezi, hogy a turáni vezetőréteg versenyképes helyen áll nemzetközi vonatkozásban, de a turáni magyar földmíves-társadalom is könnyen felveszi a versenyt a világ bármilyen fajtájú parasztságával.

A turáni fajtára jellemző, hogy látszólagos egykedvűsége igen színes lelkületet takar. Erkölcseiben nemes és egyszerű, érzelmei nyilvánításában tartózkodó, majdnem szemérmes, - de az élet külső csillogásait kedveli és keleti örökségénél fogva pompavágyó.

A turáni embert élénk szellemi felvevőképessége és sokoldalúsága képessé teszi a tudomány és technika minden ágának eredményes művelésére. A magyarság a tudomány és technika területén számos kiemelkedő turáni tudóst termelt ki, akik az északi és alpesi fajtájú tudósokkal szemben nemcsak hangyaszorgalommal gyűjtött alapismeretek és évekig tartó kísérletezések, hanem inkább különleges leleményességük és gazdag invenciójuk segítségével érték el eredményeiket. Ez a fajta a tudományok művelése és fejlesztése szempontjából semmivel sem alábbvaló a legnagyobb tudomány termelő fajtáknál, a nordikusnál és az alpesinél. A turáni fajtának az összes tudományágak közül az állam- és jogtudományok iránt van legnagyobb hajlama, ami ősi eurázsiai lelki örökségnek fogható fel. Ez a hajlam, érzék, képesség és tudás tette alkalmassá már a turáni ősmagyarokat a tervszerű nemzetszervezésre, Árpádot illetve a honfoglalókat a hódítás, pacifikálás és letelepülés végrehajtására, és Szent István magyaljait a mai keresztény európai ország megalkotására. Aránylag nem nagy lélekszámú nemzetünket a honfoglalás óta eltelt évezred alatt a szomszédos nemzetek ütköző pontjában és a hazai nemzetiségek feszítő morzsolásában a katonai erények mellett kétségkívül a turáni fajta lelki sajátságát és kimagasló képességét képező államszervező és államfenntartó politikai tehetsége tartotta meg.

A művészetek, éspedig a zene, képzőművészet, szépirodalom, előadóművészet, stb. területén a turáni fajta ugyancsak kitűnő és határozott képességeket mutat fel, bár - úgy látszik -e téren a mediterrán és nordikus fajták tehetségét még nem éri el.

A turáni fajtájú ember kiválik azonban kitűnő előadó és szónoki képességeivel, s ezen a területen könnyedén felveszi a versenyt bármely másik fajtával. Szónoki vonalvezetése jó formaérzékre vall és emlékeztet a nordikus szónokok beszédmódjára, de annál színesebb és melegebb. Előadásmódja erősen különbözik a mediterrán szónokok színészkedő, túlságosan viharzó, szenvedélyektől lángoló, gyors beszédétől. De elüt a dinári szónokok káprázatos stílusú, pózokban gazdag előadásától is. A turáni szónok nem látványosságot akar nyújtani és nem annyira a szíveket indítja meg, mint inkább az észhez szól, és kristálytiszta logikai felépítéssel, a bizonyítás és meggyőzés erejével nyeri meg és nyűgözi le hallgatóságát.

Vannak azonban a turáni fajtának a felsorolt ragyogó képességek mellett hibái és lelki gyöngeségei is szép számban. Ezeket is figyelembe kell venni, mert agyonhallgatni őket vétkes mulasztás lenne.

A turáni - mint a mongoliddal távoli vonatkozásban álló ázsiai eredetű fajta - szemlélődő típus. Ez a jellegzetesség szükséges és hasznos az életbölcsesség megszerzésénél. Az egyszerű turáni földmívesben olyan gyakran megnyilatkozó bölcsességet, érett megfontolást és éles ítéletet a szemlélődő lélek leszűrt eredményének kell tulajdonítanunk. Ámde a szemlélődés, amikor túlmegy a gyakorlati élet határán, káros lehet és a cselekvési képességet lelohasztó, tetteket megölő tespedéssé válik. A magyar életben a nemzetvezető köznemesség szereplése (1848-ig) a fajilag keveretlen, tiszta turáni réteg szereplése volt. Milyen gyakran látjuk történelmünkben a vezető réteg tespedésének, a nemtörődésnek, vagy sírva-vigadásnak a bizonyítékait. Ez a nem megfelelő helyen alkalmazott és ártalmas hatású turáni szemlélődésbe süllyedés és bölcselkedés ma is sok kárt tesz a magyar életerőben és cselekvőképességben. Éppen ezért kívánatos, hogy a turáni fajtára jellemző, alapjában igen értékes, de könnyen elfajuló és károssá váló szemlélődési és filozofálási készség a nemzetnevelés útján olyan irányítást nyerjen, ami a közösség és az egyén részére hasznossá, nem pedig károssá teszi. 

A turáni fajta másik hiányossága az, hogy aktivitása nem folytatólagos. Lelkülete képessé teszi a gyors döntések és határozott cselekedetek végrehajtására. Nagy erők emelik fel az elhatározását és nemes, nagy tettekre sarkalják, a hosszú harc szívós végigküzdéséhez szükséges kitartás azonban gyakran hiányzik. Munkabeosztás szempontjából is a rövid, nagy aktivitású erőfeszítésre van földmívelő rétegünk lelkileg beállítva (az aratás időszakának emberfölötti erőkifejtése! ). A turáni fajta mindig kiváló sikereket ért el ott, ahol bravúros huszárvágással lehetett kérdéseket elintézni, de sokszor merültek fel nehézségek, amikor szívós kitartással, hosszú erőfeszítéssel, ernyedetlen birkózással kellett az eredményt kikényszeríteni. Katonai téren is kiválóbb és ütőképesebb a lendülete gyors támadásban, mint a szívós helytállást igénylő, hosszú és sivár védekezésben. Nagy nemzeti megmozdulások közösségi küzdelmének és egyéni életek erőfeszítésének ellankadásánál sokszor van alkalmunk a lelkes felbuzdulás után az elernyedést tapasztalni. Ez az a jelenség, amit ősidők óta magyar szalmalángként ostoroznak. A rövid lélegzetű akcióképesség hátrányos voltát a turáni fajtánál sem elhallgatni, sem lekicsinyleni nem szabad, mivel ez éppen olyan letagadhatatlan lelki örökség, mint a nordikus fajtának a hosszú kitartásra és lelki szívósságra való hajlama. Nagy és nehéz nemzetnevelő munkának kell megkísérelnie az ilyen irányú öröklött hiányoknak szerzett tulajdonságokkal való pótlását. Addig is azonban, amíg e téren eredmények jelentkezhetnek, a nemzetvezetőknek figyelembe kell venni a turáni fajta lelki adottságát, s elhatározó fontosságú kérdésekben és sorsdöntő fordulatoknál a cselekvés módszerét rövid, átütő erejű akciókra kell felépíteni.

A turáni fajta életszemléletében igen következetes, ami általában véve igen értékes lelki tulajdonság. Itt is azt látjuk azonban, hogy a következetesség eltúlzása és helytelen alkalmazása, amely konokságra, sőt néha csökönyösségre vezet, már gyakran kárára van a köznek. A szabadságfosztó osztrák uralom és elnémetesítő Habsburg-irányzat idején a kemény turáni lélek következetes passzív rezisztenciát tudott a nemzetellenes irányzattal szembe szögezni. Az idegen elnyomás alatt a jogok következetes fel nem adása, ez a dacosan szenvedőleges ellenállás igen értékes erőforrása volt a magyarság megmentésének. Ámde erre a szenvedőleges ellenállásra, az események hallgatólagos elgáncsolására, a makacsságig menő passzivitásra olyan esetekben is látunk példákat, amikor a nemzeti érdeket engedékenyebb és hajlékonyabb lélekkel eredményesebben lehetne szolgálni. Az életszemlélet következetes megalkotásának és konok makacssággal való fenntartásának gyászos példája az agrár-egyke rendszere is, mely főként turáni fajtájú kisgazdarétegeinkben az élettel és az emberi szaporodással szembe állított passzív rezisztenciával védekezik a több örökös és a kisbirtok többfelé osztása ellen. A fajta lelkűletében rejlő, végsőkig való következetességet, a konokságot és csökönyösségét olyan egyéni- és közcélok előbbrevitelére kellene felhasználni, ahol azok nem káros visszahatást szülnek, hanem használnak a nemzetnek.

A turáni fajta lelki alkatának megismeréséhez fontos végül tudni, hogy erősen jellemzi az individualizmusra, az egyéni szemléletre való hajlamosság. Egyéni felfogása - ha az nem valami különcség vagy lelki rendellenesség - általában a szürke tömegből kiemelkedő differenciált léleknek van. A turáni fajta lelkülete már ősrégi vezetői hivatottságának érzeténél, de faji alapsajátságainál fogva sem nyáj-lelkűiét. Az egyéni lélek, önmagában tekintve, vitán felül értékesebb a közösségi léleknél, mert az a körülmény, hogy más tud lenni, mint a többiek, és egyéni sajátságaival, különleges értékeivel elüt a mások lelkűidétől, a lélek nemes veretét bizonyítja. Ámde ebből az értékes alaptulajdonságból ismét csak nagy baj származik, ha az túlzott méretet és kiforgatott jelleget ölt. Mert ha a többihez viszonyítva mindenki más, egyéni, elütő lelkületű akar lenni, akkor lehetetlen bármilyen nagy vagy kis kérdésben közös nevezőre jutni, s a nemzeti vagy társadalmi életben az egyöntetűséget biztosítani.

Az egyéni lelkűid és egyéni invenció nagy érték, de nagy fényűzés is, amit a nemzeti közösség csak a mindenkori legfelsőbb szellemi rétegek egyedeinek engedhet meg. A társadalom legkisebb tagjáig terjedő individualizmus káros visszahatásokra, örökös céltalan bírálatokra, az értékek és tehetségek lebecsülésére, az intézkedésre hivatottak becsmérelésére, egymás meg nem értésére, folytonos mást akarásra és veszedelmes nemzeti széthúzásra vezet, ami a magyar történelemben olyan gyakran okozott gyászos eredményeket. Ezért a turáni fajta vezetésénél nélkülözhetetlen az? erős kéz? politikája, ami föltétlenül jó eredményeket hoz, de csak abban az esetben, ha a túlzott individualizmus megfékezése és a turániak fegyelmezése igazságossággal és bölcsességgel párosul, tehát nem váltja ki a fentiekben tárgyalt következetes és konok dacot. A turáni fajta egyéni szemléletre való lelki hajlamát a nemzetvezetőknek olymódon kell kiaknázniuk, hogy az individualizmus az arra hivatott vezető rétegek kezdeményezésénél és a szellemi-, anyagi értéktermelésnél teljes mértékben érvényesülhessen, a vezetettek tömegeiben azonban a közösség iránti kötelességteljesítés lelki szükségletévé módosuljon.

A fent elmondottadban kíséreltem meg a turáni fajta lelki alkatát jellemezni, se jellemzéshez még vitéz Rosztóczy Ernő tömör lélekrajzát fűzöm hozzá:

Magatartás: fellépése nyílt, bátor, öntudatos, idegenekkel szemben azonban tartózkodó. Bizalma - különösen szépszóval - könnyen megnyerhető. Csendes szemlélődő, tervezgető. Külsőleg nem sokat árul el lelkűidéből.

Felfogása: gyors, könnyed.

Fogalmi köre: nagyon gazdag. ítéletalkotása gyors és helyes, jó szervező, széles áttekintőképességű.

Gondolkodása: józan, logikus; értelmes beszédű; nézetének alátámasztásában, érveinek felsorakoztatásában szinte művész. Nem a hangulatkeltésre törekszik, hanem a meggyőzésre.

Képessége: igen sokoldalú; gazdag lelkületű, találékony. Elmélyedő. Bölcseleti, természettudományi, történelmi, képzőművészeti, fizikai képességei fejlettek; jó nyelvérzékű, kitűnő diplomata, nagy politikus. Jó vezető.

Hangulata: általában közömbös vagy enyhén kedélyeskedő, de kilengésekre hajlamos. A változások nem tartósak. Lelki behatásokra élénken reagál.

Vérmérséklete: rendkívül lobbanékony. Nagy hévvel fog tervei kiviteléhez, de célja nem annyira az anyagi haszon, hanem az erkölcsi siker. Munkájában élénk, mozgékony.

Nemi élete: kissé heves, de kiegyensúlyozott, ösztönélete: éhséget, fáradtságot, hideget, meleget jól tűr. Cselekedeteit a külső körülményektől függetleníteni tudja és ösztönélete felett tökéletesen uralkodik.

3. AZ UGOR FAJTA LELKI JELLEMZÉSE ⇒