FONTOS Cikk: 3 nagyvállalat kezébe kerül az egész Föld élelmiszertermelése és a CETA(TTIP) aláírása ellenére erről az emberek mit sem tudnak

Évek óta szívügyemnek tekintem az egészségünk ellen támadást indító korporációk tevékenységére felhívni a figyelmet, legyen az a GMO-óriás Monsanto-ról írt cikkek, vagy az ivóvizet privatizálni akaró Nestlé.
Ez az írás, az utóbbi idők egyik legfontosabbika, ezért osztom meg veletek! (SBG Buddha-VilagHelyzete)

Amiről sehol nem beszélnek, az az, hogy a CETA valójában a TTIP 'kistestvére', azaz ugyanaz burkolt formában, hiszen a legnagyobb amerikai korporációk kanadai leányvállalataikat igénybe véve ugyanolyan kiskapun keresztül érvényesíthetik érdekeit, vagy áramoltathatják be Európába GMO (génmódosított) termékeiket..(VilagHelyzete saját megjegyzés)

"A sokat vitatott TTIP kereskedelmi megállapodás az Európai Unió és az Egyesült Államok között nem „halott ügy”, sőt a tárgyalások folytatódnak a novemberi elnökválasztás után" – mondta az EU kereskedelmi biztosa, Cecilia Malmström szombaton. Kanada után jön a transzatlanti kereskedelmi megállapodás.

 Nem titok, hogy a mezőgazdaságban érdekelt nagytermelők a minél nagyobb és minél biztonságosabban elérhető terméshozam érdekében rengeteg vegyszert használnak. Hétköznapi fogyasztóként fogalmunk sincs, mennyi lehet ez a “rengeteg”, illetve hogy mindez mennyire veszélyezteti hosszú távon az ilyen terményeket fogyasztók egészségét.
De ha már maga a nagygazda sem fogyasztja az általa nagyipari mennyiségben termelt krumplit, hanem magának és családjának külön, vegyszermentesen ültet vagy ő maga is megvásárolja biztonságos forrásból, akkor eléggé evidens, hogy a veszély reális.

Egészségügyi határértékek tiszteletben tartása, ennek fogyasztóvédelmi ellenőrzése, a releváns friss kutatások eredményeinek beépítése a közpolitikákba, a veszélyes vegyi anyagok listájának naprakészen tartása és számon kérése, fogyasztói tudatosság, az alternatív mezőgazdasági módszerek népszerűsítése – mindez még mindig nagyrészt utópia, nemcsak nálunk, hanem gyakorlatilag az egész világon. Csupán a civil kezdeményezések népszerűségének növekedése jelzi, hogy valami azért elindult:
a saját élelem megtermelésének igénye vagy annak biztonságos, helyi, leellenőrizhető forrásból való beszerzése egyre inkább trenddé válik.

Ám míg ez falun viszonylag egyszerű, hiszen még nem épültek le teljesen az ezt megalapozó hagyományos tudásrendszerek, és az erőforrások is adottak hozzá, addig városon csak kevesek férnek hozzá és engedhetik meg maguknak az egészséges, helyi élelmet.

3 GIGAKONSZERN VESZI ÁT AZ IRÁNYÍTÁST

Eközben egyre inkább koncentrálódik és monopolizálódik a globális agráripar:
2016 elején hat nagyvállalat kontrollálta a világ vetőmag-termékeinek 59%-át és a gyomirtópiac 64%-át, ám hamarosan ez a szám háromra csökken.
A Bayer és a ChemChina ugyanis megvásárolja a Monsantót, illetve a Syngentát, a Dow és a DuPont pedig fuzionál, még kevesebb kézben összpontosul tehát a mezőgazdasági rendszer hatalmas ellátórendszereinek jelentős része.

A három globális vállalat jelentős gazdasági és lobbiereje tönkreteheti a kistermelőket, főleg délen, kiszorítva őket a piacról, és az európai piacra kényszerítheti a genetikailag módosított haszonnövényeket – írja az OpenDemocracy.net.

Ez a folyamat nyilván nem most, hanem régebb indult el: a kistermelők és a kisparcellás földművelés helyét egyre inkább a hatalmas, destruktív, a kemikáliáktól teljesen függő farmok veszik át. Ezek használják el a világ édesvízkészletének 70%-át, és rohamosan felemésztik az egyéb erőforrásokat is. A természetre gyakorolt káros hatásukról csak egyetlen adat:
Európa mezei madárfajainak egyharmada veszélyeztetett vagy közel veszélyeztetett helyzetbe került, a fajok 39%-ának populációja csökkenőben van. Eközben a klímára gyakorolt hatás is számottevő.

Az állattenyésztés önmagában globálisan többel járul hozzá a klímaváltozáshoz, mint a teljes repülés-, autóipar és közlekedés együttvéve. Az ipari mezőgazdaság ágazata az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának 30%-áért felelős. Ha lemondanánk a nagyipari állattartásról, azzal a globális széndioxid-kibocsátás akár 40%-át számolhatnánk fel. Romániában óránként három kisgazdaság tűnik el. Európában az utóbbi nyolc évben hárommilliót számoltak föl. A globális agráripar térhódítása ellen egy alulról szerveződő forradalom próbál tenni valamit: egy ellen-narratívát ajánlani, amelynek részeként már egyre több közösségi kert működik, egyre több településen születik helyi élelmiszeripari stratégia, népszerűek a helyi piacok, és nagy a kereslet a helyi, hagyományos zöldség- és gyümölcsfélék iránt. Ez a mozgalom nemcsak arról szól, hogy helyi és egészséges étel kerül az asztalokra, hanem szervezkedésről és politikai érdekképviseletről is. Ennek keretében szervezik meg Romániában az eddigi legnagyobb európai találkozót, ahol az élelemellátási rendszer visszafoglalásának hívei gyülekeznek. 

A nemzetközi élelem-szuverenitási fórumot Kolozsváron tartják, október 26-án kezdődik, és 30-án zárul. A Nyéléni fórum témái:
- helyben termelt élelmiszer,
- a gazdaságokban dolgozók fizetésének és munkakörülményeinek javítása,
- ugyanakkor egy mozgalom elindítása az Európai Unió közös agrárpolitikájának (KAP) megváltoztatására.

A fórum résztvevői az élelem-szuverenitás elérését tekintik fő célnak, azaz az emberek azon jogát, hogy meghatározzák saját élelmiszer-ellátási és mezőgazdasági rendszerüket, és befolyásolni tudják az azzal kapcsolatos politikákat.

A fórumra több mint 42 európai és közép-ázsiai országból érkeztek résztvevők, mintegy hatszázan. Az első ilyen találkozót még 2011-ben, Ausztriában tartották.

Nagyipar versus kistermelők: Góliátok a Dávidok ellen

A klímaváltozás szükségessé teszi az élelmiszer-ellátási rendszer átalakítását olyanná, amely jobban megfelel a jövő kihívásainak. A kérdés az, melyik a helyes út: - a nagyipari mezőgazdaság hívei szerint módszereik és vegyszereik a szükséges rossz kategóriába esnek, hiszen másképp nem lehetne a termésmennyiséget garantálni.
- A kistermelők, a hagyományos földművelési módszerek és a környezettudatos gazdálkodás pártolói viszont azt hangsúlyozzák, a biológiai sokféleség megőrzésére, rezilienciára és méltányosságra épült táj- és erőforrás-használat az egyetlen mód, amely az embereknek és a természetnek is hosszú távon javára válik.

Hihetetlen, de igaz! A Monsanto és Syngenta GMO-kutatói kapták a mezőgazdaság Nobel-díját a genetikailag módosított növények előállításában elért sikereik elismeréseként!

Szerintük egész egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne harcoljunk az agrobiznisz óriásai ellen. A három globális vállalat elemzők szerint várhatóan egyre nagyobb befolyást próbál szerezni a fejlődő országokban, ahová eddig nem jutottak el a termékeik mindenhová, és a folyamat eredményeképpen a kistermelőket ott is fölváltják a nagyipari méretben termelő és tenyésztő farmok.

Vagyis az ipari mezőgazdaság határa a Szubszaharai Afrika térségei felé tolódik, amiből a vetőmagokban utazó vállalatok hatalmasat kaszálnak. És a történet lassan már nem is “csak” a vetőmagokról és a vegyszerekről szól, hanem a mezőgazdaság fölötti teljes ellenőrzésről, a vetőmagvak génbankjai, az időjárásról és talajról gyűjtött információk fölötti monopóliumról és a világ élelmiszer-biztonságáról.

Ugyanakkor hatalmas nyomást gyakorolnak az országok kormányaira, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyek lehetővé teszik számukra a piac dominálását, csökkentik a kistermelők jogait és az egyszerű földművelők által termelt hagyományos vetőmagokat betiltják – véli Silvia Ribeiro, az ETC Csoport nevű watchdog szervezet latin-amerikai ágának képviselője. Az ETC az új technológiák és nagyvállalati stratégiák hatásait monitorozza a mezőgazdaságra, emberi jogokra és biodiverzitásra nézve.

A Föld Barátai szervezet európai ágának mezőgazdasággal és biodiverzitással foglalkozó kampányának vezetője, Adrian Bebb arra hívja fel a figyelmet, hogy a három globális nagyvállalat teljesen átalakíthatja a bolygó mezőgazdaságát.
A termelők és fogyasztók magasabb árakkal szembesülhetnek. Már most kijelenthető, hogy - kistermelők millióit tönkretéve és elszegényítve Afrikától Latin-Amerikán át az Európai Unióig - a nagyvállalatok átvették a kontrollt a piacok és az ellátási láncok fölött. Ezek a folyamatok a kistermelők és kis falusi közösségek körében szegénységet és éhezést okoztak.

Bebb szerint a nagyvállalatok nem oldhatják meg az éhínségek problémáját a világban, hiszen kutatások bizonyítják, hogy azt nem a készletek, vagyis az élelem hiánya, hanem a szegénység, a demokrácia hiánya és a földhöz, vízhez és más erőforrásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés okozza. Hogy a világ élelmiszerkészletét ne csupán néhány vállalat tartsa kézben, pénzt kell befektetni a helyi, hagyományos földművelésbe, hiszen a kistermelők adják az élelemtermelés gerincét. Világszerte a farmerek 90%-a kistermelő, akik még mindig a fejlődő országok nagy részében elfogyasztott élelmiszer 80%-át termelik meg, főképp Dél-Ázsiában és a Szubszaharai Afrikában. A harcban sok múlik a döntéshozókon, azonban a világszerte erősödő gazdaszövetségek is próbálják fokozni lobbierejüket: az a terv, hogy az ENSZ elé viszik problémáikat, és a következő hónapokban számos nemzetközi találkozón fogják hallatni a hangjukat, írja a Guardian.

Jó, sok a vegyszer, de valójában mennyi is?

1. Egy tipikus brit gazda, ha búzát termel, akkor a haszonnövényt négy gombaölő, három gyomirtó, egy rovarirtó szerrel kezeli, illetve egy további vegyi anyaggal, amely a puhatestűeket irtja ki a vetés közeléből.
2. Eleve olyan magot vásárolnak, amely rovarok elleni kemikáliákkal van kezelve.
3. Ültetés előtt gyomirtóval permetezik le a földet, majd ültetés után még egy rend gyomirtót kap a vetés.
4. Kémiai növekedésszabályozókat használnak, amelyek megváltoztatják a növény hormonháztartását, hogy a búza a megfelelő, kívánt magasságot érje el.
5. Permeteznek levéltetű és üszög ellen.
6. Majd közvetlenül betakarítás előtt is permeteznek glifoszfát gyomirtóval, ami kiszárítja a vetést, így aratás után nem kell energiát és pénzt költeni a szárításra – írja szintén a Guardian.

"Azt hazudják, hogy nincs alternatíva! Egyedül ŐK az alternatíva! A megrekedt elavult mezőgazdasággal szemben ők jelentik a fejlődést, de ez hazugság!"

Egy másik cikkben “a három Behemótnak” nevezik a fúziókat és felvásárlásokat követően létrejövő három szupervállalatot.  “Az a narratíva, amellyel igazolni próbálják az elviekben szabad piac fölötti dominanciát, a következő: nagyobb és bátrabb entitások képesek arra, hogy a mai kihívásoknak megfeleljenek, és megoldják a 2050-ig megszülető további 3 milliárd ember élelmezésének problémáját anélkül, hogy tönkretennénk a bolygót.

Azt várják tőlünk, hogy fogadjuk el az intenzív mezőgazdaság modelljét, mint a tudomány heroikus menetelését a primitív, nem hatékony, hagyományos termelési módszerekkel szemben. Nincs alternatíva.

"De valójában pontosan az élelem-termelésnek ez a modellje rekedt meg a fejlődésben” – érvel a szerző, Felicity Lawrence.

A második világháború után a mezőgazdasági tömegtermelés beindításának valóban nagy hatása volt az élelem mennyiségének növekedésére, de a győzelmeket hosszú távon beárnyékolták a negatív következmények: a kemikáliák használata a biodiverzitás vészes hanyatlásához és az élelemtermelés szempontjából kulcsfontosságú beporzó rovarok populációinak csökkenéséhez vezetett.

Kutatások mutatták ki, hogy bár rövid távon az intenzív mezőgazdasági rendszerben a hektáronkénti terméshozam nagyobb, hosszú távon a vegyes és sokféle terménnyel dolgozó hagyományos mezőgazdasági módszerek többet hoznak a konyhára.

Az ETC felhívja a figyelmet arra is, a nagyvállalatok nagyrészt három fő terményre fókuszálnak – a kukorica, szója és repce termesztésére –, míg a kistermelők több mint hétezerféle élelmiszernek feldolgozható növényt termesztenek. Ha a kistermelők helyzete tovább romlik, és helyüket felváltják a nagyvállalatok, amelyek cukrokat, keményítőket és zsírokat tartalmazó haszonnövényeket kezdenek termeszteni a sokféle zöldség- és gabonaféle helyett, akkor összességében nőni fog ugyan a megtermelt élelem mennyisége, de tápértéke csökken. Globálisan a korai elhalálozások vezető okai immár nem a fertőző betegségek, hanem az egészségtelen étrend.

Ha valóban az a cél, hogy az élelem táplálja az embereket és egészségesen tartsa őket, akkor a mostani intenzív mezőgazdaságra alapuló termelés egyértelműen kudarc. Még mindig több mint 750 millió ember éhezik a világon, ugyanakkor közel 2 milliárdan túlsúlyosak vagy elhízottak. Az ipari mezőgazdaság pártján állók azzal érvelnek, hogy a klímaváltozás által veszélybe került élelmiszer-biztonságot próbálják megóvni. Eközben azonban pontosan ez az az ágazat, amely egyharmadát adja az ember okozta, üvegházhatású gázok kibocsátásának.