EMLÉKEZZ ÉS VÉGY PÉLDÁT A MAGYAR ŐSÖKRŐL!

EMLÉKEZZ! A POZSONYI CSATÁRA - 907. JÚLIUS 4 -7. -  A HUNMAGYAR NÉP HATALMAS GYŐZELMÉRE, AMI A LEGNAGYOBB NEMZETI ÜNNEPÜNKNEK KELLENE LENNIE! EMLÉKEZZ! Mert a 907- benaz akkor ellenünk támadó hatalom utódai által létrehozott mai rendszerben az ügynökeikből álló, nemzetvesztő, helytartó kormányaink elhallgatják ezt a nagy győzelmünket , mert félnek a hunmagyarság elnyomást, alárendeltséget, megalkuvást, szipolyozást nem tűrő szellemiségétől!

EMLÉKEZZ! A HUN - MAGYAR- AVAR VÉRSZÖVETSÉG HATALMAS EREJÉRE ÉS VEZÉRÉRE, A HONEGYESÍTÉS NAGYFEJEDELMÉRE, AKI NIMRÓDNAK,… BENDEGÚZNAK,… ATILLÁNAK,… CSABÁNAK, … ÁLMOSNAK, DICSŐ HUNMAGYAR VÉRE, -ÁRPÁD.

907. július 3. napját megelőzően Nyugat- Európában 100 000 főt meghaladó különleges erőt, álig felfegyverzett, vérszomjas hadsereget, hajóhadat állított össze a ma német - rómainak is nevezett, lényegében asszír - latin- zs… nemzetközi bűnszövetkezet, hogy irigységük, félelmük tárgyát, a parazita megszállásnak ellenálló, erős, független, virágzó Hunmagyarországot megszüntessék, nemeslelkületű, büszke hunmagyarjait egy szálig felkoncolják, („Ugros eliminandos esse…”- azaz elrendeljük, hogy a magyarok KIÍRTASSANAK!) a maradékot feudális rabságba kényszerítsék. De roppant mód rajta vesztettek! Kifinomult eszközökkel ma is folyik a magyarság irtása.

A hunmagyarság ellen támadó hatalom vezető rétege nem másokból állott, mint akik mára az USA, Izrel, EU bábhüvelyébe bújtak és gyarmatosítják, uralják a világot. Az akkori katonaságuk feladata sok tekintetben egyező volt a mai NATO-éval. Az akkori helytartóik és feladatuk lényegileg a mai kormányainkkal, pártjainkkal és feladatukkal egyező: Az úrnépek, a hunmagyarok rabszolgasorban tartása, szellemiségének kiirtása és genetikájának felülírása. Természetesen a módszerek tára az évszázadok során bővült: körmönfontabb, sokszor megtévesztőbb lett. Ma a demokrácia védelmének ürügyén támadnak, belülről, s ha nem úgy megy, akkor kívülről is. Előszeretettel alkalmazzák az évszázadok alatt beépített, idegenlelkületű ügynökeik és a média által az erkölcs, a nemzeti érzület, a kultúra lezüllesztését, a történelemhamisítást, a honvédő lelkület helyett a pénzleső megalkuvásra nevelést.  Nagy hangsúlyt fektetnek, arra, hogy a természetmaterialista, nemes lélekre, mindig gondolkozó és résen lévő, tiszta észre támaszkodó őskeresztény hit, vagyis inkább gondolkozás, ne hódítson újból teret. Helyette az elnyomást, idegen uralmat jól viselő judeo-„kereszténység”és hasonló indíttatású, vak hit, vallás, szekták, ügynöki és helytartó papsággal irányított egyházak gyengítsék a nemzetek ellenállását.

 907- ben a magyarság még a hunmagyar vérszövetség alapján, nemes lelkület által vezérelve, ősi szokásjogának, és alkotmányának - Szent Koronánk íratlan eszmeiségének rendje, ősi hite szerint gondolkozott és cselekedett. Minden hunmagyar ember, A - tól- Z- ig öntudatos, gondolkozó, nemes ember volt, nemes céllal. Akkor még nem volt feudális alárendeltség, idegen és önös érdekű nemesség, miként az István- i időkben, a megszállók beszivárgásától kezdve már lett. Tehát volt mitől tartani a hunmagyarságnak, ezért jóval kisebb létszáma ellenére is roppant erőt, akaratot mutatott, és rettenetes megsemmisítő vereséget mért a 40 000 főnyi, négy tümen /tömény magyarság a kb. háromszoros túlerőre.  A 904- ben Kurszán- Kendét és kíséretét orvul tőrbecsaló és legyilkoló Liutpold őrgróf is a fűbe harapott.

Egy tüment, 10 000 főt, Árpád vezetett, a többi a vezetését fiaira, a 43 éves Tarhosra, a 41 éves Üllőre, a 35 éves Jutasra bízta.

Az első napon az ellenség hadtápot is szállító hajóhadát pusztították el, a 12- 15000 fős megszálló, légiós, idegen csapattal egyetemben. Közben a Duna innenső, déli oldalán, talán ezer főből álló csapattal, a kerecsensólyom ügyességével, gyorsaságával és az oroszlán erejével támadó, majd visszavonuló lovasrohamokkal fogyasztották az ellenséget. Másnap maradéktalanul megsemmisítették az innenső parton lévő 40 000 főt, majd harmadnap éjjel, virradatra 35 000 lovas fővel, nagy csendben átúsztattak a Dunát és a hajnali nappal kelő, sokszor 35 000, acélhegyű nyílból álló, meglepetés- nyílzápor után, öldöklő küzdelemben, a menekülő csapatokat is befogva és szétverve 2 nap alatt végeztek az 50 000 fős, kiváló ellensereggel. A történet befejeződéseként az üldöző magyar lovasság levágta a menekülőket, majd 7-én az Ennsburg várához érve a bajor tartalék sereg előtt színleg megfutott. A vár őrsége lépre ment, és ellentámadásra indult. A visszaforduló magyar lovasság a nyílzáporával, majd újbóli támadással megsemmisítette ezt a bajor seregtestet is. A menekülő Gyermek Lajos keleti frank király a magmaradtakkal is csak nehezen jutott el Passauig. A döntő győzelem után az új határokat az Enns folyónál húzták meg.Zárójelbe szükséges tennünk a szomorú tényt, hogy az ellenünk besorozott katonák zöme, miként a nyugat szinte teljes köznépe is, egykoron hunmagyar származású, de az asszír- latin - zs… nemzetköziek által uralt, agymosott, ősi tudását, kultúráját, nagyban jellemét is vesztett, nyelvükben is átformált, fel és kihasznált emberek voltak. A győzelmes csata után 130 évig nem támadták fegyveresen a hunmagyarságot.  Természetesen aljasabb, belülről használható módszereknek alapoztak meg, miként a 973- as, csőbehúzó békeszerződéssel, majd a gyerek I. István átnevelésével (Sajnos István későn jött rá, hogy rossz ügyet szolgáltattak vele.), a judeo- „kereszténység” és a pénzvilág, az idegen kultúra terjesztésével, míg mára teljes mértékben megszálltak minket. A győzelmet, amit ezzel a csatával megnyertünk, 1000 év alatt el is veszítettük, mert nem tartottuk magunkat az ősi szellemiségünkhöz és erkölcsünkhöz.

                     De lássuk az előzményeket és a jövő lehetőségét, hogy megértsük a nagy összefüggéseket!

 Tácsi István, A pozsonyi csata margójára című írása nyomán.: Az események gyújtópontja néhány évvel e csata előtti időpontra tehető. Pontosan 885-890-re, az etelközi magyar VÉRSZERZŐDÉS idejére. Európában, ez idő tájt már tetőpontjára hágott a Nyugat-európai Császárság hódító háborúinak gyakorlata. Az európai úrnépi- hunmagyar őslakosság teljes megsemmisítése irányában. Jelen írásunkban a szintén szemita és hódító Kelet-római Császárság terveiről nem szólunk, mint a római katolikus keresztény vallástérítésről sem. A nyugat-európai úrnépi őslakosság eddigre már elveszett magyarnak lenni, gondoljunk Gallia franciává válására, a szemita Anglia megalakulására, meg a szászok csonthalmain megalakuló német nemzetre stb. Már csak egyedül a Kárpát-medencében éltek akkortájt színtiszta hunmagyari népek, igazában több úrnépi államocskába szerveződve. Ezek a kis törzsi államok, külön: a szkíták, a hunok, az avarok, a morva-magyarok (nem tótok/szlovákok!!!) stb., nem voltak képesek katonailag teljes körűen szembeszállni a hódító frank és római hatalommal. Természetes megnyilvánulásként, a még létező testvéri hunmagyar Kazár Birodalomhoz fordultak segítségért, az eredményes önvédő harcuk sikeres megvívásának érdekében.

Ezért rögzítsük, hogy a Kazár Birodalom egyáltalán nem azonos egy zsidó országgal. Az igaz, hogy Kazária, mint egy egységes birodalom, csak nem hun, hanem kazár- magyar uralkodóház vezetésével – az iszlám arabok által 736-737-ig tartó rablóháborúja következtében elszenvedett súlyos veszteségei okán, kénytelenvolt zsidó törzset is befogadni országába. Az is igaz, hogy ezek a betelepült zsidók beépültek a kazár hatalmi rendszerbe, de még ez sem jelentette azt, hogy ekkortól Kazária zsidó országgá lett volna. Hiszen ebben a birodalomban éltek még akkor a Levédia és Maeotisz körzeti hunok, az Etelközben a szkíta és avar-magyar törzsek, együtt a szavárdokkal. Részletesebben erről „A magyarok istene, az ősi Napisten újra fénylik” című könyvben lehet olvasni.

A magyar honegyesítés megkezdéséhez vezető események is az iszlám arab hódító háborúknak a következményei. Ugyanis Izmail ibn Ahmed arab vezér 892-ben, az újabb arab hódítás során tönkreveri a Kazár Birodalom keleti tartományait, az Aral-tó körzetét lakó és védő besenyő, kun és úz törzsek hadseregét. Óriási pusztítást okozva e további kazár-magyaroknak. Akik e vereségük következtében a megélhetésüket jelentő, szinte a teljes állatállományukat elvesztve, fejvesztve menekültek nyugati irányba, a Kazár Birodalom belseje felé. Ennek következtében felborult a birodalom addigi rendje, ezeket a menekülő törzseket a kazár- magyar Kagánnak újra le kellett valahol telepíteni. Mivel nem volt már szabad hely, politikailag kellett helyet teremteni. Előtte még a kazárok támogatásával az Etelközben élő magyari törzsek 885-ben megválasztották Álmost főfejedelemnek. Azzal a céllal, hogy testvéri segítséggel nyugaton visszaverik az egyre jobban kibontakozó asszír -frank hódítást, és a Kárpát-medencébe az ottani hunmagyar őslakosság mellé települve, egy katonailag erős Közép-európai hatalmat hozzanak létre, Hungária = Magyarország megnevezéssel. A felgyorsuló események hozták azt, hogy az Etelközből kivonuló magyari törzsek helyébe a kazár Kagán meg betelepítette az előzőleg vereséget elszenvedő besenyőket, Levédiába pedig a kunokat és az úzokat.Most jutottunk vissza oda, ahogy kezdtük írásunkat. Az Etelközi vérszerződés a kiindulópontja a dicsőséges eseményeknek,… 890- től a vezérek megkezdték a felkészülést a nagy HONEGYESÍTŐ feladatra, amely a Kárpát- medencéből induló diplomáciai egyeztetés egyik következménye. 894- re felkészülten megkezdték az akadályokat elhárító harcokat és az előörsök ez év őszén a Tisza keleti partjáig jutottak. 895- ben már Árpád vezetésével kb. 500 000 fő a átvonult Kárpátokon  és egyesült az itt élő, mintegy 1,5 millió hunmagyarral.

900-902- re már virágzó, jól szervezett formában, magas fokú erkölcsiséggel, Európa legerősebb államként működött a Kárpát- medencei HUNGÁRIA= MAGYARORSZÁG, amely alapjaiban a hunmagyarságot mindig kisegítő hunmagyar vérszövetségnek köszönhető. Európa asszír- latin- zs… vezetése viszont megkezdte a piszkos munkát: 904- ben diplomáciai tárgyalás ürügyén tőrbe csalták Kurszán - Kendét és kíséretével együtt orvul legyilkolták. Árpád nem támadt, mert építette a nemzetet, a hírszerzéssel figyeltette a nyugatot és felkészült, hogy kivárja a támadást, mely 907. július 4-7. között a nyugati ellenséges államok csúfos vereségével végződött. Fontos tény, hogy a HONEGYESÍTÉS utáni az un. kalandozások nem egyszerű rabló hadjáratok voltak, hanem egyrészt az asszir- frank hatalom által 100 évvel korábban elrabolt hunmagyar- avar kincsek, közte a Szent Koronánk felkutatása és visszaszerzése irányult, valamint az ellenünk katonai fejlesztést végző központokra mért csapásokkal a gyengítő megelőzés.

 Már csak akkor juttatták vissza a magyar koronát és hunmagyar- avar fejedelmi jelvényeket II. Szilveszter, római pápa által, amikorra elérték tervüket.  Ravasz politikai diplomáciával, közvetlen és közvetett erőszakkal, lassan, de biztosan roncsoló lúggal, a judeo- „kerszeténység”hit- eszközével és a nyugat szemita - szemléletének lassan terjedő mérgével beoltották az egyébként még erős hunmagyarságot. A méreg mára fokozatosan megtette a hatását, leigáztak minket! De a látszat ellenére van esély,  a lelkekben és számtalan hunmagyar ember tiszta elméjében  remény a

A PÁRTURALOM FELSZÁMOLÁSÁÉRT  HUNMAGYAR VÉRSZÖVETSÉG

 Kőműves Géza: Nyújtsd a kezed!Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., mobil: 06 70 312 67 94           

Beküldte: Kunavar