„Ételed legyen a gyógyszered!” (HIPPOKRATÉSZ)

Térjünk be bármelyik pékségbe, önkiszolgálóba, a kenyeres polcokon szinte kimeríthetetlen mennyiségben sorakoznak az aranysárga héjú, domborúra kelesztett, szemre oly kívánatos fehér cipók, kenyerek. Mindegy, merre járunk, Szabadkán, Belgrádban vagy Szegeden, a kép ugyanaz: az „egészség mintaképe”, a „családias”, a „békebeliség” hangulatát árasztó fehér kenyerek árnyékában itt-ott meghúzódik néhány rozskenyér, színezett félbarna és barna, míg az igazi integrális (integrális = teljes, ép, hiánytalan), a teljes kiőrlésű termék hiánycikk. Nincs keletje – mentegetőzik az eladó. Valóban, a lakosság 72%-a nem is hallott előnyeiről, vagy homályosak az elképzeléseik.

Németországban dolgozva az 1970-es években meguntam a kórházak íztelen kosztját, és elindultam kenyérkeresőbe a városba. Sokáig reményvesztetten bolyongtam, mivel mindenhol sötét színű, elrettentő lapos „bodagokkal” voltak megrakva az üzletek polcai. Végül egy idegenek által látogatott pékhez irányítottak, ahol boldogan öleltem magamhoz a hazai illatú, ropogósra sült fehér cipót. A köznépi felfogás mit sem változott Közép-Európában és a Balkánon az elmúlt évtizedekben. Bár régóta elérhetőek a nyugati fejlett országok akár testileg, akár szellemileg, bepillanthatunk szokásaikba, mi nem adjuk fel a megszokottat, a régit, táplálkozásunkban konzervatívabbak vagyunk Európa bármely nemzeténél. Árusítják ugyan „integrális”néven, sokszoros áron a malátával vagy kávéval barnára festett cipókat, de a zsebünk és az egészségünk rovására. A cukrászdákban még rosszabb a helyzet: elvétve sem találunk teljes őrletből készült zsemlét, kiflit vagy perecet.

A búzaszem tökéletes alkotás, amíg az ember hozzá nem nyúl, nem manipulálja. Táplálékként eszményi összetevői vannak: 82%-át a fehér liszttest alkotja (keményítő és cukor), míg a búzahéjban és a csírában rejtőzködő 18%-ot az orvos-kutató dr. Werner Kollath által „vitálanyagok”-nak nevezett rész képezi. Ez a 18% az élet fenntartója, s együttesen a fehér liszttesttel ez adja a tökéletes emberi táplálék példaképét. Ehhez alkalmazkodtak mind belső szerveink, mind testünk egésze évezredeken át, amíg fel nem borítottuk a rendet a malomipar korszerűsítésekor, a XIX. század első felében, száműzve azt az életszükségletet hordozó 18 százalékot. A nyugati világ észbe kapott már az 1960-as években, ami a mai egészségmutatókból, az elhalálozási okokból, betegségstatisztikákból is kiviláglik. Röviden szólva: az emberek ott egészségesebbek, tovább élnek, azaz az életüket születésüktől az elmúlásig összehasonlíthatatlanul jobban és teljesebben élik, mint mi. Természetesen kenyér mellett sok egyéb is szerepel a kedvezőbb életstílusban. De ezúttal koncentráljunk mindennapi betevő falatunkra, a kenyerünkre!

Rostok nélkül nem megy

Kezdeném a cellulóz- és pektintartalmú rostanyagokkal, melyeket a búzaszemről malmaink hengerei választanak le a fehér liszt nyerésekor. Eltávolítják mindkettőt gyökeresen, pedig az érfalak védelmében kulcsszerepük van, hasonlatosan ugyanis a szivacshoz, lekötik az erek meszesedését okozó koleszterin jó részét, akadályozva tömeges felszívódását ereinkbe. A rostok összedolgoznak, szövetkeznek a C-, E- és A- vitaminnal, melyek más módon, antioxidáns hatásukkal semlegesítik a többletkoleszterint. Jórészt, azaz 50%-ban ettől a csapatmunkától függ életünk hossza, minősége. Lényegében olyannyi százalékban, amennyiben a szív- és érbetegségek vidékünkön vezető haláloknak számítanak. Számokban ez azt jelenti: minden második ember halálát közvetlenül a 40–45 évesen megkezdődött érelmeszesedés okozza. De ez csak a jéghegy csúcsa. Hibázunk abban is, ahogyan az antioxidánsokkal bánunk. Bár az említett A-, E-, C-vitamin tárházai, a salátafélék fogyasztása feltörőben van vidékünkön, még mindig másodlagosnak, mellékesnek számítanak étrendünkben. Példaképpen: ritka vidékünkön az olyan étterem, ahol egy csipetnyi salátánál többet kapunk. Pedig (egyebek mellett) az ő feladatuk lenne kialakítani az egészséges étrend mintáját. A rostok emellett bizonyos mértékig gátolják az elhízást, megakadályozzák a zsírok és a cukor gyors felszívódását, akadályozzák a cukorbetegség kialakulását, laktatóbbak, hiszen később jelentkezik az újbóli éhségérzet, elősegítik a bélműködést, természetes gyógyszerei korunk népbetegségének, a székrekedésnek.

Mentsük meg a férfiakat!

Anyaországunkban alakult egy női szervezet, „Mentsük meg a férfiakat!” jelszóval. Egyik feladatukként a házilag készített barna kenyér rendszeres elkészítését jelölték ki. Kenyérsütő géppel, sőt házimalommal is „felfegyverkeztek” a gondos asszonyok férjük egészségének megőrzése érdekében, elhatárolva magukat a péküzletek esetleges hamisítványaitól. Megengedem, kissé reklámszaga van mindennek, de – higgyenek nekem – nem célom ezeket a gépeket konyhánk polcaira varázsolni. Létezik egy komoly tudományos háttér: egy mérvadónak számító, óriási tanulmány ugyanis nemrég zárult, amely kimutatásaival semlegesíti ezt a benyomást. A vastagbélrák és a teljes kiőrlésű gabona bevitele között kerestek összefüggést a kutatók. 500 000 önkéntes (300 000 férfi, 200 000 nő) személynél 5 éven keresztül figyelték a táplálkozás és a rákos megbetegedés összefüggéseit. Az első csoport teljes kiőrlésű élelmet fogyasztott. Teljes kiőrlésű tápláléknak számítottak a kész gabonapelyhek, magas rosttartalmú pelyhek, más rostos gabonafélék, teljes kiőrlésű gabonából készült kenyér vagy zsemle, főtt zabkása vagy dara és pattogatott kukorica. A másik csoport főleg finomlisztből készült termékeket, süteményeket és chipset tartotta előnyösebbnek. Az eredmények megerősítették a korábbi vizsgálatokat, amelyek szintén kimutatták a teljes kiőrlésű gabonafélék védő hatását a vastag- és végbélrákkal szemben a férfiaknál. A heti négy és több adag már védő hatásúnak bizonyult, a kockázatcsökkenés 34 százalékot tett ki. Nem lehet ezt az eredményt csak a rostok javára írni, szerepe van más, a dr. Kollath által meghatározott vitálanyagoknak (mai szóhasználattal vitaminoknak és nyomelemeknek) is. Nem tisztázott még, mi a pontos helyzet a szebbik nemnél, várjuk az újabb híradásokat.

Vitaminok és nyomelemek

Visszatérve a vitálanyagokra, nyugodt lélekkel megállapítható, hogy nemzedékünk és lakosságunk vitálanyaghiányban szenved. Mit jelent ez? Szervezetünket mindennap arra kényszerítjük a fehér lisztből készült termékek fogyasztásával, hogy a kenyér helyett máshonnan, például a gyümölcsből, zöldségből, salátákból, magvakból kísérelje meg pótlását, illetve kinyerését a napi B1-, B2-, B3-, B6-, E- és A-vitaminnak, az ásványi anyagok közül pedig a magnéziumnak, káliumnak, kalciumnak, foszfornak, cinknek, szelénnek és az elprédált aminosavaknak. Összességében elmondható, hogy a gabonafélék korpa- és csírarészének eltávolítása során a létfontosságú vitaminok és ásványok 70–90 %-a odavész. A rostokról már beszéltünk. Szervezetünk hosszú időn át képtelen az felsorolt vitálanyagok pótlására, egyszerűen a modern gyorsétkezés és a kegyetlen élettempó ezt nem teszi lehetővé. Az eredmény pedig kitűnik a látottakból, hallottakból, a szomorú statisztikai adatokból: felnövő fiataljainknak egyre gyengébb a terhelhetőségük, mind többen panaszkodnak idegi és mentális zavarokra, fiatalkori emésztési betegségekre, gerincferdülésre. Ehhez csatlakoznak a társbetegségek 40–50 éves korban: a cukorbaj, az elhízás, az érelmeszesedés és a hipertónia minden ismert következményével.

A barna kenyérnek – a politikusok nyelvén szólva – egészségünk megőrzésében nincs alternatívája. A modern orvostudomány bebizonyította Hippokratész és dr. Werner Kollath elveit, hogy az ételeink a jövőben gyógyszerek is lesznek, azoknak kell lenniük, s a kenyér itt az élmezőnyben van. A fejlett nyugati világ már elfogadta, évtizedek óta alkalmazza ezt az új szempontot, tudva, hogy a helytelen táplálkozás és az életmód minden betegségnek, elsősorban a szív- és érbetegségeknek a melegágya. Vagy váltunk és erre neveljük gyermekeinket is, vagy tovább őrizzük a legbetegesebb országok közötti dicstelen helyezést. A félreértés elkerülése végett: nem tilos a fehér pékkészítmények használata. De táplálkozásunk középpontjába helyezzük a barna (integrális) kenyeret, a Graham-féle süteményeket! Nem célom az otthoni kenyérsütés népszerűsítése, bár a befektetés gyorsan megtérül, hiszen a kisült kenyér ára nemigen több a búza áránál. A péküzemek azonban gyorsan és sikeresen átállhatnának, ha keresettje volna az igazi barnának. Keressük, kérjük egészségünk megőrzése, javítása érdekében!

Forrás: http://magyarszo.com/fex.page:2012-10-05_Barna_kenyer_feher_kenyer.xhtml