Egy megkezdett könyv „Amit én tudok, vagy érzek, tudhatja más is” I. fejezet

Kedves Zoli! és most már (szerkesztő) Kedves honfitársaim is!

Itt küldöm készülő könyvem egyelőre nyers kéziratát. Még címe sincs, de úgy látom, hogy közzétételét tovább nem halogathatom, mert egyre több esemény kezd bebizonyosodni azok közül, amiket néhány évvel ezelőtt leírtam. A Könyv-ben lévő információk hosszas kutatások és sok-sok könyv elolvasása után kezdett egésszé összeállni. Tulajdonképpen folyamatosan bővítem a tartalmát, ezért nincs is vége, hanem olyan kurtán-furcsán fejeződik be...tehát folyt.köv.

Sajnos egyéb feladataim miatt nincs időm tovább folytatni, pedig a lényeg még nincs is leírva!

 Előszó

     Nagyon régóta érlelődik már bennem ennek a könyvnek a megírása. Erős kényszert éreztem hosszú hónapok óta, hogy felgyorsult és átrendeződő világunkban némi magyarázatot, és a „mi vezetett ide?” okainak feltárásával gondolkodásra serkentsem e könyv olvasóit.
Nagyon sokan bolyonganak az érdektelenség, a pénz hajszolásának világában, s közben nem jut idejük saját és a családjuk sorsának alakulását mérlegelni. Az pedig végképpen érthetetlen számukra, ami a hazánkban és a nagyvilágban történik. Ebben próbál utat mutatni ez a könyv, amely egyben tükrözi a világnézetem is, amely szoros kapcsolatban épült fel a történelem során jelentős írásokból megismert hitekkel. Találkozhatnak majd néhány saját elképzelésemmel is a továbbiakban. Ezeknek nincs természettudományos alapja, s célja inkább a gondolkodásra ösztökélés. Az pedig még nem ártott meg senkinek.

A ma emberének egyre kevésbé fontos hinni, mert pénzért „mindent” meg lehet vásárolni, csak az számít ki mekkora palotában lakik, van-e a legújabb luxusautóból a garázsban, teli van-e arannyal, stb.?
Pedig a pénz maximum eszköz lehet, de cél semmiképp.
Elsikkadnak a társadalmi szolidaritás intézményei, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy ez az érzés, a tenniakarás, az önzetlen segítségnyújtás is elmúlik az átlagember gondolkodásából és cselekedeteiből. Bizony akinek a „bőre alatt is pénz” van, nem érti a szűkölködő, nincstelen, agyonnyúzott, kolduló emberek jajkiáltásait.

A hit mindig mélyebben érintette meg a szegényeket, mint olyan segítséget, amely reményt nyújt sanyarú helyzetükből kilábalni.
De a hit sokkal, de sokkal több ennél!
A hit olyan összetett fogalom, amely azért kísérte végig az emberiséget történelme folyamán, mert közvetett választ adott létezésünk legfontosabb kérdéseire: hogyan és miért keletkezett a világegyetem és az emberiség? A kérdések sokasága örvénylik még, hiszen oly sok apró, ámde fontos részlet homályos még.
Valóban létezik a reinkarnáció? Tényleg újjászületünk különböző történelmi korokban, különböző testekben, egy végső nagy cél érdekében? A Bibliában leírtak fikciók, vagy valóban megtörténtek? Mennyire befolyásolják a különböző vallások mai életünket? Mi történt 1999. augusztus 12-kén valójában? Csak egy teljes napfogyatkozás volt, vagy annál több? Hihetünk-e a jósoknak, látnokoknak a jövőt illetően? Vajon Nostradamus általánosságban, vagy konkrétan fogalmazott próféciáiban? Ki volt Edgar Cayce? Valóban van-e valamilyen titok az ember teremtése és történelme körül? Mi a helyzet a gizai piramisokkal, valóban kódolva van bennük az emberiség teljes történelme, a jövője is?

Miért fontos nekünk, a ma emberének ezzel foglalkozni? Elvégre jobb dolgunk is lehetne, pl.: elmehetnénk pénzt keresni, hiszen a számlákat ki kell fizetni!
Mégis az a véleményem, hogy akik velem tartanak e könyv lapjain megjelenő események forgatagában, olyan valamivel lesznek gazdagabbak, ami pénzért eddig nem volt megvásárolható, legalábbis ebben az összegyúrt, sűrített formában nem jelent még meg sehol.

Ez a könyv tehát szintézise mindannak, amire több éves kutatómunkám során rábukkantam. Sok-sok izgalmas, hihetetlen, ezoterikus, itt-ott a fantázia birodalmába tartozó történet bontakozik majd ki. Külön-külön talán azok is, de összességében mégis olyan ez, mintha egyik esemény erősítené a másikat, összefüggenek, és reményeim szerint a végére egységes egésszé állnak össze, amelyek gondolkodásra serkentik majd az arra érdemeseket, mert nyilvánvaló, hogy nem fogja mindenki érteni az okokat és okozatokat, pedig a lehetőség bárki számára adott.
Mi kell hát a megértéshez?
Szabad gondolkodás, nyitott elme, tiszta szív, tartózkodás az előítéletektől és leginkábbis HIT!
Miben kell hinni? Nos, ez a legbonyolultabb része az egésznek Felsorolok egy listát a teljesség igénye nélkül. Minden ember szabad lélek, szabad akarattal, gondolkodással és cselekvési szabadsággal, éppen ezért a következők kifejezetten rám vonatkoznak, de lehet hogy Józsi, vagy Karcsi számára nem olyan fontosak.
Természetesen vannak általános érvényű fogalmak, személyek, illetve dolgok, amelyekben azért kell hinnünk, mert máskülönben káosz és értetlenség szakad ránk.

Ezek után ÉN HISZEK:

- Istenben,
- Jézus Krisztusban,
- a szeretetben,
- magamban,
- Szűz Máriában,
- Buddhában,
- az emberek egymás iránti szolidaritásában,
- a reinkarnációban,
- Edgar Cayce-ben,
- Nostradamusban,
- az életben és halálban,
- a tudományban,
- a zene hatalmában,
- az ó-egyiptomi kultúra egyetemességében és hallhatatlanságában,
- a magyar nemzet feltámadásában – hazámban.
A sor végtelen, itt most csak a legfontosabbakat ismertettem.

Az empírikus tudományban hívők nemigen tudják majd magukévá tenni a fenti listában felsoroltakat, hiszen számukra csak az létezik, ami megfogható, kísérletezhető, ami tárgyiasult, matematikai és fizikai törvényekkel leírható.

Tisztelt Barátaim!

Nem kívánok Önökkel vitatkozni, legfőképpen Isten létezéséről, csak azt az egyet kérem, hogy addig, amíg nem tudják bebizonyítani a nemlétét, legalább a létezésének lehetőségét ne tagadják.
Vajon tudják-e, hogy Newton, Leonardo, Einstein, mindannyian hittek Istenben? Hitük nemhogy kicsinyítette volna szerepüket és tudományos megállapításaikat, hanem épphogy megerősítették azokat. Jól ismert bölcsességek ezek: „Isten nem kockajátékos” - „kár volna elpazarolni a világegyetemet ilyen kevés emberre”.
Múlt, jelen, jövő – egy végtelennek tűnő fonálra vannak felfűzve és akinek van tehetsége, valamint az Isten engedélyt ad rá, bizony belenézhet az idő vissza és előre örvénylő forgatagába.
Azonban az idők tudói kevés kivételtől eltekintve, súlyos lelki megrázkódtatásokon mennek, illetve mentek keresztül. Talán ez az ára a jövőbelátás adományának. Az ilyen embereket a „normális” tömeg kineveti, legjobb esetben is megmosolyogja, de hogy a háta mögött súgdolóznak róla, nem éppen hízelgő jelzőkkel illetvén, az aztán egészen biztos…
Aztán előbb-utóbb bekövetkezik a baj: a megjósolt esemény megtörténik és nagyon nehéz lesz megmagyarázni, hogyan is lehetséges ez?! No, meg, hogy ezt valaki előre látta.
Pedig aki nyitott szemmel, füllel és elmével él, összegyűjti és rendszerezi az információkat, rájöhet, hogy nem is olyan ördöngösség ez. Érvényesül a „sohase mondd, hogy sose!” elve.
Persze a legbölcsebb gondolat mégiscsak az a feltételezés lenne, miszerint semmisem az, aminek legelőször látszik, tehát érdemes tovább gondolkodni a dolgok összefüggésein, merthogy minden kapcsolódik valamihez, külön részként kezelni bármit is csak időlegesen szabad, majd vissza kell illeszteni saját komplexitásába.
Tehát vizsgálhatjuk külön-külön az emberi testet, mint az evolúció termékét és az emberi lelket, mint valamiféle utasát a testnek, mert a kettő valóban különválasztható. Épp ezen a kettősségen alapszik a reinkarnáció tana, vagyishogy a lélek többször is újjászületik, s minden újabb kalandjához egy újabb testet használ fel. Ez aztán az utazás! Mégis az egy-egy emberről alkotott kép a test és a lélek összegyúrt harmonizációjából áll össze. Arról, hogy ezek különválnak egymástól, a Szent Biblia így ír:
Máté 26. 41.
„Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.”
Pedig a test sérüléseit, gyötrelmeit is le lehet győzni.
Vajon hogyan?
Nos, erős hit által!
Erről lesz szó az első fejezetben.

1.

Talán a legfontosabb kérdés az, hogy létezik-e Isten?
Senki nem látta, nem beszélt Vele személyesen ( leszámítva a Biblia által leírt történetekben szereplőket ), a tudósok megpróbálnak mindenféle helyettesítő jelzőt ráaggatni a problémára. Nekik probléma, amit ki kell fejezni valamiféle matematikai képlettel, nekem pedig elsősorban a hitem ordítja elmémben; Isten létezik! Amint azt a XX. század második felében az iskolákban is oktatták, a Mindenható egy vicc, nem létezik, csak a sok buta és folyamatosan félrebeszélő filozófus álmaiban jelenik meg. Ami pedig a Bibliában van, az mese és spekuláció. Ezt a fajta gondolkodást, más szóval marxista-leninista materialista elméletnek nevezték és a tudósok meg is tettek mindent azért, hogy a világ és az ember teremtését ezen a módon megmagyarázzák és bizonyítsák. Ezekután nem véletlen, hogy a marxizmus tagadja a teleológiát, amely a tudomány következtetéseivel szemben álló idealista tévtan, mely szerint a természetben minden célszerűen épül fel és minden fejlődés az előre megállapított célok megvalósítása. Szerintem a teleológia a marxizmus nyilvánvaló cáfolata és inkább e szerint működik a világ, mint Marx Károly elmélete alapján.
Na de ez így kevés, még nekem is!

Rendben, akkor nézzünk körül, van-e legalább közvetett utalás, netán bizonyíték Isten létezésére, vagy meg kell elégednünk Mózes történeteivel?

Mielőtt ehhez a kutatáshoz hozzáfognánk - tisztázzuk, mi is az a sarkalatos pont, ahonnan és ahogyan elkezdhetjük a Teremtőnk utáni kutakodást.
Istenről még a hitetleneknek is először a Szent Biblia jut eszükbe, mint a legautentikusabb könyv, amelyben a Mindenható vall önmagáról. A szent Biblia azonban egy vallási iratokat összegyűjtő „mesekönyv”, amelynek történelmi gyökerei hol vannak, hol meg nincsenek. Tehát nem bizonyított minden részének valódisága. Azért ez a vélemény egyre inkább megdőlni látszik. Az újabb kutatások, régészeti feltárások nem hogy gyengítenék, vagy cáfolnák Isten létezését, sokkal inkább erősítik azt.
Dr. Hans Heinz ( Lesz-e holnapunk? 1992. ) 70.oldal:”Isten nem áll rendelkezésére senkinek, Ő egy másik dimenzió( 1Tim.6:16 ). Ő nem emberi vetület. Fölötte áll minden emberi gondolkodásnak és cselekedetnek ( Ésa. 55:8. ) mint szent, láthatatlan, magát az Ige által kinyilatkoztató Isten.” Isten tehát olyan fogalom, akinek ( aminek ) bizonyára van neve is, ahogy én ember vagyok és a nevem Sándor. Van-e hát az Istennek neve, amin megszólíthatjuk? Kissé összetett a válasz, mert amíg az embert meg nem teremtette, aki aztán „Uramnak” szólította, Mózes első könyvében még „Isten” néven jelenik meg.
A Mózes I. 2. 3-ban íródik le először „Úr Isten”-ként, majd az I. 4. 1-ben már „csak” Úr a neve.
Rendkívül érdekes ez a megfogalmazásbeli átalakulás. Valahogy azt sugallja, hogy a világ teremtésében Istenként ( teremtő gondolatként ) vett részt.
Edgar Cayce amerikai látnok, az „alvó próféta”, aki úgynevezett igazlátásaival beírta nevét a reinkarnáció ( újjászületés ) történetébe, imígyen fogalmaz Isten és a világegyetem megszületésével kapcsolatban:
„A >szilárd< anyag besűrűsödése, amilyennek ma ismerjük, valójában még évmilliókig váratott magára. A gondolat volt az eredeti motivációs erő. A besűrűsödött anyag a gondolat mutációjaként keletkezett, miután az „összecsomósodott”.
Vagyis a Biblia már kész tényként állítja elénk Istent, a Teremtőt, ám nem választja el egymástól a megszemélyesített Mindenhatót és a Gondolatot, sőt őket szorosan összekapcsolja:
Mózes I. 1. 1.-2.
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.”
Lehetetlen nem észrevenni, hogy Isten és Isten Lelke nem teljesen ugyanaz a teremtés legelső pillanatában, ám hogy aztán a két fogalom összeér, egymásba olvad, az zseniálisan van megírva. Az Isten Lelke ebben a körben maga a Teremtő Gondolat. És a Teremtő Gondolat maga Isten!
Természetesen ez nem az a kézzelfogható bizonyíték, ugye?
Hát, igen! Erre mondjuk azt: „ez HIT kérdése”! Vagy elhisszük azt, amit ( ma még ) bebizonyítani fizikailag nem tudunk, vagy legyintünk egyet, mondván: ez ostobaság! Én azt gondolom, amíg nincs jobb ötletünk, addig csínján kéne bánni a legyintgetésekkel. Elvégre amikor tudósaink a molekulát bontogatták, majd az „oszthatatlan” atomot hasogatták széjjel ( atomosz = oszthatatlan ) eleinte semmisem utalt arra, hogy lesz itt még proton, neutron, elektron, kvark , stb.
Sőt, talán sohasem fogják megtalálni a legvégső, már tovább tényleg nem hasítható legkisebb részecskét. Miért? Mert amit keresnek, az maga a Teremtő Gondolat, az pedig fizikai képletekkel nem írható le, nem bizonyítható!
Isten keresése a legjobb út önmagunk megértéséhez, de vajon megelégednénk-e, ha megtalálnánk Őt és teljes mélységében megismernénk sajátmagunkat is? A kettő talán nem is különbözik egymástól, valószínűleg ugyanaz…

Mózes I. 2. 27.
„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.”
Látható, hogy mi, emberek mindannyian istenek vagyunk, vagy legalábbis magunkban hordozzuk azokat az isteni tulajdonságokat és géneket, amelyek bennünk is felébresztik a szunnyadó teremtő erőket, s ez maga az a kreativitás, ami alkalmassá teszi az embert az alkotásra, a munkára, az együttérzésre, a szeretetre, az önkontrollra, a független gondolkodásra. Az ember tulajdonságaival kiemelkedik az ismert élővilágból, a legokosabb, legalkalmazkodóbb teremtménye Földünknek. Annak a Föld nevű bolygónak, aki ( ! ) maga is egy rendkívül összetett élő organizmus, neki is vannak örömei és bánatai. Ha örül, virágba borul a mező, ám ha bánatos, akkor földrengések, tornádók, cunamik pusztítanak.
Nem hiszik?! Azt gondolják csak viccelek, ugye?
Pedig ezernyi jele van annak, hogy a Föld védekezik ellenünk. Mi pedig azt hisszük, magunk alá gyűrhetjük bolygónk ökoszisztémáját. Ezzel romboljuk és megtagadjuk az Isteni terv megvalósulását, mert Ő bár nekünk adta planétánk minden kincsét, mi mégis egyetlen kérését is megszegtük.

Mózes I. 2. 17.
„De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.”
Mi pedig nem hittünk Teremtőnknek már akkor sem. Hálátlanok voltunk, s több ezer éven keresztül szenvedtük ennek a hibánknak következményeit. A megváltás csak akkor jött el, amikor egy Jézus nevű angyal eljött hozzánk ide az anyagi világba, s ebbe a ma ismert, s lakott dimenzióba, hogy élete feláldozásával feloldozzon bennünket eredendő bűnünk alól.
Erről majd később még bővebben írok, most csak az a lényeg, hogy a hit erejével legyőzhetünk minden gonosz erőt, ellenünk törő ellenséget. A hit ereje a legfontosabb keresztény tanítások egyike. Persze igazából nem a kereszténység találmánya a hit, de hogy azáltal teljesedett ki, vált közérthetővé, az nyilvánvaló. A hitről Dr. Endrey Antal: „Félbenmaradt nép” című könyvecskéjéből idézek, mert ennél szebben és szemléletesebben én sem fogalmazhatnék:
„A hit gyökerei az egyének lelkében rejlenek, s mélyebbre nyúlnak, mint az intézményes vallás: a hit az egyén személyes viszonya Istennel, szavakban ki nem fejezhető Isten-igenlés, az emberi lét természetfölötti miliőjének teljes átélése. A hitnek ezt a realitását minden
ember csak maga tudja feléleszteni lelkében, Isten kegyelméből és az egyház közreműködésével ugyan, de saját szabad akarata, egyéni elhatározása folytán.”
Azonban az emberiség kevés kivételtől eltekintve továbbra sem szilárd hitéről volt híres. Nem véletlen, hogy Pál apostolnak különleges prédikációban kellett kifejteni Isten igéjét a hitről:

A zsidókhoz írt levél 11. 3. és 11. 6.
„Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.”
„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.”
Tehát Isten létezése valamelyest dogma, de a hitnek evolúciója van, ez kétségtelen.
Az ember azért korcsosult el leginkább, mert hitetlenné vált. Később, amikor Nostradamus próféciáinak megfejtéséről lesz szó, akkor majd emlékezzenek a hitről írottakra, mert a Centúriák megértése hit nélkül lehetetlen. A természetfölötti csak erős hittel fogható fel.
Nyilvánvaló tehát, hogy a jóslás, a jövőbe látás isteni adomány és erős hit kell hozzá,
de azért vannak már olyan tudósok is, akik irtózatos mennyiségű információk összegyűjtésével, rendszerezésével és kiértékelésével egészen jól megközelítik a később bekövetkező eseményeket. P. W. Atkins: „Teremtés” című könyvében így fogalmazza meg ezt a problémát:
„Különbséget kell tennünk tagadhatatlan és megjósolhatatlan között; bizonyos szempontok szerint a világ olyan kuszán bonyolult, hogy talán soha nem teszi lehetővé a tudományos jóslást.”
Nocsak! Hmmm…tudományos jóslás?! Az meg miféle szerzet?!
Isten útmutatása, segítsége nélkül jósolni persze lehet, de eredménye kétséges, én ebben nem hiszek. Mr. Atkins is kételkedik, így már minimum ketten vagyunk.

2.

Az előszóban felsoroltam néhány, az emberiség történetében vissza-visszatérő kérdést, melyekre valahogy nem akar megérkezni a kielégítő válasz.
Legfeljebb a mítoszok és a legendák körében találhatunk utalásokat ezekre a kérdésekre. Az egyik alapvető, jelenleg megoldhatatlan ( ? ) gondunk az, hogy bármilyen fejlett technológiában is élünk, mégsem tudjuk megfogalmazni, netán matematikai, vagy egyéb absztrakt módon kifejezni, hogyan is keletkezett a világegyetem?

A tudósvilág jelenleg általánosan az ősrobbanást fogadja el, mint az univerzum születésének lehetséges feltételezését. Ezt azzal magyarázzák, hogy bizonyítottan egy kezdőpontból ered minden anyag és energia. Szerintük ez kb. 10, a tizediken év óta folyamatosan táguló mozgással a mai napig is tart, valamint a világegyetem 5 másodpercenként kb. a mi Tejútrendszerünk térfogatával tágul tovább. Ez így megy még az elkövetkezendő kb. 5x10, a tizediken éven át. Új kutatási eredmények arra mutatnak, hogy a Nap megszületése után a bolygók helyén kezdetben még csak molekulafelhők léteztek, amelyek nagyon lassú forgással, majd egyre gyorsabban pörögtek, eközben felmelegedtek. Ezt a felmelegedést a Nap által keltett centrifugális erő keltette. 2003-ban a harmadik nemzetközi űrállomás egyik utasa, dr. Stanley Love űrhajós véletlenül felfedezte a súlytalanság állapotában fellépő elektrosztatikus vonzást, amely az elektronok átáramlását immár bizonyítottan megmagyarázta, miközben megfigyelhető volt egy ún. összecsomósodási folyamat. A bolygók és természetesen a Föld születésére előállott egy új elmélet, amely hamarosan népszerű lett a fizikusok között. A legújabb kutatások szerint viszont galaxisunk középpontjában egy fekete lyuk található. Ez a ma már tényként bizonyított felfedezés egybevág az én elméletemmel is, mely szerint a kezdőpont egy „fehér lyuk”, innen ömlik át az anyag ebbe a dimenzióba és a fekete lyukon át távozik egy másikba. Éppen ezért a hagyományos értelemben vett ősrobbanás szerintem nem létezik. Az sem mellékes, hogy a fizika ma ismert törvényeinek sem mond ellent, sőt mindjárt érthetővé válik, hogy a világ tágulása habár „örökké” tart, mégsem fog semmiféle anyagvesztési gondot okozni, egyszerűen csak arról van szó, hogy a különböző dimenziók között utazik az anyag, be- és kijáróként pedig a tér szövetének hasadásait, a különböző lyukakat használja. Én így gondolom.
A Látkép című képes havilap 2007. februári számában megjelent cikk egy friss NASA kutatást tett közzé, miszerint a Tejútrendszer is egy fekete lyuk felé tart: „…az egész galaxis is csupán egy hatalmas örvény a fekete lyuk körül és így természetesen mi is feléje tartunk…A tudósok megállapították, hogy a fekete lyukak döntő többsége a világűr távolabbi és régebbi részén található. Szinte az összes röntgensugár, amelyeket csupán speciális műszerekkel lehet észrevenni, éppen a fekete lyukakból indulnak ki, mohón elnyelve a kozmikus gázokat.”

Próbáljuk megérteni és újra fogalmazni a fentieket. Ami tény, hogy a mi galaxisunk egy olyan örvénylő forgatag, amely az ismert legnagyobb gravitációs erőnek engedelmeskedve a számára központi fekete lyukba tartva ott majd elnyelődik. Olyan, mint egy óriási tornádó mindent magába szívó örvénylő tölcsére. Tételezzük fel tehát, hogy a fekete lyukaknak van ellenpárjuk is, nevezzük mondjuk - mint fent már utaltam rá – fehér lyukaknak ezeket az elméleti objektumokat. Mit gondolnak, nagyon nagy szentségtörés lenne azt feltételezni, hogy a csillagpor a fehér lyukból a fekete lyukba hömpölyög át, mintegy szülőhelyéről a halálának helyére? De ez még nem lenne elég a „boldogsághoz”! A fizika egyik alaptétele, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul. Tehát anyagból lehet energia, sugárzás, bármi, ami egyenlő az „elveszett” anyaggal. Ráadásul Egely György szerint „a fekete lyuknak belül abszolút hidegnek kellene lennie”! De nem az (!), mivel ez egy átjáró (?), ezért a hatalmas súrlódás hatására épphogy óriási benne a hő. Miközben az anyag egy része így átalakul, legnagyobb részben mégis megmarad és egyik dimenzióból a másikba áramlik át. Vagyis az anyag születése az, amit mi ebben a dimenzióban látunk és tudunk mérni. Nyilván ennek az anyagnak a vizsgálata az, amit mi jelenleg, mint az emberiség fizikai tudományát kutatjuk és ismerjük. Néhány tudós szerint 8, mások viszont 21 dimenzió létezésére esküsznek. Ennek a könyvnek nem témája ez a kutatás, de annyit azért én is feltételezek a fentiek alapján, hogy több dimenzió lehet az általunk ismert 3+1-nél, ahol a 3 térbeli, plusz az idő teszi ezt néggyé. Az anyag tehát a különböző dimenziók között áramlik, itt felbukkan, ott eltűnik. Mindezt úgy teszi, mint egy térbeli Möbius-szalag, s tekeredik ide-oda, miközben a tér át-, meg átfordul közben. Valahogy úgy, mint a DNS-spirál, csak sokkal nagyobb léptékben. Az idő hol gyorsul, hol pedig lassabban telik a szokványosnál ebben a feltételezett rendszerben. Mindenesetre elég sok megmagyarázhatatlan esemény érthetővé válna, ha ez a feltételezés bebizonyosodna, pl.: az ősrobbanás elméletét minimum át kellene dolgozni, vagy teljesen elvetni. Szerintem ez utóbbi volna már most is az ésszerű, hiszen annyi „sebből” vérzik már szegény.
Azonban én nem vagyok fizikus, sőt igen gyenge eredményt értem el ebben az iskolai tantárgyban. ( A póker már akkor is jobban ment.) Viszont egyre többet gondolkodom ezen a témán, s ezzel talán valamit sikerült javítanom a fizikából kapott gyenge osztályzatomon.

E könyvnek azonban nem elsődleges célja a világegyetem létrejöttének vizsgálata, de fontos láncszem a központi téma kifejtésének megértéséhez.
Itt most el is árulom, hogy könyvem megírásának célja Nostradamus próféciáinak megfejtése, illetve az ebbe az irányba tett erőfeszítéseim papírra vetése. Ehhez azonban el kellett jutnom arra a szintre, hogy én is megértsem, hogyan lehetséges ez, de az olvasóban is felkeltsem az adott téma iránti kíváncsiságot. Amit én tudok, vagy érzek, tudhatja más is, ez a végső célom, nemcsak e könyv megírásával, hanem a szűkebb ismerősi, baráti körömnek átadott információk terjesztésével is.
Céljaimról ezekután nem írok a továbbiakban, hiszen világosak és a tintát, valamint a papírt inkább a lényegre pazarolom ezentúl. A teljes megértéshez viszont szükség volt ezekre az előzményekre.

3.

Nem kívánok más írók babérjaira törni, továbbra is a saját véleményemet és kutatási eredményeimet osztom meg Önökkel, de most még rengeteg idézetet kell elővennem, hogy a későbbiekben a saját feltételezéseimnek szilárd, vagy inkább a már korábban dokumentált eseményeikre támaszkodhassak. Azonban nyilvánvalóan rengeteg információt kell átvennem másoktól ahhoz, hogy összeálljon az események rendszere, valamennyire logikus sorrendben. A különböző kultúrák sok esetben párhuzamosan éltek egymás mellett, ezért az évszámok vélt, vagy valós egyezőségét nem tudom minden szempontból hitelt érdemlően bizonyítani.

Ebben a fejezetben azokat a kérdéseket teszem fel, amelyek mindig is foglalkoztattak engem. Valamiféle sorrendet azért fel kellett állítanom, ezért úgy gondoltam a kronológikus verzió lesz a legjobb.
Az első kérdés ebben a témában: hány éves az emberiség?
Az egyiptomi Dendara ókori város Hathor istennőnek szentelt templomának Osiris kápolnái egyikének mennyezetén volt egy kör alakú zodiákus.
Prof. Kákosy László - Egyiptomi és antik csillaghit - című könyvének 10. oldalán ezt írja: „A dendarai zodiákus korát csillagászati alapon próbálták meghatározni, s a kép egyes elemeire, mivel az egyiptomi nyelvet még nem értették ( 1798-ban, általam szerk. ), az antik autoroknál kerestek magyarázatot. A legkülönbözőbb elméletek születtek, volt olyan, mely lehetőnek tartotta, hogy i.e. 15.000 évvel alkották meg, sőt felvetődött a kérdés, hogy nem i.e. 25.000 táján keletkezett-e. Nem kell csodálkoznunk ezeken a túlzásokon, hiszen antik szerzők szerint az egyiptomiak 48.863, sőt 400.000 v. 630.000 éve foglalkoztak filozófiával, csillagászattal… Champollion munkássága döntötte el végérvényesen a templom építésének idejét, kiderült, hogy a Ptolemaios-kor legvégén és a római uralom kezdetén emelték. A névgyűrűk ( cartouche-ok ) legnagyobb része római császárok hieroglifákkal írt nevét tartalmazza. Ezzel ugyan szertefoszlott egy romantikus álom, de a tudomány számára a körkép továbbra is az egyiptomi asztronómia és asztrológia legbecsesebb emlékei közé tartozik, hiszen egyes részletei óbirodalmi, sőt még régebbi tradíción alapulnak.”
Ezekután nem meglepő néhány tudós, ill. kutató eltérő véleménye a különböző történelmi korok évszámait illetően.
Erich von Daniken szenzációs könyvében, az „Istenek ivadékai vagyunk” címűben azt írja, hogy miután összeadta a Bibliában felsorolt ősatyák életkorát, 7566 év jött ki. Én most nem taglalom, hogy Daniken mi módon jutott el idáig, sokkal inkább azt a kérdést feszegetem, hogy 7566 plusz 2007, az annyi, mint 9573. Ebben nem a nominális értéket, hanem a tendenciát tartom fontosnak.
Vannak jelentős kutatók, akik Kr.e. 10 500-ra tesznek egy olyan kataklizmát, amely a mai ember igazi öntudatra ébredéséhez elvezetett.
Ok!... van itt azért pár probléma azonnal.

Először is, miért ez a dátum?
Másodszor: van-e a dátumnak valamilyen egyéb jelentősége?
Harmadszor: az évszám hozott-e olyan változást az emberiség történelmében, amely sorsdöntővé vált fejlődése szempontjából?
Negyedszer: ha bármi igaz az előző háromból, akkor a történelemkönyveket nem kéne újra írni?

Rendben, nézzük sorban…
Először: Kr.e. 10 500 három igen fontos esemény dátuma: Atlantisz pusztulásáé ( a legendák szerint ), az utolsó jégkorszak véget ért ( ez tény ), és egy jókora üstökös a Yucatán-félsziget észak-keleti csücskénél a tengerbe csapódott ( ez viszonylag új régészeti eredmény, de bizonyított ). Nyilvánvaló, hogy e három esemény összefügg valamiféle módon, s van még egy rejtély, ez pedig a gizai piramisokat és a Szfinxet lengi be, de erről majd később bővebben lesz szó.
Minderre természetesen „csak” közvetett bizonyítékok vannak ( kivéve az üstököst, mert a krátert megtalálták és műholdas felvételekkel jól dokumentálva bebizonyították becsapódását ), épp ezért a szkeptikusok a fenti témákat jószerével lesöprik az asztalról.

Ma már az interneten mindenféle információhoz hozzá lehet jutni pro és kontra. Épp ez az oka, amiért az innen szerzett híreket nagyon körültekintően kell kezelni. Többek között találtam olyan írást is, miszerint a magyarság legalább 70 000 éves. Ezt nem tudom és ilyen számszerűen nem is merném állítani, az viszont valóban érdekes, hogy az ősi civilizációktól fennmaradt kevéske ( ? ) írásos emlék nagyon hasonlít az ismert magyar rovásírásra, sőt a régmúlt homályába vesző sumér és egyiptomi írásokat mai magyar nyelven el lehet olvasni… Akit érdekelnek a részletek, azoknak ajánlom Badiny Jós Ferenc műveit.
Alekszandr Gorbovszkij 1971-ben megjelent „Elsüllyedt legendák” című könyvének 34. oldalán pedig ez olvasható:
„Kurdisztán hegyeiben a híres Sander-barlang kultúrrétegei megszakítás nélkül tükrözik az emberi történelem 100 ezer éves krónikáját. A rétegek egymásra épülnek, az egyik korszak a másikat váltja – míg az i.e. 10 000. évben be nem következik az élet hirtelen megszakadása. Az ember nyomai hirtelen eltűnnek.” Később pedig így folytatja: „Egy csontlapocska, melyről Alexander Marschack amerikai kutató 1965-ben kimutatta, hogy egykori tulajdonosa a Hold fázisait rajzolta rá, ill. véste a felületébe. A csontlap 30.000 éves ; ezek szerint tehát ezt a csillagászati megfigyelést a jégkor vége táján végezte a cro-magnoni ember.”
Egy másik régészeti csoport 1969-ben már 4 millió évvel ezelőttre tette az ember megjelenését.
Azért ez mellbevágó, ugye?! 4 000 000 és 100 000 év! Még leírni is döbbenetes ezt a sok nullát, de azért gondolkozzunk el ezen egy kicsit!
Egy fölöttébb érdekes könyv akadt a kezembe miközben adatokat gyűjtöttem az őskorról: Anatolij Varsavszkij – Kezdetben voltak a legendák, című 1982-ben megjelent művéről van szó.

Eddig azt hittem, mert így tanították, hogy az ősember utáni kutatás valamikor a XIX. században kezdődött, amikoris egy Marcelino de Sautuola nevű spanyol ügyvéd és műkedvelő régész véletlenül felfedezte az Altamira-barlangot, benne az azóta világhírűvé vált őskőkori barlangrajzokkal és festményekkel. Felfedezését Villanova madridi egyetemi tanár mutatta be az 1880. évi lisszaboni nemzetközi archeológiai és antropológiai kongresszusnak, amely hamisítványnak minősítette a rajzokat. A tisztelt grémium szerint a primitív ősember képtelen volt ilyen élethű és művészi gonddal elkészített képek és rajzok létrehozására. Ezt megelőzően 1760 januárjában történt az első újkori felfedezés az oroszországi Baskíriában, ahol az ún. Kapova - barlangban találtak emberi kéz által falra festett jeleket, képeket. Mamut, vadló és orrszarvú képei bontakoztak ki a felfedezők elképedt arca előtt. Mára már bebizonyították, hogy a hely minimum húszezer évvel ezelőtt lakott volt. Összefoglalva a következő történt: kb. Kr.e. 50.000 évvel feltűnt a neander-völgyi ember, aki hordákban élt, tehát szervezett közösségben, maguk közül választott vezetővel és a hit csírái már fellelhetők „gondolkodásukban”. Kr.e. 15 – 10.000 évvel ezelőtt készítik az első barlangrajzokat. Kb. ebben az időben kihalnak a nagyobb testű állatok: a mamut, bölény, rénszarvas az európai égövről és helyüket átveszik a vaddisznók és szarvasok. A régészeti kutatások alapján megállapíthatjuk, hogy van egy dokumentált és leletekkel bizonyított őskor , és van egy mítoszokon alapuló, de konkrét leletekkel nem alátámasztott magasabb műveltséget feltételező emberi múlt. Találtak egy kétségbeejtően gyönyörű bronzkori leletet, az ún. trundholmi napkocsit. Egyrészt a szerkezet 3 pár keréken gurult, másrészt a bronz és az arany összetett ötvösmunkájának legszebb őskori csodája. Számomra mégis a fogatot húzó ló megmunkálása a megdöbbentő és megfejtendő kérdés, mert belül üreges. Hogyan lehettek képesek az ősi művészek erre a technikai-technológiai bravúrra? Na és a kerekek… Olyanok, mint a későbbi Ó-Egyiptomi legszebb és nagyon hasonló fogatábrázolások. Elgondolkodtató…

Node térjünk vissza a mítoszok és a régészeti leletek közti összefüggésekhez.
Először is; minden történet ( mítosz, legenda ) arról szól, hogy Atlantisz létezett és igen fejlett technikával rendelkezett. Legszemléletesebben Platón műveiből ismerjük leírását és azt is, hogy kb. Kr.e. 10 500 körül nagy természeti katasztrófa által a csodálatos sziget mindenestül elsüllyedt, ám néhányan el tudtak menekülni, ők alapították aztán az ókori Egyiptomot.
Akkor vegyük sorban…

A Bibliában kifejezett évszámot nem találunk, ám a Teremtés Könyvében leírtak nem mondanak ellent jelenlegi fizikai ismereteinknek, legalábbis ami az „ősrobbanás” utáni állapotokat illeti.
Edgar Cayce igazlátásaiban meggyőző erővel mutatja be a Föld és rajta az élet kialakulását. Charles Darwin evolúciós elmélete is szépen beleilleszkedik a sorba. Itt azért megjegyzem, ne kövessük el azt a butaságot, hogy a fejlődés folyamatát úgy értelmezzük, hogy a körülmények és a környezet hatására majomból ember született. Ez így, ebben a formában azért nem lehet igaz! Több ok miatt is!

Az ember teremtése nagyon izgalmas történet,de mielőtt ebbe belekezdenék, fontosnak tartok néhány ezt megelőző eseményről is írni,hiszen nem születhetett volna meg az ember, ha a földi éghajlat, légkör és egyéb feltételek nem teljesültek volna. Elgondolkozott már valaki azon, hogy a dinoszauruszok miért éltek a Földön? Szerintem azért, többek között, hogy a később domináns fajjá váló ember későbbi megélhetését és előemberből homo sapienssé válását elősegítsék. Vicces ez így első olvasatra ugye? Pedig van logikai oldala. A Föld légkörét át kellett alakítani, hogy az emberi tüdőnek belélegzésre alkalmas levegő jöjjön létre. A Föld köztudottan hideg volt ebben az időben ( a dínók grasszálása idején ), tehát fel kellett fűteni, no és a légkör összetételén is változtatni kellett. A dinoszauruszok a tudomány mai állása szerint tömény szén-dioxidot lélegeztek ki. A szén-dioxid az atmoszférába jutva üvegházhatást eredményezett, a Föld hőmérséklete emelkedett. Második oka a dínók földi életének, hogy a mai autóinvázióhoz szükséges kőolaj, többek között az elpusztult dínók maradványaiból jött létre. Dr. Carl Baugh, amerikai régész-geológus szerint az ős-Föld környezeti tényezői serkentették a növekedést. A kövületek erre utalnak. A mai szitakötő fesztávja kb. 10 cm, de ősének, a merenapszisznak másfél méter volt! Az akkori emberek is magasabbak voltak. A légkör tisztább volt, az özönvíz előtti ózonréteg pedig sokkal vastagabb, majd a katasztrófa hatására lecsökkent mintegy a hetedére. Dr. Baugh 35 évnyi kutatás után rekontstruálta az akkori Föld légkörét és éghajlatát. A mesterséges bioszférában minden élőlény sokkal nagyobbra nőtt. A már idézett Látkép magazin írja az ember születéséről ( 2007. februári szám, 59. oldal ) :

„A Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem David Haussler által vezetett kutatócsoportjának tagjai szerint emberi evolúciónk okának megfejtése küszöbén állunk. Sikerül rávilágítani azokra a dolgokra, amelyekre az evolúciós elmélet kezdete óta a régészek nem találják a választ…A genom ( összefoglaló genetikai információk, amelyek a sejtmag kromoszómáiban található génekben vannak ) egy része a felfedezésük szerint elképzelhetetlen gyorsasággal fejlődött – 70-szer gyorsabban, mint a többi rész, amelyek ezzel ellentétben mintha nem is fejlődtek volna…David Haussler szerint az abnormális genetikai sokk okozója a HAR1F elnevezésű gén. Ez az egyetlenegy gén okozta az emberi agy megháromszorozódását…Ez a gén 300 millió évvel ezelőtt még nem is létezett és csak az emlősök, valamint a madarak testében fordult elő…A kutatások azt mutatják, hogy a változás az ember fejlődése nyomán alakult ki…Andrew Clark az amerikai Cornell Egyetem molekuláris biológia professzora jelenti ki: > Ez nem a normális evolúció folyamata!Úgy tűnik, hogy ez a gén rendkívül fontos az agy fejlődéséhez< - mondja a társszerző Sofie Salama Santa Cruz-i kutatóbiológus…A kutatók jelenleg még nem tudják, hogy milyen tevékenységet folytat ez a gén. Csak azt tudják, hogy a magzatban aktiválódik, a fogamzástól számított hetedik hónapban kezd tevékenykedni és a 19. héten szűnik meg a működése.”
Ezzel a felfedezéssel legalább felderengett valamiféle magyarázat abban a tekintetben, hogy miért is nem lesz a majomból ember. Én úgy érzem, hogy e témában Daniken feltételezése áll legközelebb a lehetséges valósághoz. Tulajdonképpen azt írja, hogy földönkívüliek genetikai mutációk sorozatával alkották meg az embert.
„Ez a gondolati modell nem mond ellent C. Darwin evolúciós elméletének, hanem logikusan kiegészíti azt. A > missing link hiányzó láncszem < az emberiség fejlődéstörténetében nem volt más, mint célzottan előidézett mesterséges mutáció valamelyik legkorábbi elődünkben.” – írja Daniken 1987-ben megjelent már idézett könyvében.

A homo erectus kb. másfél millió éves. Talán ő volt a homo sapiens igazi őse, akit szép lassan újra, meg újra DNS műtöttek.
Végül Daniken levonja az általam is egyetlen ésszerű következtetést:
„Barátaim: az ember értelmessé válásához ennek a majomszínháznak semmi köze.”
Még egy kicsit időzzünk Daniken híres könyvénél. Ez azért fontos, mert Atlantisz pusztulásának valódi okait ismerhetjük meg, amelyek nem természeti katasztrófákra, vulkánkitörésre és az azt követő cunamira hívatkoznak, hanem az itt élő emberek erkölcsi gátlástalanságával magyarázzák azt.
„A múlt és a jövő határvonalán járva mindig újra meglep, hogy mindabból, amit most a jövőben gyanítunk, mennyi minden létezett már egyszer, a múltban! Éppen most a géntechnológia küszöbén, miért nem veszünk tudomást a régi könyvekről? Bennük olvasható, hogy már a történelmi idők kezdete táján is éltek a földön hibrid élőlények, hordákban, törzsekben vagy még nagyobb csoportokban is. Olvashatunk > templomi állatokról Egyiptomi történetekben emberállatnőstényeket halakkal társultak Lakomájában A hímnem és a nőnem mellett eredetileg volt egy harmadik is. Az ilyen nemű embereknek négy lábuk és négy kezük volt. Nagy erejűek és merészek voltak, és azt tervezték, megostromolják az eget és megtámadják az isteneket.”
Tacitus ( Annales XV., 37. ) ír az esetenkénti orgiákról Tigellinus házában, amelyeken „emberállatokkal szeretkeztek”.
Vajon ma nem létezik már az ember és az állat közti szex?! Dehogynem! Így aztán nincs min csodálkoznunk.
Egyébként például a mai orosz nyelvben is van semleges nem, amely talán valamiféle öröksége ennek az ősi kicsapongásnak. Megmaradt, mintegy figyelmeztetésként.

A minap, ideillő adatok után kutatva, az alábbi megdöbbentő hírre akadtam az interneten, még 1997-es datálással:
„Kutatók fölfedezték az első konkrét tényt, amely az Atlantisz létezésére utal, azt a rejtélyes szigetet, amelyről Plátón beszélt. Munkások, akik a palesztinok otthonait bulldózerezték, hogy a zsidó holokauszt múzeumnak helyet csináljanak, meglepődtek, amikor az egyik összerombolt lakás folyosóján furcsa írást találtak. Azt gondolva, hogy a folyosó Salamon templomának része volt, a munkások rögtön szakértőket hívtak.
Dr. Goldilock, izraeli történész, a „Fajkeveredés: Miért nem tudnak a zsidók keveredni?” című könyv írója, azt mondta: > Sohasem láttunk hasonlót, ez a folyosó a rózsaformájú kőre emlékeztet és a világ vallásainak a történetét tartalmazza. Ez a fölfedezés a biológiai hiányzó kapcsolat fölfedezéséhez mérhető. <
A kő nemcsak a három nagy vallás fejlődését mutatja be: a zsidót, a keresztényét és az iszlámét, hanem azt is megmutatja, hogy mindhárom vallás egy alapvallásból fejlődött ki, amely Atlantisz sarokköve volt: a zienből. Mert a kő olyan jó állapotban van, kezdettől fogva el tudjuk olvasni, hogy mi történt. A kövön rajta van a Talmuck képe, amely az Atlantisz szent könyve, minden rossz alapja. A Talmuck nyilvánvalóan emberáldozatokat követelt és más szörnyű tetteket, hogy megtisztuljon. Ezt a vallást Isteni Sátánimádásnak hívták és rendkívül hasonló az inka vallásra és a mai szabadkőműves szertartásokra. Plátón írásainak külön hihetőséget ad az a tény, hogy a piramisok az Atlantiszról indultak és egy szekta építette őket, akiket mi ma szabadkőműveseknek hívunk. A kő, amit ma zien kövének hívunk, megmutatja, hogy zien gonosz vallása szexre hívott föl fiatal lányokkal, amikor azok három évesek és egy naposak voltak. > Ez a fajta pedofília semmisem volt azokhoz az emberáldozatokhoz képest, amelyekkel összehasonlítva az inka birodalom emberáldozatai vidám partiknak tűnnek < - hangsúlyozta Dr. Schackemup. Homoszexualitás és a kutyákkal való szeretkezés szintén meg volt engedve, ha a kutyák hímneműek és még kutyakölykök voltak. A kő megmutatja, hogy a halálozási arány az Atlantiszon olyan rossz volt, hogy az emberek apránként EGYMÁST áldozták föl. Dr. Schackemup hozzátette: Atlantiszt nem természeti katasztrófa tette tönkre, hanem az erkölcstelenség. <

Dr. Harvey Goldberg, aki az „Érdeklődése. Ingyen pénz” című könyv írója és a projektet pénzeli, így magyarázza a fentieket: > A nagy összeomlás után az embereknek olyan rossz lelkiismerete volt a zien nevében elkövetett tettek miatt, hogy három különféle vallást alapítottak. A túlélők egyik csoportja úgy gondolta, hogy erkölcsileg még mindig minden más faj fölött állnak és kinyilatkoztatták, hogy ők a kiválasztott faj. Ez valójában ugyanaz, mint a zienizmus és későbbi követői ebből alakították ki a júdaizmust, amely zien fölhígított formája. Az Atlantisz túlélők egy másik csoportja azt mondta, hogy maga a megváltó jött le azért, hogy megfizessen bűneikért. A túlélőknek ez a csoportja azt hitte, hogy maga Isten fizetett a zienizmus bűneiért, mert azok bűnei olyan rettenetesek voltak. Ez a csoport megváltóját Krisztusnak nevezte és keresztények lettek. A túlélők utolsó csoportja azt hitte, hogy nekik maguknak kell fizetni bűneikért és azt hitték, hogy csak az mossa le a bűn szégyenét, ha az egyén jó emberként éli le életét. A keresztényekkel ellentétben a túlélőknek ez a csoportja abban hitt, hogy Isten üzenetének közvetítésére Prófétákat küldött le, akik az embereket jámborságra tanítják. Ezek követői alakították ki a modern Iszlám alapját.
A zien kövét a XXI. Század legnagyobb fölfedezéseként éltetik és Dr. Goldberg ezekkel az ominózus szavakkal zárta le beszédét: > Nem lenne szörnyű, ha zien szertartásait ma is gyakorolnák? <”

Az a baj ezzel az internetes hírrel, hogy nem találtam semmit, ami megerősítené, így már a provokáció lehetősége is fennáll. Dr. Schackemup-ról abszolút nulla a találatok aránya, Dr. Goldilock-ról csak e hír kapcsán van információ, míg Dr. Goldberg-ről ( valljuk be őszintén nem valami ritka név ), mint amerikai biológus professzorról olvashatunk. Persze legalább ennyi okot fel lehetne sorolni, amelyek valódivá varázsolnák a történetet.
Csak egy dolog biztos, mégpedig az, hogy az Atlantisz utáni kutatás nemhogy befejeződött volna, hanem ellenkezőleg, új erőre kapott. A „Geology” című szaklap 2005. július 26- i számában Marc-Andre Gutscher, a plouzané-i Tengeri Kutatások Európai Intézetének szakértője szerint a Gibraltári-szorostól nyugatra, az elsüllyedt Spartel sziget lehetett a rejtélyes Atlantisz.

Werner Wickboldt egyetemi tanár és Atlantisz-kutató a dél-spanyolországi Cádiz közelében véli felfedezni a mesés várost. Dr. Rainer Kuehne, a wuppertali egyetem tanára megerősíti Wickboldt eredményeit. 1999. október 22-én Morvay Péter tollából jelent meg az egyik legérdekesebb feltételezés Atlantiszról. A könyv címe „Letűnt civilizációk nyomában” ( Alexandra Kiadó, 1999 ) amelyben a szerző részletesen leírja Plátón feljegyzéseire támaszkodva az ősi történet Bibliához kapcsolódó összefüggéseit. A leghihetetlenebb lényekről, az óriásokról Plátón és a Biblia is említést tesz. Ezek a hominidák minden visszaemlékezés szerint ismerték az elektromosságot és különböző repülő szerkezetekkel közlekedtek, továbbá magas szinten művelték a mágiát és az asztrológiát, sőt szerintem minden tudományágban kiemelkedő ismereteik voltak. Így aztán nem meglepő, ha feltételezem, amit a régészek természetesen tagadnak majd, mármint hogy a piramisok építéséhez is közük volt. Nem azt gondolom, hogy emberi segítséget nem vettek igénybe, sőt számomra is nyilvánvaló, hogy a kőfejtőkben emberek dolgoztak, de a nagy piramis tervezője bizonyára egy szuper intelligens lény, vagy csapat lehetett, a kőtömbök egymásra helyezését pedig talán ezek az óriások végezhették el, de erről majd később…

Visszatérve Atlantiszhoz: több kutató állítja, hogy talán az Antarktisz területe lehetett az elsüllyedtnek hitt földrész. Itt most csak annyit tennék hozzá ehhez az elképzeléshez, hogy a jelenlegi Nostradamus kutatások szerint is elképzelhető ez a lehetőség. A Föld déli sarkvidéke több ősi, illetve középkori térképen is megjelenik rendkívül részletes kidolgozásban, ráadásul még az eljegesedése előtti „paradicsomi” állapotban, sűrű folyóvölgyekkel tagoltan. Többen egy nagy klímaváltozásról tesznek említést, valamikor a Kr.e. 11.650 és 10.500 körüli évszázadok között, amit egy üstökös becsapódásával magyaráznak. Talán így volt, talán nem, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a Szahara inkább szavanna volt, mint sivatag, erre utal több régészeti lelet és geológiai kutatási eredmény is. 1969-ben a Nílus völgyében 70.000 éves kőfegyvereket találtak, tehát ember is élt errefelé már akkoriban.

Összegezve megállapíthatjuk, hogy zavarba ejtő dátumok bukkannak fel a távoli múltból, megerősítendő, hogy az ember lényegesen korábban fejlődött ki annál, mint amit az elfogadott tudomány bizonyítékként bemutatott eddig. Szerintem az a baj, hogy még mindig nincs átjárhatóság a különböző tudományágak között és hogy hiányzik a schliemanni gondolkodás. Heinrich Scliemann német hobbi régész feltételezte, hogy Homérosz Odüsszeiája megtörtént, elment hát a leírt területre és megtalálta Tróját, Priamos király palotájának romjaival és nagyszerű leletek sokaságával bizonyította, hogy a mesék nagyon sokszor igazak lehetnek. Felkészültségének hiányossága viszont félrevezette, s a feltárt kutúrrétegek időbeni meghatározását elvétette, ám ez mit sem von le eredményességéből!
Az eddigiekből pedig világosan kirajzolódik egy teljesen más történelem, mint amit az iskolákban oktatnak és kezd kitárulni előttünk a Föld és az emberiség megdöbbentően eltérő, itt-ott szinte fantasztikusan izgalmas története.

Talán nem meglepő ezekután, ha kimerem jelenteni, hogy az ún. New Age, azaz az Új Kor beköszöntött, s vele együtt a vajúdás gyötrelmes átmeneti korszaka is, minden mennyiségben és minden szinten. Ennek az irányzatnak már a XX. század közepén jelentős hirdetői és médiumai voltak, pl. a már idézett Edgar Cayce, vagy a most következő Alice Ann Bailey. Szerintük a millennium környékén, tehát napjainkban, újra előtérbe kerülnek azok a természetfeletti lények, azaz a „felsőbb mesterek”, más néven a „Hierarchia”, akik irányították Lemúriát, Atlantiszt és az emberiség korai életének meghatározói voltak: „…a feszültségek a világban és különösen a Hierarchiában olyanok, hogy egy újabb és valószínűleg végső világválságot fognak eredményezni, hacsak nem következik el bolygónkon a szellemi élet olyan felgyorsulása, amelyen keresztül a régóta várt Új Kor feltételeinek eljövetele megdöbbentően gyorssá válik…” – így írt Bailey 1947-ben megjelent „The Rays and Initations” című munkájában. Napjainkban már köztudott, hogy meg is jelentek ezek a természetfölötti lények, a továbbiakban egyik legismertebb képviselőjük – Kryon – is megszólal majd…

Itt kívánom megjegyezni, hogy már Nostradamus is tudta mi fog történni, sőt több próféciájában világosan le is írta. Azonban a róla szóló fejezet még odébb van, viszont Alice Ann Bailey teljesen közérthetően folytatja látomásait. Ezekből idézek:
„Az ortodox judaizmusnak, amelyben mélyen fészkel a gyűlölet, lassan el kell tűnnie; mindennek meg kell változnia, hogy felkészüljön a világ arra a kijelentésre, amelyet a Krisztus fog elhozni… El fog jönni bizonnyal egy kor, amikor a Felvilágosodottak fognak uralkodni, akik nem fogják eltűrni, hogy…bárki előírja nekik, hogy miben higgyenek ahhoz, hogy üdvözüljenek… Várható, hogy az ortodox kereszténység először el fogja utasítani a Krisztusról szóló új teóriákat, amelyeket az okkultizmus képvisel…, de egyre nehezebben fogják az értelemmel bíró embertömegeket rávenni arra, hogy…fanatizmussal vagy hisztérikusan átadják magukat.” ( The Externalisation of the Hierarchy, 1957 )

Fenti idézet tökéletesen egybevág a francia jós véleményével, sőt én azt állítom, hogy a folyamatban már mélyen benne is vagyunk.
Persze működik e forradalmi gondolkodás ellentéte is, amit közérthetően globalizmusnak hívnak. Az ellentétről Gary Kah 1996-ban megjelent „Demonic Roots of Globalism” ( A globalizmus démoni gyökerei ) című könyvében találjuk a legfrappánsabb véleményt. Kah rasszistának és vallásilag mélyen intoleránsnak minősíti az új világrendet, jóllehet szerinte céljaikat gyakran a globális összefogás és harmónia jelszavai mögé rejtik.
Van tehát egyfajta Messiás-várás a világban, mert a nyomorúság immár olyan méreteket ölt a Földön, hogy az emberek nagy része már csak valamiféle csodában reménykedik. A Biblia is tele van vigasztalásokkal és egy szülési folyamathoz hasonlítja napjainkat, s hogy még világosabb legyen a helyzet, azt jövendöli, hogy bizony nagyon fog fájni! Minden átalakulás kínokkal jár, de Ésaiás könyvének 51.3-ja szerint minden jóra fordul majd:
„Mert megvigasztalja az Úr Siont, megvigasztalja minden romjait és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban…”

Azonban ne feledjük Plátón szavait, aki Kritiász-ában a 22. oldalon ezeket írta:
„Sok és sokféle pusztulása volt már az embereknek, és még lesz is; tűztől és víztől a legsúlyosabbak, de ezer egyéb okból más enyhébbek is. Mert az, amiről nálatok is beszélnek, hogy egyszer Phaethón, Héliosz fia, atyja kocsiját befogva – minthogy képtelen volt atyja után hajtani – a földön is felperzselt mindent, s maga is villámsújtottan pusztult el, meseszerűen hangzik, de igaz benne a Föld körül keringő égitestek pályájukról való eltérése, és a földi dolgok nagy időközönként bekövetkező pusztulása a túl sok tűz miatt… Idővel azonban rendkívüli földrengések és özönvizek támadtak, s eljött egy súlyos nap és éjjel, amikor a ti egész haderőtöket is egyszerre elnyelte a föld, és Atlantisz szigete is a tengerbe merülve eltűnt. Ezért nem hajózható és nem kutatható át az ottani tenger még ma sem, mert akadályozza a nagyon sekélyes iszap, melyet a süllyedő sziget halmozott fel.”

Plátón apokalipszise „csak” Atlantisz pusztulásáról ad hírt, de korábban is volt már ilyen varázslatos földrész, telis-tele értelmes emberekkel, a legendák szerint.
Az első ilyen feltételezett kontinenst, amelyről már röviden volt szó, Lemúriának nevezték el az India és Madagaszkár szigetén őshonos lemur majmok után. Elterjedésüket egy közbenső földrész létezésével magyarázták, ez volt Lemúria. Aztán a régészeti kutatások fejlődésével és előrehaladtával bebizonyosodott, hogy az elképzelés tévedés volt, azonban Várkonyi Nándor – „Sziriat oszlopai” című könyvének 389. oldalán ezt olvashatjuk:
„N. F. Zsirov orosz Atlantisz-kutató úgy véli, hogy Lemúria lehetett a sumér hagyomány mítikus őshazája, s ebben egyetértünk vele; ez volt az egyiptomi regék Kígyó-szigete is és kapcsolatba hozható Kelet-Afrika elporladt kultúráival. A mi végkövetkeztetésünk az, hogy Lemúria sorsa azonos volt Atlantiszéval, s elsüllyedésük szakaszai párhuzamosak.”

A fentiekből csupán egyetlen dolog biztos, ahogy Arkagyij Rajkin orosz komikus mondta a hatvanas években: „- Válámi ván, de nem áz igázi!” A problémát a hiányzó láncszemek jelentik, azaz a különböző evolúciós elméletek nem adnak magyarázatot az emberiség őstörténetére, tehát pótolni kell a köztes lyukas részeket valamilyen hitelt érdemlő forrásból, vagy újabb régészeti ásatások meggyőző bizonyítékaival. A gondok azzal folytatódnak, hogy az ember egyszercsak megjelent a Közel-Keleten és szinte egyik napról a másikra magas fejlettségű városállamokat hozott létre komplex egészként! Az ún. ősember erre nem lehetett képes!
Akkor mi történt? Atlantisz elődje nemcsak Lemúria lehetett, hanem mindannyiunk őshazája, az első igazán fejlett civilizációnak helyt adó Mu-szigete. Egyesek szerint Mu és Lemúria ugyanazok, csak más néven, mások azonban úgy vélik, hogy Mu talán nem is a Földön volt… Persze ez is csak legenda, de a legendák, mítoszok sokszor valós tények alapján születtek. Azonban ez a két földrész ( ? ) időben olyan távoli ma már, hogy létezésükre tulajdonképpen semmilyen kézzelfogható bizonyíték nincs. A feltételezés viszont fel-felbukkan, vissza-visszatér… Talán technológiai fejlettségünk egyszer majd lehetővé teszi, hogy mélyebbre lássunk a földköpenybe, hogy ezeket a meséket bebizonyíthassuk, vagy örökre száműzzük az emberiség történetének korai lapjairól.

A Biblia hét világbirodalomról ad hírt, sorrendben: Ó-Egyiptom, Asszíria, Babilonia, Méd-Perzsa, Görögország, Római és az Angol-Amerikai. A felsorolás mégsem teljes, mert az első ma ismert és régészetileg bizonyított nagy birodalom nem Egyiptomban alakult ki, hanem a Közép-Kelet folyóközében, más néven Mezopotámiában. Azonban van egy szinte áthidalhatatlan probléma! Ez a könyv egyébként is telis-tele van rejtélyekkel és a továbbiakban sem lesz ez másképp! Mielőtt a kakukktojás felbukkanna a múlt homályából, van egy ezt megelőző nyugtalanító kérdésem is: hogyan lehetséges, hogy a Biblia Ó-Egyiptommal kezdi az emberiség szervezett történelmét, amikor lényegesen korábban már kialakult egy mai értelemben vett fejlett civilizáció a Tigris és Eufrátesz folyók közti sivatagos területen?
A tulajdonképpeni legfőbb rejtély tehát az, hogy a Sumér Birodalom mi módon, hogyan bukkant fel az emberiség történelmében egyik pillanatról a másikra, teljesen kifejlett társadalmat létrehozva?

 A Sumér Birodalom

Emlékeznek még a hatvanas-hetvenes évek „Esti mese” című televíziós gyermekműsorára? Egy europoid ábrázatú, ámde színesbőrű ( konkrétan feketebőrű, azaz néger! ) idős cipész bácsi mesélte érdekesnél érdekesebb és rendkívül tanulságos történeteit a műhelyébe betérő szomszéd kisfiúnak: ő volt Rémusz bácsi. Nem kell hozzá különösebb nyelvi lelemény, hogy feltűnjön: Rémusz bácsi tulajdonképpen RÉMUS, visszafelé olvasva SUMÉR ( bácsi )!
Húha! Ez biztos csak a véletlen műve… Lehetséges, de akkor miért van annyi párhuzam és hasonlóság a sumér és a magyar nyelv között? Merthogy van, az már többszörösen bizonyított tény, több tudós által is. Most ne foglalkozzunk azzal, hogy kik és miért söprik a szőnyeg alá a feltárt bizonyítékokat. Inkább nézzük a tényeket.
E könyvben már többször utaltam arra, hogy az itt leírt ismeretek, feltételezések és következtetések nagyrészt megtalálhatók az interneten is. A baj csak az, hogy ezek a tudásmorzsák mint egy óriás puzzle kirakatlan darabjai szétszórtan heverésznek a különböző netes lapokon és szervereken. A hatalmas rendszerezetlen ismeretanyagot, mint a kirakós játék darabjait teszem most a helyükre aprólékos munkával, s néhol talán butaságnak tetsző hipotézisek felállításával stresszelem majd a tisztelt Olvasót. A célom az, hogy gondolkodjunk együtt, hiszen a bizonyítékok eltűntek a történelem süllyesztőjében, márpedig aki nem ismeri a történelmét, annak bizonytalan a jövője is… Az idevágó internetes cikkek és írások jelentős részénél, ahol tudtam ki a szerző, ott fel is tüntettem.
Azonban az összegyűjtött információ masszából én próbálok egy érthető és kerek történetet összerakni.
A különböző történelem előtti mítoszokból, legendákból az látszik egyre biztosabban fényleni, hogy a legősibb népek egyike a magyar. Hihetetlen, furcsa, elképesztő, egoista, netán hazug és félrevezető kijelentés ez? Döntsék el Önök! Sir John Bowring angol nyelvész írta a következő sorokat:
„…A magyar nyelv eredete ennél ( az egyiptomi piramisokénál ) sokkal csodálatosabb fenomén. Aki megoldja isteni titkot fog analizálni…”
Egyes kutatások és feltételezések szerint a magyarság legalább 70.000 éves ( ! ) . Legfontosabb mégis az, hogy a sumér ékírás és a magyar rovásírás között fantasztikus hasonlóság fedezhető fel: a sumér nyelv 53 nyelvtani jellegzetességéből 51 van meg a mai magyar nyelvben! - ( C. G. Gostony: Dictionairre d’ etimologie Sumerienne et Grammaire Comparée – Paris, 1975 ).

1961-ben a kolozsvári Történeti és Régészeti Intézet munkatársa N. Vlassa Torma Zsófia korábbi régészeti ásatásaitól nem messze Alsó Tatárlakán feltárta azt a települést, mely bizonyította, hogy itt zárt lakótelepekbe tömörülő, kőházakban élő TELEPES kultúra volt. Ezt nevezzük kőrősi kultúrkörnek, melynek fővárosa Erősd volt. Találtak itt 3 agyagtáblát, melyeket C-14 –es kormeghatározó vizsgálatnak vetettek alá. E szerint Dr. Hans E. Suess San-diego-i egyetemi professzor a táblák korát 7.000-7.500 évesre datálta. A táblákon egy imádság olvasható: „ Oltalmazónk! Minden titok dicső Nagyasszonya! Vigyázó két szemed óvjon Napatyánk Fényében!” A tatárlaki táblák jeleinek többsége megtalálható az ősi sumér írásjelek között is! Vlassa szerint a tatárlaki írásjelek rendkívül hasonlítanak a knossos-i táblák írásjeleihez. A 26 agyagszobrocska egytől egyig istenanya ábrázolás, melyek párhuzamba hozhatóak az 1.500 évvel későbbi sumér Inanna kultusszal. Ezt a nézetet vallják más neves kutatók is ( Sayce, Schliemann, Haverfield ). A sumér pecséthengereken szereplő jelek pedig megegyeznek az erdélyi hímzések és szőttesek motívumaival.

Tegyünk most egy kis kitérőt a magyar nyelv eredetének kutatása tárgyában. Ez azért is kívánatos, mert csak így válik érthetővé a későbbiekben egyre jobban nyilvánvaló analógia, ill. hasonlóság más nyelvekkel, pl. az ó-egyiptomival. Hieroglifa ide – hieroglifa oda, valahogy mégiscsak magyarul olvashatók minden bűvészkedés nélkül ezek az írásjelek.
A japán Dr. Hideo Matsumoto professzor kilencezer magyar vérminta vizsgálata alapján határozottan kijelentette, hogy a magyarságot ún. dél-mongoloid gének határozzák meg, míg a finn népeknél ennek épp az ellenkezője, az észak-mongoloid gének dominálnak... Ezért a két népcsoportnak semmilyen rokonsági kapcsolata nincs egymással. A téma ismerőinek jól cseng Badiny Jós Ferenc neve, illetve munkássága, aki a Buenos Aires-i Jezsuita Egyetem vezetőjeként 1967-ben az Egyesült Államok-beli Nemzetközi Orientalista Kongresszuson teljeskörűen bizonyította az esztergomi királyi kápolna oroszlános díszítésének sumér és babiloni eredetét.

Sir John Bowring már idézett „The Poetry of Magyar” című művében így ír:
„A magyar nyelv eredete nagyon messzire megy vissza. Rendkívül különleges módon fejlődött és struktúrája visszanyúlik arra az időre, amikor még a jelenlegi Európában beszélt nyelvek nem léteztek. Egy olyan nyelv, mely szilárdan és határozottan fejlesztette magát, matematikai logikával, harmonikus összeilleszkedéssel, ruganyos és erős hangzatokkal.”

Ezekután nem meglepő, hogy az ún. „Moszkvai matematikai papirus” néven elhíresült ó-egyiptomi, elsősorban gyermekeknek íródott matematikai „tankönyv” magyarul olvasható. Sőt, amint az Badiny Jós Ferenc hasonló című munkájából kiderül – csak magyarul!
Talán már nem is meglepő, hogy így elkalandozván a sumér ékírástól az egyiptomi hieroglifákig, ez is ó-magyar nyelven íródott.
Tudják miért volt olyan nehéz Francoise Champollionnak megfejteni a hieroglifákat?
Nos azért, mert nem tudott magyarul. Viszont rendkívüli analizáló elme volt. Így, ha hosszú idő is kellett neki, a kitartó szorgalom és a kreatív gondolkodás mégiscsak meghozta számára az eredményt: megfejtette az egyiptomi képírást. Rendkívüli teljesítmény volt ez!
Node térjünk vissza a sumérokhoz, annál is inkább mert Egyiptomról még bőven lesz szó a későbbiekben. Nemcsak a sumér nyelv, hanem az öltözködés is őse volt a későbbi magyarságnak: bő gatyás ábrázolást találtak egy agyagtöredéken, melynek jeleit Marton Veronika fejtette meg ( gada = gatya ). Ez a suméroknál ugyanolyan hagyományos viselet volt, mint a magyarságnál, sőt a szűr és a suba is ide tartozik. Ennyi párhuzam, sőt hasonlóság ( a sor még hosszan folytatható ) a sumérok és a magyarok között már nem lehet véletlen, én azonban e könyv keretein belül erről többet nem kívánok írni. ( A könyvesboltok és könyvtárak polcain temérdek ide vonatkozó munkát találhatnak. )

Engem sokkal jobban izgat az a kérdés, hogy honnan jött ez a csodálatos népcsoport?

Eleinte nem volt egyszerű ennek utána nézni, aztán egyszer csak ömleni kezdett az információ és legnagyobb meglepetésemre nem a múzeumokból, vagy a különböző régészeti ásatásokról, hanem egyenesen az égből. Vagyis a magasabb dimenziókból… Na ja! – gondolom itt sokaknak megfordul a fejében, biztosan elvesztettem a józan eszem, már ha volt egyáltalán valaha is. Ennek megítélését a kedves Olvasóra bízom!
Történt ugyanis, hogy ajándékba kaptam a „Ne gondolkozz úgy, mint egy ember!” című könyvet, amelynek valódi szerzőjeként egy Kryon nevű ember ( ? ) van feltüntetve. A könyv arról szól ( ez már a második kötet – van vagy 10! ), hogy egy Lee Carroll nevű médiumon keresztül beszél hozzánk Kryon, aki saját bevallása szerint a magnetikus erőterek felhasználásával közli mondandóját Lee-vel. Legképletesebben maga Kryon összegzi feladatát:
„ Azért vagyok itt, hogy reagáljak arra a felbecsülhetetlen értékű munkára, amit az elmúlt ötven évben véghezvittetek. Megváltoztattátok a jövőtöket… s továbbra is abban a helyzetben vagytok, hogy ezt újfent megismételhetitek. Az egész Világegyetem ismeri azon körülmények összességét, melyet ti a Föld bolygóként emlegettek. Korrekcióim következtében hatalmatok megnövekszik… ezért is tettem lehetővé a párbeszéden alapuló kapcsolat kialakítását – hogy megértsétek, mit kell tennetek a következőkben. „

Kryon, aki egy magasabb dimenzió küldötteként meséli el 2007 augusztusában és szeptemberében már a nyolcadik Földközi-tengeri hajóút során néhány érdeklődőnek az emberiség történetét, hihetetlen dolgokról beszélt egy médiumon keresztül: szerinte kb. 100.000 évvel ezelőtt kezdődött az emberek tudatos értelmes élőlényekké formálása. ( Teljesen más égi csatornákból én is ugyanezt az információt kaptam, még mielőtt egyáltalán tudtam volna Kryonról. Egyébként éppen ez az egyik oka e könyv megírásának. ) A ma élő homo sapiens korai ősei és az akkor élt mintegy 19 egyéb humanoid faj között az volt a döntő különbség, hogy nekünk megadatott ( megadták ) a spiritualitás beépítése szervezetünkbe. A többiek egyszerű biológiai lények voltak csupán. Ez a lényeges különbség a Földet besugárzó szent szándéknak volt köszönhető, amely nyilvánvalóan a kiválasztott humanoid fajnak készült, azaz nekünk. E szerint az ún. kvantumvalóság útján meglátogatott bennünket egy fejlett faj, amely bizonyos univerzális engedélyek birtokában génsebészettel beavatkozott DNS-ünkbe, ahol „elültette a szentség magvait”.

Ők a plejádiak, akik nagyon-nagyon hasonlítanak ránk. Alapvetően két új réteget műtöttek bele akkori DNS-ünkbe. Ezzel aztán meg is bukott Darwin természetes kiválasztódásról szóló evolúciós elmélete, amely bár korának progresszív gondolata volt, ma már inkább viccesnek hat… Az emberiség történetét egyébként sem lehetne megérteni a spiritualitás vizsgálata, megértése és a benne való hit nélkül. Gondoljunk csak a nagy tanítókra, Jézusra, Buddhára és a többiekre.

A plejádi beavatkozás tette az embert teljes értékű univerzális lénnyé, ezáltal tudott mindig a legmegfelelőbben alkalmazkodni az adott feladatokhoz és viszonyokhoz. Tulajdonképpen a túlélést kaptuk meg teremtőinktől. A „boldogok a lelki szegények” – állapotból így jutottunk el a szabad akarat bolygójához. Ez a fejlődési folyamat még így is mintegy 50.000 évig tartott. Az emberi test így vált alkalmassá arra, hogy a Földre inkarnálódott angyalokat befogadhassa. Ezzel egyidőben jött létre ( tehát kb. 50.000 évvel ezelőtt ) a lemúriai civilizáció, amely Kr.e. 50.000 – 15.000 között létezett, legprosperálóbb szakasza Kr.e. 35.000 – 15.000 között volt. Ekkor az idő még lassabban telt a Földön, mert a bolygó 28 fokos szögben forgott tengelye körül.

A vizek egyharmada még jég volt, lényegesen hidegebb, kb. 8 fokkal volt kevesebb az átlaghőmérséklet. Az óceánok vízszintje 133 méterrel volt alacsonyabb a mainál. ( Itt megjegyzem, hogy az óceánok talapzata ma is emelkedik és süllyed. Az egyik legjelentősebb utóbbi ilyen változás 1969-ben történt, amikoris az Atlanti óceán feneke 3.000 métert emelkedett. >ld.: LIFE magazin 1970. januári szám< ) Lemúria szigete, amely óriási földrész volt, a Csendes óceánban terült el, Japán partjaitól az Isola di Pasqua nevű szigetig. Létezése alatt összesen 350 millió lemúriai született, akiknek legnagyobb része angyali származású volt. 20.000 éves történelmük során igen fejlett civilizációt hoztak létre. 15.000 évvel ezelőtt a jég olvadni kezdett és elöntötte az alacsonyan fekvő Mu szigetét ( Motherland of Mu – Anyaföld; Lemúria másik neve ). A ma élő polinéziaiak a lemúriai emberek leszármazottai.

Néhány komolyabb meteor becsapódás hatására a Föld tengelye a mai 23 fokos dőlésszögre állt be. A hőmérséklet jelentősen csökkent, sokan meghaltak. A kataklizma végeredménye az lett, hogy az addigra az egész bolygón közlekedő lemúriaiak elköltöztek, és olyan helyeken telepedtek le, amelyeket ma Új-Zélandnak, Húsvét-szigetnek, Észak- és Dél-Amerikának nevezünk. Ám néhányan új társadalmakat hoztak létre azokkal az emberekkel, akik korábban távoztak és teljesen elfelejtették leszármazási águkat. Ezek egyike voltak a sumérok. Belőlük fejlődött ki később az ősi egyiptomi kultúra is. Így válik érthetővé, hogy a ma élő népek közül a magyar nép a legidősebb a Földön. ( Természetesen ezt sokan vitatják, de a nyelvi hasonlóságokat még senkisem tudta megcáfolni… )
Ez azért igencsak fantasztikus, sőt hihetetlen! Mégis amiről Kryon beszél, olyan mintha mindig is tudtam volna, csak éppen oly régen hallottam róla, hogy már nem is emlékeztem rá. És ez így már döbbenetes és mellbevágó, viszont a sok-sok mozaikkocka szép lassan kezdett a helyére kerülni.

A Kryon által elmondottak a Föld bolygó szisztematikus és módszeres átállásáról-átalakításáról is hírt ad. Leglényegesebb üzenete éppen az, hogy a Földön élő emberek gondolkodásmódját és spiritualitását a bolygó rezgésszintjének emelésével és mágneses erőterének folyamatos korrigálásával befolyásolta, annak érdekében, hogy az emberek permanens tanulási folyamatukban akadályozva ne legyenek, azaz a bolygó segítse és inspirálja az emberiség fejlődését. Végülis a Földanya minimum négy és fél milliárd éves, van mit átadnia a néhány tíz-, illetve százezer éves emberiségnek. Mindezt egy univerzális és globális terv részeként. Az egyes történelmi személyiségek, népek és korok, mind-mind e terv részei voltak.

A következő korrekcióra 2012-ben kerül sor, amikoris az ún. Foton-övbe érkezik a Föld. Erről az eseményről már 1961 óta tudnak a csillagászok. Ez az aranyló energiafelhő a Plejádok csillagképtől indult el felénk. A NASA fel akarta robbantani és komoly kísérleteket végeztek e témában. Azonban a terv kudarcot vallott, viszont mindenféle riogatással azóta is stresszelik az emberiséget, pl.: kialszanak a fények, erős lehűlés lesz az egész bolygón, 5-6 napra teljes sötétség várható, utána pedig az abszolút Fény vakító sugárzása teríti be a Földet. Mellékesen pedig összeomlik a távközlés, a számítógépes rendszerek teljes leállása jön, a repülésnek pedig annyi!!! Nekem kicsit hasonlít az Y2K-ra. Akkor sem történt semmi, pedig sulykolták rendesen…

Ezzel szemben éppen az ellenkezője várható!
Arról van szó, hogy jelenlegi világunkban minden az elektromágnesesség körül forog. Csakhogy rossz irányba!
A TV, rádió, számítógép, mikrohullámú sütő és a mobil telefonok komoly, sejtroncsoló hullámokat bocsátanak ki. A Foton-öv épphogy áthangolja majd ezeket a káros sugárzásokat, a molekulák forgási spinjének megfelelő irányba forgatásával. Jelenleg az ún. Égi Csoportok ( Szíriusz-, Plejádok- és Arcturus-beli szellemi csoportok ) megfeszített küzdelmet folytatnak az atomerőművek és atomfegyverek köré létrehozott speciális morfogenetikus mezők fenntartásáért, hiszen a Foton-öv vélhetőleg katalizátorként hat majd az instabil földi nukleáris rendszerekre. A Nap már 1998-ban belépett az övbe, ezt a csillagászok is visszaigazolták. Emiatt természetesen jogos a tudósok aggódása, de akkor miért nem állították már régen át a bolygó energia termelését egy biztonságosabb rendszerre? A technológia réges-régen adott, gondoljanak csak Nikola Tesla úttörő kísérleteire és a magyar származású Horváth Jánosra, aki a vízzel hajtott autó terveivel „ véletlenül” kizuhant egy ausztráliai toronyház egyik magasabb emeletéről, persze nem élte túl. A projekt állítólag valamelyik multi olajcég fiókjában pihen azóta is, a rémhírek szerint.
Mindenesetre az biztos, hogy a „Tollaskígyó” visszatérését 2012. december 21-ére, azaz a téli napfordulóra teszi az ősi, több ezer éves maja naptár. Ekkor ér véget egy objektív 225 millió éves galaktikus ciklus, valamint a Plejádok 25.920 éves keringési pályája a központi Alcyone csillag körül.
Az égi hírnökök szerint nem hogy véget érne, hanem inkább elkezdődik majd a Föld újjászületése.

E kis vargabetű után térjünk vissza a Sumér Birodalomba.
Az egykori Suméria északi és keleti területein Kr.e. 8.500 körül épültek az első földműves falvak ( ! ), ezeknek maradványait már feltárták a régészek. Ezen a földdarabon bőven volt eső ebben az időben. Mégis valamilyen különleges oknál fogva a népesség délre költözött ( talán megmondták nekik, hogy mit tegyenek? ). Bizonyára hosszas tárgyalások után döntöttek a Tigris és az Eufrátesz közé-mellé költözésről. Ami azt illeti, főleg az utóbbi folyó partjai mentén volt földművelésre alkalmasabb termőterület. Itt viszont nem esett annyi eső, mint az északkeleti hegyekben, ezért valamit ki kellett találni. A nagy ötlet az öntözőcsatornák megvalósítása volt. Nyilván nemcsak a kényszer szülte ezeknek a matematikai és mérnöki tudományoknak a létrejöttét, hanem valószínűleg korábbi őshazájukból, Lemúriából és Atlantiszról is átmentettek ilyen tudást. Esetleg mások hozták és adták át ezeket az ismereteket a korai sumér falvacskák lakóinak. Valószínűleg így lehetett, hiszen hogyan is volna másképp lehetséges, hogy az addig gyűjtögető, vándorló, kóborló életmódot folytató törzsek szinte máról holnapra egy helyben élő, letelepült és szervezett településekké fejlődő laza szövetséggé alakultak?

A sumér birodalom elsődlegesen mégsem az emberek országa volt. Csak később vált azzá.
Az ősi sumér mítoszok szerint a Naprendszer egyik külső, 3.600 évente visszatérő óriás bolygójáról, a Nibiru-ról érkezett „istenek” teremtették országukat. Fontos megjegyezni, hogy a sumérok igazából sohasem tartották isteneknek ezeket a lényeket, akik az égből érkeztek és átadták tudásukat az embereknek. Egész egyszerűen úgy hívták őket, hogy Annunaki-k, vagyis „Akik a Földre a mennyből jöttek”. ( forrás: Czike László, Vác, 2004. 11. 26. – internet )

A NASA 1982-ben az ősi sumér-magyar szövegek átkutatása során arra a következtetésre jutott, hogy különösebb erőfeszítés nélkül megtalálhatják a Nibirut ( a NASA Planet X-nek nevezte ). Nem is késlekedtek, hanem felbocsátottak egy speciális felszerelésű műholdat, az IRAS-t ( infravörös távcsővel felszerelt csillagászati mesterséges hold ). R. S. Harrington, a kutatócsoport vezetője így nyilatkozott a küldetésről, amelynek teljes szövege megtalálható a NASA Astrophysical Data System – 1988AJ…96.1476H kódjelzésű tanulmányában: „egy nagyjából Jupiter nagyságú, Naprendszerünkhöz tartozó bolygó ( jellemzőiben tökéletesen megfelelve az ősi iratokban fennmaradt adatoknak ) felfedezéséről számolhatok be. Jelenleg az Orion csillagkép irányában tartózkodik.

Az IRAS hold szinte abban a pillanatban megtalálta, mihelyt fő műszerét a korábban meghatozott irányba fordítottuk. Létezéséről és pontos helyéről már hosszú évek óta tudtunk, most technikai megerősítésre is szükségünk volt. Amit mondok azt a lehető leghatározottabban alátámasztják a mérések, és a legteljesebb mértékben biztosíthatom önöket arról, hogy megfelel a valóságnak. Ellenőrizhetik. Próbálkozások történtek arra vonatkozóan, hogy mindezeket a tényeket letagadják, s ezáltal meghamisítsák a történelmet.” ( forrás : www.freeweb.hu/aranylaci/nibiru.htm ) Legutóbb már nem találtam ezt a web oldalt ( 2009. június ).
Mivel rendkívüli mennyiségű ékírásos tábla maradt fenn ebből a korból, ezért „kimeríthetetlen” információs tárháza ez az emberiség első szervezett társadalmáról. Ezeket az ékírásos agyagtáblákat Zecharia Sitchin fordította le. Találtak egy olyan agyag korongot is, amely egy Enlil nevű nibirui földönkívüli űrutazását és Földre szállását adja hírül. Enlil űrrepülőgépével az e célra épített kikötőn, azaz zikkuraton szállt le. A sumérok ezt a helyet az égi madár pihenőhelyének nevezték: MU-NA-DA-TUR-TUR-nak. Talán nem véletlen, hogy az Ur-beli zikkurat és a Dél-Amerikai Tenochtitlan templomai hasonlók…

A Nippurban ( Nap-Úr-ban ) talált egyik pecséthengeren az látható, amint földművesek az eget kémlelik, egy kereszttel megjelölt égitestet vizsgálgatnak, amely „látható napkeltekor és napnyugtakor tűnik el”. Ez az a 12. bolygó, ahonnan az „istenek” érkeztek és akik megteremtették a Sumér Birodalmat. Ettől a pillanattól jelölik kereszttel az Istent. Érdekes összecsengés az is az ősi magyar ( ún. szkítiai kereszttel ), amely minden irányban egyforma hosszúságú, hogy ez a jel náluk is alapvető szimbólum volt, ebből sok kutató arra következtetett, hogy az ősmagyarság már rég keresztény volt, mielőtt Szent István német és magyar papjai elkezdték volna a nép megtérítését. Ez pedig nem igaz, mert ez a jel minden jelentős népnél, nemzetnél megtalálható volt és azt szimbolizálta, hogy az ég és a föld között ugyanolyan összefüggés van, mint az észak-dél, valamint kelet-nyugat között. Természetesen ezeket az irányokat szakrális jelentőségükben fogalmazták meg. Tulajdonképpen Hermész Triszmegisztosz általános érvényű szabályának képi megfelelője az egyforma szárhosszúságú kereszt és azt jelenti: „ ahogy fenn - úgy lenn, és ahogy lenn – úgy fenn „Aki járt már a Pannonhalmi Apátságban, láthatta a kerengő ablakai alatt ezt a keresztet, talán nem véletlenül van ott is…

Folytatás következik.

Az eredeti írás >> itt található<<

Hozzászólások megtekintése a régi honlapról