20211207
Last updateK, 23 nov. 2021 5pm

rovas logo

2021 november 25, csütörtök

Turul Nemzetség: A Pártus Hun-magyarok

Szerző: Németh Tamás Antal

Pártus Birodalom [parni-párthosz-pártos] Nagy Arszák / Arsak [Uraság?] vezetésével alapította a daha-hunok vagy szkíták aparna ágából.

partus 1

Pártos azaz Pártus aki egy Nemes ügyet és KozMiKus Rendet Pártolt. Kiknek asszonyai Pártát viseltek.

Al-Biruni az Arszák dinasztiát, a Pártos Birodalom királyait a Chorezm királyi dinasztia családfájából vezeti le. Strabo pedig ezt mondja: …a Pártos Birodalom Arszák dinasztiájának megalapítói azok a dahák voltak, akik a Miótisz-tó [Aral-tó] mögött, az Oxus folyásánál laktak…. Ezek szerint a dahák ott laktak, ahonnét az Oxus-menti „szkíták kincsestárának” csodás aranytárgyai előkerültek. Kr.e. 238-ban. Kr.u. 224-ig állt fenn.

Láthatjuk tehát, hogy a hunoknak, majd dák-dahának és végül magyarnak is nevezett pártosok, a Pártos Birodalom megalapítói, joggal nevezték magukat pártosnak, hiszen elváltak, elkülönültek az AnyaNemzetségtõl egy világpolitikai hatalom formálásának érdekében, de a régi helyen maradottaknak éppúgy uralkodói maradtak, mint a volt Perzsiában lakozóknak. Igen fontos hangsúlyozni azt, hogy ez a politikai és katonai egység pontosan abban az időben jött létre, amikor egész Európát, egyiptomi Afrikát és majdnem egész Anatóliát az erőszakra és a népek elnyomására épült Római Birodalom uralja. És Róma Kelet felé szándékozik birodalmának határait kiszélesíteni.

A pártos királyok felépítették az összes megrongálódott sumér várost. A „Fénytisztelő, rÉgi, mágus” vallást követték, melynek a tudás központjául Sippar városát tették meg, és valóban vallási és tudományos központtá fejlesztették azt, a már sok ezer éves csillagvizsgálóval együtt. Egybefogták a nagy, hatalmas magyari nemzetséget és 500 év alatt olyan kultúrát fejlesztettek ki, hogy művészetük Bizánc művészetének forrása lett. A Pártos Birodalom ötszáz éves létezésének rendszeres és igazságos módszereinek segítségével alakult ki a magyari népekben egy oly hatalmas nemzeti öntudat, mely a népi egybetartozás érzetében valóban összeötvözte azokat a népeket, melyeket eddig szkíta néven ismertünk. De a harcmodor, a hadvezetés intelligenciája is beletartozott ebbe a hagyományba. A hadseregszervezés, stratégiai és taktikai hadvezetés tekintetében egyenrangúnak a rómaiakkal, mert a történelmi események azt bizonyítják, hogy Róma nem bír a Kelettel, mert keleten az egyetlen hatalom a Pártos Birodalom.

A dák-daha néven ismert népeink a Pártos Birodalom egyazonos népéhez tartozik, hiszen - miként Strabót idézem - Ő mondja a pártos dahákat a birodalom magalapítóinak. A Kr. u. I. szd-ban öt pártus rész-királyság fölött uralkodtak Arszakidák. Ezek voltak: Pártia, Média, Örményország, Szkítia és Baktria. A Baktria-Indus vidéki pártus részkirályságból fejlődött ki a Kr. u. 2-3. évszázadban a Kusán birodalom. A szkítiai, azaz Pontus-Kaukázus-Kaszpi vidéki korábbi pártus hűbéres királyság trónján - Faustus Bizantinus szerint - a IV. szd. elején még Arszakida király ült: Sanesan - „a maszkitok [masszagéták] és a hunok” királya, - aki az örmény király - szintén Arszakida - rokona volt.

A Hun-Anyaországba menekült pártosok nagy részét képezték azoknak a hunoknak, akik Atilla elődjeivel telepedtek le a Kárpát-medencében. Ezt bizonyítják a nyugati történészek írásai is. Igy pl. a Modus Ottinc nevû és a Kr. u. X. szd-ból származó énekben a magyarok ötször vannak „Parthus”-nak nevezve és csak egyetlen egyszer „Ungarus”-nak.

partus 2313 Bizánc alapítása. Örmény Arszakida bizánci császárok: Basilius, VI. Leo, (Bíborbanszületett) Constantinos Porphirogenitos, II. Romanus, II. Basilius, VIII. Constantin „Az országot Parthiának kezdték nevezni alacsony származású Arsacesről.” - Ammianus Marcellinus

„Artabán pártus király seregével együtt éppen úgy köszöntötte a felkelő Napot, mint a hun királyok. - Franz Altheim 
„A pártus művészetnek is szent állata volt a szarvas.” - Bakay Kornél

„A halottakat olyan terrakotta szarkofágokba helyezték, amelyeket színes mázzal vontak be és Anahitát, a Szűzanyát mintázták meg a tetején.” - Roman Ghirshman

„A pártusok a Napisten, az Ég és a Víz tisztelői voltak (coelum et iignis Deus, qui in coelo est) és a termékenységet a Szűzanyától várták. Érméiken megjelenik a tűzoltár, saját pártus írással.” - Bartal György

„Sajátos és számunkra ugyancsak fontos, hogy a pártusoknak nem volt reguláris hadserege. Minden főúrnak voltak vazallusai és a szabadok és a szolgák is katonáskodtak neki nehéz lovasként vértezetben. A kisnemesség viszont a könnyű lovasságot alkotta. A főnemesek (jobbágyok) döntő szerepe megmutatkozott a királyválasztásban is, éppen úgy, mint Magyarországon.” - Bakay Kornél

A harc náluk abban áll, hogy lovaikon előre száguldanak, majd hátat fordítanak az ellenségnek, gyakran színlelik a megfutamodást [Szerk.: Hunok], hogy ezzel üldözőiket elővigyázatlanabbá tegyék. Nekik is, meg a lovaiknak is pikkelyes vért szolgál védelemül, mely a lovat és lovasát egész testén befedi. Minden időben lovon járnak: lovon mennek a csatába, lovon lakomára, lovon hivatalos és magánügyek intézésére, lovon álldogálnak, kereskednek és beszélgetnek.” - Justinus

„A Pártusok pedig azt tartják mindenki között a legboldogabb embernek, aki a csatában leheli ki lelkét. Akik véletlenül halnak meg, azok elfajzottak és gyávák.”

„A híres carrhaei csatában (Kr.e. 53) a pártusok Crassus 40 000 főnyi, négyszögben felállított hatalmas seregét először óriási nyílzáporral zavarták meg (a tartalék nyílvesszők tízezreit ezer tevére málházták!), majd menekülést színlelve felbomlasztották a rómaiak hadrendjét s hirtelen visszafordulva tönkreverték az ellenséget. ”

Vérszerződés:A pártus királyok között szokás, hogy valahányszor szövetségre lépnek, összefonják jobbjukat s hüvelykujjukat összekötözik, a csomóval szorosra húzzák, majd amikor a vér az utolsó ízekbe áramlik, könnyű karcolással kiserkentik és egymásét lenyalják: ezt titokzatos szövetségnek tartják, mint amit egymás vére szentelt meg.” - Cornelius Tacitus

Luciánus: „Sinatrokles, a pártusok királya, nyolcvan éves korában hazájába vitetvén aszakauraki szkíták által, ott uralkodott még hét évig.” (A hosszú életűekről)

„Procopius VI. századi bizánci író természetszerűleg azonosítja a hunokat a régi masszagétákkal, (De Bello Vandalico) és a bizánci-perzsa háborúval kapcsolatban ezt írja: „Massagetae, quos nunc Hunnae apellamus.” Atilla hunjairól pedig: „Attilam Massagetarum Scytharumque exercitu armatum adversus Aetium processisse.” (Kánnai)

A masszagéták királya, Sanesan vala az Arszakidák nemzetségéből, mert tudnunk kell, hogy az örmények és masszagéták királyai vérrokonok, és azon egy Arszakida [Pártus] nemzetségből származnak. Gergely tehát a masszagéták királyának, a számos hun had fejedelmének jelenlétében hirdetni kezdé népének Krisztus evangéliumát … 342-ben Krisztus után.” - Faustus Byzantinus: Historia Armeniae

„A Parthusok, kik Nagy Sándor halála után lerázván a Syro-Macedonok igáját, urai lettek fél Ázsiának és a rómaival nagyság- és hatalomban versenyző birodalmat alkottak, 150-dik évben a keresztény számlálás előtt, az Örményeknek az Arsacidákban egy dinasztiát adtak, mely az V-ik század (428) elejéig uralkodott Örményországban. Ezen időszak a történetírás korába esvén, a Parthusokról sokkal több és világosabb adatokkal szolgálhatunk a magyar régiségek kutatóinak, mint a daha, saca, massageta és más, a históriai idők előtt Örményországban lakott hun-magyar Szkítákról.

A nevezett népek csak némely helység és nemzetség nevekben örökítették meg emléküket Örményországban; a Parthusok emlékeivel ellenben tele Örményország, telvék nemzetünk évkönyvei, történetíróink egész sorát adják az örmény-­parthus Arsacida királyoknak; ugyanazt teszik némi szakadozottsággal a görög és római történetírók. Az Arsacidák hozták rendbe és szervezték újból a már évezreddel azelőtt a hatalmas Babyloniak, Assyrok és Medusok korában fennállott, de Macedon Sándor hódításai és főképp utódainak folytonos viszálkodásai miatt zavarba jött és több királyok közt feloszlott örmény birodalmat.

Ők adtak a nemzetnek, az akkori idők és uralkodók fogalmai szerint alkotmányt; az Arsacidák korában tértek az Örmények a keresztény hitre, alattok nyert lendületet az örmény irodalom, ők tették le alapját azon polgárosodásnak, miveltségnek és hatalomnak, melynek Örményország azon kora századokban örvendett; szóval ők voltak alkotói azon polgári és egyházi intézményeknek, melyek, daczára azon sokféle viszontagságoknak, melyeken az örmény nemzet honában és azon kívül keresztül ment; részben máig is fennmaradtak, melyekhez a nemzet híven és vallásos kegyelettel ragaszkodik. Arsacida volt a nagy Tigranes, Arsacida Örményország nagy apostola, Sz. Gergely; Arsacida Szent Iszák pátriárcha, ki a szentírás fordítása által az örmény nyelv szabályait örök időkre megállapította, kinek idejében aranykorát érte és élte az örmény irodalom.” - Lukácsy Kristóf, szamosújvári plébános - „A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei az eredeti örmény kútfők után” , Kolozsvár, 1870.)

partus 3

Pártus Birodalom - Adiabene - Edessa
Hunok a Fénykereszténység védelmezői

„A Kaszpi-tenger környéki Dáhok, akik Párthiát is elözönlötték, a Médekkel egyesültek, és hamarosan megalakították a Párthus Birodalmat.” - Strabo

„Assarhaddon Kr. e. 673-ban hadat vezetett a távoli médek, a „pattusarik”, vagyis a pártusok ellen s onnan szintén sok ló és teve zsákmánnyal tért haza. A PÁRTUS A MÉD TESTVÉRNÉPE VOLT. Sokutu japán történész szerint a médek és pártusok régi területén még ma is sok magyar hangzású helynév van.” - Dr. Nagy Sándor

Erdély: „A rómaiak legnagyobb ellenfelei a pártus nemzetség, akiket dahák-nak = dákoknak [szerk.: dák-dag = hegy/lakó] hívtak a szkíta időkben. Uralkodójuk Decebál volt. Megj: vlachok sohasem voltak dákok! Párthus Birodalom: Magyar ajkú volt!!! Arsak Királyi Ház: Párthiából származtak és Arménia első uralkodói voltak. Világosító Szent Gergely: Örmény egyházalapító, pártus származású. A.C.300-ban történt. Abgar Király: Levelezése Jézussal fennmaradt! Székhelye Arméniában a mostani Dél-Törökországban Urfa /Edessza/ szent városban volt. Atilla szülőhelye is itt volt! Nagy Sándor Arménia meghódítása után békét kötött a pártus arisztokráciával. Szétszóródásuk a Méd Birodalom felbomlása ,az asszírok vérengzése után: -főniciaiak- kánaániták/Szamária=hunok, Galilea=magyarok/ -csecsenek-kurdok-karthágóiak=baszkok!” - Bagratuni örmény történész


Az Edessa-i Krónika leírja, hogy amikor (395) a Római Birodalom kettészakadt úgy, hogy a nyugati fél székvárosa Ravenna lett és a keleti Birodalomé Bizánc lett - a hunok azonnal megszállták a Kelet-római Birodalom nyugat felé eső határait és nem engedték be a római vallás papjait. Megszállták Antiochiát, Szíriát, Mezopotámiát, Cappadociát és Armeniát. Ez a krónika „villámháborúnak” nevezi a hunoknak ezt a hadműveletét.

Miután a hunok Jézus-hitű keresztyének voltak és a Hun Birodalomban már a Kr. u. 326-ig létező Pártos Birodalomból küldött keresztyén [manicheus] hittérítők püspökségeket is szerveztek, a keresztyén hunok voltak a Péter apostol [Szerk,.: + Tamás] által - a Pártos Birodalomban - Babilónia vallási központtal rendelkező ún. Keleti Keresztyén Egyház védelmezői. [A Pártos Birodalom megszűnésével Antiochia lett a központ, majd Bizánc.]

Miért kellett a Keleti Keresztyén Egyházat a Nyugatitól védelmezni? A Kelet-római Birodalom azért szakadt el a Nyugat-rómaitól, mert megint kiújultak a vallási nézeteltérések. Rómában Szent Pál által alapított katolicizmus vert gyökeret, mely a zsidók thorájára [thora alatt a keresztyén Ó-szövetség értendő] alapította a hitet és annak folytatásaként Messiásnak, azaz politikai szabadítóként ismerte fel a názáreti Jézust. A Péter apostol által alapított Keleti Keresztyén Egyház pedig kizárólag a Jézus által tanított evangéliumokat ismerte el és mentes volt minden judaiságtól.

Ez a hit terjedt el egész Ázsiában a hunok között és még a dákok is e vallás szerint követték Jézust. - Badiny Jós Ferenc

Meglepő módon még a Kárpát-medencében is előfordultak olyan helységnevek, amelyekben a neve felfedezhető, ilyen például Szeged római kori neve: Parthiscum

Partiscum első említése is Claudius Ptoleimaios II. századi térképén és Geographica Hyphegesise munkájában - Maximus Planudes(1260-1310) bizánci szerzetes másolatában maradt fenn. Tisza régi neve meg Parthisos/Parisos/Pathissos.

Dr. Fehér Mátyás: Magyar történelmi szemle: II. évfolyam 2. számában írja, hogy Örményországban és Kurdisztánban [Pártus-Méd terület] még a tizenhetedik században is voltak jelentős létszámmal magyarok.

„Justinus írásaiból tudjuk, hogy a pártus királyokat, akik magukat Mithra (Mithrász) Napisten [Igazság Harcosa] inkarnációjának és a nap és hold testvérének nevezték, koronázásuk előtt egy barlangba vonultak vissza, ahol szent életű Pártus és Méd Mágusok közreműködésével a Szkíta misztériumokba történő beavatásnak vetették magukat alá. E megrázó és tisztító szertartást követően három mágus járult az újonnan beavatott trónvárományos elé, hogy értékes, királynak kijáró ajándékokkal, mint egy (lélekben) újszülött gyermeknek hódoljanak. A karácsonyi történettel összefüggő párhuzamok nem csak feltűnőek, hanem valósággal megdöbbentőek. [Jézushoz érkező három Pártus-Méd Mágus] A barlangban történő beavatási szertartás egyértelmű egyezéseket mutat a magyar alapítású pálos rend azonos rítusaival, akik az alapítás helyén, a szent övezetnek számító Pilis-hegységben tartották fönn központjukat, melynek csúcsán, Dobogókőn helyezkedik el a világ szívcsakrája, melyet a Dalai Láma is elmélkedés szándékával fölkeresett. A tibeti és egyiptomi beavatási szertartással is kimutathatóak egyezések. Hogy az egyiptomi beavatási gyakorlat említése mennyire nem légből kapott, alátámasztja a tény, hogy a Boldog Özséb által alapított magyar pálos rend magát az egyiptomi Királyok Völgyében élő Remete Szent Pál szellemi örökösének tartotta.” - Lajdi Péter

partus 4

Torinói lepel Pártus IgazsÁga - Mit olvashatunk még ki belőle?

1998-ban tartották Torinóban a III. Nemzetközi Szindológia Konferenciát, ahol magyar kutatók - Dr. Tábori László és Kiss Irén - is részt vettek és felvetették a Lepel és a Pártus Birodalom kapcsolatát. Ezt a kapcsolatot valóban számos tény igazolja:

A Lepel Jézus kereszthalálát követő években Edesszában [Urfa] bukkant fel és 944-ig ott is maradt. Tábori László keletkutató szerint a Lepel szempontjából döntő fontosságú Edessa Jézus idején minden kétséget kizáróan pártus befolyási övezetbe tartozott.

A Lepel anyaga különleges szövésű, csak Kelet-Szíriában, Észak-Mezopotámiában készülhetett, ami szintén tagadhatatlanul a Pártus Birodalom befolyási övezete volt, lehetett akár Edessza is. Egy másik ilyen lehetséges készítési hely, amelyről feljegyzések vannak: az egykor a Szkíták által alapított Szkitopolisz [Beth-Sean] Ez a város Diokletianusz császár ediktuma szerint az egész térségben kitűnt kiváló lenvászon áruival.

Több kutató is megegyezik abban, hogy a Leplet olyan rombuszmintás fedelű aranyládában őrizték egykor, amilyen a pártus királyok köntöseinek a motívuma. A szövésminta tehát a pártus királyi családokban használtakkal azonos.

Ezt bizonyítja Ian Wilson is aki könyvében bemutatja Hatra pártus királyának a szobrát, a Mandylion képét, ahogy az a X. században kinézett, illetve annak a nagy valószínűséggel a pártusok által készített takaróját. A képek alapján megállapítható, hogy mindhármon jellegzetes rombusz-minta látható.

A pártus kapcsolatot azonban még több más tény is igazolja: Leplen szabad szemmel is láthatók a szemekre helyezett érmék nyomai, de a háromdimenziós kép is mutatja. A Pártus Birodalom területéről terjedt el az úgynevezett pontuszi szkíta kultúrkörben az a szokás, hogy a halott szemére aranyból vagy fémből készült szemlemezeket helyeztek. Érméket találtak Jeruzsálemben a pártus Adiabene Helené fejedelemnő szarkofágjában is.

A pénzérmés temetkezés Palesztina [Jászföld] őshonos lakosságának szokása volt. A régészek szerint az érmés temetkezés szokása csak a pártus térhódítás idején, tehát kb. 40. körül terjedhetett el Palesztinában - ott is elsősorban Galileában és Szamáriában. Ez a temetkezési mód a belső-ázsiai lovas népek többségét is jellemezte: így temetkeztek a pártusok-szkíták-hunok-avarok-magyarok is. A kínai arany szemlemezek is a hunoktól való átvételek. A szemérmés temetkezés a napvallást gyakorlók körében volt használatos, az elhunytnak tehát napvallásúnak kellett lennie. A szkíták a halottak jobb szemére arany a balra ezüst érmét raktak, ami a Napra illetve a Holdra utalt.

„Szem-érmesen” ma is ravataloznak a Kárpát-medencében parasztembereket. A magyar nyelvben összefüggés van a “szemérmes” jelző, és a szemekre helyezett érmék között, hiszen a szemérmes lesütött szemekkel jár, ugyanúgy mintha érem lenne rajta.

További támpontokkal szolgál a Leplen látható alak szakálla és bajusza. Ezekről ismert, hogy „a Jézus korabeli Palesztinában a zsidó férfiak gondosan borotválták a szájuk feletti részt - csak szakállt hordtak. Az együttes bajusz- és szakállviselet a helyi, mezopotámiai [szkíta] férfiak szokása volt.” Kiss Irén partus 5cikkében Bernhard Jacobi Beszélő kövek című munkájára hivatkozva írja, hogy Jézus korában a palesztinai zsidók hosszú szakállt növesztettek, felső ajkuk felett pedig borotválták.

← Atilla

Ezt igazolja a Biblia is, ezt a szakállformát csak a nem zsidók használták, ugyanis a zsidó szokások szerint a szakáll végét nem lehetett levágni (3Mózes19:27: „A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, szakállad végét ne csúfítsd el.”, 3Mózes 21:5: „…szakálluk szélét le ne messék…”)

Érdekes módon a Leplen látható alak és az ókori Hatrából származó pártus király szakálla egyforma. De feltűnő hasonlóság van a hatrai boltíveken lévő király-mellszobrok és a Szent Koronán szereplő azon apostolok között, akiknek a pártus származását hangsúlyozni kívánta az alkotó, valamint a hatrai királyok mellszobrai nagy hasonlóságot mutatnak a Szent László-hermával. A pártus szobrok még a középkori magyar művészetben is visszaköszönnek.
A Szent László hermáról pedig már többen megállapították, hogy maga a fej a Kaukázusban készült ős-szobor, amely a magyarság valamelyik korabeli uralkodóját ábrázolja. A két ember tehát feltételezhetőleg egy etnikumból való.

Turul NemzetsÉg: Pártus Arszakida dinasztiából eredeztethető Atilla és Álmos is. A Manicheus [MagiKus] tanok Pártus-Szkíta bölcseletbe gyökereznek. A Szent Korona Pártus [„Manicheus”] Fénykeresztény. - Gyöngy [FényMag] látható a Szent Koronán Jézus [Jász, Izzó] kezében, erről szól a Tamás-akták Gyöngyhimnusza, és Wu Ti Selyemkötése az Élet GyöngySzemét Őrző SárKán(y)a is.

Forrás: Nap Hun
Beküldte Antal Miklós 

Megnyitva 168 alkalommal

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások