Kis magyar tüntetéstörténet
Előszó:
A Vérszerződés ötödik pontja: „Minden időkre átkozott és száműzött legyen Álmos, vagy az esküt tevő utódja, ha ezt az esküt megszegné.” A magyarság legbecsesebb közösségi joga. Az ellenállás joga mindenféle hatalmi önkénnyel szemben. Kristálytiszta népfelségjog. Megtartásáért, visszaszerzéséért évszázados közjogi küzdelmek, sőt szabadságharcok folytak, s amiért ma újra harcolnunk kell! Az új világrendben, új megoldásokat kell találni
KÉTSÉGTELEN, HOGY AZ ELMÚLT HETEK (2018. DECEMBERE) legfontosabb eseménye a „rabszolgatörvény” megszavazása körül kialakult belpolitikai helyzet, a tüntetéssorozat volt. Valamikor minden fontos megmozduláson ott voltam, (legutoljára a 2016. februári pedagógus tüntetésen), sőt én is szerveztem tüntetéseket, de már nem megyek. Több oka van. De nem tudom, nem vagyok képes lecsőcselékezni azokat, akik reménykednek, és oda teszik magukat a felhívásokra. Sőt! Drukkolok, hogy végre sikerüljön valami komolyabb eredményt elérniük. Mivel magáról a törvényjavaslatról, megszületésének körülményeiről, valódi céljáról semmit nem tudunk – miért pont erről tudnánk! – nem is erről gondolkodtam. Arra próbálok visszaemlékezni, hogy annak idején hogyan éltem meg, és most hogyan értékelem azokat a megmozdulásokat, amelyekben részt vettem. Igyekszem a tanulságokat is levonni, nem lesz egyszerű.
MIVEL AZ 1989-ES RENDSZERVÁLTOZÁST valójában kívülről és felülről szervezték, természetes, hogy a nagy néptömegek értetlenül álltak a nagy összejátszások, paktumok, hatalomátmentések láttán. A nagy fölbolydulásban a NÉP joggal érezte, érezhette magát becsapottnak, elveszettnek. Az is volt. Ma is az.
Az egypártrendszerben 1956-tól 1988-ig bármiféle megmozdulást elképzelni sem lehetett. (Egy alkalommal, a hetvenes évek végén, egyik osztályommal az Erkel Színházba mentünk. Az előadás előtt volt annyi időnk, hogy kimentünk a Bem szoborhoz. Elénekeltük a Kossuth nótát, de alig értünk a végére, mert ott termett 4 civil ruhás rendőr, igazoltattak és távozásra szólítottak fel.)
1989-től, a politikai rendszerváltozás – a többpártrendszer, a parlamenti demokrácia, a politikai váltógazdaság és a szólásszabadság – lehetővé tette, hogy az éppen aktuális ellenzék eljátszadozzon a RENDSZER lényegéből adódóan mindig létező elégedetlen tömegekkel. Hol az egyik, hol a másik ültette hajóhintába a reménykedőket. A nemzeti ünnepek különösen alkalmasak voltak a „kormánybuktató” megmozdulások meghirdetéséhez. Világraszóló szélhámosság és vérforraló népbolondítás! Ismerős, ugye: „Éljen a haza! Menjetek haza!”
AZ ELMÚLT HARMINC ÉVBEN, a nagyobb rendezvények mellett, egymást érték a sztrájkok, tüntetések… Diáktüntetések, taxisblokád és taxis-sztrájk, vasutasok, tanárok, devizások, és Quaestor-károsultak… mind-mind egy-egy foglalkozási ág, vagy károsult csoport képviselői, sajátos követeléseikkel nem tudtak országos támogatottságot elérni. Voltak eredményeik is, pl. a net-adó és a vasárnapi bolt-zár ügye, de ezek nem igazán komoly, fajsúlyos kérdések. (A hatalom éppen bizonyíthatja ezekkel, lám mennyire demokratikus.)
A béremelésekre irányuló munkabeszüntetések, útlezárások, munkalassítások kifejezetten bosszantják azokat, akiket akadályoznak a saját munkájukban. Az ilyen típusú megmozdulások összefogás helyett tehát akarva, akaratlan, a társadalom további megosztását szolgálják. Legfőképpen a médiumoknak adnak témát és a médiumokat irányító hatalomnak lehetőséget a közvélemény manipulálására. (Nem mellékesen: „A MÉDIUM, átvitt értelemben pl. a hírközlő csatorna, ami az emberek hozzáállását, véleményét irányítja, befolyásolja egy eseménnyel, személlyel, témával kapcsolatban, a médium mögött álló (politikai, gazdasági) érdekcsoport kívánsága szerint. A Magyar Televízió a kormány médiuma. Jelenleg minden jelentős magyar sajtótermék közvetve vagy közvetlenül nyugati irányítás alatt álló médium. Képesek a (lelkileg hajlamos) közönséget hipnotizálni, alvásszerű, irányított tudatállapotba hozni.”)
Számomra a mostani karácsonyi tüntetések legérdekesebb és árulkodó mozzanata a „szánkó-ügy” volt. „Budapesten az V., Kossuth téren 2018. december 12-én több tüntető megkísérelte felgyújtani az ország karácsonyfáját, arra petárdákat és pirotechnikai eszközöket dobáltak. A rendőrök a keletkezett tüzet eloltották. Az eseményeket kihasználva öten még az ország karácsonyfája köré kihelyezett szánkók közül többet elloptak.” (Rendőrségi közlemény) Szemmel láthatóan szervezetlen tömegek vonulgattak egyik helyszínről a másikra. A többség békésen, de a provokátorok tették a dolgukat. Kinek is használtak? A hatalomnak, mert beindulhatott a közvélemény hangolása: az ádventi áhitatot megzavaró, a „szent szánkókat” (amik nem ajándékként voltak a fa alatt, hanem szemmel láthatóan sűrű kordonként állítva a fa körül!) lopkodó, és a NEMZET karácsonyfáját megdobáló és gyújtogató csőcselékről. A médiumokban szó sem esett magáról a (rapid tempóban elfogadott és aláírt) törvényről, annak valódi céljáról. (Még az sem lehetetlen, hogy egyik célja épp egy tüntetéssorozat provokálása volt. Később kiderül.)
Ha jól meggondolom, az ERDÉLYI FALUROMBOLÁS ELLEN szervezett tüntetéstől (1988. június 27.) napjainkig – a mintegy másfélszáz tüntetést figyelembe véve – a legnagyobbak, leghíresebbek esetében különösen sok a rejtély. Túl sok a titkosítás, és a hivatalos hazugság.
AZ 1956-OS FORRADALOM és szabadságharc 60-dik évfordulóján is több tanulmányban felvetődött: Mi is történt valójában 1956-ban? Népfelkelés volt? Forradalom? Ellenforradalom? Államcsíny? Vagy önpuccs? 2019-ben lesz a ROMÁNIAI FORRADALOM HARMINCADIK évfordulója, és ugyancsak érdekes tanulmányokban, interjúkban firtatják: Forradalom volt, vagy puccs? A román nép tartotta-e ellenőrzése alatt az eseményeket, vagy az ország történetében egyedülálló összetettségű és mértékű katonai diverzió történt egy új hatalom legitimálása érdekében? Sok a kérdőjel a Ceausescu házaspár kivégzése körül is. Engem az is foglalkoztat: Mi köze volt a frissen alakult magyarországi politikai szervezeteknek a romániai eseményekhez? Miként segítette az „erdélyi” kártya ezeknek a szervezeteknek a nemzetivé hitelesítését, és a későbbi választási sikereiket. (Él még Tőkés László és Chrudinák Alajos is. Elmondhatnák az igazságot. „Tőkés Lászlóval két kanadai újságíró, Michael Clair és Réjean Roy készített interjút 1989. március 20-án, a felvételeket kalandos úton sikerült kicsempészni Romániából. Kanadai televíziók nem akarták lejátszani az interjút, végül Chrudinák Alajos, aki a Magyar Televízió Panoráma című műsorának volt a szerkesztő-műsorvezetője, július 24-én műsorra tűzte. A műsort nagyon sokan látták Romániában is, hiszen az MTV adása fogható volt az ország nyugati megyéiben. A temesvári belvárosi református templom karzatán rögzített interjúban Tőkés László nyíltan beszél a Ceauşescu-rezsim elnyomó politikájáról, az emberek szenvedéséről, a nemzeti kisebbségek elnyomásáról. Ez az interjú indította el a Tőkés elleni hatalmi intézkedések szigorodását, emiatt veszítette el állását, és emiatt kellett volna távoznia 1989. december 15-én a parókiáról. Nem tette, a parókia és a templom körül gyülekező, Tőkést támogató és védő temesváriak tüntetése pedig a romániai népfelkelés szikrája volt. Ez az interjú, a Ceauşescu-rezsim bukásához vezetett.”)
De az is érdekes, hogy került PRÁGÁBA A VENCEL TÉRRE DEUTSCH Tamás 1989. augusztus 26-án, szombaton a Varsói Szerződés 68-as bevonulásának évfordulóján tüntetni, majd börtönbe, majd címlapokra és vezető hírekbe. Netán a Fidesz legendagyártás egyik elemeként? Netán a Soros Alapítvány támogatásával?
De máig rejtély az 1988. szeptember 12-i, a BŐS-NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐ megépítése elleni tüntetés is. Az teszi rejtélyessé, hogy a választási propagandában ugyan nagyon hasznosnak bizonyult, de máig megoldatlan, helyesebben, Magyarország húzta a rövidebbet, és a kormányaink kussolnak. (1992. októberében a bősi erőmű csatornájába (vagyis szlovák területre) terelték a Duna vizének 83 százalékát (és azóta is jogtalanul használja azt). Az ügyben a két ország a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, amely végül 1997-ben mindkét felet elmarasztalta, és kötelezte őket a helyzet államközi szerződésekkel való rendezésére, ez azonban azóta sem történt meg.)Illés Zoltán, az Orbán-kormány volt környezetvédelmi államtitkára szerint „a vízlépcsők kérdésében - amely mind nemzetközi jogi, mind pedig környezetvédelmi, pénzügyi és diplomáciai szempontból lényeges és komplex ügy - csak a politikai érdekeket szem előtt tartó döntés születhet, háttérbe szorítva a tudományt és a magyar államérdekeket.” Orbán, magyar miniszterelnök szeretné meghálálni, hogy szlovák kollégája kiállt mellette a menekültkérdésben, ezért titokban folyik az egyezkedés. Illés Zoltán szerint az ügyben a politikai érdekek mellett az építőipari lobbi is nagy szerepet játszik, s „ha a megállapodás a Baranyai-jelentésben leírt feltételekkel születne meg, az hazaárulással érne fel.” (NÉPSZAVA Orbán: Csak csendben és gyorsan Juhász DánielPublikálás dátuma 2015.11.01 18:50)
EZ UTÁN A KIS TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS UTÁN HÁROM olyan tüntetésre szeretnék emlékezni, amiket hiába kerestem a 2014-ben megjelent Negyedszázad 56 tüntetése 1988-2013 Tüntetések Könyvében. (Lakitelek) Pedig ezek is voltak, és meggyőződésem, hogy nem csak számomra voltak fontosak és tanulságosak.
A HONFOGLALÁS 1100-DIK ÉVFORDULÓJÁRA, 1996-ra két játékfilmet is terveztek.
Az egyik film forgatókönyvét „Levédia” címmel Bereményi Géza írta 1994-ben. A Magyar Múltban Magyar Jövő Alapítvány és a Magyar Érdek Pártja 1995. július 9-én délután 16 órára tiltakozást szervezett a MAFILM székháza elé a Bereményi-féle magyar-gyalázó film tervezett megvalósítása ellen. A tüntetésen aláírásgyűjtés is indult a következő szöveggel: „Ismerjük a forgatókönyvet, ezért: 1. Követeljük Bereményi Géza készülő magyar-gyalázó, történelemhamisító Levédia című filmjének a betiltását. 2. Követeljük, hogy a magyar igazságszolgáltatás tegyen igazságot! A Btk 156.§-ába ütköző nemzeti, faji és vallási csoport elleni bűncselekmény miatt, - melyet a magyar nemzet sérelmére követett el -, Bereményi Gézát vonják felelősségre! 3. Támogatjuk azt a javaslatot, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése a népirtásról szóló 1946. december 11-én kelt 96/1 sz. határozatát egészítse ki és a KULTÚR-GENOCÍDIUMOT, AZAZ A SZELLEMI NÉPIRTÁST is nyilvánítsa a nemzetközi jogba ütköző bűncselekménynek, és ajánlja szigorúan büntetni.” Ennek szellemében feljelentést is tettünk, de a Főváros Főügyészség megtagadta a nyomozást. A hosszú INDOKLÁSBÓL érdemes kiemelni: „A mű, a feljelentett Bereményi Géza írói munkásságának része, és írójának szabad véleménynyilvánításhoz való jogába tartozik mind annak létrehozása, mind az, hogy abban belátása szerint, alkotói szabadságával élve, maga választotta módon írjon akár a magyarok eredetéről is” (…) „A forgatókönyv egyébként a nagy nyilvánosság előtt nem jelent meg, így uszító tartalma ellenére sem lenne megállapítható a közösség elleni izgatás bűntette.”(Dr. Nyilasi Gyula sk. oszt. vez. ügyész1995. november 22.) A határozattal szemben panasszal éltünk. Ennek lényege: A filmkészítés első szakasza, a forgatókönyv megírása és elfogadása megtörtént. Az „író” (ki minősíti íróvá?) szabadon gyalázhat, gyűlölhet, és hazudhat? A magyar nemzet elleni becsületsértést „szabad véleménynyilvánítás”-nak lehet minősíteni? A magyar-gyűlölet is fajgyűlölet. Az érvényben lévő Btk. 156.§-ába ütköző bűncselekmény. Ha tudomást szerzünk egy készülő bűncselekményről (egy készülő magyar-gyűlölő filmről) kötelességünk azt megakadályozni, különben magunk is tettestársak, bűntársak, bűnsegédek vagyunk. Kövessünk el mindent, hogy ez a bűncselekmény ne valósulhasson meg! Panaszunkra választ ugyan nem kaptunk, de a film nem valósult meg. Kicsi tüntetés volt, nagy siker.
1992. SZEPTEMBER 19. szombatra Stolmár G. Ilona, Pongrátz Gergely és én megszerveztük a nagy Média-tüntetést a Hankiss-TV és a Gombár-rádió ellen. (Ugyanis hiába tette a kezét Csengey Dénes a NÉP nevében 1989.március 15-én a TV-székház előtt a kamerára, az Antall féle MDF-SZDSZ paktum következtében a médiumok – a legfőbb hatalmi eszköz - az SZDSZ befolyása alá kerültek. Azé a hatalom, akié a sajtó.) Csurkát hívtuk. Ő az utolsó pillanatig elzárkózott. Már zajlott a rendezvény, óriási tömeg volt, amikor megjelent, elém tolakodott, és egyszerűen átvette a szót. Minden felszólaló betartotta az öt percet, Csurka meg vagy 50 percen át nyomta a szöveget. Miután Pongrátz Gergely ezt szóvá tette, durván megtaszította, majdnem lelökte a színpadról. Egyszerűen kisajátította a rendezvényt, amihez egyébként semmi köze nem volt, s amit másnap a sajtó úgy emlegetett: A NAGY CSURKA-TÜNTETÉS. (Csak később, amikor Csurka István lebukott, mint 3/3-as, a „lovis” besúgó - értettem meg: Az ő feladata volt a nemzeti oldal kisajátítása, a valódi nemzethű emberek kiszorítása. Ezen a tüntetésen is kiváló ügynökmunkát végzett – a sajtó is neki dolgozott. És élete végéig nem hatástalanított ügynök maradt. A nemzeti érzések nagy vámszedője és manipulátora. Orbán mentora.) Gombár Csabának és Hankiss Elemérnek végül elege lett és 1993-ban lemondtak. A rendszer viszont maradt, bizonyítva, hogy nem elég programnak a Gyurcsány takarodj! vagy Orbán takarodj! (Nagy tüntetés volt, nagy tanulságokkal.)
2003. január elején százötven AMERIKAI KATONAI RENDÉSZ ÉRKEZETT TASZÁRRA, biztosítani az iraki-amerikaiak kiképzését. (A bázison a korábbi hírekkel ellentétben nem tolmácsokat, hanem összekötőket képeztek ki. A félreértést állítólag „fordítási hiba” okozhatta.) Több mint 300-an tartózkodtak a bázison, részben az előkészületeket irányító logisztikusok, részben pedig a biztonságért felelős amerikai rendészek. Január 25-ére kellett felkészülniük a kiképzés vezetőjének és résztvevőinek fogadására. Akár tolmácsokat, akár „összekötőket”, vagy szobordöntögetőket képeztek is Taszáron, egyértelmű volt, hogy küszöbön az iraki háború. A Magyar Érdek Pártja, mint az Iraki Baath Párt testvérpártja, a készülő háború elleni tiltakozásul tüntetést szervezett Taszárra. 2003, január 18-án óránként mondta a Kossuth rádió a meteorológiai jelentésben: Óriási hóviharok, hófúvások nehezítik a közlekedést Kaposvár környékén. Tudtuk, hogy ez nekünk szól, és nem véletlen. Egy tele nagybusszal érkeztünk Taszárra, normális időjárási viszonyok között, de ez volt az az alkalom, amikor rádöbbentem: Micsoda erőkkel kerültünk szembe! Mekkora felelősség embereket belevinni ilyen helyzetekbe! Minden lépésünket figyelték, fotóztak, archiváltak. Utólag visszagondolva, nem kevés bátorság kellett annak kimondására akkor, amit ma már mindenki elismer: aljas népirtásra, agresszióra készültek Irak ellen! 15 év elteltével, a következmények ismeretében tiszta lelkiismerettel mondhatom: világos, becsületes és történelmileg igazságos célt szolgáltunk. Még ha ez a lobbi kicsi, gyenge, erőtlen is volt…
VISSZATÉRVE A JELENBE: A tüntetők a demonstrációk folytatását ígérik 2019-ben is.
Ez a velejéig romlott korrupt és igazságtalan (VILÁG)-RENDSZER, az éppen aktuális hatalom és aktuális ellenzéke KÖZÖS műve, inkubátor egypetéjű ikreknek. Láthatóan nem érdeke a RENDSZER megbuktatása a mai hazai ellenzéknek sem. Jól elvannak, és időnként műsort szolgáltatnak a publikumnak. A hatalom és az ellenzéke közösen hergelik a népet! Hol az egyik, hol a másik épít és bont kordonokat.
Nagy felelősség utcára vinni az embereket lényegében komoly CÉL nélkül! Kitenni őket újabb kudarcnak és a hatalom bosszújának! Visszaélni azok bizalmával, akik még elhiszik, hogy a párt-alapon működő politikai váltógazdaság keretei között a RENDSZER problémái megoldhatók. (A jelen politikai-, gazdasági-, és pénzrendszer a nyomor okozója. A világ lakosságának 4/5-e él nyomorban! Gyurcsány és Orbán – kezeljük őket jelképként - is a rendszer termékei.)
Berr Miklós váci püspök szerint (a napokban nyilatkozott a hvg-nek) ez ellenzéknek egy eszköze maradt, a tüntetés. Szerintem az ellenzék a tényleges parlamenti lehetőségeit valójában aprópénzre váltotta: Közreműködtek a trükkös kétharmados választási törvény megalkotásában! Hozták a Fidesznek a kétharmadot olyan törvény elfogadásához is, mint a máig érvényben lévő álságos „válság-törvény”! Most meg parlamenti obstrukció-jellegű műbalhék? Mit lehet erre mondani?
Egy nyíltan vállalt RENDSZERVÁLTÓ tüntetéssorozatnak akkor lenne sikere, ha ISMERT és HITELES emberek állnának az élére, világos céllal, és olyan erővel maguk mögött, amely nagyobb a fennálló hataloménál. Ez jelen esetünkben a trükkös kétharmad hatalommal szemben álló VALÓDI KÉTHARMAD. Ezt a kétharmadot megszervezni sajnos sem a parlamenti ellenzék, sem a parlamenten kívüli kamu-pártok „képességeik” folytán nem alkalmasak. Nincs karakteres, alternatív álláspontjuk sem pl: EU, NATO, államadósság, szövetségi rendszer, migráns-válság… stb. kérdésekben, tulajdonképpen, semmiben. AZ IDEOLÓGIAI PÁRTOK IDEJE pedig úgy tűnik lejárt. Nincs használható üzenetük az embereknek! Nemzeti, liberális, keresztény, demokrata, szocialista, jobb vagy baloldal? Kukába!
Ha megvan az ellenálló kétharmad, komoly rendszerváltó szándékkal, ha kitermelődött az alkalmas vezető is, ha nem kedvező a NEMZETKÖZI HELYZET, akkor semmi esély. Megvannak a keserű tapasztalataink. Túl kevesen vagyunk már ahhoz, hogy egy csepp vért is kockáztassunk.
A jelenlegi nemzetközi helyzet alakulásában is ott van a bűvös „kétharmad”. A többségi akarat. Nálunk sikerült összehozni azt a matematikai képtelenséget, hogy egyharmad szavazattal kétharmad hatalmat lehetett szerezni. Ebből a szempontból is érdemes elemezni az EU (Sargentini jelentés) és az ENSZ (Globális migráns-csomag) VALÓDI kétharmadot meghaladó elfogadottságát. (Ha nem csak az országok számát, hanem a lakosság lélekszámát is figyelembe vesszük, még nagyobb arányú az elfogadottság.) Megjegyzem: Én mindkettővel egyetértek. És hozzáteszem: az öt? milliós magyarság jelen állapotában önmagát sem képes megmenteni, pedig többre hivatott.Szerintem nagyobb biztonságban lennénk a józan többség közösségében, mint csatlósként rossz oldalon.
A „passzív rezisztencia” az indiai nemzeti mozgalmat egész történetén keresztül végigkísérte. Érdekes magyar vonatkozása van az ír és az indiai passzívrezisztencia mozgalmaknak: Arthur Griffith, az ír függetlenségi mozgalom vezetője 1905-ben cikk-sorozatban, a Deák-féle, a hatalommal való minden együttműködést megtagadó magyar minta alkalmazását szorgalmazta. (Nemzet és nacionalizmus Korona Kiadó 2002,183. old.) Ezt Mahatma Gandhi az etnikailag-vallásilag megosztott Indiában sikerre is vitte. A mi esetünkben, amikor az egyes ember mindenféle köldökzsinóron lógva teljesen kiszolgáltatott, szinte egyetlen lehetősége van a passzív ellenállásra: TELJES POLITIKAI BOJKOTT! Pl: A választásokon való részvétel megtagadása! Ennél egyszerűbb, olcsóbb és hatékonyabb politikai lépést nehéz elképzelni. Ezt meghirdetni toppon lévő ellenzéki pártnak kellene! Hangosan! Harsányan! Eddig senki nem vállalta. Érdekes viszont, hogy a passzív ellenállás gyakorlatával ma is él a NÉP. Ösztönösen. A NÉP kollektíve BÖLCSEBB, mint a „képviselői”! Ma már kétharmad nem jár szavazni, és a nemzeti konzultációs íveket azonnal oda teszi, ahova valók.
MIKÉNT MENTHETŐ MEG A MAGYAR NEMZET? – kérdezi Kolozsvári Grandpierre Endre 1990-ben kiadott röpiratában. Ő a SZELLEMI SZABADSÁGHARC megvívásában látta az első és legfontosabb lépést. Azóta közel harminc év telt el. Azóta azt se tudjuk, ki-mi a magyar, és ki tagja a magyar nemzetnek. Ma már magyar nemzet nincs. Egyáltalán nincsenek meg a nemzeti léthez szükséges feltételek. Nem beszélve a nemzet-fogalom lejáratásáról, tisztázatlanságáról. Hogy lehet nemzeti egy trafik?Tagja-e a magyar nemzetnek Farkas Flórián, vagy Kertész Imre? Ma nincs EGÉSZSÉGES NEMZETTUDATOT-HORDOZÓ RÉTEGE a magyar társadalomnak. Egyéni próbálkozások vannak, elképesztő eszmei zűrzavarban. (Határok, vallások, pártok által szétdarabolva, a nemzeti miszticizmus, ezotéria bűvöletében, a kereszténység és a szentkorona fogságában…) A magyarság etnikailag is végveszélyben van. Hovatovább lámpással kell keresni magyar embert. (Bene Éva: Megdőlt az életfa. 2006 Kairosz kiadó)
A tisztánlátást nehezíti, hogy az egyre gazdagabb elit és az egyre jobban lecsúszó néptömegek közötti igenis létező „osztályellentétet”, egy sor rafinált KOMMUNKÁCIÓS trükkel „saját és idegen”, illetve „őshonos, migráns”, „keresztény és muzulmán” ellentétté transzformálják.” (Kiss Lajos András: Nagy tér vagy nagy gondolat. 14. old.) Hozzáteszem: Mintha egyre nagyobb intenzitással folyna a népek-nemzetek pl. a külhoni és a csonka-országi magyarok, magyarok és székelyek egymásra uszítása is! Az is nagy gond, hogy a pártrendszerből ugyan kiábrándultak a tömegek, de egyelőre el sem tudják képzelni, hogyan működhet a társadalom pártok nélkül. Ezért ülnek bele az emberek újabb és újabb hajóhintába.
Meggyőződésem, hogy az újkori nemzet-mentést, -teremtést a nagyon is evilági szociális kérdések megoldásával kell kezdeni. Meg kell szüntetni az égbekiáltó szociális igazságtalanságot! (Bárki komolyan gondolja, hogy „nemzeti alapon” elfogadható az a rendszer (NER), melyben a magyar embert kizsákmányoló vadkapitalista is magyar?) Igazságos tulajdon és elosztási viszonyokat kell teremteni! A sok téveszmére-rögeszmére erőszakkal épített rendszer után végre az emberek (a jövő generációk) elemi létérdekeit szem előtt tartó józan-ész politikára van szükség. Újra kell fogalmazni az irányt és tájékozódási képességét vesztett magyarság újraorientálásának az elveit is. (A Magyar Múltban Magyar Jövő Alapítvány A magyar 
nemzet életének rendező elvei –t megfogalmazó Visegrád-Mogyoróhegyi 108 pontban, 1996-ban, erre tett kísérletet.) Alapvetően az élet értelemébe vetett hit visszaszerzéséről van szó. És ez nem csak a magyarság, de az egész emberiség számára létkérdés.
Figyelem! Jön az ALFA GENERÁCÓ! A 2010 után születettek. Akik „inkább törnek, de nem hajlanak”! Ha mi nem tudjuk megtenni, ők majd eltakarítják ezt a rendszert. Nem fogják tisztelni és félni a lúdtalpas puhányokat. És megtanulják a túlélés-építés technikáit is!