Nemrég Düsseldorfban tartottak egy konferenciát, ahol dr. Werner Stolz német bonctani szakértő ijesztő eredményeket tárt a nyilvánosság elé. Stolz arra jutott, hogy az elmúlt 20-30 évben az eltemetett halottak nem bomlanak le többé.
A professzor több mint 30 megdöbbentő esetet idézett. Exhumált testeknél megfigyelték, hogy amelyik kb. 20 éve volt eltemetve, úgy nézett ki, mintha csak pár hete hantolták volna el. Nem mintha ez különösebben szebb lenne, de a tény mégis ijesztő: a testek nem bomlottak le.
Walter Müller berlini sírásó is felszólalt a konferencián, és ő így fogalmazott:
„Olyan emberek, akiket évtizedekkel ezelőtt temettek el, szinte épségben voltak a föld alatt. Olyan, mintha tartósították volna őket, és nincs erre magyarázat."
A konferencián ennek ellenére megpróbáltak magyarázatot adni a jelenségre, és három elmélettel álltak elő.
Az első számú ötlet, hogy a víz és a levegő már olyannyira szennyezetté vált a mérgező anyagok miatt, hogy azok a baktériumok, melyek a bomlási folyamatért felelősek, szinte teljesen kipusztultak. A gondolat érdekes, és félelmetes: ha már annyira szennyezett a föld, hogy a baktériumok is kipusztulnak tőle, akkor igazán ideje odafigyelni a környezetvédelemre...
Egy másik gondolat, hogy az emberek manapság rengeteg öregedésgátló kozmetikai készítményt használnak, illetve szilikont fecskendeznek a bőrük alá. Egy kutató arra jutott, hogy a rengeteg kémiai szer képes arra, hogy lényegében tartósítsa az ember testét, jóval a halált követően is.
Az utolsó hipotézis szerint a jelenség oka a rengeteg tartósítószer, amellyel tele vannak az ételeink. A konzervkajától a gyorséttermi menüig minden tömve van tartósítószerrel, és egyes feltételezések szerint az életünk során elfogyasztott ételek 70%-a tartalmaz ilyen anyagokat.
A legtöbb kutató egyetért abban, hogy életünk során is sok betegség oka a tartósítószerek miatt van, és úgy tűnik, hogy most már halálunk után is gondot okozhatnak. Ha bizonyos kaják olyannyira erős hatással rendelkeznek, hogy még azt is megakadályozzák, hogy halálunk után lassan elporladjunk, akkor igazán át kell gondolnunk, miből mennyit, és mifélét fogyasztunk!
Forrás: men.hu
Beküldte Kunavar
Hozzászólás
A szerény véleményem szerint "az utolsó hipotézis"-ben rejlik az igazság, - kiegészitve azzal a ténnyel, hogy az egyetemes orvoslás alapjai dr. Louis Pasteur kutatásaira épülnek, aki szerint (és követői szerint) Pasteur és követői számára a mikrobák külső ellenségek, a szervezetünkön kivülről a testünkbe jutó organizmusok betegítenek meg minket.
Pasteur idejében élt egy másik tudós is, a neve Antoine Béchamp. Az ő kutatási eredményei szerint a mikróbák, belső szövetségeseink. Szerinte a mikróbákat a szervezetünk hozza létre. A mikróbáink egyetlen közös őstől származnak, melyet ő "mikrozimák"-nak nevezett el. Szerinte a mikrozimák olyan parányi élet-részecskék, amik nem pusztulnak el amikor a gazdaszervezet meghal, meg azt is mondta hogy a mikrozimák az erjedés forrásai s hogy mikroorganizmusok tudnak kikelni belőlük. Rájött, hogy a sejtek állapota [egészsége] határozza meg a mikroorganizmus-formák megjelenését. - A "mikrozyma" = enzim.
Dr. Béchamp azt állitotta, hogy e piciny mikrozimák "képesek átváltozni más élőlényekké bennünk, (virusokká, baktériumokká) és vagy felépítik a sejteket, vagy porrá rombolják le, - a sejtek állapota diktálta szükséglet szerint."
A "pénzemberek" Pasteur állítását fogadták el, mert a számukra hasznot az hozott. Pasteur jelentős összegeket kapott a kutatásaiért. (Rá gondoltam amikor fentebb azt irtam: "pénzért sok ember, mindenre kapható".) S a Pasteur elmélete mind a mai napig tartja magát...
A halott szervezeteket nem kivülről jövő organizmusok bontják le, hanem belülről jövők. Ezt tudva, s együtt tekintve a cikkbe foglalt, "utolsó hipotézis" alatt irottakkal, érthetővé válik hogy bár szennyezett a talaj, mégsem a talajszennyezés a valódi ok amiért nem bomlanak le a holttestek... (Hanem az, hogy az ételeinkben lévő méreganyagok elpusztítanak minden élő szervezetet, azt is amelynek a Teremtő azt a feladatot szánta, hogy a halálunk után porrá változtasson minket.)
Béchamp munkásságáról egy másik (másról szóló,) remek cikk keretében lehet olvasni, ahonnan az idézeteket is vettem: akrumpliesazinzulin.nanoweb.hu/a_szazadik_majom