a pre-inka és a minószi kultúra megfeleltethetőségei
Másfél év után, újra lehetőségem volt Krétára repülni. Igaz, hogy csak pár napra, ráadásul immár teljes családostul, mégis a hajdani minószi civilizáció így is újabb meglepetésekkel fogadott több ezer év távlatából.
E röpke napok nemcsak válaszul szolgáltak több, korábban megválaszolatlanul hagyott kérdéseimnek, hanem egy újabb érdekes élménnyel is szolgáltak. Rádöbbentettek, hogy Pap Gábor dél amerikai civilizációk bemutatását szolgáló előadásaiban[1] megfogalmazott felismerések nagyon is áthelyezhetők akár a minószi krétai civilizáció megértésére is. Ha ismerjük azt a tényt, hogy a bronzon alapuló minószi civilizáció többek között Észak-Amerika bányáiból is hozta a bronz[2] előállításához szükséges ónt, úgy e párhuzamok annyira nem is meglepőek. De talán e kulturális egyezőségek sokkal mélyebbre nyúlnak vissza az történelem feneketlen homályában?
Mostani tanulmányomnak több célja van: Összefoglalni és kiegészíteni a korábbi megállapításaimat, valamint a dél-amerikai és minószi kultúra közti hasonlóságok bemutatása.
Adventi VÁR- várakozás
Advent, a VÁRakozás, melynek a lényege Jézus és a fény újjászületésére a ráhangolódás. De ez nemcsak a kereszténység kialakulása óta van így, hisz ennek nyomai évezredekkel korábbra vezetnek vissza.
A kereszténység és a párthus Mithrász kultusz kapcsolata mára már közismert. Mithrász Napisten Jézuséval megegyező születése időpontja és körülménye nem véletlen www.naput.hupont.hu/74, ahogy a kereszténység szimbolikája is többszörösen megfeleltethető a Mithrász kultusz szimbolikájával. Elég legyen csak Szent György és Szent Mihály alakját és szimbolikáját említeni www.naput.hupont.hu/75, ahogy Szent Márton félbehasított köpönyegét is, hiszen mindegyikük szimbolikájában a párthus Mithrász Napisten fedezető fel www.naput.hupont.hu/48.
De a kereszténység alapeszméje már a Jézus születése előtti évezredekben, a Mihtrász kultusz tündöklését megelőzően is felfedezhető azon a minószi Krétán, ahol e civilizáció régészeti leletei ugyanazt a képnyelvezetet használták, mint a mi magyar népművészetünk napjainkig! Ugyanaz a képírás, ugyanaz a nyelvezet és vélhetően nagyon is hasonló beszélt nyelv! Épp ezért érdemes a magyar népművészetből tanult ismeretek alapján megpróbálkozni immár a minószi civilizáció üzenetének részleges megfejtésével is.
Advent és a VÁRakozás. És ennek a VÁRakozásnak fontos szerep jutott a minószi VÁRak/paloták apró fülkéiben is. A minószi paloták csillagvizsgáló funkciójáról már korábban szót ejtettem www.naput.hupont.hu/57, de nem árt újra felhívni erre a figyelmet. Bár a minószi paloták valóban VÁRak voltak, tényleg a VÁRakozás helyei, de nem az ellenségre, hanem bizonyos égi eseményekre VÁRakoztak benne. Égi eseményekre és az azokkal kapcsolatban lévő (újjá)születésekre.
A csillagvizsgáló funkciót támasszák alá például a híres Knoszosz palota melletti megfaragott hegycsúcsok, ahogy a több száz méter hosszú mértani pontossággal vízszintesre legyalult hegygerinc is, mely megemelt horizontként funkcionált (lásd a mellékelt két fotót). Elég csak összenézni a keleti hegygerincet a rekonstruált palota beton keretével.
A „szakembereket” az sem érdekli, hogy e „lakófülkék”-nek nevezett helyiségekbe még egy gyerekágyat sem lehet betenni, azaz az általuk lakásoknak minősített helyiségeknek egyáltalán nem lehetett lakás funkciója! De ha már ezzel a nyilvánvaló ténnyel szembe is kell nézniük, akkor jön az újabb magyarázat: ezek a lakások időnként tároló fülkék is voltak. De mit tároltak ott? Miért előnyösebb apró szobáknak nevezett lyukakban tárolni bort, búzát, fegyvert, mint egy nagy alapterületű tároló helységben?
Pedig a válasz e fülkék használatára, ott található a krétai régészeti múzeumok szobrai között. Ezek közül kettőt már korábban bemutattam www.naput.hupont.hu/57, de érdemes e újabb fényképet is alaposabban megszemlélni.
De miért fontos ezt újra és újra megemlíteni? Miért kell a valóság helyett a „szakembereknek” mereven kitartaniuk a védelmi funkciót ellátó VÁR hazugság mellett? Mert ennek elismerése esetén a történelmet és a vallástörténelmet alapjaiban kéne újragondolni. „Ne szólj szám, nem fáj fejem!”
E tárolás mániának vannak további érdekes vadhajtásai is. Ilyenek például a palota melletti kerek lyukak szerepe, melyek funkciója hivatalosan „nem ismert”, vagy egyszerűen csak gabona tárolására szolgáltak. Csak ki ne kelljen mondaniuk a nyilvánvaló tényt, hogy ezek is a napjárás vizsgálatának eszközei voltak. Ahogy a fényjárás sokkal korábban, vagy éppen sokkal tovább vizsgálható az obeliszk sima égbenyúló felületén, úgy hasonló funkciót töltöttek be e lyukak is a mélybe. E lyukak mélyén csak adott napokon vetődött az árnyék pontosan egy vonalba a kiépített kősorokkal.
Búza pedig maga az élet
A búza pedig maga az élet! Ahogy, Molnár V. József mondja, „minden búzaszemen Jézus arca tekint vissza". És ez nem mai tudás, jóval ősibb, Jézus testet öltése előtti időkről. Nem véletlenül a búzaszemek és az aratás is többlet jelentést hordoz. És ennek a pártusok, a magyarok őseinek hajdani államvallásában, a Mithrász kultusz legfőbb szimbolikájában fontos szerep jut. A bikaküzdelem ábrázolásokon abban a pillanatban, mikor Mithrász Napisten kése behatol a bika szügyébe, a kiömlő vércseppek érett búzaszemekké válnak, ahogy a szakrálisan feláldozott bika farka is érett búzakalásszá lényegül át[3]. A halálból születik az élet. Ez maga a feltámadás lényege is.
De ennek a szimbolikának az előzménye kétezer évvel korábbról, a minószi kultúrában is fellelhető, nem is akárhol – a mindenki által jól ismert bikaugrás falfestményen. Bár az első pillanatban valóban csak bikaugrásnak tűnik a jelenet,
mégis, ha lehetőségünk van az eredeti festmény maradványok előtt kicsit hosszabban elidőzni, elmélkedni és gyönyörködni a részletekben akkor rádöbbenhetünk, hogy ez bizony szakrális festmény, melynek sokkal mélyebb az üzenete, mint egy bika feletti akrobatikus szaltó. Ugyanaz fogalmazódik meg e falfestményen, ami később a Mithrász bikaküzdelem ábrázolásokon – és mindezt szkíta logika alapján! Ez maga a minósziak életszemlélete, feladata. A szkíta, ikrek szemléletet valló őseink tudásának, becsületességének, tisztességének és életszemléletének, azaz az ÉLET értelmének átmentése a BIKA világkorszakon túlra, a sötét precessziós évkörbe. És a festmény megalkotója és vélhetően a megrendelője is pontosan tisztában volt ezzel, ahogy azzal is, hogy ez nem könnyű feladat. A bika feletti szaltó ehhez képest valóban gyerekjáték. A tét hatalmas, akár a saját létük, kultúrájuk teljes bukásával is járhat. De mégsem volt kérdés számukra, ők tényleg komolyan vették az IKREK tulajdonság átmentését a BIKA világkorszakon túlra, a vízöntő paradoxon átvészelése érdekében. De azt is tudhatták, hogy ez bár halállal is végződhet, mégis sikeres „idő”ugrás nemcsak az IKREK tulajdonság túlélését eredményezheti, hanem a jézusi önfeláldozás, a RÁK szemléletmód érvényesülését is a világunkban!
De a BIKA jegy kapcsolatban van a hátán át szaltózó leány révén a SKORPIÓ jeggyel is. A BIKA-SKORPIÓ tengely, a precessziós fény-sötétség tengelye, mely a VÍZÖNTŐ (és Oroszlán) jeggyel együtt alkotja a FIX keresztet. Arról a négy jegyről van szó, mely a kereszténységben Szent Lukács-Márk-János-Máté evangélisták révén a BIKA-OROSZLÁN-SAS(Skorpió)- Angyal(Vízöntő) szimbólumokkal ruházódnak fel új jelentéssel.BIKA és a hátán átpördülő lábát hátracsapó, ollókezű SKORPIÓ leány/ leányos/ János nemcsak a Rák jegyhez kapcsolódik a Keresztelő Szent Jánoson keresztül,
„Annak (Jézusnak) növekednie kell, nékem pedig alább szállanom” - János evangélium 3.30.
hanem a SKORPIÓ jegyhez is az evangélista Szent (lányos) János személyével. Elég legyen csak a serlegen felkúszó kígyóra, vagy éppen Szent János evangélista SAS szimbólumára gondolni, ahol a SAS és a KÍGYÓ együtt a SKORPIÓ jegy kettős szimbólumai is.
Ahol kétezer évvel később Mithrász napisten a BIKÁT szügyön szúrja, és ahol a vércseppek az életet jelentő búzaszemmé változnak, ott található a lényeg a minószi falfestményen is. Nem más van ott, mint a manicheista kereszténység legfontosabb szimbóluma, a FÉNYMAG, de mindez másfélezer évvel Jézus és a kereszténység születése előttről!
Akkor hol is kell keresni a kereszténység előzményét? Az ószövetség gyilkoló istenképében, vagy inkább a szkítáknál, a pártusoknál, esetleg a minószi Krétán? De erre Jézus az evangélista szent János soraiban meg is adja a választ:
Jn 8.42
Jézus ezt válaszolta: "Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött.
Jn 8.43
Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat.
Jn 8.44
A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.
A kereszténység forrása nem ott keresendő, ahol sátán az atya, aki kezdettől fogva gyilkos, aki nem tartott ki az igazságban, akiben nincs is igazság. De mégis ezt hazudják nekünk a templomainkban, a hitértekezésekben. Hazudnak a hittanban ugyanúgy, ahogy hazudnak a művészettörténetben, régészetben is. Hazudnak, mert hazugság az atyjuk, és mert hazugságból, azaz önmagukból merítenek.
A kereszténység, a jézusi szeretetvallás gyökere máshol keresendő, többek között itt, a minószi KRÉTÁN is, ahol ugyanazt a képnyelvet beszélték, amit mi magyarok is a mai napig a népművészetünkben! Ami Krétán a szantorini vulkán hamuja alá temetődött, vagy a hatalmas cunámik hullámáradatának estek áldozatul, az nálunk magyaroknál továbbélt és kivirágzott. Ami 3500 éve akkor Krétán és a földközi tenger keleti medencéjében elpusztult, az a magyar nyelv és kultúra révén mégis továbbélt és él a mai napig is a Kárpát-medencében! Ezért is nagy a felelősségünk, hisz a mi tudásunk egyetemleges, melynek átmentése tényleg az emberiség megmenekülésének egyik, ha nem a legfontosabb záloga!
De ezt a már tárgyalt minószi falfestmény egyértelműen meg is fogalmazza – az ötödik elem, a SZER-ELEM révén. Ez az ötelemű világszemlélet nemcsak képkeret öt-elemi labdáiban ölt testet, hanem a fénymaghoz vezető CSíKok – CsóKok révén is!
Míg a minószi falfestményen a BIKA szarva alakul át érett búzakalásszá, addig a Mithrász kultusz bikaküzdelmében már a szakrálisan feláldozott BIKA farka. Szarv vagy éppen farok. Ez egyfajta időkód, jelzi az adott civilizációk időrendjét a BIKA világkorszakhoz képest. Vélhetően a minószi civilizáció is már jóval a BIKA világkorszak kezdete előtt, az IKREK világkorszakban kialakult, és ezzel nagyon is tisztában voltak az ottani őseink. Ezért is volt fontos számukra ezt az világkorszakot a BIKA érett búzakalász szarvával külön is jelezni. Ahogy a minószi civilizáció a bika szarvával jelezte helyét a nagyéves időcikluson belül, úgy az őt követő, de vele nagyon is rokon Pártus birodalom már a BIKA farkával jelezte mindezt. Az ők birodalmi ideje már a Bika világkorszak végéhez köthető. Bár hivatalosan a történetírás a Pártus birodalom létezését a Jézus előtt és utáni negyed évszázadra teszi, ezért ebben nem lennék annyira biztos. Hiszen a pártusok nemcsak a Pártus Birodalomhoz köthetőek, ahogy a magyarok sem csak az állítólagos Szent István államalapításhoz[4]. A pártusok ezért nem éreztek semmi kötődést ahhoz a KOS világkorszakhoz, melyhez valóban kötődik a birodalmuk pártus néven ismert fénykora. A KOS világkorszak már alapjaiban egy másfajta szemléletmód érvényesülését jelentette, mellyel még véletlenül sem kívántak azonosulni – főleg nem a szimbolikáikban. De erről legyen most elég ennyi, erről bővebben A minószi (krétai) falfestmények motívumainaktovábbélése a párthus/ hun/ magyar művészetben www.naput.hupont.hu/42 tanulmányomban bővebben lehet olvasni.
Hogyan lehetünk biztosak benne, hogy valóban a pártusok államvallása, a Mithrász kultusz vagy annak korábbi előzménye az, amit a minószi bikaugráson láthatunk?
Onnan, hogy a későbbi pártus és hun koronák is fellelhetők emberméretű hatalmas minószi kerámia szobrok /uralkodók/ istenségek fején. Olyan szobrokon, melyeket a minószi civilizációt elpusztító vulkáni hamu szintén beborított és sértetlenül megőrzött az utókornak, azaz számunkra – de mindezt szinte kétezer évvel a későbbi Pártus vagy éppen Hun birodalmak létrejötte előtti időből! Ez viszont joggal veti fel a kérdést: Milyen szerepe is lehet egy-egy koronának, mennyire lehet ténylegesen is szakrális ereje, ha egy adott forma képes akár ezer, kétezer évet is várni, hogy majd tényleges koronaként jóval később betöltse a szakrális feladatát? És e feladat egy idő múlva valóban megszűnik, vagy csak átmenetileg szünetel? Ha e kérdés jogos, akkor mennyire érvényes ez a mi Szent Koronánkra is?
Ezek olyan megfeleltetések, melyeket minden alkalommal ki kell hangsúlyoznunk. De nem csak ezeket. Legyen szó akár a tulipános ládáink, a cifra szűrünk, csikóbőrös kulacsunk vagy éppen a madaras kerámia festésünkről vagy akár a karikázó leánytáncunkról is szó, melyek fotóit már a korábbi tanulmányaimban bemutattam.
A minószi civilizáció képírása alapján joggal feltételezhető, hogy e civilizáció lakói a magyar nyelvhez nagyon is rokon nyelven gondolkodtak és ennek megfelelően alkottak is – ahogy vélhetően Dél-Amerikában is hajdanán…
Lépcsők és polipok
Pap Gábor Dél-amerikai pre-Inka előadásai kapcsán joggal biztatja a hallgatóságát, hogy igenis, merni kell magyarul gondolkodni! Olyan összefüggésekre és tárgyi emlékekre hívta fel a figyelmet, melyek a minószi civilizációra is érvényesek. Ugyanezek a minták, edényformák – bár némi változtatással - de a 3500 éves krétai leletekre is érvényesek.
Ezért is érdemes továbbgondolni Pap Gábor dél amerikai civilizációkra tett megállapításait és konkrét minószi példákat felsorakoztatni ehhez.
Az első krétai utam alkalmával sokat tűnődtem, mi szerepe lehet a polipoknak, a vidáman ugrándozó delfineknek vagy éppen a hullámoknak. A Krétát körbevevő gyönyörű tengervilág szeretete, e zsáner szemlélet bár adja magát, ez azért egyértelmű volt, hogy mégsem elégséges indok. Bár a megoldás kézenfekvő, mégsem jutott sokáig az eszembe. Pap Gábor a pre-inka kultúra kapcsán említi, hogy a lépcsők e kultúrákban ugyanazt a szerepet töltik be, (mint ahogy Molnár V. is említi a magyar keresztszemes hímzéssel kapcsolatban) a VIZÖNTŐ korszakra és jegyre utalnak.
Ami időnként lépcsőként jelenik meg Amerikába, az a minószi ecsetvonások által egyértelműen hullámokként! De ez a hullám változatos alakot ölthet, a delfinek ugrándozásában ugyanúgy, ahogy a polipok tekeredő csápjaiban is ez ismétlődik rendszeresen. De nemcsak a festményeken, kerámiákon, hanem egy tucat apró méretű bronzszobor, sőt emberalak festmények testtartásán is.
És ugyanez a hullámmozgás mentődik át a későbbi görög alap díszítő motívumokba is, bár legtöbbször már négyzetes formát öltve.
És ez a vízöntő-paradoxon azonban több kerámián sokkal egyértelműben is felismerhető.
A két madarat ábrázoló vázáról Pap Gábor "nyitott könyv" Vízöntő-paradoxon ábrája jut az eszembe. Kétfelé szétáramló hullámmozgás, melyeket 3-3 részre bontanak a „dekád” időszakok. Középen a sötét madár alakja, mely mégsem holló, de mégis a madár teste egyértelműen egy megdöntött korsót rejt. És a madár alatt a szakadék, ahova még a madár is bezuhanhat. Érdekes módon a madár mégsem próbál a szárnyaival elrepülni, hanem csak a kifeszített ujjaival próbálja lezárni a szakadékot. De miért? Miért nem repül el? Talán, mert mások számára akar híd/hit lenni, melyen keresztül átjuthatnak az időszakadék felett? Talán ezzel próbálja meggátolni, hogy nemcsak ő, hanem az után érkezők se csússzanak bele az időszakadékba, ahogy Mátyás vagy éppen a pálosok hollója tette/teszi értünk?
A madár alakjának a központi íve, az elfektetett S forma, melyet látványosan, sokkal erősebben is húzott ki a rajzoló. Annyira szerepe van, hogy szinte már „értelmetlenül” ágaskodik a madár feje mögött az S egyik félköríve. Ez ugyanaz az S forma lenne, amiről korábban is szó volt mind a minószi, mind a szkíta logikában?
A vérével az ellenségét, a kígyót (vagy éppen a fiókáit) etető „pelikánmadár” elég beszédes jelkép, mely a magyar kereszténység egyik „hungarikuma” is lehetne. Esetleg ennek a gyökere is ide, minószi Krétára nyúlik vissza?
Ennyi felvezetés után érdemes egy kicsit egybenézni több kerámiát is. Mintha egy történet egyes fejezetei bontakoznának ki egymás után.
De nézzük tovább, hogy miként változik a növény e két energia spirál hatására. Feljebb, a két „szem” között „fogak” jelennek meg. Végül a váza felső részén ez tovább bővül. De ez a növekedés úgy zajlik, hogy ennek kivülről semmi nyoma sincs. Ismerős képlet, hisz nem
nehéz találni erre is megfeleltetést találni a saját népművészetünkben. Pap Gábor által sokat emlegetett csengersimai kazettás mennyezeti IKREK ábrázolás számomra hasonló elvet követ. Amíg 
Csengersimán e belső, nem érzékelhető IKREK kapcsolat virág hajtást eredményez, addig mi történik a minószi logika szerint? Hasonlóan kibomlik, vagy átalakul egy másik növénnyé, létformává?Magává a feltámadássá alakul át, ahogy ez ezen a földi lét végső maradványait tartalmazó KORSÓ-KO/POR/SÓ-n is látható.
A halál és a feltámadás reménye nagyon is összekapcsolódik, főleg a szkíta hagyományokkal rendelkező népeknél. És ez érvényes a minószi kultúrára is. Régóta foglalkoztatott már, hogy mi a bagoly szerepe a görög mitológiában, miért épp Pallasz Athénéhez és rajta keresztül a KOS jegyhez kapcsolódik a bagoly? Erre a hétéves lányaim adták meg önkéntelenül is a választ a múzeumban. A KO-POR-RSÓ korsók előtt elsétálva, az egyik hétéves lányom akaratlanul felkiáltott – ezek olyanok akár a bagoly szeme! És valóban, a kétfelé elágazó, de önmagába bekunkorodó energia tekercsek valóban hatalmas bagoly szemet rajzolnak ki és ráadásul ez a forma több esetben is megtalálható az urna korsók oldalán.
Érdekes növény. Az alsó szirmok leginkább kétfelé áramló energia áramlások, melyből azért vékony hármas ágú hajtás fakad. Majd feljebb a harmadik, a középső ág, szintén erős, határozott formát kap. Ezt követően már e háromszirmú, tulipán beosztására leginkább jellemző virágforma dominál. Érdemes ennek a jelentésén is eltűnődni.
De maradjunk még egy kicsit a korábbi formánál és nézzük meg ennek a további alakváltozatait is.
E mozgalmas képnek szinte ellent mond a kép kerete, a pepita kockás mértani mező, mely a SZŰZ jegy sajátossága. Alul, a madár alatt HALAK és előtte, mögötte a SZŰZ rácsszerkezet. EZ bizony a halál tengely. De mégis hihetetlen energiával ellenpólust teremt a madár közöttük. De honnan jön ez ÉLET energia? Az ÉLET-tengelyből, az életfából? És ez a FA miből táplálkozik? Annyira a korsó pereméből, mint inkább a madár igéjéből.
Szinte ennek a logikának a folytatása látható a mellette lévő korsón is.
A saját maga által teremtett igaz igén/ növényen áll a madár. Biztos alapja van, mert nem igazszólás az alapja. A korábbi merev kristály szerkezet feloldódott immár hullámmozgásba a korsó hátoldalán. A madár testében pedig a SZEM. az élet szeme jelent meg. Ez az élet szeme, nem pedig a Nagy Testvéré, a gonoszé. Talán ugyanaz a szem, ami a tibeti buddhistáknál is oly fontos szerepet játszik.
De ez inkább két mégis két szem. Két szem, ahogy a bagoly szemei a koporsó korsóknál. Két szem, ahogy a jobbra és balra feltekeredő energia spirálnál is láttuk. A NŐvekvő növényi energia a magyar képírás szabálya szerint nyugodtabb állapotot, állati állapotot öltött, ami madár formában jelenik meg immár. Az energia itt is pulzál, ahogy ezt a szkíta művészetben megszoktuk Pap Gábor előadásaiból - állatiból növényibe és visszafelé. 
Hisz a madarak testének íve, a csőreik vonala és a szájukból elhangzó ige, mely a földön táptalajra lel – ugyanazt a formát írja le, mint amit korábban a korsó/koporsón láthattuk.
Amióta először megpillantottam ezt a korsót nem hagy egy érzés nyugton. Mintha a két madár csőre valamit „kiemelne”, vagy inkább valami olyan formát hozna létre, mely a mi HALAK világkorszakunk meghatározó emblémája. Talán az sem mellékes, hogy ezek a madarak mit is hagynak maguk mögött és után? Az életet! VIrág világa
Világ világȧ,
virágnȧk virágȧ,
keserűen kínzatul,
vos szëgekkel veretül!
Ezeken a kerámiákon a kéztartás mindent elmond. Ahogy a magyar néptáncban is a kézmozdulat jelzi az adott állatövi jegyet, úgy e tálakon is. Alul rák, majd felemelkedik az IKREKbe, hogy ezek után RÁK jeggyé váljon. De nézhetjük fordítva is. A RÁK, IKREK jegy után alá kell szállni a sötét precessziós félévkörbe, ami a BIKÁ-val indul. És alul a BIKA jegyet még a kiállítás fénye is kevésbé éri, mint a felső szintet.
Rák jegyek tekintenek le gondoskodva a gyermekre. De a gyermek milyen jegyet képvisel? Az látszik, hogy neki is ugyanolyan a szellemi kisugárzása, mint a körülötte lévő két másik RÁK jegynek. Ha e téglavörös, merőbe eltérő színű elkülönületlen testiség, lelkiség formának a keretét nézem, ezek nem csak hullámmozgások, ezek talán a későbbi karmozdulatának első próbálkozásai. Ezek a félkörívek a BIKA kéztartására utalnak. Ez annyira fontos szimbólum lehetett, hogy még egy –ránk maradt- tálon szinte pontosan ezt örökítették meg. A gyermekcipőben lévő, de már megszületett és BIKA világkorszak szellemi vezérlését a RÁK jegy vállalja magára. A szellemi vezérlését, de mi van a lelkiséggel? Hisz ez láthatóan hiányzik, hisz még a kezek is fel és alá, a szellemiség és a testiség szintjére utalnak.
hivatalos tudomány nemesi viseletnek minősíti. Ahogy e szobroknál jogos a nap járására és a nap fényének visszatükrözésére vonatkozó feltételezése, úgy talán ennél és az ehhez hasonló minószi szobroknál is.
A továbbiakban, pár gondolat erejéig még maradjunk e pre-inka / minósz összevetéseknél.
Ahogy a pre-inka kultúrák sem egy időben léteztek, mégis a hivatalos történetírás egy nagyon szűk időszakra kívánja összezsúfolni ezeket, úgy elképzelhető, hogy valami hasonló történhet Minósz esetében is. Phaisztos palota romjánál egyértelmű, hogy nem ugyanaz a kultúra építette a palota egyes részeit[6], ahogy nem ugyanaz a Knoszosz palotát sem, mint akik legyalulták a mellette lévő domboldalt több szám méter hosszan - vízszintesre. De az is biztosra vehető, hogy nem az inka kultúra faragta ki Machu Picchu melletti alvó hegyet, úgy vélhetően Krétán a Knoszosz palotához közeli, γιουχτασ alvó hegyét[7] sem. Esetleg ugyanaz az ősi civilizáció hagyta ott a kéznyomát mindkettő helyen?
De ugyanezt a kérdést fel lehetne tenni a phaisztoszi koronggal kapcsolatban is. Arról a szupernaptárról van szó, mellyel olyan időtartamokat és csillagászati ciklusokat mérhetünk játszi könnyedséggel, melyhez bonyolult matematika számítások sorozatát kéne elvégezni. Épp ezért is nevezhetjük bátran e agyagkorongot ókori szupernaptárnak is. Hisz 26.000 év hiba nélküli nyomon követésére, a Nap és Hold mozgásán alapuló naptárak összehangolására, vagy akár a Nap- és Holdfogyatkozások előrejelzése is egyaránt alkalmas! Ezekre egy korábbi tanulmányomban már utaltam, ezért most ezt nem részletezem. (www.naput.hupont.hu/54)
Azonban a korongnak vannak egyéb érdekességei is. Ilyen például az, hogy hogyan kerül egy dinoszaurusz a korong ábrái közé[8]? Ez elég egyértelműen dino, hisz ott a négy lába, és a feje is - mégis hivatalosan íj e jel megnevezése, ahogy Louis Godart (1995) elnevezései között is így található.[9] Esetleg 3500 éve még dinók éltek Krétán békében az emberekkel, vagy esetleg a Korong sokkal régebbi, mint ahogy mi azt gondolni merjük?
A minószi edényeknek van egy csoportja, melynek használati szerepéről sokáig nem is volt elképzelésem.
Aztán egy perui kisfilm rádöbbentett ezen edények vélhető funkciójára, érdemes lenne ezekkel is kirpóbálni:
Kitalált ókor és az ókori fantom évszázadok
Lassan egy évtizede már, az Iliász manicheista napút szerkesztése www.federatio.org/mi_per/Mikes_International_0315.pdf rádöbbentett, hogy a trójaiak valójában szkíták. Ennek megfelelően ezért 
nem tehén, BIKA esetleg KOS szakrális feláldozás maradványait lehet a krétai múzeumokban és lelőhelyeken találni, hanem LOVAKÉT, hasonlóan, ahogy a szkíta leleteknél is.
És ezért értelmezhető a trójai FALÓ mitológiája is hasonlóan, ahogy a zsidók aranyborjúja a napút logika alapján.
Joggal feltételezhető, hogy a trójaiak szakrális kapcsolatban lehettek a lóval, a Nyilas csillagképpel és az onnan kiinduló ÉGI FÁVAL, a Tejúttal. Így már érthető, hogy miért is kívántak imádkozni előtte (hasonlóan, ahogy a zsidók az aranyborjú előtt) és ha igaz a mitológia, akkor az is, hogy miért is vitték be az egyébként biztos védelmet jelentő falaik közé a falovat. A szakralitás ilyenfajta gondolata nem is olyan meglepő! A magyarság közel másfélezer éves keresztény hite ellenére (Erdélyben) még a XVIII. század végéig élt a fehér ló áldozat! A kettő megfér egymás mellett, főleg ha a szakralitás kapcsolódik egy nemzet eredettudatához is.”[10]
Mellár Mihálynak egy érdekes tanulmánya[11] csak megerősített benne, hogy a homéroszi eposzokban említett Trója és Trója tragédiája nem választható el az ókor legnagyobb természeti katasztrófájától, a szantorini vulkán kitörésétől, mely hatalmas hamufelhőivel, cunámiaival nemcsak a minószi krétai civilizációt radírozta le a térképről, hanem a földközi tenger keleti medencéjében, Palesztinától Balkánig drasztikusan, néhol akár 70%-ban is lecsökkentette a népesség létszámát. Ez hatalmas trauma volt Egyiptomtól Krétáig. Népesség, a növény, valamint állatvilág jelentős részének azonnali pusztulását eredményezte az éveken át tartó, minden beborító hamueső és nappali sötétség. És ehhez járult a hatalmas éhség is. Világbirodalmak bomlottak fel, omlottak össze. Nemcsak a minószi, hanem az Egyiptomi Birodalom is! Lényeges külső ok nélkül, egy társadalmi feszültségektől nagyjából mentes Egyiptomi Birodalom milyen ok miatt hullott darabokra? Majd hogyan tudott egy generációval később újra pillanatok alatt Birodalommá formálódni? Mi okozta az egyiptomi búza árának akár húszszoros áremelkedését? 20-szoros, azaz olyan mértékű áremelkedését, mintha a 500 forintos kenyér ára pár nap alatt 10.000 Ft-ra nőne, miközben a jövedelmek nem változtak! Ne felejtsük el, ekkoriban arany volt fizetőeszköz, a legfőbb közvetítő eszköz, nem a könnyen manipulálható, valós érték nélküli papírpénz. Tehát a modern infláció egyáltalán nem létezett!
És a történelemírás pontosan tud erről a hatalmas tragédiáról, de mégis ködösít! Mégis tudatosan elválaszt és széthúz összeillő történelmi folyamatokat. Azonban e fantom idő csúsztatásnak több régészeti bizonyítéka is van. Az egyik ilyen a krétai a Chania Régészeti Múzeumban található, a kádesi csatát megelőző évszázadokban készült váza, mely egy háromszemélyes harci kocsit ábrázol. www.naput.hupont.hu/57
„A kádesi csata II. Ramszesz fáraó uralkodásának ötödik évében zajlott le Egyiptom és II. Muvatallisz Hettita Birodalma között, i. e. 1274 májusában. Valószínűleg ez volt a legnagyobb ütközet a történelem során, amelyet a harci szekerekrealapozva vívtak, mintegy 5000 ilyen jármű részvételével. Ebből 2000 darab kétszemélyes egyiptomi volt, 3000 darab pedig háromszemélyes hettita.”
II. Rámszesz fáraó vereségét az a tény okozta, hogy a hettita/szkíta kocsikon a hajtó mellett két harcos küzdött, míg az egyiptomi kocsikon csak egy. Azaz minden kocsinál két szkíta jutott egy egyiptomira. Nem nehéz megjósolni így a csata/háború kimenetelét.
És ebből az egyszerű történelmi érdekességből több kérdés is következik: Ha Rámszesz egész uralkodása alatt a hettiták legyőzését tervezte a harci szekereivel, akkor hogyan nem tudott arról, hogy a szkíta/hettita/minósziknál már legalább félezer év óta nem ketten, hanem hárman tartózkodtak a harci szekereken? Azért ne feledjük el, Egyiptom az ókor meghatározó világbirodalma volt, természetesen megfelelő információs csatornákkal. De akkor, hogy lehetett egy ilyen tényt fél évezredre elrejteni a nagy Rámszesz és hírszerző szolgálata elől? Mert ne feledjük el, hogy a krétai régészeti múzeumban látható vázát a több, mint 3500 évvel ezelőtt kitört szantorini vulkán hamvai fedték be és őrizték meg az utókornak, azaz a hivatalos történetírás szerinti évszámokat elfogadva a váza közel 400 évvel régebbi, mint ezen emlegetett Rámszesz fáraó uralkodása. Talán Rámszesz legyőzése, a Szantorini vulkán kitörése, Minószi Kérta és az Egyiptomi Birodalom összeomlása, a búzaárak 20-szoros áremelkedése talán nem is félezer évre nyúlik szét, hanem pár évtizeden belül zajlottak le? Én nagyon is hajlok erre a véleményre. De akkor miért van szükség e ókori történelmi fantom korszakra? Miért ragaszkodik hazugságok végeláthatatlan láncolatával a hivatalos régészet, történelem-tudomány e szétdarabolt időrendhez? Mert időt kell adni egy népcsoport történelmi identitásának. Múltat kell teremteni, annak a történelmi időszaknak, mely sosem létezett, és amely hazugságokon alapul. Hogy is fogalmaz Jézus?
Jn 8.44
A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.
Hazugság az atyja és hazugság a múltja. Ebből él és ezért kell a múltat ezer féle képen elpusztítania.
A legendás krétai Trója
Érdemes rögtön kimondani a tényt, hogy a legendás Trója nem a Márvány tenger bejáratánál található, ahogy az számunkra nap, mint nap magyarázzák, hanem Athéntól jóval délebbre kell keresni. De hol? Merre van jelentős gazdasági, katonai és kereskedelmi központra utaló régészeti emlék e korból? Hol van hatalmas védelmi funkciót is ellátó központ, melynek leigázása akár 10 évet is igénybe vett az indogermán akháj/dór törzseknek, még egy ilyen hatalmas természeti katasztrófa után is? Az biztos, hogy nem ott a Márvány tenger bejáratánál, amit tanítanak nekünk. Hisz abban biztosak lehetünk, hogy nem az az apró település és vár maradvány, amit ma trójai romoknak neveznek.
Szinte bizonyos, hogy Schliemann, amint hajdanán talált egy romot, azonnal elnevezte Trójának. De miért tette ezt? Mert ez hozta meg a világhírt számára. Megtalálni egy ismeretlen kis várromot a lehetséges több ezer égei-tengeri várrom közül nem akkora dicsőség. De megtalálni Tróját az tényleg hírnevet és dicsőséget eredményez. És Schliemann erre vágyott egész életében.
Talált egy nagyobb tömbház méretű romot és elnevezte Trójának. És hogy hitelesítse is ezt, ezért arra hivatkozott, hogy ehhez Iliász sorait követte. De hogyan? Milyen sorait? Érdemes ezeket is elolvasni. Ilyen alapon a világ szinte minden tengerpartjára ráillene ez a leírás. Tenger, hegy, folyó találkozása.
Pedig Schliemann hatalmas blöffjében tényleg van igazság. Homérosz sorai alapján tényleg van esély a legendás Trója megtalálására. Homérosz tényleg adott „helymeghatározó koordinátát” az eposzaiban, méghozzá az ókor legfontosabb és tökéletesen működő GPS módszere szerint. Ez az, amit minden tengeri és égi (űr)hajósnak a mai napig is ismerniük kell – ez nem más, mint a csillagos ég csillagjainak követése! És ehhez a csillagos égbolt egyik legfontosabb csillagát vette alapul, mely a Szíriusz után a második legfényesebb csillag az égbolton. Ez a Canopusz csillag. De ha ennyire fontos és látható, és navigációra használható, akkor miért nem hallottunk róla? Mert csak a Földközi-tenger déli medencéjétől délre látható. Azaz Európa jelentős részében nem. És ha valami nem látható, akkor számunkra az már nem is létezik.
Mellár Mihály tanulmánya további érdekességekkel is szolgál. A csillagos égbolt második legfényesebb csillagának, a Canopusz csillagnak a navigációs és mitológiai ismeretéről is érdekességeket tartalmaz. E csillag mitológiai története pontosan megfeleltethető Odüsszeia harmadik énekének idevágó soraival, amikor Trójából hazatértjüket mesélik el az épségben hazatért akhájok Odüsszeusz fiának:
Trója felől együtt szálltunk a hajókkal a vízre
Átreidész s magam én, egymásnak jóakarói;
ám hogy elértük Athénnál szentelt Szúnion ormát,
ott Meneláosz kormányossát Phoibosz Apollón
gyöngéd nyílvesszőivel egyszercsak lenyilazta,
míg kormányrúdját tartotta a fürge hajónak,
Phrontisz Onétoridészt, aki minden földilakó közt
legjobban vezetett gályát, ha vihar dühe tombolt.
Így ott hátramaradt, bármint vágyott is az útra,
elföldelni a társat, az áldozatot bemutatni.
Majd amikor nekivágott ő is a borszinü víznek,
és üreges gályákkal elért a maleiai csúcsig,
akkor a messziredörgő nagy Zeusz szörnyü hajózást
mért rá, mert süvitő szeleket zuditott a vizekre,
s roppant hullámok magasodtak, akár a hegyormok.
Kettévágta a rajt, s a felét Krétába sodorta,
merre küdón nép él az Iardanosz áradatánál.
Van bizonyos meredek, tengerbefutó sima szikla
Gortüsz széle fölött, a ködülte vizek közepében,
bal kiszögellését a Notosz veri-csapja habokkal,
Phaisztoszt; és a nagy áradatot kicsi szirt veri vissza.
Hát ide ért egy rész, s a halált mégcsak kikerülték
embereik, de a bárkákat szétzúzta a hullám
zátonyokon; s kékorru hajói közűl ötöt elvitt
és csak Egyiptomban tett partra a szél meg a vízár.
Ott azután gabonát s aranyat gyűjtött Meneláosz,
bárkákkal bolygott idegenszavu nép birodalmán…
Homérosz sorai akár egy cunámi leírásnak is beillenek. „Roppant hullámok magasodtak, akár a hegyormok… vízár”. Majd a „gabonát s aranyat gyűjtő Meneláosz” is nagyon elgondolkoztató. Hiszen ekkor a búza ára szinte már aranyárba emelkedett. Mi késztethette Menelaoszt, a harcost, a királyt kalmárkodásra, ráadásul egy „idegenszavu nép birodalmán” bolyongva?!
De erre már korábban utaltam.
Homérosz leírása alapján Phrontisz Onétoridészt, „aki minden földilakó közt legjobban vezetett gályát, ha vihar dühe tombolt.” (Akinek a nevében egy kis jóindulatta a görög Φροντίζω – ellát, gondoskodik igét és a Βροντή- mennydörgés szavakat is fel lehet ismerni, melyek szintén utalhatnak egy jelentős természeti eseményre, csapásra.)Phrontisz Onétoridészvélhetően minószi származású volt, aki pontosan ismerte a Nílus vidékét is a Canopus égi járását is (bár lehet, hogy Ő maga volt a Canopus csillag személyesen, ahogy a másik görög mitológia meg is fogalmazza!).
De miért is fordult délre Egyiptomnak? Talán mert útközben hírt kapott, hogy a Földközi tenger keleti medencéjét pusztító földrengés sorozat és a vulkánkitörés mérgező gázai Egyiptomot kevésbé pusztították? Talán ezt a területet tekintette a legbiztonságosabbnak mind a természeti katasztrófák, mind az egyéb felfegyverkezett dór hordákkal szemben? Vagy, mert a Nílus deltája volt pontosan a déli irányban, és arra mutatott a Canopus, melynek erős fénye időnként át tudott még derengeni a vulkáni szürke felhőfátyolon? Vagy éppenséggel, a csillagokba szökött gabona árak miatt választotta az egyiptomi búza kalmárkodást? [12]
Talán mind együtt igaz, de ez már nem is annyira fontos számunkra. Helyette sokkal fontosabb hogy sikerrel átmentsük azt a tudást, emberi viselkedés módot a jövő számára, melyért az őseink évezredeken át az életüket adták és melyet a földi létük értelmének tekintettek. A hajdani dicsőséges Trója/Minósz szellemi örökösei mi vagyunk és ez nemcsak dicsőséget, hanem kötelezettséget is jelent számunkra.
HOZZÁSZÓLÁSOK:
Jancsó Mária (facebook) Ismerjük a nyitott- és csukott könyvet, mint vízöntő paradoxon lehetőségeket. Van az a váza, ahol a hullámok egy csukódást idéznek, de fölöttük mégis van még két visszakanyarodó csáp. Ez a két többlet-csáp mit jelenthet? Sajnos keveset értek hozzá, csakis az általam meglátott jelenségekről beszélek:
Csanád Dobos (facebook) - Mária, ez megint egy újabb szenzációs észrevétel! Egyszerűen nem tudok szabadulni a meglátásodtól. Sajnos csak ez az egy fotóm van e korsóról, pedig most nagyon megnézném a részleteket is.
Ha elfogadjuk a felvetésed helyességét – amire nagyon is nagy esély van szerintem- akkor nagyon érdekes gondolatokat lehetne kikövetkeztetni belőle.
- A bezárt könyv ezek szerint nem a lapjával fekszik, hanem az élével áll. Ekkor a kétfelé továbbáradó polip kar/hullám tényleg tovább tud haladni a maga útján, de már enyhített formában. Ezt támassza alá a Képes Krónikánk képanyagának és az Odüsszeia napút rendjének párhuzamos jegyhatása is egyébként!
- De ez a hármas osztódás utalhat a három közös levegős jegyek dekanátusokra is, mely a nyitott könyv belső részén láthatóak. VIZÖNTŐ, IKREK és MÉRLEG jegyek. Az anyagtalan vízöntő helyén tényleg csak áramlás található három vessző formájában, ami nagyon is illik a vízöntőhöz. A MÉRLEG, a megmérettetés helyén viszont ott a polip szellemi irányítása, a feje. Nagyon az az érzésem, hogy ami a világunkban történik, annak a kerete, aminek része a vízöntő paradoxon is, az tudatos elrendezés eredménye, és ezért a paradoxon tisztító hatását kiváltó szellemiségnek ott kell lenni – a Mérleg dekanátusnál. A köztes IKREK helyén viszont miért csak egy fekete „csomag” látható. Egy csomag, ami sokkal több lehet, mint aminek látszik. Valami átmenetet képez a manicheista fénymag és a kör között. Talán nem véletlenül.
És ha a felvetésed jogos, akkor viszont érdemes azon is elgondolkodni, hogy Pap Gábor milyen táltosi, isteni forrásból meríti a tudását, honnan tudhatott erről is már évtizedek óta?
[1] Pap Gábor: Inkák ösvényén- Cuczcotól Machu Picchuig,
Pap Gábor: Dél-Amerika Baalbekje-Tiahuanaku,
Pap Gábor: A perui Nazca fennsík ábrái
Pap Gábor: Icai fekete kövek https://www.youtube.com/watch?v=EkK4R1UaIEY
[2] Bronz wikipedia https://hu.wikipedia.org/wiki/Bronz „Legelterjedtebb, a köznapi nyelvben egyszerűen bronznak nevezett változata az ónbronz, ahol az ötvözőanyag az ón… Jóllehet a réz és az ón elvileg előfordulhat egy helyen, ritkán bányászható egymás közelében a két érc, ezért a bronz jelenléte valamiféle kereskedelemre utal. Egyes elméletek szerint az ónhiány okozta a korszak végét, és adta át helyét a vaskornak… A bronz szinte minden tulajdonsága előnyösebb a színvasénál: jobban ellenáll a korróziónak és alacsonyabb hőfokon formálható. Alkotó elemeinek viszonylagos ritkasága folytán azonban a bronztárgyak mindvégig drágák, afféle luxuscikkek maradtak – a vas viszont a földkéreg ötödik leggyakoribb eleme, és mihelyst sikerült érceiből(hematit, limonit) kohósítani, tömegek ellátását, felfegyverzését tette lehetővé.”
[3] „A leszúrt bika oldalából szivárgó vér búzává változik, s ahogy a szemek a földre hullanak, vegetációt sarjasztanak. De nemcsak a bika oldalából kiszivárgó vér változik búzává, hanem a bika farkának a vége is. A bika halála mintha életet fakasztana.” - Mithrász bika küzdelem www.naput.hupont.hu/74
[4] Szent Korona és a fantom idő www.naput.hupont.hu/48
[5] Dobos Csanád: Homérosz: Odüsszeia — Napút elemzése www.federatio.org/mi_per/Mikes_International_0415.pdf 27. oldal
[8] Jolika Weigel észrevétele
[11] Mellár Mihály: Hol volt, hol nem volt www.federatio.org/mi_per/Mikes_International_0114.pdf 42. oldal
[12] Canopus csillag, Menelaosz égi kormányosawww.naput.hupont.hu/93
Jött el Jézus, jöjj sebesen,
Téged áhit az én lelkem,
Téged vár a földnek ágya,
Jött ó napfény, siess már.
Jézus te vagy mennynek éke,
Jöjj el drága földnek fénye,
Fényes lánggal, lobogással,
Jöjj sietve példaadással.
Nálad nélkül nincs nyugalmunk,
Szomorúan vakoskodunk,
sóhajtozunk, várva-várunk,
Jöjj, ó napfény, világunk.
Életünknek te vagy fénye,
Mindeneknek nagy reménye,
Megpihenni, lelkendezni
Veled akar a lelkünk.