A NAGY TÖRÉS:

Babilon

Egy nyelv volt és egy nemzet, mondja a Biblia.⁵ Mindaddig, amíg Babilonban Nimród egy nagy tornyot akart építeni, melynek tetejére állva elérte volna az Istent. Ezért az Úr összezavarta a nyelveket, s az emberek nem tudtak egymással beszélni.

Erről eszembe jutott egy eset.

Jó bányász volt Éltes András, de nagy szeszkazán. Néha úgy leitta magát, hogy nem volt, aki munkába menjen. Legtöbbször komája Erős Dénes ugrott be helyette. Ilyenkor aztán kitalált fűt, fát, hogy a gyengébb jellemű barátja becsületét megvédje. Fülöp Ákos szakszervezeti elnök, már szégyellte magát miattuk és elkezdte pirongatni őket. Miért nem lehet lecsökkenteni az italozást, és miért kell dajkameséket előadni állandóan. Erős Dénes csak az orra alatt morogta. " Ákos bá, amit én mondok a komámról, lehet hogy nem mind igaz, de mindenkinek hasznos."

Hát így vagyunk a bibliai elbeszélésekkel is. Lehet, hogy nem mind igaz, de mindenkinek hasznos. A későbbi Babilónia területén tényleg élt Nimród, de utána még legalább 16.000 esztendeig nyoma sem volt ott idegen nyelveknek. Tényleg építgettek magas tornyokat, azért, hogy az istentiszteleteiket láthatóbb helyen ajánlják fel az Úrnak.

Nimród után 16.000 évvel jelennek meg sumér földön a sémiták. Ekkor zavarodtak össze a nyelvek.

Nézzük meg az előzményeket. És tisztázzunk fogalmakat. A történelmi sorozat első kötetében hosszan, helyenként talán unalmasan is, ismétlésekkel megtűzdelve, igyekeztem bemutatni azokat az eseményeket, melyeket a ránk maradt információk szerint átélt az emberiség történelme folyamán. Az évszázezredek során bekövetkező természeti katasztrófák meg-megtizedelték az emberi társadalmat. Mindig azok élték túl, akik magasabb területeken, vagyis a hegyek között laktak.

Ha ez hihetetlennek tűnik, jussanak eszünkbe azok a képek, melyeket néhány éve közvetítenek számunkra a televízió híradói. Romba dőlt városok, falvak, hajléktalan emberek Amerikától Ázsiáig. Mindig a síkvidékeket, völgyeket sújtják az árvizek. Az eltelt néhány évezred alatt az emberiség elfelejtette, hogy a víz életet, de halált is hoz magával. Borzalmas látványt nyújtanak az összedőlt házak, felpuffadt állatok hullái, egész vagyonukat elvesztett emberek. És mindez ma még aránylag kis területen. A tengerek, óceánok szint je emelkedik. Veszélyeztetik Hollandiát éppúgy, mint Bangladest. De veszélyeztetnek más, alacsonyan fekvő vidékeket is. Ha nem lenne ilyen szép számú ma az emberiség, megengedhetné magának, hogy visszahúzódjon a hegyek közé. Minél magasabbra, minél biztonságosabb helyre.

Azt is tisztáztuk a kötet első részében, hogy a világ legalább egy-két helyén teljesen elzártak a természeti erők fajtestvéreiktől egyes csoportokat.

Így aztán kialakult az ősnyelvtől korán eltérő emberi nyelv. Mindeddig semmi nyomát sem tudtuk kimutatni ennek az új nyelvnek. Csak jeleztük, hogy valahol lennie kellett. Aztán megjelentek. Régészeti leletek tanúsága szerint Kr.e.7- 5000 évvel Kelet Európában, előtte már Nyugat Ázsia területén védműveket épített az addig békében élő lakosság a települések körül. Eleinte csupán mély sáncok, mely megtörte a támadók rohamát. A hegyoldalakon tanoroknak nevezett levágásokat, melyek körkörös teraszokat eredményeztek. Úgy méretezték, hogy lelassítsa a felkaptatást. Ezek a teraszok sokkal meredekebbek voltak, mint a korábban mezőgazdasági célból kialakított teraszrendszer. Jól látszik rajtuk, hogy más célból készültek.

Tehát valakik támadtak. Agresszív embercsoportok jelentek meg. Azt is bizonyítják a leletek, hogy e csoportok fő foglalkozása az állattenyésztés volt. Elsősorban juhok, kecskék alkották megélhetésük alapját. Legelőkre volt szükségük. Olyan körülmények között, amikor a hegyek, dombok oldalain már nagyjából mindenhol mezőgazdasági tevékenység létezett. Az új nép számára maradtak a tengertől felszabadult síkságok. Egy-két ezer esztendő biztonságában a dús legelők, hatalmas, nyitott élettér segítségével megszaporodott a számuk.

Valahol a Himalája környékén alakulhattak ki, mert erről a vidékről húzódnak Délkelet és Közép Európa felé. Ha összehasonlítom az erődítmények állását, előfordulási helyeit, azt látom, hogy az ősnép szinte terelgeti őket, hogy kivonuljanak életterükből.
Merre terelgették a számukra idegen nyelvű és gondolkodású népet az ősök? Arra a területre, ahol korábban, egy elidegenedett társadalmi rendszer jelent meg. Éspedig a Folyamközre (Mezopotámia), amely közelebb volt a (18. Oldal) vándorlók útirányához. Így aztán lassan kezdtek beszivárogni erre a területre juh- és kecskenyájaikkal. Ez állandó összecsapást eredményezett a földműves lakosság és az állattenyésztők között. Nem kell messze mennünk példákért. A tatárjárás idején a Pannon medencei Magyar területekre menekült kunok és az ott élő őslakosok között ugyanebből az okból komoly fegyveres összetűzések robbantak ki. Ezt tanítják a történelemkönyvek.

Eleinte Mezopotámiában sem okoztak gondokat. Az öntözött földművelő területektől távolabb legeltették nyájaikat. A munkaerő fölösleg azonban a sumér területeken igyekezett megkeresni mindennapi kenyerét. Ez is ismerős napjainkban. Nyugat Európa államaiban egy-két nemzedék múlva az arab is hivatalos nyelvvé fog válni. Úgy, mint az Egyesült Államokban a spanyol.

Mostani gondolkodásunkkal rögtön felvetődik a kérdés. Miért nem pusztították el őket? Ezt az ősnépek életfelfogásában, vallásában kell keresnünk. Megadják a pontos választ. A világot az Atya teremtette. Az életet a Nagyboldogasszony, a Mi Anyánk, akit a sumérek Innának, vagyis Én anyámnak neveztek. Minden élőlény az ő gyermeke volt. Vagyis, mindenki mindenkivel testvér.

Az is igaz, hogy a testvérek gondolkodásában is lehetnek furcsaságok.

Falusi kisgyereknek iker testvérei születtek. Mikor hazahozzák őket, az egyik baba szép csendesen alszik, a másik meg torkaszakadtából ordítozik, rugdalkozik. A legényke megrángat ja az apja kabátját
- Édesapám, azt a csendesebbiket tartsuk meg.
Ilyet csak egy kisgyerek mondhat. Családban is vannak jobb és rosszabb testvérek. De senkinek eszébe sem jut, hogy valamelyiket közülük elpusztítsa. Ez a felfogás a mai napig is él az ősnépek gondolkodásában. Később ez bizonyul legnagyobb gyengeségüknek, és ezért szorulnak háttérbe.

Figyeljük meg napjaink eseményeit. Ahogy az Európai Unió megnyitotta határait, hirtelen minden nyugati országban megszaporodtak a gondok.
Kéregetők, tolvajok, betörők, gyilkosok lepték el az addig aránylag rendezett körülmények között élő államokat. Ahol a "hagyomány" még érződött valamennyire, ott kritikus helyzetek jelentek meg. Ilyen például Róma. Különösen a románokkal, és az innen származó romákkal van gondjuk. Kartonból és pléhlapokból városrészeket alakítottak ki Róma körül. Ahol üres területet találtak, oda letelepedtek. A tulajdonjogról, ha hallottak is, az nem jutott el tudatukig.
Több gyilkosság, rablás, erőszakolás rázta meg az olasz közvéleményt.

De szinte tehetetlenek ellenük. Néhányat hazaküldenek, akik nemsokára visszaszivárognak. Hiszen ők otthon vannak, romák és románok. A nevükben is benne van, hogy joguk van ott élni. És csak úgy élhetnek, ahogy tud- (19.oldal) nak. Róma biztonsága megint odalett. A különböző kormányok arról tárgyalgatnak, hogy milyen emberi jogokat sért meg az, aki igyekszik megszüntetni a jelenséget. Mintha valami zavarná a gondolkodásunkat.

És ez tényleg így van. A kecske- és juh-tenyésztők megjelenése egy új gondolkodásmódot vitt be az emberiség történelmébe. A gyűjtögetéssel, mezőgazdasággal, vadászattal, halászattal, nagyállattenyésztéssei foglalkozó nemzetségek szoros rokoni kötelékben együtt folytatták tevékenységüket.

Számukra az elsődleges cél az ember igényének kielégítése. Ezért jogszokásaik védték az egyének csoportjait. Még akkor is, hogy ha a szkíta törvényekként ismert szokásjog látszólag kegyetlen volt. Durván megtorolt minden olyan cselekményt, amely a közösség érdekét sértette. Igazat kell adjak Marxnak, amikor ezt a társadalmat ősközösségnek nevezi.

Ellenben egy kecske vagy juhnyáj gondozásához elég volt egyetlen család. Jól megéltek belőle. Ha szaporodott a család, szaporodott a nyáj is. Szétváltak, és mindenki ment a maga dolgára. Új legelőket kerestek. Eltűnt a közösségi szellem. Helyébe egy erős önzés lépett fel. A különálló csoportok csak saját érdekeiket fogták fel. Környezetükkel nem törődtek. Mindenki igyekezett a legjobb legelőkre juttatni nyájait, még akkor is, ha ezért erőszakot kellett alkalmaznia. Ha úgy érezte erősebb, bármit elvett a gyengéktől.

Furcsának tűnik? 2009 nyarán körbejárta a világot az a hír, hogy két fiatal román pásztor egy holland turista házaspárt megtámadott. A férfit félholtra verték, a nőt megerőszakolták. Mindezt Róma mellett. Egyszerűen fel sem tudták fogni, hogy ezzel nekik is meggyűlik a bajuk. De azt sem, hogy milyen kárt okoznak a megtámadottaknak. Az utóbbi nem is érdekelte őket. Az meg egyáltalán nem, hogy ezzel saját népüknek is milyen kárt okoznak. Egyszerűen így működik az agyuk.

Ezzel a gondolkodással hajdanán megfertőzték az ősnép azon részét, amelyik kapcsolatba került velük. Úgy képzeljük el, mint amikor vírus kerül a számítógépbe. És nincs vírusölő program beépítve. Az egész addigi munkánk megsemmisülhet. A továbbiakban ezt a vírusterjedést láthatjuk, és az ősnépek harcát, hogy legalább elszigeteljék maguktól ezt a gondolkodási járványt.

Székelyföldön szinte napjainkig nem engedték saját fajtájuknak, hogy juhászkodjanak. Az a mondás járja még mai is, hogy a juh mellé oláh, s a hegedű mellé cigány kell.

Az új népek torzult isteneikkel, vallásukkal igyekeznek igazolni ezt az agresszivitást. Számukra a legfőbb cél az élettérnyerés. Minden áron. A ragadozó állatok tulajdonságait vették át, és az emberi viselkedés legalapvetőbb jellegzetességeit is elfelejtették. (20. Oldal)

A népesség szaporodása mellett nagy segítségükre van a terjeszkedő, beszűkült élettérben élő népeknek a vallás. Bármilyen emberséges, jól átgondolt vallásrendszerből agresszív, támadó, a törvénytelenségeket, kegyetlenségeket szentesítő eszméket kovácsolnak. Ezzel igazolják tetteiket. Napjainkban itt van előttünk példaként a mohamedanizmus. Egy igazán humánus, alaptételeiben a legtisztább emberséget, törvényességet, magas szintű gondolkodást tartalmazó vallásrendszert széttördeltek. Megtöltötték agresszív tartalommal. Úgy imádják Allahot és Mohamedet, hogy nap mint nap bemocskolják eredetileg tiszta, emberséges jellegét a különböző szekták.

Az is igaz, hogy a korai kereszténység középkori terjeszkedési hullámai váltottak ki egy egész sor agresszív viselkedésmódot a mohamedánoknál. Legtöbbször úgy kezdődnek a konfliktusok, hogy a gyengébb anyagi, ezáltal katonai eszközökkel rendelkező embercsoportok visszaütnek. És meg is született az alkalom.

Példáért ne bonyolódjunk bele a nagy nemzetközi konfliktusokba. Csupán egy nem is oly távoli területen nemrég lezajlott eseménynél ragadjunk le.

A második világháború alatt az ingusokat, a csecseneket és más muzulmán vallású népeket a Kaukázusból Közép Ázsiába deportáltak. Az ingusok megürült életterére kiterjeszkedtek a velük rokon, de ortodox hiten élő oszétok. Természetesen beleültek a kitelepített emberek házaiba, elfoglalták földjeiket, falvaikat, használták termelőeszközeiket stb. Ismert "játék"... Átélték a Romániában élő szerbek, szászok is.

1956-tól, megengedték a kitelepített családoknak, hogy hazatérjenek. Azok vissza is jöttek, de már semmit sem kaptak vissza az új tulajdonosoktól. 1992 novemberében az ingusok megunva a több mint 35 esztendős könyörgéseket, a muzulmán világból szerzett fegyverekkel támadásba lendültek, hogy visszaszerezzék Prigorovnijt, amely ősi területük volt. Mivel az oszétok ortodox hitűek voltak, az oroszok kozákokat vetettek be „védelmükre". Az Oszétiában élő ingusok falvait orosz tankok tűzérségi tűz alá vették, s akik a támadást túlélték az oszét különleges rendőrség, az OMON csapatai mészárolták le. Mindezt az orosz "béke fenntartó" csapatok fedezete alatt. (A módszer nem új. Ezt tették a székelységgel a Habsburgok, például1848-ban is. Aztán a románokra kenték.) Az eseményekről beszámolt a New York Times 1993. július 19-i száma és számos katonai szakirodalmi anyag.

Kiirtottak egy népet napjainkban. Na és? A világ tudomást sem vett róla. Néhány lap emlegette. Az irányított médiát jobban elfoglalta valamelyik színésznő hűtlensége, semhogy felfigyeljen egy olyan '"apróságra", mint egy nép kiirtása. (21. Oldal)

Nagyon érdekes visszavetítést biztosít számunkra a kis nép tragédiája. Jellegzetes tünete az 5.000 éve tartó, népek közötti betegségnek. Csupán a válaszidő rövidült le. Az ókorban is voltak terület foglalások és igények az új népek megjelenése pillanatától. Akkor és ott azonban, sokkal hosszabb volt a kivárási idő. Esetünkben sem került volna sor az ingusok kiirtására, ha azok napjaink eszközeivel igyekeztek volna igazságot szerezni maguknak. Az alatt szép lassan beolvadnak. Azonban, a katonai és állami diktatúrák alatt járomba fogott népek elveszítették türelmüket. Így aztán napjainkban állandó konfliktus helyzetek, fegyveres ősszetűzések robbannak ki. Mi az oka?

Az elmúlt évezredek népirtó hadjáratainak okait a hirtelen feltűnt másságban kell keresnünk. Ha alaposan megfigyeljük napjaink kriminálpszihológusainak véleményét, levonhatjuk azt a következtetést, hogya társadalomellenes cselekményeket beilleszkedésre képtelen személyek hajtják végre. Ha a történelmet figyeljük, azt is láthatjuk, hogy a népek esetében éppen ezek a beilleszkedésre képtelen embercsoportok lesznek a "legsikeresebbek". A hódítók. Ma már az egész világon szinte betegségszerűen elterjedtek.

Vannak szabályt erősítő kivételek is. Népek, vallások, melyek nagyon is agresszív, gyilkos módon léptek fel megjelenésük első időszakában, de később beilleszkedtek „megszelídültek”. Olyan néppel is fogunk találkozni, amelyből az állandó üldözés, kiszolgáltatottság, a világ élvonalába álló etnikumot termelt ki. De olyanokkal is, akiket türelmük, emberségük eltűntetett a földről.

És most nézzük meg az első írásbeli emlékekben is ránk maradt konfliktus gócpont történelmét a XIX. században közölt anyagok alapján. Sumér földön járunk.

"Már Gudea (Kr. E. 3.100) egyik előde, Úr-Bau alatt mutatkoznak egyes tartományokban a sémita bevándorlás nyomai. Kr. E. 2.700-2.500. sémita királyokkal is találkozunk, akiknek sorozatát azonban 2.403-2.035. megint tizenegy turáni származású király szakítja félbe. Azután megszakítás nélkül következnek a sémita dinasztiák. A bevándorlók először az északi tartományt változtatták át sémita állammá; Asszíriát, amely eredetileg akkád terület volt. Az ilykép keletkező sémita birodalom, miután Khamarrugas (1.923-1.868) székhelyét Babilóniába helyezte át, nevét is megváltoztatta és a babilóniai birodalom nevet vette fel." Pallax Lexikon, a továbbiakban PL.

A fentiek elég világosan leírják, hogy a sémi törzsek erőteljes bevándorlásai 600 év alatt a sumér városállamok elfoglalását eredményezték. Nem hadsereggel. Lassan beszivárogtak, elvállalták az "alantas" munkákat, majd megtanulták gazdáik szakmáit, jártak iskoláikba. Egyre több igénnyel léptek fel. Lassan a kezükbe került a gyeplő. (22. Oldal)

Egy rövid időre az északi népek újból a kezükbe fogják a hatalmat és igyekeznek gátat vetni a számukra nemcsak furcsa, de veszélyes népesség terjeszkedésének.
A kavargó népnevek miatt tisztáznunk kell, hogy az akkádok a turáni származású sumérok egyik neve, az elamita név is őket jelöli annak ellenére, hogy nagyon sok forrás nem így tárgyalja. Az is kiderül az anyagból, hogy a bevándorló sémiták először az északi államokat foglalják el. Többször visszaragadják a hatalmat az ősnépek képviselői. Azonban a sémik mindig felülkerekednek egészen a kasziták megjelenéséig.

Kik ezek a kasziták? Kasú néven is találkozunk velük. Ez eszembe juttatja, hogy a székely a deszkát nem máglyába rakja, mint az anyaországi magyar. Ö kásztázza. Az erdei gyümölcsöket is fakéregből készült edénybe -kászúba - gyűjti. Ugyancsak kászúba tartotta a családi okiratokat. Eleinte a rováspálcákat, később a papírra írt okmányokat. Ilyen kászukat volt szerencsém szemrevételezni Alcsíkban még napjainkban is. Onnan nem messze van Kászon-szék, ahol a székelység különböző vidékeiről gyűjtöttek össze családokat, jóval az állítólagos honfoglalás előtt. Tehát a kászuk, vagy kasziak fogalma azt jelenti, hogy különböző nemzetségekből összegyűlt népesség csoport vonult be Babilonba, hogy rendet tegyen.

Jegyezzük meg. Ez az első ilyen jelenség. A későbbiekben többször találkozunk hasonlókkal. Érdekes módon mindég elcsűrik-csavarják a történetírók.

Körülbelül Kr. e. 2.280-ban elamita invázió történt és teljes 300 esztendeig elamita királyok (Kudur-Nan-chundi, Kudur-Mabuk ... ) uralma alatt áll Babilon.

1. e. 1.980 körülI. Sargon észak Babilóniában erőteljes kézzel magához ragadja a hatalmat, meghódítja Szíriát, és túlsúlyra juttatja a sémi elemet. Így lesz Káldeából, bár nyelv és tudás tekintetében tovább is dominál a sumér, hivatalosan és okmányilag sémi. Sargon sémi nyelvre fordíttatja a régi vallásos énekeket és csillagászati táblázatokat. Tehát itt már összezavarodtak a nyelvek. A sémi nagyon sok fogalmat át kellett vegyen a sumérból. Újból változik a helyzet. A Kassziak Babilont teszik központtá.

De honnan származik Babilon fogalma? Attól a várostól, amelyet a világon először vettek körül hatalmas falakkal. A babiloni példát követték a középkori városok is hatalmas falaikkal, szűk utcáikkal, de zsúfoltságukkal, egészségtelen környezetükkel egyaránt.
A sumérok nem tűnnek el ebből a városból. Ők voltak az iparosok, kereskedők, földművesek, míg a sémik a politikai, katonai hatalmat tartották a kezükbe és a városon kívül a távolabbi területeket, ahol nyájaikat legeltették. (23. Olal)

Babilónia, (a bibliában Sineár és Bábel) földrajzilag azonos a Tigris és Eufrát folyók árterével. Sajátságos helyzeténél fogva természetes határai nem is igen voltak. Ezért mesterségeseket építettek. Első sorban északon a Tigristől az Eufrátig vonuló úgynevezett méd fal (Szemirámisz fala)⁶, mely a szomszéd népek ellen készült. Babilon (Bab-Ilu az isten kapuja) az Eufrát mindkét partján négyszög alakjában terül el, melynek egy-egy oldala 22 km volt.

Óriási város, mely négyakkora volt, mint a 19. sz.-i London. Nabukodonozor király idejére 200 rőf magas, 50 rőf vastag falak vették körül, melyeket 250 torony szakított meg és 100 érckapu vezetett rajtuk keresztül. A város belseje egyenes utcákból állott, melyeket csupa 3-4 emeletes házak alkottak. Főbb monumentális épületek: a királyi palota, melynek kettős épületét hármas körfal vette körül, hétköznapi dolgokat, csatákat és vadászjeleneteket ábrázoló alkotásokkal. Ehhez közel a függő kertek (oszlopokon nyugvó kőteraszok, melyeken vastag földrétegben egész fasorok és virágos kertek voltak); a királyi palotától északra, a folyó túlsó partján a világhírű torony (Bábel tornya) 192 m. magas, félig templom, félig csillagvizsgáló, melynek hét emelete a szivárvány hét színére volt festve. Vagyis nem más, mint a sumér zikkurát.

"Lakói a káldok, két népfaj keveredéséből származtak, nevezetesen a nem-sémita sumerok v. akkádok és a sémitákból, mely két faj közül az utóbbiak inkább az ország északi részében jutottak túlsúlyra, mig délen, mint a szűkebb értelemben vett Káldeus név is mutatja, fajilag a sumerok törzse diadalmaskodott". PL.

3. kép. Babilon rekonstruált képe. Katonák a falak között.

A városlakók zömében iparosok és kereskedők voltak. Ismert termékeik: a babiloni szövetek, illatszerek, ötvösmunkák, sétabotok, gyűrűbe való metszett kövek, márvány dísztárgyak. (24.oldal)

Egyes források szerint, Akkád is sémi városállam volt. Csak azért mutatom be, mert Önök nagyon sokszor fognak találkozni ellentmondó kijelentésekkel.
Az alább bemutatott anyagban a legrégibb sémi városként említik. Mégis a név a sumérokat jelöli. A legrégibb "sémi várost" nevével együtt a suméroktól foglalják el a bevándorlók.
"A sémik legrégibb városa Akkadu volt (sokkal később alapították, mint a legfontosabb sumer városokat). Akkadu az Eufrátesz mentén, valószínűleg Kis közelében feküdt, s fővárosa lett annak az államnak, amely először egyesítette a " Két folyó vidékének" egész területét.; PL.

Mivel hogy állandóan használjuk és a továbbiakban használni is fogjuk a sémi kifejezést, nézzük meg honnan származik a név és milyen jellegzetességei vannak a nyelvnek. Továbbra is forgassuk csak a lexikont.

Szintén egy-két zárójellel. Előzetesen, az etióp nyelv az ősnyelvhez tartozik, ellenben Etiópiában elég szépszámú sémi lakosság él ma. A Biblia is a sémik ivadékai közé sorolja az etiópiaiakat és egyiptomiakat. Tegyük hozzá, hogy egy sokkal későbbi helyzetből kiindulva.

Az említett nyelveknek van egy belső logikája, amely eltérő az ősnyelvtől, de nem összeegyeztethetetlen.
"Sémita nyelvek. E néven legelőször Eichhorn (1787) nevezte el a nyelvek ama csoportját, melynek legfőbb képviselői a héber, asszír, arameus, arab és etióp nyelv és azok dialektusai. Ez elnevezést azért választották e nyelvcsoport megjelölésére, mivel az e nyelveken beszélő legtöbb nép a Genezis X. fejezetében foglalt néptáblának adatai szerint Sémtől, Noé fiától származik. E néptáblában azonban Sém nemzetségeként oly népek is fel
vannak sorolva, melyeknek nyelvei, rokonsági viszonyukat tekintve, a S. közé nem tartoznak, míg másrészt a szaros nyelvrokonság alapján oly népek nyelveit is a S. közé soroljuk, melyek (mint az etiópok, föníciaiak) a bibliai néptáblában nem Sém ivadékaiként vannak feltüntetve.⁷ Szorosan összefüggő nyelvtörténeti egységet alkotnak egymás között. Mind a szóanyag, mind pedig a nyelvtani alakok tekintetében sokkal nagyobb hasonlóságot mutatnak, mint p. az indogermán nyelvek." PL.

Hogy miért alkotnak a sémi nyelvek szorosan összefüggő nyelvtörténeti egységet? Nagyon egyszerű. Két nyelv keveredése hozta létre. Ez a nyelv két úton terjedt. Babilon környékén, az arab vidékeken maguktól az ős-sémik-től. Nyugat felé a kereskedők világában, a babiloni fogságban nyelvet váltott zsidók által. (25. oldal)

Nyelvtana, belső logikája egyszerűbb. Így könnyebben terjed. Ezzel a jelenséggel találkozni fogunk, amikor a görög, a latin és a mesterséges szláv nyelv elterjedését tanulmányozzuk.

Az idézet felkeltette gyanakvásomat. Honnan ered a sémi? Eleinte azt hittem, hogy elzárt, fogyatékos egyedekből álló csoport egészséges utódai hozták létre önmaguk számára ezt a nyelvet. Később kezdtem érdeklődni a más irányú kutatások eredményei iránt. Állatok között élt, vagy elzárt körülmények között talált gyerekeket tanulmányoztak. Következtetés: sosem tanulják meg az emberi nyelvet annyira, hogy érthetően használják is. Tehát, ha nincs indulás, nincs utánozható modell, nincs nyelv. Van még egy elmélet a néma szülőkről. Ezért megfordítom a közmondást, és úgy írom, hogy "néma anyának a gyermek sem érti a szavát." Abban az esetben, ha az utódok fejlődésük során alakítanák ki a nyelvet, az gesztusokból, mimikából, különböző hangjelzésekből állna, és semmivel sem lenne használhatóbb a majmok közlési rendszerénél.

A sémi pedig, bármilyen formájában is tanulmányozzuk, tökéletesen felépített emberi nyelv. Hogy mégis eltérő az ősnyelvtől, abból eredhet, hogy sokkal korábban elvált tőle, mint a turáni nyelvek. Nem 60.000 évvel ezelőtt. Akkor már az ősnyelv kerek egész, és hihetetlen belső logikával rendelkezik. Sokan azt tartják, hogy esetleg őseink egy sokkal fejlettebb civilizáció ajándékaként jutottak hozzá.

Lehet, nem voltam ott.

Ők egy korábbi katasztrófa idején szigetelődhettek el a világot később benépesítő rokonaiktól. Szűkebb környezetükben nyelvük is beszűkült, de nem vesztette el legősibb belső vázát. Amikor évezredek múltán újra a történelem színpadára kerültek, nyelvük idegennek tűnt. Pedig egy "gazdaságosabb" nyelv, mint a világ többi nyelve. Figyeljük meg.

"Közös sajátságuk azon központi jelentőségben nyilvánul, mellyel a mássalhangzók az élő nyelvanyag alakulásában bírnak. Míg nyelvünkben a szók gyökereit a magán- és mássalhangzók egyaránt alkotják, úgy hogy pl. kár, kér, kor, kör külön gyökérszók, addig a S.-ben a szógyökerek csupán csak a mássalhangzókban nyilvánulnak, a magánhangzók pedig a szók nyelvtani módozatait és árnyalatait jelölik. A ktl =. Ölni gyökér-ből.(az arabban) katala = Ölt, kátil =. Ölő, kutila = Öletett (passzív), katlun =. Olés stb. Még a többes szám alkotása is ily belső képzés által áll elő, p. dsebel (arab) = Hegy, dsibál = Hegyek. E belső képzéseken kívül a nyelvtani módozatok kifejezésére elő- és ütőragokat és képzőket is használnak: ktb = Írni, maktab = Íróhely, maktúb = Ami meg van írva stb." PL. (26.Oldal)

Goldziher Ignác leírja⁸, hogy az arab nyelv alapjában véve nem vett át idegen szavakat. Az új fogalmakat saját, belső nyelvi eszközeivel jelöli meg.
Ezt a véleményét a 19. században közölte. Minden esetre értékelései annyira helyesek, hogy Dr. prof. George Grigore, a bukaresti egyetem arab katedrájának a főnöke külön felhívta a figyelmemet munkájára.

8 Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája Gondolat BP. 1981.

Nagyon sokat töprengtem, hogy milyen eszközt használjak a sémi nép megjelenésének a társadalom átalakításának bemutatásához. Végül elővettem régi Szovjet Bibliámat, a nagy "Világtörténelem" címűt és annak 193- 207 oldalai között leírtakból ollózgattam. Nehogy valaki azt gondolja, hogy én egy új világtörténelmet akarok írni. Erről szó sincs. Célom csupán az, hogy tisztességesen bemutassam azt, amit mások is ismernek, csak éppen elfelejtik leírogatni. Nézzük, hogy mit ír a nagy könyv a tárgyalt időszak gazdasági politikai helyzetéről.

"A két folyó vidékének területén egyáltalán nem voltak érclelőhelyek, viszont aranyat, ezüstöt, rezet és ólmot már az i. e. 111. évezred első felében (27. Oldal) használtak, ami az akkori sumer társadalom cserekereskedelmének nagy jelentőségét mutatja.; vr

Mivel is kereskedtek a sumérok? Elsősorban kézműipari- és mezőgazdasági termékekkel. Kikkel kereskedtek? Aranytárgyaik színképelemzése⁹ során kiderült, hogy erdélyi bányákból származnak. Másképp Erdéllyel és a Kárpátok keleti részén akkor élő népességgel állandó kapcsolatot lehet kimutatni. Anyagi emlékeik már bizonyos társadalmi tagozódást mutatnak. Érdekes módon ők a bronzkorra jellemző gabonaraktárakat várossá építették ki és központosították a tartalék begyűjtését. Ugyanezt Erdély, vagy a mai Franciaország területén az ősnépek számos, ma városkának tűnő raktárak soraiban helyezték el. De nem építettek külön városokat.

A fallal körülvett városok eleinte kultikus helyek voltak. Középen templom és körülötte élelmiszer raktárak. Ez a forma a mai napig fennmaradt, például a székely, vagy szász erődített templomoknál, ahol a szalonna, füstölt hús, túró tárolása a templom falában lévő fülkékben történik.

A sumérok az elsők, akik a papok házai mellett más személyeket is a falak mögé telepítettek.

"A régi sumérek kunyhói mellett kezdtek ugyan feltűnni az előkelő személyek házai, de még a középrétegek is vályogból épült szegényes házakban laktak, melyeknek jóformán egész berendezése néhány gyékényszőnyegből, ülésül szolgáló nádkötegekből és egy-két agyagedényből állott.¹⁰ A lakások hihetetlenül kicsinyek voltak, mert a városfalak határolta szűk területen helyezkedtek el, e területnek majdnem negyedét a templom, a fejedelem palotája és az ezekhez tartozó gazdasági épületek foglalták el. A városban gondosan épített, nagy állami gabonaraktárak is álltak." vr

A földtulajdon formái, felhasználási módja semmiben sem különböztek az ősnépek által kialakított tulajdonformától. Rokon családok csoportja (tízesek) birtokoltak egy-egy területet. Közösen dolgozták meg, közösen raktározták és arányosan osztották el a szükségleteket.¹¹ Csupán a folyam mentén létező természeti viszonyok miatt mutatkoznak eltérések a használt technológiában, építkezésekben. A földművelők gazdasági, de ugyanakkor katonai feladatait végző csoportjai szintén azonosak voltak a nagy ősbirodalom- (28. Oldal) -ban használt gyakorlattal. Ezt a formát a székelyek híven megőrizték egészen az 1.700-as évek végéig, amikor a Habsburg földtörvények egyszerűen megszüntették. Ugyanez volt Magyarországon is, de eddig még senki sem írta le részletesen, célszerűen.

Szakítsuk meg a gondolatmenetet egy pillanatra. Az alábbi sorokban látjuk majd a gurus szót. Eredetileg egyszemélyben vallási, gazdasági, és katonai vezetők megnevezése volt. A hettitáknál a király címe buruskende. Székelyföldön ma is él a Burus név. A gurucsálás, gurusál, vagyis varázsol szavunk, ebből a korból származik.

"A faluközösségek földjei már ősidőktől fogva a természetesen öntözött területeken voltak. A közösségek felnőtt férfitagjait csoportokba osztották, amelyek elöljáróik vezetésével vonultak hadba és végezték a mezőgazdasági munkát. Suruppakban az ilyen elöljárókat gurus-nak, vagy is "erősnek", "deréknek" nevezték." Vr.

Az új társadalmi rendszer nem tudta megoldani a népesség növekedésével megjelenő gondokat. Mi volt az oka? Az ősnépek területén a népesség növekedéskor új földeket kerestek. Ők nem egy adott, zárt rendszerben éltek. A nyílt rendszerek mindig könnyen megoldják, mondhatni automatikusan, önmagából adódóan a felmerülő belső gondjaikat. Ha nem födjük le a fazekat, párolog a víz, de nem ugrál rajta a födő. Ha szorosan lezárjuk az edény tetejét, hamarabb megfő benne az étel, de ha túl szoros, kilövi a födőt, vagy szétrobban az edény. Ugyanez jellemzi a társadalmat is.

A sumérok történelmének második felében, szépen nyomon követhetjük ezt a jelenséget. Megindul a harc először a földterületekért, aztán erős dinasztiák alakulnak ki. A városok egyeduralomra törekednek. Ez háborúkhoz vezet, sikeres hadvezérek királyokká válnak, vagyis megjelenik az általunk ismert társadalom. A hősökről legendák szólnak, a királyok törvényeket hoznak. Az első írott törvénykönyv, amit ismerünk Urukagina nevéhez fűződik. Azért ismert, mert kőbe vésette tetteit, intézkedéseit, s ezt a kő napjainkig megőrizte. Jellegzetes módon hangolták össze a sumér törvények az ősnép hagyományait saját hétköznapjaikkal.

Egy dolgot nem tudunk bizonyítani. Azt, hogy fölöslegesen gyilkoltak volna ezekben a hadjáratokban. Forrásunk feltételezi a szakrális áldozatokat, azonban erre sincs sehol bizonyíték. Véleményem szerint ismerve a sumér életfilozófiát, vallást, mondavilágot, senki sem feltételezhet gyilkosságot, vagy akár emberáldozatot az ő világukban.

"A sík földek további birtokbavétele során a kis sumer államok határai kezdtek összeérni, s az egyes államok között elkeseredett harc indult meg a földért, az öntözőművek közelében levő földterületekért. (29. Oldal) A ránk maradt emlékek alapján megállapíthatjuk, hogy az első Ur-i dinasztia által alapított állam gazdag és hatalmas volt". vr

A fenti megállapítás csak a levegőben elpuffanó mondat. Következtetés, hogy ennek így kellett lenni. Később tényleg találni régészeti és feliratos emlékeket nagyobb háborús eseményekről. Ellenben ez a sémi pásztortörzsek megjelenése után történik. Korábban a sumérok csak határaikon és a templomaik körül tartanak szikileket, vagyis fegyveres őrséget. Ezek azonban mindennapi gazdasági tevékenységük mellett készültek fel az esetleges harci tevékenységre. Nem tartották el őket mások, vagyis a lakosság nem kellett adót fizessen, hogy a nyakukra telepedett vezetőket és azok hadseregét élelmezzék. Mi beszélünk városállamról, de még nem alakult ki az államra jellemző adószedő, "rendfenntartó" rendszer. Amint fentebb is jeleztük, i.e. 2.700 körül jelennek meg az első városok közötti konfliktusok, és utána a fizetett, vagyis eltartott hadsereg. Ez az első ismert bérmunkás jelenség, amit a világtörténelemből ismerünk.

Az i. e. Ill. évezred közepén Kis városa is egyeduralomra törekedett, később azonban Lagas jutott nagyobb szerephez. Lagas patesijának, Eannatumnak az uralkodása idején (körülbelül 2.470-ben) véres csatában szétverték Umma hadseregét, amikor Umma patesija, akit Kis és Aksak fejedelmei is támogattak, megsértette a Lagas és Umma között húzódó ősi határt.

Urukagina megdöntötte Lugalanda király hatalmát, s ő lett Lagas patesija, de sem Lugalandát, sem annak feleségét nem ölette meg.

Megtudjuk elszámolásaiból, hogy a közösségek tagjainak tömege akkor kétszer annyi élelmet kapott havonta, mint Lugalanda kormányzás ának utolsó évében.

Nagyon érdekes az elszámolásokból kiderülő helyzet. A sumér közösség tagjai havonta kapják meg az élelmet, amit a raktárakban helyeztek el. A raktárak a templomok mellett voltak, ugyanúgy, mint az egyiptomiaknál, a papok kezelték és a templomőrök vigyáztak biztonságára.

A szakemberek között általánosan ismert tény, hogy az ősi társadalomban a földek megművelése kisebb nemzetségi csoportok által történt. Például még a középkorban is fennmaradt a székelyeknél, inkáknál az úgynevezett tízesek keretében. Mindenhol megtaláljuk a raktárakat. A hegyvidéken kőből készülnek, a suméroknál agyagtéglából.

Amikor több élelmet kap vissza a közösség, jobb volt a termés, nagyobb a hozam. A másik helyzet elég szomorú. Korábban a lakosság egy részét bevonták a háborúkba, sőt zsoldosokat is tartottak, és ez felélte az élelmiszer-készletek egy részét. Ha nem voltak katonai műveletek, az élelem nagyobb mennyiségben maradt a raktárakban. (30. Oldal)

Ugyanilyen hatással volt a népre a túlerőltetett építkezések terhe. Talán az utóbbi kettőt csökkentette az új vezető, és ezzel megnövelte saját népszerűségét.

Urukagina királlyá nyilvánította magát.

Valószínűleg ebben az évben állította össze legfontosabb feliratát is, amelyben beszél az építkezésekről, a népnek elődei idején viselt súlyos terheiről, és felsorolja, hogy milyen reformokkal könnyített a lakosság helyzetén.

Később a hadiszerencse Akkád városához szegődött. A város az Eufrátesz bal partján épült, valószínűleg nem messze attól a helytől, ahol a Tigris és az Eufrátesz legjobban megközelíti egymást.

Sarrukinu akkád király a legendában ezt mondja saját magáról: "Anyám szegény volt, atyámról nem tudok semmit, anyám fivére a hegyekben élt. "Anyám fogant, titokban szült meg."

A hagyományok szerint Urzababa királynak, Kis város egyik fejedelmének volt kertésze és pohárnoka, majd Akkádú város királya lett (i.e. 2.369 körül).

"A feliratok szerint Sarrukinu fölébe kerekedett Lugalzaggisinek, miután csatában legyőzte Uruk város és 50 más fejedelem és patesi hadseregeit. A város lerombolása után Lugalzaggisit rabláncra fűzve "Enlil kapuihoz" vezette, vagyis minden valószínűség szerint feláldozta Enlil istennek." vr

Végül kialakul egy aránylag központosított sumér birodalom, ahol megjelennek a katonák és a hadjáratokban fogságba esett személyek rabszolgákká, válnak. Forrásunk azt állítja, hogy egy felkelés idején a lázadók ezreit ölték meg. Az lehet, hogy csatában sokan elestek, de hogy foglyokat megöltek volna, azt kétlem. A fogoly értéket jelentett. Akár mint munkaerő, vagy ha váltságdíjat fizettek érte.

A keveredés felgyorsul. Terjeszkednének. De az északi népek ellen folytatott hadjáratok kiváltják a visszacsapást. Ebből az időből maradt ránk Örményország név szerinti említése.

A világtörténelemben Sarrukinu volt az első, aki állandó hadsereget szervezett, seregében 5,400 harcos szolgált. Ezek hivatásos katonák voltak, akik mindenben a királytól függtek, s kétségtelenül félelmetes erőt jelentettek a kezében. Kialakul az általunk is ismert állam, mint elnyomó rendszer.

A nippuri feliratok, valamint a későbbi történelmi hagyományok szerint Sarrukinu számos hadjáratot vezetett az Eufrátesz középső szakaszának vidékére, Szíriába és a Tauros hegyvidékére. E területek tisztviselőit és fejedelmeit fogságba hurcolták. A rabszolgatartó Mezopotámia hatalmassá bővült területről szedte össze a hadifoglyokat, az árut és a zsákmányt - a környező vidékek munkájának termékeit és munkaerőit. (31. Oldal)

A királyt népes udvar vette körül, ehhez tartozott a leigázott sumer és északi városállamok néhány előkelősége is. A legenda szerint Akkádú város mellett új várost építettek a temérdek udvari nép elhelyezésére.

A nép azonban keservesen érezte az akkád állam nyomását. Sarrukinu öregkorában két országos felkelés tört ki. A második felkelést, amely a legszegényebb lakosságot sújtó éhínség miatt robbant ki, már Sarrukinu halála után fojtotta el fiatalabbik fia, Rimus.

Az a tény, hogy a lázadók ezreit ölték meg és vetették fogságba, a felkelők nagy számáról tanúskodik.

Akkád állama, Naramsin (2.290-2.254) királynak hosszú uralkodása alatt érte el virágzásának tetőpontját.

„A világ négy országának királya”, cím, elmaradhatatlan kísérője lett nevének.

Hadjárataival hatalmas területeket hódított meg. Leigázta Elám kisebb államait és törzseit. Naramsin legyőzte a lullubiakat s a Zagros-hegység egyéb törzseit. Hadai egészen Örményország és Kurdisztán hegyeiig jutottak el. Naramsinnak uralkodásának végén súlyos harcokat kellett vívnia az amoriták nyugatról előretörő törzseivel. A legnagyobb veszély azonban északkelet harcias törzsei, a gutiak részéről fenyegetett.

Ie. körülbelül 2.200-ban Mezopotámiát meghódították Guti hegyi törzsei. Lagas városállamát tették meg Sumer kormányzási központjának. Gudea Lagas patesija volt a gutiak uralmának idején.

Egy korabeli szövegben ez áll:

„Amikor Ningirsu isten kegyes pillantást vetett városára, Gudeát jó pásztornak választotta ki az országban őrá ruházta a hatalmat.” vr

A sumér, sémi keveredés kialakította az ókori konfliktusgócokat. Az állandó hadjáratok, területfoglalások és visszafoglalások szétszórják a lakosságot, újabb központokat, újabb uralkodókat hoznak létre. Egy adott pillanatban a folyamköz és attól délre, és bizonyos fokig északra eső területek a két nép nemzetségeinek eléggé kavart, szinte szétválaszthatatlan életterévé váltak. Jegyezzük meg ezt a helyzetet. Egyes területeken sémik, más területeken sumérok, de legtöbbször vegyes népesség lakott. Ki mikor jutott hatalomra, igyekezett saját népét előre tolni. Mindeniknek meg volt a maga nyelvén kívül a vallási rendszere, életfilozófiája. Azonban nem beszélhetünk egy egységes sémi, vagy egységes sumér államról a keveredés megkezdésétől. (32. Oldal)

AZ ELÁTKOZOTT FÖLD

Tigris és Eufrátesz termékeny partjai voltak a meghasonulás bölcsői. De a véráztatta új világ sokkal nagyobb területen nevelkedett. Északon hegyek határolják. Délen a nagy Arab-félsziget pusztái biztosították mindenkor a vesztesek túlélését. Ma nyugaton Törökország határolja azt a területet, amelyen évezredek óta folyik a jó és a rossz közelharca. Itt találjuk az ősi Szíriát, a hatalmas Szaúd-Arábiát.

A néhai sumér világ életterében ma is fegyverek dörögnek. Irakban polgárháború van. Annak ellenére, hogy a világ legjobban felszerelt hadserege igyekszik fenntartani a békét. Szent föld? Elátkozott föld? Teremtő Atyánknak sem sikerült itt rendet csinálnia az elmúlt 6.500 esztendőben.

Ismail Dogan professzor úr kesernyésen viccel: „Az Isten eddig 141 prófétát küldött a Földre, s ebből 140-et erre a területre. Mégsem sikerült megszelídítenie az indulatokat."¹²

Miért? Mert ezen a területen jött létre a nagy törés, amely az ősi társadalmat megbontotta.

Nézem Izraelt - vékony vonalacska a Földközi tenger partján. Mégis látszólag miatta vannak a bajok manapság. Óriási nagy területeken nem akad egy talpalatnyi föld, amely befogadja a pelasgok, filiszteusok maradványait, a palesztineket. Az is igaz, hogy nem igazán nevezhetjük utódnépnek. Nevet, vallást, nyelvet cseréltek. Csak az a tudatuk a régi, hogy ők ennek a földnek az őslakói. Egy óriási kultúra fennmaradt töredékeit képviselik.

Mert minden korban lakott volt ez a vidék, amikor a tengerek visszahúzódtak. Erre bizonyítékok is vannak. A titokzatos építők, akik - állítják egyesek - több mint valószínű, hogy jóval a homo sapiens előtt éltek e Földön, itt hagyták kezük nyomát. A Balbeki fennsíkot olyan kockakövekkel borították be, melyeket ma sem tudunk kiemelni szuperdaruinkkal. Hatalmas paloták nyomait is megtaláljuk itt. A kockakövek alatt jól érzékelhető energiasugárzás jelez valakinek valahová az évezredek távlatából. Ezt felfogták napjaink műholdjai és odairányították az amerikai bombázó kötelékeket. Azokra a kövekre hulltak a bombák, amelyek roppant méretük ellenére olyan pontosan illeszkedtek egymáshoz, hogy zsilettpengét nem lehetett betenni közéjük ...... 

A folytatás és a részletek a kötetben. >Zoli<