Tas, Szabolcs és Tétény vezérek hadjárata

Abban a követségben két igen serény vitéz volt a küldött: Szalók apja Ösbő meg Velek, akinek ivadékából származik Torda püspök. Ezek ugyanis igen nevezetes nemzetségű emberek voltak, mint különben a többiek is, akik Szcítiából kijöttek, és Álmos vezért sok-sok néppel követték.

~ 20. Miképpen mentek Bihar ellen?

Árpád vezér küldöttei: Ösbő meg Velek a Tisza folyón a Lúcrévnél átúsztattak. Midőn innen továbbmenve Bihar várába értek, Mén-Marót vezért üdvözölték, és átnyújtották neki az ajándékokat, melyeket vezérük küldött.

Végre pedig értésére adva Árpád vezér üzenetét, a fent nevezett földet követelték. Mén-Marót vezér kegyesen fogadta őket, majd több mindennel gazdagon megajándékozván, harmadnap meghagyta nekik, hogy térjenek haza. Azonban válaszképpen ezt mondta nekik:

"Mondjátok meg Árpádnak, Hungária vezérének, a ti uratoknak! Tudjuk, mi a kötelességünk, mint barátnak barátja iránt, mindenben, ami csak kell neki; mert hiszen jövevény ember, és sok mindennel híjával van. Ámde azt a földet, melyet kegyelmünktől kért, semmiképpen oda nem engedjük, ameddig élünk. Azt is méltatlankodva fogadtuk, hogy Salán vezér igen nagy földet adott át neki, vagy jóindulatból, amint mondják, vagy félelemből, amit tagadnak. De mi sem jóindulatból, sem félelemből nem engedünk át neki még egy marok földet sem, noha azt a saját jussának mondja is. És szavai nem zavarják meg lelkünket, ha azt üzente is, hogy ő Attila király nemzetségéből származik, azéból, akit Isten ostorának hívtak. Attila ugyan erőszakkal elragadta ezt a földet az én ősapámtól, de most uramnak, a konstantinápolyi császárnak a kegyelmes jóvoltából senki sem bírja kiragadni azt az én kezemből."

S miután ezt elmondotta, megadta nekik az engedelmet a visszatérésre.

Akkor Ösbő meg Velek, Árpád vezér követei, sebes lovaglással urukhoz siettek. Midőn megérkeztek, előadták Mén-Marót üzenetét uruknak, Árpád vezérnek. Árpád vezér és nemesei pedig, mikor ezt meghallották, haragra lobbantak, és rögtön úgy rendelkeztek, hogy hadat küldenek ellene. Aztán megállapodtak abban, hogy menjen Lél apja Tas, Előd fia Szabolcs, akitől a Csák-nemzetség származik, továbbá Tétény, apja Horkának és nagyapja Gyulának meg Zombornak, akiktől a Maglód-nemzetség származik.

Ezek, midőn Árpád vezér elengedte őket, nem kicsiny sereggel nekiindultak, és a Tiszát úgy úsztatták át a ládi révnél, hogy semmiféle ellenség sem szállt szembe velük. Másnap pedig a Tisza mentén a Szamos folyó felé kezdtek lovagolni. Majd tábort ütöttek azon a helyen, ahol most Szabolcs van. Ott annak a földnek a lakói majdnem mind önként meghódoltak előttük, és lábukhoz borulva fiaikat kezesül adták, csak hogy bajuk ne legyen. Ugyanis félt tőlük szinte az egész népség, azonban előlük elfutva alig menekültek meg csak néhányan, akik aztán Mén-Maróthoz jutva cselekedeteiket hírül vitték. 

← P mesternek mondott, de a késői utókor által Anonymusnak nevezett krónikás ekképpen tudósít bennünket:

~ 19. Bycoriensia fejedelme

Árpád fejedelem befejezve azokat a napokat, elfogadva nemesei tanácsát, követet küld Byhar / Bihar várába Menumorout fejedelemhez kérve tőle, hogy a jogán az ő ősapjának, Attila királynak, adja át neki a földet a Zomus / Szamos folyótól a nyíri határig és a mezezinai kapuig. És elküldte neki ajándékait, úgy mint küldte Salan-nak, Titel fejedelmének, vagy a titulált fejedelemnek. És abban a követségben küldve volt a két legrátermettebb katona, Usubu / Ösbő, Zolouc / Szalók apja és Velek / Velec, akinek ivadékából Torda / Turda püspök származik. Ezek a nemzetségek mintegy a legnemesebbek voltak, vagy voltak ugyanis ezek a nemzetségek nemesebbek, mint másféle Scythica földjét elhagyók, akik Álmos fejedelem után jöttek (követték) nagy népsokasággal. 

~ 20. Miképpen mentek Byhor / Bihar ellen?

Árpád fejedelem követei Usubuu / Ösbő és Velek / Veluc a Tisza folyón a Lucy (Tiszalök) révnél hajóztak át, és innen menve Byhor / Bihar várába Menumorout fejedelmet köszöntötték (tiszteletüket tették), és az ajándékokat, amiket fejedelmük küldött neki bemutatták. Végülis Árpád fejedelem mandátumáról / megbízatásáról neki referálva, a földet, - amit fentebb megneveztünk - kérelmezték (követelték). A fejedelem mármint Menumorout (magaviselet tekintetében) barátságosan fogadta őket, és a különböző ajándékokat vagy az ajándékok által gazdagodva / gazdagítva, harmadnapra hazatérésüket rendelte el.

Akiknek mégis ezt ígérte / válaszolta, mondván: Mondjátok Árpádnak, Hungária fejedelmének, uratoknak! Kötelezettek vagyunk / kötelességünk, hogy mint barát a barátjának, mindenben, amire szüksége van, mivel betelepedett / telepes ember, és hogy sokban / nagyban segítsük. A földet azonban, amit kér a mi kegyelmünkből, semmiképp el nem hagyjuk / át nem engedjük életünkben. Mert mi sem jóindulat, se félelem miatt neki földet nem adunk át, ha csak egy maroknyit kér is, ha azt törvényes jogának mondaná is.

Ezeket mondva, engedélyt adott a távozásra. Azután Usubuu / Ösbő és Veluc / Velek Árpád fejedelem követei gyorsan / nagy sebességgel urukhoz siettek és megérkezve Menumorout rájuk bízott izenetét / mandátumát uruknak Árpád fejedelemnek előadták. Árpád fejedelem és nemesei ezt hallva hirtelen haragra gerjedtek és azonnal ellene hadat küldeni elrendelték. Azután meghatározták, hogy Tosu / Tas Lelu / Lél apja és Zobolsu / Szabolcs Eleud / Előd fia - akitől a Saac / Csák nemzetség származik -, valamint Tuhutum / Tétény Horca / Horka apja, nagyapja Geula / Gyulának és Zumbor / Zombornak, - akiktől a Magloth / Maglód nemzetség származik, - menjenek. Akik, mikor Árpád fejedelemtől engedélyezve lett, nem kisszámú sereggel kivonultak és a Tiszán átúsztattak a ladányi kikötőbe, minden ellenállás nélkül.

Már a második napon kezdtek lovagolni a Zomus / Szamos irányába, és tábort ütöttek azon a helyen / tájon, ahol most Zobolsu / Szabolcs van. És azon a helyen csaknem minden lakosa annak a földnek önként megadta magát, és lábaik elé borulva fiaikat túsznak adták, nehogy mások haragjának ki legyenek téve. Ugyanis félte őket csaknem minden néptörzs. És néhányan a színük elől megfutamodva nehezen megmenekültek, akik Menumarouthoz menve a történteket / tényeket hírül vitték.

Amit hallva Mén-Marót úgy megdermedt a rémülettől, hogy (görcsöt kapott) és a kezét sem tudta mozdítani, vagy a manuszokat, azaz fegyveres embereit nem merte mozgósítani, ugyanis / mivelhogy minden lakos félt tőlük, azontúl még mondják, mivel meghallották, hogy Álmos fejedelem, Árpád apja Attila király nemzetségéből származott volt. Emiatt / senkise hitte, hogy élhet másként, mint a jóvoltából Árpádnak, Álmos fejedelem fiának és nemeseinek. Amiért a legtöbbje önként / spontán behódolt nekik (igába hajolt). Jól beváltotta Isten Álmosban és fiában, Árpádban a jövendölést, amivel Mózes próféta elvakította Izrael fiait, mondván, És a hely, amelyen lábatok járt, tiétek lesz. Attól a naptól azok a helyek, ahová Álmos fejedelem és fia Árpád lábukat betették nemeseikkel együtt, jelen napjainkig utódjaik birtokolták és birtokolják.

Szabolcs vezér szobra a szabolcsi földvárban

~ 21. Zobolsu / Szabolcs

Azután Zobolsu / Szabolcs a legbölcsebb férfi, megszemlélve egy régi / egykori helyet (helységet, vagy egy bizonyos jó helyet) a Tisza mentén, és látva a hely minőségét / előnyét, felismerte, hogy egy nagyon biztos védelmi rendszer egy vár megépítéséhez. Együttesen / közösen tehát társainak a határozatával / tanácsával létrehozta a polgárok egyesítését / egyesülését, igen nagy sáncot / árkot ásatott és nagyon erős várat építtetett földből, ami most Zobolsu / Szabolcs várának neveztetik.

1. Azután Zobolsou / Szabolcs és társai a föld őslakosai, ahhoz a várhoz sokakat szolgálatra rendeltek, vagy a szolgálatukat szabályozták / rendezték, 2. Azután Zobolsu / Szabolcs és társai a föld őslakosai, ahhoz a várhoz sokakat szolgálatra rendeltek, akik most civiles-nek neveztetnek. És katonaság visszahagyásával egy régről nagyon nemes katona, Eculsu / Ekölcs nevű alatt, maguk hosszú utat / (hosszan menni) készítettek elő.

Azután Zobolsu / Szabolcs és társai az egész sereget két részre osztották, hogy egyik rész menjen a Zomus / Szamos folyó mellett, és a másik rész a nyíri részen át. Zobolsu / Szabolcs és Lelu / Lél apja Thosu / Tas a sereg felével elindultak a Thyscia / Tisza gátján át maguknak népeket (származás és nemzetiség figyelembevétele) hódoltatva, a Zomus / Szamos folyó irányába addig a helyig, ami most Saru-várnak neveztetik. És ezen a helyen a lápoknál lejjebb, Thosu / Tas, Lelu / Lél apja, nagyon sok népet összegyűjtve, nagy ásatásokat végzett és nagyon erős várat construált (megtervezett és kivitelezett) földből, - ami először Thosu / Tass várának volt nevezve, most Saruuar / Sárvár lenne a neve -, és védelembe véve az őslakosok fiait, a várat katonasággal teli otthagyták.

Ezután Thosu / Tas a köznép kérésére urának, Árpád fejedelemnek behódoltatva, 1. vásár, 2. közigazgatási, 3. törvénykezési székhelyet állított fel, a Nyír és a Tisza között, amit mostanig Thosu forumának neveznek.

Ezek után Zobolsu / Szabolcs és Thosu / Tas innen indulva Zotmar / Szatmár váráig mentek át, és a várat három napon át ostromzár alá véve, győzelmet arattak. És negyedik napon a várba belépve, Menumarout katonáit, akiket ott kézre kerítettek, vasláncra verve, összekötözve az undorító börtönökbe vetették. És a várat a katonasággal mindennel ellátva visszahagyták, maguk pedig a mezezinai kapuhoz menést megkezdték.

~ 22. Nyír

Tuhutum / Tétény pedig és fia Horca / Horka a nyíri vidéken / földrészen lovagolva nagyban, maguknak népeket hódoltattak a Nyír fáitól az Umusov-Ér-ig. És így felfelé haladva Ziloc-hoz mentek át. Ellenük senki kezet nem emelt, mivel Menumarout fejedelem és az övéi nem merészkedtek harcolni ellenük, hanem a Körös folyót őrizni választották.

Azután Tuhutum / Tétény és fia Horca / Horka Zilocról indulva mentek a mezesinasi részre Zobolsu / Szabolcshoz és Thosu / Tashoz. És mikor meglátták egymást, az örömtől / boldogságtól igen nagyon örvendeztek, és együtt lakomázva, mindegyik / egyenként dicsérte a saját győzelmét. Reggel pedig közös tanácsot tartva megegyeztek, hogy Árpád fejedelem országának határa a mezesinai / meszesi kapuban lehetne.

1. Akkor a föld őslakói az ő rendelkezésükre állnak,

2. Akkor a föld őslakóinak (népgyűlési) határozatával kőkapukat építettek és fatörzsekből nagy záróvonalat készítettek az ország határaként.

Azután az előbb nevezett három férfi minden cselekményüket Árpád fejedelemnek és első embereinek hű / megbízható követ által jelentették. Hogy ezt a híradást vehette Árpád fejedelem és az ő jobbágyai, a legnagyobb örömmel örvendeztek és a helyi szokás szerint áldomást tartottak, és az örömhír hozóit különböző adományokkal megajándékozták. Árpád fejedelem és első emberei ezen öröm okából egy teljes héten át ünnepélyesen lakomáztak, és az egyes napokon át megtöltődtek / feltöltődtek az esemény / sors / siker oly nagy öröme miatt. Mindezt hallgatva, Árpád fejedelem és övéi elhagyták Zeremsu / Szerencset, és tábort ütöttek a Souiou / Sajó folyó mellett a Thyscia / Tiszától a Hornrat / Hernád folyóig.

~ 23. Thosu / Tas, Zobolsu / Szabolcs és Tuhutum / Tétény győzelme

Thosu / Tas és Zobolsu / Szabolcs valamint Tuhutum / Tétény láthatták, hogy Isten nagy győzelmet adott nekik, és meghódították uruknak majdnem minden vagy / legtöbb nemzetségét annak a földnek. Akkor fölöttébb felmagasztaltattak vagy magasra emelkedtek annak a földnek a lakosai fölé?? És miután itt senkire sem találtak közülük, több napig itt maradtak, miután az ország határát megerősítették a legszilárdabb akadályokkal. (Ezután Tuhutum / Tétény önálló hadjáratra indul, lásd a következő lapon!)

~ 28. Menumorout fejedelem

Thosu / Tas és Zobolsu / Szabolcs győzelmet nyerve visszatértek Árpád fejedelemhez behódoltatva az egész népet a Zomus / Szamos folyótól a Crisium / Körösig, s hogy bárki / senki ellenük merte volna a kezét emelni. És maga Menumorout, a fejedelmük nagyban útra készült, hogy Görögországba menjen, semhogy ellenük jöjjön.

És innen megindulva lefelé mentek a Humosou-ér nevű folyó mellett, és onnan mentek a zerepi láphoz. És innen indulva mentek Zeguholmu / Szeghalomhoz és ott át akartak kelni a Crisium / Körösön, hogy Menumorout ellen harcra keljenek, de jőve / érkezve Menumorout katonái, átmenetelüket megakadályozták.

Innen elmenve, egy napot lovagolva, tábort ütöttek a kicsi hegyek / halmok mellett. És onnan a Turu / Tur folyó mellől lovagolva a Tiszához mentek át és drugmai réven a Thyscia / Tisza folyón áthajóztak, ahol még Árpád fejedelem jóvoltából egy bizonyos kumán katonának, Huhot nevűnek nagy földet aquisiverunt.

Tas és Szabolcs a győzelem után visszafordultak Árpád vezérhez, miután az egész nép meghódolt a Szamos folyótól a Körösig, és senki sem merte a kezét emelni ellenük. Sőt maga Mén-Marót vezér sem igen akart ellenük vonulni, hanem inkább útrakészült Görögországba. Nekiindulva lefelé jöttek egy Omsóér nevű víz mellett, s a Szerep-mocsárhoz értek. Azután útjukat folytatva Szeghalomhoz jutottak; itt át akartak kelni a Körösön, hogy Mén-Marót ellen harcoljanak, de Mén-Marót katonái odajöttek, s megakadályozták, hogy átkeljenek. Továbblovagolva tehát, egy napra rá az apró halmoknál ütöttek tábort. Innen pedig a Túr folyó mentén a Tiszához értek, s a Dorogma-révnél átkeltek rajta. Ott még egy Ohat nevű kun katonának Árpád vezér jóváhagyásával nagy földet szereztek, melyet ivadékai mostanáig birtokolnak.

~ 29. Zobolsu / Szabolcs és Thosu / Tas visszatérése

Miután átkeltek a Tiszán, követeiket Árpád fejedelemhez előreküldték, hogy örömteli köszöntésüket átadnák / közvetítenék. Akik azután Árpád fejedelemhez mehettek és örömmel hírül adhatták, hogy Zoblsu / Szabolcs és Tuhutum / Tétény egész seregükkel és sértetlenül / hiánytalanul visszatértek és a dorogmai révnél egész seregükkel átkelhettek / áthajózhattak. Mikor Árpád fejedelem azt hallhatta, hogy Thosu / Tas és Zobolsu / Szabolcs az egész seregükkel épen és hiánytalanul visszatértek és a Thyscia / Tisza folyón áthajóztak, nagy lakomát rendezett és az örömhírnököknek különböző ajándékokat adott.

Azután Thosu / Tas és Zobolsu / Szabolcs, mikor a fejedelem udvarába menni akartak, a fejedelem valamennyi katonáját félúton eléjük küldötte és így őket nagy örvendezéssel fogadta. És mint szokása a jó uralkodóknak, hogy elismerik / megbecsülik híveiket, csaknem naponta asztalához hívta meg őket és sok ajándékot ajándékozott nekik. Hasonlóképen ők maguk is Árpád fejedelemnek a különböző ajándékokat, továbbá az őslakosság védelembe vett fiait jelenlegi helyzetükben bemutatták.

Fordította: Berenik Anna

~ 20. Miképpen mentek Byhor / Bihar ellen?

Miképpen mentek Biharba? Szerencset elhagyva, átkeltek a tiszalöki réven és ekkor Mén-Marót földjére léptek. Későbbi fejezetből tűnik majd ki, hogy a fejedelem székhelye Belényes várában volt. A követek üdvözölték a fejedelmet, átadták az ajándékokat és előadták jövetelük célját. A követjárás itt is a diplomácia szabályai szerint történt, de másképp, mint Zalán esetében. Ménomorout udvariasan fogadta őket és az ajándékokat, de a követeket már a harmadik napon szintén megajándékozta, de hazatérésre utasította.

A követek útja Biharban (Bereink Anna)

Az elbocsátás előtt még magyarázatot adott: önszántából nem ad át területet és nem ismeri el Árpád jogát a földhöz. Ennek kettős indoka van: egyrészt Attila király Ménomorout ősapjától vette el, másrészt jelenleg alattvalói helyzet köti őt urához, a bizánci császárhoz, aki segítségére lesz.

Ki lehetett Ménomorout ősapja és ki a jelenlegi császár? Kr. U. 330 táján Erdély területére a gótok vezegót törzse tört be, ahonnan 375-ben a hunok jövetelének hírére eltávoztak és a Kelet-római birodalom területén kaptak letelepedési engedélyt, ahol később Bulgária létrejött. A Gestában a latin atavus=ősapa írásmódja atthauo, ami gyanúsan azonos az Athana-rich nevű vezegót királlyal. Más az általános ismeretek alapján nem is jön szóba. A Gesta 11. fejezében tiszta képet kaptunk, hogy a Tisza-Szamos-Maros közét Morout vezér foglalta el, akinek unokáját a magyarok Menumoroutnak nevezték el.

A mondat lényegében azt fejezi ki, hogy a meghatározott területet a harmadik generáció uralja. A 9. század elején Krum (803-14) bolgár fejedelem, "Bizánc réme", átlépte a Dunát és ezen túlra bizánci városok lakosságát telepítette, akik népi mivoltukat tekintve thrákok, macedonok és rmyek voltak. Ekkor keletkezett a Duna-Tisza közének birtokba vételével, a Pannóniával közös német-bolgár határ, ami semmi esetre sem jelenti, hogy a föld népe és egyéb lakossága hirtelen bolgárrá vagy frankká vált volna. Utóda, Omurtag (814-31) aztán továbbterjeszkedett a Tiszán és a Maroson túl is. A nevek: Omurtag > Ó-mour-ot-ok és az unoka Morout hasonlósága nem hagy kétséget. Omurtag volt, aki a hun utód székelyeket megtámadta és harcban legyőzte. A század folyamán a Dunától északra elfoglalt területeket a bolgár cári család tagjai fejedelmekként kormányozták. Menumorout és Zalán első vagy másodfokú unokatestvérek lehettek. Menumorout a bizánci császártól, VI. Leótól (886-912) várta a segítséget Árpád ellen.

A meginduló hadak a Tiszán átkelve Ladányba érkeztek, ez csak a Záhonytól délre lévő Ladány lehetett, tehát Ungvár vagy Borsava környékéről indulhattak. A táborverés rendszerint egy mezőn történik, aminek nyomát Mezőladány neve ma is őrzi. Ekkor a szabolcsi tájon voltak, de nem a Tokaj közelében lévő Szabolcs nevű falunál.

A Hernád menti vidéken az incola, azaz őslakos nép fiai Bors elé jöttek, akiket védelmébe fogadott. Az itteni, Szabolcsban talált nép viszont habitator, vagyis idetelepített lakosa a földnek, akik megadják magukat, mert félnek tőlük. Nem tudhatják, hogy mi lesz a sorsuk, és fiaikat félelemből adják túsznak, hogy ne történjen bántódásuk. Külön figyelmet érdemel a megjegyzés, hogy nehogy mások haragjának legyenek kitéve. A mások az incola, az őslakosok, a föld idegen uralom alatt élő népe, akik most szabadok lesznek.

A lakosság kezdeti félelme kétségtelenül az ijedtség félelme volt, ami szent félelemmé változott, mikor megtudták, hogy kik a hódítók, ami az azonnali behódolásra késztette őket. Menumorout pedig megértette, hogy bajba jutott. Alattvalóinak gyors behódolása ellenében saját fegyveresei nem voltak elegendők, még kevésbé megbízhatók, s a konstantinápolyi császár keze túl messze volt. Nagyon fontos a bibliai idézet: És a hely, amelyen lábatok járt / taposott, tiétek lesz. Világosabban nem lehetne kifejezni, hogy a föld egykor a visszaérkezőké volt. Az ezt követő mondat teljes szójátékát csak körbeírással lehet visszaadni. A bizánci császárok felavatásának fontos tartozéka volt a vörös papucs felhúzása, majd bukás esetén ez volt az első, amit lehúztak róla. Árpád és nemeseinek leszármazottai még mindig cipőben jártak.

~ 21. Zobolsu / Szabolcs

Szabolcs rátalált egy régi helyre, vagy helységre, amit valószínűleg tudva keresett, ami egyúttal előnyös volt erődítmény építésére is. Hol lehetett ez a térség, aminek vára a 11. században még így volt ismert? Biztosan nem a mai tiszaparti Szabolcs nevű faluról van szó, mert ez alkalmas lehetett átkelőhelyként, de hadászati szempontból indokolatlan. Viszont Aranyosapátiból egyenes vonalban nyugat felé haladva, újra elérhető a Tisza Dombrádnál. A két pont között árkokat-sáncokat ásva, több mint a felére rövidült az eddigi tiszai határvonal, vitathatatlan hadászati jelentőséggel. Ennek a közepe táján helyezkedik el Kisvárda, ami nevével utal az egykori várra. Igaz, hogy ma ez csak gótikus formában ismert, de vajon mi minden rejtőzhet még alatta, vagy a közelében? Lehetetlen volna, hogy Szabolcs itt épített várat?

Szabolcs és társai a Tiszán átkelve, a habitatores szóval nevezett lakossággal találkoztak, akik alázatosan, mezítláb elébük jőve, adták át fiaikat, mert jövevények voltak a földön, de szerettek volna itt maradni. Kézenfekvő a gondolat, hogy ezek a Krum bolgár fejedelem által a század elején betelepített, nem bolgár városlakók voltak, akik miután behódoltak, bolgárjogot kaptak és régi életmódjukat folytathatták. Egyébként a civis magyar szava polgár, aminek alapszava kétségtelenül a bolgár volt (és nem a német burger, purger, mint azt az etimológiai szótár írja).

A bol-gár szó összetett, tehát két nép összetétele, s második szótagjában a bol-(ma)-gar eredet rejlik. Vagyis idegenből jött férfiak a helybeli lakosság leányaival hoztak létre utódokat. A gyermekek anyjuk hazájában anyjuk nyelvén nőnek fel. Az idegennel nem keveredett népréteg volt az incola, akik a ranglistán magasabb álltak a jövevényeknél. Ezt támasztja alá Eculsu / E-Kulcs, akire rábízták a kulcspozíciójú vár őrizetét, aki régről volt nemes, tehát az őslakosságból került ki. Kétségtelen, hogy Árpád fejedelem nem véletlenül küldte Szabolcsot erre a tájra, aki bölcs is volt, meg ha kiismerte magát ezen a területen, úgy eleinek a bölcsője is itt ringott.

A Tisza partján kétszer találjuk a Saba és Sabacz helyneveket. Utóbbinak még a tükörképe is Czabas. A mai Csap helynév is az elődre emlékeztet, arra a Csaba királyfira, aki elhagyta Pannóniát, ide telepedve a körösi tájról nősült, de a monda és mesevilágban fiatal királyfiként élte túl az évszázadokat.

Szabolcs és Tas a Tisza gátján indultak. Az útközben behódoltak nem populusok, azaz mindenféle összeverődött népek, hanem gensek, azaz nemzetségek. Majd egy helyre értek, ami a Saru-uár, (=félcipő, szandál) nevet kapta. Természetesen a mocsaras tájon épült vár értelmezhető Sár-vár-nak is, ki hogy akarja. Tas vezér a populust összegyűjtve készített nagy árkot, majd ezúttal földből döngölt erődítmény készült, mivel kő nem volt a közelben, majd a várat a védelembe vett őslakosság fiainak adták át.

Szabolcs neve nem kerül itt említésre, ami arra a következtetésre ad indokot, hogy Tas ősei származtak erről a vidékről. A forum szó alkalmazása háromféleképpen, de összességében is alkalmazható. A közigazgatási és törvénykezési helyek rendszerint vásárhelyek is voltak. Itt és ekkor kétségtelenül nagy szükség volt a rendezésre, mivel zavaros birtokviszonyok állhattak fenn a tulajdonukat vesztett őslakosok és a betelepedett új birtokosok között.

← Tas Nagyvezér

Saruuar elhelyezhető az Ecsedi-láp tájára, de a Hevenessy térképen még meglévő, mára már eltűnt Samos-vivar (-újvár) névvel is azonosítható (ami nem azonos a dobokai Szamosújvárral). Lehet véletlen, vagy nem az, hogy az innenső parton a Vásáros (-namény) helynevet találjuk, ami nagyon is megfelel az agora fogalmának, azaz vásár- és egyéb találkozóhelynek. De szóba jöhet fórumként Nyírtass is.

A Szatmár elfoglalása utáni az egyetlen eset a Gesta Hungarorumban, amikor bosszúállás történik. Miért éppen itt? Mert az itteni börtönben pusztultak el a bolgárok által foglyul ejtett ősök, és más ellenállók, akiknek fiait a visszatérők védelmükbe veszik, és rájuk bízzák a várat. Menumorout legtávolabbi bástyája elesett, Szabolcs és Tas hadai pedig továbbmennek a mezezinai kapuhoz.

~ 22. Nyír

A nyíri táj és az útvonal iránya a Hevenessy térképen követhető reálisan. Az útvonal a táj földrajzi adottságától függött, ami eltér a maitól és a múlt századi lecsapolásoknál veszíthette el egykori karakterét. A nyíri határ pedig ugyanaddig terjedt, mint ezeregyszáz éven át Szabolcs megye határa, amitől keletre, a Szamos mindkét oldalán Szatmár terül el. A sereg délre haladt, párhuzamosan a had másik részével. Útközben a populus, a köznép, ha túl nagy tömegekről nem is lehet szó, behódolt nekik. Valószínűség szerint a Berettyót elérve a hegyek felé vették az irányt. Zyloc lehetett a tájegység Szilágyság, de annak városa Szilágy is, amihez később tevődött Somlyó.

~ 28. Menumorout fejedelem

A fejezet címének nincs sok köze az eseményekhez. Az Umosovér a mai Berettyó lehetett, aminek mentén a zerepi láphoz értek, ami a Sárréttel azonosítható. Innen eljutottak Szeghalomhoz, (esetleg Székhalom, székely sír-kurgán), ahol a Berettyó a Körösbe torkollik. Itt ellenállásba ütköztek és nem vették fel a harcot. Majd elérték a Tisza folyót és tovább észak felé menve, birtokukba került a teljes, ha nem is túl népes terület a Nyírig.

A dorogmai révnél azonban olyan cselekvés történik, aquisierunt, aminek megint hiányzik a szótári szava. Ha egy győztes hadjárat után feljegyzést érdemelt, hogy egy ismeretlen kumán katona itt birtokos lett, annak valami rendkívüli oka kellett, hogy legyen. A túloldali Dorogma Salán földje volt, a rév keleti oldala pedig birtokukba került, ennek őrizetét katonasággal biztosították. A had átkelt a Tiszán Dorogmánál, aminek hangsúlyozása azért fontos, mert idegen territóriumra léptek, ahol támadás is érhette volna őket. Ez azonban nem történt.

Kézai Simon mester 1280-as években írt Magyar Krónikájában erről az alábbiakat olvashatjuk:

6. §. Második kapitány Szabolcs.

A másik sereg kapitányát Szabolcsnak hívják vala, ki azon helyen ütött tábort, hol most Csák vára fekszik romokban. Ezen Szabolcstól veszi eredetét a Csák nemzetség.

Fordította: Szabó Károly

Források :
Árpád lapok
Berenik Anna: Árpád fejedelem nyomában(2001)
Mek.oszk.hu