Az Életfa Ünnep lényege a virágba borulás, a megújulva megnyilvánult őserő, az új születése, a teljes pompájában megcsodálható tavasz öröme. Az évkör "kis ünnep"-einek egyike.

Időpontja az ősi magyar ünneprend szerint két „nagy ünnep": Gyümölcsoltó Boldogasszony (a régi ünneprend szerint ez a tavaszi napéjegyenlőség idejére esik) és Ispiláng (Pünkösd) között van, április végén-május elején tartottuk/tartjuk.

Az Életfa Ünnepnek világszerte hagyományai vannak. Akár Keleten, akár az amerikai indiánok között. A kelta hitvilágban is nyomait leljük, ez Beltane - virágba borulás, lombok, szerelem – ünnepe. De például a Floraliát - Flóra istennő ünnepét -, templomának i.e. 238-ban történt felszentelése után minden évben több napos látványos rendezvényekkel ülték az antik Róma polgárai.

Magyarországon ennek nyomai a májusfa állításban lelhetők fel a mai napig, de a szintén április végéhez-május elejéhez (nevezetesen az április 24-i Szent György naphoz) köthető pásztorünnepek is ebbe a körbe tartoznak.

Gyümölcsoltó Boldogasszony idején a termékenységet, a kezdődő tavaszt ünnepeljük, ilyenkor május elején pedig a megnyilvánult életerőt, a Természet virágba borulását, az égi-földi szerelmet, a születést, így az Édesanyákat is.

Nagy az ereje ilyenkor a természeti helyeknek. Isteni eredete van a kitörő életerőnek és örömnek, aminek egyes tájainkon avval is jelét adták, hogy a templomi vasárnapi szertartások után körjátékokkal ünnepeltek – ezt onnan tudhatjuk, hogy a kora középkorban írásos rendeletekkel tiltották.

De mi őseink hagyományai szerint ünnepelhetünk, zenélhetünk, táncolhatunk, örülhetünk. Mert most anyagi szinten is megnyilvánul az erő, a „fölfelé vezető út" (egészen Pünkösd idejéig), aminek az őszi bőségben élvezhetjük áldásait.

Az Életfa Ünnepre szánt szertartás tervezett folyamata és szövege (Részben Máté Imre Yotengrit c. könyvéből idézve, részben pedig ehhez az őshagyományhoz szorosan kapcsolódva)

(1. Ünnepre hívás, oltalomkérés, idézés)

„Szép napunk támadt,
tiszta víz áradt.
Tisztuljon lelketek Istent idézni,
Istent idézni, Egekbe nézni –
ej, no lám!" (Máté Imre: Yotengrit 3., 79. o.)

Meggyújtjuk a szertüzet, körbeálljuk.

„Örök-ég anyánk,
Örök-ég apánk,
tekintsetek le ránk!
Erősítsétek lelkünket,
bátorítsátok szívünket,
hitet hogy tehessünk
jóságról, igazságról,
békés jó szomszédságról,
hont védő harciasságról!" (Máté Imre: Yotengrit)

Megnyilvánulatlan Őserő,
Öregisten Ősistenség
teremtő női és férfi minőség,
idézlek Titeket!
Oltalmat kérek az öt égtáj felől,
Földünknek, népünknek,
levegő egünknek,
minden barmainknak,
tiszta vizeinknek,
testünknek-lelkünknek,
minden egybegyűltnek,
velünk ünneplőknek.
Népünk nagy oltalmazói
Boldogasszonyunk és Magyarok Istene,
legyetek velünk most örömünkben!
Őrszellem, aki vigyázol erre a szép helyre itt,
köszöntünk téged teljes pompádban és erődben!

(2. Közösségvállalás)
Ezekben a napokban, szerte az országban pásztortüzek gyulladnak, kisebbek-nagyobbak. Fényeiket ha most felülről látnátok! Egybeolvadnak mind. Májusfákat állítanak, táncolnak, vigadnak. Így köszöntik a virágba borulást. Gondoljunk egy kicsit most a többiekre, akik szintén ünnepelnek országszerte. Isten áldását kérjük rájuk is!

(ének:)
Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a Föld tart.
Paradicsom hazájában,
éljen örök boldogságban,
éljen örök boldogságban.

Töltse békében napjait,
egyezve lássa fiait,
tatár,török s más ellenség,
Minket meg ne rendíthessék,
minket meg ne rendíthessék.

Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a Föld tart.
Isten áldjon meg bennünket,
minden igaz magyar embert,
minden igaz magyar embert)

„Fölkelő hold sarlójából
égi vizek csónakjából
Istenanyánk szelleme
tekint le ránk.
Harmatozó hajnal hasad,
Napkeleten fölkel a Nap –
Istenapánk orcája tekint le ránk" (Máté Imre: Yotengrit 3., 80.o.)

Ezért: nézzetek most magatokba. Aki vétett a jó szomszédság törvénye ellen, bánja meg vétkét. Aki kárt okozott, térítse meg a kárt. A haragosok béküljenek meg egymással. Béküljetek meg mind szívetekben. Fodrozatlan víztükörként, egyenesen fölfelé törő lángként, egyenként és együtt, részesei legyünk az ünnepnek, ahogyan részei vagyunk a Teremtés láncának.

„Nem isten, - istenek,
nem nemzet, – nemzetek,
nem ország, – országok,
nem hit, – hitek,
nem szokás, – szokások,
nem kötés, – kötések,
nem oldás, – oldások,
nem bölcsesség, - bölcsességek,
nem út, - utak!" (Máté Imre: Yotengrit 3. 62. o.)

Sokfélék vagyunk indíttatásban, vágyban, hitben. Mégis közös az utunk. „Mindenki az istenek kegyelmével születik, mindenki és minden".

„Tengervégtelen Örök Ég,
kettős istenséggé szineváltozó,
letet teremtő szellem ősünk,

oltalmazz minket az Ős-Ártalom
csábításától, rontásától!
Úgy mérj, úgy ítélj, úgy kímélj,
miképpen mink mérünk, ítélünk,
kímélünk másokat,
meg alattunk földet, fölöttünk eget!
Segíts testünk épülésében,
lelkünk szépülésében,
elménk élesedésében,
hogy hozzád méltók lehessünk
bőségben,
békességben,
szeretetben, szabadságban,
jó szomszédságban!
Mert belőled vagyunk,benned,
Te meg mibennünk!" (Máté Imre: Yotengrit 3.)

(3. Fohász, a Magyarok Istenéhez, és a Boldogasszonyhoz)

Oltalmazóink csak akkor oltalmaznak minket, ha hozzájuk fordulunk. Azok az istenek, akikhez nem fohászkodnak, erejüket vesztik, mint ahogyan istenüket elhagyva, elhagyatottá váló népük is.

A mi népünk, a magyarság legfőbb védelmezői: a Magyarok Istene és Boldogasszonyunk. Őket idézzük, hívjuk most.

„Magyarok Istene,
nemzetünk szent őre,
térj meg hozzánk,
maradj velünk,
örülj velünk,
vigadj velünk!
Szelídítsél, békéltess!
Ellenségeink barátainkká,
testvéreinké legyenek.
Áldó, munkálkodó
kezünkről ösmerjenek ránk,
ne kardunkról.
Ám ha gonosz, ostoba, ádáz
reánk támad,
vagy jogtalanságban
megátalkodik,
hadakozz velünk!
Zúgasd sebes nyilainkat,
suhogtasd véres szabláinkat, -
rontsd ellenségeink erejét!
Ellenségét kívül,
ellenségét belül.
Sújts haragoddal,
gyomlálj ki nemzetünkből
irigykedőt,
áskálódót,
okoskodót,
pártoskodót,
árulkodót,
hazudozót,
szenteskedőt,
bajkeverőt,
zsebre honfiskodót,
hogy hozzád szíthassunk
egyetértésben,
miképpeg tőlünk várod:
törvényben törvényesen,
törvénytelen emberségesen,
hozzád mindig hűségesen!" (Máté Imre: Yotengrit 3., 51-52. o.)
„Boldogasszony, égi ősöm,
téged hívlak örökösön,
mert csak te vagy már a remény,
keserűség sós tengerén!
Égi anyám ne hagyj el,
maradj mindig lelkemmel,
annak sebe hogy béforrjon,
sorsom meg jobbra forduljon!
Szóval szólítalak, áhítattal hívlak
ég-föld teremtője,
Istenek szülője,
erdőket, hogy füllel hallgasd,
mezőket hogy szemmel tarthass,
köpönyeged alá hogy befogadd
oltalmad alá futódat,
gyarló halandódat!" (Máté Imre: Yotengrit 3., 50. o.)

(ének:
Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk :
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!)

(4. Áldozás )

A résztvevők virágokkal, vízzel és tűzzel áldoznak. A természeti hely „oltára" is virágokkal díszített. Fákra színes szalagokat kötnek, a vízbe virágszirmokat szórnak.

A szertartás vezetője a következő szavakat mondja (természetesen lehet a szöveg más is):

Életfa, világfa,
születésbe-halálba,
világból világba.
Égigérő fának
leveles hét ága,
összeköt és megtart:
táltosok létrája.
Gyökere és törzse,
pompás koronája
a három világot
szemünknek mintázza.
Földi élet fakad
erős oltalmába',
Égi tudást ad át
lombja-suhogása

A természeti hely teljes erejében van, így kifejezhetik jókívánságaikat és köszönetüket is.

(5. Megemlékezés az ünnep lényegéről)

Az Életfa Ünnep a virágba borulás, a megnyilvánult őserő, a teljes pompájában megcsodálható tavasz ünnepe.

Időpontja két „nagy ünnep": Gyümölcsoltó Boldogasszony és Ispiláng (Pünkösd) közé esik, április végén május elején tartjuk.

Az Életfa Ünnepnek világszerte hagyományai vannak. Akár Keleten, akár az amerikai indiánoki között. A kelta hitvilágban is nyomait leljük, ez Beltane - virágba borulás, lombok, szerelem – ünnepe. De például a Floraliát - Flóra istennő ünnepét -, templomának i.e. 238-ban történt felszentelése után minden évben több napos látványos rendezvényekkel ülték az antik Róma polgárai.

Magyarországon ennek nyomai a májusfa állításban lelhetők fel a mai napig, de a szintén április végéhez-május elejéhez (nevezetesen az április 24-i Szent György naphoz) köthető pásztorünnepek is ebbe a körbe tartoznak.

Gyümölcsoltó Boldogasszony idején a termékenységet, a kezdődő tavaszt ünnepeljük, ilyenkor május elején pedig a megnyilvánult életerőt, a Természet virágba borulását, az égi-földi szerelmet, a születést, így az Édesanyákat is

Nagy az ereje ilyenkor a természeti helyeknek. Isteni eredete van a kitörő életerőnek és örömnek, aminek egyes tájainkon avval is jelét adták, hogy a templomi vasárnapi szertartások után körjátékokkal ünnepeltek – ezt onnan tudhatjuk, hogy a kora középkorban írásos rendeletekkel tiltották.

De mi őseink hagyományai szerint ünnepelhetünk, zenélhetünk, táncolhatunk, örülhetünk. Mert anyagi szinten is megnyilvánul az erő, a „fölfelé vezető út" (egészen Pünkösd idejéig), aminek az őszi bőségben élvezhetjük áldásait.

(Ének:

Őseink törvénye, régi igaz törvény,
forgószéllel támadt
égi ikerörvény,
ebből ered minden:
élet, halál, törvény.
Ej, az ég ezt megadta,
Ősünk őse így kapta!

Öreg embereknek
padon az ülésük,
a kis gyerekeknek
porban heverésük,
megérett leánynak
parázslik az ágya,
rátermett legénynek
szép leány a vágya.
Ej, az ég ezt megadta,
Ősünk őse így kapta!

Jusson búzaföldön
búza vadgalambnak,
lónak termő zabból
jusson vad szarvasnak.
Legyen borunk, búzánk,
legyen békességünk,
örvendjünk, vigadjunk
ameddig csak élünk.

Ej, az ég ezt megadta,
Ősünk őse így kapta!" (Máté Imre: Yotengrit 3., 82-83. o.)

(6. jókívánságok az ünnepre)

Homlokán holddal ékes Föld-Istenanyánk megújuló ereje, naporcájú Ég-Istenatyánk erőre kapott fénye, a teremtő Istenség áldása legyen veletek.

Örüljünk együtt a tavasznak, ami a Nagy Körforgás rendje szerint újra megérkezett. Annak tudatában tegyük ezt, hogy a tavasz bár szép de mulandó – ez mulandóság a záloga a virágba borulás után a majdani termésnek. Örüljünk az ifjúságnak, termékenységet ígérő szépségének. Annak tudatában, hogy az emberi élet tavasza is mulandó – ez a mulandóság a záloga a folyton javuló teremtésnek. Mindennek megvan a maga ideje az emberi élet rendjében – most annak van itt az ideje, hogy örömmel köszöntsük az új születését, a tavaszt.

Ének: Virágénekek
Édesanyákat köszöntő énekek, pl:

Már megjöttünk ez helyre,
anyánk köszöntésére.
Anyám, légy reménységben,
köszöntlek egészségben!

Amennyi a zöld fűszál,
égen ahány csillag jár,
májusban a szép virág:
annyi áldás szálljon rád!

(7. Kötetlen beszélgetés, együttlét, evés-ivás)
(összeállította: D. E.)

Májusfa, májfa

a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke (→ zöld ág). A májusi-pünkösdi ünnepkör történelmi kapcsolatai következtében egyaránt tükrözi a természet ciklikus változásaihoz fűződő mágikus-praktikus elképzeléseket és a naptári év egyházi, vallási mozzanatait.

A kereszténység előtti tavasz-szimbólum középkori vallásos magyarázatai pl. Fülöp apostol szerencsés megmenekülését, majd a keresztfán szenvedett vértanúságát, mások Jakab apostol vértanúságát említik a májusfa-állítás szokásának magyarázataként. A székelyeknél ezért nevezik a Fülöp-Jakab napra virradatkor állított májusfát Jakab-fának vagy hajnalfának. Hajnalfa néven → húsvét hajnalán is állítottak májusfát a Székelyföldön. A 18. sz.-ban – magyar forrás szerint – szokás volt még a templomokban is májusfát állítani, s ez a tanítók és diákok dolga volt. – A májusfa állításának napja a magyar nyelvterület legnagyobb részén → május elseje, de történeti és friss adatok szerint a nyelvterület É-i és Ny-i részén → pünkösd napján is állítottak májusfát.

A két ünnep kapcsolatai annyira erősek, hogy nehéz volna eldönteni, tulajdonképpen melyik naphoz is kötődött tartósan, hagyományosan a májusfa-állítás ünnepi szokása. A nyelvterület É-i és Ny-i részén gyakori volt a május elsején állított fát pünkösdkor bontani. A bontás ceremóniáinak (fára mászás, → májusfa-kitáncolás stb.) kapcsolata lehetett a pünkösdi király (→ pünkösdi királyság) választásával is. Erre utal a nyelvterület ÉNy-i részein a májusfa mellett vagy helyett állított máj-kerék, amely egy magas rúd végére tűzött, szalagokkal, borosüvegekkel, zsebkendőkkel díszített szekérkerék. A kerék díszeit versenyezve próbálták leszedni a máj-kerékre felmászó legények. Az ügyességi verseny győztese éppúgy lehetett pünkösdi király, mint → legénybíró, vagy a bálokat, mulatságokat rendező első legény. – A 15. sz.-tól kezdődően szólnak forrásaink a májusfa állításáról, a szokás azonban bizonyosan régibb.

– A májusfa sudár, a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa vagy szép növésű ág. A legények éjszaka vágták ki az erdőn, és hajnalra állították fel a helyi szokásnak megfelelően minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a maga szeretője háza elé. Sok helyütt csak a bíró és a pap háza, esetleg a templom előtt állítottak fel egyetlen magas májusfát, a lányos házak udvarán kisebb fa díszelgett. A májusfákat szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással stb. díszítették föl, mielőtt a földbe beásták, vagy a kapufélfára, kútágasra felszögezték volna. Erdélyben (Csík) ki is faragták a fát vagy a legény rávéste a nevét (Háromszék).

– A fa kivágása, hazaszállítása inkább titokban történt éjszaka, hajnali feldíszítése is inkább a legénybanda közös, bizalmas feladata volt. A reggelre díszelgő májusfa kiállítása, nagysága stb. számos helyen szokásos magyarázatra adott okot: ki-kinek udvarol, kinek állítottak szebb fát, kinek a májusfáját csúfította el reggelre a haragosa stb. A bontása (elsősorban ott, ahol pünkösdkor bontják, mint a Ny-Dunántúlon s a Felföldön) már nyilvános, játékokkal, versenyekkel tarkított ünnep: kimuzsikálják, kitáncoltatják a fát, vagy zöld ágakba öltöztetett alakoskodók (→ alakoskodás) váltságpénzt gyűjtenek, sorra járva a falu házait. A májusfa állításának szokását városon is ismerték, ismerik ma is. – Irod. Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások (Pest, 1866); Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Bálint Sándor: Az esztendő néprajza (Bp., 1943); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964). Forrás: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/3-1512.html?honnan=Nemzeti_Hirhalo

A májusfa más népi nevei: hajnalfa, jakabfa vagy májfa.

← Májusfa állítás falun máig élő hagyomány

A májusfa-állítás az egész ország területén elterjedt hagyomány volt, jellemzően jegenye vagy nyárfa (a magassága miatt!) ágait díszítették színes szalagokkal. A Palócoknál a fát a legény állította, de a lány díszítette fel. Jellemző kapcsolódó hagyomány még a májusfa-kitáncolása vagy kidöntése pünkösdkor, amikor nagy dínom-dánom, táncmulatság közepette kidöntötték a fát.

Ugyanakkor említésre méltó a kelta hagyományokban Beltane (ír-kelta: Bealtaine) ünnepe, mert hagyományainkkal közös szálakon indult. Bel a kelta fényisten tüzét jelenti a szó maga. Eredetét a közel-keleti Baal istenre vezetik vissza.

A Beltane ünnep szimbólum a májusfa, ami Bel Istenséget jelképezi, míg a virágok és a zöld lombok az Istennőt jelképezik. A hagyományok szerint Beltane jelenti az életerő és a szenvedély megújulását, újjá születését. Beltane eredetileg kelta (egyes források szerint druida) tűzünnep volt, amikor az Istennő és a Szarvas istenség egyesülését ünnepelték, voltaképpen tehát a termékenységet - a föld és a női termékenységének - ünnepe is! Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe, mert ekkor szeret bele az Istennőbe, és szerelmük beteljesül a mezőkön, virágos réteken. Az Istennőben megfogan az Istenség, így szűkebb értelemben az Istennő, (és ezáltal a NŐ), termékenységének, megtermékenyülésének ünnepe!

A virágok, zöld lombok és a színes szalagok, kendők az Istennőt jelképezik, maga a májusfa pedig az Istenséget. Beltane jelenti az életerő, a szenvedély visszatérését, és a vágy beteljesülését.

Mágikus erő: Az ilyenkor elvégzett varázslatok nagyon erősek. Takaríts ki Beltane ünnepe előtt. Készíthetsz "mini" májusfát. Töltsd meg egy kosarat, fazekat vagy az üstöd virágokkal. Fonj szalagokat és akaszd fel a ház körül. Készíts ételeket gyümölcsből, bogyókból, magokból, s hagyd kint az állatoknak és a tündérnépnek. Tündéreknek hagyj kint vajat, kekszet és tejet is. A természetszellemek ilyenkor nagyon is aktívak, ugyanúgy érzik ők is az ünnep energiáit.

Ha tündérekkel dolgozol, akkor érdemes kicsi csengőket is felakasztani. De csak néhányat, s tényleg ne nagyokat, mert azokat nem kedvelik.

Vágj le friss ágakat (a fa engedélyével), s díszítsd a házadat a zöld vagy rügyező lombokkal. Készíts virágkoszorút, kisgyermekekkel még jobb alkalom. Akassz fára szalagokat, s minden szalaggal kívánj egyet (de ne légy telhetetlen).

Gyűjtsd össze a hajnali harmatot, s mosd meg vele az arcod, keveset pedig tégy félre a későbbi varázslatokhoz. Ha lehetőséged van igazi májusfát állítani vagy egy eseményre elmenni, a tánc közben gondolja arra, hogy mit is szeretnél belefonni, mi a kívánságod, mi a célod, az élet melyik fonalát szeretnéd erősíteni.

Ha nincs lehetőséged tűzrakáshoz, gyújts meg egy gyertyát, vagy egy kisebb tüzet az üstödben/fazékban. Természetesen minden tűzvédelmi szabályt betartva.

Azok akik önbizalomhiányban szenvednek, jó lehetőséget kapnak ezen az éjszakán, hogy írjanak maguknak varázslatot, amivel erősíthetik a magukba fektetett hitet. A szeretet ott kezdődik, hogy magunkat is elfogadjuk és szeretjük.

Készíts szélcsengőket vagy szalagokat, s hints rá egy kis illóolajat vagy illatosított vizet. Tedd ki a teraszra, kertbe vagy csak akaszd fel valahova. Esetleg a szobádba, ha jó az idő, hogy gyakorta kinyisd az ablakod. Ezen a napon/éjszakán a varázslatok nagyon erősek és hosszan tartanak. Gondold át mit kívánsz.

Források:
http://www.etymonline.com/
http://en.wikipedia.org/wiki/Beltane
http://en.wikipedia.org/wiki/Brocken_spectre

James Frazer: Az aranyág, Századvég Kiadó, Budapest, 1994.
Dömötör Tekla: Magyar népszokások, Corvina Kiadó, Budapest, 1972

A népgyógyászok lábizzadásra a május elsejei napkelte előtti mezítlábas sétát javasolták, ugyanis a hajnali harmat szappanszerű hatással bírt, ami összehúzta a bort. Ehhez a naphoz kötődik az a babona is, mely szerint, aki május elsején a reggeli harmatban megmossa az arcát, fiatal marad és megszépül a bőre.

Európa nyugati részén május elsejére virradóan elterjedt volt a harmatszedés szokása. Ennek során az asszonyok éjfélkor vagy napkelte előtt - gyakran meztelenül - egy lepedőt vagy valamilyen ruhadarabot (kötényt, szoknyát) húztak végig a legelőn. Hazatérve az összegyűjtött harmatot az abrakba vagy a kenyérlisztbe csavarták ki. A hiedelem szerint ettől több tejet adott a tehenük, vagy finomabb kenyeret sütöttek. - http://www.erzsebetrosta.hu/Hiedelmek-babonak-nepszokasok/majus-elseje.html

Ajánlotta: Pásztor Tibor Endre