Az alábbi írást (mely egy rövidke hozzászólásnak indult) Csodina hozzászólása ihlette bennem. Köszönöm neki, hogy hasznos kiegészítése nyomán feltörhettek belőlem ezek a gondolatok, melyek egy ideje már érlelődtek bennem a magyarsággal és egyáltalán a nemzet fogalmával kapcsoltban. Le szeretném szögezni, hogy a benne foglaltak nem kötelező érvényűek senkire sem nézve, pusztán az én nézőpontomat képviselik, az én megéléseimet az EGYségben, melyet megosztok most Veletek.

Ahogy minden fajnak megvan a szerepe a teremtésben, és ez a szerep egyedi értéket képvisel, úgy minden nemzetnek is megvan a szerepe abban a sokszínűségben, melyet a bolygónkon tapasztalhatunk meg. Mindegyik egy-egy sajátos ÍZt, egy egy sajátos megélést, nézőpontot képvisel az EGYségben. A magyar az én megélésemben is egy lélekminőséget jelent, mely semmiképp nem MÁS nemzetek ellen határozható meg. Hanem önmagában ugyanúgy érték, mint bármely más nemzet, mások mellett, akár egy szép virág a viruló réten.

A ma olyan divatos, hivatalos, polkorrekt-kozmopolita szemlélet azt sugallja, ugyan már hagyjuk a fenébe ezt a sokszínűséget, hisz mindenki EGY. Igen. Valóban EGYlényegű minden Emberi Lény. Valóban előrébb való az EGYség tudata minden olyan dolognál, eszménél, dogmánál, vallásnál stb. ami megoszthat minket, illetve ami egymás ellen uszíthatja a hamis felsőbbrendűség érzetét táplálva és azt tudatosan kijátszva az embereket. Ugyanakkor azt gondolom, hogy magyarként megélni most a LÉT eme szakaszát, egy sajátos lehetőség. HA élni tudunk vele ez a lehetőség IS segíteni tud minket abban, hogy megértsük azt, hogy MIND-NYÁJan EGYek vagyunk, de mégsem jelenti azt, hogy közben fel kell adjuk ezt a színt, ezt az ÍZt, ezt a sajátos tapasztalást amit nemzetnek hívunk. Mert a mezőn a margaréta is EGYlényegű a pipaccsal, mégis megférnek békében egymás mellett a réten, és EGYüttesen hozzák azt a gazdagságot létre, melynek neve: ÉLET.

A fajok erőszakos eltüntetését, összemosását, jellegtelen masszává gyúrását pontosan azok erőltetik a hamis kozmopolitizmus és polkorrektség cukormázas szólamai és a globalizáció leple alatt, akik képtelenek megérteni, elfogadni és tisztelni a teremtésben rejlő SOKSZÍNŰSÉGET. Miért kellene a margarétának pipaccsá lennie (vagy fordítva) ahhoz, hogy valódi harmóniában élhessen a teremtés sokszínűségével? Pont a sokszínűség veszne ezáltal el.

Az ember elsősorban szellemi lény. A szellem határtalan, végtelen, nemcsak kozmopolita hanem teopolita*. Lakhelye a végtelen Isten. De amikor a földi létben választ magának lehetőséget a tapasztalatok általi gazdagodásra, akkor paradox módon pont ezt a “leszűkülést” használja arra, hogy kiteljesedjen. A kiteljesedés egy lehetőségévé így válhat akár egy kultúra, akár egy nemzet. Mert ez lehetőséget nyújthat egyszerre az “elszigetelődés” megtapasztalására is, (melyben ráeszmélhet arra, hogy ez mennyire eltávolítja őt például az EGYségtől, a valódi, KÖZ-ŐS, múlhatatlan értékektől stb.) s miután megtapasztalta az elszigeteltséget fog tudni ráeszmélni arra, hogy valójában nem ez a valódi természete az Emberi Lénynek. (* a teopolita szót én alkottam, a jelentése: Isten-polgár, Istenben lakó, akinek az Isten a lakhelye)

A dualitások játszóterén nem a dualitás tagadása, hanem az abban rejlő tapasztalás lehetősége az, ami újabb megélésekkel, tapasztalatokkal és ezekből fakadó igaz megértéssel gazdagíthat bennünket. Csak nem szabad elfelednünk közben, hogy mindez csak egy játék. Csak egy játék, amit úgy kell játszanunk, hogy mindenki nyerhessen benne. Az EGYnek az a jó, ha mindenki nyer. Minden tapasztalat egy újabb információ, mely a nagy mátrixban közössé, lehívhatóvá lesz. Így gazdagszik eme csodálatos játékban általunk, velünk és bennünk: az EGY.

Tanuljunk meg hát végre úgy játszani ebben a csodálatos játékban, hogy EGY-MÁSnak minél több örömet okozzunk, s ne csak sérüléseket!

Azt gondolom, az emberi evolúció következő lépcsőjén állunk. A tudat békés forradalma zajlik éppen, van aki ezt észleli, van aki még nem. A nemzet kérdésével kapcsolatban az a véleményem, hogy mint minden az EGYben, úgy a nemzet is lehet egy lehetőség arra, hogy a segítségével valaki korlátokat húzzon az elméje, látása, érzékelése elé, DE lehet egy hatalmas lehetőség arra, hogy pontosan ezt a nézőpontot használja arra, hogy kitágítsa, elhagyja a korlátait és megnyíljon a tudata a valódi EGYségre, úgy, hogy közben a valódi Isteni Önazonossága bontakozik ki benne. Mely nem valami ellen, sokkal inkább mindent magába olvasztva nyer értelmet. Minden lehet minket szétválasztó de minden lehet minket összekötő kapocs az EGYben. Csak rajtunk áll, hogy mit mire és hogyan használunk fel.

Hogyan is? A magam példájából kiindulva: az hogy magyarnak születhettem egy olyan lehetőséget jelent az életemben, amit csak ezt a kultúrát magamba szívva, csak ezt a nyelvet beszélve tapasztalhattam meg. Pontosan ez a nyelv, – számomra szakrális kód – a maga gazdagságával, sokszínűségével, addig rejtett képeivel, üzeneteivel segített engem és segít most is, hogy kibonthassam az EGYben rejlő sokszínűséget, hogy megízlelhessem más népek kultúráinak gyümölcseit, s hogy megélhessem, magyarnak lenni egy minőséget jelent a teremtésben. Ugyanúgy mint orosznak, kínainak, japánnak, románnak, szerbnek stb. születve tenni ezt. Semmivel sem értékesebbet, de semmivel sem kevesebbet. Pont azért összehasonlíthatatlan, mert minden minőség EGYedi, és minden minőség pótolhatatlan, amiből kirajzolódik az EGY sokszínűsége.

Had zárjam eme gondolatsort Tamási Áron egy gondolatával: “Aki embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan”. Mi ennek számomra az üzenete? Hogy először is mindenki törekedjen arra, hogy TUDATOS, nagybetűs EMBER lehessen, mert akkor nem lesz senki kárára, ellenére az ő identitása, nemzete, hanem pontosan ellenkezőleg: a Teremtés gazdagodhat általa, vele és benne.

Forrás: kataklizma.info