Hunok csatája Johann Nepomuk Geiger 19. századi rajzán

Fény derülhet a hunok és magyarok rokoni viszonyaira – Obrusánszky Borbála a Mandinernek

Ha feltételezzük, hogy a hunok nem mongolidok voltak, talán fel lehetne oldani azt a problémát, hogy a Kárpát-medencében nem találunk hun csontvázakat. De milyen konkrét bizonyítékok támogatják mindezt?

A hunok – ugyanúgy mint sok nép az eurázsiai térségben – embertanilag kevertek voltak, nem volt „tiszta” etnikum, mint korábban feltételezték például a germán népeket illetően. A mongol antropológusok D. Tümen vezetésével a 2000-es években megvizsgáltak több mint 100 hun koponyát, amely előkerültek Mongólia területéről. Azt állapították meg, hogy a mai Mongólia nyugati területén a hun korban inkább az europid jelleg dominált, az ország középső részén, a szteppei birodalmak központjában is inkább europid jellegű hunok voltak, de találtak kevert, europid és mongolid keverékeket is. A mongolid jelleg a mai Mongólia keleti vidékein volt jellemző.

Segíthet a további tisztázásban az archeogenetika?

Jelenleg ígéretes archaeogenetikai kutatások is folynak, amelyek tisztázhatják mind az ázsiai hunok, mint az európai hunok eredetét és etnikai hovatartozását. Sokatmondó tény, hogy a mongóliai hun sírokból vett DNS-minták az Árpád-házi mintákkal mutatnak hasonlóságot, amely eredményt nem is magyar, hanem külföldi kutatók tették közzé a tavalyi évben. Néhány éven belül sok eddig vitatott kérdés tisztázódhat, főleg azért, mert a német, osztrák, orosz kutatók is újravizsgálják a korábban germánnak beazonosított csontokat, és eddig már sokról kiderült, hogy azok valójában hunok voltak.

Koncentráljunk továbbra is az eredetre: mennyire volt jelentős az europid hatás és milyen népek jöhetnek még szóba?

Mongólia nyugati részén, az Altajban tárták és tárnak fel az úgynevezett pazyryki sírokat, az ázsiai szkíták, vagyis a szakák régészeti emlékeit. A Mongóliával szomszédos Kínában, Xinjiang (Ujgur) Autonóm Tartomány területén is előkerültek europid és europid-mongolid, kevert jellegű múmiák. Az eddigi leletek azt bizonyítják, hogy a mongolidokon kívül nagyon jelentős volt az europid hatás Belső-Ázsiában.

Általában kaukázusi jellegűnek azonosították be ezeket a leleteket, de véleményem szerint ez nem pontos kifejezés, hiszen a Kaukázus több tucat nép lakóhelye. Valószínűleg a kiterjedt antropológiai és archeogenetikai kutatás tisztázni fog jó néhány kérdést, vajon kik ezek a kaukázusi népek, szakák, szkíták, esetleg más europid népek. A régészeti leletek mindenesetre azt jelzik, hogy Mongólia nyugati és középső részén, illetve attól nyugatra ázsiai szkíták/szakák éltek.

A térképen látható Khangai és a Khenti hegységek völgyeiben találhatóak a cikkben szereplő hun sírok, amelyek genetikai mintája megegyezik az Árpád-háziakkal. A Khangai-hegységben volt a korai nomád birodalmak központja

Obrusánszky Borbála Szübőtej bátor szobra előtt

Korunkban főként a régészet és az archeogenetika foglalkozik a magyar őstörténettel. Az egyéb tudományágak mit tehetnének hozzá az ügyhöz?

Fontos lenne, hogy minden tudományterület együttesen részt vegyen a magyar őstörténet kutatásban, mert minden területen újra kell újraértékelni a régi, sok esetben a 19. század végén, a 20. század elején megalkotott elméleteket. A tudomány fejlődésével, különösen a kiszélesedő keleti adatok megismerésével sok korábbi állítás megdőlni látszik.

Gondolok itt a néprajzi, népzenei kutatásokra, de akár a történettudományi eredményekre is. Az új keleti kutatási eredmények beépítése a magyar őstörténet kutatásba csak részben történt meg, aminek az egyik fő oka az, hogy kevés a keleti nyelveket és kultúrát jól ismerő bölcsész kutató, akik pedig orientalisztikai végzettséggel rendelkeznek, nem biztos, hogy magyar őstörténeti kutatással akarnak foglalkozni.

Csak néhány fontos adatot emelnék ki. Számos, a magyar néprajzosok által germánnak vagy szlávnak mondott szokás, hiedelem megtalálható a mai mongol népek körében, ilyen például az Ipoly-vidéki újévi köszöntő, a mendikálás, ami nem mást jelent, mint üdvözletet mongol nyelven, vagy éppen a frászkarikához köthető hiedelem, a jelképes újjászületés, amelyet Mongóliában máig gyakorolnak. Néhány éve mutattam ki, hogy a székely napba nézés szokása is hun gyökerű, illetve megtaláltam a falba építés (Kőműves Kelemenné története) ázsiai hun párhuzamát is az Ordoszban lévő hun várossal kapcsolatban.

Úgy tudom, a Magyarságkutató Intézet ásatásokat kezdett Mongóliában. Milyen konkrétumokat lehet tudni erről? Mi a cél?

A 2021-es év nagyon gyümölcsöző volt régészeti szempontból. Tavasszal együttműködési megállapodást kötött a Magyar és a Mongol Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, és a nyár elején Csiky Gergely régész jelezte, hogy beadtak egy pályázatot az egyik, korábban magyarok által ásott hun-kori sír vizsgálatára. Ezzel majdnem párhuzamosan a Magyarságkutató Intézet jelezte, hogy részt vennénk a 2021-ben kezdődő belkhi hun sír feltárásán. Ebben az évben egy közepes méretű előkelő sír, valamint egy közrendű sír feltárására került sor Ulánbátor mellett, és viszonylag gazdag leletanyag (kocsi alkatrészek, ruhadíszek, koporsódíszek, stb.) került elő. Szerencsére a sírban megmaradt egy lábszárcsont, amelyből a Magyarságkutató Intézet szakembere, Neparáczki Endre mintát vett, és más ázsiai hun mintával együtt elvégzik a DNS vizsgálatot.

A mongóliai hun sírok feltárása révén jobban megismerhetjük Attila hunjainak eredetét, ezért mindenképpen fontos, hogy minél több minta álljon rendelkezésre. A továbbiakban szeretném, ha a hunokat követő népek – türkök, ujgurok – múltját is megismernék a magyar régészek, ezért még tavaly felvettem a kapcsolatot Türk Attila régésszel is, aki szintén kapott meghívást Mongóliába. Sajnos, a járványhelyzet meghiúsította a kiutazást.

A belkhi hun sír feltárása

A belkhi hun előkelő sírból előkerült virágdísz

A keleti biológiai háttér megismerése vagy így, vagy úgy, de hatással  lesz a hun-magyar rokonság elméletére is. Ön melyik forgatókönyvet tartja a legvalószínűbbnek? Kiszűrhetjük például a keleti hunokat a hun kori hazai „masszából”, vagy egyenesen a magyar genetikai hagyatékkal is egyezések lehetnek?

Az eddigi archaeogenetikai eredmények nagyon biztatóak. Az ázsiai és európai hun kapcsolat mellett kimutatták az ázsiai hunok genetikai kapcsolatát a magyar Árpád-házzal is. 

Ez a megkérdőjelezhetetlen természettudományos eredmény igazolta a magyar krónikák állítását, miszerint az Árpádok hun származásúak. Ez megerősítette az én korábbi kutatási eredményeimet, amelyet történelmi, néprajzi és régészeti adatok felhasználásával alakítottam ki, amelyben sokszor konzultáltam tanáraimmal, kutatótársaimmal. Keleti analógiák alapján nem kétséges, hogy Anonymus műve, vagy a magyar királyi udvarban íródott krónikák, például a Képes Krónika úgynevezett hun története régi hősénekek alapján készült, amelyet regösök énekeltek a magyar királyi udvarban még Nagy Lajos király idejében is.

Számos olyan elem található a fenti krónikákban, amelyek csak a keleti sztyeppei lovasnépeknél ismert. Mivel azonban ezeket a szokásokat a magyar történelmet nyugati minta alapján kutató német és magyar kutatók nem ismerték, koholmánynak vagy kitalációnak minősítették. Ezen a nézeten is változtatni kell, több figyelmet kell fordítani a középkori adataink alapos és elfogulatlan elemzésére.

Visszatérve a természettudomány eredményeire, az ázsiai hunok alapos megismerése révén kiszűrhetjük az európai hun birodalom etnikumai közül a hunokat, megtudhatjuk, hogy a korábban germánnak mondott népek, illetve azok kulturális elemei vajon nem a hunokhoz köthetők-e. Ilyen kutatást egyébként már Ausztriában és Németországban is végeznek, de Georgiában – Grúziában – is végeztek olyan embertani vizsgálatokat, amelyben a kaukázusi és a Kárpát-medencei hun koponyákat hasonlították össze és nagyfokú – több mint 70 százalékos – egyezést találtak. Sok kutató keresett meg az európai hunokkal kapcsolatban: volt, aki a lengyelországi hun leleteket és hunokkal kapcsolatos eredményeit osztotta meg velem, mások a Skandináviában maradt hun emlékekről közöltek publikációkat.

Eej khairkhan (Anyahegy). A jelképes újjászületés gyakorlatának tanulmányozása közben

Nagy megtiszteltetés volt, hogy bizonyos kérdésekben kikérték a véleményem. Nekünk annyi előnyünk van hozzájuk képest, hogy a vizsgálatba be tudjuk vonni a magyar krónikák adatait, a folklórkincsünket, valamint az ősi népzenei rétegeinket, és a természettudományos eredményeket meg tudjuk támogatni társadalomtudományi és bölcsészettudományi bizonyítékokkal is.

Magyarország tehát a hun kutatás központja lehetne, ahogyan Mongólia az ázsiai hun kutatás fellegvára lett az elmúlt évtizedben.

Ön hazánk ulánbátori nagykövete. Tapasztalatai szerint a mongolok miként tekintenek a magyarokra? Él bennük valamiféle távoli rokonságkép? Hogy állnak ők a hun-magyar-mongol kapcsolatokhoz?

A mongolok jó része rokonnak tekint bennünket, azon belül sokan úgy tudják, hogy a hunokon keresztül vagyunk rokonok. Sokszor hallom én is mind Ulánbátorban, mind vidéken. A rokonság felemlegetése általában elhangzik a magas szintű tárgyalásokon is. Azok a mongol kutatók, akik a népvándorlás korával foglalkoznak, főleg, akik jártak Magyarországon vagy Románia magyarlakta részein, ugyanúgy a hunok utódainak tartják a magyarokat, mint saját magukat. 

Több mint kétezer közös szavunk van, és sok szokás is azonos a magyarok és mongolok között. Természetesen vannak olyan mongolok, akik nem ismerik hazánkat, annak történelmét, így ők nem tudnak nyilatkozni a kérdésről. Többségében azonban pozitív kép él rólunk, magyarokról mint rokonnépről.

Feltárul a belkhi előkelő hun sírja. A régészek megtisztítják a sírgödröt

Forrás: Mandiner