A ránk maradt írásos történelmi szilánkokból sok-sok hiányosságok, átírások, hazudozások félrevezetések maradt ránk amelyekkel nagyon nehéz az igazságot felgöngyölgetni. Itt most Árpád legidősebb fiáról /LEVENTÉRŐL/ próbálok mind-több történelmi szálakat összefonni, mivel annyi összevisszaságok vannak róla (is), hogy igazából nem tudjuk mi is történt vele. Mint Kubinyi Tamás említi könyvében (A pozsonyi háború-ban) "A Levente-kérdés a magyar őstörténet egyik kulcsa" és ebben nagyon is igaza van. Szerencsémre megvan ez a könyve és most abból szemezgetek ide.  /Zoli/

LEVENTE

A Levente-kérdés a magyar őstörténet egyik kulcsa, mert trónörökösről van szó, aki élete legfontosabb megbízatásáért, a magyarság megmaradásáért adta az életét. 

Áldozata a nyitánya annak a gigantikus hadászati és logisztikai műveletsornak, amit a mai hivatalosságok a nyelvújító amatőr történész Kazinczy Ferenc kifejezésével „honfoglalásnak" nevez. 

Elöljáróban tudnunk kell, hogy őseink a „honfoglalás" szót 1825 előtt nem ismerték, így nem is használták, és tulajdonképpen az is kétséges, hogy a szabadkőműves Kazinczy feltétlen jóhiszeműségből, vagy netán a múlt átértékelésének szándékával, egyfajta Habsburg-körökben jó fogadtatásra lelő újszerű kicsinyítéssel igyekezett az új fogalmat bevezetni az alakuló Magyar Tudós Társaság, a későbbi tudományos akadémia történeti osztályának vezetőjeként.

LIÜNTIKA

A görög források Liüntika alakban jegyezték fel Árpád legidősebb fiát, aki hadvezérként a Hazatérés hadműveletet a Duna torkolatvidékénél biztosította 894-ben. Simeon bolgár cár elleni küzdelme magán viseli a kor minden jellemzőjét, a bizánci császár a lovasíjász magyarokkal szövetséget köt a szintén lovasíjász bolgárokkal szemben, tehát lehetséges ellenfeleit egymás ellen igyekszik kijátszani, valódi bizánci ármánnyal.

A hagyomány szerint Árpád legidősebb fia a trónörökös, ezért kapja Levente a legnehezebb feladatot, amelyben bizonyíthat. Liüntika a görög forrásokban a kabarok vezéreként jelenik meg, ami azt jelzi, hogy még nem a törzsszövetség alapképletét irányítja, hanem a csatlakozó három törzset.

A kabarokat szokás a Kazár Birodalomtól elszakadt, elkóborolt törzsként bemutatni, és arra is van példa, hogy rajtuk keresztül a judaizáló, azaz zsidó vallási külsőségeket hordozó népcsoportként mintegy a magyarságot is összekapcsolják általuk a judaizmussal.

Alapvető tévedés ez, hiszen a Kazár Birodalomból a magyarság kiszakadásának éppen vallási okai vannak. A birodalom vezetőinek a VIII. század második felében történt zsidó hitre térése jól magyarázható azzal az erőtérrel, amelyben az átalakulás megtörtént: a fallikus kultuszt ápoló őshit vállalhatatlanságának felismerése után a kazár kagánok politikai mérlegelés után választották mintegy közös nevezőként a zsidó vallást, anélkül, hogy vérség szerint bármi közük lett volna hozzá.

A Bizánci Kalifátus délről fenyegette a Kazár Birodalmat, a Bizánci Császárság délnyugatról jelentett rá végveszedelmet, és mindkét rivális gyakorlott ura és kereskedelmi haszonélvezője volt a birodalom déli határaként szolgáló Fekete tengernek, melyet Hun tengernek, és később Kazár tengernek· is neveztek.

A logika, amely nyomán a vallásváltás lezajlott, jól követhető: a kalifátus iszlám hitében és a birodalom kereszténységében közös vonás a zsidó próféták tisztelete és a zsidó iratok beemelése úgy a Koránba, mint a keresztény Szentírásba. Az egy más kérdés, hogy a prófétikus zsidó iratok miként keletkeztek a megelőző birodalmak ősbölcseleti, filozófiai és vallási iratainak átdolgozásával, és miként törekedtek egységes zsidó hagyománynak feltüntetni, és ennek megfelelően a kútfőket megsemmisíteni a kereszténységgel párhuzamosan alakuló zsidó „őshagyományt".

A babiloni városok lerombolása, a könyvtárak megsemmisítése, az egyiptomi és az alexandriai nagykönyvtár kirablása és megsemmisítése része ennek a folyamatnak, az pedig, hogy minden nép a saját teremtésmítoszát jól körülbástyázottan igyekszik örökül hagyni, nagy előrelátásról tesz tanúbizonyságot. Kazár szempontból a zsidó vallás filozófiai és logikai alapon kerül a képletbe, és a döntés meghozatala után számos gyakorlatias kérdést vet fel.

Hogyan lehet egy júdaizáló birodalmat létrehozni, ha a birodalmi tartományok - a tulajdonképpeni országok - nem minden tagja fogja fel, és követi a vallásváltó logikát? Milyen feszültségek keletkeznek a birodalom országai között? Miként lehet kezelni ezt a helyzetet?

TÜNDÜK

Az. ősvallási alap jelenti azt a magas rendű tudati szintet, amivel Álmos és Árpád korában minden magyar látta a világot, és benne tökéletesen megértette a saját feladatát. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy Árpád legidősebb fia, Levente olyan elszántan, a katonai stratégiai és taktikai törvényeket felülírva viselt hadat az Al-Dunánál.

Az eredetmítosz elevenségét a jelen idejű tapasztalat tette teljessé. A csoda a jurta közepén történik meg, ahol az istenfa az égre nyílva kozmikus otthonná változtatja a magyar ember vándoralkalmatosságát, tündükön át égre nyíló csodaablakkal. A tündük, tündír, tündér, tűnés szavaink érzékeltetik azt a közös szógyökben eredő gondolkodásmódot, amivel a korábbi nemzedékek tapasztalata jelenidejű útmutatóvá válik a gondolati pályák behuzalozottságát tekintve, és ami által sok évszázadnyi távolságból is hasonló gondolatrendszerben hasonló gondolatok, hasonló karakterek, hasonló jellemek születnek.

A magyar gondolkodásmóddal ha valaki minden előismeret nélkül, mintegy lakatlan szigetre kerülve teremtené újra a civilizációt, hasonló következtetésre jutna, mint a hagyomány teljes jogú birtokosa, mert olyan gazdag a nyelvi és gondolkodásmód-béli sugalmazás, terelés, befolyásolás, az egyetlen lehetséges biztos irány felé, melyet a világ teremtettsége, a jó és rossz küzdőtereként kijelölt földi lét ad.

A Boldogasszony-kultusz következménye egy szekularizálódó és hagyománygyökereitől eltávolodó világban a szépasszony hiedelemkör a maga tilalmas helyeivel, megközelítési előírásaival és tilalmi tabújaival. A szépasszony táljába való belépés szükségszerűen hozza létre a negatív világkép boszorkány rendszerét, a hajdani tündérvilág és ármány sarkított párjainak méltatlan maradékaként.

Nincs élő nép a földön, amely az Isten-látás ily csodáit hordozná lelkében, és amely pontosan ezért a legnagyobb csapásokat is képes átvészelni. E tudásnak a birtokában kelt útra feladata teljesítéséhez Levente, Árpád legidősebb fia, akinek feladata trónörökösként eleve teljesíthetetlen volt.

A Bolgár Birodalom, mely a Kárpát-medencét is magáénak tudta, tulajdonképpen területbitorlónak számított a Bizánci Birodalom szempontjából, hiszen ők a későbbi Magyarországot Felső-Görögországnak nevezték, és az ott élő akár őshonos népeket is betolakodónak tartották.

Amikor a Bizáncra támadó bolgárok miatt létrejön a magyar-bizánci szövetség, akkor tudja Álmos is és Árpád is, hogy taktikai szövetségről van szó, és a hagyományos hadviselés szabályai szerint éppen a bolgárokkal kellene a magyaroknak szövetségre lépniük Bizánc ellen, mert a gyengébb fél megsegítésével lehet az erősebbet legyőzni. Szükség van a bolgárok és egyúttal a bizánciak lekötésére a Kárpát-hazában zajló katonai-logisztikai művelet sikeréhez.

A világtörténelemben is kevés példa van arra, hogy egy nép teljes egészében hazát változtasson. Szó nincs menekülésről, ahogyan azt az akadémikus történészek igyekeznek beállítani, és ezt nagyon egyszerűen tudjuk cáfolni. A nálunk jóval nagyobb létszámú besenyők, vagy az őket állítólag szorongató úzok soha nem hoztak létre államot egyetlen földrajzi térségben sem, és ezzel saját fejlettségi szintjük alacsonyabb voltát, a központi irányítás hiányát és az államszervezési képességek teljes nélkülözését igazolják. Ezzel szemben a magyar előnépek Dentu-Mogyerben is és a Kaukázusban is államot szerveztek, amit a Kárpát-medencébe visszatérve a régi alapokra épülően folytattak.

A DÉLI HÁBORÚ

Ezek a Hazatérésünkről szóló megrendítő mondatok a diplomáciai manőverrel együtt is pontosan megörökítik a hét szövetséges törzs nevét, és ezért pótolhatatlan kincset jelentenek számunkra, hiszen egyetlen királyi krónikánk sem maradt meg abból az időből, amely ilyen pontossággal írná le a bizánci udvar számára különösebb érdemi tartalmat nem hordozó, nekünk viszont lélekemelő információt. A továbbiakban a Levente által irányított hadműveletről kapunk értesítést.

„Ezután Leó, a Krisztus-szerető és dicső császár hívására átkeltek a Dunán és megtámadván Simeont, teljesen legyőzték, és iramukban egészen Preszlavig hatoltak, és bezárván őt Mundraga várába, visszatértek saját földjükre. "

Ennél rövidebben, egyetlen mondatban nem lehet egy nemzet megmaradása szempontjából alapvető jelentőségű háborút elmondani. Tudjuk, hogy Bíborbanszületett Konstantin apja, Bölcs Leó, aki a Taktika című munkájában kiváló megfigyeléseket adott a magyarok menekülést színlelő, majd bekerítő, csapdába csaló harci modoráról, kinézetéről, szokásairól, éppen a Bizánci Birodalom északi határain aggodalmat okozó bolgárok ellen hívta meg háborúzni a magyarokat, ahogyan a birodalom környékén élő valamennyi népet bizánci fondorlattal igyekezett kijátszani egymás ellen.

Nem tisztünk itt bemutatni, hogy a bolgárok vérségileg és életmódban is közelebb állnak hozzánk, mint a bizánciak, és ezt mindhárom fél pontosan tudta akkor is. A háborúság egyetlen oka magyar szempontból a Hazatérés hadműveletének a zavartalan megvalósítása, azaz a délről érkező csapás kioltása. A megelőző hadműveletnek Árpád legidősebb fia, Levente az irányítója, aki a törzsszövetség legújabb tagjának, az újonnan csatlakozó kabaroknak lett az ifjú fejedelme.

„Abban az időben Liüntika, Árpád fia volt a fejedelmük. Miután azonban Simeon újból kibékült a rómaiak császárával, és bátorságban érezte magát, a besenyőkhöz küldött és megegyezett velük, hogy leverik és megsemmisítik a türköket. És amikor a türkök hadjáratra mentek, a besenyők Simeonnal a türkök ellen jöttek, családjaikat teljesen megsemmisítették és földjük őrzésére hátrahagyott türkök visszatértek, és földjüket ilyen pusztán és feldúlva találták, letelepedtek arra a földre, melyen ma is laknak, s amelyet mint mondottuk, a folyók fenti elnevezése szerint neveznek. "

Simeon bolgár cárral sikerült összeugrasztania Bizáncnak a magyarokat, majd pedig a magyarok hátországára uszította Bölcs Leó a besenyőket. Mindezek mellett nem ismerte fel sem Leó, sem fia Konstantin császár, hogy a legkifinomultabb kamarilla ármány közepette valaki túljárt az eszén.

Árpád volt az, aki Álmos parancsát teljesítve gyermekét a bizánci szövetséges had élére állította, a lekötés, elterelés céljából. Számunkra a legnagyobb veszély a Bizánci Birodalom volt, hiszen mozgósítható hadereje nagyságrenddel meghaladta az összes magyar sereg létszámát, teljesítő képességét, ezért a bizánci szövetség elengedhetetlen taktikai lépés volt. Amikor bekövetkezett Bizánc árulása, akkor a déli magyar sereg három tűz közé került, mert a bizánci, a bolgár és a besenyő egyként támadott.

Levente hadainak visszavonulását a bolgárokkal ismét szövetséget kötő Leó elvágta, csapdában hagyva és végpusztulásra ítélve Levente hadát, ugyanakkor az egyébként vele mindig is ellenséges besenyőkhöz követeket küldött az Etelközben hátramaradottak teljes kiirtására.

Ugros eliminandos esse! - A magyarokat ki kell irtani! - hangzott a parancs 907-ben a Keleti Frank Birodalom részéről, és ugyanezt a szándékot és parancsot tetten érhetjük Bizánc részéről 895-ben. Megdöbbentő a gyűlölet és az ármány, ami ellenünk a legnagyobb ellenségeket is szövetségbe szólította. Szent földünk, az Etelköz és a Kárpát-medence minden más népnek és birodalomnak a vágyott célja, melyet éppen a mi létezésünk miatt nem tudtak elérni. A mérhetetlen gyűlölet ellenére sikerült fennmaradnunk:, és ez nyilvánvalóan a fegyverek visszatartó erejének szólt, ám azokat a fegyvereket elleneink: is részben birtokolták, részben felülmúlták létszámban és haditechnikában, gondoljunk csak a Bizánci Birodalom legféltettebb kincsére, a görögtűzre, amivel tengeri és szárazföldi uralmukat egy évezreden keresztül meg tudták védeni.

TURUL-HÁZ

Kulcsszó a folyók és a szállásterületek kifejezés együttes említése, mert mind a mai napig nincs megfelelő tudományos kutatás a folyóvölgyi kultúrák és a magyar törzsek azonosítására, pedig a vonatkozó adatok itt vannak a szemünk előtt.

Ugyanígy a Turul-dinasztia pontos adatai, melyek sehol másutt nem jelennek meg így együtt, nem beszélve arról, hogy napi politikai aktualitás is jelentkezik 948-ból, amikor „Falicsi, a mostani fejedelem" is pontosan fel van sorolva. Az a tény, hogy következetesen fejedelmet és nem királyt ír a bizánci krónikás, egyetlen okból ered, királynak a hűbéres fejedelmet nevezi Bizánc, míg a többit fejedelemnek, vajdának, vagy akár kapitánynak is képes leminősíteni. A Szent Királyok Családja, a Turul-ház, az Árpád-ház nyilvánvalóan nem kapta meg Bizánctól azt a megbecsülést amit megérdemelt, mégis név szerint megtudhatjuk, hogyan ejtette ki a görög írnok azokat a szavakat, melyeket az imént Bulcsútól hallott.

„Első fejük az Árpád nemzetségéből sorban következő fejedelem, és van két másik is, a jila és a karcha, akik bírói tisztséget viselnek, de van fejedelme minden törzsnek is. Tudnivaló, hogy a jila és a karcha nem tulajdonnév, hanem méltóság.

Tudnivaló, hogy Árpád, Turkía nagy fejedelme négy fiat nemzett: elsőnek Tarkacsut, másodiknak Jeleget, harmadiknak Jutocsát, negyediknek Zoltánt. Tudnivaló, hogy Árpád első fia, Tarkacsu nemzette fiát, Tevelit, a második fiú, Jeleg nemzette fiát, Ezeleget, a harmadik fiú, Jutocsa nemzette fiát, Falicsit, a mostani fejedelmet, a negyedik fiú, Zoltán nemzette fiát, Taksonyt. "

A megállapítás, mely szerint „van fejedelme minden törzsnek is", jelzi, hogy a törzsszövetségi állam afféle védelmi szövetsége az egymástól is független, önálló belső életet élő, országszerűen szervezett törzseknek. Árpád kiemelkedése az uralkodók közül itt nagyfejedelemként jelenik meg, ám ez nem ok arra, hogy minden hagyományt, feljegyzést félretéve a tudományos akadémia ma is hivatalos megnevezésként használja a magyarok uralkodójára a nagyfejedelem címet.

Van számos példa rá, hogy királynak nevezték a magyarok uralkodóját messze Szent István előtt, ezért a mai fogalomkészletünkhöz nyilvánvalóan közelebb áll ez a megnevezés, ám azért kell vajdáról, fejedelemről értekezni a tudomány lapjain, mert a valódi hatalmi viszonyok tudatosítása szükségszerűen magasabb dimenzióba emelné a korabeli magyar államiságot. Árpád négy fiáról, mint elsőszülött Tarhosról, Jenőről, Jutasról és Zoltánról nyelvi torzítással kapunk értesítést, akárcsak azok fiairól.

Ellentmondás a szöveghagyatékban, hogy Árpád első fiaként ír korábban Leventéről, majd pedig Árpád négy fiánál már említést sem tesz róla, de hiszen ő már ekkor rég meghalt. Sőt, a többiek is, hiszen a feljegyzés idején 948-ban pontosan 41 évvel vagyunk a Pozsonyi Háború után, ami két nemzedéknyi távolságból az idegenek szűrőjén keresztül csak a nevek és tisztségek megörökítésével marad a tárgyszerűség keretein belül. Éppen ez a tárgyszerűség válik hihetetlenül tényszerű napi aktualitássá és megelevenedik a történelem, amikor említés történik Termacsuról, Árpád dédunokájáról, aki „a minap jött fel Bulcsúval" Konstantinápolyba, a birodalom fővárosába.

„ Tudnivaló, hogy Árpád fiai mind meghaltak, de unokái, Fali, Tasi és unokatestvérük Taksony életben vannak. Tudnivaló, hogy Teveli meghalt, és az ő fia barátunk, Termacsu, aki a minap jött fel Bulcsúval, Turkía harmadik fejedelmével és karchájával. Tudnivaló. hogy Bulcsú, a karcha, Kalinak, a karchának a fia, és hogy a Kali tulajdonnév, a karcha meg méltóság, valamint a jila is, amely nagyobb a karchánál. "

Árpád a legnagyobb áldozatot, fiai életét adta a magyarság jövőjéért. Levente után Tarhos, Jenő, Jutas sorsáról sem tudunk meg többet, és tudván azt, hogy a Pozsonyi Háború után róluk nem történik említés egészen e két nemzedékkel későbbi halálhírig, joggal tételezzük fel, hogy ők is életüket adták a hazáért a nagy háborúban.

Az fenti idézet végén - nyilván a császár feltett kérdései nyomán - kiderül, hogy Bulcsú tisztsége, a horka méltósága alatta van a gyulának, és a gyula alatt van a fejedelemnek, tehát amikor itt megállapítják, hogy Bulcsú rangja szerint harmadik a sorban, akkor az is kiderül, hogy a beszélgetés elején a kabarok pozicionálása a hét törzs elé, nem volt több, mint diplomáciai eufemizmus, a valóság szépítő felülírása.

Ezzel a személyes ihletettségű történettel betekinthettünk: a korabeli külkapcsolatok rendjébe, és a küldöttséget vezető Bulcsú szavaiból megtudhattuk a magyar királyi család tagjairól szóló közlést. Mindezek azért is fontosak, mert a Magyar Tudományos Akadémia mind a mai napig nem jutott el odáig, hogy e korszakról megfelelő képet adjon.

A Pozsonyi Háború megtörténtét is évtizedekig tagadták, és csak a legutóbbi évek tényfeltáró, elemző munkáinak, előadásainak, és mindenek előtt a korabeli német városok krónikáinak, halottaskönyveinek letagadhatatlan bizonyítékai nyomán jutottak el odáig, hogy nyúlfarknyi közlésekben legalább nem tagadják nemzetünk: és országunk: születésének legfontosabb tényanyagát, de odáig még most sem jutottak el, hogy a korszak kutatására megfelelő társtudományi szakemberekből álló szakintézményt felállítsanak. Hogyan is lehetne Turul-dinasztiát Kutató Intézet egy olyan országban, melynek tudományos közvéleményét a Habsburg Történeti Intézet uralja?

Kép a Kubinyi Tamás A pozsonyi háború című könyvből.

Levente, aki 894-ben a dunai bolgárok ellen harcol, lehetővé tette, hogy Árpád a fősereggel a morvákkal kötött szövetségben küzdjön a frankok ellen, akiket máig megbocsáthatatlanul kivert Pannóniából. Ezek után Árpád az alföldi bolgár végvárakat is felszámolta.

Van olyan forrásunk:, amely egy nagy morva várról számol be a Thaya torkolata közelében, Bretslav (Lundenburg) még 1054-ben is Leventenburch néven szerepel, ami Leventevárként azt jelzi, hogy a hajdani törzsi és hadvezér emléke tovább élt. A történészek között bizonytalanság van arra vonatkozóan, hogy maradt leszármazottja, vagy sem. Leventevár megmaradása arra utal, hogy a leszármazottaknak fontos volt az örökhagyó megnevezése, tehát maradt Leventének leszármazottja.

Más akadémikusok szerint Levente azonos lehet Tarkacsu/Tarhossal, amit mondanom sem kell, hogy semmi nem támaszt alá, és valójában a forrás természetének ismerete hiányában született spekuláció. Levente a magyar történelem Csaba királyfival eggyé váló nagy alakja, trónörökös herceg, aki életáldozatával minden magyar ember számára jelenlévően mutatta meg az egyetlen módját a haza megtartásának.

Forrás: Kubinyi Tamás: A pozsonyi háború című könyvéből.

A külalak és kiemelések Zolitól