Szeretném azzal kezdeni, hogy:

Az én meglátásom az, hogy a krumpli kb. annyira bünös a betegségeinket illetően mint amennyire a parlagfü az, az allergiát illetően. (A parlagfü-témába nem akarnék belemélyedni, de az érthetőség kedvéért illetve hogy miért hozakodok elő vele, annyit elmondok hogy a parlagfü sem oka semminek, már évmilliók óta itt él a Földön, a legjobb ismereteim szerint amerikai indiánok gyógynövényt tiszteltek benne. Allergia nem az “allergiát kiváltó virágpor” miatt keletkezik, hanem a lerongyolódott immunrendszerünk az oka az allergiák kialakulásának. De nálunk jellemzően a parlagfüvet tekintve is forditva ülünk a lovon, üldözzük, tüzzel vassal irtjuk, ám egyszer majd eljön a nap amikor minden növény virágporára allergiával válaszol az immunrendszerünk, s akkor mit teszünk?, - kiirtjuk az összes növényt a Földről?!)

A burgonya őshazája is, Dél-Amerika. (Peru és Chile hegyvidékén őshonos.) Az ottélők körülbelül 7000 éve (!) fogyasztják. Európába a 16. században jutott el és több nemzetnek mindennapi eledelévé vált, sőt mondhatni kenyerévé.

A burgonya sok keményítőt tartalmaz és a mellett jelentős mennyiségü mérganyaga is van (szolanin), amely nem eliminálható teljesen, sem sütéssel sem főzéssel. (Mindkét hőkezelési módot alkalmazva érjük el a legjobb eredményt, azonban valamennyi méreganyag még ugy is marad benne.)
Viszont a krumpliban sok “jó” anyag is van. A krumplievés remek segitség egy sor betegségtünet fellépésekor. Ugyan, kevesebb fehérjét tartalmaz, viszont az teljesértékü. Az is tény hogy a rá adott inzulinválasz magas, az azonban egyrészt könnyen (s természetes módon) mérsékelhető, másrészt, nem magát az inzulinválaszt kell figyelembevenni a megitélésnél! (Mint ahogy lentebb ez ki fog derülni!)

A burgonya a keményítője révén lett kitagadott, holott egyik "jótéteménye" éppen a keményítőtartalmában rejlik. A burgonyában ugyanis jelentős mennyiségü un. "rezisztens keményítő" van. A rezisztens keményítő kifejezés azon keményítőket foglalja magába, amelyek a vékonybelet emésztés nélkül hagyják el és táptalajt biztosítanak a vastagbél flórája számára. Kedvező élettani hatása van az anyagcserére. A kutatások bizonysága alapján, csökkenti az elhizás kialakulásának lehetőségét.

A Coloradói Egyetem Humán Táplálkozástudományi Kutatóközpont tanulmánya (és rajta kivül még számos kutatás) igazolja, hogy a rezisztens keményítőt tartalmazó ételek fogyasztása révén több kalória ég el, akár annyival is több, hogy szigoru fogyókurát is helyettesithet!
Dr. Tihanyi László igy ir róla a honlapján ( https://drtihanyi.hu/cikk/a-glikemias-index-tundoklese-es-bukasa-ii. ):

„A keményítő a növényekben előforduló összetett szénhidrát. Keményítőt találhatunk pl. a burgonyában.”
„A keményítők egy része gyorsan emészthető, másik része lassabban emészthető, míg a harmadik csoport egyáltalán nem emészthető, ezek az ún. rezisztens keményítők.”
„A rezisztens keményítők úgy működnek a szervezetben mint a rostok, megemészteni nem tudjuk őket, ugyanakkor tisztítják és javítják a belek működését és fontos szerepük van a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésében.”
„A rezisztens keményítő ellenáll a gyomor és vastagbél emésztőenzimjeinek, így nem kerül a vérbe, nem provokál inzulinkiválasztást és nem emeli a vércukorszintet.”
„A rezisztens keményítőket tartalmazó ételeket tehát nem tudjuk teljesen megemészteni, így a bennük lévő szénhidrátok nem alakulnak cukorrá, s ez által nem kezdődik meg az energia zsírokban történő elraktározása sem.”

Rodney Rodney Bilton, a liverpooli John Moores Egyetem professzora szerint: „A rezisztens keményítő kémiailag a szénhidrátok közé tartozik ugyan, ám összetételének köszönhetően nem okoz kiugrást a vércukorszintben. Sőt, még a glükagon-hormon kiválasztását is serkenti, amivel zsírégetésre ösztönzi a szervezetet.”

(Saját állítása szerint, Hummel doktor előtt sem ismeretlen a rezisztes keményítő. Érdekes azonban, hogy nemisegy helyen "rezidens"-t ir "rezisztens" helyett...!)

A burgonya egészen mostanáig (a "paleo" megjelenéséig) kiváló éteknek számitott. S most már azt is tudjuk hogy ezt javarészt a keményítőjének köszönheti, egy olyan keményítőfélének amely táplálja a bélflórát. S márpedig ilyet csak a legjobb eledelek tartalmaznak!

A németeknek a krumpli a “kenyere” és a németek megközelítőleg sem a legbetegebb nép Európában!
Erre adott válaszában Hummel ur ezt irta a [2015. február 28. szombat - 19:27] alatt: „Az nem jó módszer, ha azt mondjuk: lám a némtek mennyi burgonyát esznek, mégis jobb az egészségi állapotuk, mint nekünk. A németek más életszinvonalon élnek, jobban megtehetik, hogy változatos ételeket egyenek, nemcsak főtt burgonyát, tepsiben sült burgonyát, rakott krumplit, vagy paprikás krumplit. Több zöldséget, gyümölcsöt fogyaszthatnak, mert a pénztárcája nem szab olyan szigorú korlátot, mint a magyar embernek. Talán ők hozzák a példát, ha nem hozzánk, hanem a genetikailag hasonló skandináv népek egészségi állapotához hasonlítjuk őket. A várható átlagos életkor a skandináv népeknél kinondottan magasabb, mint a németeknél, hasonló életszinvonal mellett. Ők nem fogyasztank annyi kruplit, mint a németek!”

Ezzel szemben a valóság az, hogy a németek pénztárcája ugyanolyan korlátot szab a németeknek Németországban, mint nekünk a mi hazánkban! Az ő pénzük többet ér ugyan, de ahhoz mérten ott többe is kerül minden. A németek is csak akkor tünnek gazdagnak amikor Magyarországra látogatnak, mert itt a pénzük többet ér mint Németországban! A professzor véleményével ellenkezően, a skandináv államokban az átlagos életkor jóval alacsonyabb annál mint amit a statisztikákból ki lehet olvasni! (Éspedig, a skandinávok sokkal kevesebb burgonyát esznek mint a németek.) Hummel ur még azt is irja, hogy a németek változatosabban étkeznek mint mi. A doktor ur azonban ebben is téved! Jómagam ezt elsőkézből tudom, azaz a saját tapasztalatom alapján állítom.
(Nem árt tudni, hogy a statisztikák célja valójában nem a hiteles tájékoztatás, hanem sokkalinkább, érdekek szerinti "félre"-tájékoztatás!)

A krumpli szeretete igaz a magyarországi svábságra is, sok krumplit ettek (meg lekvárt) régen is, (Ohne Gemüse!) és ma is sok burgonyát fogyasztanak.
(A cikk alatti hozzászólásokban ez megerősítést is nyert. Vágyi Mónika irta [2015. február 26. csütörtök - 07:09]: „... A szüleim és a nagyszüleim sváb származásúak és kisgyerek korom óta csak azt látom minden este héjában főtt krumplit esznek házi szalonnával vagy házi kolbásszal eredmény, még fejfájásuk sem volt nemhogy bármilyen betegségük! ...”)

Van a Földkerekségen olyan hely, ahol az emberek zsiron élnek. Van olyan hely ahol hust hussal esznek meg olyan is, ahol hust szinte egyáltalán nem esznek, az eledelük zömmel krumplifélékből és gabonából áll, s mégis, nemcsak hogy nem haltak ki, hanem egészségesebbek mint az Európai népek! Ezen állításomat Polgár Annamária is alátámasztotta a hozzászólásában a [2015. február 26. csütörtök - 07:59] alatt: „... mint szakember - dietetikus - volt alkalmam tanulmányozni nem csak a paleo szakirodalmakat eredeti nyelven, de a legtöbb híres amerikai vegán szemléletű orvos anyagait is. Van olyan páciens aki csak csokievéssel is fogy és bizonyos népek meg csak szénhidrátokat fogyasztanak - sok burgonyát is - és mégis tökéletes az egészségük és súlyuk. Jellemzően a vegánok meg nem is elhízottak, hacsak nem feldolgozott élelmiszereket fogyasztnak. A burgonyának amúgy a rosttartalma is sokkal jobb mint pl. a akár a barnarizsének és a rezisztens keményítő tartalma meg kimondottam bélbaci tápláló. ...”

Nyilvánvaló hogy betegségek mindig is voltak. Csak nem annyi mint manapság. Annyi szivbeteg, rákos, stb., és izületes beteg mint kb az 1960-as évek óta van, valószinüleg ezerév alatt sem volt. Ezt nem én mondom, hanem valahány tanulmány, könyv és egyéb iromány amely ilyesmiről étekezett.
Az inzulint illetően akár lehetne ugy is ahogyan Hummel doktor azt elénk tárta, - azzal az ellnenvetéssel, hogy nem a krumpli az igazi ok!

Szerintem mindennél érdemesebb azon elgondolkodni, hogy vajon mik az oka(i) a hirtelen megszaporodott betegségeinknek. A krumplinak tulajdonitott probléma ugyanis, ugyanott gyökeredzik.
A parlagfüvet azért emlitettem meg, mert a valódi ok helyett vált üldözötté. Direkt hoztam föl példának, mert Hummel ur, ugyanugy az igazi ok helyett marasztalja el a krumplit!
Egyébként, előbb-utóbb ugyanigy lesz ez valamennyi élelmiszerünkkel. Lásd, már nem jó a gabona, pedig évezredeken át táplálta az emberiséget. Nem jó a tej, pedig Jézus, gyógyításra is használta! Volt már "mumus" a zsir, (különösen a telitettzsir,) kerülendő a vaj, a só most is (és mindinkább) mostohagyerek és lehet sorolni a szerintem agyament tiltásokat illetve ajánlásokat.

A növények, kivétel nélkül mind, tartalmaznak olyan anyagot (méreganyagot) amellyel a növény védekezik, az ellen hogy megegyék. Normális mennyiségü növényi eledel “méreganyagaival” a májunk gond nélkül elbánik. Így volt ez régen is. De mi emberek, mindig többet s “jobbat” akarunk, a Teremtő által alkotottal nem elégszünk meg. Igy alakult, hogy az 1900-as évek elsőfelében kivánalom lett a gabonák minél nagyobb sikértartalma. S ezért direkt arra irányuló “nemesítés” folyt, aminek az eredménye a mai, magas gluténtartalmu gabona. (Sikér = glutén.) Az eredeti gabonákat mint mondottam évezredeken át ettük és nem haltunk ki tőle. Miért? Hát azért mert a számunkra nem kedvező sikérből (ha ugy tetszik méreganyagból) a korabeli gabonák nagyságrenddel kevesebbet tartalmaztak mint a maiak, s azzal a kevéssel az akkori emberek szervezete könnyedén, probléma nélkül megbirkózott. Ezekután érdemes feltenni a kérdést: Mi a valódi ok? S mi a megoldás...? - Az-e hogy kerüljük a gabona fogyasztását, vagy inkább az-e, hogy annyit eszünk belőle amennyit még éppen tolerálni képes a szervezetünk? (Vagy méginkább, nem az volna a legjobb, azon munkálkodni hogy valahogy visszahozzuk a régi, az eredeti gabonákat?)

Professzor ur arról irt a blogbejegyzésében hogy a gyulladások a legnagyobb probléma a szervezetünkben. Ezt nem kétlem. De hozzátennék pár gondolatot.
A gyulladás, fontos élettani folyamat. A gyulladás nem ok, hanem következmény. (Lásd lejjebb.) Gyulladást elég sok ételféleség kivált bennünk (illetve azok anyagai). Kezdve a nem kellően megemésztett fehérjéktől, a gluténon át, a tej egyik fehérjéje és a hüvelyesek lektinje, stb., stb.. És a minden élelmünkben benne lévő, jellemző méreganyagok. (Pl. a krumpli szolaninja, a babfélék phasinja, stb., stb..) Az össze-vissza nemesitgetéseknek köszönhetően ezen “mérgeknek” a mennyisége pedig, ugyszintén több lett a régi időkhöz képest. S ezekhez jön, (immáron nem először emlitve,) az emberi “leleményesség” (hogy ily szép szóval illessem az élelmiszerekre telepedett “ipar” tevékenységét amidőn élelmiszernek nevezett tárgyakat állít elő vegyianyagokból). Szerintem nem olyan nehéz elképzelni azt hogy mekkora küzdelemre készteti mindez a szervezetünket. Túl a mindennapi stresszen, amit ugyancsak, a Teremtő egészen biztosan nem mindennapra tervezett be az életünkbe. S ezek fényében világossá válik, hogy a ma élő ember mitől betegebb mint régen, s hogy honnan ered az ezerszám jelentkező és egyre csak sokasodó betegségtünet. - Meg ezekután az is, hogy mi áll a gyulladások hátterében...
Ezekhez képest a krumpli inzulinválasz-emelő hatása, eltörpül!

Röviden visszatérve még a stresszre... Tudvalévő, hogy a stressz célja nem a rombolás a szervezetünkben, hanem (a stressz) a “túlélés” mechanizmusa, az által hogy ad nekünk egy egyszeri, fölfokozott életenergiát. A baj ott van, hogy nem élhetünk vele mindennap, mert az olymértékben kimerítené a szervezetünket, hogy abba belebetegednénk. Ám valójában ez történik velünk, hiszen naponta nemisegy stresszt átélünk. S azt is tudjuk, hogy (a stressz) gyulladásokkal is együttjárhat!

[2015. március 1. vasárnap - 10:59] alatt pár mondatban összefoglaltam az addigi hozzászólásaimat, mely igy hangzott:
„Nem vitatom, hogy az inzulin hozzájárulhat gyulladások kialakulásához a szervezetben. Ugy vélem azonban, hogy az inzulin csak a jéghegy csúcsa. Talán a krumpli inzulinszint-emelő hatása az az utolsó csepp a pohárban amelytől a pohár kicsordul. A valódi ok azonban a jéghegy, amelyben minden “faktor” ott van, együtt. S a jéghegyet alkotó lehetséges tényezők közül akármelyiket kipécézhetnénk és ha ugy tetszik felhelyezhetjük a jéghegy tetejére. Ily módon a jéghegyben helyet foglaló, gyulladást előidézni képes faktorokat megtestesítő eledelek bármelyike lehet utolsó csepp a pohárban.
Hogy saját példával is szolgáljak, - bennem a nátrium-benzoát idéz elő gyulladásokat testszerte. Ez még azért is érdekes, mert a tartósítószerek legtöbbször nem önálló, hanem társult kockázatként jelennek meg. Ez pedig, összecseng mindazzal is amiről itt oly hosszan irtam.”

Erre Hummel ur eképpen válaszolt ([2015. március 1. vasárnap - 20:24]): „... Ez a hozzászólásod már elfogadható számomra. Ezzel egyet tudok érteni.”
Ezt furcsállottam, mivel előbb minden tekintetben elutasitotta a véleményemet. (A [2015. március 1. vasárnap - 08:34] alatt Hummel ur igy fogalmazott: „... Mi tényleg másról beszélünk, évtizedekig elbeszélhetnénk egymás mellett, míg előbbre jutnánk. ...” )

Nem a burgonya az egyetlen étel amely a normálisnál nagyobb tehertételt ró a hasnyálmirigyre, sőt, pl a tej, a joghurt, sokkal nagyobb megterhelést jelentenek mint a krumpli. Bár igaz, a tejet sem Szendi, sem Hummel dr. nem ajánlja, viszont a halevést és a marhahust annál inkább, s márpedig, a halevés is és a marhahus fogyasztása is, kiugróan magas inzulinemelkedéssel jár együtt, sokkal nagyobbal mint a krumpli esetében! - Fontos megjegyeznem azonban, hogy az "inzulinemelkedés" kifejezés alatt én nem ugyanazt értem mint a Hummel doktor! (Alább meg fogom magyarázni.)

Dr Tihanyi irja a https://drtihanyi.hu/cikk/a-glikemias-index-tundoklese-es-bukasa-ii. oldalon:

„A növényi eredetű ételek azért egészségesek és segítik a fogyást, mert mérsékelt hatást fejtenek ki a vércukorra és az inzulinra, emellett pedig rostban, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdagok.”
„A jó megoldás, hogy a szénhidrátokat kombináljuk a fehérjékkel, ezáltal csökken a táplálék glikémiás indexe, a szénhidrátokból pedig az alacsonyabb glikémiás indexűeket fogyasztjuk.”
„A GI-t csökkenti a magasabb fehérjetartalom, a rosttartalom, a citrom, (2 evőkanál citrom 30%-kal csökkenti a GI-t) és a zsír.”
„A korábbi elmélet és gyakorlat kizárólag a glikémiás indexen alapult, más tényezőt nem vizsgált.”
„A GI legnagyobb hibája, hogy az alacsony glikémiás indexű ételek nem olyan inzulinreakciót váltanak ki, mint az várható lenne. A legfontosabb: nem a vércukorszintemelkedés az elsődleges, hanem a vércukorszint által kiváltott inzulinelválasztás. Az inzulinelválasztást azonban nemcsak a vércukorszint emelkedése határozza meg. Számos alacsony GI-jű étel magas inzulinkiválasztással jár, míg sok magas GI értékű étel pedig alacsonnyal. Így az alacsony glikémiás indexű tej, joghurt, narancs, hal, marhahús is lényeges inzulinemelkedést okoz.”
„A szervezet inzulinérzékenysége napközben változik, ezért pl. reggelire levesebb szénhidrátot érdemes fogyasztani, mint ebédre vagy vacsorára.” (Azaz, reggelire együnk több fehérjét és zsiradékot s kevesebb szénhidrátot, estebédre pedig, kevesebb fehérjét és zsírt, s több szénhidrátot. - S dr. Tihanyi megállapítása itt teljes összhangban áll dr. Légrády Péter ajánlásával...)

Külön is kiemelem, hogy: „A GI legnagyobb hibája, hogy az alacsony glikémiás indexű ételek nem olyan inzulinreakciót váltanak ki, mint az várható lenne. ... ... Az inzulinelválasztást azonban nemcsak a vércukorszint emelkedése határozza meg. Számos alacsony gi-jű étel magas inzulinkiválasztással jár, míg sok magas gi értékű étel pedig alacsonnyal. Így az alacsony glikémiás indexű tej, joghurt, narancs, hal, marhahús is lényeges inzulinemelkedést okoz.”

Dr. Tihanyi a honlapján látható táblázatban feltüntette néhány élelmiszer glikémiás indexét és a rá érkező inzulinválaszt: https://drtihanyi.hu/uploads/glikemias%20index.jpg

Ezen jól megfigyelhető hogy alacsony glikémiás indexü ételek, okozhatnak lényeges inzulinemelkedést (lásd, tej, narancs, hal, marhahus,) mig pl a magas GI-jü krumpli, alacsony inzulinemelkedést okoz! A TÁBLÁZAT (harmadik oszlopában) MUTATJA AZ INZULINEMELKEDÉS MÉRTÉKÉT, MELY AZ INZULINÉRTÉK ÉS A GLIKÉMIÁS INDEX HÁNYADOSA: INZULIN/GI. INNEN: A KRUMPLI GI-JE 141, AZ INZULINVÁLASZ 121, AZ "INZULINEMELKEDÉS" MÉRŐSZÁMA PEDIG [121:141=0,858]!!!!!!!!!!!!
(Válaszul arra hogy mit értek én az "inzulinemelkedés" alatt, nos ezt! S egyben ez az egyik és legfőbb dolog amiben "másról beszélünk" a Hummel doktor és én!)

Hummel doktor nem fogad el ellenvéleményt, olyannyira nem, hogy el sem olvasta még az irományokat sem amiket ajánlottam. - De azért kételkedik a benne foglaltak helytállóságában! - Nonszensz!

Ime néhány részlet az utolsó hozzászólásomból melyet dr. Hummel méltóztatott letörölni:

A [2015. március 2. hétfő - 01:04] alatt kérdezted: „Nem éreztél soha olyant, hogy érzed, hogy a partneredet soha sem fogod meggyőzni. Ítt hiába minden fáradozásod? Nálam csak erről volt szó!”
Dehogyisnem. De mondd kérlek, miről is akartalak én téged meggyőzni? - De megválaszolom inkább magam (ezt is) mielőtt belemagyarázol valamit. Nos nem arról hogy az inzulin nem vált ki gyulladást a szervezetben. Csupán arról, hogy ne kiáltsd ki mumusnak a burgonyát, mert az, - az általa okozott problémát tekintve, csak “a jéghegy csúcsa”!
S még azt is megjegyzem, hogy a meggyőzhetetlenséged nem vet rád túl jó fényt. Eszembe is jut egy régi magyar iró Száraz Miklós György könyvéből egy mondat: “Bárkivel hajlandó vagyok vitatkozni, de soha nem hagynám magam meggyőzetni meggyőzhetetlen ember által.”
Ezzel azt akarom mondani, hogy szerintem abszurd dolog a részedről ha ugy akarsz meggyőzni másokat hogy Te magad meggyőzhetetlen vagy.

A [2015. március 1. vasárnap - 20:28] alatt (Baxter Szilárdnak) adott válaszod ugy érzem egy kicsit nekem is szól és mivel hasonló kérdést a [2015. március 1. vasárnap - 20:24] alatt nekem is feltettél, (igy szólt: „Nem tudom, hogy miben érzed a sértettségemet”,) felelek mindkettőre: Professzor ur, a Te sértődöttséged kiviláglik a mondandódból. A sértődöttséged akkor tünik elő, ugy vehető észre, ha a szöveg olvasásakor nem egyetlen mondat értelmére figyelünk mindössze, hanem képesek vagyunk egyidejüleg látni s értelmezni az egész mondandót. Szokás ezt ugy is mondani, hogy olvasunk a sorok között is.

A [2015. február 28. szombat - 19:04] alatt ezt irod: „Valamit nagyon elnézhettél, itt már régen senki sem beszél a glikémiás indexről. András a food inzulin index (FII) táblázatát volt kedves lefordítani. Nem olvastam Tihanyi doktor írását, de azért azt nem értem, hogy honnan vette, hogy a krumplinak magas glikémiás indexe, míg az inzulinválasza alcsaony?”
Professzor ur! Ez abszurd! Ha nem olvasod el, persze hogy nem érted! Ráadásul a kijelentésednek (annak hogy nem érted,) még olyan olvasata vagy inkább sugallata, is van, hogy mivel Te nem érted, akkor az valószinüleg érthetetlen. Pedig nem az!
Zokon vetted hogy leirtam a glikémiás terhelés fogalmát, ([2015. március 1. vasárnap - 08:34]) mert (szerinted) azt feltételezem rólad hogy Te, “nem ismered a glikémiás terhelés fogalmát”. (Ez, meg a számítás menetének közlése, volt a sértődöttséged oka!) Mégfentebb, ([2015. február 28. szombat - 18:28]) ezt irtad: „Nem értem, honnan vetted, hogy a hal ilyen magas inzulinválaszt ad. Az általam idézett táblázatban a krumpli (121%), míg a hal (59%) inzulin választ mutat”.
Nos, előszöris, nekem eszem ágában sem volt megsérteni téged. Ezért is válaszoltam igy: „Nyilván nem ugyanonnan vettük az adatokat”. Viszont nem véletlenül utaltam ám a Tihanyi-féle táblázatra! Ugyanis TIHANYI DOKTOR AZ INZULINVÁLASZ ÉS A GI HÁNYADOSÁT JAVASOLJA AZ ÉTELEK “JÓSÁGÁNAK” A MEGITÉLÉSÉRE, AMELY MÉRŐSZÁM PONTOSABB MEGITÉLÉST TESZ LEHETŐVÉ ANNÁL, MINT AMIT AZ INZULINVÁLASZ MUTAT! CSUPÁN AZ INZULINVÁLASZ FIGYELEMBEVÉTELE MÁRA MÁR TÚLHALADOTT. A HELYETT AZ INZULIN/GI HÁNYADOST KELL FIGYELEMBEVENNI! (Bizonyosság kedvéért tekintsd meg a Wikipediát, mely szerint is, az inzulinválasz/GI hányados a pontosabb mérőszám!) EBBŐL KÖVETKEZIK(!) HOGY A HAL INZULIN/GI -JE 2,11!, A BURGONYÁÉ PEDIG CSAK 0,86!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (S az inzulinemelkedés mérőszáma 1,00 alatt nem ad okot aggodalomra!)

Nem törődve Hummel doktor érzékenységével, nem átallom itt is fölemlíteni a "glikémiás terhelés" számítását is, amely szerint, sem áll kiugróan magas szinten a burgonya!

A Harvard Egyetem Közegészségtani Tanszéke Táplálkozástudományi Intézetében bevezettek egy másik fogalmat is, a glikémiás terhelés (glycemic load, GL) fogalmát, mely szerint:
„A glikémiás index (GI) csak az adott élelmiszer szénhidráttartalmára adott vércukorválasz alapján rangsorolja az élelmiszereket, a GL koncepciója viszont az elfogyasztott szénhidrátmennyiségét is figyelembe veszi.”
„A vizsgált élelmiszer 50 g szénhidrátot tartalmazó mennyiségének elfogyasztását követő vércukorszint-emelkedést egy referenciához, például 50 g szénhidrátot tartalmazó fehér kenyér által okozott emelkedéshez viszonyítják, s az értéke 0 és 100 közé esik.”
“A vércukorszint szempontjából kevéssé terhelő egy étel, ha GL terhelése 10 alatti, közepesen terhelő ha 11-19 közötti és akkor nagy, ha a GL index nagyobb, mint 20.”
A glikémiás terhelés kiszámítása: GI × szénhidrátmennyiség [g]. Ennek értelmében: A burgonya GI-je 141 (100 g), 100 g krumpli 15,7 g szénhidrátot tartalmaz, ezért a GL-je 141/100 × 15,7 = 22,137 Vagyis a krumpli a “glikémiás-terhelés"-koncepció szerint sincs az egekben...!

HUMMEL UR TISZTÁBAN VAN A GLIKÉMIÁS TERHELÉS FOGALMÁVAL. (Bizonyosan, hiszen miatta sértődött meg.) ENNEK DACÁRA AZONBAN, MÉGIS FIGYELMEN KIVÜL HAGYJA!

Hummel doktor szerint az inzulinproblémák kezelésének legegyszerübb és leghatékonyabb módja a szénhidrátfogyasztás csökkentése.
A szénhidrátfogyasztás csökkentésével azonban nem a valódi okot küszöböljük ki! (Ráadásul a szénhidrátszegény-diétának, az előnyei mellett árnyoldala is van. Pl. egy harvardi tanulmány szerint 50 g szénhidrát/nap alatt a kortizol nevü stresszhormon szintjét 18%-kal emeli, az aktiv pajzsmirigyhormonszintet (T3) meg 12%-kal csökkenti.) A tényleges ok ugyanis egy nyomelem hiányában gyökerezik.

A króm a legfontosabb ásványianyag a glükózlebontásban.
Számos kisérlet, kutatás igazolja, hogy a króm képes stabilizálni a vércukorszintet. (Pl egy pekingi kisérlet során 180 olyan személyt vizsgáltak meg, akik 2-es tipusu cukorbetegségben szenvedtek. [Richard Anderson, et al.: Diabetes, 1996; 45 (supp. 2); 124A/454])

A legtöbbünk szervezetében nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségü króm, vagy egyenesen hiányzik. A hiányának számos oka közül az a legjellemzőbb és egyben a legmeghatározóbb, hogy a növényi élelmiszereink eleve nem tartalmaznak belőle eleget. A mióta a szervestrágyázást felváltotta a műtrágyázás, a tápanyagvisszapótlás mindössze három elemre korlátozódik: Nitrogénre, foszforra és káliumra. A többi tápanyag tekintetében a növények mondhatni kizsigerelték a termőtalajt. De ahol csak mostanában váltottak műtrágyára, ott sem rózsás a helyzet, mivel a kálisó gátolja a növényeket a többi tápanyag felvételében!!
(Csak közbevetem, hogy ugyancsak a kálisózás következtében, a termesztett növényeinknek nőtt a káliumtartalma. Elsősorban emiatt, a napi káliumbevitelünk jelentősen meghaladja a szükségletet!)

A króm pótlásával a szénhidrátok vércukorszintre gyakorolt hatása visszaszoritható a normális keretek közé. Amiután az élelmiszerekben immár nincs avagy csak kevés króm van, érdemes azt étrendkiegészítő formájában pótolni. Normális adagja napi ~100 mcg.

A fahéj is képes jelentősen mérsékelni a vércukorszintet.
A fahéj vércukorszintre ható aktiv összetevője egy vizoldható polifenol molekula, amit MHCP-nek (methylhydroxy chalcone polymer) neveznek. Az MHCP képes az inzulin hatását utánozni, aktiválni a sejtfelszinen található receptort és szinergista módon együttműködni a hasnyálmirigy vércukorcsökkentő tulajdonságu hormonjával. Napi 1 g fahéj képes csökkenti a vércukorszintet (mind a II-es tipusu cukorbetegekben, mind egészséges emberekben).
["Cinnamon improves glucose and lipids of people with type 2 diabetes." Diabetes Care. 2003 Dec;26(12):3215-8. Khan A, Safdar M, Ali Khan MM, Khattak KN, Anderson RA.G]

Hummel doktor blogján - a burgonya minél kedvezőtlenebb megitélését segitendő (?), említésre került a puffasztó hatás is. Jóllehet, puffasztó hatása meglehetősen sok ételnek van, amely pedig nagyon könnyen "kezelhető": Nincs szükség semmi másra, csak konyhaköményre... A kömény a régi időkben a főzelékeknek és a krumpliételeknek is az elmaradhatatlan füszere volt. (Csak sajnálatos hogy a régiek ismeretei, tudása tapasztalatai feledésbemerültek/-merülnek. S erre nem ám csak a kömény az egyedüli példa! Pl, hiába megy orvoshoz a leendő kismama azzal hogy nem sikerül "teherbe"-esnie, az orvos is tanácstalan. Pedig a régiek ismeretei, bölcsessége megoldást kinált rá: Ha gyermeket akartak nemzeni, akkor elhagyták az étrendjükből azokat az élelmiszereket amelyek gátlólag hatottak/-hatnak. Ellenkező esetben, azaz ha nem vágyták az áldott-állapotot, akkor olyan élelmiszereket ettek amik képesek voltak azt megakadályozni. Hogy példát is emlitsek, egy ilyen a gránátalma. A hazaiak közül emlithetem a csombormenta teáját pl. Persze a sornak itt korántsincs vége... S hogy a kérdéseket megelőzzem, - igen, az ételek a szabályozója, a gátja meg az előmozdítója is az áldott-állapotba kerülésnek. Akkor is ha az orvosoknak más a véleménye. Olyan ez mint a tiltás amely kimondja hogy gyógyhatást tulajdonítani csak gyógyszernek szabad. Holott e fogalom, gyógyítás, a bennünket felépítő, folyton megújuló sejtek kiváltsága. Mondjuk hogy a ház téglái megfelelnek a mi testünk sejtjeinek. Ha kipottyan egy tégla, a helyén lyuk tátong. Ha betömöd papirral, nem jő be rajt' a hideg. Ám az igazi gyógyír rá a malterral berakott tégla. Ennek analógiájára, a testünk hibáit is csak ideig-óráig fedi el a gyógyszer. Hiszen a gyógyszer nem táplálja a sejteket, ennélfogva a sejtek nem újulnak meg! S akkor most felteszem a kérdést: Mi is az ami gyógyít? A gyógyszer? Nem inkább az étel? Ehhez még csak annyit, hogy miért tettem idézőjelbe a "teherbe"-esést. Nos azért, mert szerintem a gyermek az nem, teher! Akinek az, az ne csináljon gyereket! Az áldott-állapotot terhesnek nevezni/érezni, galádság.)
E kis (zárójelbe tett) kitérő után visszatérve az itteni témához,: A köményt lehet ételbe tenni, de akár érkezés után is lenyelhetjük egy kevés vizzel. S lőttek a puffadásnak! (Kb 1/2 mokkáskanálnyi elég belőle.)

Időközben Hummel dr. "elkövetett" egy újabb cikket is a blogján "Étkezési tanácsok gyulladáscsökkentésre és fogyókúrára" cimmel. ( http://drhummel.hu/2015/03/04/etkezesi-tanacsok-gyulladascsokkentesre-es-fogyokurara/ )
(A cikkből kiragadott idézetek itt nem abban a sorrendben következnek ahogyan a blogon olvasható!)

Nagyon lényeges ami most következik!:

„Aztán találtam egy olyan cikket, ( http://ajcn.nutrition.org/content/66/5/1264.full.pdf ) ahol konkrétan megmérték a páciensekben az inzulintermelődés mértékét, különböző ételek elfogyasztása után.
Ennek a cikknek a hatására írtam egy blog bejegyzést arról, hogy a fogyókúrában résztvevők tartózkodjanak a krumplitól és a babételektől, mert ezek az ételek nagy inzulintermelést indítanak bennük. De a vérünkben lévő magasabb inzulin nem csak a fogyást akadályozza, hanem a gyulladások kialakulásának valószínűségét fokozza. Mivel a gyulladások a betegségek kiinduló pontjai, ezért megelőzés szempontjából mindenkinek ajánlatos lenne kordában tartania a vérének inzulin szintjét. Ami a jó hír ebben, hogy ezt az étkezéseinkre való odafigyeléssel is megtehetjük, ha nem fogyasztunk olyan ételt, amely magas inzulintermelést eredményez. Mikor a krumplit megbélyegeztem, azt is említettem, hogy például a tojásnak nagyon kicsi az inzulinfokozó hatása.”

Ezt én ugy értelmezem, hogy Hummel ur nem végzett tudományos kutatást a szó szoros értelmében, hanem mások kutatásaira hagyatkozik.
Igy folytatja:
„Most készítek egy felsorolást számokkal. A számok százalékot jelentenek, 100% a fehér kenyér, tehát valamennyi táplálék inzulintermelése a fehér kenyérhez van viszonyítva.  Három olyan étel van, amit kerüljenek a fogyni vágyók és a gyulladásos megbetegedéseket megelőzni vágyók! Ez a joghurt (115), szárazbab-ételek (120), burgonya (121).”
„Az ajánlott kategóriába sorolom a következőket: tojás (31), zabkása (40), fehér, barna tészta (40), sajt (45), müzli (46), marhahús (51), magvas kenyér (56), zöldbab. zöldborsó (58), alma (59), hal (59), narancs (60), barna rizs (62).”

Hummel dr. tehát nem vesz róla tudomást hogy CSUPÁN AZ INZULINVÁLASZ FIGYELEMBEVÉTELE MÁRA MÁR TÚLHALADOTT: A legnagyobb lelki nyugalommal ajánlja a marhahust, a halat és a narancsot, amelyek pedig, rendre 1,00 fölötti INZULIN/GI-vel rendelkeznek (marhahus 2,43; hal 2,11; narancs 1,54)!
Viszont kerülendőnek itéli a krumplit, amelynek az INZULI/GI-je pedig alacsony (0,86)! (De a bab INZULIN/GI-je is csak 1,05!)

Idézem Hummel ur Apáthy Katalin hozzászólására adott válaszát [2015. március 5. csütörtök - 16:01 http://drhummel.hu/2015/03/04/etkezesi-tanacsok-gyulladascsokkentesre-es-fogyokurara/ ]:
„... Sokáig azt hitték, hogy a fogyást a magas vércukor szint “akadályozza”, de éppen azok a kutatók jöttek rá, akiket idéztem, hogy az ételek által kiváltott inzulin szint fontosabb, mint az eddigi vércukor szint. Ezt valószínűleg Tihanyi doktor úr is olvasta, és ezért írta, hogy most már ne a glikémiás indexet nézzük, ha az elhízást és a fogyást vizsgáljuk. De ebből a tanulmányból másra következtettünk mindketten. Az lehet, hogy az olvasót az megzavarja, hogy nem ugyanazt olvassa minden szakembertől. De itt van a kutatói szabadság: nem lehet rákényszeríteni senkire sem, hogy ugyanúgy gondolkodjon. Ő a halat , a marhahúst és a narancsot azért vette tiltó listára, mert ezeknél magasabb volt az inzulin szint emelkedés, mint a vércukor szinté. Én viszont a vércukor szintjével már nem is foglalkoztam, mert irrelevánsnak vettem ebből a szempontból. Csak az ételek által kiváltott inzulin mennyiségét néztem. ...”

A valóság azonban ezuttal is más. Hummel ur a Tihanyi doktor honlapját nem látogatta meg. (Még mindig nem!) S nem olvasta el amiről ujfent véleményt nyilvánitott! (Ha nem igy volna, akkor Apáthy Katalinnak nem azt irta volna hogy: „... [Tihanyi] a halat, a marhahúst és a narancsot azért vette tiltó listára, mert ezeknél magasabb volt az inzulin szint emelkedés, mint a vércukor szinté. ...”!
Ugyanis, dr. Tihanyi nem ezért vette "tiltó listára" a halat, a marhahúst és a narancsot! Hanem azért emelte ki ezeket a táblázatában, mert ezeknek az INZULIN/GI-hányadosa kiemelkedően magas! Arról már nem is beszélve, hogy dr. Tihanyi honlapján szó sincs tiltásról!)

HUMMEL DOKTOR AZ "ÉTKEZÉSI TANÁCSOK GYULLADÁSCSÖKKENTÉSRE ÉS FOGYÓKÚRÁRA" CIMÜ IRÁSÁBAN IMMÁR MEGADTA A TÉVEDÉSE ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ IROMÁNY LINKJÉT IS. ( http://ajcn.nutrition.org/content/66/5/1264.full.pdf )
ÁTTEKINTVE E DOKUMENTUMOT, KIDERÜL, HOGY A DOKTOR UR "ELFELEJTETTE" FIGYELEMBEVENNI A HIVATKOZÁSOK KORÁT, AMELYEK KÖZÜL A LEGÚJABB 1994-BŐL VALÓ, (!) A LEGRÉGEBBI PEDIG 1967-ES KELETÜ!!
Hummel ur nem tudja hogy az idő kereke nem áll meg és vele együtt a fejlődés is halad! (?) S ennek eredményeképpen, LÉTEZIK MÁR ÚJABB "KONCEPCIÓ", AMELY ALAPJÁN JOBB, PONTOSABB KÉPET KAPHATUNK AZ INZULINT ILLETŐEN.
HUMMEL DOKTOR AZ "ELMÉLETÉT" IDEJÉTMULTA DOKUMENTUMRA ALAPITOTTA, AMELYNÉL A DR. TIHANYI LÁSZLÓ AJÁNLÁSA PONTOSABB MEGITÉLÉST TESZ LEHETŐVÉ. (HUMMEL UR CSAK AZ INZULINVÁLASZT VESZI FIGYELEMBE, MIG TIHANYI DOKTOR AZ INZULINVÁLASZ/GI-HÁNYADOST JAVASOLJA AZ ÉTELEK “JÓSÁGÁNAK” A MEGITÉLÉSÉRE.)

Hummel dr. irománya igy kezdődik: „Állatkísérletek és emberi tapasztalatok is azt erősítették meg, hogy ez egy lehetséges módszer. Arra következtettem ezekből a tapasztalatokból, hogy mikor a nap folyamán hosszabb ideig nem eszünk semmit, az idő alatt alacsony lesz az inzulin szintünk. Ez pedig megengedi, hogy a zsírraktárainkból fogyasszunk energiát. Mert az ellenkező helyzetben, mikor magas az inzulin szintünk a vérben, akkor csak a zsírraktárak feltöltése nem akadályozott, a zsír felhasználása a zsírsejtekből akadályozva van az inzulin által. ...”

Hummel ur itt fejtette ki azt, ami miatt elmarasztalja az inzulinemelő ételeket. S amennyiben igaz Hummel dr. állítása, akkor itt utolérhető az a bizonyos "utolsó csepp a pohárban" avagy a "jéghegy csúcsa" - amiről föntebb irtam.
Csak van a dolognak egy szépséghibája! Ime:

„... De a vérünkben lévő magasabb inzulin nem csak a fogyást akadályozza, hanem a gyulladások kialakulásának valószínűségét fokozza. Mivel a gyulladások a betegségek kiinduló pontjai, ezért megelőzés szempontjából mindenkinek ajánlatos lenne kordában tartania a vérének inzulin szintjét. ...”

Tehát Hummel ur szerint "a gyulladások a betegségek kiinduló pontjai", ezért (a gyulladásokat) meg kell előzni. - Hát én ezt egészen másként látom!
Előszöris! A GYULLADÁS, AZ EGY FONTOS ÉLETTANI FOLYAMAT(!), AMIT AZ IMMUNRENDSZER HOZ LÉTRE. AZOKAT AZ ANYAGOKAT - VIRUSOKAT, BAKTÉRIUMOKAT, IDEGEN FEHÉRJÉKET STB., AMIKET AZ IMMUNRENDSZER NEM ISMER V. NEM ISMER FÖL, ELPUSZTITJA, OLY MÓDON, HOGY GYULLADÁST IDÉZ ELŐ AZON A TERÜLETEN. A FÖLDI ÉLETFORMÁK SEJTJEI UGYANIS ~40°C FÖLÖTT ELPUSZTULNAK. AZ IMMUNRENDSZER ILYETÉN MŰKÖDÉSÉT/TÖREKVÉSÉT NEVEZZÜK LÁZNAK. (Ebből az is kiviláglik hogy a láz ellen védekezni a legnagyobb butaság. Persze, ha negyven fok fölé megy akkor már érdemes csillapítani, mivel az ennél nagyobb hőmérsékletet az egészséges sejtek sem élik túl.) KÖVETKEZÉSKÉPP, A GYULLADÁSOK NEM LEHETNEK BETEGSÉGEK KIINDULÓPONTJAI(!), MIVEL A GYULLADÁS is, KÖVETKEZMÉNY! A GYULLADÁS NYOMÁN ELŐÁLLÓ BETEGSÉG "KIINDULÓPONTJA", AZ A TÉNYEZŐ, AMI A GYULLADÁST KIVÁLTOTTA!
DE MÉG IGY SEM TELJES A KÉP! MERT KIFOGÁSTALANUL MŰKÖDŐ IMMUNRENDSZER MELLETT A GYULLADÁSOK NEM HATALMASODHATNAK EL, NEM FAJULNAK BETEGSÉGEKKÉ! GYULLADÁS CSAK ABBAN AZ ESETBEN FAJULHAT BETEGSÉGGÉ, HA AZ IMMUNRENDSZER NEM MŰKÖDIK KIFOGÁSTALANUL!!

(Ha nem tévedek, másutt Hummel doktor azt is állitotta, hogy a bélrendszer gyulladásai okozzák a bélbetegségeket. S ez bizonyára igy is van. Csakhogy, ez esetben sem a gyulladások kialakulását kellene meggátolni, hanem a gyulladást kiváltó tényezőt kellene kiküszöbölni!)

Az immunrendszer kifogástalan működésének pedig a megfelelő tápanyagellátottság az alapja!
Manapság nem éhezünk, - legalábbis abban az értelemben nem, hogy mindennap megtölthetjük a bendőnket. Viszont éhezünk a tekintetben, hogy az élelmiszereinkből hiányoznak tápanyagok! (Ezt hivják minőségi éhezésnek.) Ennek oka részint az, hogy a termelt növényeink tápanyaghiánnyal küzdenek (szó szerint éheznek) a műtrágyázás nyujtotta gyér tápanyagvisszapótlás következtében. Másrészt, az élelmiszeriparnak titulált erőszaktevő gépezet kilopja a tápanyagokat az élelmiszerekből és mű-anyagokkal helyettesíti. (Adalékanyagokkal, vegyianyagokkal.) Ez odavezet, hogy hiba keletkezik mind az immunrendszer- és a hormonális működésben! Ez (!) a valódi oka a betegségeinknek!

De Hummel dr. "felfedezésének" van még egyéb üzenete is(!), amely ebben a mondatban bujik meg: „... De a vérünkben lévő magasabb inzulin nem csak a fogyást akadályozza, hanem a gyulladások kialakulásának valószínűségét fokozza. ...”
Ha igaz Hummel doktor azon állítása hogy az inzulin fokozza "a gyulladások kialakulásának valószinüségét", akkor sokkal értelmesebb ezt ugy értékelni, hogy az inzulinnak van egy az immunrendszert támogató "képessége"! Ugyanis a gyulladást az immunrendszer hozza létre, s ha az inzulin fokozni tudja a gyulladás kialakulását, azt csak oly módon teheti, hogy valamiképpen segít az immunrendszernek idejekorán észrevenni, érzékelni hogy hol kell beavatkozni. Mondhatnánk ugy is, hogy az inzulin növeli az immunrendszer érzékenységét!
S ha ez a feltételezés igaznak bizonyulna, akkor ez igazi(!) felfedezés volna, - s nem olyan mint a Hummel urnak a krumplit illető (téves) megállapítása/megitélése!

Ha az orvos megméri a vércukorszintedet, szinte biztos hogy vércukorcsökkentőt fog javasolni. Holott a vércukorérték olyan mint a vérnyomás, - nem állandó, hanem folyton változik (a szükséglet szerint). A "referenciatartományt" (3,6–6,0 mmol/liter) folyamatosan lejjebb tolták. Az 1960-as években még 7 körül volt "jó", 1980 táján már a 6-os érték alatt volt megfelelő. Ma meg már méglejjebb áll. Ennek az értelme az, hogy minél előbb lehessen felirni rá gyógyszert. Az éhgyomri vércukorszint az tényleg fontos és az a jó minél lejjebb van illetve lehetőleg ne legyen 4,5-5 fölött.
(A vérnyomás "normális" éréke is folyamatosan lejjebb kúszott: Mára 120/80 a "normális", 140 helyett. Megjegyzem, a valóban normális ma is annyi mint régen volt: 100 + életkor.)
S ha igaz Hummel ur abbéli állítása hogy az inzulin fokozza a gyulladások kialakulásának valószinüségét, akkor az is érthetővé válik, hogy miért reggelre válik teljessé egy fertőzés, illetve miért nem napközben hatalmasodik el rajtunk!

A Szendi oldalán megjelent cikk, többé-kevésbbé alátámasztja mindazt amiről a fentiekben irtam. ( http://www.tenyek-tevhitek.hu/veszelyesen-magas-etkezes-utani-vercukor-ertekek-problemaja.htm )
Azért csak többé-kevésbbé, mert hogy ugy mondjam, Szendit elvakitja a "paleo"-fóbiája. (Csak "paleo-fényben" lát jól.) Szemezgetek a cikkéből...

„... A legutóbbi adatok megerősítik, hogy a legtöbb degeneratív betegség és a halál kockázata drámaian nő, amikor a rohamosan emelkedő vércukorszint meghaladja a 4.7 mmol/l-t. A hivatalos orvostudomány azonban 5.5 mmol/l szintig még továbbra is "biztonságosnak" definiálja az értékeket. ...”
Ez igy igaz, csak meg kellene említeni hogy éhgyomri vércukorszintről van szó.

„... Valójában gyakorlatilag mindannyiunkra veszélyt jelentenek a diabétesz szövődményei.
Még ennél is aggasztóbb az, hogy orvosok nem vesznek tudomást az étkezések utáni vércukorszint-megemelkedés veszélyéről, ami órákon - sőt akár napokon át tarthat, és elérheti a cukorbetegségre jellemző szintet. Ezek az étkezés utáni glukóz csúcsok bonyolult mechanizmusokon keresztül károsítják a sejteket, és szív- és érrendszeri betegségekhez, rákhoz, Alzheimer kórhoz, veseelégtelenséghez, és retinakárosodáshoz vezethetnek. ...”
Ez, csusztatás! Azért csusztatás, mert a vércukorszint nem egy állandó érték, hanem állandóan emelkedik/süllyed. (Az inzulin egy hormon, amely a vérben keringő cukor mennyiségét szabályozza. Evéskor az ételekből a szénhidrát lebomlik glükózra és a vérbe kerül. Ezt a hasnyálmirigy érzékeli és megemeli az inzulinszintet, amely lehetővé teszi hogy a glükóz belépjen a sejtekbe - és a májba. Ahogy a vércukor csökken, az inzulintermelés is csökken. Ez a folyamat naponta annyiszor ismétlődik ahányszor eszünk, illetve ahogy egyre távolabb kerülünk egy étkezéstől. Az inzulinszintünk reggel a legalacsonyabb, - feltéve hogy az éjszakát alvással töltöttük, vagyis nem ettünk a helyett. Az ilyenkor mért vércokorszintet nevezik éhgyomri vércukorszintnek.)

„... A jó hír az, hogy az étkezés utáni vércukorszint veszélyes megemelkedését bizonyítható módon meg lehet akadályozni. A legfrissebb módszer egy zöld kávébab kivonat, mely kimutathatóan közömbösíti az evés utáni glukóz-emelkedést serkentő legfőbb enzimet. ...”
Ez pedig alátámasztja azt, amiről én is irtam. Csak én a fahéj hasonló tulajdonságát emlitettem meg.

A következő idézet pedig jócskán elhomályositja az inzulinválaszra alapító elméleteket:
„... KEVÉSSÉ ISMERT ENZIM [áll] A KRÓNIKUS VÉRCUKOR TÚLTERHELÉS HÁTTERÉBEN. A LEGTÖBB EMBER AZT GONDOLJA, HOGY A VÉRCUKORSZINTET AZ ELFOGYASZTOTT SZÉNHIDRÁT VAGY CUKOR MENNYISÉGE HATÁROZZA MEG, ÉS AZ, HOGY A HASNYÁLMIRIGY MENNYIRE HATÉKONYAN MŰKÖDIK. AZ IGAZSÁG ENNÉL BONYOLULTABB. A legtöbb orvostól ezt nem hallhatjuk, de A MÁJ IS FONTOS SZEREPET JÁTSZIK A VÉRCUKOR SZABÁLYOZÁSÁBAN, AMENNYIBEN KÖZVETLENÜL HOZZÁJÁRUL A KIADÓS ÉTKEZÉSEK UTÁN KIALAKULÓ VESZÉLYESEN MAGAS VÉRCUKORSZINTHEZ. ...”
Ehhez már csak azt kell hozzátenni, hogy mi az ami "legyőzi a felesleges cukrot". Nos a klorogénsav egy ilyen anyag. („... A klorogénsav gátolja a glukóz-6-foszfát enzimet, ami a glycogenolysis-t és a gluconeogenesis-t serkenti. ...” - Szendi)

Megjegyzem hogy a neten a klorogénsavra ugy tekintenek mint elhizás elleni szerre vagy fogyasztószerre. Ami természetesen nem felel meg a valóságnak. Normálisan alkalmazva azonban hozzásegít az egészséghez.
Klorogénsav nemcsak a zöld kávébabban van, de - állítólag, abban van belőle a legtöbb. Persze ez se biztos, mert pl a kombucha-tea is jelentős mennyiségben tartalmazza. Ami lényeges az az, hogy a króm segíti a glükózlebontást, a fahéj hatóanyaga s a klorogénsav által pedig jelentősen csökkenhet a vércukorszint. (De ezeken kivül is még számos élelmiszernek van ilyetén hatása, pl a szegfüszegnek is. Stb., stb..)

James Krieger inzulinnal kapcsolatban irt kiváló tanulmányának magyar fordítása a http://www.tesztoszteron.hu/emagazin_07_168_Inzulin.php oldalon olvasható (A tesztoszteron.hu egy testépítő honlap. Nem állítom hogy ők tévedhetetlenek, de hogy képben vannak az egészen biztos.)
Onnan is idézek pár mondatot:

„... Az inzulin nem csak a vércukrot szabályozza ... ... gátolja a zsír lebomlását és fokozza a zsír termelődését. Ez utóbbi hatás az, ami miatt az inzulin rossz hírét keltik. Mivel a szénhidrátok fokozzák az inzulin kibocsátását, egyesek úgy érvelnek, hogy a magas szénhidrátos táplálkozás zsírosodást okoz. ...”
„... Mivel a szénhidrátok fokozzák az inzulin kibocsátását, egyesek úgy érvelnek hogy a magas szénhidrátos táplálkozás zsírosodást okoz. Ugyanezt a logikát követve úgy tartják, hogy az alacsony szénhidrátos étkezés a legjobb a zsírvesztéshez, mivel az inzulin szintje alacsony marad. Azonban ez az érvelés számos mítoszon alapszik! ...”
S ezután fölsorol egy sereg "mítoszt". Azok egyikéből egy mondat: „... A szénhidrátok rossz hírűek az inzulinra való hatásuk miatt, de a fehérjék is inzulin termelést okoznak ...” S mutat grafikonokat is, a melyek nagy hasonlóságot mutatnak a Tihanyi-féle adatokkal! A cikk legvégén pedig a "glikémiás terhelés" koncepcióval mutatkozó összhang tünik elő.

Még csak annyit hogy többen megpróbáltuk megingatni Hummel doktort a vélekedésében, - mindhiába. A fentiekben emlitetteken kivül pl Rékasi László is, akinek a hozzászólásából idézem a következő mondatot [2015. március 5. csütörtök - 16:58]: „... Ha idegrendszerünk és belső-elválasztású mirigy-rendszerünk kéz a kézben egymást segítve harmóniában élnek, nincs gyulladás, nincs betegség, csakis kizárólag a makk-egészség uralkodik rajtunk. ...”
Ám Hummel ur e fölött is elsiklott.

Az elmondottakhoz sokmindent már nem lehet hozzátenni. Ezért a mondandóm itt a végére ért. A következő gondolattal zárom a soraimat:
A régi korok megfigyelései, tapasztalatai a hosszu évek, évezredek alatt, tudássá kovácsolódtak össze, mely ismeretek jórészt elvesztek, de sok közülük fönnmaradt oly formában mint pl hogy a krumpli nem lehet a szervezetünk ellensége ha az ember ide s tova 7000 (ird és mondd, hétezer!) év óta fogyasztja!

Hummel doktor szembeköpi a régmult bölcsességét!
Hetesi Gábor

Ajánlotta: Cs. Anna

Forrás: http://akrumpliesazinzulin.nanoweb.hu/