Jelen írásban a Korona felülnézeti képe, a körbe foglalt kereszt, a rovásírás F és D jelei közötti hasonlóságra mutatok párhuzamokat.

A körbe foglalt kereszt már a korai időkben megjelenik a Kárpát-medencében. Eddig megtalált legrégebbi példánya egy megközelítőleg 50 ezer éves nummulit amuletten található a tatai őstelepről. A kör formát maga a nummulit mészváza adja, rajta pedig határozottan felismerhető az egymást keresztező két vonal karcolata.

A tatárlakai sírlelet korongján hasonló körosztó kereszt látható, a negyedekben pedig képírás és rovásjelek.

A Torma Zsófia régésznő (1832-1899) által feltárt tordosi újkőkori lelőhelyen több, 5-6 cm. átmérőjű égetett agyagkorong került elő, amelyeken a körosztó kereszt látható, mint mesterjegy.

Szintén a XIX. sz. végén, Wosinszky Mór ásatásán a lengyeli őskori telepről egy díszes edényfedő kiterített rajza mutat hasonlóságot.

A somogyomi (Erdély) aranykincs korongja és egy Hajdú-Bihar megyei bronzkori agyag kocsimodell is hasonló motivumot hordoz.

A hasfalvi bronz „szertartási tárgy" is a Kárpát-medencében készült, kiemelkedő díszei szintén a Korona alaprajzához hasonlatosak.

Felsorolásunkat, amely nem a teljesség igényével készült, a Nagyszentmiklósi Kincs 9-es, 10-es tálkáinak bemutatásával zárjuk, ezeken is megjelenik a körosztó kereszt.

Ezek a példák azt mutatják, hogy a körbe foglalt kereszt jellemző a Kárpát-medence díszítő művészetére és írásos hagyatékunknak is része, mert a magyar rovásírás F hangértékű jele. Azt ugyan nem tudjuk, hogy az újkőkorban vagy a bronzkorban milyen hangértéke volt ennek a jelnek, de alakilag azonos a rovás F betűvel. Már legkorábbi betűsorainkban is ezzel a hangértékkel látható, például az Árpád-kori botnaptáron a Ferenc, Gyárfás, Zsufia, Filep nevekben. Itt Kájoni János ferences rendi szerzetes, tudós XVII. századi betűsorát mutatjuk be.

Az F hangérték alátámasztja a körosztó kereszt jelképi értelmezését is: a Föld bolygót jelenti. Négy része pedig a négy világtájat és a négy évszakot. Tehát a Szent Korona egyszerre a Tér és Idő ura. A Teret a négy világtáj, az Időt a négy évszak jelenti. A Korona így az egész világ ura.

A Korona tehát világkirály. A világkirály fogalmának kifejtését René Guenon filozófiai munkáiban találjuk meg. Itt most elég annyi, hogy Lengyel Dénes Régi magyar mondák című művében olvashatjuk, hogy Hunyadi Mátyást a világ királyának tartották. Mint tudjuk, Mátyás a Szent Koronát rendkívül nagy becsben tartotta, ezért 1463-ban II. Frigyestől 60.000 aranyért visszavásárolta és 1464-ben ezzel koronázták meg. Ugyancsak Itália és a „népek királyának" nevezték Odoakert, Roga (Rua) hun király unokáját, akinek jelentőségét mutatja, hogy uralkodásának kezdetétől, 476-tól számítják az ókor végét és a középkor kezdetét.

A korona alaprajza nem csak ősi írásunk F betűjét formázza, hanem ebben rejtőzik D betűje is, a kereszt. Ez a D betű pedig feltételezésem szerint szerint nem más, mint Damasek (Dumuzi), a mezopotámiai sumer hitregék egyik fő alakja, „az igaz fiú", a tavasz, a megújulás jelképe, aki a sumer királylistán is szerepel és e szerint a meghatározhatatlan ősidőkben 36.000 évig ült a trónján.

Hogy mi köze mindennek Koronánkhoz ? Az, hogy Damasek a hunok által is tisztelt szent személy volt, két XVI. századi krónikásunknál, Heltai Gáspárnál és Székely Istvánnál is szerepel. Csaba királyfi a hunokat Damasekre eskette meg, hogy Pannoniába visszatérnek. Magyar helységnevek is őrzik nevét, például: Damása, Dámok, Dámos, Dömös...

Talán azt jelenti a D és az F, hogy Isten Damaseknek adta a Földet, ez Damasek Földje, emlékeztet a két rovásjel. A Szent Korona pedig mint uralkodói jelvény őrzi ezt az Isteni adományt.

A képek forrásai

Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (1994)

Kovács Tibor: A bronzkor Magyarországon (Corvina Kiadó, 1977)

László Gyula: Vértesszőlőstől Pusztaszerig (Gondolat Kiadó, 1974)

A nagyszentmiklósi kincs (Magyar Nemzeti Múzeum-Helikon, 2002)

Németh Zsolt: A Szent Korona sérüléseinek és átalakításainak krónikája

(Püski Kiadó, 2010)

Roska Márton: A Torma Zsófia gyűjtemény (Kolozsvár, 1941)

The Danube Script in light of the Turdas and Tartaria discoveries

(Exhibition catalogue, National History Museum of Transylvania, 2009)

Vértes László: Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon (Akadémiai Kiadó, 1965)

Wosinszky Mór: Leletek a lengyeli őskori telepről (Archeológiai Közlemények, M.T.A. 1890)

Forrás: Balatonszabadi Polgár