20240329
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2008 október 04, szombat

A hunoknak köszönhető Velence is

Szerző: hunhir.hu

Altinum az Adria fontos kereskedelmi és hajózási központja volt. A műholdfelvételeken széles utcákat és tereket, palotákat és templomokat, színházakat és csatornákat, valamint egy nagy amfiteátrumot azonosítottak.

A hunoknak köszönhető Velence is

Műholdfelvételek révén fedezték fel az ősi lagúnavárost az Adria partján, amely Velence elődje volt.

Velence, amelyet 118 apró szigeten építettek fel, nem épp a legmegfelelőbb helynek tűnik egy olyan tengeri hatalom létrehozásához, amilyenné a középkorban és a reneszánsz idején a dózsék városa vált. A történészek egybehangzó véleménye szerint azonban a magyarázat abban keresendő, hogy az apró szigeteket olyan római városok, mint Ravenna, Padova (Patavium), Aquileia lakói népesítették be, akik először az V. században a hunok, majd egy évszázaddal később a langobardok elől menekültek el - olvasható a The Times brit lap online kiadásában.

Ám mint Paolo Mozzi, a Padovai Egyetem földrajzi tanszékének kutatója rámutatott, nagyfelbontású műholdfelvételek egy kiterjedt várost rajzoltak ki Velencétől 7 kilométerre északra, Altino közelében. Ez a római Altinum volt.

"A feltevések szerint Altinum ugyancsak a "barbárok" előretörésének esett áldozatul. Ekkor lakói a lagúna belsejébe menekültek, s megalapították a szigeteken Velencét (Venetiae), felhasználva az építkezéshez városuk köveit. Virágkorában, mielőtt az V. század közepén a hunok lerohanták, Altinum az Adria fontos kereskedelmi és hajózási központja volt. A műholdfelvételeken széles utcákat és tereket, palotákat és templomokat, színházakat és csatornákat, valamint egy nagy amfiteátrumot azonosítottak. A jelek szerint Altinum prosperáló város volt, amelynek mintegy 20 ezer lakosa lehetett, ám a X. századra a település teljesen elnéptelenedett.

Altinum emlékét néhány sziget őrzi, amelyeket az elhagyott római város egyes körzetei után neveztek el: ilyen Torcello (az egykori Torricellum), Murano (Ammurianum) és Burano (Porta Bureana).

A romváros feltárási terveit a Padovai és a Velencei Egyetem, valamint a Veneto körzet régészeti főfelügyelősége közösen dolgozza ki.

Forrás: http://www.hunhir.hu/index.php?pid=ony&id=000610


Hozzászólások megtekintése a régi honlapról

Hozzászólás  

#2 belgium/Andennenagy lajos 2017-02-03 11:31
egy dolgot szeretnék veletek megosztani. Ez az, hogy elég biztosra veheto az, hogy az etruszkoknak tudott nép a Balkánról települt át az itáliai félszigetre. Na ha akkoriban ezen félsziget észak-keleti oldala néptelen lett volna, akkor miért nem oda telepedtek le (itt az egy, a Kr.e-i 1100 körül vagyunk) ?

ezen kérdés (is) hozzátartozna maga Velence eredetével ...

vagy pl-ul a sokkal késobbi lombard honfoglalás esete (ez már az ún. hun-kor után közvetlen). Ezek miért hagyták nyugton Velecét, ennek környékét ?
(na mégha ezen idoszakban már Velence jól ismert) ...

(ezen kérdések azért jelennek meg nálam, mert én egy 'magyar-magyar folyamatosságot' tartok a Kárpátok és a Balkán északi részén. Tehát ennek viszonyaként érdekel a 'mások' története erre-felé)

szeretettel, L
#1 VÁ: A hunoknak köszönhető Velence isKödszurkáló 2012-09-15 23:34
Gregor Kristóf és Móricz Leó: Ha Illignek igaza van ... című tanulmányának zárszavában további kutatási téma lehetőségeként Velence és a Magyar Királyság kapcsolatának kérdését is felvetik.

"Kitüntetett figyelmet érdemel az érett középkor – különösen méreteihez képest tekintve – egyik legjelentősebb államalakulatának, a velencei köztársaságnak a korai története.

Ez az állam helyzeténél fogva mintegy észak-keleti bástyája volt Itáliának s voltaképp politikai egyensúlya a hihetetlenül erős Árpádkori Magyarországnak.

Amint a Pallas írja: „E csodálatos szigetváros nevét a venetáktól kapta, Velence városa azonban sokkal később, a népvándorlás korában keletkezett, amidőn Attila hunn király hadai Aquileja lerombolása után tűzzel-vassal járták be Felső-Itáliát. Az „Isten ostora” elől a parti lakosság egy része többnyire halászok és hajósok, a lagunák közötti szigetekre menekül.” (ld. Pallas Velence címszavát)

Az Attila-i pusztítás tényleges megtörténtéről és – ha volt – valós méreteiről nem lehet megbízható adatunk, hiszen az erről szóló közlések kivétel nélkül fantáziadús, ördögfestő római egyházi forrásokból származnak, illetve a legújabb olasz történetírás is immár bölcs mértéktartással látszik kezelni a kora-középkor nem minden propagandisztikus él nélküli elbeszélését a hun birodalomról.

Aquileia állítólagos lerombolása és Velence születése között már csak azért sem túl valószínű a közvetlen kapcsolat, hiszen Aquileia a mai Grado (egykori Gradus) városa felett helyezkedett el a tengerparton, tehát a mai Velencétől légvonalban is mintegy 90-100 km-re. Alig hihető tehát, hogy Aquileia egykori lakosai – ha úgy vélték, hogy számukra a lagunák nyújthatják az egyedüli biztonságot Attila hunjaival szemben – ne a Gradus környéki szigetekre menekültek volna, hanem inkább kb. 100 km-t gyalogoltak vagy hajóztak, hogy a semmivel sem védhetőbb Velencében telepedjenek le.

A lényeg szempontunkból mindenesetre az, hogy Velence Attila korában születik meg, avagy emelkedik ki a névtelenségből. Ezt követően Odoaker, majd Theodorich birtoka lesz, ám századokon keresztül jelentősége nem haladja meg bármely más halászfalu fontosságát. Az első jelentősebb esemény Velence életében, amikor 815-ben Alexandriából a városba szállítják Szent Márk evangelista földi maradványait. (ld. Pallas ugyanott)

E mozzanattal kapcsolatban azonban megjegyezzük, hogy ez történhetett akár a szent ereklyék iránt nem kevésbé fogékony VI. században is. Velence mindenesetre a szent csontok megérkezését követően is híven őrzi falusias jellegét, s amint a Pallas írja: „Velence felvirágzása Orsedo (lásd ott) II. Péter dogéval kezdődik, ki a dalmát hercegi címet vívta ki magának. Fia és utóda III. Péter doge (1009-26),, ki magát később bérmáló atyja III. Ottó német császár után szintén Ottónak nevezte (…) és Szent István hugát vette nőül.” (ld. Pallas ugyanott)

Velence városa tehát 450. Körül tűnik elő a történelemben és egészen Orsedo II. Péter doge megjelenéséig, tehát a X. század közepéig, több mint egy fél évezredig tengeti napjait a legnagyobb jelentéktelenségben, hogy azután a magyar királyság megalakulásával szinte egyidőben Európa egyik vezető hatalmaként pompázzon előttünk. Óhatatlanul felmerül tehát a gyanú, hogy Velence felvirágoztatására, megerősítésére Róma akaratából került sor, éspedig a magyar királysággal szembeni stratégiai okokból. Az Orseolo (eredetileg talán Orseolos) család egyébként alig több mint száz éves szereplés után ugyanolyan gyorsan letűnt a történelem színpadáról, ahogyan oda a X. század közepén felhelyeztetett. (ld. Pallas Orseolo címszavát)

Velence városának létrejöttét pedig egy állítólagos (vagy volt, vagy soha meg nem történt) Attila-i pusztítás történetéhez azért lehetett célszerű hozzákötni, hogy a magyar királysággal szemben megerősített városállam megfelelő történeti ideológiával is rendelkezzék küldetésének teljesítése során."


Forrás: tttweb.hu/gyujtemenyek/cikkek/regi/Hamis_kozepkor/Tanulmany/09.htm

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások