Tóth Imre: Magyar őstörténet

Előszó helyett:

Átvettük?

Finnugor-török alapokon álló nyelvészeink és történészeink mára több könyvtárnyi irodalmat hordtak össze, és ezt, mint állításaikat önmagában igazoló tényt igyekeznek a nyilvánossággal elfogadtatni. Lehetne is ebben valami, ha az egész tudományuk valós alapokra épülne, nem pedig hipotézisekre, előítéletekre, és hamis következtetésekre. Irományaikban rengeteg az egymásra hivatkozás, melyek nyomán a többiektől idézett tévedések szép lassan igazságokká, tényekké „nemesednek". Magabiztosságuk időnként annyira túlteng, hogy még az egyéb tudományos területek kutatásainak eredményeit is megkérdőjelezik a sajátjukra hivatkozva! Így fordulhatott elő például az, hogy Luigi Cavalli-Sforza és társai magyarokat is érintő nemzetközi genetikai kutatásainak eredményeit kétségbe vonta egyik jeles finnugristánk: „Honti László mutatott rá: az amerikai tudós és szerzőtársai úgy írtak az uráli nyelvcsaládba tartozó népek elterjedéséről, hogy a finnugrisztika másfél évszázada világszerte művelt tudományából egyetlen munkát idéztek, ...míg a még tágasabb diszciplináéból, az uralisztikából egyet sem..."

Tekintve, hogy mára sok minden megváltozott, érdemes lenne újra megvizsgálni a finnugorizmus alaptételeit! Kezdve a sohasem létezett finnugor ősnéppel, és a lakhatatlan finnugor őshazával, egészen a „mi mindent másoktól vettünk át" tételéig. Ez utóbbit ugyan, talán sohasem mondták ki nyíltan, de kimondatlanul is visszaköszön minden finnugrista állításból.

Teljesen egyértelmű, hogy a kietlen körülmények között tengődő, életmódjából kifolyólag elmaradott, vad és tudatlan ősök feltételezése képezi az alapját annak a hamis állításnak, hogy nekünk mindent, ami az európai fogalmak szerinti civilizációt jelentheti, másoktól kellett átvennünk! Már többen leszögezték: ha mindaz igaz lenne, amit a finnugristák állítanak, és elvennénk (honfoglaló) őseinktől mindazt, amit szerintük másoktól vettek át, akkor a honfoglalókat nyugodtan ábrázolhatnánk makogó majomcsordaként is, hiszen a lovaikon és a nyilaikon kívül semmijük sem maradna! (Igaz, a majmoknak még ennyijük sincs.) Nyelvünk finnugor eredetűnek nem tartható elemeit is következetesen másoktól származtatják, pláne, ha találnak valami rokoníthatót az átadónak feltételezett nyelvekben. Teljesen abszurd, és nyilvánvalóan az említett hamis tételre alapozott elképzelés az, hogy magyar eredetű szó nem is létezik, és amit nem tudnak sehová sem kötni, az ismeretlen eredetűnek nyilváníttatik! Még abszurdabb az a feltételezés, hogy szavaink még akkor is átvételnek minősíthetők, ha az „eredeti" nincs is meg az állítólagos átadó nyelvben, mert úgymond: az is lehetséges, hogy abból az idők során már kikopott! Csakis ilyen sarlatánságok vezethettek oda, hogy pl. Kristó Gyula: Etnikai viszonyok Magyarországon Szent István király korában c. írásában azt állíthatta, hogy XI. századi helységneveink közül „..47 helynévből 21 a szláv, 17 a magyar, 7 a török és végül 2 a német." Kristó természetesen latin nyelven leírt szövegekre hivatkozik, amelyek köztudottan eltorzították a magyar neveket, mint pl. Baluuanis (Bálványos), Fizeg (Füzes), Hurhyda (Úrhida), Kopus (Kapus vagy Kapos), Samtag (Szántó), stb. Annál meglepőbb, hogy Kristó szerint egyértelműen szláv név Zalesi, Zemogny és természetesen Wissegrad, holott minden további nélkül feltételezhető lenne az is, hogy Zalesi helyes olvasata Szeles, esetleg Szállás, Zemogny-é pedig Zimony, Somogy vagy Szemény!

Külön érdekesség Veszprém nevének magyarázata:

„a Veszprém név szláv nyelven értelmezendő, jelentése: makacs, önfejű, békétlen [ember]. ...Mivel azonban a szlávok a névadás e módját nem gyakorolták, hanem csak a magyarok és a törökök, eszerint Veszprém névadói ez utóbbiak lehettek..."

Ez aztán a magyarázat! Kristó szerint „..szláv közvetítéssel került be a magyarba a Duna, Tisza, Dráva, Száva, Maros, Szamos, Körös, Temes, Olt, Vág, Garam, Nyitra, Ikva, Rába, Marcal, Zala, Kerka, Mura neve, vagyis a nagyobb vizeké túlnyomórészt." Továbbá: „Mivel a végső fokon indoeurópai vízneveket már a honfoglaló magyarok átvették a szlávoktól, egyértelmű, hogy ezek szláv formájukban 895 előtt léteztek." Mivel tehát a magyarok átvették, egyértelmű, hogy szláv formájukban már léteztek! (Valódi bizonyíték erre természetesen nincs, nem is lehet, mert nem igaz.) Fura logika, érdemes alaposan átgondolni!
Érdekes a személynevek megoszlása is:  „..43 személy közül török eredetű nevet viselt 15, szlávot 13, németet 10 és magyart 5." Így például török név a Bese és a Bor, míg szláv a Drága, a Péntek, a Szombat és az Unoka. Teljesen világos, hogy Kristó mindent szétosztott a nem magyarok között, amit csak tudott! A többi finnugrista pedig ettől kezdve már bizonyított tényként kezeli az állítólagos szláv és török település és személyneveket Szent István korában.

Érdemes aztán elgondolkodni azon is, hogy miért állítják nyelvészeink azt, hogy egy földrajzi név csak akkor lehet magyar eredetű, ha azt mi, a mai magyar  nyelvből meg tudjuk magyarázni!? Először is utána kellene nézni annak, hogy más népek hogy állnak ezzel, és milyen arányban tudják magyarázni a saját településeik, folyóik, hegyeik nevét? Meglepő eredményeket kapnánk, nagyon gyakran ugyanis fogalmuk sincs róla, mi - honnan származik! Nyilvánvalóan kettős mérce az, ha magunktól mégis minden esetben elvárjuk a magyarázatot!

Svédországban például van Falun és Birka nevű település, de ezek a szavak svédül nem jelentenek semmit. Magyarul viszont értelmezhetők, mégsem állítja senki, hogy akkor ezek magyar eredetű nevek. Ugyanez érvényes kell hogy legyen, a szláv megfeleltetésekre is! Na persze, ha azt feltételezzük, hogy itt előttünk szlávok éltek, és a magyarok csak a honfoglaláskor jöttek be a Kárpátmedencébe, ráadásul beszélni is alig tudtak, akkor érthető a szláv nevekkel való próbálkozás. De az előttünk itt élő szlávokra semmi bizonyíték nincs, sőt, mint már tudjuk, magyar népünk a Kárpát-medence őslakója. (Ld.: alább!) Egy példa erejéig viszont még maradjunk a honfoglalóknál!

← Középkori magyar ruha

Talán még a nyelvészeinknél is keményebben dolgoznak néprajzosaink azon, hogy kimutassák: mit, mikor és kitől vettünk át! Az alaptétel itt is ugyanaz, a mi barbár „lovasnomád" őseinknek jóformán semmije sem lehetett, abból kell tehát kiindulni, hogy mindig ők voltak az átvevők! Az átvétel időpontját pedig meghatározzák az írásos bizonyítékok, azaz: amikor először szerepel valamilyen fennmaradt leírásban egy háziállat, használati eszköz, ruhadarab, vagy bármi más, akkor (vagy röviddel azelőtt) vettük át, és nyilvánvalóan azoktól, akikkel az adott szöveg alapján feltételezhető az érintkezésünk. Milyen érdekes, hogy a dolog fordítva is elképzelhető, sőt, sokszor nyilvánvaló, de az ilyen esetekről szóló tudósítások csak akkor jönnek elő, amikor valami egész mást akarnak bizonyítani velük! Legutóbb éppen azt, hogy az öltözködési szokásokkal nem lehet népeket azonosítani, mert például „900 tavaszáról egy forrás arról tudósít, hogy a morvák magyarok módjára borotválják a fejüket, (talán inkább arcukat – igaz, az is a fej része) a bajor püspökök pedig magyar módra öltözködnek." Ugye, hogy a morvák és a bajorok ettől még nem magyarok!? (MT: Genetika és magyar őstörténet 2008. október.)
Nem bizony. De vajon miért utánozták azok a bajor püspökök 900 tavaszán a magyarokat?

A legtöbb magyar honfitársunk számára nem újdonság, hogy eredetünk kutatása valahol, valamikor tévútra jutott. Akárki, akármit mondjon is, mi nem vagyunk „finnugorok"! A finnugrista nyelvészetre épített őstörténet szerint a legközelebbi rokonaink a vogulok és az osztjákok lennének, elég azonban rájuk nézni ahhoz, hogy az ember biztosan kijelenthesse: ez egyszerűen lehetetlen!

Nincs ebben semmiféle előítélet, nincs rasszizmus, nem arról van szó, hogy zavar bennünket a „halszagú atyafiság", egyszerűen az az igazság, hogy mi nem ilyenek vagyunk.

Egy vogul, meg egy osztják

Senki ne higgye el azt se, hogy az őseink mégis ilyenek lehettek, csak úgymond: megváltoztak közben, mert ilyen nem létezik. Akinek az ősei mongolidok voltak, az ma is mongolid, akinek pedig europidok, az meg ma is europid, ezt garantálják a gének! De hát akkor hogy juthattunk ide? Hogy lehet az, hogy Európa bármely népe jobban hasonlít ránk, mint azok, akiket a legközelebbi rokonainknak mondanak? Sokaknak talán meglepő, de valójában azért jutottunk ide, mert a történetírók „kifelejtették" hivatalos történelmünkből a Kárpát-medence europid őslakóit, akik már a honfoglalás előtt is itt éltek. Ők ugyanis legalább annyira az őseink, mint a honfoglalók! Erről szól ez az írás.

Történészeink maguk is egyre tarthatatlanabbnak gondolhatják a finnugor származáselméletet, mert egyre kevesebben állnak ki mellette, és egyre többen nyergelnek át a „török" lóra. Csöbörből vödörbe! A török eredeztetés ugyanúgy nem állja meg a helyét, mint a másik, mert ez is figyelmen kívül hagyja a valódi őseinket. Sokan azt hirdetik, hogy már nem is állítja senki a finnugor eredetet, csak a nyelvünket tartják annak. Ez sem igaz, hiszen állami vezetőink máig részt vesznek a „finnugor népek" találkozóin, ezzel pedig fenntartják és erősítik azt a látszatot, mintha mi is közéjük tartoznánk. Kormányportálunkon pedig máig olvasható „Magyarország történelme" címszó alatt a következő kronológia:
Kr.e. 4000 k.
Az uráli népek közösségének felbomlása (finnugorok és szamojédek szétválása).
Kr.e. 2000 k.
A finnugor nyelvi közösség szétválása. Az ugorok Nyugat-Szibériában maradnak...
895 tavasza A besenyők kiűzik a magyarokat Etelközből. A honfoglalás kezdete. Ld: http://www.magyarorszag.hu/orszaginfo/adatok/tortenelem/kronologia.html

Azt is állítják egyesek, hogy a finnugor ősnyelv finnugor ősnép nélkül is létrejöhetett. Anélkül, hogy vitába szállnék a nyelvészekkel, azt állítom, hogy ez képtelenség! A kettő egymásra épülő hamis kombináció, ugyanolyan képtelenség, mint az, hogy magyar eredetű szó nincs, és mi a „finnugor" szavakon kívül minden egyebet másoktól vettünk át. A magyar nyelv magyar eredetű, és kizárt, hogy valaha is tömegével vettünk volna át szavakat bármilyen más nyelvből!
Kétségtelen, hogy úgy tanultuk: az őseink valahonnan keletről jöttek. Valóban voltak, akik onnan jöttek, és nem is csak a honfoglalók. De minden beköltöző, minden alkalommal olyan területre érkezett, ahol már valaki mások - mindenekelőtt évezredekkel korábban megtelepedett földművelők – éltek.
Ennek bizonyítékai a régészeti leletek, amelyek közel tízezer évnyi folyamatos emberi jelenlétet igazolnak ezen a területen. Célzott régészeti kutatások hazánk területén ugyan alig akadnak, leginkább csak az útépítések miatti leletmentő ásatások zajlanak, mégis akkora a leletek tömege, hogy nem bírnak velük a régészek! 2005-ben például az összes feltárás egyötöde a budapesti építkezéseken, a maradék 95 %-a pedig az autópályák nyomvonalán zajlott. „Az újkőkortól egészen a török kor végéig kerültek elő eddig leletek az egykori budai Skála parkolójában folyó régészeti feltáráson." - olvashattuk az előbbiek egyikéről. Máshol arról írtak, hogy: „A hazai régészeknek 300 évig biztosan van munkájuk! Az autópályák nyomvonalának régészeti feltárása kapcsán 300 évre meghatározzák azokat a kutatási helyeket, melyek kimaradtak, ám bizonyosan érdemes feltárni őket." „A régészek nem tudnak mit kezdeni a lelethegyekkel!

Tíz év alatt annyi régészeti lelet került elő az épülő autópályák nyomvonalán, mint korábban száz év alatt!" - számolt be róla az Inforádió. Csak az M7-es autópálya Zamárdi és Ordacsehi közötti szakaszának nyomvonalán, mintegy másfél milliónyi lelet került elő a feltárások során 2007-ben! Mindez páratlan a világon, bárki elhiheti!

Mivel a mi itteni történelmünket általában a honfoglalással kezdik, nézzük most először is azt, hogy milyen létszámú lehetett az a népesség, amely már akkor is itt élt, és mi lett a sorsa ennek a népességnek honfoglalás után? Menjünk azután tovább, és nézzük meg azt is, hogy még korábban kik éltek itt, és azokkal mi történt!? A História című folyóirat szerkesztői az 1996. évi II. számot, – tekintettel a honfoglalás 1100. évfordulójára - kimondottan a honfoglalásnak szentelték. Ebben ezt olvashatjuk erről:

„...Jobbágyok és nemesek ősei. Ez egyúttal felveti a honfoglaló népesség lélekszámának kérdését. Akárhogy csűrjük, csavarjuk a tényeket, kétségtelen, hogy a fennmaradt késő avar népesség falulakó, földmíves tömegei legalább tízszeresét alkották Árpád magyarjainak. A földmívelő falusiak, a későbbi jobbágyok, elnyelték nyelvileg Árpád győztes seregét, akik alapját alkották a későbbi nemességnek.”

Eszerint tehát az itt találtak legalább tízszer annyian voltak, mint a honfoglalók! Azt is olvashattuk, hogy a honfoglalók utódai a későbbi nemesek, míg az őslakóké a későbbi jobbágyok lettek.

Ugyanezt írta Werbőczy is, a híres „Hármaskönyvben": „A nemesség, amelyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunnok és magyarok közt keletkezett, miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, amelyet most változtatott néven, az itt lakó magyaroktól Magyarországnak neveznek."

Krónikaíróink köztudottan a honfoglalók szemével nézték az eseményeket, ezért az őslakók náluk csak mellékszereplők lehettek. De mint ilyenek, az ő műveikben is ott vannak! Néhány példa:
„..Majd később Árpád vezér kegyesen ugyanennek a Ketelnek adományozta Sátorhalomtól egészen a Tolcsva vizéig az egész földet lakosaival egyetemben."
„..Salán vezér Árpád vezérnek különféle ajándékokon kívül nevetni való tréfaképpen küldött még két korsót tele a Duna vizével meg egy nyalábot Alpár homokjának a java füvéből. Azonfelül átengedve a Sajó folyóig terjedő földet lakosaival egyetemben. Erre Ond és Ketel hamarosan megjöttek Árpád vezérhez Salán vezér követeivel együtt; a küldött ajándékokat átnyújtották, és értesítették, hogy a földet összes lakosaival együtt megkapta adományban Árpád vezér." 

„..Mikor így gyökeret vertek, akkor az ott lakók intelmeire közös elhatározással kiküldték erős csapat élén Böngér fiát Borsot a lengyelek földje felé, hogy szemlélje meg az ország határait, továbbá gyepűakadályokkal erősítse meg egészen a Tátra-hegységig, s alkalmas helyen emeljen várat az ország őrizetére.
Bors pedig, miután elbocsátották, jó szerencsével nekivágott a dolognak, és a nagy számban összegyűjtött parasztsággal a Boldva vize mellett várat építtetett..." „..Másnap pedig a Tisza mentén a Szamos folyó felé kezdtek lovagolni. Majd tábort ütöttek azon a helyen, ahol most Szabolcs van. Ott annak a földnek a lakói majdnem mind önként meghódoltak előttük, és lábukhoz borulva fiaikat kezesül adták, csak hogy bajuk ne legyen. Ugyanis félt tőlük szinte az egész népség, azonban előlük elfutva alig menekültek meg csak néhányan, akik aztán Mén-Maróthoz jutva cselekedeteiket hírül vitték. Ezek hallatára oly nagy rémület szállotta meg Mén-Marótot, hogy nem merte a kezét mozdítani. Tudniillik az ottlakók mindnyájan kimondhatatlanul rettegtek tőlük, mivel hallották, hogy Árpád apja, Álmos vezér, Attila király nemzetségéből származott. Ezért aztán senki sem hitte, hogy másképpen élhessen mint csak Álmos vezér fiának, Árpádnak és nemeseinek a kegyelméből. Tehát a legtöbben önként hódoltak meg nekik." „..Akkor Szabolcs, ez a fölötte bölcs férfiú, megtekintett egy helyet a Tisza mellett, s midőn látta, milyen is az, kiokoskodta, hogy erősségénél fogva várépítésre való. Tehát - társainak közös tanácsa szerint is - összegyűjtve ott a köznépet, nagy árkot ásatott, és igen erős várat építtetett földből." „..Ott a lápok alatt Tas, Lél apja, sok népet gyűjtött össze; vele aztán nagy árkot ásatott, s igen erős földvárat építtetett, amelyet előszőr Tas várának neveztek, most pedig Sárvárnak hívnak. Miután a lakosok fiait túszul összeszedték, katonákkal megrakva a várat hátrahagyták." „Tétény pedig meg a fia, Horka, a nyíri részeken átlovagolva, nagyszámú népet hódítottak meg a Nyír erdeitől egészen az Omsó-érig." (Anonymus: Gesta Hungarorum)

Érdemes felfigyelni arra is, hogy Bors vezért az itt lakók „intelmeire" küldték ki a határokat megerősíteni. Az őslakók és a honfoglalók tehát, egymásnak ellenségei semmiképp sem lehettek! Többek között ennek köszönhető az, hogy a honfoglalók nem irtották ki, és nem is üldözték el az itt élőket. Ezért aztán kényszerűen adódik a következtetés: semmiképpen nem lehet csak a „honfoglalókat" tekinteni a későbbi magyarság őseinek! Márpedig itt éppen ez történt, illetve történik még ma is! (A honfoglalók és az itt élők valójában rokonai voltak egymásnak, - Hunor és Magor testvérnépei - de ez is csak akkor érthető meg igazán, ha tisztázzuk végre valós történelmünket.) Anonymus egyébként művének előszavában egyértelműen ki is jelenti, hogy „Magyarország királyainak és nemeseinek származását" írja meg.

Sajnos nem bírom visszaadni az eredeti kiemeléseket és formázásokat (a pdf formát végett) ezért fogadjátok az eddigi szerkesztést mint ízelítőt itt a honlapunkon és engedjétek meg, hogy E REMEKMŰ FOLYTATÁSÁT AZ EREDETI FORRÁSON TEGYEM LEHETŐVÉ ITT:→

A szerkesztés a http://www.leventevezer.extra.hu/Magyarostortenet.pdf forrás szerint történt
Ballán Mária ajánlata nyomán

Magyar őstörténet