I. A minószi paloták égi rendje, avagy a knoszoszi és phaisztoszi paloták földi tájolása

Ahogy a 4-5 000 éves krétai, minószi civilizációt egy mesterségesen létrehozott ködösítés lengi át, ugyanúgy a krétai útikönyvek egyik kulturális fő attrakcióját, a minószi paloták romjait is. Mesterséges félrevezetést említek tudatosan, melynek célja, hogy a kultúra kincseire éhes látogató az egyes kultúrák között még alap összefüggéseket se fedezzen fel és főleg ezeknek a civilizációknak kapcsolata a csillagos égbolttal mindenképpen rejtve maradjon.

E csillagászati kapcsolatnak egyik jó példája az a phaisztosz korong, melynek ismeretlen szimbólumait szinte havi rendszerességgel fordítanak le „megfejtésként" a világ minden nyelvére, de a kézenfekvő matematikai, csillagászati kapcsolatáról [1]mélyen hallgatnak.

Knoszosz palota

Kréta mai fővárosa közvetlen közelében található régészeti emlék Kréta elsőszámú kulturális látványossága. A „labirintus", a hatalmas „palota rendszer" image szinte már annyira elfogadott tény a Krétára látogatók számára, hogy a palota romjaihoz látogatók többsége elfogadva az útikönyvek, idegenvezetők elég gyenge magyarázatait, már fel sem tesz önmagának alapvető kérdéseket:

- Miért volt szükség, olyan apró méretű háznak nevezett „lyukak" létrehozására, ahova még egy ágyat sem lehet behelyezni, nem hogy dolgozni? Továbbá ezeket a lyukakat, hogy lehet háznak, lakásnak nevezni?

- Miért volt szükség belső falak tömkelegével szétdarabolni az összefüggő nagyobb tereket, melyek így tökéletesen elvesztették a lakhatás, a raktározás és a munkahely funkciójukat is? Miért, ha a minószi kultúrában technikailag is képesek voltak nagyobb terek áthidalására, melyet a palotakomplexum egyéb résznél alkalmaztak is.

- Miért volt szükség több emeletes épület komplexum létrehozására ott, ahol bőven volt élettér a vízszintes terjeszkedésre is? Miért választották a bonyolult, nehézkes és kényelmetlen több emeletes palota (VÁR) rendszert, ha vélhetően nem kellett külső ellenségtől tartaniuk, hiszen ezen paloták védelmi funkciója elenyésző.

Csak pár olyan kérdés, melyek felvetése már alapjaiban kérdőjelezi meg a minószi paloták „image"-ének hihetőségét. További problémát vet fel, hogy a palota együttes ábrázolásának csak néhány falfestmény töredék és gyűrű karcolat szolgált [2] alapul.

A régészeti feltárás és rekonstrukció szakszerűsége is megkérdőjelezhető, hiszen a „helyreállítás" során önkényes elvek alapján helyeztek át köveket a falak újra „felhúzására", miközben figyelmen kívül hagyták az egyes köveken lévő vésetek fény-árnyék funkcióit. Az elmozdított, érdekes kövekről a régészeti leletek felügyelői készségesen adnak tájékoztatást, melyet érdemes igénybe venni. De ennél vannak látványosabb „átverések" is. A „visszaállított" épületekben dekorációként falfestmények másolatait helyezték el, mintegy jelezve, hogy ezek származási helyei az adott falfelületek. Ez azonban félrevezető, hiszen a knoszoszi palota falán díszelgő több falfestmény eredeti származási helye nem Knoszosz, hanem Kréta más palotainak romjai. (Pl. a fenti falfestmény).

De hát mindent meg kell tenni a turisták szórakoztatásáért.

Ennyi bevezető után érdemes olyan támpontokat keresni, melyek nem a restaurátorok, régészek szubjektív megítélésétől függnek, olyan látványos jeleket keresni, melyek ma is felismerhetők az eredeti helyükön és melyek egyértelmű tájékoztatást adnak a paloták funkciójára vonatkozóan. És bármi hihetetlen vannak ilyenek, de ezeket nem publikálják!

A palota központi része a méreteinél fogva is meghatározó, négyszögletes udvara mely a tibeti buddhista monostoroknál vagy éppen a pekingi Tiltott Város alaprajzánál is szintén megfigyelhető. E központi udvarok tájolása legtöbb esetben igazodik az Észak-Dél és a Kelet-Nyugat irányhoz, mely égi megfeleltetésre utal e földi szinteken. De ez a tájolás nem érvényes Knoszoszra, hiszen a főtér tájolása (sárga kereszttel kiemelve) pár fokkal eltér a pontos égtájaktól! De miért nem igazodik a palota főterének tájolása pontosan az általánosan elfogadott tájolási rendhez? Ez egy olyan nyom, melyen érdemes elindulni. Ennek megértéséhez érdemes Krétára utazni és a saját szemünkkel körbenézni, hiszen ennek tisztázása egy csomó összefüggésnek megértésére ad lehetőséget.

A knoszoszi palota másik sajátossága, hogy hegyek közé épült. Három oldalról hegyláncok fogják körbe és csak a déli oldal felöl van némi szabadabb kilátás a horizont magasságában a csillagos égboltra. És mégis, a FŐTÉR (kissé elmozdított) DÉLI TENGELYÉNEK meghosszabbításában (a térképen sárga vonallal jelölt irányban) egy érdekes, kúpszerű hegycsúcs zárja le a főtér tengelyének útvonalát. Egy látszólag „megfaragott" kúpalakú hegyről van szó, melynek a tetején egy félköríves bevágás szinte invitálja az égitesteket a „megpihenésre", hasonlóan, ahogy az egyiptomi kultúrában a bika szarvai között pihent meg a HOLD és a NAP. De a kérdés továbbra is fenn áll, hogy a főtér tájolása miért nem pontosan észak-déli? Ennek csak az egyik oka a főtérnek kúphegyre irányítása, de ez nem elégséges oka. A másik ok sokkal látványosabb, melyet a főtértől keletre kell keresni a domborzati viszonyokban.

A palota közelében, a főtérrel párhuzamosan észak-déli irányban futó, TÖKÉLETESEN vízszintes vonalvezetésű hegygerinc adja meg a választ. A főtér kissé elmozdított Észak- Déli irányát e hegylánchoz igazították! A keleti hegygerinc vízszintes vonulata több száz méter hosszú, mely igazodik a főtér főépületének vízszintes tetőszerkezetének vonulatához! A vízszintes tetőszerkezetet összenézve és a hegyvonulattal a döbbeneteses az párhuzamos vonalvezetése mindkét felületnek. Ezért lehet bizton feltételezni, hogy a keleti hegyvonulathoz igazították a főteret, melynek szélességét a déli irányban a már említett, kúphegy határozta meg. A főtér É-D-i középvonalának e kúphegyre kellett irányulnia.

De mi van az északi és a nyugati iránnyal? Északi irányban, 180 fokra a kúphegytől szintén egy érdekes, tökéletes vízszintes hegyvonulatra lehet felfigyelni. Bár sokkal rövidebb vízszintes szakaszról van szó, mint a keleten, de mégis a mesterséges „hegylefaragás" itt is azonnal felismerhető. Két domb a közte lévő völgyvonulattal közösen nem egy ívelt formát ad ki, hanem a palota irányából szemlélve újabb tökéletes vízszintes felületet! Talán nem meglepő, hogy ugyanez igazolható a főtér kereszttengelyének nyugati irányában is.

Eddig a főtér kissé elmozdított tengelyéről volt szó. De az eredeti, iránytűvel is kimérhető északi, keleti és nyugati irányokban is egy-egy rövidebb vízszintes szakaszra lehet felfigyelni, de ennek jelentősége elenyésző a korábbi tengelyéhez képest.

A tanulmányom elején „tudatos félrevezetést" említettem, melynek célja, a kultúra kincseire éhes látogatók félrevezetése. Ezek kemény kijelentések, de nem megalapozatlanok. Kicsit elbeszélgetve a helyi múzeumi őrökkel, dolgozókkal érdekes információkhoz lehet hozzájutni. Minden múzeumnak megvannak a rejtett anyagai, melyeket különféle okok miatt nem tárnak a nyilvánosság elé. Ennek egyik oka, hogy alapjaiban rengetné meg a hivatalosan elfogadott történelem elméleteket. És Knoszoszban is van ilyen tárgyi emlék, melyet gondosan elzárnak a kíváncsi látogatók elől: ez pedig többek között a királyi trón és a mellette lévő hatalmas kör alakú oltárt/napóra. Az utóbbi funkcióját nehéz megmondani egy mobillal titokban készített nagyon rossz minőségű fotó alapján, melyet hálából mutatott meg az ottani dolgozó az eddigiekben felvázolt összefüggések ismertetéséért.

Eddig folyamatosan palotáról beszéltem, pedig a VÁR kifejezés pontosabb megjelölés lenne minderre. A magyar VÁR szavunkban egyszerre van jelen a védelmi funkciót ellátó épületegyüttes és a VÁRakozás kifejezés is. És az utóbbi a magatartás minta a legjellemzőbb a Heraklion Régészeti Múzeum szobrainak emberábrázolásaira. A távolba figyelő szem fölé tartott kar, melyet nemes egyszerűséggel a hivatalos művészettörténet inkább szeretnek boksz testtartásnak minősíteni.

A „figyelő, várakozó" szobroknak van egy csoportja, mely számunkra még érdekesebb lehet. Szűk helyen békésen várakozó szemlélődő, ki az égbolt egy részletét figyeli.

A második szimbolikailag is érdekes. A szemlélődő feje felett, a tetőn egy szerelmes pár csókolózik. Esetleg őket figyeli a benn ülő? De miért kell a szerelmeseknek az amúgy is meredek tetőn csókolózniuk, melyről könnyen le tudnak csúszni? Esetleg a csókolózó pár egy bolygót szimbolizál, melynek pályamozgásának pontos ismerete szolgált alapul a minószi alaphossz mértékének is?[3]

A főtérnek a környező mesterségesen lesimított, megfigyelési ponttá, felületté alakított (csiszolt) domborzathoz tájolása és a lakhatás, raktár funkcióra alkalmatlan kisméretű fülkék rendszere – ez elég beszédes, mintha csillagászati megfigyelések zajlottak volna a knoszoszi palotában. De hogyan? Eddig még nem volt szó a főtér királyi épületei tetején sorban elhelyezett bikaszarvakról, melyeket a szobrokon, falfestményeken is ábrázoltak. Ezek alkotják azt a „hálórendszert", mellyel pontosabban lehet egy-egy kis részletét a csillagos égnek vizsgálni. És ezért is van szükség a labirintusszerű megfigyelő fülkék rendszerére, hiszen azok a rögzített, az égbolt egy adott pontjára rányitott megfigyelési helyek egyes pontjai. Értelemszerűen az eltérő fülkékből az égbolt más más részletét lehetett megfigyelni, melyből a figyelmet más-más bikaszarvra irányítva nagyobb „megapixelt" lehetett elérni. Ezek után az égbolt egyes apró részletét lehetett csak össze kellett tenni.

De vannak egyéb megfigyelési helyek is. A régészeti leletek bejáratánál, a palota falain kívül található három pár méter átmérőjű kör alakú gödör. Ezek tájolása igazodik a főtér K-Ny-i irányához. Hivatalosan a gödrök „funkciója ismeretlen" – de csak a hivatalos álláspont szerint van így. Mivel e három gödör tájolása pontosan igazodik a főtérhez és a keleti hegyvonulat ívéhez, valamint a főépület vizaszintes tetejéhez, így adja magát az a megállapítás is, hogy ezek a gödrök szintén megfigyelési célokat szolgáltak. Ezt támassza alá, hogy a gödrök fenekén megfigyelhető kőből épített lépcsőfokok, mércék és vonalrendszerek. Elgondolkoztató, hogy miért kell ezeket is elrejtik a kíváncsi turisták érdeklődő szemei elől, hisz a terelő útvonalak csak az első gödörbe engednek betekintést. A gödrök tájolása, azonban magáért beszél. A három gödör pontosan merőlegesen irányul a keleti irányban lecsiszolt hegyvonulatra. Azaz a keleten a lecsiszolt hegy fölé érkező Nap, Hold megfigyelésére pontosan alkalmazhatóak e gödrök! Ahogy az obeliszkek a felkelő/lebukó Nap fényét gyorsítják fel, teszik láthatóvá a mozgását függőlegesen is, még akkor is, amikor a felszín magasságában még/már nem látható a fény, úgy a gödrök is hasonlóan működnek. A vízszintes árnyék/fény vonulást változtatják át függőleges irányúvá. Csak érdekességként Phaisztoszban az ugyanilyen funkciójú gödröket a turista tájékoztatók „gabona tárolóknak" minősítik. Az már csak halkan jegyzem meg, hogy minden paraszt ismeri Egyiptomtól Skóciáig, hogy gabonát nem érdemes földi veremben tartani, mert pillanatok alatt berohad, ezért gabonát a föld felszíne fölött, száraz helyen kell tárolni. A „buta" paraszt ezt ismeri, csak a diplomás múzeumi dolgozó és a nagypénzű városi turista nem...

A részletes folytatást ITT olvashatod:→