Hogy hogyan került birtokunkba ez a kötet egy részt idézek Elemér leveléből mely e sor alatt kezdődik:

„Hosszú várakozás után került hozzám Rudnay Egyed Attila trilógia című 3 kötetes, stencilezett könyvkiadványa, melynek létéről 1978 óta van tudomásom, de csak e nyáron sikerült hozzájutnom. A könyvek 1964-től jelentek meg Brüsszelben a szerző magánkiadásaként, igen kis példányszámban. Francia írógépen íródtak a stencil oldalak, a magyar ékezetek hiányával, és a kötésbeni margók, vágások is néhol elcsúsztak a kötetek összeállításakor. Mégis páratlan értéknek tekintjük a művet tartalmánál fogva.

Talán ismeretes Ön előtt, hogy alapos, életműnyi forráskutatás eredményeképpen vált lehetővé a Trilógia megírása, és hogy nemigen lett volna más alkalmas személy erre, mint az idő közben elhalt Rudnay Egyed úr, aki leszármazója a Felvidék egyik legjelentősebb őshonos családjának, a Divék nemzetségnek. A Divék család különféle köz- és magánlevéltárakban őrzött okiratdarabjainak alapos ismerete alapján fejti ki a magyarság származására kiterjedően a téziseit, és fölvetései annyira újszerűek, hogy sok tekintetben összevethetők Padányi Viktor, László Gyula és követőik téziseivel; kiegészítik, más megvilágításba helyezik azokat. A felhasznált források bő jegyzetanyagként gazdagítják a művet.

Egy barátommal, Pálffy Tibor úrral a könyvek lapjait fotostat másolatba beszkenneltük oldalanként, illetve oldalpáronként .gif formátumú fájlokba, amelyek tetszés szerint más képformátumokká konvertálhatók.

Szeretném megtudakolni öntől, hogy van-e lehetősége a honlapján közzétenni a nagy-nyilvánosság számára a három kötetet?”

Az idézet e sor felett fejeződik.

Ahhoz, hogy számunkra is közvetlen hozzáférhető legyen a honlapunkon is, illetve, hogy minden részhez hozzá tudjunk szólni valamint, hogy be is illjen a többi sorába, Őszkatona barátom vállalta azt az áldozatos munkát, hogy felszerkesztette nekünk HTML formátumban is. Így most már hozzáférhető azok számára is (többek közt nekem is) akik ezt a tanulmányt is használni szeretnék az igaz magyar múlt szálainak kifésülésére.

Tudva levő, hogy Rudnay Egyed is azokból a forrásokból kútfőkből merített amelyen annak idején hozzáférhetők voltak, így a mai forrásokkal talán segíthetjük azt a kérését amit ő maga is kívánt, idézve tőle a 164. oldalon [2. bekezdés az "Értelemzavaró sajtóhibák" után, Sz.]: „Ez a munka távolról sem akar pontot tenni megállapításai után. Sőt! Történelemben nincsenek végleges megállapítások. És mert nincsenek, nincsenek "túlhaladottak" sem. Kifejezés, melylyel szeretnek élni kik írásaiknál akarjak megállítani az idő kerekének forgását.” és a 166. oldalon „Nagyon fájlalom a kritika teljes elmaradását, mert hiszen az az egyedüli módja esetleges tévedések kiigazítására és jóvátételére. És senki se csalhatatlan.

Elmaradt a kritika hiszen maga a kötet sem került a nagy nyilvánosság elé. Mind ez viszont most általunk mind bepótolható.

Megragadom a kellő alkalmat és szerény ismerteim alapján szeretnék én is véleményt írni egyes részekről melyek szerintem a mai adatok alapján már helyreigazíthatók. Azt nem róhatom fel az írónak, hogy Atilla nevét Attilának írja hiszen akkor még Badiny Jós Feri bátyánk nem bizonyította Atilla királyunk helyesen irt nevét amit már azóta tudunk. Lehet nem a kritikával kellett volna kezdenünk, de mint szokás mondani ami jó és megfelel azt nem kell igazgatni különben is a szerző kívánsága.>

Legelőször-is ami számomra szemet-szúró már az a megállapítás és annak egyszerűsített módja, hogy Álmos vezérünk sírját és földi maradványait találták meg Zemplén megyében. Ez szerintem nem ilyen egyszerű.

Az író szerint is egy levágott fejű rangos ősünk földi maradványa melynek feltételezett termete megegyezik Álmos vezérünk ránk maradt adatok alapján a mérettel. Ezt viszont én is de többen is megkérdőjelezik. Mármint az azonosságot Álmossal az ott talált leletek alapján. Azt elismerem, hogy a feltárt sír igazolja, hogy magyar előkelő katona volt eltemetve, de nem azt igazolja, hogy Álmos földi maradványa.

Mint írni szoktam amikor Álmosról írunk, hogy amíg nem tudjuk bizonyítani halának körülményeit, addig érvényes rája is az a mondás, hogy a halottunkról csak jót vagy semmit. Sokan szakadást szeretnének kieszközölni pont Álmos Papkirály és fia Árpád között is, hisz így igazolást találnának az eddigi hamis történelmeik alapjául amit elénk raktak. A magyar folytonosságot akarják megszaggatni minden áron és bárhol.

De ha már ennél a ténynél akarunk maradni az is igaz hogy más kutatók is mint Máté-W Zsolt szerint A MAGYAROK KINCSES MÚLTJA dolgozatában azt írja, hogy Ond vezér Álmost tőrbe csalta és megölte. Idézet tőle: „Ond vezér székhelye: Bodrog környékén, Zemplénben és Ungváron volt. Ond nem ismerte el, hogy csak Álmos utódai uralkodhatnak. Véleményem szerint: Ond az elsőszülött Kál halála után, mint Kurszán kende legidősebb élő utóda igényt tartott az uralkodásra”. Mondjuk, hogy ha Ond csalta volna tőrbe és ölte is meg Álmost, akkor sem hiszem, hogy annak okául amit itt állít, (M-W Zsolt saját véleménye) hiszen Árpádot Álmos fiát előzőleg már pajzsra emelték ebből az okból nem várhatta Ond, hogy ő lehet a fejedelem ha megöli Álmost. És mi van ha épp Ond vezér holtteste volt ez, nem pedig az 1964-ben feltárt sírban talált kis tömzsi alak?

De menjünk sorjában; Álmosról tudjuk, hogy 819 született, majd 21 évesen már legtöbbet Kijevben tartózkodott melynek az alapjait apja, Ügek rakta le, de annak építése Álmoshoz fűződik. Ott veszi át apjától Ügektöl a méltóságot 850-ben és 860-ban pedig a Nyék törzs kiválik hunogur-barszil közösségből és csatlakozik Álmos szabír hun népességhez. Álmos halálát eddigi ismerteink szerint 895-re tesszük.

Egy másik adat Justus de genere Turul bejegyzése:

„Wass Albert: Történelmi tény az is, hogy Árpád bevonuló seregei a mai Ungvár közelében negyven napig táboroztak, mielőtt továbbmentek volna. Ennek kettős oka lehetett. Először is nehéz hegyi utakon sok szekér megrongálódhatott és javításra szorult. Másodszor a szokásos negyvennapos gyászolás is lehetett a késlekedés oka, Álmos halálára való tekintettel.”

De hogy ha tovább feszegetnénk ezt a tényt egy másik adat alapján ahol többnyire szintén kérdésessé teszik Álmos földi maradványait abban a bizonyos sírban.

„Az embertani vizsgálatot végző Dr. J. Chochol szerint a rangos férfi adultus vagy valamivel fiatalabb korban hunyt el. 20- 40 év közötti, de inkább az alsó, mit felső határhoz közelebb álló férfit azonosítottak.( Fodor 1979, 282.) Ezért sem lehet az idős korban elhalálozott Álmos fejedelem sírja. Kétkedéssel kell fogadni Fettich N. utólagos kormeghatározását, melyet elméletének igazolása miatt végeztetett.( Dienes 1966, 281.) Maga az ásató, Budinsky- Kricka tartózkodott a rendelkezésre álló szerény mennyiségű csontmaradványok alapján történő kormeghatározástól.”

Álmos Papkirályunk a mienk és nem mi öltük meg. Segítsetek Ti is megtalálni azokat a szálakat melyek az igazsághoz vezetnek. Az akkori félrevezetett adatok alapján a szerző is és a régész is egy levágott fejű (feláldozott) rangos halottat akartak találni, mert így tanították, hogy Álmost feláldozták. Ezért ragadhatott erre a tetemre is Álmos neve. Pedig Álmost nem áldozta fel a nemzetünk és ezért nem találják mert minduntalan meghamisitották és elhazudták történelmünket így Álmossal is kapcsolatban. Botos László is így ír egyik művében: Múltunk és jövőnk:

„Anonymus nem takarékoskodik a dicsőítő jelzőkkel, amikor Álmosról értekezik. A halálát azonban nagy rejtély veszi körül. A legutóbbi időkig nem tudtuk pontosan hogyan, milyen körülmények között halt meg. A magyarellenes történelmi munkák azt állítják, hogy Árpád rendelte el apja halálát. De miért? Mi oknál fogva ölette volna meg legendás apját? Ha ez ismertté vált volna, vagy még a legkisebb gyanú is felmerült volna ellene, a magyarok, és a szittyák közös gyűlölete vette volna őt körül. Azért, hogy Árpád megszerezze a teljhatalmat nem volt erre szüksége, mert Álmos már előbb átadta azt néki, és örökösének ismertette el.”

De ne csak Álmosnál maradjunk. Ha tovább megyünk, kicsit furcsállom ahogyan felvidékünket is kezeli az író. Azt írja a a 64-ik oldalon „A Honfoglalásunk” részben, hogy felvidékünk nem tartozott a magyar korona alá (? Mikor nem tartozott a korona alá?) ami szerinte ez természetesen magával hozza, hogy két magyar fejedelem uralkodhatott. Ezt azzal magyarázza, hogy volt fekete Magyarország és fehér Magyarország. (Ezt tudjuk, de nem így. Az északi részt feketének nevezetük ezért maradt fel a fekete magyarok elnevezés) De ezt még azonnal meg is cifrázza avval, hogy „Az Árpádok azonban onnan származtak” Nos ez szerinte hogyan lehetséges? Csaba királyfiról a krónikások is elmondják, hogy apja halála után 15 ezer hunnal Görögországba, majd Szkítáiba menekült. Tehát Atilla ivadéka Szkítából jön újra nem Felvidékről. Amint tovább keresném a szálakat Rudnay műben, hogyan jöhettek Árpádok Felvidékről így rátaláltam egy újabb furcsa légüres adatra. „Az Attila ivadék Tudun lemenői sokat szenvedtek a német vezetés alatt álló morváktól, mire egyikük kiküldte Ögyék – Ugek nevű családtagját a Volga kanyarban tartózkodó "fehérek"-hez, hogy őket saját erősítésére Pannónia elfoglalására bírja” Azt írja ”mire egyikük” kiküldte.? Ilyen nincs! Atilla utódoknak nincs „egyikük” neve. Igaz a Tudun ágat még nem kutattam, de ezután egy más forrásokból ezt is meg kell tennem. Itt valami nagyon nem egyezik. Csaba Szkítába tért vissza, azzal az esküvel, hogy ha megerősödnek ők vagy az ivadékai is visszatérnek apja földjére a Kápát-hazába. Ezt szervezte meg Álmos Fejedelem és indította is el. Álmos és Árpád együtt indultak a honvisszafoglalásra, és ebben is téved az írónk amikor azt állítja a 69-ik oldalon, hogy” Miután a „fehérek” erre sem indultak, Álmos fia, Árpád vette kezébe a kérdést és igen sok diplomáciával készítette élő a honfoglalást” A diplomáciai előkészületeket még Árpád nem tehette mert akkor még Álmos volt a fejedelem, mintha a szerző összekeverte volna Árpádot és Álmost.

Amit pedig a 71. ik oldalon leír az író segítsen valaki mert azon nem tudok eligazodni. Miért kellet volna Árpádnak Kijevbe kanyarodni? Miért kellett morva álarcba rejtőzni a szászoknak? Hogyan jutott ahhoz az adathoz amikor megírja Árpád első hibáját? Idézet: ”Ekkor csúszott Árpád számításába az első hiba. Elképzelhetetlen, hogy atyját, Álmost a "feketék" kezében hagyja, ha nem bízik csatlakozásukban. Azok azonban aláfekvés helyett megölték Álmost és elföldelték Zemplénben.” Miért küldte volna Árpád Álmost feketék kezébe? Zálogba? Miért ölték volna meg magyarjaink Álmost? Még el is temették? Igaz hozzáteszi, hogy csúfból vele temették fejedelmi korongokat meg a fejedelmi kardnak egy hitvány másolatát. Ugyan mi értelme volt a megcsúfolásnak? Miért kellett az ilyen mondatokkal kibővíteni? Mi haszna lehetett ebből, vagy mi mondanivalója? Ezen már csak találgathatok.

Végül de nem utolsósorban még ebben a hozzászólásomban megjegyezném, hogy egy ilyen értékes munkában a szerzőnek nem kellett volna újraírni mindazon ellenségeink által gyártott Atillával kapcsolatos kitalálásokat amivel nemzedékeinket rombolták eddig is. Szerencsére azóta vannak Badiny Jós Ferencünk és sok más akik helyrerakták úgy Atilla Királyunk múltját mint származását, és tőle származó Álmos Árpád fejedelmünket is. Mint kezdetben is írtam e könyv legyen egy segédeszközünk igaz történelmünk szálainak kifésülésére.

További kritikai észrevételek:

1... "Nemcsak hogy nem kell, de nem is szabad bármit is feltevésekre építenünk" (77. o.), "Tegyünk le arról az emigrációban lábrakapott divatról, hogy adat nélkül tagadunk meg cáfolunk" (78. o.). Álmos megölése, Atilla nem hun, a "hunok gótok (németek meg franciak)" (86. o) - többek között - pontosan efféle "felvetések" és "adat nélkül" tagadás és megcáfolás. A szerző rengeteg - nagyon értékes - kútfőre alapozza munkájának részletezését, de ezeknek az igazán lényeges állításoknak semmiféle alapot nem ad.

2... A szerző kijelenti hogy Atilla nem hun és hogy a hunok gótok, de egyben hangsúlyozza hogy "Attila és vele összefüggő hun kérdés tisztázatlan" (80. o.).

3... "semmiféle magyarázat sem támadhatatlan, mely támadásoknak azonban csak abban az esetben van értékük, ha jobbal, valószínűbbel tudunk szolgálni" (77-78. o.). Nem egyezek. Egy magyarázat támadása akkor is értékes ha érvelési hibát fedez föl a magyarázatban.

4... "A hun világszerte gyűlölt szó, de nem Attila neve" (80. o.). Itt is hiányzik alap. Tudtommal a hun szó egyáltalán nem világszerte gyűlölt szó csak Nyugat-Európában és hatáskörében, ott pedig Atillával egyben.

5... "Attila birodalmában saját török eleme valósággal eltűnt a rengeteg indoeurópai, főleg iráni nép hatalmas tömege alatt" (84. o). A szerző nem teszi meg a lényeges és jelentős megkülönböztetést az összeomló (3. sz.) pártus birodalomból menekülő (kaukázusi) szkíták és az Európában idegen fajok között. Mind "iráni (áriák")-nak tekinti.

6... " Ez azonban első előfordulása a huh szónak múltunkban" (84. o.), "az sem bizonyos, hogy hiung-nu volt nevük" (81. o.). A Hun és a Hiung szavak azonossága már évezredek óta ismert Ázsiában - Hiung, Hsuing-nu, Xiognu, mongol Hunnu, török Hun, stb., mindig ugyanarra a népre utal. Az első kínai civilizációt a Xia Hun nemzet királya alapította.

7... "Meggyőződésem, hogy eredetünket a Sárga folyó környékén és attól lefelé, Kínának északi részében kell keresni" (159. o.). Valószínűbbnek tartom hogy a Távolkeleten megtalált fajtánk a Kárpát-medencéből rajzott ki, és sokkal korábban. Jelenlegi tudományos (pl. életvegytan) következtetések szerint már legalább 70.000 éve a Kárpát-medencében élünk. Igaz ez a megállapítás a 60-as években még nem létezett.

8... "Már magában "hun" Attiláról is beszélve, szembehelyezkedik magyar hagyományainkkal" (83 o.). Itt is hiányzik alap. Milyen hagyományainkkal helyezkedik szembe?

9... "Attila halála után a szolgálatában állott népek nem akarták fiait szolgálni és fellázadtak" (82. o.). Sajnos a szerző itt sem ad kútfőt. Atilla halálának éve és körülményi úgymint az azt követő évszázad időszámítása különben is nagyon zavaros. Még mindig tisztázatlan hogy honnan keletkezett a 6. századbeli (Exiguus Dionysius) naptár előrecsúsztatásához kellő 44 év. Itt sokat segített volna egy megbízható forrás.

10... "Attila hunságához ragaszkodásban mindig bizonyos perversitást látok" (81-82 o.). Ezt egy tudós nem engedheti meg magának mert evvel saját gondolkodása is annak tekinthető.

11... "Mérvadónak csak saját hagyományainkat tartom, így forduljunk azokhoz" (82. o), írja a szerző, de állításainak nagy részét idegen forrásokra alapozza. Viszont lehet hogy itt a "mérvadó" csak Atillára utal.

Mindennek ellenére, Rudnay Egyed munkája nagyon értékes. Értékének nagy része viszont nem a szerző következtetései hanem a rengeteg kútfő - a könyvnek majdnem fele - a szerző szorgalmas adatgyűjtő munkája és elgondolkodtató föltevései, melyeknek elismerése sajnos megkésett.