Tisztázásra kívánkozik a magyar hitvilágba is beerőszakolt zsidófelkent vallások azon dogmája, miszerint a latin összetett "lucifer" szó a zsidók "sátán"-nak is nevezett lényének egy másik neve. A Saul rabbi-alapított római vallás és hozzá hasonló zsidó szekták szerint "lucifer" azonos "sátán"-nal, egy élő, ember- és természetfölötti erőkkel rendelkező isten-ellenes lénnyel, akit a zsidófelkent szervezetek szeretnek egy félelmetes kecskelábú szarvas-farkas, vagy másfajta, néha szárnyas ember-állatként ábrázolni, és a "bűnös" vagy "megszállott" ember "bűneiért", züllöttségéért és gonosztetteiért felelőssé tenni.
Nem szándékozom vitatni egy ilyen jellegű lény létét vagy nemlétét, de fontosnak tartom megemlíteni, hogy tudtommal efféle isten- és emberellenes lény a zsidófelkentség ránkkényszerítése előtti magyar hitvilágban ismeretlen volt. Ezen megállapítás után, természetesen, jogos a kérdés: miért kívánkozik számunkra tisztázásra egy idegen hitvilágbeli lény kiléte, miléte? A választ, remélhetően, maga a tisztázás - ha sikerül - adja majd meg.
Munkánkat kezdjük avval, hogy megnézzük ki vagy mi az akit vagy amit a zsidófelkentség terjesztői címkéznek a latin "lucifer" szóval? A Magyar Katolikus Lexikon szerint "Lucifer" egyenlő "Sátán"-nal. Ez az egyenlet, természetesen, megoldhatatlan a "Sátán" szó meghatározása nélkül. Tehát nézzük meg ki vagy mi ez a bizonyos "Sátán".
Erre a kérdésre sem találunk ésszerű választ, mert egy ilyen lény a rendelkezésünkre álló tudásból megállapíthatatlan, következhetetlen, s emiatt, azonosíthatatlan. Ugyanazon lexikon szerint, "Sátán: az ördög neve a héber satan ("vádló") alapján." Ám, az "ördög" szó különböző változatokban számunkra egy régi magyar hely-, növény-, és családnév, ami régebben mindig valami jót vagy jóságos természetet vagy hatást jelentett. Sinai Miklós szerint az "ördög" szó Mani "ördögadta" tanításával kapcsolatos; és tudunk több "Ördög" családnévről még a 15.-16. században is - pl. Ördög Simeon 1482, Ördög Mátyás 1553, stb. - számtalan hely- és növénynevekről nem is beszélve. Tehát, az "ördög" szó semmiképp sem címkéz egy "sátán"-nevű héber "vádló"-t. Más nem marad, mint az említett héber utalás, amit csak a zsidók hitvilágában ésszerű kutatni.
A zsidók hitvilága több, lényegükben materialista témákkal foglalkozó irományból következtethető. Ez a hitvilág az ábrahámista vallások követői hite olyan emberfölötti lényekben, "akik" embert élvezetekkel jutalmaznak és szenvedéssel büntetnek; megvesztegetésen és megfélemlítésen alapszik; és kizárólag a zsidóság elitjei érdekeit szolgálja. Tantételei egyike a zsidófelkent egyházak által is "szent"-nek tartott Ószövetség, melyet Jézus tanítványa, kánaáni Simon mágus követői Eusebius szerint a "gonosz világ írásának" neveztek; XXIII János pápa, pedig, - mielőtt hirtelen gyomor rákot kapott és hamarosan belehalt - "nagyrészt egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letűnt népeknek (sumer, parthus, káld, babiloni, egyiptomi) megmásított történelme"-nek nevez (XXIII János pápa 1962 július 1.-i beszéde, Novena Allo Spirito Santo per il Concilio Ecumenico Vaticano II, a Presidenza General dell Azione Cattolica Italiana Via Conciliazone 1. Roma kiadásában, Tomory Zsuzsa nyomán). Ebben a 2. században írásfoglalásba indult irományban megtaláljuk a zsidók "sátán"-ját:
"...egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttök..." (Jób 2:1, Károli fordítása).
Ez a verssor különböző nyelvekre fordítva különféleképp értelmezhető, sőt, sokszor egymástól lényegesen eltérő értelmet hordoz. A szavak és szóösszefüggések alapján "sátán" hol a zsidóisten gyermekei egyike, hol angyala, hol az előbbiek közt megjelenő, de nem közülük való lény. Továbbá, a fordítások közt eltelt idő során a zsidó írástudók fokozatosan elidegenítették ezt a "sátán"-t a zsidóistentől. A korai fordításokban a zsidóisten fiaként értelmezhető, míg a későbbiekben már mint ha semmi köze sem lenne hozzá. Pl:
"Isten angyalai ismét megjelentek az Örökkévaló előtt, és odajött a Sátán is" (a magyar nyelven kiadott, de angol című zsidófelkent "Hungarian Bible")
Ez a zsidó-szektákban - zsidófelkentséget beleértve - itt-ott megjelenő "sátán"-lény a zsidóság elitjei pillanatnyi érdekei szerint változik: Több néven is emlegetett, hol jellem, hol jelleg, hol erőny, hol szellem, hol személy, hol a zsidóisten fia vagy hűséges szolgája, hol istenük és a zsidóság halálos ellensége. Néha "angyal", néha ügyész ("vádló", "rágalmazó"), néha a zsidóisten embert büntető vagy másképp gyötrő vágyai végrehajtója ("csábító", "csaló, becsapó", kínzó, hóhér, tömeggyilkos, stb.).
Bár a zsidók "sátán"-járól a történelem semmit sem tud, változásai párhuzamosak a héber-zsidó népre ható történelmi eseményekkel. "Sátán" legnagyobb változása a héberek folyamközi garázdálkodásának következményeivel párhuzamos. Mindaddig, amíg jól éltek a befogadó nem-sémi őslakó nép türelmes jóvoltából, "sátán"-juk mint egyik istenük (több istenük volt) fia, végrehajtója, szolgája, "angyal"-ja (szóvivője, hírnöke), stb., volt. Amikor, viszont, viselkedésük már tűrhetetlené vált, amikor elitjeik megpróbálták elbitorolni a hatalmat, a hatóság kizavarta őket Folyamközből. Ez a történelmi esemény a héber mondákban is fennmaradt mint a bibliai "Ábrahám" távozása Folyamközből, és párhuzamos "sátán"-juk istenük ellen való "lázadásával", ami miatt egy "égből kitaszított angyal" lett belőle. Összefüggéseket most nem érdemes keresgélni; tény, hogy a zsidók irományai szerint - "sátán" hirtelen a zsidók és istenük ellensége lett.
Ez az eszme, másvalaki hibáztatása egyéni "bűnökért", később a júdaizmus egyik alapelve lett. Minden ami a zsidóság szempontjából rossz volt a "sátán" műve lett; mindenki, aki panaszkodott a zsidók viselkedése miatt "sátán" hatása alatt "szenvedett"; mindenki, aki föllépett viselkedésük ellen "sátán-megszállott" lett, azaz, az embertestbe szállt "sátán" saját maga. Ezen utóbbiak közé sorolták a magyar-hun-szkíta, káldeus, méd mágusokat, királyokat, és a nem-sémi népek vezéreit, oltalmazóit, tanítóit, jótevőit, de még a nemzsidó istenneveket is (pl. Baál). "Sátán művei" ellen a zsidóság tehetetlen volt, de tehetetlenségét pótolta a "sátán hatása alatt szenvedők" kínzásával, és a "sátán-megszállottak" legfájdalmasabb meggyilkolásával (pl. Jézust).
Ezt a gondolkodásmódot Saul rabbi az általa-alapított római zsidófelkent vallásba is bevitte magával. Ekként lett a zsidók "sátán"-ja nemcsak a zsidók és istenük ellensége, hanem a nemzsidóké is. A zsidóisten halálos ellensége, pedig - zsidó szempontból nézve -, a júdaizmus kiagyalása óta a zsidó ideológiával szöges ellentétben álló, szeretetre alapozott világnézet oltalmazója, a magyar-hun-szkíta nép istenhitében Istenanyaként ismert és szeretett Anahita, Szűz Anya*. Emiatt igyekeznek a zsidófelkent vallás terjesztői mindenáron őt azonosítani az "istentelenséggel", "ördöggel", "gonosszal", illetve magával a zsidók "sátán"-jával.
Ez az igyekezet szándékosan a zsidófelkent hívek tudatalatti hitvilágát célozza az alulról és hátulról kiskapukon becsempészett dogmák szüntelen ismétlésével, minden hitbeli téma megmérgezésével. A méreg becsempészése a 4. században kezdődött, amikor Jeromos elővette Ézsaiás "gúnydalát" (14:12), és az ott gúnyolt Hajnali Csillagot, a magyar-hun-szkíta nép hitvilágában jól ismert és szeretett Szűz Anya egyik jelképét, illetve annak megszemélyesítő görög nevét, "phosphoros"-t, latinra fordította.
Itt meg kell állnunk egy pillanatra áttekinteni a "Hajnali Csillag" (szintén "Hajnalcsillag") jelentőségét. A szeretetre alapozott ember-barát társadalmak kozmikus világnézetében a Hajnali Csillag mindig ember számára jó jellemekkel vagy jóságos lényekkel kapcsolatos. Így a magyar-hun-szkíta hitvilágban is. Az amerikai lakota őslakók hitvilágában a tudatlanság sötétségét legyőző tudás fényét, világát, világosságát jelképezi és a (körbe zárt) tatárlakai amuletten is látható hun kereszt jelet viseli. A gyűlöletre alapozott ember-ellenes társadalmaknak nincs kozmikus világnézete, csak materialista ideológiája. Ezek a Hajnali Csillag nevet csak gúny, gyűlölet, bosszú vagy hasonló nemleges értelemben alkalmazzák. De, a Vénusz bolygó megszemélyesítése a hitvilágokon kívül is ismert: A "hajnali csillagot" már a korai latin írók, pl. Reatinus, Kr. e. 116–27, Cicero, K. e. 106-43, is "napvilágot hozó" néven említik írásaikban - természetesen, latinul.
Ezt a "napvilágot hozó" összetett latin szót választotta Jeromos a görög "phosphoros" szó latin fordítására. Megszületett a római zsidófelkent vallás "lucifer"-je.
A "lucifer" szó és tulajdonnév kezdetben, természetesen, csak a zsidók hitvilágában volt azonos istenük gonosz fiával, "sátán-"nal, mivel hitvilágukon kívül maga a "sátán" fogalom is ismeretlen volt. Rajtuk kívül a "lucifer" szó csak egy természeti megnyilvánulásként volt használatban vagy, ha meglett személyesítve, jóságossággal volt összekapcsolva. Sőt, még egy "Lucifer" nevű püspökről is tudunk (298(?)-373): Lucifer püspök Atanáz, a kopt egyház (Egyiptom) feje támogatása miatt száműzöttként tanított Szíriában, Palesztinában, Thébában (Fölső-Egyiptom) és, Jeromos szerint, élete utolsó éveiben, Cagliariban (Szardínia). A cagliarii katedrálban a "Szent Lucifer kápolna" e püspök emlékét őrzi.
Azt nem tudni - én legalábbis nem tudom -, hogy a zsidófelkent vallásokban mikor lett "lucifer" azonos a zsidók "sátán"-jával. Föltételezhetően legkorábban a 4. század vége felé vagy azután. Az, viszont, biztosra vehető, hogy a 20. században a "napvilágot-" vagy "napfényt-hozó" kifejezés latin változata, "lucifer", már vértfagyaszó félelmet keltett a magyar lelkekben is. Figyelemre méltó, hogy a fönt említett Magyar Katolikus Lexikon "hajnalcsillag" meghatározása még ma is "lucifer" és egyben "Jézus Krisztus jelképe", és "Mária szimbóluma" is. Ugyanakkor, "Lucifer" meghatározása (ugyanott) "fényhozó, fényt hordozó": 1. hajnalcsillag. 2. Sátán".
Valószínű, hogy évszázadokba telt, amíg Szűz Anyánk Hajnali Csillag latin neve a "gonosz" fogalmat és a velejáró ellenszenvet keltette a magyar hitvilágban. Föltételezhető, hogy évszázadokba tartana visszacsinálni ezt a fortélyt, pláne miközben templomainkban a zsidófelkent vallás terjesztői terror-rendszerük fenntartására továbbá is a hívők megfélemlítésére vetik be a "lucifer" szót. De nem is kell. Van nekünk saját magyar anyanyelvünk, ami bőven elég fogalmaink címkézésére és gondolataink megosztására. Legjobb ha a "lucifer" szót is áthelyezzük a haszontalan idegen szavak listájára. Aki hallani akarja eredeti jelentését magyar fogalmazásban, olvassa el hangosan ezt a Loretoi Litániában felejtett sort:
"Hajnali Csillag könyörögj érettünk"
Ha ez talán nem elégítené ki, gondolkodjon el Péter szavain, ahol a Hajnali Csillagot Jézussal azonosítja.
"...míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben" (2 Péter 1:19)
Vagy Jézus "világosságot hozó" önmeghatározásán:
"Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz." (János 12:46)
_________________________
* A Vénusz bolygó Hajnali Csillag amikor hajnalban kel. A magyar kozmikus hitvilágban ekkor "Szűz". A Nappal való találkozása után "anya" lesz és este kel (BJF nyomán). Ez a "Szűz Anya" kozmikus értelme.
leszerelt: magyarmegmaradasert.hu