Köd

A gyakorlatban akkor beszélünk ködről, ha a levegő nedvességtartalma olyan magas, hogy a látástávolság 1 km alá csökken. Köd minden évszakban előfordulhat, de télen gyakoribb. Ködképződéskor a levegő már annyira telített, hogy nem tudja megtartani a felesleges nedvességet, ezért az kicsapódik. Ez a magas nedvességtartalom 3 féle módon alakulhat ki: bepárolgással (valamilyen módon plusz nedvesség kerül a levegőbe), lehűléssel (a telítetlen levegő a harmatpont hőmérséklete alá hűl), valamint két különböző, de közel telített levegő keveredésével (a melegebb, nedvesebb levegő a közös hőmérsékletre hűlve már telített lehet).
A leggyakoribb ködfajták:
1. A párolgási ködnél kialakulásában az játszik szerepet, hogy a levegőnél melegebb vízfelszínről nedvesség párolog be a levegőbe és ez hozza létre a telítettséget. Például meleg álló- és folyóvizek, fölázott talaj, mocsár fölötti hűvösebb levegőbe való bepárolgás esetén fordul elő ilyen típusú köd. Főleg ősszel jellemző, amikor a vizek még melegek, de a levegő már jól le tud hűlni. Oszi vízitúrán mindenképpen kell számolni ezzel a lehetőséggel. Ilyenkor csak partlátással közlekedjünk.

2. A kisugárzási köd talajinverzióval jár együtt, tehát derült, szélcsendes éjszakákon alakul ki. Ilyenkor a felszín kisugárzása nagy, emiatt a felszínközeli 10-100 méteres légréteg a harmatpontja alá hűl, és a felesleges nedvesség kicsapódik. Ez az összes ködfajta közül a leggyakoribb, bármelyik évszakban előfordulhat. Általában a délelőtti besugárzás hatására feloszlik, akárcsak az inverzió.

3. Az áramlási köd légáramlással kapcsolatos hűlés miatt alakul ki. Ha az enyhe, magas nedvességtartalmú levegő hideg felszín fölött áramlik, lehűl, telített lesz, köd alakul ki. 4. Keveredési köd alakul ki, ha a talaj fölötti hideg levegőréteg fölött áramlik meleg nedves levegő, majd a keveredés következtében lehűl és a felesleges nedvesség kicsapódik.

5. A lejtőköd akkor alakul ki, ha egy hegyvonulat emelkedésre készteti a levegőt, az az emelkedés következtében lehűl és telített lesz.
Ködben nagyon nehéz a tájékozódás, főként ismeretlen vagy nyílt terepen. A túravezetőnél mindig legyen tájoló, térkép, a biztonság kedvéért időről-időre határozza meg a csoport helyzetét. Mindenképpen maradjunk halló- és látástávolságon belül, ne szakadjon senki le a csoporttól.

Felhő- és csapadékképződés

A csapadék (kivéve a nemhulló fajtákat) felhőből esik, ezért a csapadék és felhőképződést együtt tárgyaljuk.
A felhőképződés elve megegyezik a ködképződéssel, miszerint a levegő harmatpontig hűl, telített lesz, majd ha a lehűlés tovább folytatódik, a fölösleges nedvességtartalom kicsapódik. Azonban ehhez a kicsapódáshoz a gyakorlatban úgynevezett kondenzációs magvakra van szükség, ezekre csapódik ki a felesleges nedvesség. A kondenzációs magvak kis lebegő szilárd porrészecskék vagy apró folyadékrészecskék.
A köd és felhőképződés különbsége, hogy míg a köd a talaj közelében keletkezik, a felhőképződésnél a levegő a magasban hűl le. A hűlésnek több oka is lehet:

1. két különböző hőmérsékletű és nedvességtartalmú levegő keveredése,

2. sűrűségkülönbség miatt létrejövő termikus feláramlás,

3. levegő kényszerpályán történő feláramlása.

Amikor a levegő telített lesz, megkezdődik a víz kicsapódása, az elsőként keletkező nagyon apró cseppeket felhőelemnek hívjuk. Ezek a kis felhőelemek további növekedésnek indulnak. A növekedés történhet további vízgőzmolekulák kicsapódásával illetve ütközések révén, örvényes befogással. Bizonyos méretet elérve nevezzük őket csapadékelemeknek. Amikor ezek a részecskék már túl súlyosak, nem tudnak tovább lebegni a felhőben, akkor csapadékként lehullanak. Előfordulhat azonban, hogy a cseppek esés közben elpárolognak, nem érik el a talajt.

A felhők osztályozása

Az igény, hogy a felhőket valamilyen szempontok szerint csoportosítsák már a XVIII. században felmerült. A felhőosztályozás lényege, hogy egyes csoportokat felállítva az időjárás alakulásának követése könnyebbé válik. A felhőképződés módja ugyanis meghatározza a felhő jellemző szerkezetét és a belőle hullható csapadékjellegét is.
A felhőket a következőképpen osztályozhatjuk alakjuk és felépítésük alapján:
I. réteges szerkezetű felhők:
Réteges szerkezetű felhő két féle módon keletkezhet. Alul mozdulatlan hideg levegő fölé délies irányból enyhe, nedves levegő áramlik, majd ez a két levegőtömeg a határfelületen keveredik és rétegfelhő keletkezik. Ebből gyakran fordul elő szitálás, ónos szitálás főleg tél vége felé. A másik lehetőség a melegfrontokhoz kapcsolódik, ilyenkor az érkező meleg, nedves levegő felsiklik a hideg levegőre és így történik a határfelületen keveredés, lehűlés majd a réteges felhő. A réteges felhők függőleges kiterjedése kisebb a vízszintes kiterjedésénél. A réteges felhők télen gyakoribbak, térben és időben is csendes csapadékot adnak.
2. gomolyos szerkezetű felhők:
A gomolyfelhő legegyszerűbben úgy alakul ki, hogy a felszín egyenetlen melegedése folytán a környezeténél melegebb (kisebb sűrűségű) levegő felemelkedik, kisebb nyomáson kitágul és lehűl, majd a telítési szintet elérve kicsapódik a nedvességtartalma. Minél melegebb a feláramló levegő hőmérséklete a környezetéhez képest annál intenzívebb a feláramlás, fejlettebbek felhők. A madarak és a vitorlázórepülők ezeket a feláramlási területeket szeretik kihasználni. Gomolyfelhők azonban nemcsak helyi felmelegedés hatására alakulhatnak ki, hanem frontokhoz kapcsolódó emelés hatására is. A gomolyos felhők a nyári félévben a gyakoribbak, jelentős mennyiségű, intenzív záporszerű csapadék hullhat belőlük, előfordulhat zivatar, jégeső, felhőszakadás.
3. réteges gomolyfelhők:
Ez a típus átmenet a gomolyos és réteges szerkezetű felhők között. Keletkezhet úgy, hogy a gomolyfelhők egy bizonyos magasságban szétterülnek vagy úgy, hogy rétegfelhő meghullámosodik. Ez a meghullámosodás történhet besugárzás hatására vagy domborzati okok miatt.
A domborzat hatását kicsit részletesebben a következőképpen kell elképzelni. A hegyvonulat feláramlásra kényszeríti a levegőt. Ha elég magas a hegy az emelkedés és hűlés miatt egy bizonyos magasságban a hegy szélfelőli oldalán felhőzet alakul ki, csapadék hull. A hegy szélárnyékos oldalán ezzel szemben leszálló légmozgás alakul ki, amelynek felhőoszlató hatása van. Ha a légkör állapota és a hegy geometriai viszonyai megfelelőek a hegység szélárnyékos oldalán hullámokat vet a légáramlás, itt hullámfelhők alakulhatnak ki.
A főn kialakulása is ehhez a jelenségkörhöz tartozik. A főn ugyanis a hegy szélárnyékos oldalán leszálló meleg szél. Ez az eredeti, a hegységnek nekifutó szélnél azért melegebb, mert amíg emelkedik és a nedvesség kicsapódik benne, addig a hűlése nem olyan határozott a kicsapódáskor keletkező hő miatt. Viszont amikor belőle a nedvesség kicsapódott, erősen melegszik és végeredményben melegebb lesz a hegy lábához érkezve, mint a kiindulási szinten a hegy szélfelőli oldalán volt.
A Meteorológiai Világszervezet (WMO) hivatalos osztályozása a magasság és forma szerint tesz különbséget a felhőosztályok között.
Stratus. A talajtól számított 1000 méterig helyezkednek el, szürke felhőtakarót alkotnak. Szitáló, gyenge eső előfordulhat. Ha egészen a talajig érnek, azt ködnek nevezzük.
Nimbostratus. A stratus felhők megvastagodott formálya, melyből csapadék hullik.
Cumulus. Leggyakoribb magasságuk 1000-1200 méter. Jó időjárást jelentenek mindaddig, amíg nem tornyosodnak magasra.
Stratocumulus. 1000-1500 méter körül található, rétegszerű felhőszonyeget alkot.
Altocumulus. Magassága általában 2500-4000 méter, bárányfelhőnek is nevezik, gyakran hidegfront előtt látható.
Cumulonimbus. Zivatarfelhő, melynek magassága elérheti a 8000 métert is. Alapja 600-2500 m között található. Esőt, jégesőt és szelet várhatunk. Ha teteje üllőt formál heves vihar várható.
Altostratus. Az égbolton tejüvegszerűen terül el, körülbelül 4000-8000 méteres magasságon. Melegfrontra figyelmeztet.
Cirrostratus. Magassága 8000-12000 méter körül van. Hosszú, vékony felhőréteget alkot, melyen a nap korongja áttunik. Melegfront várható.
Cirrocumulus. 10000 méter magasságban elhelyezkedő, hosszú, elnyújtott alakú bárányfelhők. Melegfront közeledtekor keletkezik.
Cirrus. 8000-12000 méter körüli, hosszúnyaláb alakú, elnyújtott felhő, amely körülbelül 24 órával a melegfront előtt képződik.

A csapadékfajták osztályozása
1. Nemhulló csapadékok:
A levegő vízfölöslege a tereptárgyakra csapódik ki.
>>> harmat: a talaj közelében a levegő a harmatpont alá hűl, de még pozitív
>>> dér: erős talajinverzió esetén keletkezik
0 °C alatti a harmatpont és ez alá hűl a levegő
0 °C közeli a harmatpont, a levegő 0 °C alá hűl és a harmat megfagy
>>> zúzmara: 0 ˚C alatt keletkezik, ködben, ha az áramlás által mozgatott túlhűlt cseppek a tereptárgyakra kifagynak
>>> vízlerakódás: a szélfelőli oldalon víz kondenzálódik ki
2. Hulló csapadékok:
a) Folyékony:
- szitálás, ködszitálás: csapadékelemek kicsit, sűrűn esnek, kis intenzitással, (St)
- eső: nagyobb cseppek, mérséklet intenzitással, időben tartósan, (Ns)
- záporeső: nagy cseppek, intenzív, rövid ideig tart, (Cu, Cb)
- ónos eső: a talaj fölött pár száz méter vastag hideg levegő, fölötte meleg levegő, rétegfelhő, folyékony csapadék kezd esni, a hideg levegőben túlhűl és a talajnak ütközve megfagy.
b) Szilárd:
- havazás: közepes nagyságú, hatszögletü kristályok, tartós, mérsékelt intenzitás
- hózápor: havazás és záporeső tulajdonságai együtt
- hószállingózás: szitálás tulajdonságai, de felléphet belőle nagy hótakaró
- havas eső: esőcseppek, hókristályok, olvadó hókristályok keveréke
- fagyott eső: pár mm-es jéggömbök, az esőcseppek útközben megfagytak
- hódara: átlátszatlan tömör szemcsék, gömb vagy kúp alak
- jégdara: átlátszó, gömb alakú (fagyás a felhőben)
- szemcsés hó: kevéssé tömör szemcsék
- jégeső: különböző méretű jégszemek, szabálytalan alak, nyári félévben

- jégtű: könnyű, igen kicsi jégkristályok
Az ónos esővel kapcsolatban meg kell említeni, hogy ha túra közben ér minket, az erdei utakon nagyon hamar jégkéreg képződhet, ami járhatatlanná teheti. Ilyenkor sima talajútról célszerű a fűre, avarra, járatlan hóra menni. Ugyanez vonatkozik a télen a sok kiránduló lába alatt jéggé keményedett hóra is.
A havas talajon való járás nehéz, csökkenti a menetsebességet, ezért túra tervezésekor mindenképpen figyelembe kell venni. Ha a hóvastagság 15 cm-nél nagyobb, már csak magasra emelt lábakkal lehet haladni és a kifáradás fokozódik. Lassítja a haladás sebességét az is, ha a hóréteg felszíne előzőleg megolvadt, majd éjszaka ismét megfagyott és vékony jégkéreg keletkezett a havon. A könnyebb súlyú túratársak esetleg beszakadás nélkül haladhatnak, de a nehezebbek minden lépésnél beszakadnak, bukdácsolnak és ezáltal sokkal jobban kifáradnak. Meg kell még említeni azt az esetet is, amikor a frissen hullott hó mellé a szél is feltámad hóátfúvások, hóbuckák keletkeznek. Ilyenkor ha ismeretlen terepen vissza kell fordulnunk, a nyomainkat már betemette a hó. Ilyen esetben soha senki ne szakadjon le a csoporttól, mert a hófúvásban egyedül fizikailag és szellemileg is hamar kimerül és pánikba eshet. Hófúvásban kiemelten fontos a gyors, de átgondolt döntés.