Köszönve olvasóinknak mind több "tiltott" források anyagok kerülnek látóköreinkbe melyeket amint csak tudunk le is közlünk, hogy elérhető legyen olvasóink számára ezek a nagyon értékes történelmi forrásaink.

A felfedezett E-könyv képek formájában van elmentve, amit nem lehet - nem-tudok bemásolni, így egy kis ízelítőt szándékozok begépelni a könyv elejéből a többit az olvasóink számára letölthető PDF mentéssel edok az érdeklődők elé.

A könyv elején a szerzőnk Ürményi Annának (született Komjáthy) írt köszönő sorokkal kezdi írását melyben mint második anyjának szólítva őt rója sorait. Többek-közt abban megemlíti, hogy mint egy 18 éves ifjú mivel tartozik gondoskodásáért. Olvassuk figyelmesen Horvát István sorait. Azt a részt nem másoltam be, de érdemes sorjában (avval kezdeni) mert fontos életrajzrészleteket közöl abban is.

Horvát István

A magyar múlt eltitkolt évezredei III.

Rajzolatok a magyar nemzet legrégiebb történeteiből

* * *

Figyelem gerjesztésül kiadta Horvát István, a Szécsényi Országos Könyvtár Őrzője a magyar múzeum mellett.

 "ELŐ BESZÉD.

     Sokszor kérének biztosabb barátaim, hogy a Magyar Nemzet eredetéről véleményeimet, mint igen régi fáradozásaimnak gyümöltsöket, legalább rövid rajzolatokban közleném a Haza tudódsaival. Elértettem, ha világosan ki nem nyilatkozták is, gondoskodásaikat e jó Hazafiaknak, s magam is helyben hagytam a buzdításokat már tsak azért is, mivel egy nem lehetetlen történet, tudniillik életemnek váratlan félbe szakadása, könnyen sírba döntheté azokat, a´miket igen nagy munkával sok évek alatt öszve keresgéltem.
     Azonban, ha hajlandó voltam is minden tőlem kitelhető áldozattal kedveskedni nemes szívű Barátimnak, felette nehéz vala tejesíteni aggódó kívánságaikat. Hogy lehetne, így gondolkodám, őrültség gyanúja nélkül rövid rajzolatokban elmondani azokat, melyek az egész tudós világnak mostani köz vélekedéseivel szemlátomást világos ellenmondásban állnak? Vagy egész készületi könyvben megszólalni, vagy inkább semmit véleményeimről ki nem adni, volt tehát mindenkor a´serkentésekre Feleletem.
     Utóbb, hogy a´ sok Historicus Kontároknak hallgatást, vagy gondosabb tanulást súgnék füleikbe, engedtem a´ sok onszolásoknak, ´s arra határoztam magamat, hogy nagy érdemű Tek. Tudós Kultsár István barátom Nemzeti Újságai mellett, e´ jeles férfiú eránt viseltető tiszteletem, szeretetem és hálaadásom zálogául, tsak ugyan árkusonként közleni fogom kívánt rövid rajzolatban véleményeimet.
     Alig jelent meg árkus ´e rajzolatokból, már éppen azoktól, kik előbb bátorítanának a´ kiadásra, új kérelmeket kellett, a´mit régen előre láttam, hallanom.
     "Szépek ezek, de hihetetlenek. Tsak rövid próbákat, kedves Barátunk! melléjek, ´s majd nagyobb hitellel fogja az olvasó venni azokat." Így szólának az előbbi biztatók.
     Engedtem barátságból új kéréseiknek is. De a´ lett következése engedelmemnek, hogy az egésznek Rajzolata helyett tsak Töredékeket nyert a´Haza. Ha hitelt kellett támasztanom, azokra kellett leginkább figyelmeznem; a´mellyek leghihetetlenebbeknek tekéntetének.
     Mindazonáltal azokra nézve sem kívánok én hitelt senkitől, a´miket bébizonyítani látszatom.
     FIGYELEM GERJESZTÉS tsak tzél´a ezekben is bővebb szólásomnak. Hitelnyeréssel magát egyedül az egész, készületű Munka ketsegtetheti. Itt tettem a´nyit, a´mennyit lehetett.
     És ez légyen sinormértékek azoknak, akik a´ figyelem helyett ítélni akarnak e´ Rajzolatokról. Azok pedig, kik benek valamely tsekély gyönyörűséget is fognak találni, e´ munkátskának öt árkusát a´fen tisztelt Nemzeti Újság írójának, négy árkusát pedig Tekéntetes Tudós Forgó György Úrnak, T.N. Pest, Pilis, és Solth törvényesen egyesült Vármegyék Rendes Orvosoknak, és T. N. Neográd Vármegye Tábla Bírájának, az én igen nemes lelkű Barátomnak köszönjék.

A´Szerző

Különös Toldalék a´ hazai Tudósításokhoz.

     Gyenge koromtól kezdve meg nem foghatnám, hogy az a´ ditső Magyar Nemzet, mely Konstantinápolynál, majd Hamburgnál, majd Párizs előtt, majd Marseillynál szegezé ki győzedelem zászlóját; - melyet majd a´ Német, majd a Görög, majd az Olasz,, majd a Fratzia Fejedelmek hívánakmeg Frigyeseiknek, Árpáddal hullott volna le e´ Magyar Földre a´ magos egekből. - Ha erősektől születnek a´ test és leélek természeti rendszabásai szerént az erősek, a´ nagy tetteket végbevivő unokáknak nem lehetett (így gondolkodám) pásztoroktól, halászoktól, ´s hol mi gubás emberektől eredniek. -
     De gyakram eszembe forgatám a´szelíd tollú és velős ítéletű Spittler, úgy nem különben a´ Magyar Nemzet eránt keménykedő, azonban a´ maga korában igen tudományú Schlözernek ítéleteiket is. Amaz nem talált példát az egész világ történeteiben a´ Magyarokon kívül, hogy Nemzet a´ durvaság alsó gráditsától a´ tsinosodásnak olly fő poltzára lépett volna, mint a´ Magyarok nem sokára Magyar Országba jöttök után felemelkedtek: Emez nem győzte számtalanszor eléggé tsudálni, ´s megmagyarázhatatlannak jelenteni, hogy olly iszonyú pusztitásók és olly számtalan külső és belső háborúk után is a´ Magyar Nemzet az ő fen maradását, polgári alkatmányának megőriztetésével együtt, a´ mi korunkig eszközleni tudta.Min

Mind ezek arra birának tehát, hogy nagy igyekezettel felvilágosítani iparkodjam az elakasztó nehézségeket, ´s egyszer´s mind a´ Magyar Nemzet régiebb történetének felfedeztetését ne a´ külföldtől, a´mit polgár társaim közül sokan emlegetnének, várnám; hanem, a´mi mind az okossággal, mind az illőséggel inkább megegyez, a´haza keblében, hol számosabbak a világítható fáklyák, hoznám, vagy legalább hozni törekedném napfényre.

Beküldte: Péterfai János

4.

↓

Horvát István. A magyar múlt eltitkolt évezredei III.
Rajzolatok a magyar nemzet legrégiebb történeteiből / Az eredeti könyv letöltése ITT →