Valaki elgondolkozott azon, hogy miért is van az a nagy bérkülönbség a nyugati és a kelet-európai államok között? Valaki elgondolkozott azon, hogy miért csak siránkozunk ahelyett, hogy magunkban is keresnénk hibát, s miért hárítjuk másokra a saját tehetetlenségünket is?
A nyugat vajon miért fejlettebb, miért gazdagabb mint mi?
Ám nem csak a nyugat van előttünk! Az egykor általunk befogadott tótoknál, vagyis a mai szlovákoknál miért magasabbak a bérek, mint nálunk? És a lengyeleknél is? Lassan már a románok is (!) felülmúlnak bérszínvonalban minket. A GDP is lényegesen magasabb, bár ott is, mint a nálunk, működő multicégek is szerepelnek, és azok tőlük is a profitot szinte az utolsó forintig kiviszik hazájukból! Talán a nyugati és az ún. utódállamok népe okosabb lehet, mint mi?! Nem lenne ideje a magyarázkodás, a siránkozás helyett bátran feltárni a hátteret, a keserű igazat?
Ha a nyugatimádó menekültjeink (hazaárulóink) még nagyobb kedvezményben részesülnek ottan, akkor még többen próbálkoznak hazánkon kívül boldogulni ahelyett, hogy itthon igyekeznének érvényesíteni vállalkozói tehetségüket, energiájukat. Igy fokozatosan elmagyartalanodhat az országunk. !!! S ma úgy néz ki, hogyha „befogadjuk” majd a 14 -18 év közötti muszlim hadat (akik között ott lesznek a potenciális terroristák, randalírozók, élősködők is), illetve a politikai és háborús menekültek áradatát, amit Afrikán és Ázsián kívül elindíthat, nagy mértékben nekünk köszönhetően, az ukrán vízummentesség (nem Kárpátaljáról, mert nekik nincs szükségük vízummentességre!!), a mi gyerekeink, unokáink is „Magyarábiában”, jobb(?) esetben „Magyukrániában” fognak élni, a szalonnának és a jó magyar pálinkának még a szagát se fogják ismerni. Ha ez bekövetkezik, akkor sertést még képeken se fognak látni, a keresztről pedig azt se fogják tudni, hogy mi az.
Pedig a magyarázat egyszerű. A mi MINDENKORI kormányaink, parlamentünk, politikusaink, tisztviselőink, egy része szakmailag lényegesen alacsonyabb szinten van, mint a nyugati, sőt az utódállamokban is. A becsületesség és a nemzetért való áldozatkészség is nálunk alul marad.
A pártpolitikai vonalakban a magyar tudat nagy hiánycikk. Meglehet, hogy nincs is, azaz a túlnyomó részük csak egyszerűen haszonleső vagy nem magyar, idegen irányítás alatt áll, tehát nem a nemzet, nem a nép érdekeit szolgálja. Nem is várhatjuk el a nem magyaroktól, hogy magyarul dobogjon a szívük. Minden országban vannak ilyenek, de más-más arányban... Sajnos nálunk, aki tudna az nem akar(mert azt hiszi nem is érdeke!), aki pedig akarna az egyszerűen nem tud, mert alulképzett, vagy buta, gyenge, könnyen befolyásolható, vagy egyszerűen kapzsi...
A környezetünkben lévő államokban inkább szakkormányok vannak! Vagyis a minisztériumokban, intézményekben megfelelő, magasan szakképzett becsületes személyek többségben vannak, nálunk pedig kifejezetten politikai kormányok váltják egymást, amelyeknek a tagjai elsősorban fegyelmezetten szófogadó pártkatonák...Sajnos társadalmunk túlzottan politizálva van csak pártokban képes már gondolkodni, s a Nemzet, mint érdem alapján való képviselet, lassan kitörlődik az emberek fejéből.
Meggyőződésem, hogy népünk nem szűkölködik sem becsületes, sem okos koponyákban, akik rövid időn belül helyes mederbe tudnák terelni hazánk haladását. Ők magyarázkodás helyett szabatosan elmagyarázzák, példamutatóan és helyesen cselekednek, és nem válik majd el az, amit mondanak attól, ahogy cselekszenek. Képesek lesznek és fognak is majd a közjó kategóriájában gondolkodni, s ezzel minden esetben helyesen fognak dönteni, mert következtetéseik nem az önzésen alapul. Mintájukkal pedig sokak számára adnak lehetőséget a változásra!
Vannak, akik a viszonylag siralmas helyzetünkben a népünket okolják. Mondván: mit tehetünk – birka nép vagyunk. Ezzel kategorikusan nem értek egyet. Tessék elgondolkozni, a sok rokon nagyobb számú nép közül miért épp a Magyar törzs vállalta a vezér szerepet. Bátran vállaltuk a példamutató szerepet az elnyomók elleni küzdelemben is. Általánosan elfogadott axióma: nincsenek jó, vagy rossz népek, csak másak, egymástól különböző mentalitással, más-más igényekkel. Tehát a bibi nem a népben van, hanem az irányítóikban, az uralkodóikban. Pld. háborút vagy csatát nem a közkatonák veszítik vagy nyerik meg, bármilyen hősiesen harcolnak mindkét oldalon, hanem a hadvezérek képessége, tehetsége, akik tervezik, irányítják a hadsereget, az ütközeteket…
Az utóbbi időben, az erős ellenállás és nem kívánt, de elengedhetetlen tetemes anyagi többlet kiadások ellenére(a határzár, a határőrség, az ideiglenes bevándorló táborok, stb.) a kormányunk mind határozottabb intézkedéseket tesz az életszínvonal emelésére. De hathatós sikereket csak úgy lehet elérni, ha az államigazgatást gyökeresen átreformáljuk - pártfüggetlen szakkormányt választ pályázati alapon az Országgyűlés 2/3 többséggel (pártelnök nem pályázhat). Sőt… Talán célszerű lenne áttérni az Elnökigazgatási államformára. Az államelnököt a nép válassza meg. És ami a legmeghatározóbb – mind a kormányban, mind aparlamentben a Magyarok túlnyomó többségükben legyenek. Vagyis olyan becsületes személyek, akik elkötelezettek a magyarság tudateszméje mellett. Nyilván a nem magyarokból hiányzik a magyar fajfenntartási ösztön, ami erősebb az életösztönnél is.
Talán célszerű lenne foglalkozási alkalmassági kötelező vizsgálatot kiterjeszteni minden felelős beosztásba jelölt személyre. Hogy ez hogyan valósítható meg, az egy külön téma. Ne feledjük: nincs lehetetlen, csak tehetetlen!
v. Kövér György.
Ungvár – Záhony.
2017 május.