GÁLOK EREDETE

(Sicambria jelenség és a „franciák”)

A nagy Francia Krónika szerint a trójai vereség után Priamos király unokája megindult a tengeren és folyók mentén a szárazföld belsejébe. Stratégiai számítások szerint azonban majd egy fél évezredet töltöttek el a Kárpát Medencében, aminek "kitudja miért” ma már nyoma sincs. Ennek oka részben az volt, hogy a szittya eredetű euráziai népeket sok-tucat indokolt, vagy módon nevezték el a középkori krónikaírók.
A „franciák” kétségkívül az egyik olyan nép, melynek legalább egy tucat olyan neve volt, melyet ma már senki sem „akar” felismerni, mert akkor a valódi név feltűnése mögött lapuló történelmi botrányokról /nép-írtásról/ is illene tudni. Keleti és nyugati frank, keleti, vagy nyugati gót, a száli frankok, gallok, kelták, aquitánok, burgondiak, armoritánok, bretonok, gaszkonyiak, savojárdok , vendé-iek stb. mind más gyökerű és nyelvű népek voltak, akiket a „Nagy Francia-Forradalom” katlanában főztek össze egy modern „kozmopolitum­má”, melynek lényege az, hogy ma már nemcsak az őstestvér frank-gót „német” népet tekintik ellenségnek, hanem ősi-énjüket kereső „belföldi- francia nemzetiségeket” a bretonokat, baszkokat és korzikaiakat /stb/ is. Kik is hát akkor a franciák?

Thierry Amadé francia történész, aki Atilla- és a magyarok történetét megírta, a „franciák” Trójából származásáról tud, akik akkor még nem „franciák”, hanem gálok, (gallok) latinosan gallusok voltak, akiket a korabeli krónikák sicam­ber- eknek neveztek. Ők, akik természetesen a szik-emberek, a lebarnult közel-keleti jövetelű mór-avarok, akik a Kárpát Medencében töltöttek el jó néhány száz esztendőt, ha nem ezer évet. Természetesen más neveken. Ők lehettek az ősi gepidák, avar- dákok, szarmaták, carpok stb. Ez viszont biztos, hogy a SICAMBER jelző az a kulcsszó, melyet a „modern- franciák” eldobtak, nehogy valaki ki tudja nyitni a népek eredetének a titkait őrző ókori varázskönyveket őrző szentélyének titkos ajtaját.

Ez a nyugati krónikák által többször is megemlített titokzatos városnév, meglepő módon nem izgatta fel történészeinket. Tudnak ugyan róla, de nem törődtek vele. Úgy látszik, nem tartották magukhoz méltó feladatnak Atilla fővárosát keresni. (Holott sokkal inkább attól félhettek, hogy megtalálják, és akkor baj van, mert újra kezdhetik írni a középkor történelmét!) Ergó, inkább fölényesen kijelentették, hogy az ilyen fantázia- elnevezésekkel, mint Sicambria nem érdemes /?/ foglalkozni.

Mi ezen persze sem csodálkozunk, elvégre miért lenne pld, a finnugoros MTA érdeke, hogy kiderüljön; miszerint Sicambria most is itt van, mégpedig a mai Magyarország kellős közepén.
A jelek azt bizonyítják, hogy a mai „összehasonlító nyelvész tudósoknak” fogalmuk sincs /?/ arról, hogy a sicamber (szikamber) szó mit is jelenthet. Márpedig az Atilla-halála utáni korban sok idevágó jelzést találhattak, melyeket érdemes lett volna alaposan elemezni. Hamar meglelhették volna a titkot, nevezetesen azt, hogy a francia sicamberek mi közük van a Kárpát- Medencéhez. Kezdjük azonban a franciák ma ismert eredet- történéseikkel.

A Trójából, Kis-Ázsiából menekülő gallok< gálok (gall-sicamber< avarok) a hazánkba, a Kárpát- Medencébe érkeztek, ahol több száz /talán ezer/ évet laktak, amiről a mai francia történelem, ki tudja miért, de megfeledkezett. Arról ugyan említést tesznek, hogy fővárost is építettek maguknak, melyet a mellette lévő hegy miatt Sicambriának neveztek el. Ők alapították tehát azt a várost, melyet jóval később Atilla újjáépített és a Hun Birodalom fővárosává tette. Ezt a közlést viszont a magyar történelemtudomány sem tudja hová tenni, mert képtelen beazonosítani a város nevét és helyét, mert már nem tud „ős-magyarul”. Ha ugyanis tudna, akkor sejthetne valamit a szik- ember< avarok- építette várról és városról.

Az ősnyelv és ősírás ferdítéseit lefaragva rekonstruálni lehet a korabeli fogalmakat. Ha ezt megteszik, akkor talán arra is rájöhettek volna, hogy a mai ”Visegrád” viseli az ősi város nevét. A francia krónika szerint ugyanis a várost egy nagy folyó mellett, egy Sycan nevű hegyen építették. Mindenek előtt azt kell tudni, hogy a nőelvű népek, így a hunok is, mindig nagy folyók mellett építették fel nagy városaikat. (A folyó ugyanis az ő eltartó anyjuk volt. A Duna –FO= Anud= Anyud< Anyád, vagyis az Istennőjük volt. A Duna „latin” neve= Ister az Istent jelenti, mert a rovásírás N jele a latinban sokszor= R. Így a Kazán- szoros is Kazár- szoros, Stb.)

A fenti közlés világossá teszi a „Sycan”- talányt is, hiszen szikan szó, a szikkant- at, a szárazat jelenti, amit a szikan= szikár olvasat is bizonyít. (A /fr/ siccative /szikkatív/ jelző szárazat jelent.) A Trójából jött menekülő sicamber= szik-ember avarok tehát az ország közepén, egy Szikár-hegyre, magyarul egy kopár hegytetőre építették a várukat. Ez pedig a Duna-könyökben volt és ezt ma Visegrádnak /szlávosan= magas-várnak/ neveznek.

Az újjáépült város Atilla korabeli neve azonban Űsi-vár (Űsz= „Fehér-vár”) volt, mely nevet latin betűkkel írva eltorzítottak. Ebből a torzítás- hamisításból viszont a történészek mára az avar-kori Kárpát- Medence szláv „Nagy-Morávia” országának bizonyítékát ácsolták fel.

Az ősi ŰSZ és űsi szónkat latin betűkkel csak VIS< VISI és VISE alakban jelenhetett meg. A cseh-szlovák nyelvben viszont a vise és visí= magas és magasságos /valaha- isten/ jelzőt fejezett ki. (A grád= garád szó az árkot és árokkal védett várat jelentette.) A vár Űs- nevét viszont a németek WIS, majd WEIS szóval írták le. Aligha véletlen, hogy a mai németben a fehér jelző= weiss, de a tudás is ugyanaz, hiszen /az én/ „tudok”= /ich/ weiss. Magyarul; aki fehér-, vagy fejér- (-hajú= fej-ér+ett) az tud. Az ŐSI /űsi/- VÁR neve tehát így lett részint magas-vár= Visegrád, részint Weiss= „Fehér-vár”. Az mely Atilla után Árpád fővárosa is, melynek „Fehérvár” neve sokszor felbukkan, melyet sehol sem találnak történészeink. Persze, hogy nem. Főleg azért mert nem hisznek a szemüknek ha a Fehérvár nevet olvassák, mert az szerintük „csak” Székesfehérvár lehet. Akik viszont sejtettek valamit az ősi nyelvből, azok a Fehérvár nevet azonnal „Fehéregyház”- ra módosították, nehogy rá lehessen jönni az atillai- örökség igaz nevére. (A szittya vallást és a húnokat is üldöző római vallás „írás­tudói”, a szittya ősneveket szitokszókká és félrevezető kifejezésekké tették).

Holott a főváros „ott- van” a visegrádi hegytetőn, melyet nem a szlávok, hanem a gall- avarok és hunok építettek. Melyet nem véletlenül hagyott elpusztulni Vajk- I. István keresztény egyháza és nem véletlenül építették fel tőle messze az új „Űsvár”= Fehérvárat, egy új katolikus templommal. Ezért sokak számára talán meglepő, hogy a második ezredév két legnagyobb magyar uralkodója Nagy Lajos és Mátyás király miért is ragaszkodott annyira Visegrádhoz, melyet nem véletlenül tettek az új Birodalmuk központjává.

Visszatérve a frank-gall szik-emberkhez, tetszik ez egyeseknek vagy nem, most már tényként kezelhetjük, hogy a szittyák ősi mór< avar nemzetsége alapította meg Sicambriát a Duna-kanyarban. Az ő leszármazottjaik azok a frank királyok kik innen a Rajna- Szajna és Majna mellé települtek, akiktől a Meroving dinasztiát származtatják. Ők nyílvánvalóan avarok, mert a „királyaik” közismerten hosszúhajú és a két méter körüli hatalmas emberek voltak. Az ő utódaik Nagy Károly és Martell Károly is, akiktől a Caroling- dinasztia eredt.

Az őskutatók előtt már „köztudott”, hogy az avarok hatalmas termetű emberek, ki a hosszú hajukat mindig varkocsba fonták. Feketés és barna bőrű, szikár< szikkadt emberek, vagy szik- emberek voltak. Nem véletlen tehát, hogy a mai Visegrád helyén alapított várat egy Sycan= Szikan< Szikár hegyen építették és Sicambria- nak nevezték el. Azt sem árt azonban tudnunk, hogy a mai székelyek is a szik-emberek, szik< szikár, barna bőrű, vagy szíki- és széki emberek utódai.

Ők valaha siki és sziki emberek is voltak, mert valaha a folyók mentén gabonatermesztéssel foglalkoztak. A gabona görög neve= szíkália, mely nemcsak két-szikű növény, hanem szik-álló, azaz szárazságtűrő is. A fehérje tartalma pedig= a sikér, ami valaha fehéret jelentett. (Hiszen a szikkadt-föld= a szik –izzó- fehér és sós felülettel birt. Ámde „véletlenül” a vászon-neműt súroló és fehéritő kefe neve ma is sikár-kefe, mellyel kisikárolják< kifehéritik még a barnás kender-vásznat is).
Kövessük azonban a gall-szikamberek további útját, akik Trója- Párizs, Reims és Aachen régiójában telepedtek le. Itt alakult ki az első „keresztény-
frank” birodalom és első nagy „királyuk” I. Clodvig lett. Az ő 496-ban Reims-ben történő koronázásakor „Szent Remigius” püspök a következő szavakkal kezdte el a ceremóniát: „Mitis depone colla sicamber!”... (szabad fordítással: Hajtsd alá a fejed szikamber!) Mit akart ezzel mondani a főpap? Azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy az első nagy „frank király” igen fontos jelzője, vagy „rangja” a szikamber volt.

A szik-ember valaha a szikkadt és szikár< „leégett”, barna bőrű- cserzett arcú ember jelzője volt. A sziki< szikkadt emberek főként az avarok voltak. Az ő jelzőjük volt görögösen írt „abar”= a magyaros: a-bar+ na, ahogyan a szikkadt-égett színt ma nevezzük. Az ősi izzik igéből latinosan írva lett szik, ami a kiszáradt földet, a sziket jelentette és kifejezte, hogy a szik-ember fekete- barna, szikár és szikkadt alkat, vagyis ők voltak az úgynevezett „fekete-magyarok”, mint amilyen I. László királyunk, no meg az árpádházi fejedelmeink és királyaink voltak. (Ilyen fekete volt azonban III. Henrik német császár is, a „Fekete Henrik”, a mi Aba- Sámuel királyunk legyőzője is.)
I. Clodvig király tehát sicamber< szik- ember, vagyis avar volt. Valaha azt mondták, hogy a száli- frank, mely szónak az igazi jelentését homályba süllyesztette a modern nyugati történelem. Mit is jelent a száli jelző? A francia értelmiség lexikonja a Larousse csak annyit árul el, hogy a „salien”, vagy „salique” név egy ősi törzs neve volt, mely valahol az YSSEL folyó (Hollandiában Zwolle városa mellett) mentén élt valaha. A franciák azonban tudnak a „Száli- törvényekről” melyek a Meroving- dinasztia korától szabályozták a uralkodók örökösödési rendjét. Ennél többet egy francia intellektuell már nem tud a száliakról. Nem bizony, hiszen már arról sem tud, hogy a sal= szál szó az ősi sár= szár szavak szinonimája. (Ez pedig az R= L kiejtés eredménye.) A szál szó és a száli jelző a magyaros sár< sári /és szár< szári/ szókból keletkezett. A SÁR szó a /sár+/ arany és nap /=ősár/ fogalmát fejezte ki. A sári= sáli /franciásan= salique< szálik/ a napisteni jelzőt jelentette. A francia királyok „nap-király” címe- rangja innen ered. [1]

A száli- frankok tehát avarok, miként a bajorok is azok, sőt a Pó-sikságra szintén a Kárpát- Medencéből áttelepült longobárdok is száli /szári< szárd/ nép voltak, akik tőlünk települtek át a Pó völgyébe. A Kárpát- Medencében a korabeli térképeken a szarmata, gepida, valamint vandál, géta és wisigót stb. törzsek neve olvasható, de senkit sem érdekel hogyan lett belőlük olasz- német és francia, holott ugyanazon nép egyes nemzetségeiből származtak.
A fenti népeket a rómaiak és görögök szittyáknak nevezték, sőt királyi szittyákról is beszélnek, kiket már nem tudnak azonosítani. Nem, mert ragaszkodnak a „királyi” jelzőhöz, holott a szittya-népek nem ismertek királyt, hanem csak választott fejedelmeket /kán, kagán, kende, gyula stb./ A királyi jelző helyett valaha istenit használtak, ami a sár< sári /S-R/ szóból származva jelent meg. Ebből a szóból alakultak ki az ókori „király-nevek” is, mint az öröklődő Salmanasszár és Tigletpilesszár „királynevek” stb.

Ezért lett az angol és francia király= Sir< Szőr /S-R/, de innen ered az abesszin uralkodó Rasz elnevezése, mert –FO= Szár. Sőt ebből torzult ki az orosz Cár neve is. (Az Sz- betű oroszul= C. Illetve Cár= Tzár< Szár,) Görögül ezért lett az „arany hordából” Sir Orda, ami eredendően a királyi- szittyákat jelentette, mert valaha Sár-Gárdának /Arany-gárdának, vagy Nap-gárdának/ hívták a válogatott csapatot. Ebből a gárdából szitokszóként horda, mégpedig sír /=temetői/ horda lett. Érdekes módon történészeink nem foglalkoztak azzal sem, hogy a talán leghatalmasabb szittya népnek a szarmatáknak a nevét értelmezzék, tehát megpróbálják megérteni.

A mai szellemben ugyan sauromatáknak is nevezik őket, ami bár negyed-, vagy féligazság, de mégsem mond meg semmit, a „mai nyelven”. [2] Magyarul azonban tökéletesen magyaráz. A Sár-mata= Sár-matya< /matyó/= kifejezés tehát ma a magyart jelenti, ami pedig az ókorban a mór< avarokat, vagy szabírokat, tehát a szikambereket, a „fekete-magyarokat” jelentette, kiket a nagy szittya birodalom népeiként ismert az ókori világ. Ezeknek a leszármazottjai a szár-, vagy száli- avarok, nekik pedig a keleti és nyugati frankok.

(Történelmi véletlennek lehet tekinteni, hogy a mai oroszok, kik a sarmata< avarok leszármazottjai, nem is gondolnak az avar ősökre, illetve van egy közmondásuk, mely nagyon tanulságos. Ha valami nyom nélkül elvész, akkor azt mondják, hogy : Eltűntek, mint az OBOROK, kiknek semmi nyoma sem maradt. Az obor-, temészetesen a görög abar /< avar/ szó szlavizált alakja. Az oborok nyílván nem tűnhettek el, mert Eurázsia legnagyobb népe voltak, kiknek utódai adják az orosz, az olasz, a bajor és a frank< franciák ősi uralkodó törzsét, illetve ősnemzetségét.

A sicamber-gallok a nagy trójai vereség után Romulus és Rémus „példáját utánozva” nyugat- Európa felé menekültek. A gallok neve jól-ismert a bibliai időkben is, hiszen a hires Galilea és Galáta tartomány gál- városokat és országokat jelentett. Galáta latinos neve Galacia, (?i= C) ami erősen vonzza a „lengyel és spanyol” Galicia neveket. Nem véletlenül, mert a gálok< gallok éltek ott. Galacia és Galicia –FO= a csilag-ot jelenti, vagyis a Csillag- országot, melynek a frankok is fiai< leszármazottjai voltak. (Nem véletlen, hogy a Rajna- Szajna mellé érkező frankok Ősten< Őstér-országot alapítottak. Az „ősfrank” Austrásie elnevezésük valójában az Ostrázia= Östér-Ázsia elnevezést viselte.
Ejtsünk azonban néhány szót a franciák „latinosnak vélt” gall- gallok ősnevéről. Az ősi GÁL /G-L/ szónk nagyot és istent jelentett, mert e két betű ős-jelentése= Égi-Ló /G-L/, aki isten, tehát nagy. A magyar nyelvbe előbb nagy- jelzőként, később nagy= Gál keresztnévként ment át. Pályafutása a következő: Valaha a sumérek „királyát” is Lugál-nak, vagyis Gál- Lú= Nagy Isten-nek hívták. Az ősmagyar LÚ- szó legelőször a napot, vagy „csillagot” jelentette. A LÚK /nap-ok/ szó latinos írással LÚC valamint: lúcs, lús és lux= FÉNY, lett, ami fényest, csillogót jelent ma is. (A lúc-fenyő az ezüstösen fénylő-fenyő). A gál+luc< gallucs tehát nagy égi-fényt jelent, hiszen –FO= csul­lag< csyllag= csillag jelentést hord. Ebből következik, hogy a frankok< gallok neve sem más, mert /ha K= C/ akkor a Gallok= galloc /G-L-C/ ősi módon olvasva, azaz -FO= colag< csillag.

ÍRÁSOK- MEGJEGYZÉSEK

A magyar nyelv és a magyar irás szétáradó kapcsolat rendszerének az érintésével „kénytelen” voltam a szófejtés nagyon síkosnak tűnő útjára menni, mert a magyar ősszavak kikényszerítik jelenlétük felfedését. Sokan intenek attól, hogy az ősnyelvet ne próbáljam „belepréselni” a nyugati nyelvekbe. Igazuk is van, eszem ágában sincs a préselgetés, de mit tegyek, ha minden ősi eredetű nyugat európai fogalom magyar szóból származik. Arra, ugyanis nem vagyok hajlandó, hogy ezeket a magyar szavakat megtagadjam, vagy elhazudjam, mint azt pld, a király és karácsony szavunkkal teszik, melyeket a szláv král-ból és a kracsun-ból eredeztetnek.

Arról ne beszéljünk, hogy a szlávoknak nem is igen volt királyuk, hanem cárjuk. A kiindulás az isten neve most is, hiszen az ősi Károly, Charles /Sár+lós/, Carol= Karel nevek mind, a Kör-Ló= napistent sugallják. A magyar király szó, -népiesen keráj- szépen elmondja, hogy kör- élj = a napisten éljen, vagy kör-állj, vagyis kör-ül állják, vagy éppen ő él a körben, hiszen a kir= kör. Ezekkel szemben a szláv král szónak nincs rokoni köre, de nyelvészeink mégis belőle vezetik le a magyar királyt. (Az természetesen tisztára véletlen, hogy az Atilla előtt élt hires gót király neve Alarik volt, ami–FO= a-kiral = király címet jelentette.)

KARÁCSONY

A szláv Karácsony= Kracsun is ilyen tévedés. A kracsun ugyan horvátul= retesz, tolózár /keresztező/, de alapszava a kracs= lépni, ugorni. A kra­csun szó tehát az ugrás, sietés szava lehet. Van azonban olyan szó is, hogy krst= kereszt, de olyan is hogy kraty= lopni. Szemmel láthatólag mindkettő magyar eredetű, hiszen az ősi kereszt= K-R-S-T szavunkat magánhangzók nélkül vették át, a kraty= lopni pedig a kerít-keríti szóból kerekedett ki. Ennek ellenére azt tanítják, hogy a Karácsony szláv eredetű.

Nem veszik tudomásul, hogy a Karácsony ere­detileg az ősmagyarok Kerecsen- ünnepe volt. Az év utolsó napja volt a Páros-istennő anyaságának az ünnepe. Valaha, úgy hívták, hogy a Körasszony- napja, /K-R-S-N/, ami egyúttal a Körösnő és Kerecsen ünnep volt. Ennek természetesen több jelentése volt. Az első és legfontosabb: a „kör-asszony”= kövér-asszony, egész pontosan áldott állapotú asszony, aki rövidesen szülni fog. (Átvitt értelemben Karácsony napján meghal az „Ó-esztendő” és estéjén vajúdni kezd a „kör-asszony” és másnap megszületik az „Új-Esztendő”.)

Ez persze azt jelenti, hogy nem Jézus születik meg Karácsonykor, hanem az új-Év, az új Esztendő. Ez a nagy ünnep kiírthatatlanul vésődött be a magyar népek szívébe, így a zsidó-katolikus vallás sem törölhette el. Kitalálták tehát a helyettesítését szolgáló Szűzanya-Kisded mítoszt, amit Jézus-születésével kapcsoltak össze, így a legnagyobb „katolikus ünneppé” tették.

A magyar ősszavak sokat tudása azonban itt is jelen van. A Karácsony /K-R-S-N/= körössön- köröz­zön szó a keresztelést, körösztölést is jelentette, amikor az újszülöttet „átvitték a tűzön”. Ugyanekkor az Újszülött, tehát az „Új- Év” és a magyar istennő (Túri-Lú= Turul) tiszteletére az őt jelképező Kerecsen sólymok röpítése is ősi szokás volt. (A kerecsen sólyom vadász- módszere a keresés és körözés, körözön- keressen, hogy utána majd karmozzon- körmözzön).

A fentiekből elég világosan kitűnik, hogy a Körasszony, a várandós anya napja, a Körösztölés és a Kerecsen név torzult Karácsonnyá, amikor a mákos kalácsot sütötték. Később ebből a karácsony /K-R-S-N/ rovásírásból lett a szláv Krasun, majd Kracsun, amit a nyelvész Bach- huszárjaink a finn- ugo­rizmus fölényét bizonyítandó, nagy diadallal hoztak vissza, mint valami értékes etimológiai zsák­mányt. (Ne feledkezzünk azonban el a fonott kalácsról sem, melyet mákkal hintettek be. A mag- mák a magyarokat jelenti, míg az R= L szabály alapján a Karácson és a kalácsom között csak a „Bach-huszárok” látnak szláv- összefüggéseket.
Ehhez a témakörhöz tartozik a mai évet lezáró Szilveszter név története is. A magyar akadémikus szómagyarázók természetesen ezt is a katolikus- ősmitoszból magyarázzák, -mondván- Szent Szilveszter vértanú és későbbi pápák nevét viseli. A valóság azonban ismét más, bár egyszerűbb: újra egy ősi fogalmat találunk a helyén, hiszen a téli nap-éj egyenlőség az óév vesztését és az újév szülését jelentette. A két fogalmat összevonva kapjuk a szülve- vesztel napot, ami később és latinosan írva Szül-veszter lett. (Az R= L azonosság jól ismert.)

LUCA-SZÉKE;

A Luca< Lúcia nevet (az IU. 303-ban -úgy mond- vértanúságot szenvedett) „Szent Luciától” származtatják. Őt, mivel felvette a keresztény hitet a pogány vőlegénye jelentette fel és kivégezték. A kegyes és szentéletű lány pedig ma a prostituáltak védőszentje /!/. A neve egyébként a fényt és a tisztaságot jelenti. A Luca< Lucia név nálunk egy ősi hagyománnyal van összekötve, mely a Luca- szék készítésével kapcsolatos.

A Luca napja december 13-ára esik, tehát a szerencsétlenséggel kapcsolatos. Talán ezért készítenek a katolikus falusiak egy különleges négylábú széket, amit Luca napján kell megkezdeni és 13 napig kell csinálni, úgy hogy minden nap más fából kell más részét kifaragni. Ha ez készen van, akkor a templomba kell vinni és az éjféli misére hívó harangszókor kell beütni az utolsó alkatrészt. Ezután egy kört kell rajzolni szék köré és fel kell állni a „lócára”, és akkor meg lehet látni a boszorkányokat. Ha viszont valamelyük megtámadná a luca- székes embert, akkor egy ló-kötőféket kell a nyakába dobni, mert akkor elveszti az erejét.

A Luca név egyébként a fényt jelenti, ami természetes, hisz ő eredetileg a magyarok ősistennője a FEHÉRLÚ. (Ő, tehát a nap-istennő< a fény istene.) Ha viszont magyarul olvassuk a luca-szót, akkor; a lúka= lóka< lovacska szót kapjuk, ami lóca- ként közismerten egy négylábú ülőke, mely a lovat- lovacskát utánozza. Ennek pedig a szláv neve = lavicska, ami természetesen< lovacska.
A mai nyelvészek mindezt „természetesen” nem tudják. Ha azonban tudnák, akkor ismernék a Lőcsei fehér-asszony titkát. A Fehér-asszony, a Fehér Személy, sőt az Asszonyi Állat azonos fogalmat jelentenek; a Fehérlót, a hun-magyarok istenasszonyát. Őt jelentik az előző nevek, hiszen az ősanya= asszony, a fehérlő- nap mint Fehérló tehát joggal viseli az „Asszonyi Állat” jelzőt. A fehérlőből viszont könnyen lett Fehér-Asszony.

[1] A Meroving dinasztia neve is napot jelent, mert a merő-fényt /a meredek déli-fényt/ jelenti ősmagyar nyelven. A ving= víny és fíny, mivel a fr-nyelvben a gn= ny. (Pld. a pénz= pognon= ponyon, a rossz autó= bagnol= banyol stb.)

[2] Az ősi nyelven viszont mindent. Atilla „királyi-címe” Sárkán= Nap-kán, vagy Arany-kán volt. Atilla megölése után a Sárkán= istenből, Sárkányt /lat= Saurus/ csináltak, mely 7-fejű, lányokat-gyerekeket gyilkol és városokat perzsel fel. Magyarul a Sár-kán= „Napisten”, vagyis a Sárkány ől és éget.

http://free.x3.hu/god700/page41

Hozzászólások megtekintése a régi honlapról