Fiú s leány, ez egyszer ne másra, reám figyelj!

Vigyázz az idegenekkel, jól vigyázz! Elsőként a magyart -azt, ki magyarnak vallja magát, s úgy is él- szeresd! Legyenek előkelő helyen szívedben minden nemzet felett. Hidd meg, hogy hitemnél csak a feléd való szeretetem nagyobb. Én, aki félig kun, félig magyar vagyok! Nekem már semmi sem kell, mindent neked hagyok. Eljő majd a kor, mikor újra megidéznek, s újra éltetnek majd engem: Kun Lászlót, az Árpádok és kun kánok szabad sas fiát...
Isten áldjon szépséges hazám!

A leány gyönyörű, barna orcáját ollót soha nem látott fekete haja keretezte. Duzzadó keblét, ringó csípőjét, délceg testét Hadak Ura isten a kun szépségek közül is az elsőnek teremtette. Tikkasztó nyár volt az újhitűek 1290. évének 10. napja, az eső már régtől fogva kerülte a pusztát és a szél kavarta a port, fullasztó hőség volt. ..

Árbóc törzsfő Édua nevű lánya halk pogány imát énekelt. Szemében könnyek gyűltek és ollóval vágta haját. Készült a halálra a nő, akinek bűne volt, hogy kunnak született, és magyar-kun királyt szeretett.

Körösszeg alatt táborozott a kunok serege, s a látóhatárig elnézve sem ért véget a nagy sokaság. Az összes kunok hadi népe gyülekezett ott, hogy a félig kun, félig magyar királyukkal az élen visszaállítsák Atilla országát. A kun vezérek, Törtel, Árbóc, Kemence, Alpra törzseiknek összes kardforgató férfinépe a szabad-gyűlésre; a Szer-re érkezett.

Vérrel írott ígéretük volt és esküjük a kettévágott kutyára, hogy kiegyeznek a nagy hegyen túli kánnal, Oldamurral , majd a tatár fejedelemmel és a pusztai népek újból egy akolba tereltetnek. Maguk fölé helyezték László királyt, hogy vezesse őket, legyen a pásztoruk az új hit és a Nyugat ellenében.

A kun férfiak a várat nézték, miközben lovaikat táncoltatták; vérre, zsákmányra áhítoztak és erős vitézségük kipróbálására. Régóta várták már ezt a napot, hogy az ő vérükből való László ledobja végre a keresztet és egyesítse a puszta népeit. Nem egy színmagyar harcos „vére gyűlt meg" az íjfeszítők szabad fiainak láttán. Érezték a puszta szagát, azt a már elfelejteni vélt kesernyés illatot, melyek kísértetiesen visszaidézték a hajdan volt ősmagyarságot...

300 évvel ezelőtti önmagukat látták a magyarok a vadakban, és a barbárnak mondott hadi népségben. A kunok jellegzetesen kreol bőrű, ferde szemű, sötét hajú, szép küllemű népek voltak, mind a nők, mind a férfiak. A szikrázó tekintetükben és kemény kézszorításukban ott volt a pusztai ember hite, ereje és szabadság vágya. A szabad kunt nem lehetett letelepíteni, mert folyton vándorolt. Gyepűről gyepőre, mint a vándor sas madár fészkét keresvén.

Olyanok voltak, mint valaha voltak a magyarok. Nyalkák, szépek és szabadok. A szavukat is - nagy oda figyeléssel, de értették- s bizony a kunok vonásaikban saját ábrázatukat is felfedezték. Jól tartja a mondás: „Nem a köntös teszi a papot!"- hiszen szilaj gondolatok ébredtek Árpád késői unokáiban:. „Lóra szállni! Tegezt duzzasztani és bizony elpáholni jól a csuhásokat és galád bérenceiket!"
Nem tudták szegények, hogy közben fönt, minden eldöntetett... A várban, sápadt, idegen alakok aranykötésű evangéliumot adtak Kun László kezébe és a kereszt megcsókolására kérették. A pápai legátus színe előtt tette le esküvését a magyarok királya:

„Esküszöm, hogy a keresztény hitet megtartom, a pápai legátus térítését minden erőmmel segíteni fogom. Fogadom, hogy a kunokat egészében megtéríttetem, és ha ellenkeznének, úgy ellenük a kereszt nevében megyek! Királyi hitemre esküszöm, hogy a kunokat állandó lakásra és keresztségre kényszerítem és ősi szokásaik, öltözetük, hajviseletük elhagyására kényszerítem."- így árultattak el a kunok és így vallott hitet Kun László király.

...Benvenuto püspök a pápa teljhatalmú megbízottja közben Pannónia földjére érkezett, hogy keresztes hadat gyűjtsön a pogány magyar király ellen... A magyar nagyurak tejben- vajban fürösztötték és megsúgták a magas rangú követnek, hogy László éppen ezekben a percekben tesz hitet a kereszténység mellett. A püspök kaján ábrázatán árnyék vetült át:

Háború nélkül is van megoldás? Az urak, mint az ebek dörgölőztek Benvenutóhoz:
Megtaláljuk a számodra és számunkra legkedvezőbb megoldást. Még ma véget vetünk minden kétségnek és megoldás nyeretik háború nélkül is. Már elindult Itáliából a velencei András herceg, hogy átvegye a magyar királyi jogart és koronát.

Mindegy már, hogy László mire esküszik... Borsa Kopasz vért könnyezve vitte hírül a kunoknak Kun László kán árulását, akik közül Törtel, Árbóc és Kemence vezérek azonnal vérbosszút vettek a királyon, hogy utána őket gyilkolja le a királyi testőrség.

Édua a szépséges kun lány a testével oltalmazta szerelmét és még halálában is kezében szorongatta mátkájának szánt gyönyörű hajfürtjét. A halál napján a testvér, testvért ölt. Magyar a kunnak, a kun a magyarnak vette el életét. Az ég, mintha csak erre várt volna, halk eső esett le hónapok után. Siratta a puszta őket, siratta Atilla fiait... és annak országát...

"Eljő majd a kor, mikor újra megidéznek, s újra éltetnek majd engem: Kun Lászlót, az Árpádok és kun kánok szabad sas fiát...

Isten áldjon szépséges hazám!"

Zetényi-Csukás Ferenc
Beküldte: Kunavar