A csipkebogyóból készült por hatékonyabban csökkenti az ízületi fájdalmat, mint a Panadol
Az Osteoarthritis ( Magyarországon általában arthrosisnak nevezzük; gyulladásos ízületi betegség panaszai és tünetei) vizsgálata közben jutottak erre az eredményre a Kalifornia Egyetem és a Fredericksburg kórház munkatársai és az eredményeket a közelmúltban publikálták a Osteoarthritis and Cartilage című magazinban.
Csipkebogyó arthritis
Az arthrosis gyakori formája az ízületi bántalmaknak. Ez a leggyakoribb ízületi betegség, mely jelentősen nehezíti a beteg mindennapi tevékenységeit. Nem tévesztendő össze a reumatoid artritisszel, ami lényegében autoimmun betegség, vagyis a szervezet saját sejtjeit, szöveteit támadja meg. Az oszteoartrózis, tehát az ízületi kopás, degeneráció általában 60 éve felett gyakori. Az USA-ban 21 millió ember „élvezi” a tüneteit. Sportolókban előfordulhat korábban is. Lényege, hogy a csontvégeket burkoló, védő porcfelszíni réteg az ízület területén károsodik, és a porc fokozatosan pusztulásnak indul, apró csontkinövések képződhetnek. A kopás oly mértékű lehet, hogy a végén már a csontvégek érintkeznek egymással. Ez komoly fájdalommal jár, nem szólva a károsodásról, a degenerációról.
A betegség főként a teherviselő ízületeket érinti, mint a csípő, térd, kéz, lábfej. Apróbb-nagyobb csontkinövések járulnak még ehhez, illetve az ún. Heberden- vagy Bouchard-csomók, amelyek főként a kézen észlelhetőek.
A túlsúly, az elhízott állapot fontos kockázat. Az ízületekre háruló teher ez esetben még nagyobb, hiszen a saját súlyát is el kell „cipelnie” a betegnek. Mindenfajta súlycsökkentés hasznos lehet éppen ezért, főként a térdet illetően.
kutatók megvizsgálták három korábbi tanulmány eredményeit, amibe összesen 287 beteget vontak bele. A cikk szerint három hónapi csipkebogyópor szedés eredményeként a fájdalom háromszor hatékonyabban szűnt meg, mint azoknál, akik paracetamol tartalmú fájdalomcsillapítót (Tylenol, Panadol, Anacin-3, Tempra és Datril) szedtek. A csipkebogyó még az alternatív gyógyászat kedvenc hatóanyagánál, a glukuzamin-nál is 40%-al bizonyult hatékonyabbnak. Ráadásként említik a kutatók, hogy a gyógyszerkészítményekkel szemben semmi negatív mellékhatását nem találták a csipkebogyónak.
„Ez egy nagyon fontos hír az artritisben szenvedőknek,” mondta Kaj Winther. „ A legjobb a csipkebogyó hatékonysága mellett az, hogy recept nélkül elérhető bárki számára, miközben semmi mellékhatással nem kell számolniuk, ami nem mondható el a fájdalomcsillapítókról.”
A csipkebogyó a gyepűrózsa (vadrózsa) bogyója. A C-vitaminon kívül számos olyan anyagot tartalmaz, amelyet az emberi szervezet kiválóan tud hasznosítani: pektin, flavonoidok, cukor, alma- és citromsav, cseranyag, A vitamin.
Már az ókori népek is felismerték gyógyító hatását, főként a sorvadásos betegségek ellen. A C-vitamin fokozza a szervezet ellenálló-képességét, a flavonoidok gyulladás gátló és antibiotikus immunerősítő hatást fejtenek ki, a pektinek pedig segítik az emésztést. A bogyóból készített gyógytea influenzás időszakban, meghűléses megbetegedések idején rendszeresen fogyasztandó. Ismeretes gyógyhatása vese- és hólyagbántalmakra, bélhurut és hörghurut esetén. Emésztést javító hatása közismert, gyenge vizelethajtó tulajdonságú. A csipkebogyó készítmények jól használhatók erősítő, üdítő és élvezeti célokra is. Íz javító hatása miatt gyógynövény-keverékekben, gyümölcs-teákban széles körben alkalmazzák.
A növény termését szeptember környékén kell gyűjteni. A hét végén kint jártam a Bakonyban, de még éretlen. Úgy számoltam, hogy 2-3 hétre van még szükség a teljes érésig. Gyümölcsaszalóban vagy napon kiterítve kell megszárítani és így egész télre eltárolható. Nekem még van a tavalyi szedésből is egy kicsi.
Száraz, öregedő bőrre
A csipkebogyó magja rendkívül gazdag linolsavban és linolénsavban, melyek olyan esszenciális zsírsavak, amik segítenek enyhíteni a bőr szárazságát, halványítják a bőr hegeit, és nagyon jól kezelik a leégés okozta bőrproblémákat. Ha a magunkhoz vett tápanyagokban nincs megfelelő mennyiségű ezekből az esszenciális zsírsavakból, akkor bőrünk hamar fakóvá és szárazzá válik. A csipkebogyó ezen kívül nagyon sok vitamint, főleg C-vitamint tartalmaz, ami erős antioxidáns, így segít megvédeni a bőrt a káros környezeti hatásoktól, és a gyors öregedéstől.
Forrás: http://www.naturhirek.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=212:a-csipkebogyobol-keszuelt-por-hatekonyabban-csoekkenti-az-izueleti-fajdalmat-mint-a-panadol&catid=56:europai-gyogynoevenyek&Itemid=174 http://erdely.ma/eletmod.php?id=107540
Hozzászólás
Az ízületekben általában anyagcserefolyamatok nem megfelelősége miatt, kristályos lerakódások keletkeznek. Ezek általában kalciumkristályok, mert amikor még gyulladási szakban volt ez a terület, akkor az ott keletkezett savas közeg semlegesítésére a szervezet a lúgos kalciummal (vagy mondhatjuk úgy is, hogy szódabikarbónáttal) igyekezett védeni a sejtállományokat, illetve, ha az nem állt elég a rendelkezésére, akkor a környező csontokból kiléptek a kalciumionok. A folyamatot semlegesítettük, azonban ott maradt a kalciumsó, ugyanis a savval, sókat, kalciumsókat hozott létre a szervezet ezen a területen. Most tehát, itt vannak ezek a kristályok, és a szöveteket roncsolják, illetve deformálják, és csiszolják, koptatják, minden egyes megmozdulásuk alkalmával, mint a folyó a kavicsot. Tehát a kalciumsókat kellene semlegesíteni, második lépésben, minden egyes gyulladási folyamat lezajlása után! Hogyan? Olyan anyaggal ami ezt a sót kémiailag szétbontja és egyben, ahhoz kivezetőképes hajtással is rendelkezik, persze, ha ehhez megfelelő sók is, vitaminok is rendelkezésre állnak, hogy először is legyen szomjúság, ezáltal vízbevitel, ezáltal kimosatás és kiürítés is. Valamint hogy a szétvált sónak, mindkét kémiai elemrésze más anyagokhoz kötötten, kivezethetővé válhasson a szervezetből.
Na, ezt képes a csipkebogyó teljesíteni, de csak akkor ha teljes egészében, az egész gyümölcsöt fogyasztjuk, és nem szenved kárt, hevítés által, a C-vitamin része sem.
Ha szét bonjuk a gyümölcsöt gyümölcshúsra és magra, akkor a hús inkább regeneráló, a mag inkább vízhajtó. A szőrök pedig a mag kötöttségét segítik elő a talajban maradáshoz, és a szaporodáshoz, számára. A szőröknek külön gyógyhatását nem ismerem, bár lehetséges, hogy van abban is valami a számunkra, de mivel rostanyaga olyan típusúnak látszik, amit szervezetünk nem tud feloldani (cellulóz) gondolom, ha lenne, akkor sem lennénk képesek azt hasznosítani, simán emésztés által.
Tehát a lényeg, hogy nem mindegy hogy milyen formában vesszük magunkhoz azt a bizonyos anyagot. Hiába főzünk belőle teát és isszuk esetleg, mégsem hozza ki az ízületi gócainkba lerakódott sókat. Tehát itt az ajánlás, a teljes gyümölcspor fogyasztásában van az ízületre vonatkozóan. Leszedjük, megszárítjuk és megdaráljuk a gyümölcsöt, szőröstül, bőröstül, és a másik, hogy megesszük, aztán a szervezet kiválasztja belőle mindazt, amire szüksége van belőle. Persze, ha minden rendben van a bélrendszerben és képes kiválasztani az anyagokat belőle, ha nem képes erre már a bélrendszerünk, akkor pedig hiába is esszük. Ez utóbbi esetben kell keresni egy másik hasonló hatást kiváltó gyógynövényt, vagy gyümölcsöt, pl. a vadkörtét, vagy körtét, almát, birsalmát, stb. esetleg helyileg pakolással megpróbálkozni a területen a sók semlegesítésével.
A másik dolog, hogy mostanában meg mindenki hason esik, ha meghallja, hogy "flavon". Kérem szépen, minden növényi létező flavonnal rendelkezik, mert hogy a flavon a színanyaga, vagyis a színe, de egyben minden egyes növény egyedi kémiai flavonnal is rendelkezhet, ami azonban, egyben lehet maga a hatóanyaga is, illetve olyan anyag, amivel más létezőkre valamilyen hatást képes kifejteni, de az lehet akár káros is, s akkor mérges növényről beszélünk és nem gyógynövényről.
Elnézést a hosszú kommentért, aki ismer az már tudja, hogy én ilyen vagyok. :)
Az adagolásra vonatkozóan: Feltételezem, hogy hosszú távon, kúraszerűen kb. hat hétig, 1-2 teáskanál biztos nem árt meg. Aztán némi pihenő után, ha továbbra is fennmarad a fájdalom, akkor ezt évente meg lehet ismételni 1-4 alkalommal.
A sima gyümölcsteából nincs megszabva határ, bár azért napi 1-2 teával nem jó többet fogyasztani semmiből, önmagában, csak keverékek esetén.
Igen ez a kérdés is helyén való, de még megtoldanám avval is, hogy ha már írtak a "porról" legalább azt is megemlítették volna, hogy pontosan hogyan állították elő a port? Miből? Miért kell, hogy por legyen?
Az egész rózsabogyóból kell a port is csinálni meg mást is, vagy mint már máshol is olvastam, hogy a bogyót ajánlatos felvágni és elválasztani magtól és a kellemetlen üvegszálszerű szőröktől. Erről ki mit tud?