Magyaráb magyarok Egyiptomban és Szudánban

"A bőrszín megváltozhat, az anyanyelv elveszhet, de a magyar nemzethez való tartozás tudata egy távoli, idegen környezetben is fennmaradhat"
(Fodor István)

Egy évszázada már, hogy rendszeresen érkeznek a szinte kétségbeesett jelzések, üzenetek az afrikai Núbiából arról, hogy egy 450 éve ott élő magyar csoport testvéreit keresi a Duna partján. Időközben sokan eljutottak hozzájuk Magyarországról, s a Nílus-parti magyarok küldöttei is többször jártak és járnak nálunk. De a részünkről megnyilvánuló közöny és elutasítás továbbra is megkeseríti az egymásra találás folyamatát.

A világ leghosszabb folyamának, a Nílusnak rejtelmei legalább ötezer esztendeje foglalkoztatják az emberiséget. Forrásait is csak egy évszázaddal ezelőtt sikerült föllelni mélyen Afrika szívében s a hosszú keresésből Sir Samuel Baker oldalán derekasan kivette részét a kalandos életű erdélyi magyar asszony, Sass Flóra is, aki angol férjével együtt a Fehér-Nílus mentén fölfelé haladva eljutott egészen az Albert-tóig.

Az arany országa

A felső-egyiptomi Asszuán város melletti első nílusi zuhatagtól délre, egészen a szudáni fővárosig, Kartúmig elterülő folyamvölgyet az óegyiptomi núb (arany) szó nyomán Núbiának nevezik. A Szudán és Egyiptom határvidékén fekvő Núbia már az ókorban is nagy jelentőséggel bírt. Az úgynevezett Núbiai folyosóban kiépített erődítményláncolat védte az egyiptomi birodalmakat az Afrika felől érkező támadásokkal szemben, de egyben olyan keresett árucikkek hazája, illetve kereskedelmi átmenőállomása is volt, mint például az elefántcsont, tömjén, különféle drágakövek, arany és az ébenfa. Persze mindenekelőtt az arany, azaz a núb, amelyet az itteni bányákban fejtettek.

Núbia és annak népe évezredeken keresztül az afrikai világ és a mediterrán térség közötti szűrő-áteresztő vidék szerepét töltötte be. De nemcsak hadseregek özönlöttek Núbián keresztül délről északra - vagy éppen fordítva -, hanem a kereskedők karavánjai és a különböző civilizációk is. A fekete-afrikai, az egyiptomi és később a hellén világ vallási és kulturális örökségét ötvöző, az évezredek folyamán mindig alkalmazkodni, fönnmaradni képes núbiai emberek a kereszténység színre lépése után nyolc évszázadon keresztül három virágzó keresztény birodalmat is létrehoztak.
Az Asszuáni Nagy Gát megépítésével szinte teljesen elárasztott távoli Núbia földje egyben a magyarság történelmének is színtere lett. A Felső-Egyiptomban és a Szudánban élő magyaráb testvéreink a Magyarok Világszövetségében is képviseltetik magukat és rendszeresen eljárnak Magyarországra.

Magyar sziget a régebbi időkből

A Kr. u. XVI. század első felében a Nílus núbiai szakaszának vidékére magyar harcosokat telepítettek, akik - akárcsak a korábbi évezredek itteni határvédői - ezúttal az új hódítók, az oszmán-törökök birodalmának déli végeit védelmezték. Az egykori magyar végvári vitézek rokonai, a núbiai magyarábok, birtokba vették a Vádi Halfa várossal szembeni nílusi szigetet, amelyet akkortól Magyarártinak, azaz Magyar szigetnek neveztek s ahol virágzó mezőgazdasági és kereskedelmi települést hoztak létre. Elszigeteltségüknek köszönhetően a vallásuk, bőrszínük és a nyelvük megváltozása ellenére, tizenkét nemzedék múltán, manapság is büszkén vallják és vállalják magyar származásukat.

Asszuáni magyarábok 1965-ben (Fotó: Fodor István)

De kik is ezek a magyarábok, miért ragaszkodnak hozzánk (szinte egyoldalúan) immár négyszázötven esztendeje? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, amikor megkérdeztük Fodor István orientalistát, arabistát, aki az Asszuáni Nagy Gát megépítése előtti duzzasztás idején hosszabb időt töltött a magyarábok között, kutatta szokásaikat, nyelvüket és a magyarsághoz való viszonyulásukat.

Fodor István (1933-2002)

Fodor István, a kiváló arabista, tolmács, a magyar irodalom arab fordítója, az Egyiptomban és Szudánban élő magyarábok kutatója hat évvel ezelőtt eltávozott közülünk. Egyetemi tanulmányait az ELTE Germanus Gyula irányította Arab Tanszékén végezte, majd ösztöndíjjal egy évig a Kairói Egyetem hallgatója. Hazatérése után a múlt század 60-as éveiben a Magyar Rádió Arab Szekciójának vezetője, az MTA és a Külügyi Intézet főmunkatársa.

Hazánk kairói nagykövetségén előbb a 70-es évek elején, majd 1980-1985 között főtanácsos. Fodor István írta a Magyar Katolikus Lexikon arab vonatkozású szócikkeit.

Fodor István az elárasztás előtti Vádi Halfában 1965-ben

Az Asszuáni Nagy Gát építésével járó nílusi duzzasztás, tehát az 1965 októbere-novembere előtt Fodor István több hónapot töltött az egyiptomi és a szudáni magyarábok között. Ezen idő alatt közel ötezer kilométert megtéve fölkereste és kutatta a Kom Ombóban, Asszuánban, Vádi Halfában, valamint a Kartúmban, Szudán fővárosában élő magyaráb közösségeket.

Fodor István arab nyelvű folyóiratokban igyekezett megismertetni a magyar irodalmat és történelmet az arab világgal. A Szabadság, szerelem című, 353 oldalas, arab nyelvű kötetében a magyar költészet keresztmetszetét adja a kezdetektől egészen Illyés Gyuláig.

A Törökvész úti lakásán 1997-ben készítettem vele interjút, amelynek leközölt, imitt-amott a világhálón is elérhető változata máig a legkimerítőbb tudományos összefoglalás magyaráb testvéreink eredetéről és történetéről. A több mint egy évtizeddel ezelőtti interjúban a magyarábokkal kapcsolatos információkat azóta sokan és sokszor idézik, de a méltatatlanul elfelejtett kutató nevét valahogyan mindig igyekeznek elhallgatni, illetve az írást a világhálóról eltüntetni.

Az eredeti, 1997-ben készített interjú átdolgozott, kiegészített és a Fodor István által készített fotókkal illusztrált változatával az aránylag fiatalon elhunyt kutató emléke előtt is tisztelgünk.

Jeruzsálemen át Núbiába

Mennyire mély a núbiai magyarábok múltjának kútja?

Elég mély, hiszen közel félezer esztendőre nyúlik vissza. A núbiai magyarábok körében az általam gyűjtött eredetmondákban az elbeszélők azt állítják, hogy őseik még 1517-ben érkeztek oda, amikor I. Szelím oszmán-török szultán Egyiptomot meghódította. Eltérnek viszont a vélemények a magyarokat Núbiába vezető ősapa megnevezése terén. Egyesek Ibrahim el-Magyart, míg mások Haszan el-Magyart tartják a Núbiában letelepedő magyarok vezetőjének.

A szájhagyomány szerint Ibrahim el-Magyar (Ábrahám, a magyar) rangidős tisztként szolgált a török hadseregben, I. Szelím hódító hadaival érkezett Egyiptom földjére. A mameluk Tumán szultánt legyőző I. Szelím rövidesen visszatért a birodalom központjába, Isztambulba, mire az Alexandriában hátrahagyott katonák egy része föllázadt. A zendülők parancsnoka, Ibrahim el-Magyar mentette a bőrét, és Alexandriából egészen a núbiai Vádi Halfáig menekült. Ezt követően az ősi Kaszr Ibrímben telepedett le, ahol a hagyomány szerint feleségül vett három núbiai nőt. E frigy leszármazottjai lennének a mai magyarábok.

Egyetlen ember, Ibrahim el-Magyar, nem elegendő ahhoz, hogy ezt a távoli népcsoportot valóban magyar eredetűnek tekinthessük.

Valószínűleg több tucat, Núbiába érkezett magyar katonáról is beszélhetünk, hiszen ezt bizonyító mondák is vannak. Csakhogy a magyaráb eredetmondákat egészen a legutóbbi évekig nem támasztotta alá semmi.

Nemrégiben viszont a kezembe akadt Pécsváradi Gábor ferences rendi atya Jeruzsálemi utazás című, eredetileg latin nyelven írt, de 1983-ban magyarul is kiadott könyve. A mindmáig hiteles szentföldi útikalauzként is használható könyvhöz a magyar kiadás szerkesztői csatolták a Pécsváradi által Bánffy János királyi főpohárnokmesternek írt levelet, amelyben a ferences szerző utal arra, hogy éppen Jeruzsálemben tartózkodott, amikor az 1516-os esztendő utolsó napján a törökök bevonultak a Szent Városba. Pécsváradi egyértelműen leírja, hogy beszélgetett is a török hadseregben szolgáló magyar katonákkal, akik nem sokkal később eljutottak Egyiptomba, és 1517. január végén részesei lehettek a mameluk szultán fölött aratott győzelemnek:

"Konstantinápolyból - amint azt a török hadseregben levő magyaroktól hallottam - háromszázezer emberrel indult el. (I. Szelím szultán - a szerk.) Most ebből alig hatvanezer van, miként azt a magyarok mondották.", írja Pécsváradi.

Fodor István Szabadság, szerelem című arab nyelvű könyve

Hogyan kerülhettek ezek a magyar harcosok a hódoltatott Egyiptom déli végeire, tehát Núbiába?

A törökök a hatalmas kiterjedésű Egyiptom egész területét nem tudták megszállni, de arról gondoskodtak, hogy a végeken megerősített katonai pontok legyenek. A núbiai Kaszr Ibrímben is kiépítettek egy ortát, azaz táborhelyet, ahol a Kara Nóg, magyarul Fekete Ház nevű erődítmény állt.

A magyarábok kollektív emlékezete szerint a Kaszr Ibrímben állomásozó magyar katonák núbiai asszonyokkal házasodtak össze, és a mai núbiai anyanyelvű magyarábok ezen harcosok leszármazottjai lehetnek.

Keresztet karcolnak a kenyérre

Sokan úgy tudják, hogy a magyaráb elnevezés azt jelenti, hogy magyar arab.

Egyáltalán nem azt jelenti. A magyaráb kifejezés két nyelv egy-egy szavából, két tagból, magyar és núbiai tagból álló összetett szó, amelynek jelentése: magyar törzs. Tehát az ÁB szó núbiai nyelven törzset jelent. A csalóka hangzás ellenére a magyaráb kifejezésben egyáltalán nem szerepel az arab szó.

Éppen ez az, ami szintén ennek a népcsoportnak a magyar eredetét bizonyítja, hiszen az általuk beszélt núbiai és arab nyelv grammatikai szabályait fölrúgva a magyaráb kifejezés esetében a magyar nyelv törvényeinek megfelelő formában és kiejtéssel mondják ennek az összetett szónak az első tagját.

Sipka Haszan el-Magyar núbiai magyaráb férfi (Fotó: Fodor István)

A szudáni beszélt arab nyelvben is "gy"-nek ejtik az irodalmi arabban "dzs"-nek mondott mássalhangzót.

Igaza van, de én mégis kérdéssel válaszolok. Akkor miért ejtik az egyiptomi magyarábok, illetve az arab anyanyelvű, núbiai nyelven nem is tudó asszuáni magyarábok is "gy"-nek ezt a mássalhangzót, és kizárólag a magyaráb szó esetében? Tovább megyek: a núbiai magyarábok (núbiai és arab anyanyelvűek egyaránt) úgy mondják, hogy áná magyar, azaz magyar vagyok, vagy áná rágil magyar, azaz magyar férfi vagyok. Márpedig az arabban a jelzőként használt magyar szót mádzsárinak, mágárinak vagy mágyárinak kell mondani attól függően, hogy irodalmi, egyiptomi vagy szudáni arab dialektusban beszélünk.

Miben különböznek még a magyarábok a környezetükben élő núbiai népektől?

Az elmúlt évszázadokban a magyarábok szokásaikban, életvitelükben, étkezési kultúrájukban, nyelvükben és vallásukban már teljesen asszimilálódtak a környékbeli núbiaiakhoz és az arabokhoz. De vannak azért bizonyos elütő vonások is, amelyeket az 1935-ben náluk járt Almásy László gróf, a világhírű Afrika-kutató, pilóta és térképész is megfigyelt.

A magyarábok haja nem fekete, mint a núbiai embereké, hanem vöröses, s a bőrük színe még mindig valamivel világosabb, mint a szomszédaiké. S ami még ennél is érdekesebb: míg a núbiaiak nagy szeműek, a magyarábok szeme jóval kisebb. Egyébként Almásy László volt az első ismert hazánk fia, aki eljutott hozzájuk. Az 1937-ben megjelent Levegőben…homokon című könyvében Almásy külön fejezetet szentel a Vádi Halfával szembeni nílusi Magyarárti-szigeten tett látogatásának. Az egyik ottani magyaráb ezt mondja Almásynak: "Őseink aztán berberin lányokat vettek feleségül, és megtanulták tőlük a rután (berber) nyelvet, ezt beszéljük mi ma is az arab nyelven kívül. Mi tudjuk, hogy vannak magyar népek Európában. Ők testvéreink, és mindig vártuk, hogy valaki eljöjjön közülük ide mihozzánk." (Almásy László grófot, Anthony Minghello Az angol beteg című, kilenc Oscar-díjjal jutalmazott filmjének főhősét 1945-ben Budapesten többször is letartóztatták. A világhírű pilótát, térképészt és autóversenyzőt a fogházban kegyetlenül megkínozták és a bosszúért lihegő zsidók által vezérelt Budapesti Népbíróság a Rommel hadseregével való együttműködése miatt háborús és népellenes bűntettek vádjával mindenáron el akarta ítélni. Végül is bizonyítékok hiányában, és a zsidó Germanus Gyula orientalista tisztességes tanúvallomásának és a Rákosi Mátyásnál történt közbenjárásának köszönhetően fölmentették. Almásy grófot nagyra becsülték az arabok és Abu Ramlának, a Homok, azaz a Sivatag atyjának nevezték. Almásy László nevét Egyiptomban a Gebel Almazi, azaz az Almásy hegy és a Héliopolisz melletti, általa létrehozott Al-Máza repülőtér őrzi – H. J. megj.)

Almásy László (Fotó: archív)

Milyen vallásúak voltak az I. Szelím szultán idejében Núbiába érkezett magyarok?

A magyarábok már hosszú nemzedékek óta szunnita muszlimok, akárcsak a núbiai és arab környezetük. De az biztos, hogy odaérkezésükkor még keresztények voltak. A núbiai magyarábok szomszédai olyan közmondásokat alkottak, amelyek bizonyítják, hogy ez az etnikai közösség valamikor vallásában is különbözött attól a néptől, amelynek körében letelepedett.

Össze is gyűjtöttem néhány ilyen közmondást. Ál-Mágyárí lá jiszálli fíl-meszgyid, azaz a magyar nem a mecsetben imádkozik. A ránk is jellemző magyar makacsság és konokság a núbiaiakat rímelő közmondás alkotására késztette. Rá'sz el-mágyár zejj el-hágyár, azaz a magyarok feje olyan kemény, mint a kő. A hajdan volt öltözködési különbségekre utal ez a mondás: El-mágyárí jilbisz burnétá, a magyar kalapot hord.

Tehát nem turbánt, mint a núbiaiak. A Vádi Halfa-i magyarábok körében mindmáig él az a szép szokás, hogy amikor beteszik a kemencébe sülni a négyszögletes alakú núbiai kenyeret, arra az asszonyok előtte keresztet karcolnak, amiképpen nemrégen még a magyarországi falvakban is szokásban volt. De keresztet rajzolnak az újszülöttek homlokára is, dacára annak, hogy már régóta muszlimok. Mindez azt bizonyítja, hogy a török hadsereggel érkező magyarok a keresztény hitüket még Núbiában is sokáig megtartották abban az időben, amikor maguk a befogadó núbiaiak már régen áttértek az iszlám vallásra.

A pálmák víz alá kerülnek

Előbb említette már az Asszuánban élő arab anyanyelvű magyarábokat. Kik ők, és történetük miben tér el a núbiai anyanyelvű testvéreinkétől?

A két magyaráb közösség közti legfontosabb eltérés az, hogy míg a XVI. század első felében Núbiába ment magyarok akkor még keresztények voltak, a jóval később - a saját elbeszéléseik szerint Mária Terézia idején - Asszuánba érkezett csoport tagjai már az óhazából hozták az iszlám hitüket. Mahmúd Abdallah Ávád, egy 1965-ben nyolcvan esztendős körüli magyaráb Asszuánban azt mondta nekem, hogy ősei akkor érkeztek Egyiptomba, amikor Magyarország és Ausztria egy ország volt, és egy olyan királynő ült a trónon, aki gyűlölettel viseltetett a muszlimokkal szemben. Az asszuáni magyarábok elődei az oszmán-törökök által hódoltatott országrészen élő, s az iszlám vallásra áttért magyarok lehettek. De mivel az új hitük mellett a török kiűzése (1686) után is kitartottak, azaz nem voltak hajlandóak visszakeresztelkedni, Mária Terézia valószínűleg kiutasította őket az országból.

Egyébként az asszuáni kórházban szolgálatot teljesítő francia apácanővérek mesélték nekem: amikor vért vesznek a helyi lakosságtól, a vérminta alapján azt is meg tudják állapítani, hogy ki a magyaráb, illetve ki a núbiai vagy az arab. Az asszuáni magyaráb negyedben még lefényképeztem egy több nemzedékre visszavezetett, fába vésett családfát, amelyen minden egyes név után ott áll az El-Magyar, azaz X Y, a Magyar kifejezés. Idehaza sokan tagadják a két magyaráb közösség magyar eredetét. De én felteszem a kérdést: a Magyarországtól közel 3500 kilométerre levő Asszuán város magyarábjai, akik immár egy évszázada mesélik a magyar eredetükről szóló történetet a Núbiába vetődő európai látogatóknak, azok vajon honnan tudnák azt, hogy az őshazából való elkerülésük idején Magyarország és Ausztria trónján pont egy királynő ült? Egyes európai utazók ezeket a történeteket már akkor is följegyezték, amikor még nem léteztek a modern tömegtájékoztatási eszközök.

A pálmafák elmerülő koronája a Magyar szigeten 1965 őszén (Fotó: Fodor István)

Hol vannak - illetve voltak - a két núbiai magyaráb közösség fontosabb települései?

A Nasszer-tó feltöltése előtt Núbia egyiptomi részében Ibrím, Qáttá, Tuská és Ánébá településeken éltek a núbiai anyanyelvű magyarábok, de falvaik az Asszuáni Nagy Gát építésekor víz alá kerültek. Az egyiptomi kormány ugyanilyen helységnevekkel négy új falvat épített az evakuált magyarábok számára Kom Ombó várostól keletre. Kisebb-nagyobb lélekszámú, Núbián kívüli diaszpórák vannak Kairóban, Alexandriában és Manszúrában.

Asszuán városa nem került víz alá, s így az ottani arab anyanyelvű magyarábok lakóhelyükön maradhattak.

Núbia szudáni oldalán az elárasztás előtt nagyobb magyaráb közösség volt Vádi Halfa határvárosban a Nílus partján, illetve a partokkal szemben fekvő Magyarárti-szigeten, azaz a Magyar szigeten, amelyet kizárólag ők birtokoltak. Vádi Halfa és a Magyar sziget teljesen víz alá került.

Amikor 1965-ben ott jártam, lefényképeztem a lassan víz alá merülő pálmafák még kiálló lombját. Fájdalmas és megható látvány volt. Vádi Halfából és a Magyar szigetről a szudáni kormány a magyarábokat a távoli etióp határ közelében levő Hasm el-Kirbá faluba telepítette át. Az idősebbek közül sokan belepusztultak a hosszú út gyötrelmeibe. Szudánban ezenkívül élnek még magyarábok Kartúmban, a fővárosban, Atbarában és Port Szudánban. Mindent összevetve manapság mintegy 10-12 ezer magyaráb létezéséről beszélhetünk.

Üdvözölték az elcsatolt területek visszatérését

Visszatérő állítás, hogy a magyaráboknak semmi közük nincs a magyarokhoz, csupán kitalálták az egészet.

Tegyük föl, hogy odalenn, a messzi Núbiában volt egy csoport, amely unalmában azon töprengett, hogy kitaláljon magának valamilyen európai eredetet, hátha ezzel le tudnának nyúlni valakit Európában. Meg vagyok győződve róla, hogy nem a szinte mindig gazdasági és politikai bajokkal küszködő Magyarországot és a magyarokat szemelték volna ki maguknak, hanem Svédországot, Németországot vagy esetleg Amerikát. Ismerve az arab világ oktatási színvonalát, elmondhatom, hogy Magyarországról, de főleg a magyar történelemről szinte semmi nincs az ottani tankönyvekben. A magyarábok azonban immár egy évszázada hangoztatják a Núbiába látogató európaiaknak, hogy ők Magyarországról származnak, a magyarokat pedig testvéreiknek tekintik. Az első világháború idején, amikor Anglia brit protektorátusnak nyilvánította Egyiptomot, elkezdték üldözni a magyaráb közösséget is, mert annak tagjai egyértelműen magyarnak vallották magukat.
Az angolok háborúban álltak az Osztrák-Magyar Monarchiával s ezért internálták a Nílus mentén élő magyarábok egy részét. Saját elmondásuk szerint a magyarságukat még az internálótáborokban sem tagadták meg. Az 1920-as trianoni békediktátum nyomán elrabolt magyar területek egy részének későbbi visszacsatolásakor a núbiai magyarábok üdvözlő táviratot küldtek az akkori magyar kormánynak, kifejezvén örömüket a fölött, hogy egyes magyar területek visszakerültek az anyaországhoz. Amikor náluk jártam, megmutatták ennek a táviratnak a másolatát.

Magyaráb küldöttek a budapesti Parlamentben 2006-ban

A magyar tudomány mulasztása

Mit kellene tenniük a magyar kutatóknak azért, hogy végérvényesen tisztázzák a magyarábok eredetét?

A magyar kutatás eddig is mulasztást követett el azzal, hogy nem vizsgálta meg az ankarai (vagy az isztambuli), a bécsi és a londoni levéltárakat. Amikor a törökök kivonultak Egyiptomból, magukkal vitték a levéltárukat, amelyben biztos van nyoma annak is, hogy a több száz esztendős Nílus-völgyi uralmuk idején pontosan kik és hogyan éltek Núbiában. Meg kellene vizsgálni a bécsi levéltárt is, mert hátha rábukkanunk valamilyen dokumentumra, amely bizonyítaná azt, hogy a magyarábok már korábban is igyekeztek kapcsolatot teremteni az óhazával.

A londoni külügyminisztérium levéltárában pedig az első világháborús egyiptomi internálásokra vonatkozó adatokat kellene előbányászni. A magyar tudománynak egy másik, most már jóvátehetetlen mulasztása az volt, hogy amikor nagyban folyt Núbiában az elárasztás előtti nemzetközi leletmentés, nem kutattuk át az akkor kizárólag magyarábok lakta Magyarártit, azaz a Magyar szigetet. Kinn volt ugyan egy magyar expedíció, de az egy kopt-keresztény falut tárt föl. A Magyarártin skandinávok kutattak, föltártak néhány sírt, és megállapították, hogy az ott talált anyagi kultúra nem arab és nem is núbiai. A sírokat ezután genetikai vizsgálat nélkül szépen visszatemették. Azóta pedig 16-18 méteres vízzel árasztották el a szigetet. A magyarábok eredetének kérdését megnyugtató módon csak úgy lehetne tisztázni, ha kimenne Núbiába egy szakemberekből álló expedíció, amelyben a többi között kell, hogy legyen arabul és núbiai nyelven jól tudó nyelvész, biológus, néprajzos, antropológus, filmes és fényképész.

Vádi Halfa elsivatagosott látképe az elárasztás után

Mit jelképez az afrikai magyarok ragaszkodása?

Jelen korunkban, amikor egyetlen döntés nyomán a magyarok milliói kénytelenek idegen országok állampolgáraiként élni a határainkon túl, óriási jelentősége van annak, hogy a magyaráb népcsoport a távoli Núbiában is hirdeti magyar származását. Ezek az afrikai magyarok nemzeti nyelvünket már nem beszélik, de a kollektív emlékezetükben mégis ideképzelik magukat ebbe a hazába.

Nemzetszeretetük példaként szolgálhat a határokon túli és belüli magyarság számára egyaránt. A magyarábok ragaszkodása bizonyítja, hogy a bőrszín megváltozhat, a magyar nyelv elveszhet, de a nemzeti érzés, a magyarsághoz való tartozás tudata egy távoli, teljesen idegen környezetben is fennmaradhat.

Forrás: hunhir.hu

Hozzászólások megtekintése a régi honlapról