Ennek ellenére szinte egyáltalán nem esik szó erről a főáramlatú közbeszédben – vélhetően jó előre megfontolt módon...

Kétségünk sincs afelől, hogy ez egy szándékos, jó előre eltervezett, kidolgozott és precízen alkalmazott válság-stratégia, amolyan krízis-menedzsment, amelynek célja az, hogy idővel egy eddig sosem látott összeomlást idézzenek elő.

A pénzügyi elit hatalomátvétele Az első, igazán komoly pénzügyi támadást 1929-ben bonyolították le, amikor a tőzsdepánikot kirobbantva, a 24 órás hitelek váratlan és brutális kegyetlenséggel véghez vitt visszahívása során vállalkozások ezreit sikerült bedönteni. Ezzel jelentősen csökkentették a piaci értéküket, így könnyedén felvásárolhatókká váltak. Miután ez tömeges mértékben megtörtént, a piac veszteseit nagyszerűen olvasztották be a globális rendszerbe, így hegemónná téve a gazdasági- pénzügyi rendszereket. És csak ezt követően jött a főfogás, a gazdasági világválság...

A második, fontosabb húzásuk a dollár értékét adó aranyfedezet leválasztása volt Nixon idejében. (1971 augusztus 15.) Onnantól kezdve az USA valutája nem rendelkezik komolyabb, megfogható garanciákkal, kizárólag a világpiaci ügyletek támogatják meg ezt a papírfecnit, vagyis az, hogy a komolyabb üzleteket dollárban szokás lebonyolítani. Vagyis, ha ez megszűnne és a dollár helyébe mondjuk a jüan lépne (jelenleg ez lenne a magától értetődő, tekintve a két ország VALÓS gazdasági befolyását a világra), akkor a dollár és ezzel együtt az USA akkorát borulna, hogy abból szinte lehetetlenség lenne felállnia. Miután a kínai valuta van olyan erős, hogy ezt bármikor meg lehetne lépni, kérdés, hogy vajon miért nem történik ez meg. Vélhetően azért, mert abban a pillanatban kitörne a III. Világháború.

Amikor Kadhafi úgy döntött, hogy mellőzi az államközi kereskedésben a dollár, azonnal kiiktatták. Líbiában kitört az Arab Tavasz nevű CIA-forradalom és ezzel kezdetét vette a Közel-Keleti térség máig tartó destabilizálása. Amíg a líbiai önkényúr tartotta magát a direktívákhoz, nem volt problémás diktátori mivolta. Aztán a feldühített nép elé vetették kiszolgáltatott koncként, akit szabadon meg lehetett lincselni.

Amikor Szaddam Husszein úgy döntött, hogy szintén felhagy a dollárban történő kereskedéssel, egyszeriben roppant fontossá vált megvédeni a demokráciát és lerohanni Irakot a nem létező nukleáris fegyverektől rettegve és a több éves megszállás során legalább egymillió civilt meggyilkolni. Husszeint pedig minden további nélkül felakasztották.

Az üzenet teljesen egyértelmű: Ha gyengíteni próbálod a dollárt, ellenséggé válsz, akit ki fogunk iktatni.

Amennyiben Kína, Oroszország, illetve a BRICS szövetség többi állama úgy döntene, hogy teljes egészében kivonják magukat a dollár alapú kereskedés alól, az beláthatatlan következményekkel járna. Ezért is van az, hogy noha újra és újra belengetik ennek a lehetőségét, de a maga teljességében még nem merték végrehajtani azt, ami tulajdonképpen gazdasági mattot adna az Egyesült Államoknak. (És akkor még egyetlen szót sem ejtettünk a kínai befektetésekről, tőkeinjekciókról, állampaír felvásárlásokról, amik nélkül az USA gazdasága szintúgy másodpercek alatt megfeküdne.)

A dollár egy zsarolóeszköz tehát, ami nem rendelkezik valós értékkel. Ami megadná a fedezetét, jó eséllyel szintén nem létezik, ez pedig az aranytartalék. Az USA aranytartalékát évek óta senki nem látta. A Fort Knox-i páncélterembe nem lehet betekinteni. Több kongresszusi képviselő kérte, hogy meglátogathassa az ikonikus helyet, de ezeket a kéréseket mindannyiszor visszautasították. Németország évek óta kéri az USA-ban őrzött aranytartalékának visszaszolgáltatását, aminek az USA mindeddig nem tett eleget. Felvetődött a lehetősége annak, hogy azért nem, mert már nincs mit visszaadni... A dollár tehát csakis a nemzetközi kereskedelemben játszott szerepe okán lehet az, ami. Ha azonban nem dollárban akarsz játszani, akkor számolnod kell azzal, hogy hamarosan bekopogtat hozzád az USA hadserege azért, hogy megvédje a demokráciát... A demokrácia jelen esetben a dollár egyeduralmát és ennek mindenáron való biztosítását jelenti.

De a világgazdaságnak és a bankszektornak nem csak ezzel az értéktelen és állami szinten szakmányban hamisított valutával vannak komoly problémái. Maga a pénz is egyre nagyobb gondot jelent. Jobban mondva az a pénz, amivel kereskednek, üzletelnek – azonban nagy részben egyáltalán nem létezik...

A tökéletes katasztrófa koktél: Hamis pénz és hamis adósság A legfrissebb elemzések szerint a világ összadóssága immár 217 billió dollárra rúg. Ez egy elképzelhetetlenül hatalmas összeg. Olyannyira az, hogy a világ GDP-jének a többszöröséről beszélünk. Egy olyan összeg ez, ami jócskán túlmutat a Föld minden ingó és ingatlan, illetve eszmei értékénél. Ez azt jelenti, hogy ha a kölcsönzőknek vissza szeretnénk fizetni az adósságot, akkor az egész bolygót nekik kéne adni mindennel együtt és még akkor is adósok maradnánk. A kamatok pedig gyorsan visszaállítanák az eredeti helyzetet, vagyis záros határidőn belül éppen ott tartanánk, amikor voltunk olyan bolondok, és a Földet odaadtuk a rendszeruraknak – ahelyett, hogy őket távolítanánk el mielőbb.

A helyzet ebben a formában reménytelen és feloldhatatlan.

Az adósságspirál az egész világot magába szippantotta és egyre mélyebbre húzza szűnni nem akaró örvénylésével. Szinte minden ország súlyosan el van adósodva, olyannyira, hogy a tartozások visszafizetése gyakorlatilag teljesen lehetetlen. Ezzel mindenki tisztában van és a hitelezők nem is várják, hogy a pénzükhöz jussanak. Olyannyira nem, hogy ez lenne számukra az igazi probléma, hiszen ez esetben a legkomolyabb zsarolási potenciáljuktól fosztanák meg őket.

Az állampolgárok is el lettek adósítva, a rájuk kényszerített konzumidióta, fogyasztói társadalom modellje azt sugallja és hipnotizálja, hogy annyit érsz, amennyi értéktárgyad van. Így vásárlási hajsza alakult ki és az emberek mindent megvesznek, még azt is, amire nincs pénzük és persze ezek olyan dolgok, amik nem váltják meg az életüket, sőt, 2-3 év elteltével elavult vackoknak számítanak. Lakáshitel, áruhitel, gyorshitel, karácsonyi hitel, nyaralási hitel, van itt minden és mindenkinek lehetősége van hitelrendező hitelt felvennie, ha esetleg bajba kerül – azért, hogy még nagyobb baj szálljon a fejére. Az emberek életük végéig hitelből hitelbe ugrálnak, valakinek mindig tartoznak, valakitől mindig függenek. Életük minden percében ott lebeg fejük felett Damoklesz kardja. Elég egy apró kis ingadozás és a hitelek törlesztőrészletei megduplázódhatnak, vagy még magasabbra emelkedhetnek. Így lesz az 5-10 milliós tartozásból 20-30 milliós abszurd rémálom. Ráadásul ez teljesen törvényes és a népképviseletre felhatalmazott, a nép érdekeit szolgálni és érvényesíteni köteles kormányok semmi érdemlegeset nem tesznek ez ellen. A bankok uzsora-alapú üzletpolitikája, a szabadrablás és fosztogatás teljesen törvényes. Már csak ezért sem beszélhetünk valódi demokráciáról. Ahol mindent a pénz irányít és határoz meg, és ahol az embereket adósságcsapdába kényszerítik ott egyértelmű módon nincs szabadság.

Magunkra hagyatva A multinacionális óriásvállalatok és a nemzetközi bankrendszer régen felülkerekedett az államokon és afféle háttérhatalomként igazgatja a világ dolgait, befolyásolja annak sorsát – kizárólag a saját érdekei szerint. Az adósságcsapda kiválóan működik mindenütt, így a pénzügyi körök tökéletes kontroll alatt tartják még a nagyhatalmakat is. Elnökök, miniszterelnökök, egyéb vezetők? Ugyan már... Eredeti akaratuktól megfosztott bábuk, akiket nem is annyira láthatatlan zsinórokon rángatnak. Közük nincs a valódi döntéshozatalokhoz. Ők a nép elé kiállított mutatványosok, a kirakati bábuk, akikről azt hisszük, hogy bármire hatással lehetnek, ami igazán fontos. Ez nem igaz. Irányítják őket. Kőkeményen. Nincs szabad mozgásterük. Nincs valós hatalmuk, így a tőlünk kapott népképviseleti felhatalmazást sem képesek gyakorolni.

A 2008-as gazdasági világválság egy színjáték volt, aminek keretein belül ismét jól meg lehetett fejni az állam nevű tehenet (ezen keresztül pedig minket raboltak ki immár sokadjára), illetve módot adott arra, hogy a legyengített vetélytársakat fel lehessen vásárolni. Az USA-ban a Kongresszus 700 milliárd dolláros segélycsomagot ítélt meg a bajba került bankoknak. Ebben a helyzetben nem lépett életbe a könyörtelen és kérlelhetetlen piaci elvszerűség, amire máskor, más helyzetekben előszeretettel hivatkoznak: A gyengék elhullnak, az erősek tovább élnek. A közgazdaságtannak ez a szociáldarwinista alaptétele nem érvényesülhetett, mert egyes bankok „túl nagyok" voltak a bukáshoz. Másokat magukkal rántva az egész ország gazdaságát is szétzúzták volna. Láthatjuk, hogy ezek a vállalkozások még a csődhelyzetben is képesek diktálni és zsarolni. Már ha ebben partnerek a mi képviseletünkre felesküdött, megzsarolt, sakkban tartott és áruló politikusok.

A 2007-es válságból nem lábaltunk ki soha, mindösszesen annyi történt, hogy egy pillanatra felemeltük a fedőt és hagytuk, hogy távozzon némi gőz az éterbe. Azóta ismét csak gyülemlik a feszültség, az adósságok egyre súlyosabb helyzetet teremtenek mindenütt és egyre többen állítják, hogy hamarosan sokkal nagyobb katasztrófa fog beköszönteni, mint 2007-ben. Nagyságrendekkel súlyosabb lesz a helyzet. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a 2007-es válság egy ártatlan szalagavató bulinak fog tűnni ahhoz képest, ami ránk vár a közeljövőben.

De azzal is tisztában kell lennünk, hogy ez nem egy rosszul működő rendszer előre nem látott anomáliája, mellékhatása. Ez maga az indok, az ok, a cél. A rendszert szándékosan építették fel így. A válságok időzítve vannak, azokat szánt szándékkal robbantják ki. Szó sincs spontán, a gazdasági résztvevőktől független, önjáró folyamatokról. Mindezt jó előre megtervezik, számolnak vele és kihasználják annak hozadékát.

A totális hatalomhoz vezető út A 217 billió dolláros összeadósság a világnak egy olyan tétel, ami mindent boríthat. Szó szerint mindent borítani is fog. Már most fizetésképtelenek vagyunk. A világ csődben van, jó ideje zuhan egy szakadékba és egyelőre nem vesz róla tudomást, csak fogyaszt és hiteleket vesz fel számolatlanul. Azok pedig, akik belelökték ebbe az irdatlan mélységbe, nagyon is jól tudják, hogy miképpen fogják menedzselni a hamarosan előálló, katasztrofális helyzetet. A válságstratégia immár készen áll. Bevezetik a vészhelyzeti gazdasági rendszert, működésképtelenségre és dilettantizmusra, illetve a korrupcióra hivatkozva felszámolják a maradék nemzeti szuverenitásokat, szakértői világkormányt hoznak létre és a vészterhes időket addig nyújtják, amíg az áldozatok száma el nem éri az előre eltervezett mértéket.

Az elosztórendszerek és állami infrastruktúrák úgy omlanak majd össze, mint a kártyavár. Egészségügy, oktatás, rendvédelem? Ezekre nem lesz pénz. Visszahívják a hiteleket, ráteszik a kezüket a stratégiai fontossággal bíró ágazatokra, majd kőkemény áremeléseket hajtanak végre minden szektorban, a válságra való hivatkozással. Ez lesz az igazi népességcsökkentés. Százmilliók, ha nem milliárdok fognak belepusztulni a brutális körülmények által teremtett, szinte élhetetlen helyzetbe.

Mindezzel együtt megszüntetik a „kiszámíthatatlan" készpénzt és bevezetik az egységes világvalutát, ami elektronikus, virtuális formában lesz elérhető. Így tökéletesen felügyelhetővé válik minden pénzmozgás, adás-vétel, no és persze bárkit letilthatnak, kitilthatnak ebből a rendszerből, ezzel halálra ítélve az illetőt. Íme a diktatúra melegágya.

Ez a teljes és tökéletes hatalom, megtámogatva a fejlett, automatizált, az emberi tényezőt kiiktató megfigyelési, hírszerzési, harcászati, rendvédelmi rendszerekkel. A régi világ hamvaiból emelkedik fel az Új Világrend, egy mesteri módon koordinált, kivédhetetlen, megkerülhetetlen szisztéma, ami soha nem látott hatalmat ad a pénzügyi elit kezébe.

Mit lehetne tenni mindez ellen? A válság, ami mindezt lehetővé teszi, már itt van a nyakunkon. Közgazdászok sokasága figyelmeztet erre minket napról-napra. Ráadásul elhitették velünk, hogy ez ellen nem tehetünk semmit, mintha csak egy természeti erő pusztítását kellene várnunk széttárt kezekkel, védtelenül, kiszolgáltatva. Ez azonban nem igaz. Igenis vannak cselekvési lehetőségeink.

Akár önkényesen, de mindenképpen le kellene írnunk az adósságokat. Az egészet, mintha sosem léteztek volna. Ennek döntő hányada valótlan, kreált, semmiféle megfogható alappal nem rendelkezik. Újra kellene indítanunk a világgazdaságot, igazságosabb, ember- és nem nyereségközpontú elosztó mechanizmusokkal kiegészítve azt. A világgazdaságnak kellene szolgálnia az embereket, nem pedig fordítva. Most mi vagyunk ennek a rendszernek a rabszolgái és potenciális áldozatai. Ezt kellene mielőbb megszüntetni. A pénzügyi struktúrát le kell építeni például azzal, hogy többé nem ismerjük el az eddig felhalmozott és nyakunkba varrt adósságok jogosságát. Ezzel együtt nem lenne szabad engednünk, hogy ennek következtében olyan folyamatok induljanak el, amik globális bedőléshez vezetnek. A mostani politikai és gazdasági elitet le kellene váltanunk és bíróság elé állítani. Alapvetően más gazdasági és politikai rendszert kellene kiépíteni, ami az embereket szolgálja, azok érdekei mentét működne és eredményeiből mindenki részesülhetne. Biztosítani kellene az alapvető szükségleteket minden egyes ember számára. Lakhatás, napi megélhetés, oktatás, egészségügy. Ezeknek emberi alapjogokká kellene válniuk és nem csupán papíron. A világgazdaság egy egészségesebb állapotában könnyedén biztosíthatná mindenki számára ezeknek a szükségleteknek a kielégítését.

De ha nem teszünk semmit, csak hagyjuk, hogy a pénzügyi polip egyre szorosabban ölelve a szuszt, a lelket, életet is kipréselje belőlünk, akkor kérdés és tétovázás nélkül fog ránk köszönteni az emberiség történelmének legszörnyűbb korszaka, amit csak kevesen fognak túlélni – és abban sem lesz köszönet...

(Körösztös György)

Beküldte: Polgár Julianna