Hiába? Hiába!

Juhász Gyula: A hitvány Európa..

„Mikor Belgiumot sáros német csizmák legázolták és meggyalázták szűz szépségét e csodálatos kis országnak, a vallási és ipari csodák földjének, akkor a belga írók, költők, művészek, a szellemi vezérek, az igazi vezérek, szinte magukból kikelve, szinte a szent őrület rohamai közt tettel, szóval, írásban, versben és prózában harsogták, mennydörögték, a negyvenketteseket is túlzengve üvöltötték világgá a földjük, a népük, a kultúrájuk, az igazságuk gyászát, nyomorát, veszedelmét és ügyük mellé állították győzedelmes csatasorba az egész velük érző világot. La belgique sanglante ! – Vagyis Belgium elvérzik! – ordította Verhaeren, az isteni lírikus, aki Rubenst, Rembrandot, a flamand teremtő erő örökkévaló dicsőségét állította oda, diadalmas paizsnak, a parázna és részeg erőszak elé. Maeterlinck, a finom, a nemes az előkelő, a halk, bokszbajnoka és kengyelfutója lett a belga becsületnek, a belga igazságnak. Amerikát is hadba hívták egy talpalatnyi belga föld, egy maroknyi belga nép védelmében. Most pedig úgy fordult a világ sora, hogy a keleti Belgium, szegény, árva hazánk, Magyarország jutott ebek harmincadjára. Latrok barlangjává akarják tenni külső, belső ellenségei. Letarolni kultúráját, legázolni vetését, tönkre tenni mindent, amit ezer éve termelt, alkotott, világnak adott: ez a program, amelyet elleneink nem vallanak, de cselekednek.

Hol van most a magyar Maeterlinck, a magyar Verhaeren, hol vannak a magyarság szellemi vezérei, elemi felháborodásukkal, lelkük mélyéből fölzúduló tiltakozásukkal, amely a minden nagyra hivatott, nemes, dicső, szent és örök magyar nép jogát, igazát, erejét és hatalmát úgy tündökölteti föl a martalóc erőszak minden ágyúi és puskái fölött, mint ahogy a lőporfüstös levegő fölött fönséges tisztasággal ragyog a világ lelke, az élet szülője, a mindenség tekintete, a Nap ?

Szólaljon meg egyhangú és egyöntetű demonstrációval Szeged, Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár, Cegléd és a többi magyar város szellemi gárdája mind, ha már Budapest azzal van most hasábszámra elfoglalva, hogy Péchy Erzsi szeretője volt-e a pármai kis hercegnek ?
Hol vannak a pesti világhírű hazai szerzők, hol vannak, akik Stockholmtól Kaliforniáig zsebelték, inkasszálták a dicsőséget ? Mért hallgatnak a szépirodalmi hercegek, mért nem sírják, üvöltik, mennydörgik, orgonálják világgá a nagy Bolyai, a szent Kazinczy, az isteni Vörösmarty, a világforradalmi Petőfi és Széchenyi, Kossuth népének, földjének panaszát, amelynél jogosultabb és keservesebb nem volt még, mióta e földön élünk és vérzünk hiába, hiába!”
Juhász Gyula – Tűz, 1918 december 21.

Folytatom egy tapasztalattal. Van egy weboldal amelynek a neve „Kiáltó szó”. Erősen, igen, nyugodtan mondhatjuk, megszállottan vallásos, annyira, hogy annak amit propagálnak, a valláshoz, a hithez, vajmi kevés köze van. Miért? Először is azért mert a Bibliából vett idézeteket, bár, mások is használják, a maga módjára használja, a maga módján idéz belőle, és magyarázza meg!

Nem náluk kezdődött, de nem is náluk fog befejeződni egy valós gond, mégpedig az, hogy ahányan idéznek annyi - féle képen megy az értelmezése a Bibliai idézeteknek. Mert ugye, idézni szabad. A gond akkor válik nyilvánvalóvá, amikor kiderül, mert kiderül, hogy ők sem különbek a Deákné vásznánál, vagyis, mondjuk így, a maguk szája íze, de legfőképpen a maguk értelmezésében magyarázzák meg, a Bibliából vett idézeteket. Persze joguk van rá, mint a többieknek is. De. Révén a Magyar nyelvről szó, az a valaki aki idézget, vagy nem tud Magyarul vagy nem Magyar. Miért? A Magyar nyelv egy olyan nyelv amelynek szavai egyenként is megállják helyüket, értelmezhetőek, teli vannak észszerűséggel, sok más nyelvvel ellentétben, és akkor még enyhén fogalmaztam. Nem beszélve arról, hogy még egy példát említsek, mielőtt megindokolnám azt, amire azonnal kitérek, vagyis azt, hogy nyelvünk egy Isteni nyelv, állítom az ősnyelv maga. Mert sok szavunkat felbonthatjuk, több önálló szóra, továbbá sok szavunk van amelyek ige formájukban precízen fejezik ki azt amit közölni akarnak, történéseket, jelenségeket, tudnak is velünk és a külvilággal közölni. Ezekről a dolgokról esetleg egy másik alkalommal. Tehát, miről is van szó, és miért? A „kiáltó szó” oldalt én kértem, mert szeretek tájékozódni, de amit az utolsó emailben kaptam, attól, bizony kinyílt az ismert bicska a szellemi zsebemben. Nem szeretek semmit sem, amely a végletekig nyújtva van, így ide írom azt amit a szerkesztőségnek írtam a hallottak után:

„Tisztelt szerkesztőség!
Döbbenettel hallgattam annak az Úrnak a hangját, aki a hanganyagokban beolvassa a szöveget. Nem ok nélkül merül fel a gyanúja annak, hogy az illető, nem Magyar származású. A szóvégek kihangsúlyozása arra utal, hogy valahol, mint idegen nyelvű, utólag tanulta meg a Magyar nyelvet. Ezen felül általános hangsúly használata is arra utal, hogy idegenről van szó. Az előbb említett, nem megalapozatlan kifogásokhoz, amelyek hallhatóak, hozzájárul még több tényező is. De említsünk csak egyet, az pedig nem más, mint a rettenetesen pesszimista sors amelyről beszél, a már említett Úr, Magyarország sorsát illetően.
Enyhén szólva agresszíven és gusztustalanul szuggerálja a Magyar Nemzet, Magyarország, így is úgy is rossz, előrelátható sorsát.
Összegezve, nagyon ismerős a stílus, az agresszivitás, a hanghordozás és a nyilvánvaló szándék, valamint az is, hogy kik állnak az előbb említett szándék és stílus mögött.”

Végezetül, nem szabad elfelejtenünk, fel kell frissíteni a következő generációk számára, hogy mi Magyarok hoztuk be, a keresztény vallást, a dupla kereszttel együtt, mégpedig olyan alakját az igaz kereszténységnek amely, akár tetszik a Vatikánnak akár nem, egyszerűségében, főleg őszinteségében, közelebb állt szellemileg és tettekben is a valláshoz, a hithez mint az a Római-keresztény vallás amely mára már rontást hoz nap mint nap, valamennyiünkre. A judeo keresztény, vagyis a mesterségesen létrehozott új keresztény vallás, tele van fenyítésekkel, rémtettekkel, bosszúkkal, megtorlásokkal, amelyeknek célja, a félelemkeltés és a hatalom! Hatalom, mára már egyetlen céllal, a világhatalom megszerzése, bármi áron. Ellentétben az ős kereszténységgel, amelyben, van megbocsátás és megbánás, megértés és felemelés, és bosszú helyett, színtiszta szeretet.

Pataky Zoltán