Nem először buzdítalak arra, hogy céljaid közül a legelső helyre a tanulást helyezd, mert akkor nem leszel kiszolgáltatva a hamis hírvivők ármányosan édes szavainak.

Az elmúlt napokban többször is szóba került Heribert Illig kitalált középkor elmélete. Ennek tömör lényege, hogy Európa hozzávetőleg 300 évet toldott volna be saját történetébe. Hogy az ötlet melyik uralkodótól származik, az pillanatnyilag lényegtelen, mert nem tudjuk, erre vonatkozólag csak találgatások léteznek. Ugyanígy nem tudjuk, hogy kitől származik a nevezett 300 év kivétele Európa történetéből, csak annak a nevét ismerjük, aki ezt bedobta a köztudatba. Heribert Illignek hívják.

Megdöbbentően zavaros érveit józan ésszel szinte lehetetlen követni, ezért részletes boncolgatása értelmetlen és időpocsékolás, de ha te nagyon ráérsz, megteheted. Én egyszerűbb és áttekinthetőbb módszert javasolok a valóság kiderítésére.

Azt nyilván te is tudod, hogy egy növényt úgy lehet megfosztani életerejétől, hogy gyökereit elvágják, eltépik. Ugyanez érvényes az emberekre is, amit a szájhagyomány e képen őrzött meg:

Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-ot, hogy mit tegyen a magyarokkal? A külügyminiszter állítólag azt válaszolta, hogy "Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék a múltjukra. Vedd el a nép múltját és azt teszel velük, amit akarsz!"

Nos, a finnugor elmélet erőltetése, a Kárpát-medencébe besenyők által beüldözött, írástudatlan magyarság meséje, a hun kapcsolat tagadása, István király félreértelmezett intelmeinek hangoztatása, melynek napjainkra alkalmazható üzenete, hogy az "idegen szép", az ősi rend mellett kiálló Koppány, Vata, Ajtony lázadónak, Csák Mátyus (Máté) kiskirálynak történő beállítása, mind a valódi gyökerek eltépésének eszközei. Ez a nemzetpusztító politika olyan tökéletesen működött az elmúlt egy-két évtizedig, hogy szinte nulláról kellett kezdeni az országépítést, a magyarságtudat kialakítását.

Nem egyedi jelenségről van szó, hasonlóképpen vették el a németek és más népek önérzetét is. Közülük azonban eggyel nem boldogultak a sötét erők: a franciákkal. Mivel az Egyesült Európa nem engedheti meg magának, hogy valaki is kilógjon a sorból, hiszen még példa értékű lehetne a már összeolvasztott népek számára, ezért meg kellett törni a franciák önbecsülését.

A példát, mint láttuk, egykori saját külügyminiszterük szolgáltatta.

Az ő szemükben a frank Nagy Károly jelenti mindazt, amit nekünk magyaroknak Roga, Attila és a hunok. Az ötlet megszületett, már csak egy eléggé ravasz, nagy dumás személyre volt szükség, aki kihasználva a néhai hódító frank császár más népek körében uralkodó népszerűtlenségét, bonyolult és szinte követhetetlen csillagászati számításokkal egyszerűen "eltűntette" őt valaha éltek köréből. Ezzel két legyet ütött egy csapásra: a frankok által egykoron meghódított népek ma élő utódai örömmel fogadták a bejelentést, hiszen ettől kezdve nem legyőzöttként szerepeltek saját történelmükben, a franciák bizodalma pedig meggyöngült addig hittel hitt verhetetlenségükben a látszólagos bizonyítékok halmaza hallatán. Ha lett volna bennük elég bátorság és tudás, azonnal leleplezik a csalót, ehelyett hagyták, hogy Illig egész Európát bolonddá tegye és még meg is gazdagodjon a hiszékenységből.

Sajnos mi sem lehetünk büszkébbek, hiszen akadtak nálunk is, akik a csaló uszályába kapaszkodva zsíros hasznot húztak az újkori mese szajkózásából. Persze olyanok is voltak kezdettől fogva, akik felismerték, hogy a "király meztelen", figyelmeztető hangjukat azonban elnyomta a hiszékeny tömegek hangorkánja. Mindez maradhatott volna a franciák belügye, Illig azonban megbízói javaslatára Magyarországot is célba vette. Nem is tehetett másként, hiszen ha Nyugat-Európában "kitalálták" a 300 évet, akkor Keleten sem maradhatott meg a korábbi állapot. És itt lukat rúgott a nagy mesemondó.

Igaz, nem kevesen még örültek is a mesének, hogy a három évszázad kiemelésével szinte egymás közvetlen örökösévé tehették a hunokat és Árpád magyarjait. Egy valamivel azonban nem számoltak az örvendezők: az avarokkal. Márpedig ők olyannyira léteztek, hogy a bizánci feljegyzésekben még az is megtalálható, hogy melyik évben mennyi adót fizettek ennek az akkoriban kárpát-medencei népnek. Uralkodóikat kagánoknak nevezték, közülük tucatnyinak a nevét is ismerjük, jóllehet leggyakrabban a Baján nevűt emlegetik.

Csak néhány példa, hogy kik foglalkoztak ennek az állítólag nem létező népnek a történetével:

Bakay Kornél: őstörténetünk régészeti forrásai II. (1998) 133-250. oldal

Fehér Mátyás Jenő: Korai avar kagánok

Fehér Mátyás Jenő: Avar kincsek nyomában (1972 - Buenos Aires), az újbóli kiadás előszavát Pap Gábor írta.

Könyvcím megjelölése nélkül foglalkozott a Kárpát-medencei avarokkal Kiszely István, Fettic Nándor, Nagy Géza és persze László Gyula, aki a kettős honfoglalás elméletét éppen az avarokkal hozta összefüggésbe.

Mindezen szaktekintélyek megállapítása minden komoly kutatót megfontolásra késztetnek. Nem úgy Illiget. Amikor Budapesten járt és az egyik képcsatorna Fókusz című műsorában Batiz András megemlítette neki, hogy a Kárpát-medencében több ezer avar sírt tártak fel, a meseíró nemes egyszerűséggel csak annyit válaszolt, hogy azok azonosítása nem bizonyított. Mondja ő, akinek fogalma sem volt ezekről a sírokról. Erre ugyanis megbízói nem okították ki.

Van azonban más gond is abból, ha ezt a magyarral rokon elődnépet kitöröljük a történelemből. Elterjedt nézet, hogy az avaroktól elrabolt kincsekből építették Nyugat-Európa nagy katedrálisait és ezek visszaszerzésére szerveződtek később a magyarok rabló hadjáratoknak nevezett kalandozásai. Jóllehet, itt még van bizonyítanivaló, de ha az avarok nem léteztek, akkor még kutatni sem kell a hadjáratok okát és a világtörténelemben bennmaradhat a vérszomjas, rabló magyarok rémisztő meséje.

Kissé eltávolodva Európától, Ázsiában komolytalannak tartják a betoldott háromszáz év elméletét. Dr. Obrusánszky Borbála történész, mongolista mondotta, hogy Kínában az uralkodónak egyidejűleg több száz történetírója, krónikása volt, hogy a hamisítást elkerüljék.

Ugyancsak elfogadhatatlan az Illig féle elmélet a csillagászok körében, akik éppen az égitestek mozgásából tudják kiszámítani, hogy melyik történelmi esemény mikor lehetett. Gondoljunk Árpád magyarjainak bevonulására, amelynek időpontját ilyen ismérvek alapján tették 895-re, csak az ezredéves ünnepi előkészületek elhúzódása miatt lett belőle 896.

Szeretett Magyar Nemzettársam!

Hogy élt-e Nagy Károly, nem attól függ, hogy nekünk rokonszenves-e, vagy sem, hiszen még azt is tudjuk, hogy az addig különálló betűkből alkotott latin írást az ő felkérésére alakította át folyóírássá az Alquin nevű szerzetes. Még sok példát lehetne hozni attól kezdve, hogy állítólag az ő ereiben is avar vér csörgedezett, de pillanatnyilag ez sem érdekes.

Egyetlen dolog számít, a kiművelt emberfők mennyisége, akik nem dőlnek be minden hangzatos szólamnak.

Addig is elvárható, hogy azok, akik téves és bizonyíthatatlan tanok szószólói lettek, belátva tévedésüket - és ezzel emberi nagyságukat megőrizhetik -, legalább azoktól elnézést kérjenek, akiket becsaptak és akik szembeszállva a butasággal, éppen őmiattuk kerültek hátrányos helyzetbe.

2008. július 15.

Nemzettársi szeretettel: Szakács Gábor