Az apostolok
Zajti Ferenc
Részletek Zajti Ferenc, ZSIDÓ VOLT- E KRISZTUS könyvéböl
Péter egy ideig testvérével, Andrással járja a pontusi skythák területeit, térítve, gyógyítva. Ennek volt egyik eredménye az oly igen értékes gondolkodású egyházatya, a pontusi Sinopéból való Marcion atyjának megtérítése még Sinopéban.
Lipsius igen becses nagy munkájában 1 közli is a Péter apostollal kapcsolatos pontusi mondát, mely a következő:
A pontusi Pétermonda. „A legendának ilyen eredetét ajánlják mindenesetre Origenes szevei:2 „Úgy látszik, hogy Péter a Pontusban, Galatiában, Bithyniában, Kappadociában és Azsiában prédikált a diaspórából valók zsidóknak.:3 Hasonlóképpen hangzik minden bizonnyal Epiphanius idevonatkozó adata is.4 Ezzel szemben ellenkezőleg "Péter és András aktái" az apostoltestvérpárnak abban a barbár országban való találkozásáról tudósítanak, ahova András az emberevők városából jut el és ahol mindenféle csodajelekkei tértttk a főváros lakóit a hitre.5
A katholikus "András cseIekedetei", amely reánk Epiphanius Monachusnál, a meg nem nevezett Enkomiastánál és a görög menäusok „Emlékirat”-ában maradt fenn, a két testvért Krisztus mennybemenetele után Jeruzsálemből a syriai Antiochiába, onnan a kappadociai Tyanába, azután a galatiai Ancyrába, ahol Onesimust térítik meg, végül a pontusi Sinopeba utaztatja.
A pontusi sinopei helyi hagyomány a testvéreknek hosszabb ottani tevékenykedéséről tud és egy, a várostól hat mérföldre fekvő puszta szigeten levő hegyet mutat, ahol szállást fogtak, sőt a két apostol fehér kő szószékét is. A mondának a katholikus „András cselekedetei”-ről szóló iratába átment alakja szól az apostoloknak heves küzdelméről az ottani zsidókkal, akiket az emberevőkkel azonosít s azután a két testvért Sinopéban válatja el, miután Péter nyugatot, András keletet nyeri tevékenységi kerül.” 6
András apostol7 Origenes és Hieronymus szerint az „Aisó-Duna-mentiországokba”, a skythaság főfészkében, hirdette az igét. Így lett András apostol az orosz nép védszentjévé. De tovább is jutott térítői munkájában, így Epirus és Thráciába, mig az achajai Patrasban kereszthalált halt8
Eusebius9 szerint Skythiában, itt egészen a Volgáig hirdette az evangéliumot.
Fülep apostol viszont Samáriában, Phrygiában, Kisázsiában és Skythiában végzett térítői munkát.
Máté apostol Aethiopia mellett10 még Parthiában, a skytha utód párthusoknál végzett térítői munkásságot.
Tamás apostol munkaköre főként a parthusoknál és az indoskytháknak ekkor hatalmuk teljében levő népénél volt. Az indoskythák birodalma, amint már tudjuk, az Indiába települt skytha népek törzscsoportjaiból alakult hatalmas állammá és pedig a keresztény időszámítás első százada első felében, amikor a názárethi és skythopolisi maréknyi skythaság éppen a közülük, a parthus és indiai skytha mágusok közül tisztelgésre indult napkeleti bölcsek révén szerzett róluk igaz tudomást.
Úgy András, valamint Tamás missziós munkássága történetével igen behatóan foglalkozott a régi egyházi irodalom, miután nem egy ősirat maradt fenn e korból, amelyek közül az András és Tamásra vonatkozó iratokat bővebben is szándékoztam ezen dolgozatom keretében bemutatni.
Bertalan apostol munkásságára vonatkozóan ugyancsak Eusebius egyházatya tudósít bennünket (5, 10), mely szerint az apostol Kelet-Indiában hirdette az evangéliumot. Ugyancsak térített Arméniában is és itt szenvedett volt mártirhalált.11
Judásapostol, nem az iskeriothi. Syriában, Palesztinában és Persiában téritett.
Simon Babylonban, Persiában és a régi sumér területen munkálkodott.
Mátyás apostol Aethiopiában hirdette az igét.
János apostol Efézusban térítert, míg Jakab a régi területen, Palesztinában maradt.
A kappadóciai Tarsusból való Pál apostol viszont a régi kisázsiai hettita és skytha területeket választotta főműködése területéül.
Még a kivételesen nem skytha, hanem judeabeii Judásról kell néhány szót szólanunk.
Judás Iskariotes, azaz Karioth-beli Judás Judeának ilyen nevű városából való volt. Tehát az egyetlen a tanítványok között. aki nem galileai. Ha feltételeznénk Judásról annyi nemességet, hogy hazája és vallásának féltése miatt lett volna Jézus árulója, úgy ebből a szempontból, t. i. hogy nem galileai, de judeabeli volt, - magyarázhatnánk ki mentségére valamit. Az elhatározó lépést Jézusnak valamilyen Judás anyagiasságát dorgáló szava érlelhette meg benne. A János evangéliumában leírt úrvacsorai jelenetből látjuk, hogy Judás már azelőtt is tárgyalt a zsidó papokkal. A díj 30 ezüst pénz volt. Jézus átadva a bemártott falatot Judásnak, a Simon fiának, a falat vevése után a Sátán elfoglalja Judást és az Úr utjára engedi, mondván: amit cselekszel, hamar cselekedjed. A tanítványok azt hiszik, hogy az ünnepre való dolgokat megy megvásárolni, - mert hogy az erszény Judásnál volt. Tehát nemcsak szivesen kezelte a pénzt, de ördögi cselekedetre is kapható volt pénzért.
A gecsemáné kertben, látjuk, hogya tanítványok között szokásban volt csókolással árulja el Jézust a főpapság embereinek. Ö volt a felbérelt nép vezetője. Úgy látszik, Judást bizonyos politikai reménykedések fűzhették Jézushoz, – ahol talán a pénzkezelések főhatalmát remélte megkapni - és mikor az Úr határozott kijelentése szerint ez a reménykedése rombadőlt, - rninden további gondolkodás nélkül adta át magát a gonosznak, hogy az ábrándozó tanítványok esetleges bajba jutása esetén a bajtói ő ilyen módon meneküljön. Azonban a dolgok komoly irányba fejlődésével lelkiismerete által mardostatva, megbánta tettét, elszórja a pénzt, miután a papság nem veszi vissza tőle és még mielőtt tanúja lehetne Jézus kereszthalálának, felakasztá magát.
_____________
1 Lipsius, R. A, Die Apokryphen Apostelgeschichten und Aposte!-legenden. (I-I.) II. p. 5.
2 A Genesishez írott Commentárjaiban, tom. Ill.
3 Origenes Eusebiusnál. Ill. 1. (opuscula VIII. 48. Lommatzsch).
4 Epiphenius, haer. 27, 6: „Péter gyak,an meglátogatta Pontust és Bithyniát is.”
5 L 553--557. (Lipsius).
6 I. 575-577. (Lipsius).
7 Kellner, Zur Geschichte des Apostels Andreas. 1906. 1. 161.
8 Hieronymus, Epis\. ad Marc.
9 Hist. Eccl. Ill. 1.
10 Eusebius, Hist. Eeel. Ill. 24.
11 Kellner, Theol. Ouartalschr. 1905. p. 603. - Haase, Aposteln und Evangelisten in den orientalischen Uberlieferungen. (NJA, IX. '/3.) 1922, p. 259. - Biblisches Realiex. 1931.
XXXIX.
András, a skythák apostola.1
________
1 .Couard, L. Altchristliche Sagen. 1909.
Acta et martyrium Andreae. „Krisztus mennybemenetele után Péter és András, Mátyás és néhány tanítvány kiséretében utrakel a syriai Antiochiába, ott prédikálnak s azután tovább vándorolnak a kappadociai Tyana-ba, azután a galatai Ankyra-ba. Itt prédikálnak és csodákat cselekesznek. Azután a pontusi Sinope-be jutnak. Ott sok zsidó lakik, akiknek vad és barbár erkölcseik miatt "emberevő" a nevük. Midőn az apostol testvérpár a város közelében egy hegyen letelepedett, a környék dämonai nagy lármát csaptak, a város lakosai azonban kimentek hozzájuk, ördöngős és gyógyíthatatlan betegeket vittek oda és hallgatták prédikációjukat. Sok zsidó és görög megtért, sok beteg meggyógyult. Mikor azonban Mátyás a városba megy, a zsidók megfogják, 3 napig fogva tartják s negyednap ki kellene végezni. Éjjel azonban András benyomul a börtönbe, melynek ajtai önként megnyílnak, kivezeti Mátyást és foqolytársait s elrejti őket 7 napon át egy mérföldre a tengerparton. Ott oktatja és megkereszteli s jámbor intelmekkel bocsátja el őket. Ö maga Mátyással tovább vonul kelet felé, mig Péter Gaius-szal nyugat felé.
Mátyással és egyéb kísérőivel András egy Amisos nevü tengerparti városba érkezik s ott prédikál s ördöngősöket gyógyít. Itt kapjuk meg az apostolnak külső leírását: magas volt, kissé meghajolva járt, nagy orra s kidülledő szemei voltak. Amisosból Trapezunt-ba jut, ahonnan, mivel az ottani lakosok nem voltak fogékonyak prédikálása iránt, Ibériá-ba jut, ahol sokakat megtérített. Onnan hajón utazik Jeruzsálembe a husvéti ünnepekre. A 12 tanítvány ugyanis évenként mindig össze szokott gyülni lsten anyjánál, Jeruzsálemben és közösen megülni a Husvétot és Pünkösdöt. A pünkösdi ünnepek után Péter és András, János és Fülöp, az apostol, Bertalan és Fülöp, a diakonus, együtt utaznak Antiochiába. Péter ott marad, Fülöp, az apostol és Bertalan elmennek Felső-Phrygiába, Llkiába és Pisidiába, András és János Efézusba. Ott kapja András az Úr parancsát, hogy menjen Bithyniába, "ahol övéinek skythái várják". Tanítványaival együtt a phrygiai Laodicäán keresztül a mysiai Odyssopolisba utazik, áthalad az Olymposon s a bithyniai Nicaaba érkezik. Prédikálva és gyógyítva 2 évet tölt Nicäaban, szétrombolja az ottani bálvány-templomot, a zsinagógát templomnak rendezi be s Isten anyjának szenteli azt. Azután Nikomédiába, Chalcedonba, Kromnába vonul, ahol mindenütt, mint Nicäaban. püspököket helyez tisztükbe. Innen az Iris melletti Eupatoriába megy, hol templomot épít, azután ismét Sinopéba. Itt megfogják a zsidók, mivel hallják, hogy ö az, aki a bőrtönt megnyitotta, megverik, megkövezik, keresztülvonszolják a városon és megharapdálják. Egyik leharapja jobb kezének egy ujját s innen viselik Sinope lakosai "mai napig" az "emberevő" nevet. Utoljára kivetik a városból s félholtan hagyják ott feküdni. Az Úr azonban megjelenik neki, megerősíti, helyreállítja ujját s András visszatér a városba. A város lakosai csodálkozva csudatételén és friss bátorságán, most már szivesen hallgatják prédikálását. Betegeket gyógyít, feltámaszt egy halottat s sokakat térít a hitre. Miután itt is beiktat egy püspököt, tovább vándorol Zaliskos, Amisos és Trapezunt felé, ahol kevés fogékonyságra talál, azután Neocäsareába és Amysatosba (talán Amasia). Itteni hosszabb tartózkodás után ismét Jeruzsálembe megy husvétra. Pünkősd után Mátyással együtt Ibériába megy a Phasis mellé, később Susiánába, egy olyan országba, melynek férfiain az asszonyok uralkodnak. Mátyás itt visszamarad tanítványaival, András azonban a kanaanita Simonnal elmegy az alánok országába és Phusta városába, onnan Abasgiába, Sebastopolis nagy városába. Ott visszahagyja Simont s a zekchek vad tőrzséhez megy, a "felső sugdaiak"-hoz és Bosporos városába, a Pontus tulsó oldalán. Onnan Theudesiába (Theodosia) megy, mely egy sarmata király uralma alatt állott, azután Chersonba s onnan vissza Bosporosba és Sinopéba. Mikor azután átvonul Macedonia városain, Peloponnesusban, Patra városában találjuk őt. Itt véghezvitt csodatételei által megtéríti a proconsult is. Mikor azonban ezt hirül viszik a római császárnak, ez leteszi azt és utódot küld. Amidőn András azonban tovább is sok csodát tesz, sőt a proconsul feleségét is meggyógyítja és megtéríti, ez Rómába utazik, hogy a császárnak bepanaszolja. Visszatérve, az apostolt börtönbe vetteti, kiadja a parancsot, hogy feszítsék keresztre, de ne szegezzék rá, csak kössék rá, hogy a kínokkal puhítsák meg. Azonban az apostol a kereszten 3 nap és 3 éjjel hosszat lankadatlan erővel prédikál az elősiető népnek, amely a proconsulhoz hömpölyög s tőle a megkinzott szabadonbocsátását követeli. Ez eleinte vonakodik, azután azonban lázadástól való félelmében enged és maga jelenik meg a vesztőhelyen. András azonban visszautasítja a szabadonbocsátást, a proconsul ellen büntetőbeszédet tart és meghal.
A legrégibb hagyomány csak egy működéséről tud az apostolnak és pedig Skythiában, tehát a Fekete-tengertől északra eső országokban. Erre mutatnak az „emberevők” is, mert a skythák a taurisiak mellett az ókorban mint tengeri kalózok voltak hirhedettek. Az „András és Máté akta” emberevői az "András aktá"-ban a sinopei zsidókká vannak enyhítve. Ebben kiegyenlítési kisérlet fekszik előttünk két különböző hagyomány között, melyeknek eredetileg semmi közük nem volt egymáshoz. Csak az biztos, hogy az apostol mindkét várost meglátogatta. Végül András a legnagyobb valószinüség szerint egyáltalában nem volt Achaiában - hiszen az Úr kifejezetten az emberevők országába küldte! - hanem itt az északpeloponnesusi achaiok s a Feketetenger északi partjain lakó taurisi achai törzs összetévesztése forog fenn.
Úgy az „Acta Andreae”, mint „Acta Andreae et Matthaei” a legrégibb keresztény korba tartoznak, mert már a korai egyházatyák említik, hogy a manicheusoknál és más eretnekeknél használatban voltak. Megírásuk ideje a II. század első fele.
A kopt nyelvű „András akta” az apostol tevékenységét a kurdok és qordyäusok országába, Arméniától délkeletre helyezi."
András-Iegenda. „Andrásról két különböző legenda maradt fenn, melyek közül az első (1.) a Fekete-tenger melléki országokba és a második (2.) Görögországba helyezi az apostol müködési terét.
Az 1. "András és Máté az emberevők városában" c. aktában található, a 2. pedig az „Acta et martyrium Andreae” c. iratban.
1. Máté az emberevők városában van, „akik a kezük közé került idegeneket megvakítják, varázsitallal eszét veszik és 30 nap mulva megeszik. Máté is így jár, azonban esze megmarad, Krisztushoz könyörög, visszakapja szemevilágát és megigértetik neki, hogy András meg fogja menteni. 27 nap múlva érkezik ehhez abba az országba, ahol éppen prédikál, az isteni megbízás, hogy azonnal menjen az emberevők országába és 3 napon belül szabadítsa meg Mátét. Mikor az apostol (András) másnap tanítványaival a tengerpartra megy, egy kis hajót talál ott, amelyben emberi alakban maga Jézus ül, mint kormányos 2 angyallal. András nem ismeri meg az Urat, de megtudja, hogy a hajó az emberevők országába megy; felvételét kéri, amit szívesen teljesítenek. Mikor a hajó az emberevők országához közeledik, András és tanítványai mély álomba merülnek s az angyalok így viszik őket szárazra. Csak másnap tudja meg az apostol, hogy maga az Úr hozta oda, mikor ez fiú alakjában jelent meg és megbizza, hogy Mátét szabadítsa meg s előre megmondja neki, milyen martirság várja az emberevők városában. Az apostol azonnal a városba megy s a börtönhöz. A kereszt jelére ennek ajtajai megnyílnak, a 7 őr holtan esik a földre és Máté fogolytársaival, 27 férfivel és 49 nővel együtt megszabadul. Az apostol imájára az utóbbiak visszakapják látásukat és emberi értelmüket, mire megparancsolja nekik, hogy várjanak rá a városon kívül egy fügefa alatt, amely csodálatosan táplálni fogja őket. Mátét egy felhő Péter közelébe viszi, András azonban a városban marad egy ércoszlop mögött elrejtőzve. Mialatt az emberevők megrémülve és tanácstalanul állnak ott, az ördög felhívja őket, hogy Andrást öljék meg, aki minden bajért bűnös, azonban sem ők, sem az ördög nem képes meglátni az apostolt. Mikor Jézus parancsára ez megismerteti magát, azonnal megragadják, 3 napig egymásután a város utcáin át vonszolják, hogy vére folyik, húsa cafatokban lóg, éjjelre viszont börtönbe vetik. Később kiszabadítják az apostolt a börtönből, s könyörületért könyörögnek hozzá. Miután még egy templom alapkövét teszi le András és megkereszteli a népet, elválik, dacára a lakosok unszoló kérésének, hogy maradjon még tovább náluk. Útközben azonban ismét megjelenik neki az Úr fiú alakjában és megparancsolja neki, hogy még 7 napig időzzön a városban, hogy a polgárokat a hitben megerősítse s azután utazzon tovább tanítványaival a barbarok országába. András azt cselekszi, amit parancsoltak neki s a 7 nap eltelte után a város lakosai elkísérik még egy darabon.
Ezen „András és Máté akta” folytatása az ,”András és Péter akta", amely görög nyelven csak töredékesen maradt fenn.
Eszerint, mikor András az emberevők városát elhagyja, fényes felhő ragadja meg s arra a hegyre viszi, ahol Péter, Máté és Sándor (a kopt nyelvű András és Bertalan aktában megnevezett Rufus mellett [V. Ö. Márk, 15. 21.] András egy tanítványa), vannak. Most a két apostol tanítványaitól kísérve, együtt megy a barbarok városába, ahol eleinte a lakosok megakadályozzák bemenetelüket, azonban néhány általuk véghezvitt csoda után mégis megengedik. Ekkor prédikálnak benne, minden polgárát megtérítik, papokat, püspököket helyeznek tisztükbe és sok jeleket tesznek. Azután, kísérve a megtérítettek áldó kívánságaitól, tovább utaznak.
A latin „virtutes Andreae” itt lezárulnak. Megtudjuk belőle pontosan az apostol útját. A Fekete-tenger déli partján vonul a Hellespontusig, eljut Byzancba s onnan Philippin és Thessalonikén át AChaiaba, Peträbe.
A „virtutes” szerint András mártir-halála a következő:
A proconsui a felesége megtérítése fölötti bosszúságában ítélőszéke elé idézi és megparancsolja neki, hogy hagyja abba tanítását. Mikor ez ezt megtagadja, 3X7 korbácsütést adat neki, hóhér kézre adat ja, hogy kezét, lábát összekötve, feszítsék keresztre. A nép ezért felizgul. András azonban a keresztet mint vágyai célját üdvözli, levetkőzik és keresztre feszítik. (Megjegyzendő, hogy az összes András-akták egyenes keresztet írnak le s a hagyomány az u.n. ,,András kereszt"-ről mit sem tud.)
XL.
Tamás, az indo-skythák és parthusok apostola.
A VI. században élt toursi Gergely (Gregorius Turonensis) „Gloria Martyrum” c. művében hivatkozik egy Theodorus nevü zarándokra, aki annak idején meglátogatta Tamás apostol indiai sirját, majd az edessait is, ahova a holttestet szállították.
Ez adatra Dahlmann hivatkozik a már megnevezett munkájában, ugyanúgy Philippsre is.1 „aki összeállította az ó-keresztény irodalom összes bizonyítékait Tamás apostol indiai missiói körére vonatkozólag. Ezek alapján kétségtelen, hogy úgy a nyugati, mint a keleti egyházban volt oly hagyomány, amely Tamás apostolnak Indiában, és pedig a gangesvidéki Indiában apostoli működést tulajdonított".
Hivatkozik továbbá Karl Heck-re,2 „aki különösen a zsidó irodalom kiadós felhasználásával amellett dönt, hogy Tamás apostol működésének színhelye dél India volt”.
Ugyancsak figyelemreméltó Medlycott püspök munkája: India and the Apostle Thomas.
A „Passio S. Thomae”-ban (I.), – Tamás apostol legendájának egyik latin feldolgozásában, – arról van szó, hogy „a syriaiak Alexander római császártól, mikor győztesen jött Persis mellett vivott csatájából, miután Xerxest legyőzte, azt kérték, hogy küldjön el az indusok kiskirályaihoz, hogy adják ki a polgároknak az elhunytat; és így történt, hogy lndiából átszállították3 az apostol testét és elhelyezték Edissa4 városában ezüstkoporsóba, amely ezüst láncon függ".
Ugyancsak így nyilatkozik Alfred v. Gutschrnid5 is, aki „Királynevek az apokryph apostoltörténetekben" c. fejezetében a Tamás-legenda anyagának belső kritikai vizsgálatát adja. Összehasonlításai oly feltűnő egyezéseket eredményeztek egyes, a legendában fennmaradt személy- és helynevek és az indiai és a persa földrajz és történet bizonyos adatai között, hogy a legenda történeti kapcsolatait Indiával letagadni nem lehetett. Szerző ezért az indiai reminiscentiákat egy buddhista missiós történetből vezeti le. Vezérgondolata, hogy a Tamás-legenda buddhista forrásra megy vissza, és eredetileg az elbeszélés egy buddhista missiós történetet tárgyalt, amelyet később keresztény értelemben átdolgoztak.
A Tamás apostol indiai utjáról szóló elbeszélésbe szőtt dalok szerzőjének Bardesanest tartja.
Hogy ne magam mondjam ki ama fontos megállapítást, amely arra vonatkozik, hogy éppen Jézus működése és tanítványainak szétszéledése idejére esik India északnyugati részében a skythizmus indiai virágkora, ami megnyilvánult a skytha-saka vallásos lelkületnek szánt buddhizmus felvirágoztatásában és ugyanúgy az ekkor már jelentős előképekre támaszkodó római szobrászatnak az indiai márványszobrászattal való szorosabb egybekapcsolása által, ami az úgynevezett gandharai (buddhista) művészetben jutott kifejezésre, - hivatkozom mindezekért Dahlmann6 értékes munkájára, ahol is ezeket mondja:
,,1. Tamás apostol India ugyanazon részével van összekapcsolva, amelyen a buddhizmuson belül rendkívüli átváltozás ment végbe, még pedig olyan, amely idegen befolyásokban gyökerezik. Legvilágosabban jelentkezik ez a klasszikus befolyások által uralt művészetben.
2. Tamás akkor éri el az új buddhizmus hazájává lett területet, mikor a változás a művészetben ment végbe.
3. Tamást ugyanazon területtel és idővel, melyek geográfiailag és chronologiailag ezen változás históriai tényét fixírozzák, ugyanazon király neve köti össze, aki a művészet területén való mozgalomhoz való közeli viszonyában a római művészetnek tárt kaput nyitott.
4. Ebből következik, hogy a peshawari iskola azon uralkodók alatt fejlődött, akik az 1. és II. század folyamán uralkodtak Gandhara fölött. Noshát a pénzleletek azt bizonyítják, hogy Peshawar ezen idők folyamán a parthus-indiai és skytha-indiai uralom fővárosa volt. Ezzel meg van állapítva, hogy az az iskola, amely a római művészettel oly szoros kapcsolatban alkotta szoborműveit, kapcsolatban áll ezzel a két dynastiával. Sénart ezt így fejezi ki: "Gundaphar és Kanishka az a két név, amelyek körül a legfontosabb peshawari emlékek csoportosulnak." Ez azt jelenti, hogy a gandharai iskola a római művészet befolyása alatt és akkor fejlődött ki, mikor Peshawar egymásután volt fővárosa a legkimagaslóbb és legnagyobb súlyú skytha fejedelmeknek.
Afelől, hogy ennek az iskolának virágkora az északindiai skythaindiai uralom delelőpontjával esik össze, sohasem állt fent kétség. Régesrégen ismert tény, hogy a buddhizmus abban az új formájában, amelyet a gandharai müvészet mutat, Kanishka király részéről rendkivüli előmozdításnak örvendett. Erre az archäologiai kutatások új fényt vetettek. (L. Smith, V. A., Early, History 01 India.) Azonban az a tény, hogy a római birodalom művészete a gandharai uralkodók szolgálatában állott, a legmeglepőbb megerősítését abban a nagy értékű leletben találta meg, amely Kanishka király nevét egy görög művész nevével kapcsolatban mutatja."
Tamás-akta II. E Tamás-akta tartalma a következő:
Tamás apostolnak az Indiába vivő út jutott osztályrészül.
Ezt megtagadja még akkor is, mikor álmában Krisztus ismét felszólítja erre. Engedetlenségének büntetéséül rabszolgának adják el egy Abbanes nevü indiai kereskedőnek, akit királya, Gundaphoros azért küldött, hogy egy ügyes építőmestert szerezzen neki. Hajón hihetetlen gyorsan Andrapolis városába érkeznek, ahol a király éppen leánya lakodalmát tartja. Abbanes felszólítására Tamás résztvesz a menyegzőn, de nem eszik, nem iszik, hanem szemlesütve ül. Egy italhordozó megüti. Az apostol erre azt jövendöli, hogy azt a kezet, amely őt megütötte, nemsokára egy kutya fogja odahozni. Az italhordozót, mialatt vízért jár egy forrásnál, oroszlán tépi szét s egy fekete kutya jobbjával a lakodalmas házba szalad. Erre sokan Istenként, vagy legalább is isteni küldöttként magasztalják Tamást s a király felszólítja, hogy imádkozzék leányáért, amit az meg is tesz. Megérkezve Gundaphoros birodalmába, a király számonkéri, milyen művészetekhez ért s mivel vállalkozik a király számára palotát építeni, ez ellátja őt gazdagon arannyal és minden szükségessel; azonban amit kapott, mind kiosztja a szegényeknek. Mikor a király később tudakozódik az építkezés haladásáról, arra a feleletre, hogy a palota már a tetőig kész, ismét küld bőven aranyat és ezüstöt, amit azonban Tamás ismét kioszt a szegényeknek. Mikor Gundaphoros végül megtudja, hogy Tamás még kezét sem tette a palotára, hanem országa városaiban és falvaiban jár körül, alamizsnát oszt, új Istent prédikál, betegeket gyógyít, ördögöt űz. és más csodákat művel, heves haragjában maga elé vezetteti Tamást és Abbanest. Kérdésére az apostol azt feleli, hogy a palota kész, de a király csak a halála után fogja meglátni. Ekkor a király mind a kettőt fogságra vetteti s maga gondolkozik valami különösen borzasztó halálbüntetésen. Végül arra határozza el magát, hogy először megnyúzatja, azután megégetteti őket. Ugyanazon éjjel azonban a király testvére, Gad meghal, miután előzőleg megerősíti Gundaphorost azon elhatározásában, hogy Tamáson bosszút álljon.
Az elhunyt lelkét angyalok viszik az égbe, megmutatják neki az öröklakásokat s kérdezik, melyiket választaná magának. Mikor Gad a Tamás által fivérének épített palotát választja és megtudja, kié, arra kér és kap engedélyt, hogy visszatérhessen a földi életbe, hogy megvásárolhassa fivérétől a palotát. Már el akarják temetni testét, mikor a lélek visszatér belé és így szerez Gundaphoros tudomást a számára Tamás által épített palotáról.
Testvérének azt a kérését, hogy a palotát eladja neki, teljesíthetetlennek jelenti ki, azonban azt mondja, hogy az építőmester még él és még építhet neki egy másikat és szebbet. Tamást kihozzák a fogságból és Gundaphoros közbenjárását kéri, hogy öt egykor a mennyei palotában való lakásra méltónak találják. Ugyanerre kéri Gad is, hogy neki az égben látott rendeltessék. Tamás erre könyörög az Úrnak, hogy a királyt és testvérét vegye fel nyájába s a következő reggel részesíti mindkettőt az úrvacsorában.
Azután akadálytalanul működik tovább és sokakat megtérít. Nemsokára megjelenik neki éjjel az Úr és azt az utasítást adja neki, hogy két mérföldre vándoroljon kelet felé és ott fogja látni az ő dicsőségét. Tamás azonnal elválik a testvérektől és útnak indul. A jelzett helyen egy halott ifjút lát az úton feküdni. A feltámasztott ifjú beismeri bűneit és Tamás vele tért vissza a városba. A városban azután Tamás megszabadít egy szép asszonyt egy rakoncátlan ördögtől, amely 5 éven át kellemetlenkedett neki és feltámaszt egy leánykát, akit kedve se féltékenységből megölt, ennek kérésére, mire az életrekeltett elbeszéli kérdésére alvilági élményeit. Egy utálatos termetű és szennyes ruhájú fekete ember vezette sokszakadéku vidékre, melyekből borzasztó bűz szállt fel; minden ilyen szakadékba le kellett tekintenie és ott lobogó tüzet s forgó kerekeket, amelyekre az emberek lelkei voltak feltűzve és más dolgokat látott. Mialatt Tamás egész Indiában ily hatásosan működik, Mazdai király hadvezére azzal a kéréssel jő hozzá, hogy kísérje el őt és feleségét s leányát, akiket két ördög meggyalázott, gyógyítsa meg. Az apostol azonnal utrakél vele. Tamás Mazdai országabeli ezutáni tevékenysége lesz aztán halála oka. Prédikációi, nevezetesen az asszonyok kedvéért való azon intelmei miatt, hogy a házastársi érintkezéstől tartózkodjanak, amelyek sokaknál, mindenekelőtt Mygdoniánál, Charis herceg feleségénél és Tertiánál, magának a királynak feleségénél termékeny talajba hullanak, a király parancsára megfogják, a király elé vezetik s mivel megtagadja a feleletet, megkorbácsolják, megkötözik és börtönbe vetik. Éjjel csoda módon kiszabadul a börtönből, azonban önként visszatér oda. Mikor újból a király elé vezetik, annak arra a fenyegetésére, hogy halálra kínoztatja, kijelenti, hogy nincs hatalma fölötte. Mikor erre az azt a parancsot adja, hogy két vaslapot hevítsenek izzóra s arra állítsák az apostolt, ez kimeríti öt. s mikor az izzó lapokat hozzák, oly sok víz tör elő a földből, hogy a lapok elsüllyednek s a szolgák megrémülve eresztik el az apostolt s elmenekülnek.
A király maga is fél az elmerüléstől, azonban Tamás könyörgésére tovafut a víz. Visszavitetve a fogságba, éjjel csoda módon ismét elhagyhatja azt, prédikál, sokakat megkeresztel s a megkereszteltekkel üli a szent úrvacsorát. Mikor azután az egybegyűlt hívőkkel közli, hogy eljött utolsó napja és most Urához megy, hogy jutalmát vegye, visszatér fogságába. Következő reggelen a király ítélőszéke elé viteti. Néhány származására és ottlétére vonatkozó kérdésre tudomására hozza, hogy régen elnézéssel bánt vele, mivel azonban varázsló mesterségével nem hagyott fel, most meg kell halnia, hogy így az ország végre megszabaduljon varázslatától. Követői nagy számától való félelemből fegyveres katonák által kivezetteti a város mellé, ahol lándzsával kell őt átszúrni. A vesztőhelyre érkezve, még inti a katonákat a megtérésre s azután, mikor utolsó imáját elmondta, lándzsáktól keresztüldöfve hanyatlik a földre. A hívők drága gyolcsba burkolják holttestét és az öreg király sírboltjába temetik el, éjjel azonban megjelenik nekik és közli velük, hogy a mennybe szállt s mindent elért, amit remélt s megígéri, hogy rövid időn egyesülnek vele.
Újabb tudósok azt mondották ki, hogy a Tamás-legenda eredetileg buddhista térítési történet, amelynek Arachosia a szintere, mert, hogy más okokról ne szóljunk, a Tamás-legendában előre feltételezett korban tért át tényleg Fehér-India, vagyis Arachosia a buddhizmusra. (L. Gutschmid: Die Königsnamen in den apokryphen Apostelgeschichten.)
A Tamás-akta írásbafoglalási idejéül elfogadhatjuk a Ill. sz. első felét. Görögül beszélő vidéken kellett megiródnia, azonban olyanon, amely számára a syr valami úton-módon hozzáférhető volt."
Tamás-akta III.8 „Az äthiopiai átdolgozás eltér a syrtől. PI. Gundaphoros, mikor Tamásra a reábízott palotaépítés véghez nem vitele miatt megharagszik, kerékre kötteti és parancsot ad megnyuzására. Mikor a borzasztó parancsot végre akarják hajtani, az apostol az Urat hívja segítségül. Mégis megtörténik a borzasztóság, sőt lenyúzott húsát sóval és borral dörzsölik be azonfelül. A megkínzott hangosan felkiált s ismét az Urat hívja segítségül. Ez fényfelhőben jelenik meg előtte, állhatatosságra inti s kinyilatkoztatja előtte, hogy lehúzott bőre sok csodát fog művelni s parancsot ad neki, hogy menjen keletre, Quantaria városába, kezét husára teszi, meggyógyítja sebeit s ismét eltűnik. Tamás erre elmegy Ouantariába és állandóan vállán hordott bőre erejével sok csodát visz véghez.
Ez a megnyúzási monda a persa Bertalan-mondára emlékeztet s valószínű, hogy itt összecserélésről van szó."
__________________________________
1 „The connexion of Saint Thomas the Apostle with India” c. dolgozatában. (Indian Antiquary XXXII. 1903.)
2 „Hat der heilige Apostel Thomas in Indien das Evangelium gepredigt? (Radolfzell, 1911.)
3 a 233-ik évben.
4 Edessa a syriai ker. egyház vallási és irodalmi központja s ugyancsak központi helye a keletre irányuló jelentős missiói tevékenységnek, de különösképpen az indiai missziómunkálatnak.
5 Ein Beitrag zur Kenntnis des geschichtlichen Romans. (Rheinisches Museum für Philologie. N. F. XIX. 161-183, 380-401.)
6 Dahlmann, 1. Die Thomas-Legende. Freiburg i.. B. 1912.
7 Dahlmann: Die Thomas-Legende. Freiburg i. B. 1912.
8 Dahlmann. i. rn