Erdély és Moldva Úz-völgyi határa régi térképeken
Úz völgye Lakatos István kéziratos térképén (1702, részlet)
„az Uz vize már kisiet a hazából”
(…) a Zsigmond királytól 1390-ben nyert kiváltságuk alapján a kászoniak őrizték és ellenőrizték az Úz menti utat. Ugyanis egy oklevél szövege szerint: „maga Kászonszék a mi moldvai földünkhöz közel fekszik, és maguk a mi székelyeink nem kevés vigyázást tettek [nem kevés éberséggel őrködtek] személyük és javaik védelmében”. A fenti kiváltságot, valamint a kászonszékiek Zsigmond királytól nyert egyéb szabadalmát erősítette meg Mátyás király Medgyesen 1462. december 9-én. (…)
Erdélyt a 18. század elején nemcsak belviszály sújtotta, hanem külső, tatár támadás is fenyegette. Éppen ezért 1734-ben elrendelték a havasok mellékszorosainak, ösvényeinek „bevágását”. Ezt a munkát helyszínenként 30–50 „vágó” végezte. Az őket felügyelő személyek nevét jegyzékbe foglalták. Innen tudjuk, hogy az Úzban „kászonfelsőfalusi Bernád István”, Baskában pedig „jakabfalvi Literáti István” 
vigyázta fel a munkát.
← A harmadik katonai felmérés térképén Úzvölgy lakott helyként jelenik meg. Fotó: mapire.hu
A folyó első hiteles említése a 18. század elején történt, amikor Lakatos István csíkkozmási plébános említi az Úz folyót Siculia című művében, Székelyföld első, latin nyelvű leírásában (1702), ahol számba veszi annak hegyeit és havasait, amelyek „…páratlanok, azokban gyógyító folyók forrásai vannak, amelyek részben Moldvába folynak le, ti. a Tazló, a Tatros, az Úz, az Ojtoz…”
Újabb bő százharminc évnek kellett eltelnie, hogy honismereti munkában újra említést nyerjen a patak és annak völgye. Ezúttal Daniel Gottlieb Scheint medgyesi orvos 1833-ban kiadott és térképmelléklettel ellátott, német nyelvű Székelyföld-leírásában szerepel: „Az Uz-patak, Uzul, mely a Csinet-hegység keleti lejtőiről ered, Al-Csik és Kászon fiúszékek határán, nyugatról keletnek folyik az Aklos-hegység mellett, a Kászoni szék északi hegyei és a Csinet, majd a Baska, a Say és a Magyaros között, azután a Bardocz-pataknál hagyja el a székely határt, és a moldvai hegyek között Dormanest felé folyik, mely moldvai falu felett jobbról a Tatrosba ömlik.”
A 19. század derekától kezdődően egyre pontosabb ismertetések jelennek meg a vizsgált helyről. (…) Pesty Frigyes egész Magyarországra és Erdélyre kiterjedő, átfogó helynévgyűjteményében (1864–1865) nem is egy helyen jelenik meg, hanem a következő falvak leírásánál szerepel az Úz folyó és annak völgye:
– Csíkbánkfalva: „Uz melyéke, egy keskeny völgy, melynek közepén az úgynevezett Uz patak foly, ez is kaszáló, mely völgy és patak megtartja nevezetét a szomszéd moldvai határszélig. Nevezetes ezen folyó, hogy sok pisztrang van benne.”
– Csíkcsekefalva: „Ezen határrészen lévő nevezetesebb folyók az Uz vize, mely a hátulsó havas rész déli határán foly bé Moldovába. Ez veszi eredetét a csik szentmártoni erdőn. Erről régi más nevet vagy nevezetet nem tudunk.”
– Csíkszentgyörgy: „Uz feje, Uz vizével ez már a régi vezérek nevére volt keresztelve, mely nevezetes folyóvize Moldova felé sok pisztranggal bővelkedik.”
– Csíkszentmárton: „Ismét a havas részen egy folyó, mely Uz vizének neveztetik. Ezen folyó kezdődik a szent mártoni határrészben, az úgynevezett Oros patak fejéből, ahová több apróbb kis forrásokból összefolyván béfoly Moldvába.”
– Kászonaltíz, Kászonfeltíz és Kászonimpér: „Uz [hegynév], Uzd scyta vezér[ről]”.
Innen már csak egy lépés van a térség első alapos, részletes és érzelemdús leírásáig. Orbán Balázs, a nagy utazó Kászon felől közelítette 
meg a szorost, és Úz-völgy címen tulajdonképpen az Alsó-Úz völgyét írta le. (…)
← "Uszpatak" és "Valle Uszului" Lipszky János térképén (1810, részlet)
Orbán Balázs után még sokan írtak a Tábla-puszta gyönyörű helyéről, de a legnagyobb székely leírásához képest bővebb kiegészítésekkel csak Vitos Mózes szolgált, aki nemcsak külön fejezetet szentelt a Kis-Tölgyesi-szoros leírásának, hanem több helyen is pontosan ír az Alsó-Úz-völgyről. (…) Csík vármegye folyóvizeit számba véve hosszan értekezik az „Uzpatak v. folyó” leírásánál, ahol a közlekedés fontossága szempontjából megjegyzi: „Az Uzvölgy és szoros figyelmet érdemel, mert könnyü jármüvekkel járható lévén, Csik-Szereda és Okna oláhországi város közt a legrövidebb összeköttetést közvetiti. Ezen a jól elfödött szoroson akart annak idején az u. n. »Székely pucscs« dandára az oroszok háta mögé kerülni, Oláhországba beütendő.” (…)
Mit mutatnak a régi térképek?
(…) Az első ábrázolás magáról a völgyről, a környék hegyeiről és a két birodalom határáról egy kéziratos térképen jelent meg, amely Lakatos István csíkkozmási plébános említett munkája, a Siculia egyik melléklete. Ezen a térképen az Vz fl. (Úz folyó) a Nemere m. (Nemere-hegység), az Aklos m. (Aklos-bérc) és a Sai m. (Saj-havas) között folydogál a pontozott államhatáron túl, ahol a Tatros fl.-ba 
(Tatros folyó) ömlik bele. Dicséretre méltóan pontos nemcsak ez a része a térképnek, hanem az egész székelyföldi területé. (…)
← Úz völgye és a Tölgyes pusztája az első katonai felmérés térképének erdélyi szelvényén (1769-1773, részlet)
Stephanus Lutsch 1751-től készült térképein rendkívül részletesen jelenik meg az általunk vizsgált térség. Támpontot és magyarázatot kapunk több, ma is használt helynév eredetére. A térképen az „Uz fl” (Úz folyó) a „Baska” (Baska-havas) és a „Sovetto” (Sóvető) között, a Tölgjes (Tölgyespuszta) nevű hely alatt kígyózik ki Erdélyből egy „Kökert” (Kőkert) nevű helyen, amely románul „Gredina de piatra”-ként szerepel. (…)
A következő nagy korszak az első katonai felmérés időszaka. (…) A gondosan, bár naivan megrajzolt, erdővel borított hegyek között szembetűnik a kanyargó, kék színű „Uz Patak”, amelynek neve a birodalom határán túl, Moldvában már „Usz Patak”-ként szerepel. (…)
Carl Gabriel Wappler erdélyi számtiszt és térképrajzoló 1780-ban, majd 1785-ben megjelent Erdély-térképe rendkívül részletgazdag mind névrajz, mind vízrajz tekintetében. Térképén a „Sovetto” és a „Sallyi” (Saj-havas) alatt szerepel a „Usz reu”. (…)
Lipszky János magyar huszár ezredes és jeles kartográfus Erdélyt is magában foglaló Magyarország-térképei 1804 és 1810 között jelentek 
meg. (…) Erdélyben az „Uszpatak” van kékkel berajzolva, Moldvában pedig a „Valle Uszului” nevű hely van megjelölve. (…)
← "Uz patak", majd "Uz bach" Daniel Gottlieb Scheint térképén (1832, részlet)
Az Úz völgye megjelenik az 1832-ben készült, első nyomtatott, önálló Székelyföld-térképen is, amelyet Daniel Gottlieb Scheint medgyesi orvos állított össze. Ezen az erdélyi „Uz patak” Moldvában „Uz bach” néven szerepel. A térképen csak a „Bardocz Bach” táplálja az Úz-patakot, amely Moldvában a „Trotusch”-ba folyik bele. (…)
A második katonai felmérés térképén a telep neveként Erdélyben „Kökert”, a patak neveként „Uz pat.” jelenik meg, az országhatáron túl felírva, mellette pedig „Csardake” felirat. Székelyföldön furcsa és egyben ritka ez a szó, amely nem más, mint az oszmán-török čārdaq szóalakból németesen Tschardak, magyarosan Csardak kifejezés, ami katonai őrtornyot jelent. (…) A második katonai felmérés térképén az Úz-patak mentén meg is jelenik egy malom jele és az SM rövidítés, ami nem más, mint a Saag Mühl (fűrészmalom) rövidítése.
A Sóvető-patak befolyásánál fennebb két épület rajza látható, amelyek azonban nincsenek megnevezve. A Kőkert veszteglőháza a második katonai felmérés térképén egy téglalap alakú épületként jelenik meg, mellette balról „Contumaz” felirattal. A Contumazhaus tulajdonképpen járványkórházat jelent, de abban az időben az erdélyi–moldvai határon ez egy veszteglőhelyet, elkülönített épületet jelentett, ahova a kor viszonyainak megfelelően járvány ellen karanténba zárták az országba belépőket. (…)
A harmadik katonai felmérés, amely ezen a területen valójában a korábbi felmérésnek 1888 és 1895 közötti helyszíni helyesbítés (reambulálás) utáni újraszerkesztett változata, sok újdonságot tartalmaz az előző térképekhez képest. A korábbi Tölgyes, Tölgyes puszta, Tábla mező, Kőkert nevekkel illetett helyen most már „Uzvölgy” településnév szerepel. Igaz, hogy a „Tábla mező” felirat lennebb, a Kőkert közelében megjelenik ezen a térképen is. A korábban, 1882-ben említett uzvölgyi vámhivatal 1893-ben már Uzvölgye telep-ként szerepel, majd az 1910-es népszámláláskor és az 1913-as helységnévtárban Úzvölgy néven jegyzik. Tehát a korábbi Uzvölgye telep a helységnévrendezéskor vált Úzvölgy külterületi lakott hellyé. (…)
A harmadik katonai felmérés térképén már látható a második felméréskor is feltüntetett, a Sóvető-patakhoz közel eső két, megnevezés nélküli épület rendeltetése. Az egyik a „Finanzwacht hsr.” (pénzügyőrség), a másik a „Zollhaus” (vámhivatal) épülete, hiszen a határvédelem nemcsak a katonai jellegű tevékenységet, hanem az áru- és személyforgalom ellenőrzését is jelentette. Az említett pénzügyőrség és a vámhivatal épületétől délre, a két patak egybefolyásánál áll a „W. H. Uzvölgyi csárda” (Wirtshaus = csárda). A határ közelében az előző felmérésen feltüntetett, Contumaz feliratú veszteglő épületjele beazonosítás nélkül található meg. Egészen lent, keleten, a határnál magyarul (és zárójelben románul is) a „Kökert (Gardul de peatră)” felirat, alatta a „Gendermerie Ksr.” (császári csendőrség) épülete látható. (…)
A kiegyezés (1867) után, egészen pontosan 1876-ban közigazgatási reformot hajtottak végre Erdélyben, amikor megszüntették a székeket, és egységes megyerendszert alakítottak ki. Ebből az alkalomból készült el Csík megye közigazgatási térképe is, amely Hátsek Ignác magyar királyi térképész munkája. Csík vármegyéről ez az első megyetérkép is egyben, amelyet 1880-ban nyomtattak Budapesten. Ezen is látható az Úz-völgy és az „Uz p.”, amely Moldvában „Usa f.” néven szerepel. A kettő között pedig a „Kökert” található. A szerző Csíkszentmárton és Dormánfalva között jó minőségű megyei utat jelöl. (…)
"Uzvölgyi" fűrészgyár a 20. század elején
A harmadik katonai felmérés térképén jelenik meg először az „Uzvölgyi csárda”, amelyet Bocskor Imre működtetett, „hol pompás pisztráng, kitűnő paprikás s valódi szegszárdi bikavér kapható. A gyári munkások itt és még egy külön berendezett zsidó kantinban üdítik fel magukat.” (…)
Vitos Mózes szerint (…) a századforduló előtt a telepen „100 munkás nyer foglalkozást”, míg 1902-ben egy beszámoló szerint „a gyár naponkint mintegy 200 embernek ad munkát és kenyeret”. Tekintettel arra, hogy itt nem csak munkások éltek, a 20. század elején legalább 300 ember lehetett Úzvölgy telepen. (…)
Az 1915-ben kiadott térkép nagy újdonsága, hogy megjelenik rajta az erdőkitermelést segítő, keskeny vágányú ipari vasúthálózat rajza, amely a folyó mentén Moldva felé gravitál. Eme térkép alapján tudjuk, hogy 1915-ben nem csak Úzvölgy településről a völgyön lefelé, hanem a Veresvíz-patak mentén is vasúton szállították a fát és a deszkát Moldvába ott, ahol „az Uz vize már kisiet a hazából”. (…)
Annak ellenére, hogy Erdély és Moldva határán az Úz-völgyi Kőkert, a Gyimesi- vagy az Ojtozi-szorostól eltérően, nem tartozott a nagy kereskedelmi forgalmú helyek közé, mégis számottevő a térképtörténeti, hadászati, ipartörténeti jelentőségű múltja. Az is világosan látszik, hogy nem „senki földje” volt ez a hely, hiszen a legkorábbi időktől, a legelső térképi ábrázolásoktól kezdve mindvégig, következetesen magyarul vannak feltüntetve a hegy- és vízrajzi nevek, ami azt igazolja, hogy minden havasnak, erdőrésznek, pusztának és pataknak székelyföldi tulajdonosa volt. Még akkor is, amikor messze földről jött nagyiparosok „élték fel” a hegyek és völgyek hasznát.
Forrás: Háromszék