Október 9-én tette közzé a BM a 2013 július-augusztusi  támogatási listáját. A listán a legjelentősebb összegekkel a nyári dunai árvízi védekezés költségei szerepelnek: közel 3 milliárdot kapott az Országos Vízügyi Főigazgatóság, 2,2 milliárdot a katasztrófavédelem. A nagy összegek árnyékéban szinte észrevehetetlen a Terrorelhárítási Központ (TEK) árvízi védekezésben való részvételére kifizetett 122 millió. Pedig ez az önmagában sem jelentéktelen összeg meglehetősen soknak tűnik, ha például az Országos Rendőr Főkapitányság 916 milliójával vagy a Honvédelmi Minisztérium 1,46 milliárdjával vetjük össze.  A számok alapján ugyanis nagyjából minden hetedik védekezéssel eltöltött rendőr-munkaórára jutott egy TEK-munkaóra, és minden tizenkettedik homokzsákoló katonára jutott egy terrorelhárító.  Katonákat, rendőröket, tűzoltókat és vízügyi dolgozókat tömegesen lehetett látni a híradásokban az árvíz legkritikusabb egy hete alatt – a TEK munkatársait viszont alig. Egész pontosan három alkalommal.

Az árvízi tudósítások alapján meglehetősen aránytalannak tűnő támogatás miatt közadat-igényléssel fordultunk a Belügyminisztériumhoz, azt kérve, bocsássa rendelkezésünkre a TEK munkavégzésével kapcsolatos elszámolást. Múlt héten végre választ kaptunk Szabó Csaba ezredestől, a TEK hivatalvezetőjétől. A válaszból az derül ki, hogy a TEK munkatársai 85 millió forint juttatásban részesültek a „napi szolgálatteljesítési idő”-t meghaladó szolgálatteljesítésért, erre jön 23 milliónyi járulék. További tétel a 4,5 milliónyi élelmiszerköltség, 5,5 millióba került a „gépjárművek használata”, és még a „munkaruha, gyógyszer, védelmi anyagok” címen is elszámoltak bő 2 milliót.

A hivatalvezető szerint a TEK munkatársai 20 000 munkaórát töltöttek el a gátakon a „napi szolgálatteljesítésen felül” – de ez a szám sehogy sem stimmel. Ha – tegyük fel – 250 TEK-munkatárs egy héten keresztül a napi nyolc óráján  felül teljesített még annyit, hogy a plusz munka összességében 20 ezer órát ad ki, akkor mindannyian napi 19,5 órát kellett, hogy dolgozzanak. De – mint látni fogjuk – a létszám, és a gátakon töltött idő is kevesebbnek tűnik a példában szereplőnél.

A TEK válasza szerint a közel 110 milliónyi személyi juttatást a június 4-14 közti tíz napos időszakra számolták el. De ezzel a tíz nappal kapcsolatban is kétségek merülnek fel. Az első híradás ugyanis a TEK árvízi tevékenykedéséről június 7-éről való: eszerint „A TEK különleges egységei Győr környékén, a BTR 80 típusú járművekkel kitelepülve felkészülve várják a riasztást a védekezést irányító katasztrófavédelem központjából.” – írta az MTI nyomán több portál. Hogy több százan lettek volna, az nem valószínű, hiszen ezzel egy időben „ (…) a TEK főigazgatója készültségbe helyezte összes egységét, hogy bármilyen rendkívüli esemény bekövetkeztekor – a Rendőrség kérése esetén – azonnal akcióba tudjon lépni.” A realitáshoz közelebb állhat a Kisalföld beszámolója a Győrújfalu környéki védekezésről: „A katasztrófavédelem részéről 8 fő, 176 hivatásos tűzoltó, a honvédségi erő 469 fő és, rendőrségtől 10 fő, TEK 9 fővel, a vízügytől 30 fő, lakossági erő 250 fő töltésmagasítást végez.”  Ezen a napon tetőzött itt a Duna, de már annyi szakember és önkéntes dolgozott a gáton, hogy a munkára jelentkezőket hazaküldték.

Legközelebb két nap múlva, június 9-én, vasárnap bukkan fel a szervezet az  védekezésről szóló hírekben:  „A Terrorelhárítási Központ 250 munkatársa az Országos Műszaki Irányító Törzs felkérésére Szigetmonostoron segít a védekezésben. (…) a munkálatokat Hajdu János tábornok, a TEK főigazgatója személyesen irányítja.” Az Országos Műszaki Irányító Törzs (OMIT) közleménye szerint hétfőn délre sikerül Szigetmonostoron elhárítani a bajt: „A Terrorelhárító Központ munkatársainak 24 órás heroikus küzdelmével, a honvédség légierőjének támogatásával és a katasztrófavédelmi erők segítségével sikerült kiépíteni a települést védő lokalizációs nyúlgátat (…)” Kedden már Baján dolgozik  TEK: „Reggel 6 órától este 18 óráig a Terrorelhárítási Központ 200 fővel segíti Baján a Petőfi szigeten az ideiglenes védvonal megemelését.”– írja az OMIT közleménye, majd ennek nyomán több országos médium. Többet aztán nem bukkan fel a sajtóban a TEK az árvízi védekezés kapcsán – igaz a tetőző árhullám csütörtök reggel el is hagyta az országot; ettől kezdve mindenhol apadt a Duna.

Ha némi nagyvonalúsággal azt számoljuk, hogy ezzel a 220-250 fős létszámmal két napot töltött a TEK Szigetmonostoron, majd két napot Baja térségében, és napi 16 órát dolgoztak; és ha ehhez még hozzáadjuk a híradásokban szereplő győri két-három tucatnyi TEK-munkatárs két napi munkáját, akkor körülbelül 8 ezer, a napi szolgálatteljesítésen felüli munkaóránál vagyunk. A TEK által elszámolt 20 000 óra munkaidő kevesebb mint felénél. Egész pontosan 40 százalékánál. Ha ez így van, akkor a szervezet 63 millióval többet számolt el, mint amennyi ténylegesen járna.

Feltételezésünket alátámasztja, és a TEK tényleges munkavégzését valószínűleg jobban leírja Hajdú főigazgatónak az árvíz levonulta után néhány nappal tett nyilatkozata: „Mindig bevetésre készen álltunk, folyamatosan biztosítva azt a 200-300 főt, akik akár percekkel a riasztás után egy adott területen együtt tudnak dolgozni.” A főigazgató maga is tehát inkább készenlétről, mintsem a tényleges munkavégzésről beszél – egybehangzóan a védekezés kezdetekor tett nyilatkozatával. Hogy alapvetően a készenlétre, illetve mintegy kétszáz-kétszázötven ember néhány napi munkájára kellett-e kifizetni a költségvetésből azt a százhúsz milliót, az egy újabb adatigénylésünk nyomán tisztázódhat: ebben a tényleges munkavégzést igazoló dokumentumok nyilvánosságra hozatalát kértük a TEK-től.

De tegyük föl, hogy valamiképp még igazolni is tudja a szervezet az emlegetett húszezer, a napi szolgálati időn felüli munkaórát – akkor is adódik a kérdés, megéri-e az országnak, hogy 250 TEK-es pakolja a homokzsákokat óránként 1,25 millió forintért. Miközben nyolcezer katona, több ezer vízügyes, tűzoltó és katasztrófavédelmi szakember végezte ugyanezt a munkát a bruttó 5 400 – rossz esetben 13 500 – forintos TEK-es órabér töredékéért.

Az alábbi diagram azt mutatja, mennyibe került az adófizetőknek egy óra védekezés a TEK, a HM, és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BV) esetében. A TEK saját bevallása szerint 20 000 munkaórát számolt el, és ezért kerekítve 122 millió forintot kapott: ez 6100 forintos óránkénti költséget jelent. A Honvédelmi Minisztérium esetében a pontos számokat nem ismerjük: átlagosan nagyjából napi 8000 hivatásos és tartalékos katonával vett részt a védekezés legkritikusabb egy hetében; ezért a HM összesen 1,468 milliárd forintot kapott – igaz ebben az összegben benne van a technikai eszközök költsége is; ez pedig nyilván sokkal nagyobb arányt tesz ki, mint a TEK esetében. A durva összköltség per munkaóra arány tehát erősen torzít a TEK javára, de a katonák 3800 forintos munkaóra-költsége még így is az – önbevallás alapján számított – TEK-es „óradíj” hatvankét százaléka. Pontosan lehet tudni viszont, mennyit dolgoztak a büntetés-végrehajtás alkalmazottai és fogvatartottai a védekezésben: 961 BV-dolgozó és 2123 elítélt összesen 11 500 munkanapot, azaz napi nyolc órával számolva 92 000 órát dolgozott a gátakon 15, 6 millió forintért: ez 186 forintos „óradíjat” jelent. (A diagramon nem látható a többszázezer önkéntes munkaóra nulla forintos költsége.)

Egyes szervezetek „rezsióradíja”: a kifizetett összeg és a védekezésben eltöltött munkaórák alapján

Ha volna olyan szerencsénk, és még mindig Schmitt Pál lenne a köztársasági elnök, akkor frissen kapott Hagelmayer-díjára apellálva kérhetnénk, kezdeményezze az országgyűlésnél az alaptörvény módosítását; mely módosítás a költségvetésre, azaz az adófizetők pénzével való prudens gazdálkodásra hivatkozva örökre megtiltaná a Terrorelhárítási Központ részvételét a természeti csapások okozta károk elleni védekezésben. Maradjanak ők inkább az álarcosbáli provokátorok ártalmatlanításánál, színházi kellékfegyverek lefoglalásánál, és egyéb, rutinszerűen elvégzett feladataiknál. Az a százmillió, ami egy ilyen árvízi fellépéssel bejön, amúgy is aprópénz a TEK 13 milliárdos éves büdzséjéhez képest.

Becker András

A fenti cikkel összefüggésben helyreigazító közlemény közzétételét kérte a Terrorelhárítási Központ.

A cikk világosan megjelölt információk alapján, azokból levont következtetésként fogalmazta meg a kételyeit a TEK által adott tájékoztatással kapcsolatban. A közhatalom gyakorlóinak és a közpénzek felhasználóinak bizony tűrniük kell azt, hogy az általuk adott információkat elemzésnek veti alá a sajtó, és az elemzés (adott esetben elmarasztaló) következtetéseit nyilvánosságra hozza. Az ilyen következtetések értékítéletnek minősülnek, amelyekkel szemben helyreigazítási kérelem eleve nem terjeszthető elő. Ráadásul a TEK kérelme egyetlen olyan információt sem tartalmaz, amely a cikk következtetéseinek a felülvizsgálatára kellene hogy késztessen minket.

Mindezek alapján a kérelemnek sajnos nem áll módunkban eleget tenni, de továbbra is nagy érdeklődéssel várjuk a TEK válaszát a munkaórák részletes adatairól. 

UPDATE #2: perrel fenyeget a TEK (2013. december 8.)

A TEK sajtóközleményt adott ki a fenti cikkel kapcsolatban, amiben közölte, hogy polgári pert indít és büntetőfeljelentést tesz. Állunk elébe, hiszen sem a helyreigazítás iránti kérelemben, sem a mai sajtóközleményben semmilyen olyan információt nem osztott meg a TEK a nyilvánossággal, ami cáfolná a fenti cikkben szereplő adatokból levont következtetéseket. A magunk részéről továbbra is azt várjuk, hogy a Terrorelhárító Központ tegyen eleget annak az adatigénylésnek, amiben a részletes elszámolás megküldését kértük. 

Forrás: http://www.atlatszo.hu/2013/12/06/mennyiert-pakol-homokzsakot-egy-terrorelharito/#more-11932

Beküldte: Dobrova Éva