Pártos azaz Pártus aki egy Nemes ügyet és KozMiKus Rendet Pártolt. Kiknek asszonyai Pártát viseltek.

Al-Biruni az Arszák dinasztiát, a Pártos Birodalom királyait a Chorezm királyi dinasztia családfájából vezeti le. Strabo pedig ezt mondja: …a Pártos Birodalom Arszák dinasztiájának megalapítói azok a dahák voltak, akik a Miótisz-tó [Aral-tó] mögött, az Oxus folyásánál laktak…. Ezek szerint a dahák ott laktak, ahonnét az Oxus-menti „szkíták kincsestárának” csodás aranytárgyai előkerültek. Kr.e. 238-ban. Kr.u. 224-ig állt fenn.

Láthatjuk tehát, hogy a hunoknak, majd dák-dahának és végül magyarnak is nevezett pártosok, a Pártos Birodalom megalapítói, joggal nevezték magukat pártosnak, hiszen elváltak, elkülönültek az AnyaNemzetségtõl egy világpolitikai hatalom formálásának érdekében, de a régi helyen maradottaknak éppúgy uralkodói maradtak, mint a volt Perzsiában lakozóknak. Igen fontos hangsúlyozni azt, hogy ez a politikai és katonai egység pontosan abban az időben jött létre, amikor egész Európát, egyiptomi Afrikát és majdnem egész Anatóliát az erőszakra és a népek elnyomására épült Római Birodalom uralja. És Róma Kelet felé szándékozik birodalmának határait kiszélesíteni.

A pártos királyok felépítették az összes megrongálódott sumér várost. A „Fénytisztelő, rÉgi, mágus” vallást követték, melynek a tudás központjául Sippar városát tették meg, és valóban vallási és tudományos központtá fejlesztették azt, a már sok ezer éves csillagvizsgálóval együtt. Egybefogták a nagy, hatalmas magyari nemzetséget és 500 év alatt olyan kultúrát fejlesztettek ki, hogy művészetük Bizánc művészetének forrása lett. A Pártos Birodalom ötszáz éves létezésének rendszeres és igazságos módszereinek segítségével alakult ki a magyari népekben egy oly hatalmas nemzeti öntudat, mely a népi egybetartozás érzetében valóban összeötvözte azokat a népeket, melyeket eddig szkíta néven ismertünk. De a harcmodor, a hadvezetés intelligenciája is beletartozott ebbe a hagyományba. A hadseregszervezés, stratégiai és taktikai hadvezetés tekintetében egyenrangúnak a rómaiakkal, mert a történelmi események azt bizonyítják, hogy Róma nem bír a Kelettel, mert keleten az egyetlen hatalom a Pártos Birodalom.

A dák-daha néven ismert népeink a Pártos Birodalom egyazonos népéhez tartozik, hiszen - miként Strabót idézem - Ő mondja a pártos dahákat a birodalom magalapítóinak. A Kr. u. I. szd-ban öt pártus rész-királyság fölött uralkodtak Arszakidák. Ezek voltak: Pártia, Média, Örményország, Szkítia és Baktria. A Baktria-Indus vidéki pártus részkirályságból fejlődött ki a Kr. u. 2-3. évszázadban a Kusán birodalom. A szkítiai, azaz Pontus-Kaukázus-Kaszpi vidéki korábbi pártus hűbéres királyság trónján - Faustus Bizantinus szerint - a IV. szd. elején még Arszakida király ült: Sanesan - „a maszkitok [masszagéták] és a hunok” királya, - aki az örmény király - szintén Arszakida - rokona volt.

A Hun-Anyaországba menekült pártosok nagy részét képezték azoknak a hunoknak, akik Atilla elődjeivel telepedtek le a Kárpát-medencében. Ezt bizonyítják a nyugati történészek írásai is. Igy pl. a Modus Ottinc nevû és a Kr. u. X. szd-ból származó énekben a magyarok ötször vannak „Parthus”-nak nevezve és csak egyetlen egyszer „Ungarus”-nak.

313 Bizánc alapítása. Örmény Arszakida bizánci császárok: Basilius, VI. Leo, (Bíborbanszületett) Constantinos Porphirogenitos, II. Romanus, II. Basilius, VIII. Constantin „Az országot Parthiának kezdték nevezni alacsony származású Arsacesről.” - Ammianus Marcellinus

„Artabán pártus király seregével együtt éppen úgy köszöntötte a felkelő Napot, mint a hun királyok. - Franz Altheim 
„A pártus művészetnek is szent állata volt a szarvas.” - Bakay Kornél

„A halottakat olyan terrakotta szarkofágokba helyezték, amelyeket színes mázzal vontak be és Anahitát, a Szűzanyát mintázták meg a tetején.” - Roman Ghirshman

„A pártusok a Napisten, az Ég és a Víz tisztelői voltak (coelum et iignis Deus, qui in coelo est) és a termékenységet a Szűzanyától várták. Érméiken megjelenik a tűzoltár, saját pártus írással.” - Bartal György

„Sajátos és számunkra ugyancsak fontos, hogy a pártusoknak nem volt reguláris hadserege. Minden főúrnak voltak vazallusai és a szabadok és a szolgák is katonáskodtak neki nehéz lovasként vértezetben. A kisnemesség viszont a könnyű lovasságot alkotta. A főnemesek (jobbágyok) döntő szerepe megmutatkozott a királyválasztásban is, éppen úgy, mint Magyarországon.” - Bakay Kornél

„A harc náluk abban áll, hogy lovaikon előre száguldanak, majd hátat fordítanak az ellenségnek, gyakran színlelik a megfutamodást [Szerk.: Hunok], hogy ezzel üldözőiket elővigyázatlanabbá tegyék. Nekik is, meg a lovaiknak is pikkelyes vért szolgál védelemül, mely a lovat és lovasát egész testén befedi. Minden időben lovon járnak: lovon mennek a csatába, lovon lakomára, lovon hivatalos és magánügyek intézésére, lovon álldogálnak, kereskednek és beszélgetnek.” - Justinus

„A Pártusok pedig azt tartják mindenki között a legboldogabb embernek, aki a csatában leheli ki lelkét. Akik véletlenül halnak meg, azok elfajzottak és gyávák.”

„A híres carrhaei csatában (Kr.e. 53) a pártusok Crassus 40 000 főnyi, négyszögben felállított hatalmas seregét először óriási nyílzáporral zavarták meg (a tartalék nyílvesszők tízezreit ezer tevére málházták!), majd menekülést színlelve felbomlasztották a rómaiak hadrendjét s hirtelen visszafordulva tönkreverték az ellenséget. ”

Vérszerződés:„A pártus királyok között szokás, hogy valahányszor szövetségre lépnek, összefonják jobbjukat s hüvelykujjukat összekötözik, a csomóval szorosra húzzák, majd amikor a vér az utolsó ízekbe áramlik, könnyű karcolással kiserkentik és egymásét lenyalják: ezt titokzatos szövetségnek tartják, mint amit egymás vére szentelt meg.” - Cornelius Tacitus

Luciánus: „Sinatrokles, a pártusok királya, nyolcvan éves korában hazájába vitetvén aszakauraki szkíták által, ott uralkodott még hét évig.” (A hosszú életűekről)

„Procopius VI. századi bizánci író természetszerűleg azonosítja a hunokat a régi masszagétákkal, (De Bello Vandalico) és a bizánci-perzsa háborúval kapcsolatban ezt írja: „Massagetae, quos nunc Hunnae apellamus.” Atilla hunjairól pedig: „Attilam Massagetarum Scytharumque exercitu armatum adversus Aetium processisse.” (Kánnai)

„A masszagéták királya, Sanesan vala az Arszakidák nemzetségéből, mert tudnunk kell, hogy az örmények és masszagéták királyai vérrokonok, és azon egy Arszakida [Pártus] nemzetségből származnak. Gergely tehát a masszagéták királyának, a számos hun had fejedelmének jelenlétében hirdetni kezdé népének Krisztus evangéliumát … 342-ben Krisztus után.” - Faustus Byzantinus: Historia Armeniae

„A Parthusok, kik Nagy Sándor halála után lerázván a Syro-Macedonok igáját, urai lettek fél Ázsiának és a rómaival nagyság- és hatalomban versenyző birodalmat alkottak, 150-dik évben a keresztény számlálás előtt, az Örményeknek az Arsacidákban egy dinasztiát adtak, mely az V-ik század (428) elejéig uralkodott Örményországban. Ezen időszak a történetírás korába esvén, a Parthusokról sokkal több és világosabb adatokkal szolgálhatunk a magyar régiségek kutatóinak, mint a daha, saca, massageta és más, a históriai idők előtt Örményországban lakott hun-magyar Szkítákról.

A nevezett népek csak némely helység és nemzetség nevekben örökítették meg emléküket Örményországban; a Parthusok emlékeivel ellenben tele Örményország, telvék nemzetünk évkönyvei, történetíróink egész sorát adják az örmény-­parthus Arsacida királyoknak; ugyanazt teszik némi szakadozottsággal a görög és római történetírók. Az Arsacidák hozták rendbe és szervezték újból a már évezreddel azelőtt a hatalmas Babyloniak, Assyrok és Medusok korában fennállott, de Macedon Sándor hódításai és főképp utódainak folytonos viszálkodásai miatt zavarba jött és több királyok közt feloszlott örmény birodalmat.

Ők adtak a nemzetnek, az akkori idők és uralkodók fogalmai szerint alkotmányt; az Arsacidák korában tértek az Örmények a keresztény hitre, alattok nyert lendületet az örmény irodalom, ők tették le alapját azon polgárosodásnak, miveltségnek és hatalomnak, melynek Örményország azon kora századokban örvendett; szóval ők voltak alkotói azon polgári és egyházi intézményeknek, melyek, daczára azon sokféle viszontagságoknak, melyeken az örmény nemzet honában és azon kívül keresztül ment; részben máig is fennmaradtak, melyekhez a nemzet híven és vallásos kegyelettel ragaszkodik. Arsacida volt a nagy Tigranes, Arsacida Örményország nagy apostola, Sz. Gergely; Arsacida Szent Iszák pátriárcha, ki a szentírás fordítása által az örmény nyelv szabályait örök időkre megállapította, kinek idejében aranykorát érte és élte az örmény irodalom.” - Lukácsy Kristóf, szamosújvári plébános - „A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei az eredeti örmény kútfők után” , Kolozsvár, 1870.)

Pártus Birodalom - Adiabene - Edessa
Hunok a Fénykereszténység védelmezői

„A Kaszpi-tenger környéki Dáhok, akik Párthiát is elözönlötték, a Médekkel egyesültek, és hamarosan megalakították a Párthus Birodalmat.” - Strabo

„Assarhaddon Kr. e. 673-ban hadat vezetett a távoli médek, a „pattusarik”, vagyis a pártusok ellen s onnan szintén sok ló és teve zsákmánnyal tért haza. A PÁRTUS A MÉD TESTVÉRNÉPE VOLT. Sokutu japán történész szerint a médek és pártusok régi területén még ma is sok magyar hangzású helynév van.” - Dr. Nagy Sándor

Az Edessa-i Krónika leírja, hogy amikor (395) a Római Birodalom kettészakadt úgy, hogy a nyugati fél székvárosa Ravenna lett és a keleti Birodalomé Bizánc lett - a hunok azonnal megszállták a Kelet-római Birodalom nyugat felé eső határait és nem engedték be a római vallás papjait. Megszállták Antiochiát, Szíriát, Mezopotámiát, Cappadociát és Armeniát. Ez a krónika „villámháborúnak” nevezi a hunoknak ezt a hadműveletét.

Miután a hunok Jézus-hitű keresztyének voltak és a Hun Birodalomban már a Kr. u. 326-ig létező Pártos Birodalomból küldött keresztyén [manicheus] hittérítők püspökségeket is szerveztek, a keresztyén hunok voltak a Péter apostol [Szerk,.: + Tamás] által - a Pártos Birodalomban - Babilónia vallási központtal rendelkező ún. Keleti Keresztyén Egyház védelmezői. [A Pártos Birodalom megszűnésével Antiochia lett a központ, majd Bizánc.]

Miért kellett a Keleti Keresztyén Egyházat a Nyugatitól védelmezni? A Kelet-római Birodalom azért szakadt el a Nyugat-rómaitól, mert megint kiújultak a vallási nézeteltérések. Rómában Szent Pál által alapított katolicizmus vert gyökeret, mely a zsidók thorájára [thora alatt a keresztyén Ó-szövetség értendő] alapította a hitet és annak folytatásaként Messiásnak, azaz politikai szabadítóként ismerte fel a názáreti Jézust. A Péter apostol által alapított Keleti Keresztyén Egyház pedig kizárólag a Jézus által tanított evangéliumokat ismerte el és mentes volt minden judaiságtól.

Ez a hit terjedt el egész Ázsiában a hunok között és még a dákok is e vallás szerint követték Jézust. - Badiny Jós Ferenc

Meglepő módon még a Kárpát-medencében is előfordultak olyan helységnevek, amelyekben a neve felfedezhető, ilyen például Szeged római kori neve: Parthiscum

Partiscum első említése is Claudius Ptoleimaios II. századi térképén és Geographica Hyphegesise munkájában - Maximus Planudes(1260-1310) bizánci szerzetes másolatában maradt fenn. Tisza régi neve meg Parthisos/Parisos/Pathissos.

Dr. Fehér Mátyás: Magyar történelmi szemle: II. évfolyam 2. számában írja, hogy Örményországban és Kurdisztánban [Pártus-Méd terület] még a tizenhetedik században is voltak jelentős létszámmal magyarok.

„Justinus írásaiból tudjuk, hogy a pártus királyokat, akik magukat Mithra (Mithrász) Napisten [Igazság Harcosa] inkarnációjának és a nap és hold testvérének nevezték, koronázásuk előtt egy barlangba vonultak vissza, ahol szent életű Pártus és Méd Mágusok közreműködésével a Szkíta misztériumokba történő beavatásnak vetették magukat alá. E megrázó és tisztító szertartást követően három mágus járult az újonnan beavatott trónvárományos elé, hogy értékes, királynak kijáró ajándékokkal, mint egy (lélekben) újszülött gyermeknek hódoljanak. A karácsonyi történettel összefüggő párhuzamok nem csak feltűnőek, hanem valósággal megdöbbentőek. [Jézushoz érkező három Pártus-Méd Mágus] A barlangban történő beavatási szertartás egyértelmű egyezéseket mutat a magyar alapítású pálos rend azonos rítusaival, akik az alapítás helyén, a szent övezetnek számító Pilis-hegységben tartották fönn központjukat, melynek csúcsán, Dobogókőn helyezkedik el a világ szívcsakrája, melyet a Dalai Láma is elmélkedés szándékával fölkeresett. A tibeti és egyiptomi beavatási szertartással is kimutathatóak egyezések. Hogy az egyiptomi beavatási gyakorlat említése mennyire nem légből kapott, alátámasztja a tény, hogy a Boldog Özséb által alapított magyar pálos rend magát az egyiptomi Királyok Völgyében élő Remete Szent Pál szellemi örökösének tartotta.” - Lajdi Péter

Torinói lepel Pártus IgazsÁga - Mit olvashatunk még ki belőle?

1998-ban tartották Torinóban a III. Nemzetközi Szindológia Konferenciát, ahol magyar kutatók - Dr. Tábori László és Kiss Irén - is részt vettek és felvetették a Lepel és a Pártus Birodalom kapcsolatát. Ezt a kapcsolatot valóban számos tény igazolja:

A Lepel Jézus kereszthalálát követő években Edesszában [Urfa] bukkant fel és 944-ig ott is maradt. Tábori László keletkutató szerint a Lepel szempontjából döntő fontosságú Edessa Jézus idején minden kétséget kizáróan pártus befolyási övezetbe tartozott.

A Lepel anyaga különleges szövésű, csak Kelet-Szíriában, Észak-Mezopotámiában készülhetett, ami szintén tagadhatatlanul a Pártus Birodalom befolyási övezete volt, lehetett akár Edessza is. Egy másik ilyen lehetséges készítési hely, amelyről feljegyzések vannak: az egykor a Szkíták által alapított Szkitopolisz [Beth-Sean] Ez a város Diokletianusz császár ediktuma szerint az egész térségben kitűnt kiváló lenvászon áruival.

Több kutató is megegyezik abban, hogy a Leplet olyan rombuszmintás fedelű aranyládában őrizték egykor, amilyen a pártus királyok köntöseinek a motívuma. A szövésminta tehát a pártus királyi családokban használtakkal azonos.

Ezt bizonyítja Ian Wilson is aki könyvében bemutatja Hatra pártus királyának a szobrát, a Mandylion képét, ahogy az a X. században kinézett, illetve annak a nagy valószínűséggel a pártusok által készített takaróját. A képek alapján megállapítható, hogy mindhármon jellegzetes rombusz-minta látható.

A pártus kapcsolatot azonban még több más tény is igazolja: Leplen szabad szemmel is láthatók a szemekre helyezett érmék nyomai, de a háromdimenziós kép is mutatja. A Pártus Birodalom területéről terjedt el az úgynevezett pontuszi szkíta kultúrkörben az a szokás, hogy a halott szemére aranyból vagy fémből készült szemlemezeket helyeztek. Érméket találtak Jeruzsálemben a pártus Adiabene Helené fejedelemnő szarkofágjában is.

A pénzérmés temetkezés Palesztina [Jászföld] őshonos lakosságának szokása volt. A régészek szerint az érmés temetkezés szokása csak a pártus térhódítás idején, tehát kb. 40. körül terjedhetett el Palesztinában - ott is elsősorban Galileában és Szamáriában. Ez a temetkezési mód a belső-ázsiai lovas népek többségét is jellemezte: így temetkeztek a pártusok-szkíták-hunok-avarok-magyarok is. A kínai arany szemlemezek is a hunoktól való átvételek. A szemérmés temetkezés a napvallást gyakorlók körében volt használatos, az elhunytnak tehát napvallásúnak kellett lennie. A szkíták a halottak jobb szemére arany a balra ezüst érmét raktak, ami a Napra illetve a Holdra utalt.

„Szem-érmesen” ma is ravataloznak a Kárpát-medencében parasztembereket. A magyar nyelvben összefüggés van a “szemérmes” jelző, és a szemekre helyezett érmék között, hiszen a szemérmes lesütött szemekkel jár, ugyanúgy mintha érem lenne rajta.

További támpontokkal szolgál a Leplen látható alak szakálla és bajusza. Ezekről ismert, hogy „a Jézus korabeli Palesztinában a zsidó férfiak gondosan borotválták a szájuk feletti részt - csak szakállt hordtak. Az együttes bajusz- és szakállviselet a helyi, mezopotámiai [szkíta] férfiak szokása volt.” Kiss Irén cikkében Bernhard Jacobi Beszélő kövek című munkájára hivatkozva írja, hogy Jézus korában a palesztinai zsidók hosszú szakállt növesztettek, felső ajkuk felett pedig borotválták.

← Atilla

Ezt igazolja a Biblia is, ezt a szakállformát csak a nem zsidók használták, ugyanis a zsidó szokások szerint a szakáll végét nem lehetett levágni (3Mózes19:27: „A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, szakállad végét ne csúfítsd el.”, 3Mózes 21:5: „…szakálluk szélét le ne messék…”)

Érdekes módon a Leplen látható alak és az ókori Hatrából származó pártus király szakálla egyforma. De feltűnő hasonlóság van a hatrai boltíveken lévő király-mellszobrok és a Szent Koronán szereplő azon apostolok között, akiknek a pártus származását hangsúlyozni kívánta az alkotó, valamint a hatrai királyok mellszobrai nagy hasonlóságot mutatnak a Szent László-hermával. A pártus szobrok még a középkori magyar művészetben is visszaköszönnek.
A Szent László hermáról pedig már többen megállapították, hogy maga a fej a Kaukázusban készült ős-szobor, amely a magyarság valamelyik korabeli uralkodóját ábrázolja. A két ember tehát feltételezhetőleg egy etnikumból való.

Turul NemzetsÉg: Pártus Arszakida dinasztiából eredeztethető Atilla és Álmos is. A Manicheus [MagiKus] tanok Pártus-Szkíta bölcseletbe gyökereznek. A Szent Korona Pártus [„Manicheus”] Fénykeresztény. - Gyöngy [FényMag] látható a Szent Koronán Jézus [Jász, Izzó] kezében, erről szól a Tamás-akták Gyöngyhimnusza, és Wu Ti Selyemkötése az Élet GyöngySzemét Őrző SárKán(y)a is.

Forrás: Nap Hun
Beküldte Antal Miklós