A Katolikus Egyház főpapjai emiatt, érthetően méltatlankodnak. Legújabban a Heti Világgazdaság 2003. szeptember 27-i számában, a 97. oldalon Mi van a rovásunkon? címmel a következőkről számol be: „Jobboldali körökben egyre nagyobb teret nyernek az ősmagyarkodó, újpogány vallások, a Magyar Katolikus Egyház vezetői ezért pásztorlevélben készülnek felemelni szavukat a jelenség ellen.”
„Pápai Lajos győri megyés püspök kemény hangon bírálta azokat a jobboldali nyilvánosságban megjelenő nézeteket, amelyek szerint a kereszténység és az ősmagyar, pogány hitvilág elvei összeegyeztethetők, és amelyek Jézusról, anyján, Szűz Márián keresztül, mint a magyarokkal biológiai rokonságban álló „pártusról”, „hercegről” beszélnek.”
„Az ilyen keresztényellenes támadásoknak helyet adó, azt vállaló vagy támogató mozgalmakkal, sajtóval egy gyékényen nem árulhatunk.” - mondja Pápai püspök úr.
Sajnálatos, de tény, hogy az említett mozgalmakban előfordulnak a meggondolatlan túlzások, de ha belelapozunk a bibliába, és figyelmesen elolvassunk Máté apostol evangéliumát (1:18-21), akkor úgy tűnik, az Úr angyala nem azonosítja a születendő Jézus népét a zsidó József népével. Íme:
„Jézus Krisztus születése így történt:
Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprenkedett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert Ő váltja meg népét bűneitől.
Ha Mária is zsidó volt, mint József, akkor az Úr angyalának nem ezt kellett volna mondania: Ő váltja meg népedet bűneitől? Persze, ezt lehet értelmezni az istenhit szemszögéből is úgy, hogy Jézus tanítását követőkre gondolt az Úr angyala, mikor azt mondta Józsefnek: „Ő váltja meg népét bűneitől.” – de lehet úgy is, hogy a születendő kisded nem lehet zsidó, mert anyja se volt az.
Nem is lenne gond, ha most abbahagynánk vizsgálódásunkat. Azonban, János apostol a következőképp írja le Pilátus és Jézus urunk szóváltását (18:33-36):
„Pilátus maga elé hivatta Jézust, és megkérdezte tőle: Te vagy-e a zsidók királya?
Jézus így válaszolt: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?
Pilátus ezt felelte: Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak kezembe. Mit tettél?
Ekkor Jézus így szólt: Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.”
Ha Jézus zsidó volt, nem ezt kellett volna mondania?: ..., hogy ne kerüljek ellenségeim kezére? Ha például egy magyart a magyar hatóság el akar fogatni, akkor nem azt mondja: menekülök, hogy ne kerüljek a magyarok kezére, hanem azt, hogy ne kerüljek a hatóság, vagy ellenségeim kezére.
Máté apostol a 2:1-2. versben azt írja, hogy a kisded Jézust keletről „bölcsek” jöttek meglátogatni, akik a zsidók újszülött királyát keresték. Tudjuk, hogy ez nagy aggodalmat okozott Heródesnek, olyannyira, hogy megparancsolta a kémjeinek, hogy kövessék a bölcseket, és tudják meg, hol van az újszülött. A bölcsek is észrevették, hogy bajban vannak és sikerül elillanniuk a zsaruk szeme elől. Minden bizonnyal ők tanácsolták Szent Józsefnek és Szűz Máriának, hogy meneküljenek. Eredménye az lett, hogy Heródes legyilkoltatta a két éven aluli fiúgyermekeket. De vajon hová menekült Szt. József és Szűz Mária a kisdeddel? Feltehetőleg keletre, a bölcsek hazájába, ahol biztonságban érezhették magukat. Vajon milyen nevelést kaphatott ott a felcseperedő Istenfia? A következőkből talán némi fény derül az utóbbi kérdésre.
Kérdéses viszont az is, hogy valójában kik jöttek napkeletről az újszülöttet meglátogatni. Királyok, bölcsek vagy mágusok? Nem mindegy ugyanis. Az Oregon Katolikus Nyomda (Oregon Catholic Press) által kiadott Mai Misekönyv-ben (Today’s Missal, 1999. november - 2000. április. 52. oldal.) Máté apostol evangéliumában a „bölcsek” helyett „mágusokat” (magi) ír (2:1-2), mely a Hastings-féle Bibliai Értelmező Szótár (Hasting’ Dictionary of the Bible) szerint a „pap” szóval rokon értelmű. Valamint a Perzsiában élő médek főpapjai is mágusok, akik nem szemita és nem árja fajtájúak voltak. Talán turániak? Kr.e. 721-ben fellázadtak a perzsa uralkodó ellen, aki egy részüket Számáriába telepítette. Elképzelhető, hogy Szűz Mária e nép kései sarja volt? Számos jel arra mutat, hogy Isten fiának anyja nem volt zsidó. A talmud (Sanhedrin 106a) szerint pedig hercegnő volt. Tudjuk, hogy Jézus az Olajfák hegyére járt imádkozni, ahol egy templom állt. Szintén a talmud szerint e templomban Szűz Mária leány korában szent táncokat táncolt. Zsidó templomba a nők be se tehették lábukat. Milyen vallás temploma volt tehát az Olajfák hegyén, ahova Jézus imádkozni járt? A turáni mágusok az újszülött herceget jöttek meglátogatni a Pártos Birodalomból? Onnan, ahol a médek éltek félezer évvel korábban?
Elgondolkodtató az is, hogy Jézus az utolsó vacsorán a kehelyben lévő bort vérével azonosította, melyből mindnyájan ittak az újszövetség szentesítésére. E cselekedet is a turáni népeknél szokásos vérszövetségre emlékeztet, mikor a kehelyben lévő borba néhány csepp vért is vegyítenek. Árpád népe is vérszövetséget kötött, mielőtt elfoglalta a Kárpát-medencét. A kereszténység felvétele előtt a magyaroknak is mágusai voltak, és a turáni népek családjába tartozónak vallják magukat. Érdemes megemlíteni azt is, hogy Jézus arámi nyelven beszélt, melynek bölcsője Mezopotámia volt. Vajon milyen nyelven beszélt az apostolokkal? Megannyi kérdés. Magyar Jézusról beszélni azonban – mai értelmezésben – túlfeszítettnek mutatkozik, de ha Jézust Szűz Mária révén fajtánk-bélinek, azaz turáni születésűnek mondjuk, akkor valószínű helyes úton járunk.
Az itt felsoroltakat még a következők is alátámasztani látszanak. Pilátus nem látta Jézus bűnösségét bizonyítottnak. Mosta kezeit, és tett egy utolsó kísérletet megmentésére. Megkérdezte az egybegyűlteket, hogy kit szeretnének szabadon bocsátani az ünnep alkalmából: Jézust vagy Barabást? A zsidó tömeg a zsidó Barabást választotta, és „feszítsd meg őt” rivallt Jézusra. A tanítványok, a majdani apostolok is keletre mentek téríteni. Talán saját fajtájuk körében jobb eredményt reméltek?
Radics Géza
Hozzászólás
1. Adiabene József, Mária apja, Adianebe Nakeb szkíta pártus királyfi unokaöccse;
2. Észak-palesztina természeti kincseiért felelős törvényhatóság fölügyelő; pandúr (Pandar);
3. A fakitermelésért is felelős, s erre utalva, a szomszédos júdeai zsidók a számukra sértő „ács” csúfnevet ragasztják rá. Így lett belőle a zsidófelkent bibliákban „József az ács”.
A Fehérlófő tankör, „The Scythian” című tanulmányából tudjuk, hogy Yigael Shiloh régész (Hebrew University) szerint az 1970-80-as évek folyamán folytatott kimerítő régészeti kutatások folyamán, a ma Izraelnek nevezett állam és környéke területén:
1. A zsidó régészek semmiféle „Dávid”-nevű város, király vagy királyság nyomára sem találtak,
2. Nincsenek föliratok semmiféle se Dávid, se más nevű júdeai királyról vagy királyságról a Kr.e. 10.-8. század táján,
3. Nincsenek semmiféle júdeai királyság bürokráciájához köthető olajtartók vagy agyagedények,
4. A terepleletek kimutatják, hogy a Kr.e. 16.-8. század közt a júdeai hegyvidék teljes lakóssága nem haladta meg az ötezer személyt, akik többségben kóborló pásztorkodók voltak.
Tehát a kimerítő régészeti kutatások azt bizonyítják, hogy nyoma sincs semmiféle „Dávid” vagy más nevű héber királynak vagy jelentős személynek azon a környéken, abban a korban. Hasonlóképp, a történelem sem említ egy ilyen nevű személyt, bármilyen héber királyt, illetve annak bármilyen leszármazottját. Ez az név, személy, állítólagos tulajdonságai és tevékenykedései csak az ábrahámista hiedelmek irományaiban létezik. Ennélfogva, bármiféle „utódja” is csak szintén a fantázia terméke lehet. Az viszont bizonyított is, logikailag következtethető is, hogy Mária férje a pártus birodalom Adiabene királyi család egyik tagja volt, úgymint Mária is.
Senkinek a hitét sem akarom megingatni, de tudni kell, hogy a „szűzanya” kifejezés nem föltétlenül egy biológiai "csodát" címkéz. Kozmikus értelemben a magyar népmesékben Tündér Ilona, a ma sumírnak nevezett folyamközi föliratokban Innana, továbbá Anahita (Mitra, Isis, stb.) a nőiességet és a termékenységet képviselő Istennő, akit a rómaiak által Vénusznak nevezett bolygó jelképez. A legkorábbi idők óta „fényhozó” hajnalcsillagként ismert (pl. „Hajnalcsillag könyörögj érettünk”) amikor reggel látható. Ilyenkor „szűz”. Ezután a nap mögé bújik ahol találkozik az Atyaistent képviselő Nappal „aki által ott áldott állapotba esik”. Ezután este kel. Kilenc hónap elteltével a Nap elé kerül és – a Földről nézve - Napbaöltözött Boldogasszony „anyává” válik. Ez a „szűzanya” kozmikus értelme.
Alex
Idézet - Réka:
- Nem az a lényeg, hogy József zsidó volt-e, vagy sem. Az sem lényeges, hogy Jézus szkíta/pártus herceg volt. (Bár ez utóbbi révén érzett szívtájéki bizsergést magam is megtapasztaltam és mások hasonló érzéseit is tisztelem.) Ugyanis ennek a kérdésnek a felvetése (nem Réka részéről) abba az irányba tereli gondolkodásunkat, amelyről Jézus maga is azt mondta Pilátus kérdésére válaszolva:
"Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való."
Tehát Jézus maga különböztette meg saját létezésének lényegét a származás szerint nyilvántartott létezéstől. Ezt kell nagyon világosan megérteni, hogy ez kétféle módja a létezésnek, amint erről maga Jézus azt mondta: "A test nem számít semmit, a szellem az ami megelevenít."
Ha tárgyilagosan próbáljuk szemlélni a világunkat, akkor láthatjuk, hogy a Biblia Ószövetségi és Újszövetségi része pontosan azt a kétféle létezésmódot modellezi, amelynek harcát már nem is észleljük, mert minden kérdést származási érvekkel próbálunk magyarázni. Génekről beszélünk és öröklésről, anyai származásvonalról és hajdanvolt zsidó vagy magyar ősökről. Azt már nem vesszük észre, hogy az ószövetségi gondolkodás szerint érvelünk amikor származásuk és nem cselekedeteik szerint ítélünk meg embereket. Azt sem vesszük észre felpörgetett ritmusú világunkban, hogy miközben a származásról folyik a vita minden fórumon, addig a tudatunkat érő hatások teljes skáláját (vallás, oktatás, könyvkiadás, szinház, film, rádió, tv, sajtó, reklámok) egy szűk érdekcsoport monopolizálta, amely magát - képmutató és számító módon - származásilag határozza meg. Ezzel saját gyakorlati ténykedésének irányultságával cáfolja a származás szerinti meghatározottságot, jóllehet a család által biztosított szellemi kondícionáltság a belépő ebbe a körbe.
A fenti gondolatmenetben egyetlen ellentmondás, hogy nincsen átjáró nyitva a származási és a szellemi létezés közt. Ugyanis nekünk azt tanítják, hogy a génjeinkben, a DNS-ben minden kódolva van. Akkor vajon mi a fenéért kell egy kisebbségnek monopolizálnia a tudatbefolyásolási ipart, ha úgyis minden biológiailag előre meghatározott? Hát pontosan azért, mert a családban uralkodó gondolkodásmód, életszemlélet és világfelfogás néhány emberöltőnyi tartós hatás esetén a DNS-t képes módosítani. A zsidó származás négy emberöltőig öröklődik az utolsó zsidó ősanya utódaiban. Egy Hunyadi János, Zrínyi Miklós, egy II. Rákóczi Ferenc, egy Thököly Imre, egy Széchenyi István, Kossuth Lajos kiemelkedéséhez több nemzedéknyi szilárd családi háttér és világszemlélet, erkölcsi értékrend volt szükséges. Valaki felismerte, hogy jellemző 50 éves intervallumokban követték egymást az újkori történelem nagy háborúi. Ez két emberöltő. Lehetőség arra, hogy a kialakuló új középosztály és nemesség ismét lefejezésre kerülhessen. Sokan felismerték, hogy a Kárpát-medencének, a magyarságnak erős asszimiláló/beolvasztó hatása van. Ennek a titkát az előzőekben felsorolt tényezők mellett a magyar nyelv páratlan logikájában, világot leíró és gondolkodást segítő képességében ismerhetjük fel. Ezért badarság azt állítani, hogy itt olyan népkeveredés történt az elmúlt évezredben, hogy szinte senki magyar nincsen már. Igen is van. Mert magyarnak lenni lelki minőség. A test nem számít semmit... A magyar nyelv pedig képes magyarrá tenni néhány emberöltő alatt azt, aki magyarrá akar válni. Aki nem, az más tészta.
Ezért értelmetlen arról vitatkozni, ki milyen származású. A gondolkodás, a szellem 'minősége' ami megelevenít és tetteinkben megnyilvánul; ez dönti el ki milyen ember. Aki ezt nem érti, azt lehet a származásával zsarolni vagy követelhet magának érdemtelenül megbecsülést a származása alapján.
Nincs sehol a Bibliában irval, hogy József zsido ember volt. A Bibliában az van irva , hogy József IGAZ EMBER.
Itt sajnos nem lehet belemeni abba, hogy mint jelent az IGAZság, de egy bisztos, hogy sem Jézus sem a tanitványai nem voltak zsidók.