(A magyar érdek megfogalmazása a Visegrád-Mogyoróhegyi 108 pont 52. – 53. - 54. pontja szerint: „Magyar érdek, a nemzeti egység megteremtése a közös célok megvalósítása érdekében. Közös nemzeti cél: Aszabad Magyarország. A kárpátmedencei magyarság területi, gazdasági, politikai pozícióinak, valamint önellátó- és önvédelmi képességének a helyreállítása, fajta- és kulturális sajátosságainak a megőrzése, védelme. A magyar érdekek érvényesülését gátló akadályok békés, türelmes, de elszánt és tántoríthatatlan felszámolása minden magyar szent vállalása, feladata és küldetése.”)

1990-ben Magyarországon, a magyar nemzeti érdekek ellen való kívülről és felülről vezényelt rendszerváltás történt.

Rendszerváltás volt, ugyanis a társadalmi rendszer lényege a politikai viszonyok, a tulajdon- és elosztási viszonyok alapvetően megváltoztak. Akik a rendszerváltozást előkészítették és levezényelték, tudták, mit akarnak. Azt akarták elérni, ami Magyarországon mára megvalósult: Nincs ország, haza, nemzet! Ami van, ami annak látszik, csak illúzió. Mindez nem véletlen és nem hozzá-nemértés következménye, hanem egy előre megtervezett, tudatosan, fondorlatosan, erőszakosan végrehajtott összeesküvés végeredménye. Mert már a végénél tartunk.

A rendszerváltó, a háromszögletű kerekasztal mellett egyezkedő kiválasztottak elmondhatnák, - ha akarnák – mi is történt valójában 1982, 1987-88, 1989-90-ben. Ha nem mondják, mert titkosították 90 évre, akkor próbáljunk józanésszel visszakövetkeztetni.

A Valutaalap alapokmányának kihirdetésétől (1982/6 törvényerejű rendelet) új típusú nemzetközi befolyás (konkrét parancsokkal, elvárásokkal, zsarolásokkal) jelent meg nálunk is. Az új liberális-kapitalista ideológia és gyakorlat megjelenése nagyon jól jött az akkor uralkodó kiváltságosoknak. Kielégíthetetlen vágyaiknak ugyanis már gátat szabtak, így terhessé váltak a kommunista hittételek. Örömmel váltották hát a vörös leptet kékre! „A leplek színe időnként változik, de a szellem alatta a régi!” Egyszerűen magántulajdonukká tették az addig egységes állami tulajdont. (Spontán privatizáció, előprivatizáció, privatizáció, ma államosítás-magánosítás trükk…). Átrendezték függőségi viszonyainkat. Most a NATO, az EU, és az IMF utolsó csatlósai vagyunk. Privilégiumként megszerzett szaktudásukat – közhatalmi helyzetükben is - saját céljaik érdekében, kifejezetten a magyar nép kirablására, átverésére, félrevezetésére használták, használják. Nemzeti jelszavak harsogásával folyik a magyarság teljes felszámolása.

A rendszerváltó kiválasztottak bármilyen korszerűsített alakban, új néven, új jelszóval jelennek is meg, nem kaphatnak (nem kaphatnának) bizalmat! Sajnos, csak ők a választék! Ugyanazon idegen kotlós alól keltek, és a napnál világosabb: idegen érdekeket szolgálnak. Elképesztő vagyoni gyarapodásuk (lehetősége, ténye) lényegében júdáspénz. Rendkívül tehetséges strómanok. Szinte hihetetlen hatalmuk forrása nem a népakarat. A kétharmad is csak szemfényvesztés. Az egész pártrendszer annyira komolytalan, hogy már tényleg komikus. Tulajdonképpen kivétel nélkül mind „média-pártok”, azaz tagságuk nincs. A hívek halmaza a kenőpénz mértékétől függően folyton változik. A médiumokban való szerepeltetésük, reklámozásuk során, sötét szerkesztőségi (és egyéb) páholyok mélyén kialakított arculattal jelennek meg a nagyérdemű előtt, és fognak fogyasztókat a választások idejére.

Mint már annyiszor, ma is sokan sürgetik a magyarösszefogást. És mégis, milyen alapokon fogjunk össze? Az 1994-es választások előtt több nagy nemzeti-összefogás kísérletnek voltam résztvevője. A legfontosabb volt a MET (Magyar Egyeztető Testület), melynek elnökségi tagja voltam, s amelyben hazai szervezetek mellett az elcsatolt területek és a messzi nemzeti emigráció több fontos szervezete részt vett. Bukásának ugyanazok voltak az okai, mint az összes többinek: Az idealisztikus helyzetértékelés, jóhiszeműség, beépülés, és teljes eszköztelenség!

A Magyar Érdek Pártja nevében négy alapkérdést tettünk fel. Lássunk tisztán, milyen alapon fogunk össze! Úgy gondoltuk, hogy az összefogásnak alapja az alábbi négy kérdésre adott megfelelő válaszok. Kétségtelen, hogy a mai, rendkívül bonyolult, információs világunkban nem lehet egyszerű igennel, vagy nemmel válaszolni a nagy kérdésekre, de határozott véleményt, elképzeléseket, terveket kötelező megfogalmazni: Trianon, NATO, Európai Unió, adósságszolgálat! Ezek a kérdések mit sem veszítettek időszerűségükből, viszont még két kérdés ide kívánkozik. Tisztában kell lenni a zsidósághoz és a cigánysághoz való viszonyunkkal, - mondhatnánk a zsidókérdés és a cigánykérdés a magyarság számára létkérdés lett.

Súlyos, nehéz kérdések ezek, de az alábbi kérdések sem egyszerűek

Tisztában vagyunk-e Magyarország lakóinak, a „szavazópolgároknak” valós nemzetiségi-etnikai összetételével, a létszámarányokkal? Érdekviszonyaival? Tudati, lelki állapotával? Politikai tájékozottságával, elkötelezettségével? Ismerjük-e a valós nemzetközi helyzetet? Van-e esélye egy új formációnak megbuktatni ezt a 24 éve tobzódó, egyértelműen idegen zsoldban álló jobbos-balos-zavaros, képmutató, hipokrita tolvajnyelven szemérmetlenül hazudozó politikai vezetést? Van-e alkalmas szervezet, személy, aki mellé, mögé fel lehetne sorakozni? Aki elég bátor, hiteles? Van-e értelme egyáltalán részt venni a politikai közéletben ilyen körülmények között?

Ne legyintsünk lemondóan! Végig kell gondolni teendőinket, lehetőségeinket, kilátásainkat! A Magyar Érdek Pártja (megszűnt 2003-ban, az iraki háború elsodorta) álláspontját javasolom tárgyalási alapnak a szövetkezni kívánóknak.

Trianon, NATO, Európai Unió, adósságszolgálat, zsidókérdés, cigánykérdés

Trianon

A Trianon-i diktátum (1920) kifejezetten Magyarország megsemmisítésére irányult. Ha nem így lett volna, akkor az 1980-as évek végén, kilencvenes évek elején lett volna lehetőség a kárpátmedencei történelmi Magyarország békés helyreállítására. Akkor, amikor a Szovjetuniót, Jugoszláviát, Csehszlovákiát lényegében háború nélkül – nagyhatalmi döntéssel – szétszedték, a két Németországot egyesítették, az Antall József vezette hazaáruló magyar kormány (és parlament) elkezdte megkötögetni a trianoni döntést véglegesítő kétoldalú alapszerződéseket. (A dél-szláv háború valódi oka külön elemzést igényel.) Jellemző, hogy Kucsma, akkori ukrán elnök lepődött meg legjobban, hogy nekünk, magyaroknak nem kellett Kárpátalja! Nagy a valószínűsége, hogy gyors bukásában naivitása is közrejátszott, nyilván nem volt beavatott. Megbízható források szerint Csehszlovákia felbomlása után a Felvidéken üresen álltak a szlovák laktanyák. Puskalövés nélkül lehetett volna visszaszerezni Felső-Magyarországot. Antall Jóska a téma felvetését is megtiltotta azoknak, akik egyáltalán tudtak ezekről az információkról, bizalmas fax-üzenetekről. Hej! Antall Jóska! Antall Jóska! Ezekről a nemzetközi jogot is sértő, kifejezetten magyarellenes alapszerződésekről, azóta sem esik szó! Balladure, akkori francia miniszterelnök még azt mondta: Közép-Európa problémái Trianonban gyökereznek! Azután 1994 júniusában, Párizsban stabilitási konferenciát rendeztek. Ott úgy döntöttek, hogy az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozás feltétele a „hátsó szándék nélküli jószomszédi kapcsolatok”, melyeket alapszerződések aláírásával kell bizonyítanunk! Ha valóban menni akartunk volna a NATO-ba és az EU-ba, akkor legmagasabb szinten valósult meg a zsarolás bűncselekménye! De, hát ki akart menni? A rendszerváltó kampányban nem erről volt szó! Ezzel lényegében később sem igazán szembesült a magyar közvélemény. Csak úgy megtörténtek az események! A nagyhatalmak leplezni szándékozott kifejezetten magyarellenes nagy igyekezete arra irányult, hogy az 1990-es szabad választásokon felhatalmazott demokratikus és nemzeti parlamentek, mintegy népakaratként szavazzák meg az alapszerződéseket. Napjainkban a Trianon-kérdéssel foglalkozó szakértők – különösen 2010-ben a „nemzeti összefogás napja” törvénybe iktatásának indoklásaként - sorra jelentették meg „tényfeltáró”, „igazmondó” tanulmányaikat. Óriási adathalmazzal takart maszatolás, maszlagolás, ködösítés! S aztán az össznemzeti dagonyázás! A magyar múlt, a „körültáj” gyűlések történelmi helyszíne Bálványosvár és Tusnádfürdő – tusványosítása! A posványosi szabadegyetem! Eljátszani, hogy már nincs is érvényben Trianon! Lélekben egy a magyar nemzet, ha van országa, ha nincs! No persze, Antall Jóska is azt mondta: „Lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke vagyok!”, és eladta Kárpátalját! Vakulj magyar!

Milyen esélye van a magyarságnak igazságszolgáltatásra. elbitorolt országát és a becsületét visszaszerezni? A Kárpátmedencét békés úton újraegyesíteni?

A rendszerváltó pártokkal semmi! De nem mondhatunk le róla! Az idő és a természet nekünk dolgozik. A világ szükséges és egészséges újrafelosztásának feltétele, a mai embertelen világrend összeomlása. El kell tűnnie a nemzetközi politika porondjáról azoknak a nagyhatalmaknak, és nemzetközi szervezeteknek, melyek a világ és az emberiség mai tragikus állapotáért felelősek! (Ha kirobbantják a III. világháborút, könnyen megtörténhet, hogy önmaguk sírját ássák meg!) „A világ újrafelosztása történelmi birtokperek során a természeti adottságok, az ősi birtokjog, az életszerűség, az önelvűség és önérdek figyelembevételével olyan nemzetközi konferenciákon rendeztessenek, ahol a magyarokat magyarok, palesztinokat palesztinok, indiánokat indiánok… stb. képviselnek. A világ újrafelosztásának, újrarendezésének alapja nem lehet más, mint az adott terület természeti-földrajzi adottságainak a figyelembe vételével az adott terület lakóinak eltartásához szükséges élettér biztosítása. Ősi birtokjog történelmi alapokon! Életszerűség: azaz a mára kialakult állapotok figyelembe vétele! Önelvűség-önérdek (minden nép önérvényesítő akarata) kölcsönös tiszteletben tartása.”. (1996. 06. 22. Visegrád-Mogyoróhegyi 108. pont)

A Kárpátmedence tökéletes természeti, földrajzi egység. A rajta élő népek önellátására alkalmas régió. A jelenlegi pénzrendszer és az Európai Unió összeomlása esetén készen kell állnunk, és nem engedni, hogy a Kárpátmedence idegen zászló alatt egyesüljön! Csak a vak nem látja, hogy Magyarország gyarmatosítóinak nem a csonka Magyarország kell, hanem az egész! Jó lenne, ha ezt észrevennék a kisantant népei is! Ne ringassák magukat abban a hiú reményben a románok, vagy a szlovákok, hogy velük könyörületes lenne az új földesúr!

A magyarság birodalomalkotó képessége ősi, igazságos jogrendjében rejlik. Nem más népek kiirtása, elnyomása, kirablása, hanem a közjó, együttműködés! Csak ebben a szellemben szervezett állam lehet minden benne élő nép közös otthona. Egy ilyen országban nem terelik el a saját folyójukat, nem nyitnak ciános aranybányát, nem irtják ki az őserdőket, nem hoznak ostoba nyelvtörvényeket, nem engedik saját nyakukba az árvizet… stb. Rá kell döbbennie végre a térségben élő nem magyar tudatú népeknek is, hogy soha nem voltunk és nem vagyunk az ellenségük, viszont vannak közös ellenségeink! A felvilágosító propaganda tevékenységben rendelkezésünkre álló új technikákat kihasználva hirdessük: A Kárpátmedence gazdasági egységének, önellátó képességének és függetlenségének a helyreállítása minden érintett nép közös érdeke. Másként nem lehet szembeszállni az imperialista, rabló-kapitalista gazdasági és pénztőke erőfölényével, gátlástalanságával, terrorjával. Mondjuk, csak mondjuk a magunkét! Bízzunk abban, hogy a magyarázatokat keresők, ezekben találják meg a válaszokat! Volt idő, épp 1920, amikor a nagyhatalmak nem merték megkockáztatni a népszavazást az elcsatolt területeken, mert nem voltak biztosak abban, hogy a népek – etnikai hovatartozásuktól függetlenül Magyarország ellen szavaznának. Lásd Sopron, a leghűségesebb város példáját. És voltak még Franczia Kiss Mihályok! A népek általában bölcsebbek, mint ahogyan azt a politikusok szeretnék.

Napjainkban már láthatók azok a nagyhatalmak, amelyek levezényelhetik majd a fentebb írt programot. Ha pontosan tudjuk, ki az ellenségünk, akkor keressük meg azokat, akiknek ugyancsak a mi ellenségünk az ellensége. Az ellenségem ellensége… a barátom! Valószínű, hogy revízió alá kell venni a korábbi rendszerekben (és ma is!) sulykolt magyar köz-felfogást, dogmákat például Kínával, Oroszországgal, vagy általában az iszlámmal kapcsolatban. Kína! „Kína útjában van a One World messianizmusnak, mert Kínát az „Úr választott népe” sem bibliával, sem pénzével meghódítani nem volt képes.” (Dr. Vágó Pál) Kína nem felejti el az ópiumháborút, a boxer-lázadás leverését, és Trianont sem! (Santung tartományt az 1919-es párizsi béketárgyalásokon igazságtalanul Japánnak ítélték! Az egész Kínára kiterjedő 1919. május 4-én kirobban tömegtüntetés hatására, hosszú tárgyalások után 1922-ben a Kína visszaszerezte Santungot.) Tehát Kína is sértettje volt Trianonnak! Ez már lehetne tárgyalási alap. Természetesen nem felejtjük el ujgur testvéreinket! Kína kereskedelmi, gazdasági nyomulása nem a „sárga veszedelem”. Ez az önelvűség, az önérdek természetes érvényesítésének akarata és képessége. Nem az ő bűnük, hogy tönkrement a magyar gazdaság, hanem az IMF-zsoldban álló hazai politikai, gazdasági, pénzügyi vezetőké, akikben nem volt meg, és ma sincs meg a szándék a magyar önérdek, és önelvűség érvényesítésére. Ebben a kifejezetten Kína-ellenes közhangulatban talán megéri legalább végiggondolni a kínai-magyar viszonyt, legalább eljátszani a gondolattal, hogy talán más alapokra is lehetne helyezni a kapcsolatunkat! Nem csak házalni Kínában az államkötvényeinkkel! Biztos vagyok benne, hogy Kínával is köthetők, - mégpedig valódi partnerség alapján -, kölcsönösen előnyös kétoldalú szerződések.

Kolozsvári Grandpierre Endre „Tízezer évi küzdelem hazánk megmaradásáért”, „A trianoni világösszeesküvés”, „Miért söpri el a történelem a trianonokat?” című könyveiben kifejtette: „Jelenlegi ismereteink szerint, történelmünk elmúlt tízezer éve során tizenkétszer vesztettük el a hazánkat. (…) immár tizenkét alkalommal visszaszereztük, visszavívtuk. (…) Akik 1920-ban Trianonban határozatokat hoztak nem voltak tudatában a történelem feltartóztathatatlan mélyáramainak, a történelmi folyamatokban évszázados léptékben érvényesülő rendtartó, a mesterségesen létrehozott torzulásokat helyreigazító elemi erőknek. A trianoni határozatok történelmi bűncselekményjellege önmagában bizonyítja, hogy előbb-utóbb elsöpri azokat a történelem.”

NATO

895-ben Kurszán vezér még azt jelentette Árpád fejedelemnek, hogy „216 ezer edzett lovas vitéz várja a parancsot.” Vissza is szerezték az országot! Trianon 30 ezer katonát engedélyezett nekünk harckocsik, repülők, nehézágyúk nélkül. 2013-ban már nincs önálló magyar hadsereg. A Fidesz az első ciklusban (1990-94) mindent elkövetett a kötelező katonai szolgálat eltörléséért, és - Horn Gyulával együtt - élharcosa volt a NATO-ba való belépésnek. (1997. november 16-án volt NATO népszavazás. Megjelent 49,24%, a szavazásra jogosultak 41,4% szavazott igennel. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy a nép sem menthető fel minden felelősség alól.) Ma a hazai honvédség létszáma, az adminisztratív dolgozókat, polgári vezetőket, tisztikart, legénységet beleértve 29.700 fő. Érdekes szám. Feltűnő, hogy a költségvetési vitától eltekintve a NATO-ról, illetve a magyar honvédelemről alig esik szó. Nem témája a „közbeszédnek”. Ezen nem csodálkozhatunk. A jelenlegi, néhány, embernek nem nevezhető eszement gonosz számára a világuralmat biztosítani hivatott haditechnika és egyéb csúcstechnológia mellett semmi jelentősége már a NATO-nak. A világ különböző pontjainkialakítotthelyi konfliktusok (etnikai összetűzések és éhséglázadások) „kezelésére” bevetett NATO-tag alvállalkozóknak semmi köze a saját nemzeti érdekeikhez, így a mi esetünkben a magyar érdekekhez sem. Drónok, chemtrail gépek, HAARP-programok, műholdakról irányítható kütyük, a nano-, a bio-, és az információs technológiák világában a NATO-nak már csak a legalsó szintű diverziós propagandában van jelentősége. Magyarország mai szövetségi helyzetében az önrendelkezés, önellátás, önigazgatás, önvédelem tiltott téma. Pedig ez a jövő útja! Oliver Cromwell híres mondatát, azaz „Bízzál istenben és tartsd szárazon a puskaport!”, magyarosítsuk! Minden magyar kötelessége: Bízzál magadban, és tartsd szárazon a puskaport! És el ne felejtsük! Nem az a programunk, hogy merjünk kicsik lenni! Legyünk tisztában a Kárpátmedence óriási stratégiai jelentőségével!

Európai Unió

„Egy állam attól állam, hogy önálló felségterülete van, fajtájában, nyelvében, erkölcsében, politikai céljaiban egységes nép, azaz nemzet kezében van az állami főhatalom. A társadalom, a nép saját érdekeinek az érvényesítése, védelme érdekében (közös munkák, önvédelem megszervezése) létrehozta és fenntartja a maga központi gazdasági, igazgatási, önvédelmi irányító szervezetét, az államot. Az állami szuverenitás az jelenti, hogy bármely idegen hatalom érvényesülése kizárt. A magyar állam, azaz a magyar nemzet felségjogainak megsértésére, annak részbeni, vagy teljes átruházására – nemzetközi szervezetekre vagy magánszemélyek csoportjaira, bármilyen jellegű katonai-politikai-pénzügyi hatalomra -, sem országgyűlés, sem népszavazás történetileg nincs felhatalmazva. A magyar államot, az országot, a Nemzetet nem számolhatja fel sem a mindenkori országgyűlés, sem az adott időszak szavazópolgárai. (Lásd: KGST, Varsói Szerződés, NATO, Európai Unió, Nemzetközi Valutaalap, Világbank.)” (VM 108 pont)

Azok, akik bevitték az országot az EU-ba és a NATO-ba, a hatályos Btk. 144. § alapján is hazaárulók. Hogyan, milyen aljas manipuláció következményeként kerültünk az EU-ba? Mire szétnézhettünk volna, már benn is voltunk! A legkeményebb EU-s propaganda Fidesz első ciklusában folyt. (1998-2002) Sokan érezték, sokan tudták, hogy számunkra kedvező csatlakozási feltétel nem létezik, mégis benne vagyunk! Érdemes emlékeztetni a 2003. április 12-i uniós népszavazásra. Megjelent 45,62%, és a szavazásra jogosultak 38%-a szavazott igennel. El kell ismerni, szomorú számok ezek. Nem véletlen, hogy síri csöndben múlt el az uniós népszavazás 10. évfordulója. (2013. április 12.) Senki nem készített mérleget, nem történt felelősségre vonás!

Mit adott nekünk Európa az elmúlt ezerszáz évben? Erőszakos keresztény hitre térítést, keresztes háborúkat, sorozatos cserbenhagyást, déli harangszót, Fuggereket, Szerencsés Imrét, Habsburgokat, két világháborút, Trianont, bolsevizmust, liberalizmust, adósrabszolgaságot, nyitott társadalmat nemzetközi maffiákkal, kábítószerrel, menekültekkel! Mit adott az EU, mióta benne vagyunk? Addig segített bennünket elmebeteg irányelveivel, előírásaival, amíg teljesen tönkrement az ország! Azt hiszem, kevés embernek vannak már illúziói! Ha az EU-ra szavazott, legalább lelkiismeret-furdalása legyen!

(A népszavazás intézményével való visszaélés a négy igenes népszavazással kezdődött! Amikor mindenki Koncz Zsuzsája, az eszdéeszes propagandista búgta a fülünkbe reggeltől reggelig: igen, igen…! A jól végzett munka után most Németországban él, visszavonultan. Azóta se kérdezte meg senki - kivéve egy titkosított alkotmányügyi bizottsági ülést 1992-ben -, hogy a törvénynek megfelelően végrehajtották-e a népszavazás követeléseit. (Természetesen eszük ágában sem volt végrehajtani.) A többség akaratát érvényesíteni hivatott demokráciában a szavazásra jogosultak 25%-ának a szavazatával el lehet adni az országot. Egyharmadának a szavazatával kétharmados parlamenti többséget lehet szerezni.)

Mi mondhatjuk, hogy a törvénysértés jogot nem alapíthat, s, hogy az egész rendszer „illegitim”! A törvénysértő, illegitim rendszer mégis működik, immár 25 éve. (Plusz a korábbi évtizedek rendszere.)

Hogyan szabadulhatunk meg az EU-tól? Az EU sorsa nem rajtunk múlik. Összeomlása elkerülhetetlen. Az összeomlást azok az országok, népek vészelik át könnyebben, amelyek még rendelkeznek saját valutával, saját kezükben tudják tartani, helyesebben készek azonnal saját kezükbe venni a termőföldet, a vízcsapokat, gázcsapokat, villanykapcsolót, s amelyek szépen, lassan felkészülnek az önellátó képesség helyreállítására, a kölcsönösen előnyös kétoldalú (kül)gazdasági kapcsolatok kiépítésére! A helyi társadalmak és helyi vezetők felelőssége rendkívüli, mert ők vannak ott a konkrét helyszíneken. Mozdulni kell! Azonnal!

Adósságszolgálat

A legnagyobb, gyalázatos manipuláció az ország és az lakosság megállás nélküli, tudatos eladósítása körül folyik. Nincs más kiút a csapdából: A külföldi államadósság fizetésének felmondása és az 1982/6-os törvényerejű rendelet (A valutaalap alapokmányának a kihirdetéséről) hatályon kívül helyezése.Ezek állami függetlenségünk helyreállításának az első feltételei. (Aztán kilépni az EU-ból és a NATO-ból.) A jelenlegi hatalom égbekiáltó bűne, hogy kétharmados többségével simán megtehetné ezeket e lépéseket. Költői a kérdés: Vajon miért nem teszi meg?

„Az államadósság összetevői: a politikusok, főhivatalnokok, médiaguruk kenőpénze, a választópolgárok alkalmi megvesztegetésére szánt juttatások, indokolatlan, igazságtalan állami kifizetések (végkielégítések, tanácsadói pénzek, felesleges nagy-beruházások, zsidó kárpótlás, érdemtelen, élősködő tömegek segélyezése, stb.), az exportbevétel haza nem hozatala, átutalások nem létező importért, magasabb import, vagy alacsonyabb exportárak megadása. (…) A nemzeti közgazdászoknak sem azt kellene állítani, hogy a megoldás a „globál-gazdi” jobb útra térítése! Az adósságmegtagadás e keszon-betegség egyetlen ellenszere!”(Visegrád-Mogyoróhegyi 108 pont, 1996. 06. 22.)

Adósságfizetés megtagadása esetén várható zsarolás, bojkottok, humanitárius bombák kivédésére kellenek a tartalékok, a kölcsönösen előnyös kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok, az önellátó képesség helyreállítása (a luxusigények kielégítése nem feladata a nemzetgazdaságnak!), a hasonló sorsra jutott országok összefogása, jószomszédi viszony, árucsere kereskedelem.

Az IMF és a Nemzetközi Valuta Alap alig több mint fél évszázad alatt az egész világgazdaságot tönkre tette. Ahová ügynökei betették a lábukat, ott a pusztulás megállíthatatlan. Ők határozzák meg a bekebelezett ország népének minden létfeltételét, csak éppen semmihez sem értenek. Ha a pusztításon kívül értenének valamihez, akkor tanácsaik, utasításaik nyomán virágzó, boldog életnek kellene lennie a Földön.Gondolom, ezt senki se bánná! Ám nem így van. Egyre több országban ismerik fel ennek a pénz- és gazdasági rendszernekaz aljasságát és az ehhez szorosan kapcsolódó képviseleti demokráciának, mint politikai rendszernek a tarthatatlanságát. Ha minden erőszakkal és csellel eladósított ország megtagadná a további fizetést, fogná magát és egyszerűen kisétálna az adósságcsapdából, nagy meglepetés érne mindenkit. Nem dőlne össze, hanem nagyszerűen működne a világ. Egyre többeknek van már elege „az amerikai nagybácsiból, aki úgy visz, mintha hozna.” (Csornai-Sass István) Az adósság visszafizetése lehetetlen. (Eleve így van kitalálva!) Volt már ilyen a magyar történelemben is. A Habsburgok egyre kevésbé tudták, később már nem is akarták, vissza se fizették a Fuggerek kölcsöneit. A világ nem dőlt össze, és már mi magyarok sem emlékszünk arra, hogy a Fuggerek izzították Dózsa trónját, és ásták a mohácsi tömegsírokat.

Zsidókérdés, cigánykérdés

Amikor valamely hazánkban élő kisebbségről beszélünk, több szempontot figyelembe kell vennünk. Vendégeink hozzánk való viszonyában nagy különbségek vannak, melyek a történelmi múltban gyökereznek. Ma Magyarországon 13 elismert nemzeti és etnikai kisebbség él. Ők vagy a trianoni utódállamok nemzeteinek tagjai, vagy távolabbról sodorta hozzánk őket a történelem. Ezek a következők: bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán. Az itt élő oroszok, kínaiak, arabok, kurdok, afrikaiak nem teljesítik a nemzetiséggé nyilvánítás feltételeit. A zsidóság nem hagyja magát sem nemzeti, sem etnikai kisebbségként elismertetni. (A Visegrád-Mogyoróhegyi 108 pont a zsidóságot természetesen nemzetiségként tartja számon.)

Sokunknak vannak nemzetiségeink egyes tagjaival kapcsolatban személyes, jó tapasztalatai, ezért nem szívesen általánosítunk. Viszont kötelező a nemzetiségekkel kapcsolatban is tágabb, szélesebb alapokon szemlélődni. Amíg csak a hétköznapi élet keretei között találkozunk, hétköznapi dolgokról beszélünk, semmi gond! Ezen a szinten a népek megértik egymást. (Ezt amúgy nem árt tudatosítani!) Ám, amikor vélt, vagy valós okok miatt nemzeti érdekellentét keletkezik, a kisebbségünk nem az igazságot nézi, hanem a vélt nemzeti sérelmét fogja védeni. (Lásd a Duna elterelése miatt egyetlen hazai szlovák szervezet sem emelte fel a szavát.) Perczel Tamás is hasonló megállapítást tett a halála előtt készült megrendítő interjúsorozatában. (Duna TV.) Voltak zsidó barátai, sziporkázó értelmiségiek, de amikor valami zsidó téma került szóba, akkor roló le! Képtelenek voltak további eszmecserére.

A magyar nemzet vendégei, a vendéglátás időtartamától függetlenül: a nemzetiségiek, az etnikai kisebbségiek, a külföldiek és a hontalanok. EU ide, vagy oda, a vendégnek nincs joga a házigazda éléskamrájához, pénztárcájához, hálószobájához! Ezt a régi, minden normális államban ma élő szokást azonban úgy tűnik, az alcímben szereplő vendégeink nem akarják tiszteletben tartani. Mostanában különösen elszemtelenedtek, és kifejezetten politikai hatalomra törnek. Ezt nem lehet gyávaságból észre nem vennünk vagy úri nagyvonalúsággal kezelnünk!

Mindkét említett kisebbséget, mint közösséget képviselő hivatalos vezetők, szervezetek mind-mind kifejezetten a magyarság ellen uszító, magyarságot tudatosan, alaptalanul vádoló megnyilatkozásokat tesznek. Az úgynevezett „romagyilkosságok” ítélethirdetése után (2013. 08. 06) tovább tombol a magyargyűlölet, a cigány és zsidó szervezetek, a nemzetközi sajtó támogatásával valóságos magyarellenes lincs-hangulatot teremtettek. Kíméletlenül megy az antiszemitázás, rasszistázás, fasisztázás! Óhatatlanul erősíti az emberben a gyanút, hogy fogadott bérgyilkosok, vagy titkosszolgálatok ügynökei lehettek a valódi elkövetők, hogy legyen ok a magyarságot újult erővel antiszemitázni, rasszistázni, fasisztázni. Mint az ikertornyok! Lehessen harcolni a nem létező terrorizmus ellen!

Ez a két kisebbségünk a jelen politikai helyzetben kiváltságokkal rendelkező, igazságtalanul kivételezett, kiemelten védett. Ma már ők döntik el, hogy milyen törvényeket hozzon az országgyűlés, mi legyen a történelem-tankönyvekben, mely rendezvényeket lehet megtartani, melyeket nem, milyen szervezeteket kell betiltani, hol lehet kitűzni a magyar nemzeti zászlót, hol nem, bemehet-e a közönség egy sportmérkőzésre vagy sem, kit kell az állásából azonnali hatállyal elküldeni… Szó szerint, vétójoguk van! A köztévében már csak akkor látunk egy-egy magyart, ha vagy egy cigány, vagy egy zsidó sértett kérdőre vonja.

A zsidóság és a cigányság kultúrája, életvitele, vallása, erkölcsi felfogása teljesen más, mint a magyarságé. Ma az amerikai zsidó, a cigány, és a zsigány kultúrának nevezhető értéktelen gagyi elárasztotta a magyar kulturális életet. A zsidóság pár évtizede tudott csak, nagy nemzetközi összefogással önálló (egyébként életképtelen!) állam-alakulatot létrehozni. Tudomásom szerint a cigányság sem sok államalkotó tapasztalattal rendelkezik. Kultúrájuk is a gazdanépek kultúrájának cigány illetve zsidó interpretációja, kedvelt műfajuk a plágium és a parafrázis. Ma ott tartunk, hogy sok magyar szívesen lenne már cigánnyá, vagy zsidóvá, mert akkor érinthetetlen volna. Volt már ilyen a magyar történelemben, amikor a magyar a magyar-üldözések miatt egy-két generáció alatt kimenekült magyarságából! Figyelemreméltó hír, 2013. július 28: Szerbiában egyre több fiatal vallja magát cigánynak (szerbek és magyarok egyaránt!), hogy bejusson az egyetemekre, és ingyen tanulhasson!

„A zsidó egyike a világ legöregebb népeinek, amelynek folyamatosan ki kell találnia önmagát. A magát papi szerepre kiválasztó nép a különállást megőrizve tanúskodott az egyetlen isten és az egyetlen emberiség eszméje mellett. A papi népnek az a dolga, hogy szellemi kapcsolatot teremtsen a világ minden népével, és, hogy párbeszédre hozza egymással a vallásokat és a világnézeteket.” írja Konrád György a Szombat 1995. márciusi számában. Micsoda ostoba gőg! És ezt komolyan is gondolják? Na, ne már! Mi van, ha a népek nem kérnek ebből az atyai gondoskodásból? Amint 2013-ban látható, az erre való nagy igyekezet nem is tett jót a világnak! (Apropó: A zsidó folyamatosan kitalálja önmagát! Mai hír, hogy nem is az izraeli zsidók a zsidók, hanem a palesztinok, akik genetikailag 90%-ban zsidók! No! Most okosodja ki magát az ember!) Az azonban biztos, hogy a zsidó-magyar viszonyt tekintve ki kell jelentenünk, hogy az itt élő zsidókat több ok miatt (itt nem részletezem) nem tekinthetjük a „magyar nemzet nyereségének”. A normális zsidó-magyar kapcsolatok feltételei: 1. Kérjenek bocsánatot a magyar néptől, minden magyarság ellen zsidók által elkövetett bűnökért! 2. Hagyjanak fel a magyarság rágalmazásával, igazságtalan sarcolásával, zsarolásával, anyagi erőinek további csapolásával. És ne feledjék, hogy ez itt Magyarország, ahonnan bármerre elmehet az, aki nem érzi jól magát a magyar országban.

Vajon a cigányság mivel érdemelte ki, kiknek az ötlete volt, hogy a Roma Integrációs Évtized Programja keretében (2005 és 2015 között), külön Roma Stratégiai Terv szerint kiemelten gyámolítsák? Most aztán a cigányság nyomorára, szenvedéseire hivatkozva lehetett, lehet éjjel-nappal, vegyes-kórusban rasszistázni! Ez a sokmilliárdos program azonban nemcsak gazdanépek ellen van, hanem a cigányság ellen is. Ez a program csak azoknak jó, akik nagyon jól megélnek belőle! Akik kitalálták, szervezik, konferenciáznak… stb. Erre mondják: etnobiznisz! Ez a program teljesen figyelmen kívül hagyja a cigányság sajátosságait, hagyományait, és a valódi érdekeit, valósággal ki akarják forgatni őket önmagukból! A szerves fejlődést erőszakosan – a gazdanépek és a cigányság egymásra uszításával – nagymértékben gátolják. Esélyegyenlőség, egyenlő hozzáférés elve? Harc a szegregáció ellen? A roma kultúra támogatása? Micsoda hamisan csengő, gonosz, demagóg jelszavak! Vegyük csak a szegregációt! Mennyire örülnének a magyarok az elcsatolt részeken, ha engednék őket „szegregálódni”! Azért harcolnának! (Posványosban erről szó nem esett.) Magyar gyermekeknek, magyar iskolában, magyarnak kellene nevelődni! (Ott más okból tilos a külön magyar iskola!) Itthon a cigányság védelmezői miért kényszerítik a cigánygyerekeket magyar iskolákba? Saját kulturális értékeik védelmét, ápolását jobban szolgálhatná a cigány iskola, cigány tanítókkal! Nemde? Legalább a választás lehetőségét adnák meg szegény cigánygyerekeknek! De nem! Ebben az új, fejetetejére állított helyzetben a cigányság sem találja a helyét. Becsületes magyar vezetésre volna szükség, amelyik nem engedné meg a felelőtlen, magyarellenes uszítást, és helyükre tenné a dolgokat! A cigányságnak is olyan vezetők kellenének, mint volt Lakatos Menyhért! Nem Kolompár Orbán, Farkas Flórián, Horváth Aladár, Járóka Lívia! A magyarországi cigányság felelős vezetőinek látni kell, hogy etno-fegyverként használják őket a legsötétebb politikai erők a magyar nép ellen. (2013. augusztus 23-án már húsz éve annak, hogy Kiss Norbert, 16 éves kecskeméti fiút, három börtönből szabadságolt cigányasszony, Kecskemét főterén, több magyar járókelő szemeláttára agyonverte. Egyetlen gyermeke volt gyermekorvos édesanyjának. Az volt a „bűne”, hogy kopasz volt. Akkor folyt a szkínhedek elleni uszítás! Ez lett a vége. És, azóta mennyi, de mennyi hasonló, felheccelt cigányok által elkövetett „romagyilkosság” volt hazánkban! A cigány-magyar kapcsolatok normalizálására is van lehetőség, és nagyon sürgős lenne. A cigányság felelős vezetőivel (választott vajdáival, a családfőkkel, és nem a „helyi kisebbségi politikusokkal”!) közvetlenül, – és nem zsidó közvetítéssel! – folytatott párbeszédben szükséges tisztázni a normális együttélés feltételeit. Tulajdonképpen erre a párbeszédre ma is van lehetőség, csak koncepció, sztereotípiáktól mentes fantázia, önállóság és bátorság kellene hozzá a helyi hatalom, a polgármesterek részéről.

Nézzük az alábbi, ugyancsak nem egyszerű kérdéseket!

Tisztában vagyunk-e Magyarország lakóinak, a „szavazópolgároknak” valós nemzetiségi-etnikai összetételével? A létszámarányokkal? Politikai tájékozottságával, elkötelezettségével?

Nem.

A csekély létszámú egyéb hazai kisebbség politikai szempontból majdhogynem közömbös.

A cigányság megszámolását eleve gátolja a hatalom, mert a közvetlen rákérdezést már rasszizmusnak minősítik, a zsidóság meg az istenért nem hagyja magát még nemzetiségként-etnikumként megnevezni sem, nemhogy megszámolni. Azt hiszem, nem nagyon rugaszkodunk el a valóságtól, ha felételezzük, hogy egy magyarságot igazoló eljárás után az állami, jogi, gazdasági, egészségügyi, média, művészeti, pénzügyi… stb. vezetésünk szinte teljesen elnéptelenedne.

A statisztika nem hazudik, csak nem mond igazat. Eleve a valós helyzet feltárásának, és nyilvánosságra hozatalának komoly politikai akadályai vannak. A hatalom valódi birtokosainak az érdeke az etnikai feszültség fenntartása, sőt szítása, nem pedig a megszűntetése. A 2001-es és 2011-es népszámlálás során az etnikai hovatartozásra is rákérdeztek. Ki, minek vallja magát? (Mária Trézsi még egyszerűen csak összeíratta a magyarországi cigányokat, aztán egy igazi magyarbarát gesztussal törvénybe iktatta, hogy azután magyarországi cigányokat csak újmagyaroknak lehet nevezni. Jellemző a mai magyarság történelmi tájékozottságára, öntudatára, hogy a magyar turisták nemzeti színű szalaggal felkantározott kis koszorúkat visznek a bécsi kapucinus kriptába a császárnő koporsójához, „hálával a hű magyarok”!) Az népszámlás adatai szerint 2001-ben a lakosság összlétszáma 10.138 000 fő, ebből 314.060 fő kisebbség, 2011-ben a lakosság összlétszáma 9.938.000 fő, ebből 644.524 fő kisebbség. (Az egyéb kisebbség létszáma ebben elenyésző.) Az önbesorolás módszerével (minek vallom magamat?) szerzett adatok 2,5-3-szoros, vagy még sokkal nagyobb torzulást mutatnak a valósághoz képest. (Írják elemzők.) Így a cigányság összlétszáma pillanatnyilag másfél-két millióra tehető. Az etnikai arányok ismerete, feltérképezése, valós szociológiai, földrajzi, demográfiai adatok szükségesek ahhoz, hogy politikailag egyáltalán értelmezhető legyen a helyzet. Mivel a cigányság is, mint a többi nemzeti kisebbségünk a mai törvények szerint Magyarországon államalkotó, azaz választó és választható, komoly politikai tényező. Ez a tény azt jelenti, hogy bármely politika szervezetnek, politikusnak a cigánysággal kapcsolatban határozott elveinek, és stratégiájának kell lennie.

A Visegrád-Mogyoróhegyi 108 pont a cigányságot nem nemzeti, hanem etnikai kisebbségként határozza meg, a 82.-83. pontban az „államalkotó nemzet” fogalmát pedig a következőképpen:

82. Magyarország államalkotó nemzete a magyar. (Megj.: Minden nép, ha nemzetté tud szerveződni, létrehozza a maga államát, a magyar nép a maga államát, közösségi életének, önvédelmének megszervezésére, érdekeinek érvényesítése érdekében. Mint minden más nép, a magyarság is sajátos lelki alkatának, szokásainak, erkölcsének megfelelő alaptörvényeket fogalmaz meg, aszerint él. Ez az Alkotmány, s mint ilyen megváltoztathatatlan. A magyar nemzetállam nem azt jelenti, hogy csak magyarok élhetnek benne, hanem azt, hogy a Magyarországon élő mások kötelesek alkalmazkodni a magyar törvényekhez, szokásokhoz. Ezt könnyűszívvel lehetnék. A magyarság ősi és igazságos jogrendjében rejlő birodalomalkotó képesség páratlan a történelemben. Lásd példának a magyarországi oláhok, tótok, rácok helyzetét, és a romániai, valamint szlovákiai magyarok helyzetét. Romániát és Szlovákiát alapjában véve nem az igazságos jogrend és államalkotó képesség, hanem a magyargyűlölet és az irigység élteti, mint ahogyan Izraelt a palesztingyűlölet és az amerikai kongresszus pénze. A közelmúlt és a ma ismert birodalmait a terror különböző formái tartották, illetve tartják fenn. Mindebből egyértelműen következik, hogy egy lehetséges Közép-Európai, vagy Duna-menti Konföderáció, vagy bármilyen unió, csak a magyar jogrend szerint lehet egészséges, igazságos és működőképes. )

83. A magyarság sehol a világon nem tart igényt az államalkotó kisebbségi státuszra. (Megj.: Magyarországon a kisebbség nem lehet államalkotó, hiszen a magyar állam megalakulásakor, Ópusztaszeren, Árpád idejében nem voltak jelen. Nem voltak tagjai a magyar törzsszövetségnek, a mai nemzetiség többsége, - mint ilyen - még nem is létezett.(A magyar középkorban a „kisebbség” fogalom is ismeretlen volt). A magyar állam, a politikai rendszerektől függetlenül folytonos, így nem lehetséges minden parlamenti ciklusban új magyar államot alapítani. Bármely itt élő nemzetiség államalkotó saját anyaállamában, ahol viszont mi magyarok, messzemenően tiszteletben tartva a más országok népének törvényekben megfogalmazott szokásait, nem kívánunk politikai pozíciót. Nem kívánunk államalkotó kisebbség lenni sehol, mert mi a magyar államon kívül sehol sem alkottunk államot, sem Szlovákiában, sem Romániában, sem Izraelben. Itthon viszont ügyeinkben dönteni csak magunk vagyunk illetékesek. A magyar ügy szempontjából kifejezetten káros, ha Szerbiában magyar miniszterelnök-helyettes van, ha Romániában magyar a turisztikai miniszter, vagy ha Szlovákiában magyar szervezetek kormánykoalícióban vannak. Ezek a pozíciók nem jelentenek valódi befolyást, viszont azt a látszatot keltik, mintha az elcsatolt részeken élő magyarság kollektív (mint közösség) elnyomása megszűnt volna. Ez félrevezetés, politikai diverzió.)

Érdekviszonyok

Minden embernek alapvető érdeke, hogy az életfeltételei biztosítottak legyenek, utódai jövőjét is megnyugtatónak lássa. A magyar népesség testi-lelki egészségi állapota, lehetőségei, kilátásai drámai képet mutatnak. Ennek a drámai helyzetnek az okai a fentebb vázolt hat alapkérdésben gyökereznek. A magyarság felelős vezetőinek tisztában kell lenni ezzel a ténnyel, és bátran feltárni a közvélemény előtt ezeket az összefüggéseket. A devizahitelesek, a diákhitelesek, a ki nem fizetett alvállalkozók, a munkanélküliek, az éhbérért dolgozó-, a bankok és biztosítók által becsapott százezrek, a külföldre üldözött „munkavállalók”, a többszörösen agyonadóztatott milliók energiáit, elégedetlenségét kellene végre egy csatornába „kanalizálni”!

Tudati, lelki állapot

Nyugodtan nevezhetjük korunkat a globalizálódott hazugság korának. A töméntelen hazugság lehet az egyik oka annak, hogy a Föld lakosságának több mint fele búskomorságban szenvedő lelki beteg. 2001. áprilisában már világnapot is rendeztek a depressziósoknak. A mai magyarság katasztrofális lelki állapota szorosan összefügg magyarságunk, nemzettudatunk állandó meggyalázásával. Sok jó magyar keresi a kiutat, a kapaszkodókat, de félő, hogy újabb zsákutcák, újabb kudarcok várják. Túlságosan elszaporodtak a nemzeti érzés vámszedői, a nemzeti misztikusok, ezoterikusok, sámánok és táltosok, sarlatánok, „nem politizáló” álnemzeti rock-együttesek, látók és tudók, és szakrális szakértők! Minden utcasarkon, szinte minden nemzeti rendezvényen ott leselkedik a veszély más-más álcaruhában. Megtévesztik az igazságot kereső észt! Szűkítik a látóhatárt! Pl. A finnugristák után az ázsiai eredetet hirdetők árasztották el a színpadokat, pódiumokat. A magyarság kárpátmedencei őshonosságát bizonyító szakemberek bezzeg alig jutnak szóhoz! Nem véletlen, hogy elfogynak a tömegek a valaha többszázezres rendezvényekről. Ki kell dolgozni egy tantervet, melynek célja az egészséges lelkű magyar ifjúság nevelése. Amíg nincs lehetőségünk a legújabb, most használt NAT selejtezésére, addig ezt tantervet lehetne használni a hivatalos iskolai nevelésből kifelejtett, kihagyott tartalmak pótlására, illetve a történelmi hazugságok leleplezésére, a nemzeti öntudat megerősítésére.

Ismerjük-e a valós nemzetközi helyzetet?

Nem, illetve…

rengeteg energiába kerül ebben a dezinformáció-dömpingben, hazugság-áradatban rendet vágni, felismerni a valódi trendeket, és a magyar érdek szempontjából értékelni a külpolitikai helyzet alakulását. Magyarország jelenlegi szövetségi statusa nem felel meg a magyar érdekeknek. Magyarország 1982-ben elveszítette a függetlenségét. (A Valutaalap alapokmányának kihirdetése.) Ha új nemzetközi kapcsolatok kiépítésén törjük a fejünket, különbséget kell tennünk az államok hivatalban lévő kormányai és a népeik között. Vizsgálnunk kell, hogy a kormányok valóban a népeik akaratát képviselik-e, vagy sem. Ezt legjobban saját példánkon keresztül közelíthetjük meg. Leszögezhetjük, hogy az elmúlt közel 70 évben egyetlen saját kormányunk sem a magyar nemzet érdekeit képviselte. (A nemzeti érdek megfogalmazását lásd a bevezetőben!)

A rémhírek között, kifinomult érzékkel fel kell fedezni a számunkra igazán fontos információkat. Különösen érdekes az EU-ban (és a háttérben) zajló események, a Közel-keleti helyzet alakulása, a III. világháborúval való közvetlen fenyegetés, általában az emberiség ellen folyó pszichológiai háború, az állandó rettegésben tartás.

Fel kell eleveníteni a történelmi ismereteinket, térben és időben tágítani a horizontot, és keresni azokat a baráti külkapcsolatokat, amelyek valóban kölcsönösen előnyösek lehetnek számunkra. (A Visegrádi négyek vérszegény ötletét meghaladó együttműködésre van szükség.)

Van-e esélye egy új formációnak megbuktatni ezt a 24 éve tobzódó, egyértelműen idegen zsoldban álló jobbos-balos-zavaros, képmutató, hipokrita tolvajnyelven szemérmetlenül hazudozó politikai vezetést?

Nincs.

Mivel média nélkül lehetetlen hozzáférni a szavazókhoz, egy új, valóban magyar érdekű szerveződésnek semmi esélye az áttörésre. Nem beszélve a szavazatok számítógépes manipulációjának lehetőségéről! (Nem szabad egy fillért sem költeni röplapokra, benzinre!) Az LMP-ből egyetlen év alatt sikerült – tagság nélkül – parlamenti párttá válni, de ők nem is magyar párt. Ők tipikus média-párt! Külön figyelmet érdemel a határon túli magyarság szerepe a következő választásokban. A romániai magyarság Fidesz általi megdolgozása egyidős a rendszerváltozással. A magyarság nemzeti szólamokkal való megvezetése azt bizonyítja, hogy az ártatlan, jóhiszemű magyarság nemzeti szólamokkal még ma is megvezethető, mert ártatlan, mert jóhiszemű, mert magyar! (A hódító ezt nagyon jól tudja, számol is ezzel, s miközben mindent megtesz a nemzet elnyomásáért, szemérmetlenül visszaél a nemzeti érzésekkel céljai érdekében.) Hogy lenne tisztában a valós magyar helyzettel a határon túl élő magyar, ha az itthon élő sincs tisztában vele! Ahogy azonban egyre tisztábban látnak itthon az emberek, annál fontosabb lett a határon túli magyarok szavazata e kifejezetten nemzetellenes rendszer további fenntartásához.

Van-e alkalmas szervezet, személy, aki mellé, mögé fel lehetne sorakozni?

Aki elég bátor, hiteles?

A mai kínálatban egyedül a Jobbik érdemel legalább egy kísérletet. A jelenlegi választási törvény szerint csak pártok vehetnek részt a választásokon. A Jobbik nem tartozik a rendszerváltó sáros pártok közé. Bár itt is láthatók a beépülés jelei, vannak benne hétpróbás figurák (anticionista álcaruhában), mégis meg kéne próbálni! A sok-sok nemzeti civil szervezetnek (van kb. 200!) a Jobbik vezetőit nyílt színvallásra kellene kényszeríteni a fentebb elemezett hat kérdésben.Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a Jobbik keresse meg ezeket a szervezeteket! (Előbb egy bizalmas kerekasztal beszélgetés során, majd egy nagy, nyilvános kongresszuson!) Ne üljünk fel a lejárató kampánynak! Magunk győződjünk meg a Jobbik valódi szándékairól! Ha a Jobbik nekünk tetsző válaszokat ad a hat sarok-kérdésre, akkor segítenünk kell neki helyi képviselőjelöltek állításában, mert a Jobbik helyi szinten sajnos gyengén eleresztett társaság. Ugyancsak egyetlen személy látható ma, aki élére állhatna a változásoknak, ez Ángyán József. Ha vállalja, akkor kötelessége minden magyarnak teljes mellszélességgel támogatni és védeni őt!

Van-e értelme egyáltalán részt venni a politikai közéletben ilyen körülmények között?

Igen.

Bármilyenek is a körülmények a közügyekben részt venni kötelesség. Csakhogy a közügy nem pártpolitikát jelent, hanem a haza szolgálatát. Egy TV interjúban azt kérdezték egy riportalanytól: És hogy vagy? A válasz: Én csak, csak! De a hazám?! Saját magamon túl, a hazáért érzett felelősség! S lám, még van ilyen! A hazaszeretetről írja a Pallasz lexikon: „A hazaszeretet, tudatossá téve az erkölcsi erények legfőbbike.” A hazaszeretet, olyan, mint a szerelem! Egyszer csak, mint az áramütés, átjárja az embert. Ez az élmény sajnos nagyon keveseknek adatik meg.

Utószó

A MAGYAR NÉP SZAVA, ISTEN SZAVA

A nép hangja 1993-ból

(Aki meghallotta és legyezte: Király B. Izabella. Részletek a Magyar Érdek Pártja 1993-ban megjelent programfüzetéből. A MÉP 2003-ban megszűnt.)

1. Nem annyira szegény ez az ország, mint amennyire a nép nyomorog. (titkárnő Budapestről)

2. Szívesen ennék zsíros kenyeret három évig, ötig, de akkor tudjam miért eszem, és akkor mindenki azt egyen. (öntőmester a debreceni vonaton)

3. Csak azt tessék megmondani, hogy mi lesz velünk? Mert az a baj, hogy az sem tudja, akinek pedig tudni kellene. (fejkendős asszony Szolnokról)

4. Ebben az országban mindent lehet, de nem mindenkinek. (könyvelő Szegedről)

5. Mi újság Erdélyben? A húsz év alattiak emigrálnak, a húsz és negyven közöttiek abortálnak, a negyven és hatvan közöttiek alkoholisták, hatvan felett pedig tömeges az öngyilkosság. (pszichiáter Kolozsvárról)

6. Az MDF azt ígérte, hogy minden forintnak és minden négyzetméternek gazdája lesz. De azt nem mondták, hogy idegen gazdája. (egy volt MDF-tag Dabasról)

7. A pártok az ifjúságot csak arra használják, hogy rendben tartsák a pártszékházak környékét, plakátokat ragasszanak, és rendezvényeken rendfenntartók legyenek. Én a politikában szeretnék „inas” lenni. (egy 16 éves fiú Sajóbábonyból)

8. Bennünket ezer éve csak rabolnak. Mindenünkből kiforgatnak. Legfőképpen magyarságunkból. Mondja már meg valaki, hogy ki a „magyar” magyar? (egy magyar magyar Szigetvárról)

9. Ez rendszerváltozás? Tetszik tudni, milyen az a kurvakörte? Kívülről nézve szép, de belül rothadt. Hát ilyen ez a magyar rendszerváltozás. (egy borsodi férfi Sajólászlófalváról)

10. Izabella, tudja-e, hogy az égő hodályból a nyájat nem lehet kihajtani? De egy kos ki tudja vezetni. Itt ezer éve irtják a kosokat. (egy borsodi férfi a Nyugati aluljáróból)

11. Hogy a sajátomra licitálnom kell? Ez nem árverés, hanem átverés. (parasztember Balatonfüredről)

12. Az én anyám tizenkét gyereket szült, kilenc katonát adott a hazának, így aztán ő is háborús bűnös lett. És ma is az. Senki sem rehabilitálta. (derűsen mosolygó idős férfi Somogytúrról)

13. Magyarország nem Noé bárkája! (parasztasszony Hajdúnánásról)

Ezt a népet nem szabad magára hagyni!

Forrás: http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=mindenki&cdate=13.09.25.21.18#cikk&honnan=Nemzeti_Hirhalo