Eltitkolt ősi próféciák a végítéletről: a Hun-Magyarság Népéről

Már a XIX. századi kutatóknak feltűnt: bizonyos ókori források kapcsolatba hozzák a szkíta-hun népeket az Utolsó ítélettel. Ám mivel 1848 után a magyar tudományos elit egyértelműen letette a garast a finnugor származáselmélet mellett, nem vizsgálták tovább ezt a lenyűgözően izgalmas témát. Elvégre – szerintük – a magyaroknak nincs köze sem a hunokhoz, sem a szkítákhoz – következésképpen e mítoszok nem a mi őseinkről szólnak, így hát nem is különösebben érdekesek…

Csakhogy ez szöges ellentétben áll az összes középkori krónikánkkal, illetve a magyarságnak a szerves hagyományával! Kézai, Anonymus, Thuróczy és más szerzők ugyanis egybehangzóan és egyértelműen állítják: a magyarok Szkítiából származnak, maguk is szkíták, akik rokonai – konkrétan „ikertestvérei” – Atilla hunjainak!

Ugyanezen források szerint Árpád-házi királyaink pedig egyenes ági leszármazottjai magának Atillának! Mindezek az információk pedig évszázadok óta öröklődnek a magyar családokban szülőkről- gyermekekre, ahogyan Arany János csodaszép versében is írja: „száll az ének szájról-szájra…”

Felmerül tehát a kérdés: vajon a magyarság eredetével kapcsolatban a Bach-rendszer Habsburg- párti tudósainak, vagy inkább saját nemzeti hagyományainknak hiszünk? Mert ha inkább utóbbinak, akkor meg kell barátkoznunk a gondolattal: mindaz, amit az ókorban a szkítákról írtak, az leszármazottaikra, azaz ránk, magyarokra is vonatkozik! Márpedig a szkítákról több ókori forrás is azt állítja: az Apokalipszis idején különleges küldetés vár rájuk… De vajon miben áll a szkíták küldetése? Ahhoz, hogy erre választ kapjunk, először is Nimród/Ménrót [Nemroth] király kilétére kell fényt derítenünk! Az összes ide kapcsolódó jóslat ugyanis azt állítja: a távoli jövőben, egy sötét kornak az vet majd véget, hogy Nimród, a szkíták uralkodója feltámad, reinkarnálódik, azaz „visszatér.”

S hogy ki volt valójában ez a titokzatos Nimród/Ménrót [Nemroth]? Saját hagyományaink általában annyit tudnak róla, hogy:

1.) Őskirály, aki az Árpád-házi királyok mitikus őse is,
2.) Nagyon régi korban, az özönvíz előtt uralkodott valahol Keleten,
3.) Feleségét Enéhnek hívták, ikerfiai pedig a hunok és a magyarok ősapja, Hunor és Magor [Magyar].

Szögezzük le azt is, hogy krónikáinkban nem találkozunk olyan jóslattal, mely a visszatérését említené ám, ami roppant izgalmas: a közel-keleti (főképp szír, arab, török, örmény) forrásokban viszont több ilyen prófécia is előfordul! E keleti szövegek szerint ráadásul Nimród több volt, mint egyszerűen egy hatalmas uralkodó. Sztrabón, görög történetíró például úgy tudja, hogy Nimród/Ménrót [Nemroth] alkimista mágus volt, hasonlóan Zarathustrához, Hermész Triszmegisztoszhoz és egyéb „varázslókhoz”!

Ugyanígy vélekedik Epiphaniosz egyházatya, aki szerint Nimród „a Tarok ivadékából származó etiópiai Kúsnak volt a fia és ő építette Babylon városát, nagy vadász volt, és ő a mágia feltalálója is, amire megtanítá a perzsákat; akiket ezért Magógnak hívnak.”

Itt jegyezzük meg: a perzsákat, szkítákat az ókorban valóban a „varázslók népének” tartották, s maga a „mágia” szó is perzsa, iráni eredetű. Nem nehéz észrevenni, hogy Nimród/Ménrót [Nemroth] egyik fiának, Magomak (vagy más változatban Magógnak) a neve, illetve a „magyar”népnév is ebből származik…!

Az ókoriak tehát Nimródot, fiát, illetve a tőlük származó népet – a magyarokat is a mágiával, titkos tudományokkal hozták kapcsolatba. Olyannyira, hogy a perzsa Királyok Könyve, a Sahname egyenesen azt állítja: Nimród leszármazottjai a Perzsa Birodalomban egy külön törzset alkottak, akik ősidők óta a titkos tudományok művelésével foglalkoztak, és minden tagjuk – a gyermekektől a legidősebbekig – „paranormális” képességekkel rendelkezett…

Ninurta és az elsüllyedt sziget

Mindez pedig tökéletesen egybecseng az arab legendákkal, ahol Nimród nemcsak a Világ Királya, de félelmetes hatalmú mágus, mi több, az alkímia és az asztrológia legnagyobb mestere. Dzsinnek egész légiójának parancsol, segítségükkel pedig egyetlen éjjel alatt épít fel Babilonban egy drágakövekből álló gigantikus csillagvizsgáló tornyot. És ezzel elérkeztünk Nimród legnagyobb tettéhez, melyet akár az életművének is tekinthetünk: ez pedig nem más, mint a Torony megépítése, melyet az Ószövetség Bábel Tornyának nevez! A Bábel szó hasonlósága a Babilon városnévhez szembetűnő, és a nyelvészek is elfogadják. Bábel Tornya tehát valójában „Babilon Tornya-t jelenti, és rávilágít arra, amit a középkori krónikáink is egyöntetűen állítanak: a szkíták – a hunok és magyarok ősei – évezredekkel ezelőtt Mezopotámiában, konkrétul Sumerban éltek. Ahhoz tehát, hogy megértsük, mit jelent az ókori jóslat, miszerint a távoli jövőben „Nimród/Ménrót [Nemroth] visszatér”, először is a sumer agyagtáblák szövegeihez kell folyamodnunk… Ez utóbbiakon rendszeresen szerepel egy titokzatos király, aki állítólag az idők végezetén meg fog jelenni az emberek világában. Megbünteti a gonoszokat, s visszaállítja az igazság és a jog uralmát az egész Földön!

Neve Nimbursag, vagy Ninurta, melynek jelentése: A Párducok Ura.... Külseje ennek megfelelő: párducbőrt visel a vállán, máskor félig párduc, félig ember alakú keverék lény, de olykor egy beszédképességgel megáldott párducként is elképzelték. E különös Párduckirályról, Ninurtáról azt mesélik a sumer legendák: valamikor régen, egy boldog Aranykorban a nyugati tenger közepén álló Dilmun szigetén uralkodott. Ezekben az édeni időkben minden lény boldog, gyönyörű, halhatatlan és jóságos volt a Földön. A betegség, halál, öregség és más nyomorúság ismeretlen volt… Midőn azonban Dilmun egy katasztrófa során a tenger alá süllyedt (más forrásokban átkerült egy másik dimenzióba), az emberek fokozatosan elvesztették isteni energiáikat, s „átlag halandókká” lettek. Ezt – azaz az emberfaj züllését – látva Ninurta, a Párduckirály visszavonult a látható világból, felköltözött az égbe, ahol az Orion csillagképpé vált!

Igazságosztó Párducemberek

Nagyjából ennyi, amit a Ninurtával kapcsolatos, kissé ködös sumer mítoszokból ki lehet hámozni… Még annyi derül ki, hogy még a hellenisztikus korban (Nagy Sándor fellépése után, a Kr.e. IV-III. században) is azt mesélték: létezik egy nép, amely közvetlen, egyenes ági leszármazottja a Párducok Urának, illetve fiainak.

E törzs, a „Párducemberek” népe azonban meglehetősen titokzatos: senki nem tudta pontosan megmondani, hogy hol élnek… Csak homályos célzások vannak rá, hogy szállásterületeik valahol a Kaukázustól keletre, nagyjából a mai Turáni-alföldön, azaz Belső-Ázsia sztyeppéin helyezkednek el. Nevüket onnét kapták, hogy a fiúknak felnőtté avatási szertartásuk során puszta kézzel meg kell ölniük egy leopárdot, s bőrét innentől kezdve a vállukon hordva jelzik, hogy a törzs teljes jogú harcosai. A Párducemberek amúgy elzártan élnek a többi néptől, jurtában laknak, s a nap nagy részét lovuk hátán, illetve kedvenc fegyvernemüket, az íjászatot gyakorolva töltik!

Élt azonban Mezopotámia-szerte egy jóslat: eszerint a Párducemberek csak addig élnek ennyire elrejtőzve, amíg kint a világban le nem telik az „istenek ideje” Ha ez megtörténik, akkor átveszi a hatalmat a gonosz: az emberek hazuggá válnak, s istenek helyett démonokat fognak imádni. Szörnyű háborúk, járványok, kataklizmák váltják majd egymást: a csillagok a földre zuhannak (aszteroidák, meteoritok?), a vizek méreggé válnak (környezetszennyezés?), az emberek pedig úgy elaljasodnak, hogy a sumerok szerint „sokkal rosszabbak lesznek maguknál a démonoknál is…” És ekkor fognak a Párducemberek előjönni addig ismeretlen rejtekhelyükről! Lovaikon végigszáguldva a világon, lenyilazzák a gonoszokat, majd békét és igazságot hoznak a démonoktól meggyötört emberiségnek. Élükön pedig maga Ninurta, a Párduckirály fog lovagolni, minthogy feltámad, és személyesen vezeti harcba a népét. Mindez pedig azért döbbenetesen izgalmas, mert – ahogy a vallástörténészek is megállapították – ez a Ninurta vagy Nimbursag nevű Párduckirály, akiről a jóslat szól, nem más, mint Nimród/Ménrót [Nemroth] maga…

Csillagvizsgáló vagy űrkikötő?

A hihetetlen próféciák középpontjában szinte mindenütt Nimród „életműve”, a már említett drágakőtorony áll. Sokak szerint ez utóbbi valamilyen zikkurat, tehát lépcsős piramis-szerű építmény lehetett. Ezt erősítik meg a babiloni és perzsa legendák, melyek szerint Nimród Tornya hétemeletes volt, s mindegyik szintje más-más kristályból készült! Az arab népmesék azt állítják: e drágakő-emeletek Nimród/Ménrót [Nemroth] népe, a szkíták egy-egy törzsét jelképezték. A szkíták társadalmát ugyanis már ekkoriban hét törzs alkotta, melyek élén hét fejedelem állt.

A babiloniaknál ismert volt az a jövendölés, miszerint az idők végeztével ez a hét törzs újra egyesül, mégpedig a „reinkarnálódott” Nimród/Ménrót [Nemroth] király vezetése alatt. Állítólag még maga a lerombolt Torony is újjá fog épülni ekkor…

Ennél még izgalmasabb a kérdés: vajon miért, hogyan omlott össze Nimród Tornya, melyet az mitikus ősidők egyik csodájának tartottak? Úgy mesélik, hogy a „Párduckirály” azért építette e tornyot, hogy tetejéről szembeszálljon egy sötét erővel, mely ezekben az ősi időkben megközelítette a Földet. Nem tudjuk pontosan, mi vagy ki volt ez, mert ezzel kapcsolatban az egyébként is ködös mitológiai utalások a szokottnál is homályosabban fogalmaznak! Mindössze annyira lehet következtetni, hogy egy nagyhatalmú démonikus lényről, egyfajta „Sötét Úrról” lehetett szó, aki az emberiség ádáz ellensége volt!

A keleti hagyományok abban nagyjából egyeznek, hogy Nimród/Ménrót [Nemroth], mint a „Nap Párduca”– azaz az istenek kiválasztott küldötte – a Torony tetejéről vette fel a küzdelmet a sötét hatalommal. Fellépett „égi szekerére” s a legfelső emeletről felszállt a csillagok közé, ahol varázserejű íjából kilőtt egy nyilat a démonkirály „Tüzes Szekerére”...

A paleoasztronautika szempontjából itt felmerül a kérdés: lehet, hogy e legenda egy űrháború emlékét őrizte meg, s Nimród Tornya nemcsak csillagvizsgáló, de egyfajta űrkikötő is lehetett?

Hogy ezután mi történt, az ismét nem világos, ám tény, hogy úgy mesélték: a titokzatos démon visszalőtte a nyilat a Torony felé, mely leomlott, s a hét drágakő-emelet darabokra tört. Magát Nimródot az istenek ezután az Orion csillagképpé változtatták, testét pedig egy titkos helyen, egy hegy gyomrában temették el…

Halálból Feltámadt Szellemkirály

Nimród/Ménrót [Nemroth] fiai közül ezután az egyik Keleten, a másik viszont Nyugaton vette át apja örökségét, s mindketten egy-egy nép ősei lettek. A fiúk neve néhány forrás szerint nem Hunor és Magor, hanem Naposz és Pálosz, akik közül Naposz nagy király lett Keleten, míg Pálosz Nyugaton uralkodott! S hogy miért izgalmas mindez? Többek közt azért, mert az ókori szkíták ismertek egy próféciát, mi szerint az idők végezetén Naposz népe Keletről Nyugat felé fog elindulni, míg Pálosz népe Keletre vándorol. A két nép végül találkozik, és újra egyesül, de ekkor már maga a feltámadt Nimród fogja vezetni őket.

Ezt a jóslatot az ókorban úgy értelmezték, hogy az „európai szkíták” – azazhogy az Európába került sztyeppei népek – az Utolsó ítélet idején egyesülnek Ázsiában maradt testvéreikkel s így alkotnak majd egy új, minden addiginál erősebb és diadalmasabb szövetséget egy, a halálból feltámadt „szellemkirály” vezetése alatt…

A próféciákban ugyanis állandóan visszatérő motívum, hogy Nimród/Ménrót [Nemroth] a Torony ledőlése idején igazából nem is halt meg! Csak „elrejtőzött”, illetve visszavonult egy titkos helyre, egy messzi országba, vagy még inkább, egy hegy alatti barlangba. S hogy pontosan hová? A források erről mélyen hallgatnak, de néhány utalásból ki lehet következtetni: ugyanaz a hely, ahol a török ősgeszta, a Tarih-i Üngürüsz szerint Pálosz székvárost alapított – ez pedig nem más, mint az „Ister kanyarulata”.

Nyomozásunk egyik legfontosabb pontjához érkeztünk! A Ister folyó ugyanis nem más, mint a Duna, kanyarulata pedig nyilván a Dunakanyar…

Pálosz nevében sem nehéz ráismerni a pálosok rendjének nevére, akik – ezek szerint – középkori megalapításuknál (1250) akár sokkal ősibb eredetre is visszavezethetőek. Ha pedig a mítoszok szerint Nimród/Ménrót [Nemroth] is itt nyugszik, akkor feltételezhetjük: a pálosok legendái a hegy gyomrában romlatlan testtel alvó ősi királyról pontosan ugyanerről szólnak…

A Pilis piramisai

A pilisi népmesékben is találkozunk a hiedelemmel, miszerint egy itteni barlangban egy régesrégen élt titokzatos uralkodó alszik. Szíve dobogását visszhangozza a fölötte lévő hegy, melyet konkrétan erről (a dobogásról) neveztek el. Ilyen nevű hely márpedig csak egyetlen egy van a Pilisben: a Dobogókő! Az itteni kilátón álló kőoszlopról ma is azt mesélik a turistáknak, hogyha a fülüket ráhajtják, hallhatnak egy szívdobogás-szerű lüktetést. A különös morajt egyébként már több kutató vizsgálta, de egyelőre senki sem tudott rá racionális magyarázatot adni…

A pálos hagyományok, de főként az itteni népmondák azt is hozzáteszik: egy eljövendő sötét korban a hegy oldala meg fog nyílni, s innen tör elő majd Nimród/Ménrót [Nemroth], csupa fénytestű harcosokból álló seregével. Nyilvánvaló, hogy ez a legenda ugyanazt sugallja, mint amit a közismert hun-magyar Csaba-monda, hiszen utóbbi is arról beszél: egy egykori uralkodó seregével együtt egy dimenziókon túli titkos helyen vár, hogy visszatérjen!

Nimródról azt is mesélik, hogy amíg a hegy gyomrában alszik, kint, a világban sötét idők járnak, és a király barlangja fölött állandóan köröznek a hollók (mintegy az uralkodó álmát őrizve). Ha „Nimród Hollói” leszállnak, az azt fogja jelenteni, hogy eljött a Végítélet Napja, s a király visszatér… Ezért is nevezik Nimródot a magyar népmesékben nemcsak Párduckirálynak, vagy a Nap Párducának, de akár „Hollókirály ”-nak is és, ami még hihetetlenebb, valószínűleg innen került be a holló a Hunyadiak címerébe… A Hunyadi-családnak ugyanis volt egy régi, titokzatos kapcsolata a pilisi pálos atyákkal, akiket nagy összegek adományozásával támogattak. Úgy néz ki, a dúsgazdag família több tagja is – így Hunyadi János, de fiai, László és Mátyás, a későbbi király is – részesültek a pálosok beavatásában. Családi címerükbe pedig azért kerül a holló, mert utóbbi a pálosok szent jelképe volt – hogy miért, azt ezek után már nem kell magyarázni. Ha feltesszük ugyanis, hogy a pálosok a „Hollókirály” – azaz Nimród/Ménrót [Nemroth] – titkának őrzői voltak, akkor az egész szimbolika máris érthetővé válik!

Ami még elképesztőbb: Aradi Lajos, Pilis-kutató felismerése szerint az itt álló három (mesterséges?) hegy, az úgynevezett Pilis-hármas – Rám-hegy, Magashegy, Árpádvár – elhelyezkedése tökéletes méretarányos tükörképe a három gizehi (Egyiptom) piramisnak! E piramisok viszont az Orion csillagkép precíz leképezései, akárcsak a három pilisi hegy is. S hogy miért építették az egyiptomiak gúláikat az Orion tükörképére? Azért, mert az Oriont ők Ozirisszal, a jóságos aranykori királlyal azonosították, akiről a Halottak Könyve 175. verse azt mondja: az idők végeztén visszatér, elűzi a gonoszokat, s egy boldogabb világ felett újra uralkodni fog…

Ugye ismerős a jóslat? Nimródról szó szerint ugyanezeket jövendölik … És, hogy teljes legyen a kép: Oziriszt is, de Oriont, a görög mitológia NagyVadászát is Nimróddal azonosítják az ókori szövegek – tehát az, aki miatt az Orion felé tájolták a piramisokat, akár maga Nimród/Ménrót [Nemroth]  király is lehet! Aradi felfedezése így még fontosabb értelmet kap: érthetővé válik, miért építették a pilisi hegyhármast is az Orion képmására. A kör bezárul…

Góg és Magóg áttöri a gátat

Hihetetlenül hangzik, mégis igaz tehát: az ókoriak a szkítákat, hunokat, magyarokat – általában a sztyeppei turáni népeket – egyfajta „igazságosztó” szereppel látták el a Végítélet során. Ezért is volt, hogy Atilla és a hunok háborúi során számos nyugati egyházatya vélte úgy: „Isten Ostora” megjelenése kemény, de jogos büntetés, mellyel az Úr a dekadenciába süllyedt, züllött Római Birodalmat sújtja.

Később ugyanígy gondolkodtak a „kalandozó” magyarokról is! Ennek a hátterében ismét egy titokzatos ősi prófécia áll. Eszerint az idők végeztével egy ikerpár, Góg és Magóg népe jön el Keletről, hogy igazságot tegyen, s megbüntesse a zsarnokokat! A titokzatos fivérek a Bibliában is szerepelnek, konkrétan Ezékiel 38-39. versében, ahol ismét mint Isten haragjának eszközei állnak előttünk.

A bibliai hagyomány egyébként – számos más utód mellett Jáfet fiainak tartja őket. Jáfet kiléte pedig megint csak hozzásegít a titokzatos próféciák megértéséhez… Ő ugyanis Noé harmadik fia, akit a bibliai tradíciók a sztyeppei népek, így a pártusok, szkíták és egyéb turániak őseként ismernek. Számos kutató szerint viszont Jáfet azonos a görög mitológiában szereplő Japethosz nevű titánnal, aki viszont a lázadó Prométheusz apjaként maga is „lázadó” volt – Zeusz uralma ellen. Ezért jövendölik erről a Japethosz titánról is, hogy a messzi jövőben egyszer majd megdönti Zeusz trónját, s Prométheusszal együtt igazságot fognak szolgáltatni az addig elnyomott emberiségnek…

Visszatérve Góghoz és Magóghoz, a héber tudósok – például Josephus Flavius – a szkítákkal azonosították őket. Márpedig azt jövendölték róluk, hogy az Apokalipszis idején seregeikkel együtt előtörnek Keletről, s igazságot tesznek a világban: ez pedig ezek szerint konkrétan a szkíta népről szól!

Ugyanezt jósolják erről az ikerpárról a Korán versei is, csak ott Gógot és Magógot Jádzsúdzs és Mádzsúdzs néven találjuk meg. Történetük itt azzal egészül ki, hogy réges-régen egy bizonyos Zulkamain („Kétszarvú”) nevű vezér vasgátat épített valahol a Kaukázusban, hogy Jádzsúdzs és Mádzsúdzs népe ne tudjon a világra zúdulni. Csakhogy – az arab jóslat szerint – a végítélet napjaiban e nép áttöri a gátat, s mégis megjelenik, elhozva ezzel a gonoszok romlását, s az igazság végső diadalát… A Kétszarvút egyébként egyesek Nagy Sándorral, mások viszont magával a Sátánnal azonosítják!

Mindez ismét megerősíti, hogy e jóslatok a turáni népek szenvedését a rossz uralmával, míg „feltámadásukat” az emberiség boldogságával kötötték össze. Szó sincs tehát arról, hogy Góg és Magóg népe „rossz” volna, épp ellenkezőleg: mindenütt azt hangsúlyozzák, hogy e titokzatos kaukázusi törzs egyfajta „igazságosztó” küldetéssel rendelkezik !!

Szakák, turuskák, hunák

Már Ady Endre verséből ismerősek lehetnek a sorok: „Góg és Magóg fia vagyok én”… Nagy költőnk tehát a magyarság őseinek, jelképeinek mutatja be az ikerpárt, és ugyanígy vélekednek az ókori források, illetve középkori krónikáink is. Ezért is döbbenetes, hogy mindenütt említik: Góg és Magóg, illetve a népük évszázadokon át „gát mögé lesz zárva”, „be lesz börtönözve” – noha az ősidőkben nagy népként tartották számon őket!

Sokan teszik fel a kérdést: ez talán célzás volna a magyarság európai történelmére, évszázados sorstragédiáira? Több naptári rendszerből pedig kiszámítható, hogy Góg és Magóg fogságának idejét azonosították az emberiségre köszöntő sötét korokkal, míg „megszabadulásuk” egy új Aranykor kezdetét jelenti majd…

Nagy Sándor szír keresztény mondája például azt beszéli el, hogy a világhódító király 3000 kovács és 3000 rézműves segítségével lezáratta a kaukázusi Dariehkaput, hogy a mögötte élő hunokat elrekessze. Csakhogy egy jóslat szerint 940 év múlva a hunok áttörik e gátat, s Európára szabadulva beteljesítenek egy kozmikus küldetést: a gonoszok megbüntetését. Így is történt: Atilla király magát nem véletlenül tartotta Isten "fegyverének”, mellyel a Teremtő az igazság útjáról letért emberiséget bünteti meg!

Egy másik, 1100 körül íródott örmény szöveg viszont e 940 évet már a saját jelentől számítja. Eszerint 2040 környékén „Nimród/Ménrót [Nemroth] törzsei” – illetve Góg és Magóg utódai – újra felébrednek évszázados álmukból, s ismét dicsőséges koruk kezdődik… Állítólag egy nagy király is feltámad, hogy segítse őket, aki fehér lovon fog az élükre állni. Ezt a lovaskirályt minden forrás magával Nimróddal azonosítja – ez pedig a már ismert jóslat!

Az, hogy a hosszú elnyomás (fogság stb.) után magukhoz térő szkítákat egy fehér lovas uralkodó „karolja fel” aki viszont nem háborút, hanem békét, s egy új Aranykort hoz a Földre, az indiai szövegekben is megjelenik. Így a Visnu Puránában, ahol részletesen beszélnek Kalkiról, Visnu isten tizedik avatarjáról (megjelenési formájáról). Kalki fehér lovon fog megjelenni a Kaliyuga (a Bűn Kora) legvégén, mint a szakák, turuskák, illetve hunák királya. Csakhogy ezek a népnevek az indológusok szerint így „fejthetők meg”: a szakák a szkíták, a turuskák a turániak, a hunák pedig – nem meglepő módon – a hunok… Az indiai leírások fehér lovas Kalkiját – aki ezek szerint szkíta/ turáni/hun származású lesz – sokan a Jelenések Könyve „igazságosztójával” hozzák párhuzamba, akiről a következőt olvashatjuk:

"És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején diadém, és ráírva egy név, melyet senki sem tud rajta kívül} és vérrel festett ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje” (Jel. 19,11-13)

A fehér ló népe

És ha már az Apokalipszis fehér lovánál, és lovasánál tartunk, feltesszük a kérdést: véletlen-e, hogy a magyarságnak pont a fehér ló az ősi jelképe, totemállata? Véletlen-e, hogy a hindu jóslatok épp a fehér lovat tartják Buddha, de az igazságosztó Kalki szimbólumának is? És vajon az is csak a merő véletlen műve, hogy számos kutató megállapítása szerint maga Buddha [Buda] is egy kasmíri szkíta dinasztiából származott, s Körösi Csorna Sándor is éppen Kasmírban kereste a magyarság rokonait?

Összefoglalva: az egész hihetetlen rejtélynek az a lényege, hogy az ókori világ valamiért a turáni népekhez (konkrétan a szkítákhoz) kötötte az emberiség egykori Aranykorát, illetve ennek a boldog korszaknak a visszatérését. A sztyeppei népek „fogságát”, „szenvedését” a sötét korokkal látták azonosnak, „kiszabadulásukat” viszont úgy értelmezték: ez nemcsak magukra a szkítákra, de minden emberre üdvöt, szerencsét hoz! És ha a szkítákat a magyarok őseinek tekintjük, akkor ebből máris döbbenetes következtetéseket lehet levonni a magyarság jövője kapcsán – ahogy ezt sokan meg is teszik… S hogy mennyire lehet magukat a jóslatokat komolyan venni? Nos, ezt természetesen az Olvasó megítélésére bízzuk. Ám egy biztos: akár hiszünk ezekben, akár nem, az emberiség múltja egy kincsesbánya, s csak rajtunk múlik, milyen mélyre merünk hatolni benne…

Forrás: József Kántor - Eltitkolt próféciák.